AGRÁRTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 30. KÖTET (A MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1971)

1971 / 1-2. sz. - SZÉKFOGLALÓ ELŐADÁSOK - Láng Géza: Az intenzív műtrágyázás néhány növénytermesztési problémája

1* AZ INTENZÍV MŰTRÁGYÁZÁS NÉHÁNY NÖVÉNYTERMESZTÉSI PROBLÉMÁJA A tényezők jól szabályozhatók. A szántóföldi növénytermesztés viszont a szabad természetben folyik, ahol a növényt rendkívül változatos és szélsőséges hatá­sok érik, a növény és a környezet kölcsönhatása rendkívül sokrétű, és a táplál­kozást meghatározó tényezőknek csak igen kis része irányítható, befolyá­solható. A növénynek adott tápanyag a talajon keresztül jut a növényhez, miközben a talaj számos tulajdonsága módosítja a hasznosulás dinamikáját; a vízellátás korlátozottan, a hőmérséklet és több más éghajlati elem gyakor­latilag nem módosítható. A tápanyagok érvényesülése azután függ nemcsak a növény fajától, hanem igen jelentősen a termesztett fajtától is. Nem utolsó sorban számolnunk kell a kultúrnövény biotikus környezetével, gombák, baktériumok, vírusok, kártevők jelenlétével. És még sorolhatnánk azokat a tényezőket, amelyek a növények tápanyagfelvételét és tápanyagforgalmát, végeredményben hasznos termésének mennyiségét és minőségét a szántóföl­dön lényegesen meghatározzák. Mindezek és számos más tényező nemcsak egyenként, hanem kölcsönhatásban is érvényesülnek. Nyilvánvaló tehát, hogy a növényi életfolyamatok még oly alapos és­ részletes megismerése sem helyet­tesíti a növénytermesztés sajátos kutatási módszereit, és csak közvetve hasz­nosítható a termesztés gyakorlatában. A növénytermesztéstan ezért olyan sajátos alkalmazott tudomány, amely számos tudományág eredményeit fel­használja, szintetizálja, az eredményeket sajátos módszereivel továbbfejleszti, és új, más kutatási szintektől eltérő módon hasznosítja. Ezért volt olyan nagy jelentőségű az első mezőgazdasági kutatóintézet megalapítása 1834-ben Bechelbornnban, és ezért vált a növénytermesztés fejlesztésének bázisává Magyarországon a századfordulón Magyaróvárott életre hívott Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás, majd a második világháború után kiépí­tett kutatóintézeti hálózat. Ennek jelentősége a bevezetőben felvázolt mező­gazdasági forradalom idején különösen megnőtt. Kutatóintézeteink, beleértve az egyetemi tanszékeket is, a növény­termesztés fejlesztésének fő tendenciái közül elsősorban a másodiknak említett irányban dolgoznak. Ez következik abból, hogy a gépek és eszközök fejlesz­téséhez nem rendelkezünk olyan ipari háttérrel, amely e téren versenyképessé tehetné hazánkat a hatalmas ipari országokkal, és a gépesítésben máshol elért eredmények hazai adaptálása — bár rendkívül fontos, — de viszonylag egy­szerű feladat. Viszont a talajhoz, éghajlathoz és növényfajtákhoz szorosan kapcsolódó, a területegységenkénti termést meghatározó módszerek más­honnan nem vehetők át. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Növényterm­esztéstani Tan­székén is — a fenti megfontolás alapján — a növénytermesztéstani kutatáso­kat a területegységenkénti termés mennyiségének növelésére összpontosítjuk, az elmondottak szerint beleértve a termény minőségét is. A termésátlagok növelése a termelőerők fejlettségétől és az árarányoktól függő szintig gazdaságos. Mivel a két tényező dinamikusan változó és tenden- Agrártudományi Közlemények 30, 1971

Next