AGRÁRTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 30. KÖTET (A MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1971)
1971 / 1-2. sz. - SZÉKFOGLALÓ ELŐADÁSOK - Láng Géza: Az intenzív műtrágyázás néhány növénytermesztési problémája
1* AZ INTENZÍV MŰTRÁGYÁZÁS NÉHÁNY NÖVÉNYTERMESZTÉSI PROBLÉMÁJA A tényezők jól szabályozhatók. A szántóföldi növénytermesztés viszont a szabad természetben folyik, ahol a növényt rendkívül változatos és szélsőséges hatások érik, a növény és a környezet kölcsönhatása rendkívül sokrétű, és a táplálkozást meghatározó tényezőknek csak igen kis része irányítható, befolyásolható. A növénynek adott tápanyag a talajon keresztül jut a növényhez, miközben a talaj számos tulajdonsága módosítja a hasznosulás dinamikáját; a vízellátás korlátozottan, a hőmérséklet és több más éghajlati elem gyakorlatilag nem módosítható. A tápanyagok érvényesülése azután függ nemcsak a növény fajától, hanem igen jelentősen a termesztett fajtától is. Nem utolsó sorban számolnunk kell a kultúrnövény biotikus környezetével, gombák, baktériumok, vírusok, kártevők jelenlétével. És még sorolhatnánk azokat a tényezőket, amelyek a növények tápanyagfelvételét és tápanyagforgalmát, végeredményben hasznos termésének mennyiségét és minőségét a szántóföldön lényegesen meghatározzák. Mindezek és számos más tényező nemcsak egyenként, hanem kölcsönhatásban is érvényesülnek. Nyilvánvaló tehát, hogy a növényi életfolyamatok még oly alapos és részletes megismerése sem helyettesíti a növénytermesztés sajátos kutatási módszereit, és csak közvetve hasznosítható a termesztés gyakorlatában. A növénytermesztéstan ezért olyan sajátos alkalmazott tudomány, amely számos tudományág eredményeit felhasználja, szintetizálja, az eredményeket sajátos módszereivel továbbfejleszti, és új, más kutatási szintektől eltérő módon hasznosítja. Ezért volt olyan nagy jelentőségű az első mezőgazdasági kutatóintézet megalapítása 1834-ben Bechelbornnban, és ezért vált a növénytermesztés fejlesztésének bázisává Magyarországon a századfordulón Magyaróvárott életre hívott Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás, majd a második világháború után kiépített kutatóintézeti hálózat. Ennek jelentősége a bevezetőben felvázolt mezőgazdasági forradalom idején különösen megnőtt. Kutatóintézeteink, beleértve az egyetemi tanszékeket is, a növénytermesztés fejlesztésének fő tendenciái közül elsősorban a másodiknak említett irányban dolgoznak. Ez következik abból, hogy a gépek és eszközök fejlesztéséhez nem rendelkezünk olyan ipari háttérrel, amely e téren versenyképessé tehetné hazánkat a hatalmas ipari országokkal, és a gépesítésben máshol elért eredmények hazai adaptálása — bár rendkívül fontos, — de viszonylag egyszerű feladat. Viszont a talajhoz, éghajlathoz és növényfajtákhoz szorosan kapcsolódó, a területegységenkénti termést meghatározó módszerek máshonnan nem vehetők át. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Növénytermesztéstani Tanszékén is — a fenti megfontolás alapján — a növénytermesztéstani kutatásokat a területegységenkénti termés mennyiségének növelésére összpontosítjuk, az elmondottak szerint beleértve a termény minőségét is. A termésátlagok növelése a termelőerők fejlettségétől és az árarányoktól függő szintig gazdaságos. Mivel a két tényező dinamikusan változó és tenden- Agrártudományi Közlemények 30, 1971