A Hét, 1971. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
a miniszter-tudós — A pártdokumentumokból közismert, hogy pártunk és államunk vezetősége rendkívül fontosnak tartja a geológiai kutatásokat, a hazai érclelőhelyek feltárását. Mit szól ehhez a miniszter és a szakember? Az ötéves terv felemelt mutatói milyen mértékben szolgálják ezt a célt? — A hasznosítható ásványok lelőhelyeinek feltárása a következő ötéves tervben is főleg a kőolajra, a földgázra, a vasércre, a színesfém-ércekre összpontosul, valamint azokra a nemfémes ércekre, amelyeket tálul, valamint azokra a nemfémes ércekre, amelyek közül egyeseket még nem bányászunk. — Kérem, térjen ki részletesebben is a bányászat említett ágazataira. — Kőolaj : továbbra is rendkívül intenzív kutatás folyik Havasalföldön és a Pannon-medencében. Földgáz : a kutatás és a feltárás színhelye ezután is az Erdélyi medence és a Kárpátok havasalföldi és olténiai pereme. Színesfém-ércek : a kutatás és a feltárás súlypontja változatlanul a Bánát és a máramarosi ércmező. A Bánátban, Szászkán és Csiklován minden előkészületet megtettünk a kísérleti bányák megnyitására — a termelés 1972-ben indul meg. Nagybánya környékén is új bányák nyílnak az ötéves terv folyamán Nagytarnán és libán, a megye keleti részén pedig Novicsoron. A legintenzívebb feltáró munka Gura Băii és Burloaia között folyik. Az előbbi bányában az idén indult meg a termelés, az utóbbi pedig, bár régebbi bánya, csak ezután, az egész rézmező összekapcsolása nyomán indul virágzásnak. Ezzel a népi hatalom éveiben feltárt borsabányai réz- és színesfém-ércmező tartalékait messzemenően értékesíteni fogjuk. A kutatás ebben a körzetben messzi kinyúlik északi és keleti irányban, a Priszlop magaslatáig, ahol összefut a Moldova északnyugati vidékén, a bukovinai körzetben folyó rendkívül intenzív kutatási és feltárási övezettel. Ennek az ércmezőnek a sarkpontjai : Izvorul Ursului, Fundu Moldovei és Leșul Ursului. Országrésznyi tájakra terjed ki tehát a kutatás és a feltárás. Ezzel kapcsolatban egy, elnézését kérem, talán a szakember számára naivan hangzó kérdés kívánkozik ki belőlem : földtani szempontból létezik-e hazánkban terra incognita vagy subterra incognita? — Terra incognita nincs. Részletes, alapos térképekkel rendelkezünk az ország egész területéről. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a bányaipar rendkívül régi, Románia erdélyi tájain már évezredekkel ezelőtt meghonosodott. A kőolajiparban pedig egyike vagyunk a világ úttörő államainak. Ilyen körülmények között bajosan lehetne azt állítani, hogy a felszínen léteznének fehér foltok. A hasznos ásványi lelőhelyek azonban nem mindig a felszínen vannak, nem tárta fel őket minden esetben a földtani erózió, illetve nem képződtek a felszínen. Az ércmezők jó része rejtve marad a geológus szeme elől, felfedezésük ezért jórészt geofizikai és geokémiai módszerekkel történik. Az ez irányú kutatás az utóbbi időben virágzott fel hazánkban, a következő esztendőkben pedig fokozni fogjuk a geofizikai és geokémiai kutatásokat. Hazánk altalaja tehát rendelkezik tartalékokkal, felfedezésük és nagyobb vagy kisebb mélységben történő kiaknázásuk a jövő kérdése. Valamennyi feltáratlan ércmező azonban a mélyben rejtőzik, újabbkori földtani alakzatok takarója alatt. — Ez azt jelenti, hogy meglepetésekre is lehet számítani? — Nem csak számítani lehet, de biztosra vehetjük a meglepetéseket a jövőben is, ahogyan gyakran ért bennünket meglepetés 1950 óta, amióta behatóan foglalkozunk kutatásokkal. Sok, a mélyben rejtőző, az erózió által felszínre nem hozott, tehát láthatatlan mezőt tártunk fel és értékesítettünk. — A föld mélyén rejtőző kincsekről sok legenda járja. Nem az elásott kincsekre, hanem ásványi kincsekre gondolok. Magam is találkoztam pásztoremberekkel - a Csíki havasokban például -, akik tudni vélték, hogy ott a föld mélye szenet rejt... Van-e az ilyen geológiai legendákban, ha úgy nevezhetjük őket, valamilyen igazság-foszlány? — A Csíki-medencékben van szén. Nem csak tőzeg, hanem