A Hét, 1991 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1991-01-03 / 1. szám

fTT r?\ ? r 9 TÁRSADALOM • MŰVELŐDÉS • TUDOMÁNY • KÖRNYEZETVÉDELEM • ! FöMUN KÁT ARS AK: EGYF.D PÉTER » HORVÁTH ANDOR ■ SÜTŐ ANDRÁS ■ SZÁSZ JÁNOS * TORÓ TIBOR a 12 oîdal Ára 7 lej SZÁSZ JANOS A pulóvertől a nyakkendőig Több nemzedéknek az 1989. december 21-érői 22 re virradó éjszaka, ama téli napforduló volt élete leghosz- szabb éjszakája. Vajon megdől-e — kérdezték millióit — Európa legautoritáriusabb rendszere, szinte légmentesre zárt totaiítarizmusa, megbukik-e a zsarnokság, az önkény? Vogy vérbe fül a forradalom, mint 1953-ban Berlinben, 1956-ban Magyarországon, eltapossák, mint 1968-ban Prágában, 1970-ben Gdanskban? Azon a végtelennek tet­sző, hosszú éjszakán, amidőn az álom elkerülte szemün­ket, tudva tudtuk már, hogy a berlini fal ledőlt, hogy Prága újjászületett, hogy Lengyelországban győzött n Solidornosc, Szófiában megbukott Zsivkov, Budapest pe­dig a többpártrendszer jegyében készül a szabad válasz­tásokra. Végül pedig, de ugyancsak nem utolsó sorban, a -gorbacsovi > Szovjetunió szigorúan ragaszkodik be nem avatkozás! politikájához. Az optimistáknak lett i- gazuk: a Temesvárról induló, országosan elterjedő forra­dalmas népfelkelés Bukarestben tetőzött — és győzött. A győzelem első estéje ' ország-világ előtt, értsd a te­levízió képernyőjén megjeleltek azok a férfiak, okik n diktatúra bukásának pillanatától kezdve, a zűrzavar, at eufória és a fegyveres harc rendkívüli helyzetében meg­szüntették a „hclalmi űrt", és a Nemzeti Megmentés Frontjának, akkorra már elhangzott tix (kétségkívül törté- nelmi értékű) pontja köré gyűjtötték, am»rs»» akkorié- hotett, az ország demokratikus erőit. Ezek a férfiak, kö­zöttük a mai államelnök és a miniszterelnök, csopzottak voltak, veritékesek, borostásak, ingnyakuk nyitva, és szinte mindannyian pulóverben. Akkoriban ezek a puió- veres emberek, mintegy a román forradalom szimbó'u- maiként, bejárták a világsajtó első oldalait, és meg fen­tek az összes televizióhálázatok ekrónjain. Pulóvereik is jelképerejüek lettek, a pillanat tartalma megtarem’eHe a formát, az öltözettel is jelezve az országos, forradalma­sán tektonikus mozgás nyomatékosan civil jellegét. Brecht Galilei élete című remekében van egy jelenet, amidőn a volt Barberini bíborost, immár Vili. Orbán pó­pát öltöztetik; mig nincs teljes ornátusában, egyfélekép­pen vélekedik Galileiről, megengedőn, utána, már teljes díszben, elutasítón. Hát persze, itt valójában a hatalom­ról és annak oly rejtelmes, de annál nyilvánvalóbb vissza­hatásáról van szó. Amikorra eltűntek a pulóverek, és megjelentek a pre­cízen csomóra kötött nyakkendők, a férfiak, köztük a mai államelnök és a miniszterelnök már a hatalom nevében szóltak, már a hatóimat védték. Lord Acton híres mondása, miszerint minden hatalom korrumpál, nyilván nem úgy értelmezendő, hogy a hatalom birtokosait meg lehet vesztegetni, le lehet fizetni, hanem elsősorban akként, hogy a hatolom gyakorlása és megőrzése erkölcsi enged­ményekkel jár. Politika és etika egyébként is olyan párhuzamosok, omelyek valóban a végtelenben találkoz­nak. Ami azonban nem vonatkozik teljes mértékben és minden esetben a politikusokra. Egyikének-másikónak sikerülhet a párhuzamosokat a végtelen előtti találkozás­ra bírnia, a kormányzást az etikára figyelmezőn gyako­rolnia, o hatalmat arra ösztönöznie, hogy az igazság ke­nyerén- éljen. A TARTALOMBÓL • Szerénység és manipuláció (Bíró A. Zoltán) • Miért olyan a bűnözés, ami­lyen? (Rostás Zoltán interjúja Szabó Dénes montreali kriminológia-profesz- szorral) • Pályázati ’jelhívás helyett (Györfi Ibolyg) • Címkézünk, címké­zünk? (Balázs ' Sándor) • Könnyes gyöngyvirág (Halász Anna) ® A tor­lasz ellentétes oldalán? (Veress Dániel) ® A HÉT HUMORA (Ca(avencu, Szász János) ® Párizsi Charta az új Európá­ért 9 Történelmi ismerőseink — a (ga- gajúzok (Vajnovszki Kázmér) Lapszámunk A., 6. és 12. oldalát BALÁZS IMRE Szentföldi ceruzara/zaiva! ill jsxlráiiuk •ki:. 1‘lMÍM SOBS Ha meghirdette, gyakorolja és szavatolja is a kétség­kívül domokmtikus úton megválasztott hatalom a sz.íbjd- ság ogokat, a májusi szavazás előtti és utáni kormány­zat hibája marad, hogy nem tudott és baj san tud mit kezdeni a társadalmi ellentétekkel. Ezért nem ismerjük mindmáig a mciosvásárhelyi tragikjs m jrc us fö bűnö­seit, nem tudjuk, kik álltak a bukaresti június tcrroris.a „bányászai" mögött. Ezek szerint nem merő feltételezés úgy vélni, hogy az igazság átvilágítása a hatalomnak n,ncs kedvére, h.szen hónapok teltek oi, és a vizsgá ó bi­zottságok még mindig jelentéseiket szövegezik. Mindez azért bír rendhagyó jelentőséggé!, mert az egyik esemény mögött etnikai, a másik mögött nehezen kideríthető össz­társadalmi konfliktus húzódik meg, eg, fajta -omrics contra omnia-<, mindenki harca mindenki ellen. Messze, igen messze vagyunk attól, amire a piacgazdáik . dúsra, jogállamra, civil társadalomra való átmenetben oly ége­tően szükségünk lenne: a demokratikus konszenzustól. Az elmúlt esztendőben a legtöbb funkciózavart ckozó jelenséget a választási eredmények okozták, nevezetesen az ellenzéki pártok — az RMDSZ-t kivéve — gyönge sze­replése, következésképpen a parlamenti ellenzék átütő­képességének hiánya. A hatalomnak nálunk nincs korri- gúló-biráló ellenzéke a parlamentben, ezért is futott fel olyannyira a parlamenten kívüli oppozició. A demokrati­kus hatalomnak tudnia keil, hogy a többségi elv a par­lamentarizmus, minden tényleges demokrácia vezérlő el­ve, ám mégis mechanikus elv. Okosak, tisztességesek, demokraták, hazafiak a túloldalon is vannak, a hatalom­nak kötelessége meghallgatni őket, párbeszédet folytatni velük, figyelmeztetni rájuk. Egy demokratikus kormány­zatnak értenie kell ahhoz, hogy még az olykor szélsősé­ges parlamenten kívüli megmozdulások is a bírálat meg­testesülései, jelzések arra nézvést, hogy a kormányzat késlekedett, hibázott, tévedetí, minthogy a kormány vagy a parlamenti többség nem félistenek vagy zsenik, hanem gyarló emberek gyülekezete. Majdnem esztendőnyi időre volt szükség ahhoz, hogy a kormányzat felhivia a főü­gyészség figyelmét mulasztására, és arra ösztönözze, in­dítson bűnvádi eljárást a tavaly decemberi genocídium, illetve a régi rendszer vezetői ellen. Tegyük hozzá, „at utca" mindezt január óta követeli, üdvös lett volna már akkor odafigyelni, intézkedni. A bajok egyik oka abban áll, hogy az ország politikai pástjának centrumában nem helyezkednek el számotte­vő erők, hogy a középpászma valójában üres. Pedig az ország stabilitását, kiváltképp a piacgazdaságra való átmenet igen nagy nehézségekkel járó srakaszában egy olyan pártkoalició szolgálná leginkább (legyen az kormánypárti vagy ellenzéki), me'y felvállalná a hagyo­mányápolást (de nem lenne ókonzervatív), istápolná a népi értékeket (anélkül, hogy populista volna), polgári radikalizmussal viszonyulna a reformhoz és a szabad­elvűség jegyében vállalná a harcot a politikai pluraliz­musért, a toleranciáért, a jogállamért és a civil társada­lomért. Demokráciát mindenokfelett, mert a demokrácia a legfőbb nemzeti érdek! V Az ehilag efféleképpen rétegződő centrum lehalna ga. j ranciója a nemzeti kisebbe tgek jogegyenlősége ren- 1 elesésének is. Mind ez idáig ugyanis a kormányzat nem hajlandó elismerni a nemzeti kisebbségek kollektív joga­it, következésképpen ennek nyomát sem leljük a készülő új alkotmány nyilvánosságra hozott téziseiben. A hata-j lom a jelek szerint enged a szélső jobboldal nyomása, nak, amely szerint elégségesek az egyéni jogok, a kol- I lekliv jog valójában előjog és veszélyezteti a román nemze j érdekeket. Mindennek a fordítottja igaz, de a kormányzat nem a ráció szavára hallgat, hanem az elő­ítéletekére. Mi több, e jogok követelését a hatalom mái önmagában is elítéli, egységbontásnak, elszigetelődós­nak. sovinizmusnak véli, veszélyesnek, mint egyébként mindsn máskéntgondoíkodást. Egy lépésre vagyunk is. j mét attól, hegy aki másként gondolkodik, ax államellenes,1 (Főként amidőn a kormánypárti sajtót olvassuk.) Pedig Jefferson szentenciája nálunkfeíé ma időszerűbb, mint valaha: „Az emberek meggyőződése nem tartozik a pol­gári áüam fennhatósága alá." -'A Várhaló volt, az átmenőt a piacgazdálkodásra esőstől hozza a bajt. És nincs modell, ami az utat s módot bár-lamelyest is jelezné, hisz Európa és az egész emberiség aszia’atából teljességgel hiányzik; miként lehet e* • J*a!án, s ha lehet, gyorsan és minél kevesebb zökke«} ' - ' el, a tervgazdasági parancsuralomíól eljutni a da* okratikus nemzetgazdaságig? Éppen ezért a kocsi ká­tyúból való kizökkenésére minden vállra szükség van, nemcsak az ellenzékiekére, de a függetlenekére, a maga. nyos farkasokéra is. Terjed a politikai apátia, nos, az apati- kusok soraiban is sok az értékes fö, építő szándék, hozzá­értés; be- vagy visszakötésük az országos szellemi vér­keringésbe felmérhetetlen haszonnal járna. Az elmúlt esz­tendőben voltak időszakok amidőn a kormányzat és a kormánypárt magatartása Robespierre t idézte: „Francia- országban csak két párt van: a nép és ellenségéi... o bűnös és az erényes emberek pártja." Ha ez a diehotó- mia, kettős tagoltság fennmarad, a mindenki harca min* \ danki ellen végletesen elbonyolódhaL ra Természe'.esen ránk is, a nemzeti kisabbségekre, a ro* ' mániái magyarságra is szüksége van a demokrácia ü* gyének. Valamikor, a pulóverei időkben ott szerepeltünk j' az új hatalom szózatainak bevezető mondataiban. A megkötött nyakkendőktől kezdődően mindmáig, ha e- gyáltalán, valahol a vége felé bukkanunk fel, leginkább egy mellékmondatban. Pedig a román nemzeti és a nem­zeti kisebbségi érdek oszthatatlan. Előbb vagy utóbb ennek a tényértékekkel aládúcolt elveknek győznie kell a mind teljesebb demokratikus kibontakozás «elérteimé­ben. Persze könnyebb a nyakkendő csomóját megoldani, mint a társadalmi kérdéseket. Utóbbiakhoz azonban még­is szükséges lenne némi visszatérés a pulóverekhez, ami­dőn minden sokszorosan rétegeződé párt- és egyéni ér­deknél többet számit a demokrácia, vagyis mindenki érdeke. Ho a kormányzat valóban képes lesz erre az egyidejű visszatérésre és előrelépésre, talán boldogabb - esztendőnek nézünk elébe. ...,5 I ' ■ > r <

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents