A Hét, 1984 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-01 / 1. szám

ÉLJEN DRÁGA HAZÁNK, ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG! Szabadság, haladás nemzeti keretben­ ­ A nemzettel kapcsolatos történeti és politikai összefüggések fontos részét ké­pezik ma az országok politikai életé­nek és nem utolsósorban a nemzetközi kapcsolatoknak. Természetszerű tehát, hogy a nemzet társadalmi-politikai szerepe élénken foglalkoztatja nemcsak a politikai és tudományos köröket, ha­nem a széles közvéleményt is. Bármi­lyen vonatkozásban is vetődik fel az alapkérdés, amely közvetlenül vagy közvetve a vélemények és elméletek összevetésének középpontjában áll, az a nemzetnek a jelenkori világban be­töltött társadalmi-történelmi szerepére vonatkozik. A Román Kommunista Párt e kér­désben is világos és határozott állás­pontját pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs már a párt IX. kong­resszusán megfogalmazta. A nemzet, a szocialista nemzet történelmi hivatá­sát taglalva a szocializmus és kommu­nizmus építésében, előrevetítette a szo­cialista nemzet felvirágzásának folya­matát. Az azóta eltelt időszakban kia­lakult eredeti és átfogó nemzet­ elméle­tet a társadalmi gyakorlat mindenben igazolta, és az a politikai gondolkodás és gyakorlat közkincsévé vált. E nem­zet­elmélet egyik sarkalatos tétele a nemzetre mint a jelenkori világ fejlő­déstényezőjére vonatkozik. Maga a nemzet megjelenése elvá­laszthatatlanul összefügg a társadalmi haladással. A nemzet megjelenése a polgári forradalom körülményei között történelmi szükségszerűség volt, amely a társadalmi fejlődés új szakaszát nyi­totta meg. A nemzet gazdasági, terüle­ti, politikai, kulturális és nyelvi közös­sége az a keret, amelyben a társadalmi élet, a társadalmi haladás megvalósul. A néptömegek történelemalakító sze­repe elválaszthatatlan a nemzeti keret­től , a haladó hagyományoktól, a gaz­dasági, tudományos, demográfiai adott­ságoktól, a nemzeti tudat megnyilvánu­lásaitól és szerepétől. A nemzet a tár­sadalmi élet minden változása ellenére a társadalmi-etikai közösségek leg­magasabb formája, amelyet nem lehet behelyettesíteni semmiféle nemzetek feletti integrációs felépítménnyel. A nemzetek kialakulása tehát szükséges és kötelező szakasza a népek fejlődé­sének, mivel a nemzet megjelenésével erőteljesen befolyásolja az országok gazdasági és társadalmi előrehaladását. Az is nyilvánvaló, hogy külső tényezők megnehezíthetik, ideiglenesen akadá­lyozhatják a nemzetek, a nemzeti egy­ség kialakítását, anélkül azonban, hogy meghiúsíthatnák. A nemzet „alakulására“, a történe­lem által „meghaladott“ voltára utaló nézetek, amelyek a nemzetek, a nemze­ti államok létét a társadalmi haladás kerékkötőjeként próbálják feltüntetni, ellentmondanak a történelmi valóság­nak. A jelenkori világ bármely táját is tekintsük, a nemzetek életképességét, a társadalmi haladás fontos tényezője szerepének betöltését tapasztaljuk. A nemzet mai haladó szerepének az a magyarázata,­ hogy a társadalmi közös­ség olyan formájáról van szó, amely nagymértékű adaptációs képességgel rendelkezik, a történelem különböző szakaszai szükségleteinek megfelelő formákat és típusokat ölt. A kapitaliz­­mus körülményei között kialakult és fejlődött nemzet nem osztozik a társa­dalmi rendszer sorsában, hanem a szocialista forradalom folyamatában szocialista nemzetté válva jelentősen növeli a társadalmi haladásban betöl­tött pozitív szerepét. A nemzetnek a jelenkorban betöltött haladástényező szerepét teljes mérték­ben csak akkor tudjuk értékelni, ha nemcsak belső társadalmi hatását, ha­nem nemzetközi dimenzióit is tekintet­be vesszük. A nemzet csak akkor tölt­heti be maradéktalanul történelmi hi­vatását, ha szabadon rendelkezik sorsa felett, ha függetlenül, kényszertől vagy külső beavatkozástól mentesen békés viszonyok között határozhatja meg tár­sadalmi-politikai rendszerét, fejlődésé­nek­ irányvonalait, célkitűzéseit. Mint ismeretes, a népeknek a nemzeti létük megőrzéséért, a nemzeti egység megva­lósításáért, a nemzeti függetlenség ki­vívásáért folytatott harca mindenkor összefonódott a más nemzetekhez való viszonyuk igazságos és méltányos ala­pokra helyezésével. A jelenkor minden megnyilvánulása azt példázza, hogy a szabad és valóban szuverén nemzetek léte mintegy feltétele az államok békés együttműködésének a nemzetközi élet demokratizálásának, a világ új gazda­sági és politikai rendje kialakulásának. Mind a nemzetek kiegyensúlyozott és gyors fejlődése, mind a világ globális problémái — a környezetvédelem, az igazságos és tartós béke biztosítása s mind megannyi más, életbevágó kérdése az emberiségnek csakis az összes érde­kelt felek, a nemzetek és államok szu­verén egyenlősége alapján oldhatók meg. A román nép, hazánk történelme meggyőzően bizonyítja, hogy a nemzeti egység megteremtése, a nemzeti felsza­badulásért vívott harc nagymértékben ösztönzi a társadalmi haladást: a nem­zeti egység, a nemzeti állam, a