A Hét, 1978 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-06 / 1. szám

A pártkonferencia eszmekörében A munkásosztály kettős minőségéről és történelmi szerepéről (Folytatás az 1. oldalról) Mégünk, nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dolgozó, egész népünk fáradha­tatlan, odaadó és áldozatteljes munkájá­nak a gyümölcse­s kifejezése annak a tántoríthatatlan szándéknak, amellyel a nép valóra váltja a Román Kommunista Párt politikáját, azt a politikát, amely teljes mértékben megfelel alapvető érde­keinek és törekvéseinek.“ S a Kiáltvány hangsúlyozza azt is, hogy a nemzeti va­gyon gyarapításában, a nép szellemi éle­tének felvirágoztatásában elért jelentős eredmények bizonyítják, hogy a munkás­­osztály, a dolgozó parasztsággal, a dolgo­zó értelmiséggel, nemzetiségre való te­kintet nélkül az összes dolgozóval szoros szövetségben, ragyogóan teljesítette és teljesíti a társadalom vezető osztályaként rá háruló történelmi küldetést. 3. Pártunk messzemenően figyelembe veszi a tudományos kommunizmus klasz­­szikusainak megállapításait, a szocialista forradalom törvényszerűségeiből adódó követelményeket arra vonatkozóan, hogy a munkásosztály vezető szerepének nem­csak a harc kezdeti szakaszában, hanem az új típusú társadalom felépítésének egész folyamatában érvényre kell jutnia. A Román Kommunista Párt Programja, amely a dialektikus materializmus, a ha­zánk konkrét körülményei között alkotó módon alkalmazott marxizmus—leniniz­­mus nagyszerű dokumentuma, a jelen időszakra vonatkozóan tudományos ala­possággal fogalmazza meg ezt az objektív körülményt. Abból indult ki, hogy a sok­oldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése során és a kommunizmus felé történő előrehaladás időszakában, a fejlődéssel együttjáró törvényszerű folya­matként, az új társadalmi rend szerkeze­tét alkotó minden osztályban és társa­dalmi kategóriában minőségi változások mennek végbe. A munkásosztály a ter­melőeszközök tulajdonosának és egyben az anyagi javak előteremtőjének kettős minőségében teljesíti történelmi küldeté­sét az új társadalmi rend felépítésének vezetése terén. A munkásság lényeges szerepét az a tény is meghatározza, hogy kezében vannak a legfejlettebb termelő­­eszközök, a korszerű technika, s gyakor­latba ülteti a műszaki tudományos forra­dalom vívmányait. Ugyanakkor az ipar lendületes fejlődésének következtében a munkásosztály döntő mértékben járul hozzá a nemzeti jövedelem létrehozásá­hoz, s mivel sorai gyors ütemben gyara­­pod­nak, hovatovább számbelileg is tár­sadalmunk legtekintélyesebb osztályává válik. A XI. kongresszus határozatai valóra váltásának menetét elemző Országos Pártkonferencia újabb széles teret nyi­tott a munkásosztálynak vezető szerepe gyakorlásában, ugyanakkor a megfele­lően intézményesített szervezési kereteket is kiszélesítette annak érdekében, hogy ez a vezető szerep kötelező módon ér­vényre juthasson s éreztesse frissítő, élénkítő hatását egész társadalmi éle­tünkben. A munkásosztály forradalmi lendülete, gyakorlati részvétele nélkül el sem kép­zelhetnénk kiegészített ötéves tervfelada­taink megvalósítását, ami 100—130 mil­liárd lej értékű többletterméknek felel meg. S természetesen annak a döntő elvi és gyakorlati jelentőségű feladatnak a valóra váltása is mindenekelőtt a mun­kásosztályra vár, hogy a mennyiségi fel­halmozást az elkövetkező időszakban új, egész nemzetgazdaságunkra kiható minő­ségi változássá alakítsuk