barnaszén is. S ez a kutak ásása során derült ki. A Csíki-medence földtani alakzataiban, aránylag kis mélységben barnaszénlencsékre bukkantak. A kisebb-nagyobb belső medencékben, Gyergyóditró mellett, az Orotva forrásvidékén vagy Borszéken van tudomásunk ilyen szénrétegről. Egy időben kismértékű, helyi érdekű kiaknázásuk is folyt. Nem legenda tehát az ilyen szóbeszéd, hanem az emberek közvetlen vagy közvetett tapasztalataira támaszkodó tény. Közvetlen tapasztalatról beszélhetünk azokban az esetekben, amikor az embereket a kíváncsiság ösztökéli arra, hogy jártukban-keltükben felfigyeljenek a föld színén többé-kevésbé csillogó, szokatlan kőzetekre, jelenségekre. Ilyen megfigyeléseket a pásztorok, az erdőmunkások végeznek. Közvetett tapasztalatról akkor van szó, amikor kutak ásása közben például szénlencsére bukkannak és ennek a híre elterjed az egész faluban. Mindezek az emberek hasznos segítőtársaink. Gyakorlatunkhoz hozzátartozik az ezen az úton szerzett információk feldolgozása is. Elemzés tárgyává tesszük őket, s ha kiderül, hogy nemcsak lencsékről van szó, s az előzetes kutatás bebizonyítja, hogy megvannak a feltárás geológiai feltételei, hogy a hasznos ásványok nemcsak nyomokban lelhetők, hanem egész mező vagy telep van, munkához látunk. — Székelyföldi olvasóink számára tartogat-e valamilyen bányászati újdonságot az ötéves terv ? — Szó van a balánbányai rézmező jelentős kiszélesítéséről. A kutatás kiterjed Tölgyestől az Olt felső folyásáig. Balánbánya nyersanyag-bázisának és termelésének a fejlesztése fontos és már 1971-ben érdeklődésünk központjában álló feladat., További hasznos ásvány, amelynek a kiaknázására komoly erőfeszítéseket teszünk, a csíkszentimrei cinnabarit és higanyérc. Ez az ércmező Csíkszentimre mellől felnyúlik északra, Csíkmadarasig. Az — egyelőre kísérleti jellegű - bányászás előre láthatólag már 1972- ben megindul. A kísérleti bánya mellett, ezzel egyidejűleg, felépül a higanyérc-feldolgozó és -dúsító is. Jelentős fejlődés vár a hargitafürdői — és az egész Hargita és a Görgényi havasokra is kiterjedő kaolinbányászatra. Nemzetgazdaságunknak nagy szüksége van kaolinra. Erőfeszítéseinket a kaolin minőségének a megjavítására fordítjuk, hogy megfelelő feldolgozással kiiktassuk belőle a vasat és a jelenleginél jobb minőségű kaolint állítsunk elő. Országunknak ezen a vidékén is folyik a földgázkutatás. A Kőolajipari Minisztérium kísérleti fúrásokat végez, új lelőhelyeket, földgázmezőket keres. A következő esztendőkben fokozódik a mofetták és szénsavas források fontos kincsének, a széndioxidnak a hasznosítása. Ezen a téren különben a Hargita vidékének komoly hagyományai vannak. — Csíkszeredában a közelmúltban kutató vállalat létesült. Milyen feladatokkal ? — Igen, 1970-ben Csíkszeredai székhellyel megalakult a Hargita kutató és feltáró vállalat. Munka VIRGIL IANOVICI doktor docens, egyetemi tanár, a bányaipari és geológiai miniszter első helyettese * # az ötéves terv kutatási irányai # meglepetések várhatók # a legendák igaza # a csíkszentimrei higany # pályakezdő vállalat # a tudós lehet miniszter területe elsősorban Hargita megye, de hatásköre kiterjed a környező vidékekre is. Feladata a szilárd halmazállapotú hasznosítható ásványok feltárása. A balánbányai rézmező kiterjesztése, a szentimrei higanyérc-kutatás, a kaolin felfedezése és a ditrói alkalmas kőzetek feltárása egyaránt ennek a vállalatnak a hatáskörébe tartozik. — És meg tud birkózni ezzel a sokrétű feladattal?... Fiatal vállalatról lévén szó, bizonyára szakember-gondokkal küzd. Van-e megfelelő gárdája ahhoz, hogy teljesíthesse feladatait? — Mint minden pályakezdő vállalat, az 1970-ben alakult vállalatok is szakemberhiánnyal küzdenek. Mi a tavasz és a nyár folyamán küldtünk oda geológusokat, mérnököket. Egyeseket a bukaresti szakemberek átcsoportosítása során, mások pedig az 1969-70-es egyetemi év végzettjei. De még így sem rendelkeznek elég képzett szakemberrel. Figyelmünk kiterjed arra, hogy a szakembereket a jövőben is az új vállalatok felé irányítsuk, ezek