A Hét, 1985 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-01 / 1. szám
VINTILĂ MIHĂESCU festménye ION CRÂNGULEANU Derűs Románia Világunk csillagútja A béke nyugalmas útja. Amíg a föld gyümölcsét A dolgos tenyér S a töprengő halánték érleli. Ó, béke hazája, Derűs Románia, Forrásként felfelé törsz A földről a holdra, Egy ember vagy te L egyetlen lélek: Lelkedből lelkedzik S virágzik a nép. Az ember — a Legelső Fiad is, virágod is, Kit tápláltál s ki táplál Napfénnyel, jó idővel! Ó, béke hazája, Derűs Románia, A kommunizmus csillagútját Ő mutatja néked, S a világban örök virágként Ragyog a fényed. BALOGH ZSIGMOND fordítása CZEGŐ ZOLTÁN Nevemen szólít az ünnep Máskor mámor — engem nevemen szólit az ünnep: kérdez, megtaláltam-e a lehullt csillagokat is azon a földön, mely elfújja az árnyékokat közöttem, ha így szólitom — hazám. Elnézi nagy fogadkozásaim, csúcsa, tengere megmérettetésem. Szorongva venne ölbe, érzem mikor jegenyéket ingatnak bennem boszorkányszelek. Mezőt hívnak, domboldalai keresik hozzájuk simuló kedvem, s én elbújnék néha — nem lehet! tisztára mosnám magam tiszta szeleiben nem lehet! Szolgája nem voltam senkinek — köszönet Annak, ki mindig arra biztat — szolgája ne legyek soha senkinek — hát a térdhajtásból a legszebbet választom: Te, kinek gondod van teremre, nyaramra — Hazám — gyermeked leszek, ajakhoz emelhető forrásai, amikor kinyitnak belőlünk hatalmasan a testvériség erővonalai, s feldobog ugyanazon ritmusra mellkasunk lüktető boltozatából a szív alakú hazaszeretet, adja tovább... DEÁK FERENC rajza 5 A HÉT 1935. január 1 KISS JENŐ Szívben is szabad A köztársaság évfordulójára Ledúlva bennem mind a trónok, hazug fenségek, bíborok, vért, dalt értük többé nem ontok, ostoruknak nem hódolok. Nem iktatom törvényeimbe s nem áldom ostobán nevük. A szívem már nem szolga szíve — elég volt a sok szende nyűg! Álszent erények, megszokások, áporodott tüzek, szivek — büszkén és győztesen kiáltok: én csak az életnek hiszek! Az életnek, amely merészen újul, akár a fellegek. Őt tanulom és őt idézem, s ha kérdez, neki felelek. MARGU PÁL Testvériség amikor szétsugárzik a virradat üzenete és szemünk glóbuszában a megértés opál-galambjai bontanak szárnyat, ahol tovább, kézről kézre járjanak a haza kristálytiszta ION BRAD Csillagfényben Ifjúkorában tudta már a harcok Törvényét, a küzdelmet fel nem adta. " Románia elnöke most a jelszót: „Előre!" csillagfényben ragyogtatja: Teremtsél! Alkoss! — szól buzdítva hangja, S magasba törnek szabad, új erők, A népért él, amelyből született, Érez bennünket s mi érezzük őt, Új utakon a jövőbe vezet! MÁRKI ZOLTÁN fordítása HORIA BADESCU Soha nem mondhatsz többet a Hazánál. Többet mond-e a fű, a fa a magnál? Hogy simogatnád meg a csikó bársonyos orrát, mint ama levegőn át, amely anyjának testét körülveszi? Soha nem mondhatsz többet a Hazánál. Többet mond-e a víz, forrásának sötét öblénél? A nádszál nem szakad el gyökerétől, bár szél cibálja. Mivel több egy piac az emberek morajánál, mi más az alvás, mint visszatérés önmagunkhoz, mi más az álom, mint a nappalok eseményeinek rejtett értelme? Semmit nem mondhatsz többet a Hazánál. Egy csont vékony falán át meghallhatod a kezdetet, még akkor is, ha csak föld, csak fű, csak örökkön folyó víz, még akkor is, ha lehunyt szemeddel látod, hogyan lepnek el néped gyermekei, mint suttogó határt. Semmit nem mondhatsz többet a Hazánál. VERESS GERZSON Én így köszöntelek a Bort, búzát, békességet! — ily köszöntőn csak megtorpan és tétováz az ész; az éven mereng, mely már egybegyülve, hogy becsukódván legyen egy egész. „Már nem idén — még nem tavalyban a múlt-jövőt egybemetsző pillanat tisztitó s számadata jelenében villan belém a kétlő gondolat: — vérét vettük a szőlők bíborának, s hordókba gyűjtöttük a hegy levét, ránk csillanó aranyrögös kalászok öntötték sárgán szét a nyár szemét... borunk és búzánk bőséggel akadna, most sustorogta, pergette a kéve — de betakarítva a harmadik? — a bort és búzát megszentelő béke ... Míg eltűnődsz a múltakon s jövendőn, testvéri szóval így köszöntelek: — e sorrendben kívánva kérve-kérőn — BÉKESSÉGET, BÚZÁT... és BORT NEKED