át. Vagyis na­gyobb figyelmet fordítsunk a gazdasági hatékonyság, a munka minőségének kér­désére, ami körültekintő gazdálkodást, takarékosságot és jobb minőségű, figyel­mesebb, szakképzettebb, lelkiismeretesebb munkát is jelent. S hogy mennyire lé­nyeges kérdésekről van szó, az kitűnik abból is, hogy egy év alatt csupán ha egy százalékkal növeljük a nemzetgazda­ság állóalapjainak kihasználását, ezzel mintegy ötmilliárd lejt nyerhetünk. Ha a nemzeti össztermékből csupán egyetlen százalékkal csökkentjük az anyagköltsé­get, ebben az évben például 14 milliárd lejt takaríthatunk meg. S úgyszintén, a munkatermelékenység növelésének min­den egyes százaléka mintegy 8 milliárd lejt jelent nemzetgazdaságunknak. Így teremthetjük elő a szükséges alapokat az életkörülmények szüntelen javítására, azoknak az intézkedéseknek a végrehaj­tására, amelyek folytán, az eredeti határ­időnél jóval hamarabb emelik a dolgozók összes kategóriáinak jövedelmét, növelik a lakosság életszínvonalát, s egyes ipar­ágakban, ettől az évtől kezdődően foko­zatosan rátérnek a csökkentett munka­hét bevezetésére. 4. A munkásosztálynak, az egész nép­nek a társadalom vezetésében való rész­vételét biztosító keretek további tökéle­tesítése, a szocialista demokrácia elmé­lyítése érdekében a gazdasági és társa­dalmi élet valamennyi területén az utób­bi időben a párt egy sor gyakorlati in­tézkedést hozott. Újabb országos vezető fórumokat, állandó jellegű demokratikus szerveket létesítettünk. 1976-ban meg­tartottuk­ a Néptanácsok Kongresszusát és létrehoztuk a Néptanácsok Törvénykezési Kamaráját. Szintén 1976-ban került sor a Politikai Nevelés és Szocialista Kultúra első kongresszusára, amely elhatározta a Megéneklünk, Románia országos fesztivál megrendezését. Az elmúlt év tavaszán tartottuk meg a mezőgazdasági dolgozók kongresszusát és alakult meg az Orszá­gos Mezőgazdasági Tanács, a nyár folya­mán pedig összeült a Dolgozók Taná­csainak kongresszusa és megalakult a Dolgozók Országos Tanácsa. Mindezek az országos fórumok biztosítják a dolgozó tömegek részvételét az ország gazdasági, társadalmi fejlesztését, a Románia bel- és külpolitikáját érintő legfontosabb hatá­rozatok megvitatásában és elfogadásában, nagyszerűen kiegészítik társadalmunk vezetésszervezési rendszerét, beszédes ki­fejezői a szocialista demokrácia szünte­len fejlődésének, elmélyülésének, amely­nek alapján a néptömegek, nemzetisé­gükre való tekintet nélkül, részt vesz­nek az egész közéletben, az ország veze­tésében. Külön kell szólnunk azoknak az intéz­kedéseknek elméleti és gyakorlati jelen­tőségéről, amelyek a dolgozók tanácsai­ra és a dolgozók közgyűléseire vonatkoz­nak. Ezeknek megfelelően ezentúl a pártszervezet titkára látja el a dolgozók tanácsainak elnöki tisztjét, a vállalat igazgatója pedig a végrehajtó büró elnö­ke. A tanácsba több dolgozó kerül köz­vetlenül a termelésből, eladdig, hogy az egyik alelnöki tisztség is egy munkásta­got illet. Az Országos Pártkonferencia dokumen­tumai ugyanakkor szorgalmazzák azt is, hogy ezentúl a közvetlenül termelésben dolgozók nagyobb arányban vegyenek részt a különböző állami és társadalmi szervekben, minisztériumok és más in­tézmények vezető tanácsaiban. Ez azt je­lenti, hogy szocialista társadalmunk ve­zető osztálya valóban gyakorolhatja ve­zető szerepét, nemcsak szavakban nyil­­vánítjuk ki azt, de megfelelő körülmé­nyeket is biztosítunk arra, hogy a mun­kásosztály jelenléte, forradalmi