csak így érhetik utol a régebbi vállalatokat, munkájuk színvonala csak így közelítheti meg azokét. Addig úgy hidalják át a szakemberhiányt, hogy szorosabban működnek együtt a balánbányai bányaipari kombináttal, a tudományos kutatóintézetekkel, például a Geológiai Intézettel, az Alkalmazott Geofizika Intézetével, vagy a különleges fúrásokat végrehajtó bukaresti vállalattal. Mindezeknek a vállalatoknak és intézeteknek magas képzettségű, szigorúan szakosított kutatói, tökéletes geofizikai és geokémiai kutató felszereléssel dolgoznak a Csíkszeredai vállalat hatáskörébe tartozó területeken is. Mielőtt olvasóink nevében köszönetet mondanék azért, hogy bepillantást nyújtott a nemzetgazdaság ilyen fontos ágazatának terveibe, engedjen meg egy személyes jellegű kérdés : Ön, a földtan ismert tudósa, egyidejűleg a minisztérium egyik vezetője. Hogyan egészíti ki egymást ez a két feladatkör? — Gyakorlati alkalmazású geológiával 1945 óta foglalkozom. 1948-ig a Bányaipari Minisztérium vezérigazgatójaként különböző megbízatásaim voltak. Ezután a Geológiai Állami Bizottság vezető munkatársaként dolgoztam, annak különböző szervezési formáiban. 1970-ben kerültem a Bányaipariés Geológiai Minisztériumba, jelenlegi beosztásomba. Mindvégig igyekeztem előzetes és ez időben szerzett elméleti ismereteimet a gyakorlati, alkalmazott geológia szolgálatába állítani, minél több hasznos, a nemzetgazdaság számára elengedhetetlen ásványi lelőhelyet feltárni. Természetes, hogy ezalatt a meglehetősen hosszú idő alatt nem szorítkoztam csupán az alkalmazott geológiára, hanem ezt összekapcsoltam az elméleti tudománnyal, az egyetemi előadásokkal - a bukaresti tudományegyetemen vagyok az ásványtan tanára. Az az érzésem, hogy ezt az egész időszakot hasznosan kamatoztattam mind az elméleti tudomány, mind a gyakorlat számára. Elméleti ismereteimet a terepen végzett kutatásokból, a különböző hasznos ásványok feltárásából és érékesítéséből fakadó gyakorlati tanulságokkal gyarapítottam. Végezetül kérném, nevezze meg azokat a helyeket, amelyekhez a tudósnak, a gyakorlati kutatónak a legkedvesebb emlékei fűződnek. — Ebben a vonatkozásban megemlíthetném azokat a kutatásokat, amelyeket egy-egy kutatócsoporttal a Keleti Kárpátokban és a Kelemen havasokban folytattam kénércért, a Bánátban rézércért, Kapus környékén vasércért és Nagybánya vidékén színesfémércért. A legfontosabb helyeken ezek közül — így például a Bánátban — ma bányák működnek. — Köszönjük szépen, olvasóink nevében. VAJNOVSZKI KÁZMÉR Indul az új ötéves terv, a X. pártkongressszus irányelveihez viszonyítva magasbb mutatókkal. Gazdasági életünk következő öt esztendejének egy kulcskérdése a hazai nyersanyagforrások fokozottabb kiaknázása. Ezzel kapcsolatban mondotta Nicolae Ceauşescu elvtárs : „Fokoznunk kell a tevékenységet az érc- és ásványtartalékok feltárására... Nemcsak a Bányaipari és Geológiai Minisztériumnak kell hogy legyen terve a hazai nyersanyag és segédanyagbázis fejlesztésére, hanem ki kell dolgozni ilyen különtervet az egész gazdaság vonatkozásában, beleértve a tudományos kutatást is, hogy jobban és jobb feltételek között hasznosíthassuk a rendelkezésünkre álló nyersanyagokat, s távlatilag megteremtsük a lehetőségét annak, hogy kevesebbet importáljunk külföldről. Mi túl könnyen lemondtunk egyes, szegényebb érctartalmú hazai ásványforrások hasznosírtásáról." Munkatársunk a fentiekkel kapcsolatban felkereste Virgil Janovici doktor docens egyetemi tanárt, a bányaipari és geológiai miniszter első helyettesét. Az ismert tudóst egy hónappal ezelőtt, 70. életévének betöltésekor, közel ötvenesztendős didaktikai és tudományos munkásságának, negyedszázados geológiai kutatómunkájának elismeréseként a Románia Szocialista Köztársaság Csillaga Érdemrend I. fokozatával tüntették ki. Virgil Ianovici professzor már rég nyugdíjba vonulhatna— ő azonban korát meghazudtoló tettvággyal ma is a gyakorlati kutatás és a minisztériumi színtű elvi irányítás kettős feladatának tesz eleget. szemével A HÉT, 1971. JANUÁR 1. A HÉT INTERJÚJA