A Hét, 1989 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-01 / 1. szám

1989 JAH 1 0' ilóq proletárja!, egyesuljeleU Ára 3 lej A század- és ezredforduló közeled­tével mintha egyre inkább felgyorsul­na az idő. Az egymás sarkára lépő évek mindannyiunkat arra késztetnek, hogy szembenézzünk ennek a gyorsuló, tartalmasodó időnek a követelményei­vel, igényeivel, gondosan számba ve­gyük azt is, amitől távolodunk, azt is, ami kézzelfogható közelségbe kerül és mindenekelőtt teljesebben megértsük a núlt és a jövő közötti hidat, a min­denkori jelent, amelyben élnünk és tennünk adatott. Az esztendők fordu­lója így lesz egyre inkább és egyre kö- vetelőbben a számvetés és egyúttal a jövőteremtő készülődés alkalma. Régi és szép emberi szpkás: óeszten­dő végén az emberek boldog új évet kívánnak egymásnak. Az újévi kíván­ság, üdvözlet a jó szándék, a jóakarat jele és az emberi együvétartozás kife­jezője. Mintegy bizonysága, hogy tuda­tában vagyunk annak a kölcsönös fel­tétel ezettségi rendszernek, amelyben a ' kisebb és nagyobb közösségek, az em­berek milliárdjai annyiféleképpen ve­Esztendők fordulóián ti szélyeztet.ett, kékfényü bolygónkon — egyetlen lehetséges otthonunkban — ttiafls; akkor tudják az emberiség értel­mes továbbélésének feltételeit biztosí­tani, hogyha a jókívánságoknak fede­zete is van. Bármennyire őszinték, bár­mennyire is szívet melengetők a szoká­sos jókívánságok, ezektől egymaguk- ban a jövő még nem lesz boldog. A jövőt emberivé, ígéretessé a tudatos, határozott, értelmes, a társadalmat és a történelmet alakító cselekvés formál­hatja. Ennek a cselekvésnék az útjait és módjait keressük ilyenkor, két egy­másba kapcsolódó év láthatatlan vá­lasztóvonalán, önmagunkban és mások­kal együtt, az emberi tevékenység minden sejtjében és minden síkján. A mi társadalmunkban immár négy évtizede átgondolt, a társadalmi fejlő­dés minden területét átfogó tervekhez, a sorsalakitás tudományosan megala­pozott eszményeihez igazodik a jövő. Ezek a tervek természetesen mindig szembesülnek a valóság, az adott tár­sadalmi-történelmi helyzet törvénysze­rűségeivel, realitásaival, néha kiigazí­tásra, módosításra szorulnak és mindig új erőfeszítésekre ösztönöznek. Külö­nösképpen az utóbbi több mint két év­tizedben, a történelmi jelentőségű IX. pártkongresszus óta a térvek és a va­lóság, a célkitűzések és a lehetőségek tudományos összehangolásának termé­keny útján haladunk. A romániai tár­sadalom nagy demokratikus fóruma röviddel az év vége előtt vette számba jelenlegi stádiumát és további fejlődé­sének távlatait, a gazdasági-társadalmi vezetés tökéletesítése, a forradalmi munkásdemokrácia fejlesztése jegyé­ben, körültekintően elemezve az állam és a demokratikus szervek szerepét, a Román Kommunista Párt szerepének növekedését, az ideológiai, politikai­nevelő tevékenység, a tudományos is­meretszint, a kulturális színvonal, a forradalmi tudat emelése térén adódó feladatokat és ugyanakkor a nemzet­közi erőviszonyok és helyzet alapvető jellemzőit. Az új év kezdetén és a szá­zadfordulóig hátralévő évek küszöbén az ország népe mozgósító erejű és át­fogó cselekvési program birtokában néz szembe a jövő követelmé­nyeivel. Pártunk főtitkárának, Nicolae Ceau.?escu elvtársnak páratlan vissz­hangot kiváltó áprilisi tézisei és a for­radalmi munkásdemokrácia novemberi fórumán elhangzott expozéja tudomá­(Folytatása a 2. oldalon) A HÉT MÁRKI ZOLTÁN líáiyfiR 3**? cf »Sfcfi»-iiJ* íSmá 'ía/©Jü fe*& '■rí'^tí' Minden reggel jövőnkre ébredünk, valami új kezd élni bennünk, körülöttünk. A szabadságban áramlunk tömegesen, hatalmas erő visz útjainkra. Sorsot nyitón lendülünk előre, tudjuk, dolgunk van a világgal. Teremtő kedvű, békét őrző, csodákhoz is értő a munkánk. így épül, villog a haza vélünk, meqlátszik rajta kezünk nyoma. Nép országa ez, köztársaság, szocialista, fényt bocsát ránk, érez minket. December 30. a román nép tudatá­ban hosszú és dicső történelmének egyik legjelentősebb dátumaként él. Negyvenegy évvel