A Hét, 1978 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-06 / 1. szám
A pártkonferencia eszmekörében A munkásosztály kettős minőségéről és történelmi szerepéről (Folytatás az 1. oldalról) Mégünk, nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dolgozó, egész népünk fáradhatatlan, odaadó és áldozatteljes munkájának a gyümölcses kifejezése annak a tántoríthatatlan szándéknak, amellyel a nép valóra váltja a Román Kommunista Párt politikáját, azt a politikát, amely teljes mértékben megfelel alapvető érdekeinek és törekvéseinek.“ S a Kiáltvány hangsúlyozza azt is, hogy a nemzeti vagyon gyarapításában, a nép szellemi életének felvirágoztatásában elért jelentős eredmények bizonyítják, hogy a munkásosztály, a dolgozó parasztsággal, a dolgozó értelmiséggel, nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dolgozóval szoros szövetségben, ragyogóan teljesítette és teljesíti a társadalom vezető osztályaként rá háruló történelmi küldetést. 3. Pártunk messzemenően figyelembe veszi a tudományos kommunizmus klaszszikusainak megállapításait, a szocialista forradalom törvényszerűségeiből adódó követelményeket arra vonatkozóan, hogy a munkásosztály vezető szerepének nemcsak a harc kezdeti szakaszában, hanem az új típusú társadalom felépítésének egész folyamatában érvényre kell jutnia. A Román Kommunista Párt Programja, amely a dialektikus materializmus, a hazánk konkrét körülményei között alkotó módon alkalmazott marxizmus—leninizmus nagyszerű dokumentuma, a jelen időszakra vonatkozóan tudományos alapossággal fogalmazza meg ezt az objektív körülményt. Abból indult ki, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése során és a kommunizmus felé történő előrehaladás időszakában, a fejlődéssel együttjáró törvényszerű folyamatként, az új társadalmi rend szerkezetét alkotó minden osztályban és társadalmi kategóriában minőségi változások mennek végbe. A munkásosztály a termelőeszközök tulajdonosának és egyben az anyagi javak előteremtőjének kettős minőségében teljesíti történelmi küldetését az új társadalmi rend felépítésének vezetése terén. A munkásság lényeges szerepét az a tény is meghatározza, hogy kezében vannak a legfejlettebb termelőeszközök, a korszerű technika, s gyakorlatba ülteti a műszaki tudományos forradalom vívmányait. Ugyanakkor az ipar lendületes fejlődésének következtében a munkásosztály döntő mértékben járul hozzá a nemzeti jövedelem létrehozásához, s mivel sorai gyors ütemben gyarapodnak, hovatovább számbelileg is társadalmunk legtekintélyesebb osztályává válik. A XI. kongresszus határozatai valóra váltásának menetét elemző Országos Pártkonferencia újabb széles teret nyitott a munkásosztálynak vezető szerepe gyakorlásában, ugyanakkor a megfelelően intézményesített szervezési kereteket is kiszélesítette annak érdekében, hogy ez a vezető szerep kötelező módon érvényre juthasson s éreztesse frissítő, élénkítő hatását egész társadalmi életünkben. A munkásosztály forradalmi lendülete, gyakorlati részvétele nélkül el sem képzelhetnénk kiegészített ötéves tervfeladataink megvalósítását, ami 100—130 milliárd lej értékű többletterméknek felel meg. S természetesen annak a döntő elvi és gyakorlati jelentőségű feladatnak a valóra váltása is mindenekelőtt a munkásosztályra vár, hogy a mennyiségi felhalmozást az elkövetkező időszakban új, egész nemzetgazdaságunkra kiható minőségi változássá alakítsuk át. Vagyis nagyobb figyelmet fordítsunk a gazdasági hatékonyság, a munka minőségének kérdésére, ami körültekintő gazdálkodást, takarékosságot és jobb minőségű, figyelmesebb, szakképzettebb, lelkiismeretesebb munkát is jelent. S hogy mennyire lényeges kérdésekről van szó, az kitűnik abból is, hogy egy év alatt csupán ha egy százalékkal növeljük a nemzetgazdaság állóalapjainak kihasználását, ezzel mintegy ötmilliárd lejt nyerhetünk. Ha a nemzeti össztermékből csupán egyetlen százalékkal csökkentjük az anyagköltséget, ebben az évben például 14 milliárd lejt takaríthatunk meg. S úgyszintén, a munkatermelékenység növelésének minden egyes százaléka mintegy 8 milliárd lejt jelent nemzetgazdaságunknak. Így teremthetjük elő a szükséges alapokat az életkörülmények szüntelen javítására, azoknak az intézkedéseknek a végrehajtására, amelyek folytán, az eredeti határidőnél jóval hamarabb emelik a dolgozók összes kategóriáinak jövedelmét, növelik a lakosság életszínvonalát, s egyes iparágakban, ettől az évtől kezdődően fokozatosan rátérnek a csökkentett munkahét bevezetésére. 4. A munkásosztálynak, az egész népnek a társadalom vezetésében való részvételét biztosító keretek további tökéletesítése, a szocialista demokrácia elmélyítése érdekében a gazdasági és társadalmi élet valamennyi területén az utóbbi időben a párt egy sor gyakorlati intézkedést hozott. Újabb országos vezető fórumokat, állandó jellegű demokratikus szerveket létesítettünk. 1976-ban megtartottuk a Néptanácsok Kongresszusát és létrehoztuk a Néptanácsok Törvénykezési Kamaráját. Szintén 1976-ban került sor a Politikai Nevelés és Szocialista Kultúra első kongresszusára, amely elhatározta a Megéneklünk, Románia országos fesztivál megrendezését. Az elmúlt év tavaszán tartottuk meg a mezőgazdasági dolgozók kongresszusát és alakult meg az Országos Mezőgazdasági Tanács, a nyár folyamán pedig összeült a Dolgozók Tanácsainak kongresszusa és megalakult a Dolgozók Országos Tanácsa. Mindezek az országos fórumok biztosítják a dolgozó tömegek részvételét az ország gazdasági, társadalmi fejlesztését, a Románia bel- és külpolitikáját érintő legfontosabb határozatok megvitatásában és elfogadásában, nagyszerűen kiegészítik társadalmunk vezetésszervezési rendszerét, beszédes kifejezői a szocialista demokrácia szüntelen fejlődésének, elmélyülésének, amelynek alapján a néptömegek, nemzetiségükre való tekintet nélkül, részt vesznek az egész közéletben, az ország vezetésében. Külön kell szólnunk azoknak az intézkedéseknek elméleti és gyakorlati jelentőségéről, amelyek a dolgozók tanácsaira és a dolgozók közgyűléseire vonatkoznak. Ezeknek megfelelően ezentúl a pártszervezet titkára látja el a dolgozók tanácsainak elnöki tisztjét, a vállalat igazgatója pedig a végrehajtó büró elnöke. A tanácsba több dolgozó kerül közvetlenül a termelésből, eladdig, hogy az egyik alelnöki tisztség is egy munkástagot illet. Az Országos Pártkonferencia dokumentumai ugyanakkor szorgalmazzák azt is, hogy ezentúl a közvetlenül termelésben dolgozók nagyobb arányban vegyenek részt a különböző állami és társadalmi szervekben, minisztériumok és más intézmények vezető tanácsaiban. Ez azt jelenti, hogy szocialista társadalmunk vezető osztálya valóban gyakorolhatja vezető szerepét, nemcsak szavakban nyilvánítjuk ki azt, de megfelelő körülményeket is biztosítunk arra, hogy a munkásosztály jelenléte, forradalmi szelleme, szervezettsége, fegyelme, a nemzet érdekei iránt tanúsított magas felelőssége, odaadása behatoljon életünk minden területére. Ezzel nagyszerűen összehangoljuk a tömegek tapasztalatát a vezető káderekével, növekszik majd a munkásosztály és az összes dolgozók felelőssége és együttműködése. Hiszen a munkásosztály vezető szerepének megerősítése semmiképpen sem jelentheti a többi szövetséges társadalmi kategória szerepének csökkentését. Sőt ez, a társadalom fejlődése során a munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók szövetségének és együttműködésének összeforrásához kell vezessen, hogy ezek a Kommunista Párt irányításával még hatékonyabban kapcsolódjanak be a társadalom átalakításának nagyszabású munkájába. 5. Végül utalni szeretnék néhány szóban arra is, hogy a munkásosztály vezető szerepének magasabb szintű betöltését elősegítendő gondoskodni kell az élenjáró tapasztalatok, módszerek folyamatosabb, zavartalanabb országos cseréjéről. A dolgozók tanácsainak és minden illetékes helyi és központi szervnek szorgalmaznia kell a műszaki ismeretek gyarapítását, azt, hogy a tudomány és technika legújabb vívmányai a legrövidebb időn belül eljussanak minden dolgozóhoz. Az új típusú, sokoldalúan felkészült, művelt, öntudatos ember kialakítása a szocialista építés egyik legbonyolultabb feladata, de fontos feltétele annak, hogy a munkásosztály a várt eredménnyel gyakorolja vezető szerepét, mint ahogy feltétlen szükséges ehhez az is, hogy mindenütt kellő alkotó munkalégkört teremtsenek a nyílt véleménymondáshoz, a bírálat és önbírálat hatékony fegyverének alkalmazásához. Mint ahogy pártunk főtitkára megfogalmazta: „Csakis ily módon nyilvánulhat meg erőteljesen a gyakorlatban, az életben a munkásosztály vezető szerepe, pártunk pedig jobb feltételek közt teljesítheti azt a történelmi hivatását, hogy szervezze és vezesse a nép harcát, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítéséért és a kommunizmus útján való előhaladásért“. ILLÉS JÓZSEF A HÉT ÉS A TETT BUKARESTBEN A KÖVETKEZŐ ÚJSÁGÁRUDÁKBAN KAPHATÓ 9 1-es postahivatal (Matei Milic 10) 9 Egyetemi kioszk 9 Kogalniceanu téri kioszk 9 Palota tér 9 Dorobanţi út 152 9 Báneasai repülőtér 9 Északi pályaudvar: a peronon és az I. és II. osztályú várótermekben 9 Otopeni-i repülőtér NAPIRENDEN FÓRUM Kit mi érdekel. Az 50. szám Fórum-rovatában Kiss István főmérnök nehezményezi a tudományos cikkek valamelyes gyérülését A Hétben. Azt hiszem, igaza van. Közben megjegyzi: „Úgy látszik nem gondoltak arra, hogy vannak elég sokan, akiket nem olyan mértékben érdekel Ady, hogy egy lapszámban csak róla kívánjanak olvasni“. Én sem olvastam el mindent, ami Adyval kapcsolatban sajtónkban megjelent, de mégsem tartozom a Kiss István megjelölte „sokak“-hoz, tudva, hogy sokáig nem lesz hasonló Adyemlékezés, és — akárhogy is számolom — Ady Endre mindössze csak egy volt... SZABÓ ISTVÁN Vlahica Meddig terjed a tudomány? Helyeslem amit Kiss István (az 50. szám Fórum-rovataában) A Hét Ady számáról írt — de csak fenntartással, hiszen tudomány alatt nemcsak a műszaki tudományokat értjük, hanem a humán tudományokat is. Bustya Endre munkásságának tudományos jellegéhez például nem fér kétség. A Hét irodalmi rovatának a feladata, szerintem, minél szélesebb kitekintést nyújtani. S ez vonatkozik a lap egészére, kár, hogy egyeseket csak az érdekli, ami szakmájukhoz, hivatásukhoz tartozik. Ha valóban így van . . . Hogy kit érdekel például a Kájoni-Herbárium forrásvidékén való bolyongás? Azt, akit érdekel Jakó Zsigmond írás, könyv, értelmiség című könyve, akit érdekel Pápai Páriz, Apáczai, az orvostudomány, a botanika stb. Azon is csodálkozom, hogy a TETT-et nem látták Kolozsvárt. Én 50 kilométerre lakom a várostól, havonta egyszer-kétszer utazom be , és sikerült megvásárolnom. További jó munkát és sikerekben gazdag esztendőt kívánva üdvözlöm A Hét szerkesztőségét TARKÁNYI ISTVÁN Frata Rejtvényt a TETT-be. Azt hiszem, hogy hálás vállalkozás lenne, ha a lap mellékletében, a TETT-ben is helyet szorítanának a témához szorosan kapcsolódó keresztrejtvényeknek. Ezzel is az ismeretterjesztést szolgálhatnák és szellemi szórakozást is nyújtanának. A lappal kapcsolatban van egy további megjegyzésem is, hasznos lenne, ha a jelentősebb tudományos cikkekhez rendszeresen — nem pedig alkalomszerűen — mellékelnének kislexikont. Ez a nyelvhelyességet és a szabatos fogalmazást segítené elő. CSÍKI SÁNDOR Marosvásárhely Népgyűlésen hallottam. Elhangzottak ott óhajok és javaslatok a faluszépítésre vonatkozóan, igények, felajánlások, minden. Az egyetértés teljes volt. Végül valami mégis szöget ütött a fejekbe. A jelenlevők közül valaki az éjjeliőrséget hozta szóba. Azt fejtegette, hogy ő nem megy holnapután az istállóba teheneket gondozni, mert éjjeliőr lesz a faluban holnap este. Azt kérdezte a vezetőségtől: miért nem hagyták meg a régi éjjeliőröket, hiszen senki sem sajnálná tőlük azt a 60 lejt. A válasz: az a cél, hogy a volt éjjeliőrök mindenütt kapcsolódjanak be a termelésbe. Az ember nyelt egyet és leült. Mire gondolhatott volna, ha nem arra, hogy azért újabban ismét a régi őrök éjjeliőrködnek, csak épp ez valamiféle maszek munka lett számukra, s meg is drágult. Megorratják, ki helyett lehetne egy negyvenesért-ötvenesért éjszakázni. Nos, ha beszorozzuk a negyvenét-ötvenet hárommal, az százötven vagy százhúsz lej, az eddigi díjnak legalább kétszerese. Egy ingázó vasmunkásnak megéri, mert a háromnapi igazolt hiányzás helyett, ahányszor szolgálatot kellene teljesítenie, s amiért a gyárban mégis orrolnának rá, háromnapi fizetést kap, amiből az őrnek ad kettőt. Aztán hogy is áll nálunk, Kövenden a helyzet az éjjeliőrök bekapcsolásával a termelésbe? A községközpontban eddig a nyugdíjkorhatárt meghaladott két ember bakterkedett. Nálunk az egyiknek az ujjai csonkák, a másik megint öreg ember. Bekapcsolni őket a termelésbe nemigen lehet. Helyettük most ép, egészséges emberek őrködnek, amit a termelés viszont megszenved. Még annyit, hogy tapasztalataink szerint az őrködéshez nem annyira izmok kellenek, oda inkább szem kell. SZABÓ FERENC Kedves A Hét! Az idei választási plakátokon helyesen nyomtatták ki a Petőfi Sándor utca nevét, miután az előbbi választás alkalmával, a névjegyzék ellenőrzésekor ezt az ügyet szóvá tettem. Jó volna, ha a javítást a névtáblán is elvégeznék, hiszen már 1969-ben a „Ghidul străzilor municipiului Bucureşti“ is helyesen Petőfi Sándor (és nem Petőffi Alexandru) hévvel tünteti fel ezt az 1. kerületben található utcát. Ugyancsak kértük volt a Scinteia útján, hogy helyesbítsék a str. A. Endre utcanévtáblát. Javaslatomat újólag a városvezetés illetékes szervének figyelmébe ajánlom. SZATMÁRI ZOLTÁN Bukarest Beszélgetés Ioan Bucurral, a Ceres Könyvkiadó főszerkesztőjével — Illetékeseket keresünk fel kérdéseinkkel: előbb a mezőgazdasági szakirodalmat gondozó Ceres Könyvkiadó főszerkesztőjét és — mintegy folytatásul — utána egyik legrégibb, legkiválóbb romániai magyar mezőgazdasági szakírónk fog válaszolni a riporter — s talán már az alábbiakat olvasó — további kérdéseire. Elsőnek a főszerkesztőt kérem meg: induljunk el a hagyományok oldaláról. Kit tekint ön a román nyelvű mezőgazdasági szakirodalom megalapozójának? — Mindenképpen Ion Ionescu de la Bradot kell elsőnek említenem. Igaz, hogy már előtte is írtak románul mezőgazdasági jellegű munkákat, illetve ismeretterjesztő könyveket, de az 1818 és 1891 között élt neves tudós volt a román mezőgazdasági szakirodalom tudományos megalapozója. Ő maga talajműveléssel, a paraszti porták gazdálkodási szokásaival, valamint az állattenyésztés akkori problémáival foglalkozott elsősorban. Ion Ionescu de la Brad igazi iskolát teremtett, utána agronómusok egész serege vett tollat a kezébe. — Miként folytatódott e Hagyomány a két világháború között? — A mezőgazdasági szakirodalom terjesztése, egyáltalán a mezőgazdasági szakoktatás mindinkább intézményessé vált. Már a század elejétől működött Bukarest közelében, Herestráu községben mezőgazdasági szakiskola. Létrehozták az ICAR-t, ezt a fontos kutatóintézetet. Ebben az időszakban fejtettek ki tudományos tevékenységet Traian Savulescu és Gheorghe Ionescu-Sisesti akadémikusok, akiknek nagy szerepük volt a modern román agrártudomány kialakításában. Hadd említsek egy olyan szakírót is, aki egyben szépíró volt, tehát mindkét szakma titkainak jó ismerője. Sandu Aldeáról van szó — 1874 és 1927 között élt —, aki novellákat, verseket, regényeket írt a parasztélet köréből vett témákról, a Plugul — Az eke — című versét egymást követő nemzedékek tanulták, ugyanakkor Sandu Aldea, ezt már kevesebben tudják róla, fontos tudományos dolgozatokat közölt a növénynemesítés tárgyköréből. — A mai könyvkiadás miként hasznosítja e hagyományokat? — Sorra jelentek meg az időálló tudományos művek Ion Ionescu de la Brad, Sandu Aldea és Gh. C. Constantinescu tollából. Ez utóbbi — 1888 és 1950 között élt állatorvos — a román állattenyésztési iskola egyik megalapozója volt. A mezőgazdasági szakkönyveket a Ceres Könyvkiadó jelenteti meg majd egy évtizede. — 1944 után előbb az Állami Könyvkiadó adott ki mindenféle könyvet, tehát szépirodalmi és tudományos munkákat egyaránt. 1953-ban létrejött a Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadó, 1969-ben pedig — a kiadói átszervezések rendjén — a Ceres Könyvkiadó folytatta ezt a munkát. Az eltelt nyolc esztendő alatt évente átlagban mintegy 150 könyvet adtunk ki, nem számítva ide a mezőgazdasági szakiskolák számára kiadott tankönyveket. Ez utóbbiak száma évi mintegy 40—50 kötet. — Miként oszlanak meg a kiadványaik, tekintve, hogy a szakirodalom is immár differenciálódik? — A biológiai kutatások eredményeit összegező köteteket javarészt az Akadémiai Könyvkiadó jelenteti meg, ami nyilvánvaló. Mi is adunk ki összegező tudományos munkát, de jóval kevesebbet és olyanokat, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a mezőgazdasági termeléssel. Köteteink zöme a mezőgazdasági tudományokat népszerűsíti és tanácsokat ad alkalmazásukra. — Kik olvassák a kiadó könyveit? — A mezőgazdaságban dolgozók három „rétegre" oszthatók képzettségük szempontjából: — szakképzetlen munkásokra, aztán középképzettségűekre, technikusokra; harmadik „réteg" a mérnökök A HÉT2