A Hét, 1983 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-01 / 1. szám

A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI — POLITIKAI — MŰVELŐDÉSI HETILAPJA 16 oldal Ára 3 lej Köztársaság - demokrácia — szoci?” nus A köztársaság már a legrégibb idők óta a demokrácia szimbólumává vált. A mun­kásmozgalom forradalmi harcának modern időszakában fennen hirdette az önkény- uralom, a királyság megdöntésének és de­mokratikus köztársaság megvalósításának gondolatát. Hazánk történelmi fejlődése, a társadal­mi és nemzeti felszabadulásért vívott harc teljes mértékben igazolta a köztársaság és a demokrácia együvé tartozásának gon­dolatát. Ugyanis az 1944. augusztus 23-a és 1947. december 30-a közti forradalmi időszakban, amikor a Román Kommunista Párt vezette munkásosztály és szövetsége­sei kivívták a hatalmat és azt sikeresen használták fel a demokratikus politikai és társadalmi kibontakozás eszközeként, a monarchia volt a konzervatív, reakciós erők utolsó fő pillére, amelynek segítségével megpróbálták fékezni a tényleges demok­ratikus állam- és társadalmi rend megva­lósítását. Ilyen körülmények között került sár, mélyreható forradalmi folyamat ered­ményéként, az úgynevezett történelmi pár­tok képviselőinek lemondására, majd 1947. december 30-án a történelmileg anakro- nikussá vált monarchia végleges felszámo­lására hazánkban. A népköztársaság ki­kiáltásával megvalósult a dolgozó nép régi álma és követelése. Hazánk történelmi tapasztalata meg­győzően igazolja, hogy a köztársaság nemcsak a demokráciával, .hanem a szo­cializmussal is szerves kapcsolatban áll, a szocializmus építésének egyik alapkér­désében, a szocialista államiság megte­remtésében is lényeges szerepe van. Ugyanis a népszuvere itás, a legszélesebb néptömegeknek az állam kormányzásában való gyakorlati részvétele szervesen kötődik a köztársasági államformához. Nem vélet­len tehát, hogy az 1944. augusztus 23-án elindult népi demokratikus forradalom ez­zel új szakaszba, a szocialista forradalom szakaszába lépett. Mint azt Nicolae Ceau$escu elvtárs, pártunk főtitkára az Országos Pártkcnferencián előterjesztett Jelentésében jellemezte: „A Román Nép- köztársaság 1947. december 30-án történt kikiáltása kivételes forradalmi esemény volt népünk történelmében és új korsza­kot nyitva, lényegében fémjelezte Románia rátérését a szocialista társadalom felépí­tésére." Visszatekintve az azóta megtett útra, megállapíthatjuk, hogy hosszú történelmi időszakon haladtunk át. Nem is annyira az idő tekintetében, mivel történelmi távlat­ból nézve 35 év nem lényeges, hanem el­sősorban az események, a megvalósítások mennyisége és minősége szempontjából. Az egész időszakot a nagy forradalmi át­alakulások, az össztársadalom szocialista alapokon való átszervezése és erőteljes fejlődése jellemzi, különösen a Román Kommunista Párt IX. kongresszusát köve­tően. E fejlődés során hazánk több törté­nelmi fejlődési szakasz megtétele utón rá­tért a sokoldalúan fejlett szocialista társa­dalom megvalósítására. ' „Hazánk nehéz és zaklatott törté­nelmi fejlődésének folyamatát szemlélve — mondotta Nicolae Ceaujescu elvtárs — jo­gos büszkeséggel mondhatjuk el, hogy csakis a szocializmus teremtette meg az elmaradottság, a gyengéníejlettség gyors felszámolásához szükséges feltételeket és biztosította Románia lendületes előrehala­dását valamennyi tevékenységi területen.