szelleme, szervezettsége, fegyelme, a nemzet érde­kei iránt tanúsított magas felelőssége, odaadása behatoljon életünk minden te­rületére. Ezzel nagyszerűen összehangol­juk a tömegek tapasztalatát a vezető ká­derekével, növekszik majd a munkás­­osztály és az összes dolgozók felelőssége és együttműködése. Hiszen a munkás­­osztály vezető szerepének megerősítése semmiképpen sem jelentheti a többi szö­vetséges társadalmi kategória szerepé­nek csökkentését. Sőt ez, a társadalom fejlődése során a munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók szövetségének és együttműködésének összeforrásához kell vezessen, hogy ezek a Kommunista Párt irányításával még hatékonyabban kap­csolódjanak be a társadalom átalakításá­nak nagyszabású munkájába. 5. Végül utalni szeretnék néhány szó­ban arra is, hogy a munkásosztály ve­zető szerepének magasabb szintű betölté­sét elősegítendő gondoskodni kell az élenjáró tapasztalatok, módszerek folya­matosabb, zavartalanabb országos cseré­jéről. A dolgozók tanácsainak és minden illetékes helyi és központi szervnek szorgalmaznia kell a műszaki ismeretek gyarapítását, azt, hogy a tudomány és technika legújabb vívmányai a legrövi­debb időn belül eljussanak minden dol­gozóhoz. Az új típusú, sokoldalúan fel­készült, művelt, öntudatos ember kiala­kítása a szocialista építés egyik legbo­nyolultabb feladata, de fontos feltétele annak, hogy a munkásosztály a várt e­­redménnyel gyakorolja vezető szerepét, mint ahogy feltétlen szükséges ehhez az is, hogy mindenütt kellő alkotó munka­légkört teremtsenek a nyílt vélemény­­mondáshoz, a bírálat és önbírálat haté­kony fegyverének alkalmazásához. Mint ahogy pártunk főtitkára megfogal­mazta: „Csakis ily módon nyilvánulhat meg erőteljesen a gyakorlatban, az élet­ben a munkásosztály vezető szerepe, pártunk pedig jobb feltételek közt telje­sítheti azt a történelmi hivatását, hogy szervezze és vezesse a nép harcát, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítéséért és a kommunizmus útján való előhaladásért“. ILLÉS JÓZSEF A HÉT ÉS A TETT BUKARESTBEN A KÖVETKEZŐ ÚJSÁGÁRUDÁKBAN KAPHATÓ 9 1-es postahivatal (Matei Mil­ic 10) 9 Egyetemi kioszk 9 Kogalniceanu téri kioszk 9 Palota tér 9 Dorobanţi út 152 9 Báneasai repülőtér 9 Északi pályaudvar: a peronon és az I. és II. osztályú várótermek­ben 9 Otopeni-i repülőtér NAPIRENDEN FÓRUM Kit mi érdekel. Az 50. szám Fórum-ro­vatában Kiss István főmérnök nehezmé­­nyezi a tudományos cikkek valamelyes gyérülését A Hétben. Azt hiszem, igaza van. Közben megjegyzi: „Úgy látszik nem gondoltak arra, hogy vannak elég sokan, akiket nem olyan mértékben érdekel Ady, hogy egy lapszámban csak róla kívánja­nak olvasni“. Én sem olvastam el min­dent, ami Adyval kapcsolatban sajtónk­ban megjelent, de mégsem tartozom a Kiss István megjelölte „sokak“-hoz, tud­va, hogy sokáig nem lesz hasonló Ady­­emlékezés, és — akárhogy is számolom — Ady Endre mindössze csak egy volt... SZABÓ ISTVÁN Vlahica Meddig terjed a tudomány? Helyeslem amit Kiss István (az 50. szám Fórum-ro­vata­ában) A Hét Ady számáról írt — de csak fenntartással, hiszen tudomány alatt nemcsak a műszaki tudományokat értjük, hanem a humán tudományokat is. Bustya Endre munkásságának tudományos jelle­géhez például nem fér kétség. A Hét iro­dalmi rovatának a feladata, szerintem, mi­nél szélesebb kitekintést nyújtani. S ez vonatkozik a lap egészére, kár, hogy egye­seket csak az érdekli, ami szakmájukhoz, hivatásukhoz tartozik. Ha valóban így van . . . Hogy kit érdekel például a Kájo­­ni-Herbárium forrásvidékén való bolyon­gás? Azt, akit érdekel Jakó Zsigmond írás, könyv, értelmiség című könyve, akit érde­kel Pápai Páriz, Apáczai, az orvostudo­mány, a botanika stb. Azon is csodálko­zom, hogy a TETT-et nem látták Kolozs­várt. Én 50 kilométerre lakom a várostól, havonta egyszer-kétszer utazom be , és sikerült megvásárolnom. További jó munkát és sikerekben gazdag es­ztendőt kívánva üdvözlöm A Hét szer­kesztőségét TARKÁNYI ISTVÁN Frata Rejtvényt a TETT-be. Azt hiszem, hogy hálás vállalkozás lenne, ha a lap mellék­letében, a TETT-ben is helyet szorítaná­nak a témához szorosan kapcsolódó ke­resztrejtvényeknek. Ezzel is az ismeret­­terjesztést szolgálhatnák és szellemi szó­rakozást is nyújtanának. A lappal kapcso­latban van egy további megjegyzésem is, hasznos lenne, ha a jelentősebb tudomá­nyos cikkekhez rendszeresen — nem pe­dig alkalomszerűen — mellékelnének kis­lexikont. Ez a nyelvhelyességet és a sza­batos fogalmazást segítené elő. CSÍKI SÁNDOR Marosvásárhely Népgyűlésen hallottam. Elhangzottak ott óhajok és javaslatok a faluszépítésre vo­natkozóan, igények, felajánlások, min­den. Az egyetértés teljes volt. Végül va­lami mégis szöget ütött a fejekbe. A jelenlevők közül valaki az éjjeliőrsé­get hozta szóba. Azt fejtegette, hogy ő nem megy holnapután az istállóba tehe­neket gondozni, mert éjjeliőr lesz a falu­ban holnap este. Azt kérdezte a vezető­ségtől: miért nem hagyták meg a régi éj­jeliőröket, hiszen senki sem sajnálná tő­lük azt a 60 lejt. A válasz: az a cél, hogy a volt éjjeliőrök mindenütt kapcsolódja­nak be a termelésbe. Az ember nyelt egyet és leült. Mire gondolhatott volna, ha nem arra, hogy azért újabban ismét a régi őrök éj­jeliőrködnek, csak épp ez valamiféle ma­szek munka lett számukra, s meg is drá­gult. Megorr­atják, ki helyett lehetne egy negyvenesért-ötvenesért éjszakázni. Nos, ha beszorozzuk a negyvenét-ötvenet há­rommal, az százötven vagy százhúsz lej, az eddigi díjnak legalább kétszerese. Egy ingázó vasmunkásnak megéri, mert a há­romnapi igazolt hiányzás helyett, ahány­szor szolgálatot kellene teljesítenie, s ami­ért a gyárban még­is orrolnának rá, há­romnapi fizetést kap, amiből az őrnek ad kettőt. Aztán hogy is áll nálunk, Kövenden a helyzet az éjjeliőrök bekapcsolásával a termelésbe? A községközpontban eddig a nyugdíj­korhatárt meghaladott két ember bakterkedett. Nálunk az egyiknek az ujjai csonkák, a másik megint öreg ember. Be­kapcsolni őket a termelésbe nemigen le­het. Helyettük most ép, egészséges embe­rek őrködnek, amit a termelés viszont megszenved. Még annyit, hogy tapasztalataink sze­rint az őrködéshez nem annyira izmok kellenek, oda inkább szem kell. SZABÓ FERENC Kedves A Hét! Az idei választási plakátokon helyesen nyomtatták ki a Petőfi Sándor utca nevét, miután az előbbi választás alkalmával, a név­jegyzék ellenőrzésekor ezt az ügyet szóvá tettem. Jó volna, ha a javítást a névtáblán is elvégeznék, hiszen már 1969-ben a „Ghidul străzilor munici­piului Bucureşti“ is helyesen Petőfi Sándor (és nem Petőffi Alexandru) hévvel tünteti fel ezt az 1. kerületben található utcát. Ugyancsak kértük volt a Scinteia útján, hogy helyesbítsék a str. A. Endre utcanév­táblát. Javaslatomat újólag a városvezetés illetékes szervének figyelmébe aján­lom. SZATMÁRI ZOLTÁN Bukarest Beszélgetés Ioan Bucurral, a Ceres Könyvkiadó főszerkesztőjével — Illetékeseket keresünk fel kérdéseink­kel: előbb a mezőgazdasági szakirodal­mat gondozó Ceres Könyvkiadó főszerkesz­tőjét és — mintegy folytatásul — utána egyik legrégibb, legkiválóbb romániai magyar mezőgazdasági szakírónk fog vá­laszolni a riporter — s talán már az aláb­biakat olvasó — további kérdéseire. Első­nek a főszerkesztőt kérem meg: induljunk el a hagyományok oldaláról. Kit tekint ön a román nyelvű mezőgazdasági szakiro­dalom megalapozójának? — Mindenképpen Ion Ionescu de la Bradot kell elsőnek említenem. Igaz, hogy már előtte is írtak románul mezőgazdasági jellegű munkákat, illetve ismeretterjesztő könyveket, de az 1818 és 1891 között élt neves tudós volt a román mezőgazdasági szakirodalom tudományos megalapozója. Ő maga talajműveléssel, a paraszti por­ták gazdálkodási szokásaival, valamint az állattenyésztés akkori problémáival fog­lalkozott elsősorban. Ion Ionescu de la Brad igazi iskolát teremtett, utána agro­­nómusok egész serege vett tollat a ke­zébe. — Miként folytatódott e Hagyomány a két világháború között? — A mezőgazdasági szakirodalom ter­jesztése, egyáltalán a mezőgazdasági szakoktatás mindinkább intézményessé vált. Már a század elejétől működött Bu­karest közelében, Herestráu községben mezőgazdasági szakiskola. Létrehozták az ICAR-t, ezt a fontos kutatóintézetet. Eb­ben az időszakban fejtettek ki tudomá­nyos tevékenységet Traian Savulescu és Gheorghe Ionescu-Sisesti akadémikusok, akiknek nagy szerepük volt a modern ro­mán agrártudomány kialakításában. Hadd említsek egy olyan szakírót is, aki egy­ben szépíró volt, tehát mindkét szakma titkainak jó ismerője. Sandu Aldeáról van szó — 1874 és 1927 között élt —, aki novellákat, verseket, regényeket írt a pa­­rasztélet köréből vett témákról, a Plugul —­ Az eke — című versét egymást követő nemzedékek tanulták, ugyanakkor Sandu Aldea, ezt már kevesebben tudják róla, fontos tudományos dolgozatokat közölt a növénynemesítés tárgyköréből. — A mai könyvkiadás miként haszno­sítja e hagyományokat? — Sorra jelentek meg az időálló tu­dományos művek Ion Ionescu de la Brad, Sandu Aldea és Gh. C. Constantinescu tollából. Ez utóbbi — 1888 és 1950 között élt állatorvos — a román állattenyésztési iskola egyik megalapozója volt.­­ A mezőgazdasági szakkönyveket a Ceres Könyvkiadó jelenteti meg majd egy évtizede. — 1944 után előbb az Állami Könyv­kiadó adott ki mindenféle könyvet, tehát szépirodalmi és tudományos munkákat egyaránt. 1953-ban létrejött a Mezőgazda­­sági és Erdészeti Könyvkiadó, 1969-ben pedig — a kiadói átszervezések rendjén — a Ceres Könyvkiadó folytatta ezt a munkát. Az eltelt nyolc esztendő alatt évente átlagban mintegy 150 köny­vet adtunk ki, nem számítva ide a mező­­gazdasági szakiskolák számára kiadott tankönyveket. Ez utóbbiak száma évi mintegy 40—50 kötet. — Miként oszlanak meg a kiadvá­nyaik, tekintve, hogy a szakirodalom is immár differenciálódik? — A biológiai kutatások eredményeit összegező köteteket javarészt az Akadé­miai Könyvkiadó jelenteti meg, ami nyil­vánvaló. Mi is adunk ki összegező tudo­mányos munkát, de jóval kevesebbet és olyanokat, amelyek közvetlen kapcsolat­ban állnak a mezőgazdasági termeléssel. Köteteink zöme a mezőgazdasági tudo­mányokat népszerűsíti és tanácsokat ad alkalmazásukra. — Kik olvassák a kiadó könyveit? — A mezőgazdaságban dolgozók há­rom „rétegre" oszthatók képzettségük szempontjából: — szakképzetlen munká­sokra, aztán középképzettségűekre, tech­nikusokra; harmadik „réteg" a mérnökök A HÉT2

Next