függet­lenség kivívása a haladás egyik leg­főbb előfeltétele és egyben tényezője. A nemzet haladó történelmi és jelen­kori szerepét mi sem bizonyítja éke­sebben, mint a román nemzet kialaku­lása, fejlődése és a szocializmus körül­ményei közötti felvirágzása. Az egységes román nemzeti állam megvalósítása a történelmi fejlődés ob­jektív eredménye, a román nemzetnek az egységért, szabadságért és­ nemzeti függetlenségért vívott hosszú harcának a sikeres kiteljesedése. Az egységes nemzeti állam megvalósítása előfeltéte­le volt a román nemzet egysége mege­rősítésének, függetlensége megszilár­dításának, az ország előrehaladásának a társadalmi fejlődés útján. Mint Nicolae Ceausescu elvtárs, pártunk fő­titkára értékelte: „Az egységes nemzeti állam megvalósítása meghatározta Ro­mánia új fejlődési szakaszba lépését, megteremtve a termelőerők gyorsabb fejlődése, az ország gazdasági és kultu­rális előrehaladása meggyorsulásának előfeltételeit. Ugyanakkor ez hozzájá­rult a proletariátus, a forradalmi mun­kásmozgalom erős növekedéséhez, a de­mokratikus harc megerősödéséhez­. Valóban, az Egyesülést követő idő­szakot a termelőerők aránylag gyors fejlődése, a társadalmi-politikai hala­dó mozgalmak tevékenységének erő­teljes kibontakozása és megnyilvánu­lása, a forradalmi munkásmozgalom megerősödése jellemezte. A pozitív irányba való kibontakozás és az elért eredmények ellenére nem sikerült a­­zonnal megvalósítani a dolgozóknak azt a törekvését, hogy az egységes nemze­ti állam egyben a szabad, független és szuverén nemzeti akarat, érdekek és értékek kifejezőjévé és megvalósítójá­vá váljon, mert ez a minősége elvá­laszthatatlan a társadalmi igazságosság és demokrácia következetes gyakorla­ti megvalósításától. Az ok ismeretes: lehetetlen volt a reális nemzeti füg­getlenséget és társadalmi igazságot megvalósítani polgári erők vezetése alatt, az adott nemzetközi körülmények között, a fasizmus, a náci birodalom árnyékában, majd katonai megszállás alatt. Ez természetesen nem jelenti a hazafias haladó és forradalmi erők tét­lenségét, az adott helyzetbe való bele­törődést, mint annyiszor a történelem folyamán a társadalmi és nemzeti fel­szabadításért folyó harc összefonódott, és így a nemzeti függetlenség és szuve­renitás visszaállításáért és következetes megvalósításáért folytatott küzdelem é­­lén az RKP által vezetett munkásosztály állott, maga köré tömörítve az ország haladó hazafias erőit. Mint annyiszor a történelem során, a román munkásosz­tály ismét tanújelét adta hazaszerete­tének, annak, hogy a hazafias és for­radalmi hagyományok hű örököse, hogy törvényszerűen lett az igazi nem­zeti értékek és érdekek s a független­ség védelmezője, mivel e szerepről a polgári, történelmi pártok már rég le­mondtak. Hozzá kell fűzni, azt is, hogy a forradalmi munkásosztály sohasem tagadta meg nemzeti jellegét, fejlődé­sének, tevékenységének minden stádiu­mában felkarolta a nemzeti egység gondolatát, és harci célkitűzései között a társadalmi és nemzeti felszabadulás mindig szerves egységben szerepelt. A román munkásmozgalom mindig ma­gáénak vallotta a román nemzet, a haza létérdekeit; ezek az érdekek tük­röződtek a nemzeti lét megvédéséért, a demokráciájáért, a szabadságjogokért, a nemzeti függetlenségért és szuvere­nitásért vívott harcában. Az RKP a haladó nemzeti örökséget, a független­ségre való törekvést a társadalmi és nemzeti felszabadulásért folytatott harc középpontába állította, sikerrel vezet­te a munkásosztály, a széles néptöme­gek, a hazafias erők harcát a fasizmus ellen az ország függetlenségének és te­rületi integritásának visszaállításáért. A harc sikerként megvalósult a fel­­szabadulást követő szocialista forrada­lom folyamatában — a gyökeres gazda­sági, politikai változások eredménye­ként alakult ki és fejlődött a szocialista román nemzet, amely a szocializmus és kommunizmus, a társadalmi haladás meghatározó hatóereje. LŐRINCZ LÁSZLÓ ROMÁNIA ELSŐ ELNÖKE Corneliu Brudascu festménye 3 A HÉT 1984. január 1 MÁRKI ZOLTÁN Igazság Tüntet a fény hajnal óta, birtokba veszi a tájat, az új világ szemed láttára sokszorozza meg erejét. A Hangok útnak erednek, színek lobognak, oly gyors a változás, a szó igyekszik nyomába jutni, fölmutatni. És telkedre beszél, igazáról győz meg újfent az idő, érzed, munkáddal születik minden nap forradalma. Életünknek ez a természetes állapota, a hősi harc, így vezet győzelemre a párt emberi lényegünk szerint. TEOFIL BÁLAJ Büszkeségünk A mi mindennapi büszkeségünk annak öröme, hogy most és itt vagyunk. Románia fénylő alakzat fénylő alakzat az idő szívében — maga a szépség. A szépség az ország, melyet a sors mint hegedűt, kipróbál, magasan, mint a gondolat válla, amellyel tettekben akartuk és akarjuk most is megírni hazánk életkorának költeményét, e refrén nélküli kort és szerelmet, a hajnaltól estéiig tartó munkát A mi mindennapi büszkeségünk annak öröme, hogy most és itt vagyunk, Romániában. Gh­erasim Emil fordítása

Next