A Hét, 1974 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1974-11-08 / 45. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Az elkötelezettség minősége Ebben az évben a színházi évadzárás és évadkezdés rendhagyó módon alakult; az ünnepi bemutatók és rendezvények miatt az elmúlt évad lényegében ősz elején ért véget, az évadkezdő bemutatókról pedig csak most kezdenek szállingózni a hírek. Mintha színházaink kifulladtak volna a hosszú távon, az első lépések itt-ott eléggé bizonytalanok. Hozzájárul ehhez a műsortervek véglegesítésének nehézkessége is. Természetesen a műsortervek objektív vagy szubjektív okok miatt továbbra is változhatnak; kiegészülésük új, értékes mai művekkel nemcsak elképzelhető, hanem kívánatos. Ha a művészetben elsőrendű fontosságúak a számok lennének, az elmúlt évadról szinte csak jót mondhatnánk. Az ország összes színházaiban kétszázhatvannégy bemutatót tartottak, ezek közül százötvenen hazai darab került színre. A százötven hazai darab közül száztíz kortárs szerző alkotása, az ősbemutatók száma pedig örvendetesen nagy: negyvennyolc. A hazai drámairodalom ilyen arányú honfoglalására még nem volt példa a felszabadulás utáni romániai színháztörténetben. Az irányító szervek és a színházak közös, összehangolt munkájának eredményeként a napjaink időszerű emberi problematikájából ihletődő művek térhódítása határozta meg a műsorrend vonatkozásában az évad jellegét. Pártunk ideológiai programjának felhívása termékenyítő erejűnek bizonyult. Egyidejűleg a kortárs és a klasszikus egyetemes drámairodalom értékesítése terén is megnövekedett az érdeklődés a valóban jelentős mondanivalójú és fajsúlyos művek iránt, ami — a számszerű csökkenés ellenére — a válogatás szempontjaiban jutott érvényre. Az évad tehát a színházművészet társadalmi elkötelezettségének elmélyülése jegyében bontakozott ki és zajlott le. A művészet társadalmi elkötelezettségének és hatékonyságának érvényesülése köztudomásúlag bonyolult és összetett folyamat. Nemcsak és nem is elsősorban számszerű tényezőktől, hanem mindenekelőtt az eszmei-művészi, tehát az esztétikai minőségtől függ. Ebben a vonatkozásban néhány jelentős darab és jó néhány kitűnő előadás ellenére bőven akad még vitatkozni való. Azaz — egy-két kivételtől eltekintve — példamutatóan magas szint, amit például a Lucia Sturdza Bulandra színház képvisel, a fővárosi színházakban sem vált általánossá, a vidéki színházak néhány emlékezetes teljesítményét pedig beárnyékolta olyan darabok színrekerülése, amelyek csak témakörükkel próbálták jelezni a mát és csak külsőségekkel a szocialista művészetet. Az illetékes szakkritika vélekedése és a műsorrend kialakítása körüli megbeszélések egyaránt felhívták a figyelmet arra, hogy semmiféle tetszetős látszateredmény nem igazolhatja az eszmei-művészi igénytelenséget, a fércművek színrehozatalára fordított energiát, a napjaink embereinek bonyolult és összetett problematikáját imitáló ügyeskedést. A színház esztétikai nevelő szerepének prakticista értelmezése nemhogy nyomatékosítaná, ellenkezőleg, kompromittálja a szocialista művészet e nagyon fontos ágának társadalmi hivatását. A romániai magyar színházak háza tája örömre és gondra egyaránt kínált alkalmat az elmúlt évadban. A hazai drámairodalom ünnepén bemutatott előadások arról győztek meg, hogy a romániai magyar színjátszás nemcsak egyenjogú, hanem minden tekintetben egyenrangú társa is a mai román színművészetnek. Azok az előadások is, amelyek nem jutottak el a bukaresti „döntőig“, szakmai szintjükkel, a rendezői és a színészi munka érettségével tűntek ki. Az új román drámairodalom értékesítésében a hazai magyar színházak nemegyszer úttörő szerepre is vállalkoztak, az évad két legjobb darabja — D. R. Popescu A kerti törpe és Iosif Naghiu Egyetlen estén című műve — első ízben a sétatéri színpadon, illetve a temesvári Állami Magyar Színházban került színre, az utóbbi kitűnő előadásban. A Szerelem, Barta Lajos darabja, Harag György nagyon korszerű és nagyon érzékeny rendezői értelmezésében s a kimagasló színészi alkotások egész sora révén az évad legjobb előadásai, a Ciulei-rendezte I. Erzsébet és Dinu Cernescu Hamletje mellé sorolható. Szintén a marosvásárhelyi magyar tagozat igényes és tartásos vállalkozása volt Gorkij Nyaraíóícjának színrehozatala, Tompa Miklós rendezésében. A kolozsvári Peleskei nótárius Méhes György által újjá varázsolt szövegéhez sikerült, friss, leleményes, szellemes rendezés és színészi játék társult (rendező Horváth Béla), Brecht Szecsuáni jóembere érdekes, noha nem problémátlan színészi megoldásokra adott alkalmat (rendező Major Tamás), Bornemissza Elektrájának visszhangos előadása pedig joggal minősült színháztörténeti eseménynek. A nagyváradi magyar tagozat egészében is figyelemreméltóan sike(Folytatása a 6. oldalon) GÁLFALVI ZSOLT Borisz Migai Évszakok (A szovjet kultúra napjai alkalmával rendezett diszitőművészeti kiállítás anyagából) A tartalomból • Szilágyság két kongresszus között • A riport • a cselekvés költészete • Lohinszky közelképben • Egy gázból fért lesz...* • Jurij Dogtfin testvérének emlékeiből 12 oldal Ára 1 lej A szükséges és lehetséges egység A Román Kommunista Párt Programjainak tervezete a hazai forradalmi munkásmozgalom eddig megtett útjának s szerepének sommás áttekintése és értékelése kapcsán hangsúlyozottan kidomborítja a munkásegység jelentőségét az országunkban végbement nagy történelmi átalakusok megvalósításáért vívott harcokban. A hazai és a nemzetközi kommunista munkásmozgalom tapasztalataiból kiindulva, azokat felhasználva, a mai világ erőviszonyaiban végbemenő változásokról, a nemzetközi fejlődés távlatairól, a munkásosztály történelmi hivatása megvalósulásának jelenlegi és a közeljövőben adódó feltételeiről megfogalmazott tételeiben pedig ismételten állást foglal, nemzetközi viszonylatban ,s, a munkásegység megvalósításának és szakadatlan erősítésének szükségessége mellett. „A kommunisták, szocialisták és szociáldemokraták — állapítja meg a programtervezet —, az összes munkásszervezetek szoros együttműködése objektív követelménye annak, hogy minden egyes országban növekedjék a munkásosztály, a haladó erők szerepe, sikerrel bontakozzék ki a társadalom forradalmi átalakulására irányuló harc. Éppen ezért a Román Kommunista Párt továbbra is munkálkodik a szocialista és szociáldemokrata pártokkal, a munkásosztály összes szervezeteivel való együttműködésének széles körű fejlesztéséért.* A modern történelem, a tőkés társadalom fejlődési menete szükségszerűen vezetett el ahhoz a helyzethez, amelyben Marx megfogalmazása szerint „...a munkások elszigetelt gazdasági mozgalmaiból mindenütt létrejön egy politikai mozgalom, vagyis az osztály mozgalma, hogy érdekeiket általános formába öltöztesse... Ezek a mozgalmak bizonyos előzetes szervezetet tételeznek fel, de a maguk részéről éppúgy eszközei is e szervezet fejlődésének." E szervezet megtestesítőiként jelentkeztek a szocialista, szociáldemokrata, a munkásmozgalom magasabb fejlettségi szintjén pedig a kommunista pártok. A pártok sokféleségének kérdését a munkásmozgalom egészén belül, a társadalmi körülményekkel, azok alakulásának eltérő sajátosságaival szoros kapcsolatban lehet felmérni és megérteni. A szocialista, szociáldemokrata pártok kialakulásuk és működésük több mint száz éve alatt mind a nemzetközi osztályharc, mind az egyes országok társadalmi-politikai életében játszott szerepük tekintetében több irányú változáson, s — különösen napjainkban — alapvető differenciálódáson mentek és mennek keresztül. Kétségtelen, hogy a nemzetközi osztályharc, a világ forradalmi átalakulása irányába ható erőkhöz tartoznak, de ideológiai, szervezeti, stratégiai-taktikai állásfoglalásuk nem ritkán eléggé ellentmondásos. Ez azonban nem mond ellent annak, hogy a munkásegység — a kommunisták és szociáldemokraták közeledése, akcióegysége — lehetőségeinek és szükségszerűségének perspektívája ma reálisabb és parancsolóbb az antimonopolista — a végeredményben a kapitalista kizsákmányolás felszámolására irányuló — demokratikus és szocialista harc terén, mint eddig bármikor. A nemzetközi munkásmozgalom két fő — kommunista és szociáldemokrata — vonulata, az új egység Palmiro Togliatti megfogalmazta dialektikája jegyében, napjaink sorskérdéseinek pozitív megválaszolása kapcsán találkozhat és találkozik is egymással. Persze, tévedés lenne azt állítani, hogy az együttműködésre és az ennek segítségével megoldásra kerülő problémákra vagy éppen azok mindenikére már most adva van a kész válasz. A konkrét, a valósághoz szilárdan kap (Folytatása a 9. oldalon) GALL JÁNOS