A Hét, 1972. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-07 / 1. szám

A HÉT, 1972. JANUÁR . Egy múlt századbeli városatya jegyzőkönyvbe rögzített kívánsága így sieti. ..„legmagasabb tudást szolgáló scholát kellene létesíteni Brassó vá­rosában, amely buzgó akarattal terjesztené az érdemes diszciplínákat". Az idő hosszú pergésének és a világ nagy fordulásainak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy ez a kívánság valósággá váljék és Erdély egyik legpatinásabb városa, Brassó - 1971. október elseje óta - egyetemi központtá rangosodjék. Erről a születésről az új, magas fokú tanintézet közvetlen és közvetett kisugárzásáról, a kezdet problémáiról beszélgettünk dr. Victor Stănescu pro­fesszorral, az egyetem prorektorával és dr. Vajda Sándor előadótanár-mely­nökkel, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Megyei Tanácsának alelnökével. DÁNOS MIKLÓS : Milyen érzés az elvont tudomá­nyok szolgálója lenni egy olyan városban, amelynek minden sarka a modern szocialista ipar jelenlétéről árulkodik, ahol a román traktor és a hazai teher­gépkocsi ipar született, s amely ráadásul történelmi­­ségével, valamint festői elhelyezésével Románia egyik legfelkapottabb turisztikai központja ? VICTOR STANESCU : Elsősorban helyesbítek : nem­csak az elvont tudományoknak, hanem a gyakorlati diszciplínáknak is szolgálói vagyunk. Továbbá kije­lenthetem, hogy nincsenek kisebbrendűségi érzéseink. Mert a város legfiatalabb tudományos intézménye, az egyetem tökéletesen beilleszkedik nemcsak a mo­dern városképbe - amelyet valóban a legkorszerűbb ipar és a nemzetközi turisztika jelenléte dominál hanem ugyanakkor szervesen kiegészíti a város fej­lődését, mai kultúrigényeit, és olyan szellemi pers­pektívákat nyújt, amiről régóta álmodozik ez a prag­matizmussal teli, de romantikát sem nélkülöző vá­ros. D. M: Tehát megértek a feltételek ehhez az előrelépéshez. Ha szabadna néhány szót a tudo­mányegyetem alapításának előzményeiről ? V. STANESCU : Nagyon érdekes és igen gazdag az egyetemmé válás előtörténete. A háború idején itt működött (ideiglenes jelleggel) a Kolozsvárról átköltözött Felsőkereskedelmi Akadémia néhány fa­kultása ; 1948-ban itt alakult meg az ország első, Erdészeti- és Faipari főiskolája ; 1949-ben megszü­letett a Gépészmérnöki Intézet ; 1957-ben pedig a Műegyetem nyitotta meg kapuit. Közben a három­éves Pedagógiai Főiskola és Zeneiskola is gyara­pította Brassó felsőfokú tanintézetének hálózatát. VAJDA SÁNDOR : Ehhez a felsoroláshoz a teljes­ség kedvéért még hozzátenném, hogy Brassó gazdag hagyományokkal rendelkező és színvonalas román, magyar és német nyelvű középiskolái, valamint a megye egyetem felé forduló ifjúságának számbeli növekedése szinte megkövetelte a „folytatást". V. STÃNESCU: A brassói gyárak és tervezőinté­zetek képzett műszaki gárdájából pedig a jövő, te­hát a mai szaktanárok nőttek ki. Mint a jelenlevő Vajda Sándor előadótanár is. D. M. : Az évekre visszanyúló tudatos egyetemépí­­tésről még bőven lehetne beszélgetni. De talán ugor­junk egyet a nevezetessé vált alapítási dátumig : 1971. október 1-ig. Hány és milyen fakultással nyi­totta meg kapuit a brassói alma mater ? V. STÁNESCU: Hát vegyük számba őket. Az első a Gépészmérnöki Fakultás, a második a Gépgyártás Technológiája, a harmadik az Erdészet- és Erdőkiter­melési Fakultás, a negyedik a Fafeldolgozó Fakul­tás. D M. : Ezek mind ötéves időtartamúak ? V. STÁNESCU: Igen. Viszont négy évet vesz igénybe a Matematikai és Informatikai Fakultás elvégzése, három évet a Fizikai és Vegyi, a Termé­szetrajzi és a Zeneoktatási. VAJDA SÁNDOR : Fontos részletként, kérem, je­gyezze le azt is, hogy a Gépészmérnöki Fakultásnak három tagozata van , éspedig Autó- és Traktorgyár­tás — ahol a holnap gépkocsijainak a tervezői ta­núinak —, a Villamossági, valamint a mezőgazda­ság gépesítésével foglalkozó tagozat A Gépgyártás Technológiája keretében pedig külön katedra képe­zi ki a modern szerszámgépek szerkesztőit, illetve a meleg megmunkálási felszerelés szakembereit. Egye­temünk tehát gazdag választási lehetőséget kínál a diákság számára. D. M. : Valóban széles a skála, és beleillik a vá­ros mai profiljába. A virágzó brassói ipar és a közeli székelyföldi fafeldolgozó hagyomány szolgáltatja az egyetem „hinterlandját". V. STÃNESCU: Strukturálisan, az új Tudomány­­egyetem létesítése éppannyira megalapozott volt mint, mondjuk, szubjektív szempontból. Ne feledjük el, egy nagyon régi kultúrával rendelkező, 182 000 lakosú városról, a román, magyar és német szellemi­ség találkozóhelyéről van szó. Maga a fejlődés dia­lektikája követelte meg ezt az előrelépést D. M. : Ha már itt tartunk, megkérdezném Vajda Sándor elvtársat, aki gyermek­korától ismeri ezt a várost, itt nevelkedett és Brassóban végezte tanul­mányait, hogy szerinte mit ad ez az egyetem Brassó­nak és mit kap az egyetem Brassótól ? Mit jelente­nek egymásnak ? VAJDA SÁNDOR : A kérdés, amilyen világosnak és egyszerűnek tűnik, éppolyan nehéz rá felelni. Ugyanis ez az egyetem nemcsak 4700 diákot és 350 tanárt jelent, hanem a város egész arculatát gazda­gító tudományos és kulturális gócpontot. Jóformán meg sem kezdtük működésünket, és máris megfogal­mazódott az a kérdés, hogy mitől brassói a brassói egyetemi hallgató ? Tehát mi az a sajátságos plusz, amit nemcsak a városnak, hanem az országnak is adni tud egy 1971-ben alapított felsőfokú taninté­zet. Az egyetem és a város számtalan szálon szö­vődő, erősödő viszonya, szerintem, új mutációkat hozhat majd létre Brassó kulturális és tudományos életében. D. M. : Ez szerintem igen érdekes és valóban sa­játságos jegye az új egyetemnek. De­­ kérem foly­tassa. VAJDA SÁNDOR : Egy szellemileg és szakmailag képzett műszaki gárda kialakítása a célunk. Az egye­temista fogalmát összekapcsoljuk a gyakorlati mun­kával, de nem akarunk a „mérnökgyártó" szellemi üzem lenni, ahonnan szériában kerülnek ki a szak­barbárok. D. M. : Azt szeretném megtudni, hogy az előbb említett 4700 diáknak milyen a nemzetiségi összeté­tele. V. STÃNESCU : Hagyományárakhoz és pártunk kö­vetkezetes nemzetiségi politikájához híven nemzeti­ségi hovatartozásra való tekintet nélkül tárt karokkal várjuk a tanulni vágyó fiatalokat. Egyetlen kritérium : a tudás, a felkészültség, a mai szocialista fiatalság­hoz méltó emberi magatartás, és Kolozsvár felé orientálódnak a középiskolát vég­zett fiatalok . VAJDA SÁNDOR : Tapasztalatom szerint megnőtt az érdeklődés, de az csak jövőre dől el, hogy meny­­nyire sikerült megnyernünk ennek az ifjúságnak a bi­zalmát. Már az 1971-es felvételi vizsgákon magya­rul, illetve németül írhatták dolgozataikat a jelent­kezők. A legmesszebbmenően vigyáztunk arra, hogy semmi hátrányuk ne származzon abból, ha nem ro­mán nyelven vizsgáznak. Teremről teremre jártunk és szóbelileg magyarul, ha kellett németül is elismé­teltük a vizsgakérdéseket. Érdekességképpen megem­líthetem, hogy volt egy ukrán nemzetiségű jelentke­zőnk is, aki szintén anyanyelvűn vizsgázott. D. M. : E sokatmondó kitérő után talán visszaka­­nyarodhatnánk az eredeti kérdés második feléhez, éspedig ahhoz, hogy mit ad Brassó az egyetemnek ! V. STANESCU : Egyetemünk lapjában, a Sigmábum az intézet rektora, G. Nitescu professzor ezt így fogalmazta meg : „A megyei pártbizottság és maga Brassó városa mindent elkövetett, hogy ez az egye­tem megszülethessen és úgy fejlődjön, ahogy mi azt megálmodtuk". Igaza van a rektornak. A megnyitás pillanatában egész Brassót magunk mögött érezhet­tük. A város a lehetőségekhez képest otthont biztosí­tott a fakultásoknak és meleg vendéglátást a diá­koknak. A Malom-dombon részben felépült a Gé­pészmérnöki Fakultás új épületcsoportja. Körülbelül 8000 négyzetméternyi tantermet, laboratóriumot ad­tak át eddig rendeltetésének. Az egyetem rektorá­tusa - ahol most vagyunk - a város szívében kapott szállást a volt néptanács impozáns és reprezentatív épületében. Brassó országos hírű ipara, a Traktor­gyártól kezdve a könnyűipari egységekig, a szó leg­szorosabb értelmében kitárták kapuikat az egyetemis­ták előtt, az első évtől kezdve befogadják őket, hogy az elméleti tudás mellé megszerezzék az annyira szükséges gyakorlati ismereteket, hozzászokjanak a gyárak hangulatához és fegyelméhez. VAJDA SÁNDOR : Az élet közelsége a mi több­­nemzetiségű városunkban azért is fontos, mert egy­más mellett tanulva és egymás mellett dolgozva még jobban megismerhetik és megbecsülhetik egymást a román, a magyar, a német és a más nemzetiségű fiatalok. Ennek a testvériségnek az iskolájává szeret­nénk alakítani az egyetemet. D. M. : Tegnap, alkalmam volt beszélgetni néhány nagyüzem vezetőjével. Az elmondottakból az a vágy csendült ki, hogy az egyetem ne csak teljesítse a társadalmi megrendelést, hanem maga is mutasson rá a még feltárandó lehetőségekre, tehát kezdemé­nyezzen. Ennek az egész pontosan még meg nem fogalmazódott követelménynek hogyan kíván eleget tenni az önök intézete ? V. STANESCU : A tanári kar egy része aktív tagja a nagyüzemek vezetőségi kollektíváinak, az ipari központoknak, sőt a minisztérium tudományos taná­csainak is. Nemzetközi visszhangot kiváltó találmá­nyok, újítások, új módszerek jelzik tanári karunk gyakorlati hozzájárulását nemcsak a város, hanem az egész ország iparának korszerűsítéséhez. Azt hi­szem, nincs egyetlen egyeteme sem az országnak, amely annyi feltalálóval, újítóval büszkélkedhetne, mint épp a mi intézetünk. A nagyüzemek elvárására szeretnénk további alkotásokkal felelni. D. M. : Ennek a brassói specialitásnak csak örülni tudunk, mert a gyakorlat terén elért sikereknek egy­ben tudatformáló szerepe is van. VAJDA SÁNDOR : Ha már szó esett erről. Min­dent el szeretnénk követni, hogy táguljanak a diákok érdeklődési területei. Már mondtam : nem akarunk szakbarbárokat nevelni. A társadalmi érdek­lődést, a közgondolkodást,, az egyéni művelődést szolgálják az egyetemen belül működő művészcso­portok, a konferencia sorozatok, a Student Club vi­tái, a Studio-181 (181 helye van a diákszínháznak) előadásai és a Sigma című diáklapunk cikkei. D. M. : Úgy tudom, hogy magyar színjátszócsoport is alakult az egyetemen. VAJDA SÁNDOR : Igen, alakulóban van. A Si­rálytánc című szavalóest jelentette első nyilvános felléptét, és rögtön be is bizonyította életképességét. A csoport művészeti irányítója a sepsiszentgyörgyi színház művésznője, Fali Ilona. V. STANESCU : Nos, körülbelül ennyit tudunk mondani, most a kezdet kezdetén , 1972 végén majd többet. D M. : Az olvasók nevében is köszönöm. DÁNOS MIKLÓS ■EGYETEM ■ ■ SZÜLETETT.. Brassói beszélgetés VAJDA SÁNDOR : A lakosság nemzetiségi ösz­­szetétele nagyjából tük­röződik az egyetemen belül is. Mondanom sem kell, hogy az ország minden részéből érkeznek ide felvételizők. Egy nemrég készült kimutatás szerint a Fafeldolgozó Fa­kultás 530 diákjából 67 ma­gyar és 18 német nemzeti­ségű. A Gépgyártás Tech­nológiáján tanuló 990 diák­ból 70 magyar, 30 német nemzetiségű. A Gépészmér­nöki Fakultásnak 873 diák­jából 91 magyar és 53 né­met nemzetiségű. D. M. : Még egy kérdést ezzel kapcsolatban : a Bras­sói Tudományegyetem a szé­kelylakta megyék közvetlen szomszédságában létesült, egy órányira Sepsiszent­­györgytől, három órányira Csíkszeredától. Mutatkozik-e különleges érdeklődés ezek­ből a megyékből ? Vagy még mindig Marosvásárhely Victor Stánescu Vajda Sándor Téti pillanatfelvétel az új Brassóban 3 A HÉT INTERJÚJA

Next