A Hét, 1984 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-01 / 1. szám
ÉLJEN DRÁGA HAZÁNK, ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG! Szabadság, haladás nemzeti keretben A nemzettel kapcsolatos történeti és politikai összefüggések fontos részét képezik ma az országok politikai életének és nem utolsósorban a nemzetközi kapcsolatoknak. Természetszerű tehát, hogy a nemzet társadalmi-politikai szerepe élénken foglalkoztatja nemcsak a politikai és tudományos köröket, hanem a széles közvéleményt is. Bármilyen vonatkozásban is vetődik fel az alapkérdés, amely közvetlenül vagy közvetve a vélemények és elméletek összevetésének középpontjában áll, az a nemzetnek a jelenkori világban betöltött társadalmi-történelmi szerepére vonatkozik. A Román Kommunista Párt e kérdésben is világos és határozott álláspontját pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs már a párt IX. kongresszusán megfogalmazta. A nemzet, a szocialista nemzet történelmi hivatását taglalva a szocializmus és kommunizmus építésében, előrevetítette a szocialista nemzet felvirágzásának folyamatát. Az azóta eltelt időszakban kialakult eredeti és átfogó nemzet elméletet a társadalmi gyakorlat mindenben igazolta, és az a politikai gondolkodás és gyakorlat közkincsévé vált. E nemzetelmélet egyik sarkalatos tétele a nemzetre mint a jelenkori világ fejlődéstényezőjére vonatkozik. Maga a nemzet megjelenése elválaszthatatlanul összefügg a társadalmi haladással. A nemzet megjelenése a polgári forradalom körülményei között történelmi szükségszerűség volt, amely a társadalmi fejlődés új szakaszát nyitotta meg. A nemzet gazdasági, területi, politikai, kulturális és nyelvi közössége az a keret, amelyben a társadalmi élet, a társadalmi haladás megvalósul. A néptömegek történelemalakító szerepe elválaszthatatlan a nemzeti kerettől , a haladó hagyományoktól, a gazdasági, tudományos, demográfiai adottságoktól, a nemzeti tudat megnyilvánulásaitól és szerepétől. A nemzet a társadalmi élet minden változása ellenére a társadalmi-etikai közösségek legmagasabb formája, amelyet nem lehet behelyettesíteni semmiféle nemzetek feletti integrációs felépítménnyel. A nemzetek kialakulása tehát szükséges és kötelező szakasza a népek fejlődésének, mivel a nemzet megjelenésével erőteljesen befolyásolja az országok gazdasági és társadalmi előrehaladását. Az is nyilvánvaló, hogy külső tényezők megnehezíthetik, ideiglenesen akadályozhatják a nemzetek, a nemzeti egység kialakítását, anélkül azonban, hogy meghiúsíthatnák. A nemzet „alakulására“, a történelem által „meghaladott“ voltára utaló nézetek, amelyek a nemzetek, a nemzeti államok létét a társadalmi haladás kerékkötőjeként próbálják feltüntetni, ellentmondanak a történelmi valóságnak. A jelenkori világ bármely táját is tekintsük, a nemzetek életképességét, a társadalmi haladás fontos tényezője szerepének betöltését tapasztaljuk. A nemzet mai haladó szerepének az a magyarázata, hogy a társadalmi közösség olyan formájáról van szó, amely nagymértékű adaptációs képességgel rendelkezik, a történelem különböző szakaszai szükségleteinek megfelelő formákat és típusokat ölt. A kapitalizmus körülményei között kialakult és fejlődött nemzet nem osztozik a társadalmi rendszer sorsában, hanem a szocialista forradalom folyamatában szocialista nemzetté válva jelentősen növeli a társadalmi haladásban betöltött pozitív szerepét. A nemzetnek a jelenkorban betöltött haladástényező szerepét teljes mértékben csak akkor tudjuk értékelni, ha nemcsak belső társadalmi hatását, hanem nemzetközi dimenzióit is tekintetbe vesszük. A nemzet csak akkor töltheti be maradéktalanul történelmi hivatását, ha szabadon rendelkezik sorsa felett, ha függetlenül, kényszertől vagy külső beavatkozástól mentesen békés viszonyok között határozhatja meg társadalmi-politikai rendszerét, fejlődésének irányvonalait, célkitűzéseit. Mint ismeretes, a népeknek a nemzeti létük megőrzéséért, a nemzeti egység megvalósításáért, a nemzeti függetlenség kivívásáért folytatott harca mindenkor összefonódott a más nemzetekhez való viszonyuk igazságos és méltányos alapokra helyezésével. A jelenkor minden megnyilvánulása azt példázza, hogy a szabad és valóban szuverén nemzetek léte mintegy feltétele az államok békés együttműködésének a nemzetközi élet demokratizálásának, a világ új gazdasági és politikai rendje kialakulásának. Mind a nemzetek kiegyensúlyozott és gyors fejlődése, mind a világ globális problémái — a környezetvédelem, az igazságos és tartós béke biztosítása s mind megannyi más, életbevágó kérdése az emberiségnek csakis az összes érdekelt felek, a nemzetek és államok szuverén egyenlősége alapján oldhatók meg. A román nép, hazánk történelme meggyőzően bizonyítja, hogy a nemzeti egység megteremtése, a nemzeti felszabadulásért vívott harc nagymértékben ösztönzi a társadalmi haladást: a nemzeti egység, a nemzeti állam, a függetlenség kivívása a haladás egyik legfőbb előfeltétele és egyben tényezője. A nemzet haladó történelmi és jelenkori szerepét mi sem bizonyítja ékesebben, mint a román nemzet kialakulása, fejlődése és a szocializmus körülményei közötti felvirágzása. Az egységes román nemzeti állam megvalósítása a történelmi fejlődés objektív eredménye, a román nemzetnek az egységért, szabadságért és nemzeti függetlenségért vívott hosszú harcának a sikeres kiteljesedése. Az egységes nemzeti állam megvalósítása előfeltétele volt a román nemzet egysége megerősítésének, függetlensége megszilárdításának, az ország előrehaladásának a társadalmi fejlődés útján. Mint Nicolae Ceausescu elvtárs, pártunk főtitkára értékelte: „Az egységes nemzeti állam megvalósítása meghatározta Románia új fejlődési szakaszba lépését, megteremtve a termelőerők gyorsabb fejlődése, az ország gazdasági és kulturális előrehaladása meggyorsulásának előfeltételeit. Ugyanakkor ez hozzájárult a proletariátus, a forradalmi munkásmozgalom erős növekedéséhez, a demokratikus harc megerősödéséhez. Valóban, az Egyesülést követő időszakot a termelőerők aránylag gyors fejlődése, a társadalmi-politikai haladó mozgalmak tevékenységének erőteljes kibontakozása és megnyilvánulása, a forradalmi munkásmozgalom megerősödése jellemezte. A pozitív irányba való kibontakozás és az elért eredmények ellenére nem sikerült azonnal megvalósítani a dolgozóknak azt a törekvését, hogy az egységes nemzeti állam egyben a szabad, független és szuverén nemzeti akarat, érdekek és értékek kifejezőjévé és megvalósítójává váljon, mert ez a minősége elválaszthatatlan a társadalmi igazságosság és demokrácia következetes gyakorlati megvalósításától. Az ok ismeretes: lehetetlen volt a reális nemzeti függetlenséget és társadalmi igazságot megvalósítani polgári erők vezetése alatt, az adott nemzetközi körülmények között, a fasizmus, a náci birodalom árnyékában, majd katonai megszállás alatt. Ez természetesen nem jelenti a hazafias haladó és forradalmi erők tétlenségét, az adott helyzetbe való beletörődést, mint annyiszor a történelem folyamán a társadalmi és nemzeti felszabadításért folyó harc összefonódott, és így a nemzeti függetlenség és szuverenitás visszaállításáért és következetes megvalósításáért folytatott küzdelem élén az RKP által vezetett munkásosztály állott, maga köré tömörítve az ország haladó hazafias erőit. Mint annyiszor a történelem során, a román munkásosztály ismét tanújelét adta hazaszeretetének, annak, hogy a hazafias és forradalmi hagyományok hű örököse, hogy törvényszerűen lett az igazi nemzeti értékek és érdekek s a függetlenség védelmezője, mivel e szerepről a polgári, történelmi pártok már rég lemondtak. Hozzá kell fűzni, azt is, hogy a forradalmi munkásosztály sohasem tagadta meg nemzeti jellegét, fejlődésének, tevékenységének minden stádiumában felkarolta a nemzeti egység gondolatát, és harci célkitűzései között a társadalmi és nemzeti felszabadulás mindig szerves egységben szerepelt. A román munkásmozgalom mindig magáénak vallotta a román nemzet, a haza létérdekeit; ezek az érdekek tükröződtek a nemzeti lét megvédéséért, a demokráciájáért, a szabadságjogokért, a nemzeti függetlenségért és szuverenitásért vívott harcában. Az RKP a haladó nemzeti örökséget, a függetlenségre való törekvést a társadalmi és nemzeti felszabadulásért folytatott harc középpontába állította, sikerrel vezette a munkásosztály, a széles néptömegek, a hazafias erők harcát a fasizmus ellen az ország függetlenségének és területi integritásának visszaállításáért. A harc sikerként megvalósult a felszabadulást követő szocialista forradalom folyamatában — a gyökeres gazdasági, politikai változások eredményeként alakult ki és fejlődött a szocialista román nemzet, amely a szocializmus és kommunizmus, a társadalmi haladás meghatározó hatóereje. LŐRINCZ LÁSZLÓ ROMÁNIA ELSŐ ELNÖKE Corneliu Brudascu festménye 3 A HÉT 1984. január 1 MÁRKI ZOLTÁN Igazság Tüntet a fény hajnal óta, birtokba veszi a tájat, az új világ szemed láttára sokszorozza meg erejét. A Hangok útnak erednek, színek lobognak, oly gyors a változás, a szó igyekszik nyomába jutni, fölmutatni. És telkedre beszél, igazáról győz meg újfent az idő, érzed, munkáddal születik minden nap forradalma. Életünknek ez a természetes állapota, a hősi harc, így vezet győzelemre a párt emberi lényegünk szerint. TEOFIL BÁLAJ Büszkeségünk A mi mindennapi büszkeségünk annak öröme, hogy most és itt vagyunk. Románia fénylő alakzat fénylő alakzat az idő szívében — maga a szépség. A szépség az ország, melyet a sors mint hegedűt, kipróbál, magasan, mint a gondolat válla, amellyel tettekben akartuk és akarjuk most is megírni hazánk életkorának költeményét, e refrén nélküli kort és szerelmet, a hajnaltól estéiig tartó munkát A mi mindennapi büszkeségünk annak öröme, hogy most és itt vagyunk, Romániában. Gherasim Emil fordítása