A Hét, 1981 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-02 / 1. szám
3 A HÉT 1981. január () Tíz öntő a Művészet utcából Balogh József, másképpen Cubi, mindenütt ott van Marosvásárhelyen, ahol valami történik. Fejközepe hasonlít a katolikus szerzetesek tonzúrájához, amit görög-keleti testvéreiket ékesítő kecskeszakállal ellensúlyoz. Ezzel a maga részéről mindenképpen toleranciát hirdet. Ott van a színházi bemutatókon, koncerteken, tárlatmegnyitókon, baráti körében sok az értelmiségi. Akadnak, akik emiatt sznobnak mondják. Különben számos jelzőt aggatnak rá, ezek közül a legbombasztikusabb az acélbáró. Elnéző mosollyal viszonyul a címkézéshez, mintha azt mondaná: ......a karaván halad". Igaza lehet, hiszen ki tilthatná meg egy öntőmesternek, hogy entellektüelnekhiggye magát? Főleg akkor, ha eleget tesz az értelmiségi legfőbb ismérvének, annak, hogy gondolkodik s aszerint cselekszik? A város legnagyobb filmszínháza mellett kaptató vezet fel a szülészethez. Az utca neve Művészet, s derékszögben érinti a Köteles Sámuel utcát, melyben szinte egymással szemben áll a Bolyai-ház és a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet. Szóval a Művészet utcaszem alatt, világ szemétől eldugottan, van egy öntöde. A kapun nincs cégtábla, csak a bennfentesek tudják, hogy az udvaron ,,boszorkánykonyha" működik. Lépjünk be ide, nézzünk körül, s helyszínleírás helyett hagyjuk beszélni Balogh József mestert, másképpen Cubit. — Negyven éve létezik ez a műhely. Apámé volt. Én ■szinte itt születtem. Mióta az eszemet tudom, ez az otthonom. Most, persze, úgy mondanám, hogy a második otthonom. De 1940-ben csak hatesztendős voltam. Még az iskolából is először ide jöttem. Több időt töltöttem ezen az udvaron, a fatákolmányok alatt, mint a lakásban. Az itteni sistergő, fortyogó, mindig alakuló világ jobban izgatott, mint a külső. Közben mégis autószerelő akartam lenni. Akkoriban a gépkocsi csodaszámba ment, s a gyermek fantáziáját mindennél jobban izgatta. Ez azonban amolyan távoli, valószerűtlen álom volt. A kikezdhetetlennek hitt fém viszont a szemem előtt olvadt szét, s vált ismét széttörhetetlenné. Életem első nagy csalódása is itt ért az öntödében. Színházi pisztolyt akartam kiönteni alumíniumból. Nem szóltak, hogy időt kell hagyni, míg megdermed. Én siettem, s amikor a formát felemeltem, szétmállott minden. Tíz-tizenkét éves lehettem. A csalódás viszont megedzett. Apámtól tanultam szinte mindent. Ő negyvenkét évet dolgozott öntödében. 1948—1956 között iskolaműhellyé alakult kis birodalma. Itt járta ki a tanoncéveket a város összes öntője. Az itt inaskodók legtöbbje mester az Electromures vállalatnál, Régenben, Gyergyószentmiklóson és másutt. . . A kollégiumból átmentem az ipari iskolába, ahol három évet végeztem. Érettségivel volt egyenértékű az ott kapott diploma s technikusi címmel-beosztással. Apám mellé álltam be, öntőnek. Ez 1952-ben történt. Négy esztendő múlva kivettük a kisipart. Akkoriban hiánycikk volt a gázégő, ráálltunk annak gyártására. Csináltuk három évig. 1959-ben beléptünk a szövetkezetbe, a mai feltételek szerint. (1969-ig apámmal együtt dolgoztam.) A Maros megyei fogyasztási szövetkezethez, pontosabban annak szolgáltatási és termelő vállalatához (IPP) tartozunk, a megrendeléseket azonban közvetlenül Bukaresttől kapjuk. De igazán nem panaszkodhatok az itteni igazgatóra, Podeanu Ioanra sem. Mindenben segít, megértő, s el is igazít olyan adminisztratív és más ügyekben, melyekhez nem értek. Két öntőt még apám idejéből örököltem, Szombat Zsigmondot és Balizs Ferencet. A többit — Kiss Ferenc, Bartha Attila, Szabó József, Nagy László, Mátyás Ferenc, Demeter János, Daradits Miklós — már én vettem fel. Az igazgató jogot adott ugyanis arra, hogy azt alkalmazzák, akit akarok. A kistermelés vagy más néven a kis széa megköveteli a szokásosnál magasabb szakképzettséget, a rugalmas munkaidőt, összeforrott, jó gárda melózik itt. Nálunk nincs olyan, hogy nem jöttem be, beteg voltam. Vagy: disznót vágott a koma, ott kellett lennem. Amikor munka van, s gondoskodom arról, hogy legyen, akkor mindenki dolgozik, míg nem végzünk a kiszabott adaggal. •Itt nem lehet megállni, s kiszaladni bevásárolni. Nem vagyok hajcsár, s szerencse, hogy ilyesmire nincs is szükség. Mondják, hogy egy alkalommal elment az öntödébe valaki a szakszervezeti bizottság részéről, megtudni, miért fizetnek olyan nagy tagsági díjat, azaz miért keresnek szokatlanul sokat Balogh József emberei. Valami turpisságnak kell lennie a dolog mögött, vélte, s végére akart járni az ügynek. De Cubiék se most jöttek a 405-ös vicinálissal, s a kemény munka nem veszi el kedvüket az ugratástól. A csoport legtekintélyesebb súlyú tagját, Bendőst, vagyis a mázsányi Balizs Ferencet a pincében nyakon öntötték egy veder vízzel, s utána szóltak neki, álljon elő, hadd lássa a kiküldött, milyen munka folyik itt: a szó szoros értelmében verítékkel keresik kenyerüket. A vendég hápogva bólogatott, s háttal araszolt kifelé az udvarból. Ez különben nem előráncigált sztori, az eset megtörtént. — Hogy mit kell tudnia egy jó öntőnek? Tudatosítaniakell magában a büszkeséget, igen, a büszkeséget, hogy az öntőszakma az egész fémipar alapja. Nagyon kell szeretni ezt a nagyon nehéz mesterséget. Mert hiába vannak ma már munkavédelmi könnyítések, törekvés a fizikai erőkifejtés kímélésére, nem lehet kizárni az emelést, a hajladozást. De az erobert mindenért kárpótolja, mikor ■látja, hogy formálódik az 1500 fokon olvadt fém, mikor sikerül kihozni valamit az alaktalan masszából. Valami hasznosat, de szépet is ugyanakkor. A jó öntő éppúgy ad a megmunkált felületek tisztaságára, mint mondjuk a színész a világos, szép beszédre. Fontos még mind az anyagismeret, bár ma már az öntő megkapja az összetételt. Alaposan kell ismernie a szakmai rajzot, olyan figyelmesen olvasnia azt, mint kottát a zenész. Na és aztán, ehhez kapcsolódva: szükséges a nagyfokú precizitás. Mindent ki lehet önteni, ha az öntő részéről megnyilvánul a szakmai hozzáállás, ha elbizonytalanodás esetén nem restell tanácsot kérni, megbeszélni társaival elképzeléseit. Mint öntödénkben biztosítottak ugyanazok a feltételek, mint a legnagyobb műhelyben: csak a méretek kisebbek. Ennek viszont óriási előnye az, hogy mi szinte egyik percről a másikra át tudunk állni új termék öntésére. Erre, vagyis az átállásra, a nagy műhelyben annyi idő kell, ■hegy mi addig el is felejtjük azt a szériát, amelyet kiöntöttünk. Cubi beutazta Európa néhány országát. Turistaként, de nyitott szemmel. Érdemes odafigyelni arra, amit augsburgi élményeiről mond. Ebben a nyugatnémet városban van a kontinens legnagyobb hajóalkatrész-öntödéje. Hallomások alapján sokkal többet képzelt el erről a öntödecsodának hitt vállalatról. A látottak alapján jelenti ki, ■hogy semmivel sem különb, mint nálunk a modernebb öntödék. A fizikai erő kímélése dolgában pedig talán még hátrább is vannak, mint mi. Mégis érdekeltté tudják tenni a munkást. Emellett aztán a tulaj nem vacakol sokat. Ha a szaki nem végez minőségi munkát, s nem termeli le a kiszabott mennyiséget, szemrebbenés nélkül útilaput köt a talpára. Még ha demagógiának is tartják egyesek, el kell ■mondanom, hogy addig baj lesz az érdekeltséggel, míg akadnak olyanok, kik harmadik váltásból pihenten, frissen jönnek ki a gyárkapun, mert éjjel tizenkettőkor, úgymond, kötelező az elolvas... Az illetőtől, ki ezzel a szokásával kérkedett, csak annyit kérdeztem: a villanyt legalább nem sajnáltátok? Csoportomban ilyesmi meg se fordul valakinek a fejében. A törvény szabta kereteken belül jól is keres mindegyikük. Kivétel nélkül mind a kilenc munkatársamnak személyi tulajdonú blokklakása van, zömmel háromszobás. Olyan is akadt, aki még legénykorában megvásárolta. Ezért is van az, hogy mikor húzni kell, húz mindenki. Mindegyikük érdekelt abban, hogy a megrendelésnek idejében, a legjobb minőségben eleget tegyünk. Az egész országból rendelnek tőlünk. Brassónak igazán fejlett az ipara, mégis hozzánk fordulnak nehéz földgépek turbinájának kiöntéséért. A brassóiak Konstancán értesültek arról, hogy mi jó minőségű munkát végzünk. Jelen pillanatban tizenkétféle rotor öntése foglalkoztat. Ránk bízták a MAN Diesel-motor öntését is, amit eddig Németország Szövetségi Köztársaságból importáltunk. Igazgatónk biztatott. Nekiláttunk. Bevontuk ebbe a ■munkába két idősebb, nyugdíjállományú szaktársunkat, Seregi Tibort és Stefánkovits Gézát. A megrendelő elfogadta munkánkat. Mint ahogy az eddig Japánból importált Hitachi elnevezésű dugattyút is így helyettesítjük. Vagy vállaltuk egy lengyel alkatrésznek a kiöntését, amely a ■mén tócsán a kék motorját hajtja. Ezt is leszállítottuk. Kiállta a próbát, pedig az nem éppen könnyű. Beszerelik egy hajómotorba. 32 óráig járatják, s utána megvizsgálják a kopásfelületeket, a dugattyú tartósságát, hogy nincs-e repedés rajta ... Amikor az első hat darab MAN Diesel-motor öntvényét elküldtük, egy Gavra nevű mérnök külön értesített arról, hogy többé ilyesmiért nem kell valutát fizetnie a vállalatnak. Egy Rosiori de Vede-i gyárnak eddig Belgiumból hozott alkatrészt öntünk ki, s 1981-től biztosítjuk a teljes igény kielégítését. Dehogy is akarom én azt mondani, hogy nálunk nincs selejt, vagyis hibás, homokos öntés. De mi vagyunk saját munkánk legszigorúbb minőségi ellenőrei, s nemegyszer nekibúsulva, de újrakezdjük az öntésit, ha valamivel melléfogtunk. Nem hibáztatunk senkit, még akkor sem, ha pontosan tudjuk, ki hibázott. A szakmában rangot szereztünk, ahhoz méltóaknak kell hogy legyünk, különben fabatkát sem ér a munkánk, az olyanfajta önként vállalt megterhelés sem például, hogy egy hónapban minden vasárnap dolgoztunk. Mikor Balogh József kimondottan technikai dolgokat kezdett magyarázni, töredelmes vallomást tettem: műszaki ismeretem-jártasságom, sajnos, csaknem a nullával egyenlő. Úgy gondolom, hogy ezúttal nem is ez a lényeges. Inkább az, hogy a Művészet utcai tíztagú öntőcsoport minden megrendelésnek legalább egy nappal a határidő előtt eleget tesz. Hogy mindössze félóra alatt fel tudnak állítani egy öntőkemencét. Hogy a mester elsőosztályú jéghokikapus is volt, nem műkedvelő szinten futballozott, mégis visszatért az öntödébe, hol gyermekkorában és ma is jól érzi magát. (Felesége, tizenhárom éves lánya van, kik, érthetően nem rajonganak épp annyira az öntödéért, mint ő.) Nem emlékszik, mikor volt utoljára panasz munkájukra. Az öntödében különben működik a szellőztető-berendezés, tej és ásványvíz kéznél van. A tonzúrás és kecskeszakállas „acélbáró" pedig képzőművészekkel barátkozik, megjelenik a színházi premiereken, s úgy él, mint egy értelmiségi, ki az öntödében született. LÁZÁR LÁSZLÓ Cégtáblák a nyugat-németországi rendelésre A Művészet utcai csoport: Első sor: Kiss Ferenc, Bartha Attila, Darodits Miklós, Nagy László; Második sor: Bálin Ferenc, Szabó József, Mátyás Ferenc, Balogh József, Szombat Zsigmond. (Hiányzik a képről Demeter János, aki éppen szabadságon volt.) Balogh József öntőmester, másképpen Cubi vagy Acélbáró öntvénnyel a kezében. A HÉT RIPORTJA