A Hét, 1971. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

a miniszter-tudós — A pártdokumentumokból közismert, hogy pár­tunk és államunk vezetősége rendkívül fontosnak tartja a geológiai kutatásokat, a hazai érclelőhelyek feltárását. Mit szól ehhez a miniszter és a szak­ember? Az ötéves terv felemelt mutatói milyen mér­tékben szolgálják ezt a célt? — A hasznosítható ásványok lelőhelyeinek feltárása a következő ötéves tervben is főleg a kőolajra, a földgázra, a vasércre, a színesfém-ércekre összpon­tosul, valamint azokra a nemfémes ércekre, amelyeket tálul, valamint azokra a nemfémes ércekre, amelyek közül egyeseket még nem bányászunk. — Kérem, térjen ki részletesebben is a bányászat említett ágazataira. — Kőolaj : továbbra is rendkívül intenzív kutatás folyik Havasalföldön és a Pannon-medencében. Föld­gáz : a kutatás és a feltárás színhelye ezután is az Erdélyi medence és a Kárpátok havasalföldi és olté­­niai pereme. Színesfém-ércek : a kutatás és a feltá­rás súlypontja változatlanul a Bánát és a máramarosi ércmező. A Bánátban, Szászkán és Csiklován minden előkészületet megtettünk a kísérleti bányák megnyi­tására — a termelés 1972-ben indul meg. Nagybánya környékén is új bányák nyílnak az ötéves terv fo­lyamán­­ Nagytarnán és libán, a megye keleti ré­szén pedig Novicsoron. A legintenzívebb feltáró mun­ka Gura Băii és Burloaia között folyik. Az előbbi bányában az idén indult meg a termelés, az utóbbi pedig, bár régebbi bánya, csak ezután, az egész rézmező összekapcsolása nyomán indul virágzásnak. Ezzel a népi hatalom éveiben feltárt borsabányai réz- és színesfém-ércmező tartalékait messzemenően ér­tékesíteni fogjuk. A kutatás ebben a körzetben messzi kinyúlik északi és keleti irányban, a Priszlop magas­latáig, ahol összefut a Moldova északnyugati vidé­kén, a bukovinai körzetben folyó rendkívül intenzív kutatási és feltárási övezettel. Ennek az ércmezőnek a sarkpontjai : Izvorul Ursului, Fundu Moldovei és Leșul Ursului.­­ Országrésznyi tájakra terjed ki tehát a kutatás és a feltárás. Ezzel kapcsolatban egy, elnézését ké­rem, talán a szakember számára naivan hangzó kér­dés kívánkozik ki belőlem : földtani szempontból lé­tezik-e hazánkban terra incognita vagy subterra in­cognita? — Terra incognita nincs. Részletes, alapos térképek­kel rendelkezünk az ország egész területéről. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a bányaipar rendkívül régi, Románia erdélyi tájain már évezredek­kel ezelőtt meghonosodott. A kőolajiparban pedig egyike vagyunk a világ úttörő államainak. Ilyen kö­rülmények között bajosan lehetne azt állítani, hogy a felszínen léteznének fehér foltok. A hasznos ás­ványi lelőhelyek azonban nem mindig a felszínen vannak, nem tárta fel őket minden esetben a föld­tani erózió, illetve nem képződtek a felszínen. Az ércmezők jó része rejtve marad a geológus szeme elől, felfedezésük ezért jórészt geofizikai és geo­kémiai módszerekkel történik. Az ez irányú kutatás az utóbbi időben virágzott fel hazánkban, a követ­kező esztendőkben pedig fokozni fogjuk a geofizikai és geokémiai kutatásokat. Hazánk altalaja tehát rendelkezik tartalékokkal, felfedezésük és nagyobb vagy kisebb mélységben történő kiaknázásuk a jövő kérdése. Valamennyi feltáratlan ércmező­ azonban a mélyben rejtőzik, újabbkori földtani alakzatok ta­karója alatt. — Ez azt jelenti, hogy meglepetésekre is lehet számítani? — Nem csak számítani lehet, de biztosra vehetjük a meglepetéseket a jövőben is, ahogyan gyakran ért bennünket meglepetés 1950 óta, amióta behatóan foglalkozunk kutatásokkal. Sok, a mélyben rejtőző, az erózió által felszínre nem hozott, tehát láthatat­lan mezőt tártunk fel és értékesítettünk. — A föld mélyén rejtőző kincsekről sok legenda járja. Nem az elásott kincsekre, hanem ásványi kin­csekre gondolok. Magam is találkoztam pásztor­emberekkel - a Csíki havasokban például -, akik tudni vélték, hogy ott a föld mélye szenet rejt... Van-e az ilyen geológiai legendákban, ha úgy nevez­hetjük őket, valamilyen­ igazság-foszlány? — A Csíki-medencékben van szén. Nem csak tőzeg, hanem barnaszén is. S ez a kutak ásása során de­rült ki. A Csíki-medence földtani alakzataiban, arány­lag kis mélységben barnaszénlencsékre bukkantak. A kisebb-nagyobb belső medencékben, Gyergyóditró mellett, az Orotva forrásvidékén vagy Borszéken van tudomásunk ilyen szénrétegről. Egy időben kis­mértékű, helyi érdekű kiaknázásuk is folyt. Nem le­genda tehát az ilyen szóbeszéd, hanem az emberek közvetlen vagy közvetett tapasztalataira támaszkodó tény. Közvetlen tapasztalatról beszélhetünk azokban az esetekben, amikor az embereket a kíváncsiság ösztökéli arra, hogy jártukban-keltükben felfigyelje­nek a föld színén többé-kevésbé csillogó, szokatlan kőzetekre, jelenségekre. Ilyen megfigyeléseket a pásztorok, az erdőmunkások végeznek. Közvetett ta­pasztalatról akkor van szó, amikor kutak ásása köz­ben például szénlencsére bukkannak és ennek a hí­re elterjed az egész faluban. Mindezek az emberek hasznos segítőtársaink. Gyakorlatunkhoz hozzátarto­zik az ezen az úton szerzett információk feldolgozá­sa is. Elemzés tárgyává tesszük őket, s ha kiderül, hogy nemcsak lencsékről van szó, s az előzetes ku­tatás bebizonyítja, hogy megvannak a feltárás geo­lógiai feltételei, hogy a hasznos ásványok nemcsak nyomokban lelhetők, hanem egész mező vagy telep van, munkához látunk. — Székelyföldi olvasóink számára tartogat-e vala­milyen bányászati újdonságot az ötéves terv ? — Szó van a balánbányai rézmező jelentős kiszé­lesítéséről. A kutatás kiterjed Tölgyestől az Olt felső folyásáig. Balánbánya nyersanyag-bázisának és ter­melésének a fejlesztése fontos és már 1971-ben ér­deklődésünk központjában álló feladat., További hasznos ásvány, amelynek a kiaknázására komoly erőfeszítéseket teszünk, a csíkszentimrei cinnabarit és higanyérc. Ez az ércmező Csíkszentimre mellől fel­nyúlik északra, Csíkmadarasig. Az — egyelőre kísér­leti jellegű - bányászás előre láthatólag már 1972- ben megindul. A kísérleti bánya mellett, ezzel egy­idejűleg, felépül a higanyérc-feldolgozó és -dúsító is. Jelentős fejlődés vár a hargita­fürdői — és az egész Hargita és a Görgényi havasokra is kiterjedő­­ kaolinbányászatra. Nemzetgazdaságunknak nagy szüksége van kaolinra. Erőfeszítéseinket a kaolin mi­nőségének a megjavítására fordítjuk, hogy megfelelő feldolgozással kiiktassuk belőle a vasat és a jelen­leginél jobb minőségű kaolint állítsunk elő. Orszá­gunknak ezen a vidékén is folyik a földgázkutatás. A Kőolajipari Minisztérium kísérleti fúrásokat végez, új lelőhelyeket, földgázmezőket keres. A következő esz­tendőkben fokozódik a mofetták és szénsavas for­rások fontos kincsének, a széndioxidnak a hasznosí­tása. Ezen a téren különben a Hargita vidékének komoly hagyományai vannak. — Csíkszeredában a közelmúltban kutató vállalat létesült. Milyen feladatokkal ? — Igen, 1970-ben Csíkszeredai székhellyel meg­alakult a Hargita kutató és feltáró vállalat. Munka­ VIRGIL IANOVICI doktor docens, egyetemi tanár, a bányaipari és geológiai miniszter első helyettese * # az ötéves terv kutatási irányai # meglepetések várhatók # a legendák igaza # a csíkszentimrei higany # pályakezdő vállalat # a tudós lehet miniszter területe elsősorban Hargita megye, de hatásköre ki­terjed a környező vidékekre is. Feladata a szilárd halmazállapotú hasznosítható ásványok feltárása. A balánbányai rézmező kiterjesztése, a szentimrei hi­­ganyérc-kutatás, a kaolin felfedezése és a ditrói al­­kalm­as kőzetek feltárása egyaránt ennek a vállalat­nak a hatáskörébe tartozik. — És meg tud birkózni ezzel a sokrétű feladat­tal?... Fiatal vállalatról lévén szó, bizonyára szak­ember-gondokkal küzd. Van-e megfelelő gárdája ahhoz, hogy teljesíthesse feladatait? — Mint minden pályakezdő vállalat, az 1970-ben alakult vállalatok is szakemberhiánnyal küzdenek. Mi a tavasz és a nyár folyamán küldtünk oda geoló­gusokat, mérnököket. Egyeseket a bukaresti szak­emberek átcsoportosítása során, mások pedig az 1969-70-es egyetemi év végzettjei. De még így sem rendelkeznek elég képzett szakemberrel. Figyel­­münk kiterjed arra, hogy a szakembereket a jövő­ben is az új vállalatok felé irányítsuk, ezek csak így érhetik utol a régebbi vállalatokat, munkájuk szín­vonala csak így közelítheti meg azokét. Addig úgy hidalják át a szakemberhiányt, hogy szorosabban működnek együtt a balánbányai bányaipari kombi­náttal, a tudományos kutatóintézetekkel, például a Geológiai Intézettel, az Alkalmazott Geofizika Inté­zetével, vagy a különleges fúrásokat végrehajtó bu­karesti vállalattal. Mindezeknek a vállalatoknak és intézeteknek magas képzettségű, szigorúan szakosított kutatói, tökéletes geofizikai és geokémiai kutató fel­szereléssel dolgoznak a Csíkszeredai vállalat hatás­körébe tartozó területeken is.­­ Mielőtt olvasóink nevében köszönetet monda­nék azért, hogy bepillantást nyújtott a nemzetgazda­ság ilyen fontos ágazatának terveibe, engedjen meg egy személyes jellegű kérdés : Ön, a földtan is­mert tudósa, egyidejűleg a minisztérium egyik ve­zetője. Hogyan egészíti ki egymást ez a két fela­datkör? — Gyakorlati alkalmazású geológiával 1945 óta foglalkozom. 1948-ig a Bányaipari Minisztérium ve­zérigazgatójaként különböző megbízatásaim voltak. Ezután a Geológiai Állami Bizottság vezető munka­társaként dolgoztam, annak különböző szervezési for­máiban. 1970-ben kerültem a Bányaipari­­és Geoló­giai Minisztériumba, jelenlegi beosztásomba. Mind­végig igyekeztem előzetes és ez időben szerzett el­méleti ismereteimet a gyakorlati, alkalmazott geoló­gia szolgálatába állítani, minél több hasznos, a nemzetgazdaság számára elengedhetetlen ásványi lelőhelyet feltárni. Természetes, hogy ezalatt a meg­lehetősen hosszú idő alatt nem szorítkoztam csupán az alkalmazott geológiára, hanem ezt összekapcsol­tam az elméleti tudománnyal, az egyetemi előadások­kal - a bukaresti tudomány­egyetemen vagyok az ásványtan tanára. Az az érzésem, hogy ezt az egész időszakot hasznosan kamatoztattam mind az elméleti tudomány, mind a gyakorlat számára. Elméleti isme­reteimet a terepen végzett kutatásokból, a különböző hasznos ásványok feltárásából és érékesítéséből fa­kadó gyakorlati tanulságokkal gyarapítottam.­­ Végezetül kérném, nevezze meg azokat a helye­ket, amelyekhez a tudósnak, a gyakorlati kutatónak a legkedvesebb emlékei fűződnek. — Ebben a vonatkozásban megemlíthetném azo­kat a kutatásokat, amelyeket egy-egy kutatócsoport­tal a Keleti Kárpátokban és a Kelemen havasokban folytattam kénércért, a Bánátban rézércért, Kapus környékén vasércért és Nagybánya vidékén színes­fémércért. A legfontosabb helyeken ezek közül — így például a Bánátban — ma bányák működnek. — Köszönjük szépen, olvasóink nevében. VAJNOVSZKI KÁZMÉR Indul az új ötéves terv, a X. pártkongressszus irányelveihez viszonyítva magasbb mutatókkal. Gazdasági életünk következő öt esztendejének egy­ kulcskérdése a hazai nyersanyagforrások fokozottabb kiaknázása. Ezzel kapcsolatban mondotta Nicolae Ceauşescu elvtárs : „Fokoznunk kell a tevékenységet az érc- és ásványtartalékok feltárására... Nemcsak a Bányaipari és Geológiai Minisztériumnak kell hogy legyen terve a hazai nyersanyag és segédanyagbázis fejlesztésére, hanem ki kell dolgozni ilyen különtervet az egész gazdaság vonatkozásában, beleértve a tudományos kutatást is, hogy jobban és jobb feltételek között hasznosíthassuk a ren­­delkezésünkre álló nyersanyagokat, s távlatilag megteremtsük a lehetősé­­gét annak, hogy kevesebbet importáljunk külföldről. Mi túl könnyen le­­mondtunk egyes, szegényebb érctartalmú hazai ásványforrások hasznosí­r­tásáról." Munkatársunk a fentiekkel kapcsolatban felkereste Virgil Janovici dok­tor docens egyetemi tanárt, a bányaipari és geológiai miniszter első he­lyettesét.­ Az ismert tudóst egy hónappal ezelőtt, 70. életévének betölté­sekor, közel ötvenesztendős didaktikai és tudományos munkásságának, ne­gyedszázados geológiai kutatómunkájának elismeréseként a Románia Szocialista Köztársaság Csillaga Érdemrend I. fokozatával tüntették ki. Virgil Ianovici professzor már rég nyugdíjba vonulhatna— ő azonban ko­rát meghazudtoló tettvággyal ma is a gyakorlati kutatás és a minisztériumi színtű elvi irányítás kettős feladatának tesz eleget. szemével A HÉT, 1971. JANUÁR 1. A HÉT INTERJÚJA

Next