“ Az elért sikerek meggyőzően bizonyítják a Román Kommunista Párt politikájának, stratégiai elképzelésének helyességét, azt, hogy a párt az egész időszakban becsü­lettel töltötte be dolgozó népünk politikai vezető erejének a magasztos hivatását, szervezte és vezette a dolgozók harcát a társadalmi felemelkedés, a szocializmus sokoldalú építésének az útján. Pártunk po­litikáját mindenkor a mély realizmus jel­lemezte, e politika helyességét az biztosí­totta, hogy alkotó módon alkalmazza a tudományos szocializmus, a dialektikus és történelmi materializmus elveit és az általános igazságokat Románia konkrét feltételeire-adottságaira, lehetőségeire, er­deire ire. Pártunkat mindezekért a nép sze­retető és bizalma veszi körül, tudatában annak, hogy a párt politikai vezető sze­repe képezi szocialista előrehaladásunk, további gazdasági, politikai és szellemi (Folytatása a 3. oldalon) LŐRINCZ LÁSZLÓ DAMÓ ISTVÁN rajza Józan pohár köszöntő Bori prédikálok, igenis kell egy csepp mámor — s kilöty- tyent a mámor a poharamból s piros foltot ejtett az új ka­lendárium első oldalán — vé­kony a papírja, átszivárgón a másodikra meg a harmadikra is, most már az év végéig em­lékezni fogok rá, hogy piros bort prédikáltam mindjárt az első napokban, nem szé­gyellem, kellett ide egy kis mámor, egy kis rózsaszínűén derengő pacni, bog- < minden­kinek szívből mindzn jót kí­vánjak, és ne jusson eszembe semmi ünneprontó gondolat — - szerencsére a pohárköszöntő­nek régi optimista hagyomá­nya van és senki sem elemzi realizmusát, mint ahogy én sem vetettem senki szemére, hogy boldog-új-évi kívánságai nem váltak be — a búék-kár- tyához senki sem mellékel ga­rancialevelet, jókívánság az jókívánság, nem pedig jóslat és jótállás, s a pohárköszöntő­nek sincs tehát szavatossági határideje. De fordítsam ko­molyra, azazhogy vidámra a szót, mielőtt a sok piros bortól csuklani kezdenék, ám­bár bevallhatnám, a pohárkö­szöntőre több pohárnyival kel­lett fölkészülnöm, optimiz­musból főpróbát tartottam a tükör előtt, többször mélyen a szemembe néztem, hogy idefi­gyelj, öregem, az igazat mondd, csak az igazat, még ha csak egy részét mondod is, csak az alkalomhoz illőt, csak annyit, hogy túl ne csorduljon a po­hár, mert akkor, ugye, rálöty- tyén elsejére és másodikára és még ki tudja, hányadikára, nagy pacnit ejt az új éven és nem megy ki a mosásban, van­nak foltok, amik sem az óévek­ből, sem az újévekből nem men­nek ki, de azért te légy őszintén derűs, minden fejlődik, miért ne fejlődnének a mosodák, tiszta fehér asztalokhoz ülhe­tünk majd mindig újra, fabu­la rasa asztalok mellé, nemde — és valld be, e pillanatban valóban őszintén hiszel abban, hogy jó szándék és szorgalom, becsület és tiszta gondolat nem esélytelenül vág neki az új esztendőnek, valld be ő­színtén: még sincs a földön e- légtételesebb öröm a munká­ltál — valld be, pontosan tu­dod, a történelemben nincse­nek maszek megoldások, s ámbár mindenkinek joga van a hangulataihoz, a rosszakhoz is, de a csüggedtség csak az egyszemélyi parcellák kis fe­hér lobogója lehet, a közös­ségnek sosem volt joga más­hoz, mint konok derűhöz, ke­mény munkálkodáshoz, önbi­zalomhoz és építéshez — ak­kor is, ha te magad olykor bo­rúsan lehorgadsz, teszem azt a kollektív halál, a háborús sötétség előjeleinek sejtelmé­ben — de ezért most emeld poharad, s vigyázz, ne reszkes­sen a kezed, mégsem illik fol­tot ejteni az újság fehér lap­jára, az újév új, fehér lapjá­ra, semmilyen foltot, sem sö­tétet, sem rózsaszínűt nem il­lik ejteni — jó esztendő lesz, egészen biztosan jó esztendő lesz, ebben a hitedben követ­kezetes vagy, ezt mondottad a tavaly is, a tavalyelőtt is, ezt mondod évezredek óta, és nem lehetne élni, ha nem ezt mon­danád és nem ezt hinnéd mindig újra — és ezen mit sem változtat, hogy nem is szereted a bort, nem is iszod, nincs is piros bor a poharad­ban, víz van benne, hideg, tiszta víz, a világ legjobb ita­la, amíg meg nem érinti sem­miféle környezetszennyeződés és rosszféle mámor, amíg van mód tiszta vizet önteni a po­hárba. BODOR PÁL

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents