A Hét, 1985 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljeteki 1985. január 1. XVI. évfolyam A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI - POLITIKAI - MŰVELŐDÉSI HETILAPJA 16 oldal Ára 3 lej Respublika — a szocializmus létformája A történelem igazolja: a köztársaság a társadalom egyik létformája. Csakhogy a történelem színhelye nem kémcső, hanem az emberi társadalom e- leven szövete, ahol a társadalmi folya­matok olyan összetetten, árnyaltan és e- gyénítetten jelentkeznek, hogy nagy neki­futásokat megtorpanások és visszahőkö­lések követnek, hogy új tartalmak régi struktúrákat is kitölthetnek, illetve az új formák mögött is menedékjogot kaphat­nak avítt társadalmi viszonyok. A román társadalomban, amely az is­mert történelmi lépéshátránnyal követte Európa társadalmi-politikai fejlődését, nyomon követhető a kiváltságok megőr­zésének és a társadalmi nyitásnak a ki­rályság-köztársaság ellentétpárjában ki­vetülő harca. A századvég jórészt roman­tikus köztársasági mozgalma polgári fo­gantatásé, a szocialista és kommunista mozgalom pedig már eleve az államfor­ma megváltozását tekintette a mélyebb társadalmi átalakulások egyik előfeltételé­nek. MÁTYÁS JÓZSEF rajza Történelmünk hosszú századain vo­nult végig a királyság és a köztársaság, vagyis -a tirannizmus és az egyenlőség küzdelme. Fel szoktuk idézni, világ- történelmi kitekintéssel, hogy a re­publikánus hagyományok a rómaiak koráig nyúlnak vissza az időben, s még akkor is népszerűnek bizonyult a köztársaság eszménye, ha később csá­szárság váltotta fel a respublika rend­jét. De nem kell megmaradnunk a világ- történelem távoli példáinál. A román demokráciának is múlhatatlan érdemű hagyománya például az első „román köztársaság“ kísérlete, amelyet ISO2- ben akartak megvalósítani lo^i-bm haladó szellemű moldvai bojárok, akik Voltaire, Rousseau művein nevelőd­tek. Az idő még csak méhében hordoz­ta akkor a merész újítók jöldjén a köztársaságot, a republikánusoknak Brassóba kellett menekülniük, ahon­nan nyomban segélykérő üzenetet küldtek Bonaparte Napóleonhoz, aki akkor még nem császár, hanem ép­penséggel a Francia Köztársaság első konzulja, tehát a moldvai köz társaság- pártiak szemében a respublika nem­zetközi rangú védelmezője. Vajon tévedtek volna a moldvai re­publikánusok, mikor saját fogyatékos erejükhöz a távoli Napóleontól vártik — naivul — segítséget? A köztársaság emberei mindenkor meg voltak győ­ződve arról, hogy a népek igazi ösz- szefogása csak a köztársasági szolida­ritás lehet. Elégtétellel idézhetjük fel ezeket a régi emlékeket a köztársaság egykori embereiről mi, akik nem is akármi­lyen, hanem a szocialista köztársaság A történelmi augusztus, a társadalmi és nemzeti, antifasiszta és antiimperialista felszabadító forradalom, ha nem is tűzte azonnal napirendre a köztársaság kikiál­tását, de olyan mozgásokat idézett elő a társadalom mélyén, amelyek mindinkább sarkították az erővonalakat: a királyság intézménye mögé vonultak fedezékbe a visszaszorított reakciós, a változásokra ér­zéketlen társadalmi erők, s a kommunis­ták mögé sorakoztak az ország gyökeres megújulásában érdekelt tömegek. A forradalmi tömegek nyomására 1945. március 6-ón megalakult dr. Petru Groza népi demokratikus kormánya, a gyakorlatilag már megkezdődött földosz­tás törvényerőre emelkedett; 1945 októ­berében a Román Munkáspárt megtar­totta országos konferenciáját, amely meg­fogalmazta az ország iparosításának programját; 1946 novemberében lezaj­lottak a népi demokrácia erőinek győ­zelmét szentesítő parlamenti választások (a 414 képviselőből 378-an a különböző demokratikus csoportosulások tagjai vol­tak); államosították a Nemzeti Bankot; 1947-ben pénzügyi reformot hajtottok végre, a reakciós, „történelmi" pártok végleg megbuktak, novemberben pedig a kormányból kiszorultak a burzsoázia utolsó képviselői. Ennek a forradalmi útnak a betetőzése volt 1947. december 30-án a király kény­szerű lemondása. A parlament pedig a 363-as számú törvénnyel kikiáltotta a népköztársaságot. A szocialista forradalom útjából elhá­rult a királyság intézménye, a hatalomért folyó harc eldőlt, a forradalmi átalakulá­sok az államhatalom és az egész társa­dalom kommunisták vezette együttműkö­désével követhették egymást. A Román Kommunista Párt IX. kong­resszusának javaslatára á Nagy Nem­zetgyűlés az ország hivatalos nevét Ro­mánia Szocialista Köztársaságra változ­tatta. Nicolae Ceau$escu elvtárs már ak­kor, 1965-ben leszögezte: „A szocialista építés kiteljesítése és a kommunizmusra történő fokozatos áttérés megköveteli, hogy hosszú történelmi távlatban minő­ségileg magasabb szintre emelkedjék az állam szerepe az ország egész társadal­mi-gazdasági életében." Ezt a gondolatot (Folytatása a 16. oldalon) VAJNOVSZKI KÁZMÉR A forradalmi munkásdemokrácia állama Népköztársaságunk kikiáltásának harminchetedik évfordulója köszönté­sére ebben az évben különösen forró hangulatban kerül sor, hiszen még az antifasiszta és antiimperialista társadal­mi és nemzeti felszabadító forradalom negyvenedik évfordulója, valamint a történelmi jelentőségű XIII. pártkong­resszus hatása alatt vagyunk. A két történelmi évfordulót szerves kapcsolat fűzi egymáshoz, mindkettő a sorsának tudatos formálását kezébe vevő nép műve: a Román Kommunista Párt ve­zette augusztusi forradalom nyitotta meg azt a máig tartó folyamatot, a- melynek első szakaszában megszületett a köztársaság, az az államforma, amely szentesítette Romániában a nép ural­mát. A szocializmus építéséhez is új lendületet adó történelmi jelentőségű IX. kongresszus után szocialistává emelkedett köztársaság a pártfőtitkár, Nicolae Ceau$escu elvtárs dinamikus vonalvezetésével termékenyítő keretévé vált mindazoknak a forradalmi átala­kulásoknak, amelyek sodrában a sok­emberei, építői és védelmezői lehe­tünk. És a köztársaság születésnapján is éppen úgy tudatában vagyunk an­nak, mint a hétköznapokon, hogy mit kér tőlünk, embereitől a köztársaság. Jó munkát, szívós helytállást, ember­séget, tudás és szív, értelem és érze­lem okos ötvözését. Céljaink, a szo­cialista köztársaság céljai jól ismer­tek, a republikánus eszményt a mun­kásosztály történelmi küldetésének szintjén képviselő Román Kommu­nista Párt fogalmazta meg, legutóbb a XIII. kongresszusán. Éppen a jó munka követeli meg, hogy ilyenkor, születésnapon egyszerre tekintsünk előre és vissza az időben. A respublika népi eszmény nálunk, de éppen ezért igényes eszmény. Számadásra kötelez önmagunk előtt, vagyis a köz színe előtt, lévén ez a fennkölt hangulatú szó — a respublika — latin eredetijé­ben gyakorlati értelmű: rés publica, vagyis közös dolog, tehát a közösség dolga, valamennyiünk feladata és kö­telessége. BEKE GYÖRGY oldalúan fejlett szocialista társadalom feltételei formálódtak hazánkban. Hogy mit jelent a köztársasági ál­lamformában a forradalmi munkásde­mokrácia, elég emlékeztetnünk az idei két nagy évforduló — augusztus és de­cember — közötti időszak rendkívül jelentős politikai eseményeire. Ebben az időszakban nemzetiségi különbség nélkül egész népünk megvitatta a XIII. pártkongresszus irányelveit és kiemel­kedő munkasikerekkel köszöntötte a kommunisták ama legjelentősebb fóru­mát, amely az egész ország akaratát kifejezve egyöntetűen újraválasztotta a román nép legszeretettebb fiát, Nicolae Ceau^escu elvtársat, a párt legmaga­sabb tisztségébe és meghatározta a következő ötéves terv, valamint a 2000-ig terjedő időszak nagy hord­erejű feladatait. Az ezt követő lel­(Folytatósa a 6. oldalon) Dr. PÁL ÁRPÁD egyetemi tanár, a Kolozsvár-Napocai Egyetem prorektora r Közösség dolga

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents