A Hét, 1986 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-04 / 1. szám

© Színész szemmel a „varázslatról“ “...mindig ünnep volt, piros betűs cím a munkatervben, ha útba ejthet­tem egy-egy bemutatót is valamelyik székvárosunkban ...“ írja Kacsir Mária nemrég megjelent könyvében ("A va­rázslat elemzése). i A színész számára is ünnep, ha beülhet a nézőtérre sikeres, vagy érde­kes produkciók megtekintésére, még inkább, ha a fővárosba is eljuthat előadásnézőbe. Emlékszem, milyen iz­galommal szálltunk be a szentgyörgyi színház első . piros autóbuszába az öt­venes években, hogy a Bukarestben vendégszereplő moszkvai Művész Szín­ház — Sztanyiszlavszkij rendezői ha­gyományaira épülő — Három nővér előadását megtekinthessük, vagy a Comédie Frangaise: Corneille-bemuta­tóját, akárcsak a Berliner Ensemble Galileijét, Ernst Busch-sal a címsze­repben. Nem kevesebb izgalom előzte meg a későbbiekbea, a Peter Brook " rendezte Lear király és Szentivánéji álom angol nyelvű előadásait. Brassóba már gyakran és könnyebben eljutot­tunk. Itt láttuk a Zavadszkij ren­dezte Bűn és bűnhődést a moszkvai Vahtangov Színház előadásában, vagy a bukarestiek Orrszarvúját, a kiváló Radu Beligannal a főszerepben. A felgyorsult munkatempó ma ipár nemigen ad lehetőséget az ilyen 2—3 napos „kiruccanásokra“, s bár a sajtó mindenről beszámol, mégis ünnep most Kacsir Mária könyve minden színházi embernek, vagy akár a színházba járó, színházat értő és szerető közönségnek is. Az 1986-os esztendőt az ENSZ köz­gyűlés 40. jubiláris ülésszaka Nemzet­közi Békeévnek nyilvánította. Mit tehet a színház a békéért? Megfelelő műsor­politikával nagyon sokat. Ha hozzá­teszem még azt is, hogy erre az évre esik a 25. Színházi Világnap (1986. III. 27.), akkor még hangsúlyozottabbá Vá­lik a színház szerepe a béke megőrzé­sében. Ami engem illet, én a béke szó alatt sok mindent értek. Nemcsak a háborútól mentes, békés életet, de az emberi méltóság tiszteletben tartását szerte a világon, a kölcsönös megbe­csülést, a varázslattal teli színházi elő­adásokat, a gyermekek nevetését, vagy a IX. Szimfóniát. Mindazt, ami nemes, igaz és emberi. Talán elkalandoztam „a varázslat“ elemzésétől, de akkor jó egy könyv igazán, ha gondolatokat ébreszt az ol­vasóban.. KUDELASZ ILDIKÓ FÓRUM 4. Mindig örömmel böngészek köz­ponti napilapunk, az Előre rövid hírei között. Ott olvastam, hogy a Coca Cola cég alkalmazottját, Dexter Coodent, pénzbírsággal büntették, és három napra felfüggesztették állásából, mert munkahelyén Pépsi Colát fogyasztott. A Coca Cola cég nyolcvanhét éve verseng a Pepsi Colával. Ezért nem csoda, hogy termékének receptjét titokban tartják egy széfben. Külön­ben a két cég valóságos háborút vív egymással. Olyan háborút, amelyben nincsenek pusztító fegyverek és halálos áldozatok. Nos, az ilyen háború, szerencsére, akár hidegen is hagyhat minket. TAMÁSI ATTILA • \ jogviszonyon belül... Margócsy Lászlónak A Hét 1985. de­cember 12-i számában közölt válasza, egy általa bemutatott jogi esettel kap­csolatos észrevételemre, az üggyel kap­csolatos és részben a szerző által is érintett jógi fogalmak alaposabb át­gondolására késztetett. Előre szeret­ném leszögezni, hogy hozzászólásomat nem vitaindítónak szántam. Azt indíték csupán az volt, hogy a nem jogász ol­vasót tájékoztassam egy közérdekű jo­gi szabályozás előírásai felől. Ugyanis, mint gyakorló jogász, nemegyszer ta­pasztaltam, hogy az emberek döntő többsége, sajnos, másodkézből szerzi hatályos jogunkkal kapcsolatos infor­mációit, annak ellenére, hogy közérde­kű törvényhozásunkat mindenki szá­mára hozzáférhető olcsó brosúrákban is ismertetik. Tehát ab ovo nem állt szándékom­ban az ügy büntetőjogi vonatkozásait elemezni, amelyek tárgyában egyéb­ként teljesen egyetértek a szerző kö­vetkeztetéseivel, s nem utolsósorban az illetékes törvényszék állásfoglalásával a bűncselekmény minősítése körül tá­madt jogvitában. Észrevételeim csupán a szerző által mellékesen érintett gyógyászati jogvi­szonyra vonatkoztak. Lássuk a tényeket: 1. Az orvos nem tudhatta a férj alantas szándékát. Ez később, a nyo­mozás során derült ki. 2. Az egészségügyi törvény 124. sza­kaszának 2. bekezdése értelmében ah­hoz. hogy az orvos salát felelősségére végezze el a gyógyászati beavatkozást, nem elég az a tény, hogy a beteg álla­pota azonnali orvosi beavatkozást igé­BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDEN OLVASÓNKNAK! Értelmes új esztendőt (Folytatás az első oldalról) o reményhez a hétköznapi munka sodrá­ban, a mindennapok gondjaival viaskodva lehet és kell közelíteni. Bármennyire is szép, biztató, emberi a szokásos újévi jókíván­ság, fedezete az időben csak a munka, a cselekvés, az emberek millióinak maga­tartása, a sorsformáló értelem planetá'is méretű hatékonysága lehet. A béke, a teremtő, az értelmes élet feltételei az egyes ember, a népek és az emberiség vetületében egyaránt a hétköznapi cselek­vés-sodrában. az emberek, a nemzetek, az országok közti viszonyok alakulásában teremtődnek meg. Az emberi létet és tudatot, az emberközi kapcsolatokat kell mindenütt humanizálni ahhoz, hogy az em­berben és a történelmi időben rejlő lehe­tőségek érvényesülhessenek, hogy a csil­lagközi térben ígéretes fényt, az anyag szerkezetében a méltó életet szolgáié energiaforrást — és rve fenyegetést lás­sunk. Az erőszakot, az agresszivitást, a fanatizmust, a gyűlölködést, a bizalmat­lanságot, az előítéleteket, a gondolkodást és a cselekvést korlátozó, kisajátító zsar­nokságot, az embertelenség minden for­máját kell visszaszorítani és megszüntetni, hogy a kisebb és a nagyobb közösségek az egész emberiség békében formálhassa emberarcúvá a századvéget. Az emberi elme bonyolult működésében összhangot kell teremtenünk a tudás, a megismerés mennyiségi növekedése és a történelem- alakító cselekvés értelmes etosza, minő­ségi motiváltsága, távlati irányultsága kö­zött. Az irodalomnak, a művészetnek talán itt kínálkozik a sajátos cselekvés tere. Felelősségének tudatában, a valósággá', a történelem törvényszerűségével szembe­nézve, mindezt esztétikummá lényegítve sugározhatja szét az emberek és a népek barátságának, egymásra utaltságának, nélkülözhetetlen szolidaritásának eszméit, c maga törékeny és mégsem elhanyagol­ható erejével. Hozzájárulhat az embereket, o különböző társadalmakat, népeket egy­máshoz közelítő kézfogások csillagrend­szerének kialakításához — a csillagok há­borúja ellen. Az agresszivitás, a pusztítás, az erőszak, az embertelenség gyilkoló, testet és lelket bénító lézersugarait az emberek, a népek közötti megértés, a közös, planetáris összefüggések felismeré­sének, az értelemnek a légköre hatásta­laníthatja. Annak a tudatnak a táplálása, hogy együtt kell folytatnunk Adóm föld­szelídítő harcát ezen a bolygón, amely abban az arányban lesz egyre kisebb, amelyben a tudás és a megismerés sok­féleképpen felhasználható tára növekedik. Az irodalomnak, a művészetnek, az érte­lem becsületérzésének a történelmi ta­pasztalatokkal egybehangzóan úgy kel­lene működnie, a sajátos és egyetemes értékek érdekében egyaránt, hogy az egész emberi kultúrát, az emberiség létét beárnyékoló fenyegetések idején tudatunk, az emberi tudat planetáris irányú és át- fogású gondolkodássá és felelősségérzetté gazdagodjék. Az új esztendő küszöbén biztatóként a század egyik költőóriásának szavait dé­delgetem magamban: a legnagyobb bá­torság a remény. GÁLFALVI ZSOLT • Utazni jó 1. Szeretek utazni. Nagyjából az egész országot bejártam már. A Fekete-ten­gertől Máramarosszigetig, a Vaskaputól Brassóig, Csíkszeredáig, Nagyváradtól Temesvárig, Aradig sok városban, köz­ségben, faluban megfordultam. így, általánosan véve, azt is megfigyeltem, hol, milyenek az emberek. Meg kell mondjam, hogy: hol ilyenek, hol olya­nok, meg ilyenek is, olyanok is... Nemrég Désen a távolsági autóbusz­állomás hollétét szerettem volna meg­tudni. Megkérdeztem egy járókelőt, aki örömmel meg is magyarázta ne­kem. Még odajött egy nő is, és így már ketten igazítottak útba. Jó útba. Ez csupán egy példa, de párja is akad szép számmal, Vendégszerető emberek városában — van ilyen? — öröm az utazás. 2. Jóleső érzés fog el, mikor látom hogy egyes falvakban még ma is élnek kedves régi szokások. Pár évvel ezelőtt egy Marosvásár­helytől nem messze eső faluban lako­dalmon vettem részt. A násznép a kul­túrotthon felé indult, ahol a megterített asztalok várták. Arrafelé menet azon­ban vastag kötél állta útjukat. Az útel- kötő feltett egy kérdést a násznagynak. Mivel az nem tudott rá válaszolni, csak egy üveg pálinkáért vált ismét szabaddá az út. A násznép továbbme­hetett. Még sok más ez alkalomhoz kapcso­latos szokás elevenedett meg szemem előtt azon az estén, de én az útelkötést találtam a legérdekesebbnek. 3. Vasárnap van. Izgalmas filmet vetítenek, nagy a tolongás a mozi pénztáránál. Egymás hegyén-hátán a fiatalok, hogy minél hamarább jegyet kapjanak. Egy hetven év körüli bácsi ironiku­san megjegyezte: — Bárcsak a kapánál is így tolon- ganának... Két nézőpont, mindkettő helytálló — a maga helyén. • Lengebönge Lengén böngészve (különbejára- tú?) filozófiai évfordulós naptáram­ban, méla beletörődéssel észlelem: tavaly is elúszott néhány különle­ges, az évszámok ún. kerekségével (gömbölyded idomaival) támogatott alkalom nem éppen elsőrangú, de számomra csöppet sem közömbös gondolkodók emlékének a föleleve- nítésére. Rút önámítás volna azzal vigasztalnom magam, hogy nem va­gyok — bölcseleti értelemben sem — okkazionalista, pí. Geulincx (mások szerint „egy Geulinck vagy egy ha­sonszőrű Linckóczy“) híve. Az igaz­ság — ezúttal igenis abszolút igaz­ság — az, hogy többnyire meg se próbáltam zörgetni szerkesztőségek kapuján, eleve kételkedvén — in­kább kishitűen, mint „az elviség szintjére emelt antif ide izmussal“ — a megnyittatásban. Ennek bizony, mi tagadás, hagyományai vannak, a legkevésbé sem haladóak. Inkább vétkesen halasztónk. Mert hát le­het-e jóvá tenni, meg nem történtté varázsolni néhány év avagy évtized múltán egy bi- vagy tricentenárium elszalasztását? Én legalábbis sose fogom megérni X újabb, 2. bicenle- náriumát. Nem tréfásan mondok itt 2. bicentenáriumot. Aki 8—9 évti­zedet élt, arról egy kis szerencsével megemlékezhetem mind halála, mind születése kerek(ded) évfordu­lóján. Itt van Friedrich Christian Baumeister esete. Azé, akit Samuil Micu románra fordított egyik tan­könyve kolozsvári újrakiadása alap­ján. Kétszáz esztendővel ezelőtt halt meg, és tavaly volt 275 éve annak, hogy világra jött. Valami­kor — nem épp állástalanul, de nem is anyagilag rózsásan állva — nagy pénzért vettem az antikvárius­tól egy címlap nélküli baumeisteH Metafizikát, amely kissé eltér e mű nyel, ehhez társulnia kell egy másik körülménynek is, mely szerint a ha-« tékony gyógyászati beavatkozást a hoz­zájárulási nyilatkozat beszerzése kés­leltetné. Az eszméletén kívül lévő M. esetében ez nem állt fenn, ugyanis a hozzájárulásra jogosult férj kéznél volt. 3. Az orvos ellen nem indult bűnvá­di eljárás (több, mint valószínű, fegyel­mi eljárás sem). Eljárását tehát a bűn­üldöző szervek (rendőrség, ügyészség) is jogszerűnek ítélték. Ilyen vonatko­zásban a Büntetőtörvénykönyv 314. szakaszával való analogizálás túl me­rész, s hiába is keresnénk erre prece­denst a bírói gyakorlatban. Az a fejtegetés viszont, amely a tel­jes szellemi képesség birtokában lévő beteg azon jogosultságát vonja kétség­be, hogy szabadon rendelkezzék egy vele szemben foganatosítandó esetleges gyógyászati beavatkozásról, s ezt az eu- thanasiával hozza összefüggésbe, na­gyon messze vezetne. Elsősorban azért, mert alkalmazhatatlanná teszi az egészségügyi törvény 124. szakaszának 1. bekezdését, amely egy igen fontos, személyiségi jogok körébe tartozó jo­gosultságot biztosít a beteg számára. De lássuk csak. mit is ért a szakiro­dalom a büntetőjogászok közt oly so-í kát vitatott euthanasia fogalmán. Első sorban a szenvedésmentes halálhoz v:í- ló iogot. Vagyis akkor beszélhető • euthanasiáról, ha például egy gyógvL hatatlan beteg, akire hosszú szenvedi, sekkel teli. biztos halál vár. arra ké­né kezelőorvosát, hogy egy injekcióví- vagv más művi beavatkozással, fájdí lommentes halált biztosítson számán Ez természetesen tiltott, ugyanis hat« lvos büntetőfogi szabályozásunk érte ­mében kimeríti az emberölés bűncse ­lekményének fogalmát. Ha viszont egy szintén gvógvíthatatlan. mondjuk rákos beteg, elutasít egv kobaltos kezelést,! amely ideig-óráig életét meghosszabbí­taná, ez semmiképpen sem egyenlő az euthanasiával. Az orvos—beteg viszony jogi érte­lemben a gyógyászati jogviszonyban testesül meg. Ezt a szakirodalom döntő többsége a polgári jog területére helve-J zi. amit magam is vallók. Fenntartá-» s?!m vannak viszont az olvan nézetek­kel szemben (ilyenekről is olvastam),! emelvek ebben szerződéses viszonyt* látnak, és űffv találiák. hogv egészségük gyf szerződés címen a Polgári törvénvr könw kötelmi részében a nevesített- szerződősek közt lenne a helve. A fivér* gvászati jogviszonyt szerintem szemé- Iviséei ingókat garantáló iogvisz"* ként k°’l kezelni, s mmt ilven. kn n-en elhelyezhető a polgári jogon be lül. ­MIKLÓS TIBC eddig kezembe került kiadásaitól. Mindmáig kéziratban heverő dok­tori értekezésem egyik hosszú része szól Baumeister „kisebbik lélekta­nának“ Micu adta átültetéséről, e I lélektan eddigelé föl nem tárt Spi­nozái „utórezgéseiről“ is. Baumeis­ter egyébként már jó negyedfél évtizede tetszik nekem, mert szere­tett gondolkodni. Magam ui. jóval az utolsó előléptetésem előtt főku- I tató voltam: okos, filozofáló fő­ket kerestem-kutattam. Márpedig i Baumeister annyira kiváló tan­könyvíró volt, hogy Kant 1755-től 1765-ig az ő Institutiones philoso- phiae rationalis-o nyomán adta elő a logikát. Igaz: nem mondható annyi­ra eredetinek, mint J. H. Lambert, akiről nemrég A Hét is írt. De per­sze Lambertet sem kell túlértékelni. Túlzás, ill. egész egyszerűen ana­kronizmus azt hangoztatni róla, hogy Kantnak kozmológiai téren is előfutára (Id. Kant: Logica gene­rală, Buc. 1985. 206. o.). Ez kettős értelemben anakronizmus: egyrészt kortévesztő, másrészt komoly kuta­tóknál ma már idejétmúltan hibás, éspedig az időrendet ignoráló. (Még akkor is idejétmúltan, ha a híres Schmidt-féle Philosophisches Wör­terbuch 15., 1960-as kiadásában is tartja magát!) Az 1761-ben megje­lent lamberti Kozmológiai levelek ugyanis nem előlegezhették, csak „utólagozhatták“ Kant 1755-ben nyomtatott kozmológiai munkáját. Lambert — ezt illik hozzátenni — nem ismerte 1761-ben a szóban forgó előzményt. Maga Kant siet ezt leszögezni 1763-ban. Ismeretel­méleti vonatkozásban viszont Lam­bert tényleg valamelyest előfutára a nagy königsberginek, akinél sajáto­san „ötvöződik“ idealizmus és ma­terializmus. Lambertnél azonban erőteljesebb materialista elemeket találni. HAJÓS JÓZSEF 1986. január 4. A HÉT 2 NAPIRENDEN

Next

/
Thumbnails
Contents