ezelőtt, folytatva az 1944 augusztusi antifasiszta és antiim- perialista, társadalmi és nemzeti felsza­badító forradalom által megnyitott utat. a népakarat kikiáltotta a köztár­saságot. Ezzel a parasztsággal és a töb­bi dolgozó rétegekkel szövetséges mun­kásosztály magához ragadta a teljes po­litikai hatalmat, megteremtette a népi demokratikus politikai rendszert. A köztársaság kikiáltásának módja erede­ti megoldásnak bizonyult, igazolta, hogy a Román Kommunista Párt kül­detésének magaslatán áll,, képes a ro­mán társadalom forradalmi átalakítá­sát vezetni. Nicolae Ceauíjescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnö­ke nagy jelentőségű november 28-i ex­pozéjában a felszabadulást követő idő­szakra utalva megállapította, hogy „eb­ben az egész időszakban erőteljesen növekedett a Román Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, az Ekés Pront, más hazafias és demokratikus erők befolyása. Megszervezték a szak- szervezeteket, a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, a nőszervezeteket, más társadalmi és tömegszervezeteket, a- melyek biztosították a széles néptöme­gek mozgósítását és tömörítését egysé­ges irányba — Románia elmaradottság­ból és romokból történő kimentése, a független gazdasági-társadalmi fejlődés elősegítése irányában. Ilyen körülmé­nyek között valósult meg a Köztársaság kikiáltása 1947. december 30-án ...“ A köztársaság negyvenegy esztendeje népünk számára hosszú történelmének legjelentősebb társadalmi és nemzeti emancipációs korszakát jelenti. Ezalatt Románia történelmi utat tett meg, si­keresen lépett át a kapitalizmusból a szocializmusba, a kizsákmányolásra és az elnyomatásra épülő társadalmi rend­szerből eljutott a társadalmi igazságos­ság rendszeréig, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséig. A,,;,.I..,,-» ” ' -J**-'. i­. »iiim jívík KÖZTÁRSASÁGA A politikai hatalom kivívása rend­kívül felgvorsította a népi demokrati­kus átalakulások folyamatát. 1948 feb­ruárjában létrejött a munkásosztály egységes forradalmi pártja, júniusban államosították a főbb termelőeszközö­ket, 1949-ben megkezdődött a mező- gazdaság szövetkezetesítése, amelynek befejezésével, 1962 márciusában általá­nossá váltak a szocialista termelési vi­szonyok, létrejött az egységes szocialis­ta gazdaság alapja. Minden gazdasági tevékenységi területet figyelembe véve, a szocialista alapokon történő szervezés első szakasza, az 1949 és 1965 közötti tizennyolc évet ölelte fel. „A szocia­lista építésnek ebben az első szakaszá­ban — állapította meg pártunk főtitká­ra, Nicolae Ceaujescu elvtárs — tel­jesen felszámoltuk a burzsoá földesúri rendszert, az ember ember általi ki­zsákmányolását, megteremtettük az összes tevékenységi szektorok egységes, szocialista alapokon — az egész nép tu­lajdona és a szövetkezeti tulajdon alap­ján — történő fejlesztésének feltételeit. Ugyanakkor biztosítottuk az oktatás új alapokon történő fejlődését, teljes mér­tékben felszámoltuk az írástudatlansá­got. Úgyszintén rátértünk a tudomá­nyos, kulturális tevékenység új alapo­kon történő fejlesztésére“. Ezen az alapon népünk olyan kima­gasló sikereket ért el, amelyek gyöke­resen átalakították a társadalmat. Eb­ben a roppant erőfeszítésben kimagasló jelentőségűek a Román Kommunista Párt IX. kongresszusának határozatai, amelyek felszabadították népünk alkotó energiáit, szakítottak a sablonokkal és a dogmákkal, s a konkrét hazai törté­nelmi, gazdasági, társadalmi és poli­tikai viszonyokból kiindulva tűzték ki a szocializmus építésének feladatait —> a néppel, a népért. Egy hónappal a történelmi IX. kong­resszus után, amely Nicolae Ceau?escu elvtársat választotta a párt élére, élet­be lépett az új Alkotmány. Románra a román társadalomban végbement minő­ségi átalakulások nyomán, szocialista köztársaság lett. Az ezt követő időszak szorosan kapcsolódik Nicolae C ;au?escu elvtárs újító elméleti és forradalmi (Folytatása a 4. oldalon) DERZSI ZOLTÁN

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents