A Hét, 1992 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1992-01-09 / 1. szám
Marosi újság A hazai sajtó helyzetét minden olvasó ember ismeri. Aki belülről ismeri, azt is tudja, a saját bőrén tapasztalja, hogy — a gazdasági és adminisztratív nehézségeken túl is — mit jelent egy lapot „összeszervezni“ és „összeszerkeszteni“, abban a közhangulatban, ideg- és lelkiállapotban, amelyben mindnyájan, megviselt emberek vagyunk. A mai politikai helyzetet is mindenki ismeri — noha az értékelése és „átélése" csoportonként más és más. Ennek a politikai és gazdasági csődhelyzetnek meghatározó szerepe van abban is, hogy a közhangulat, az emberek ideg- és lelkiállapota olyan, amilyen, s abban is, hogy a sajtó helyzete olyan, amilyen. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Marosvásárhelyen vagyunk, ahol 1990. márciusában történelem íródott, ahol kulturális lepelben egy jól ismert, kísérteties torzképződmény működik, nos, ha mindezeket együtt tekintjük, csak akkor mérhetjük fel igazán, hogy mit is jelent a Gazeta de Mureş. A Gazeta de Mureş: független „elemző és informáló hetilap“. Esetében a függetlenség — nyugodtan állíthatjuk — ellenzékiséget jelent. Függetlenség minden politikai párttól vagy klikktől, és ellenzékiség a hatalommal és helyi, politikai és gazdasági maffiájával szemben. A Gazeta de Mureşnek 1991 szeptemberéig hét száma jelent meg; ellenzéki pártok finanszírozták, de nem várták el, hogy valamelyikük iránt is elkötelezze magát. Többrendbéli — gondoljuk, főleg anyagi — nehézségek miatt ekkor megszűnt. Egy hónapnyi nemlét után, november elején újraindult. A marosvásárhelyi székhelyű Pro Európa Liga vezetősége úgy döntött, hogy a lapot meg kell menteni. A főszerkesztő az a Liviu Vânău maradt, aki a Gazeta de Murest megalapította, igazgatójává Smaranda Enachét, a Pro Európa Liga vezetőjét választották. A hetente nyolc normál újságoldalon megjelenő lapot a főszerkesztőn kívül hárman gondozzák: Leb Péter, Mircea Mures és Eugen D. Sprint. Grafikai szerkesztő Molnár Dénes. Az új sorozat bátran, merész léptekkel vágott neki az életnek. Hangvétele a legjobb fővárosi ellenzéki kiadványokkal rokonítja. A lap európai hírnevű és rangú igazgatója, Smaranda Enache az új sorozat 2. számában, az Európai Liberális Pártok Szövetségének (ELDR) budapesti találkozójáról írt elsőoldalas jegyzetét a következő szavakkal zárja: „Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország a legjobb úton van, hogy befogadják a demokratikus nemzetek családjába. Mi még nem. De húzzuk alá, hogy még. Végső soron mi magunk választhatunk a szabadkereskedelmi övezet és a szovjet Commonwealth között. Tehát: kaftán vagy redingote, uraim?“ Emlékezetes a 3. számban Smarnda Enache marosvásárhelyi beszélgetése Toader Steţca szaploncai polgármesterrel. Ugyanez a hangvétel, az aktuális politikai kérdések nyílt, közvetlen, sallangmentes fölvetése jellemzi a főszerkesztő, Liviu Vânău rendszeres elsőoldalas publicisztikáit. A laptestben természetszerűen a megyének és székhelyének a gondjai vannak fő helyen. Egyik tematikus összeállításnak a címe: A nők a társadalom útvesztőjében. A Színház Téren van a Doina & Jenő BISTRO SRL. A meginterjúvolt főnöknő, aki azelőtt a Grand Vendéglő teremfelelőse volt, elmondja, hogy magánvállalkozásukat kezdetben a bürokrácia nehezítette meg, újabban pedig az, amit kérdés formájában így fejez ki: „El tudják képzelni, mit jelent az áru beszerzése valutáért?“ Egy másik kis riportban egy taxisofőrnő a következőket mondja: „Ketten-hárman vagyunk egy kocsira. Tudja, mennyibe kerül egy gumiabroncs? Három-négyezer lejbe. Egy akkumulátor? Hét-nyolcezer lejbe.“ A kérdésre, hogy munkanélkülivé válhat-e, azt válaszolja: „Nem tudom. De nem félek. A szüleim Karácsonyfalván földet kaptak. Megdolgozhatnánk együtt, nem szégyenkeznék miatta. “ 1989-ben Maros megyében 597 válás történt (ezer lakosra 1,27), 1990-ben 744 , 1991 első kilenc hónapjában 753. Ez azt, jelenti, hogy 4,7 házasságból egy válással végződik — tudjuk meg ugyanebből az összeállításból. Szenzációt keltett az a dokumentumokkal alátámasztott interjú, amelyben dr. Dumitru Ţuţuianu radiológus főorvos, egyetemi tanár hivatali visszaéléssel és a jóérzés hiányával vádolja dr. Zeno Oprişt, Maros megye Egészségügyi Igazgatóságának vezetőjét Egy látszólag egyszerű munkahelyi probléma mögött egészen másfajta jellegű feszültségekre derül fény. Az érdekes oknyomozó anyag a Gazeta de Mureş új sorozatának 4. számában, november végén jelent meg. Nem tudjuk, azóta hova alakult az Opris-ügy. Tisztes színvonalú, érdekes lap a Gazeta de Mureş. Vásárhelyen jártamkor úgy láttam, fogy is. El tudom képzelni, hogy vannak, akik nem nézik jó szemmel. Smaranda Enache találkozásunkkor erről nem beszélt, arról viszont igen, hogy a lapot feltételenül még jobbá, aktuálisabbá, szélesebb kitekintésűvé szeretné tenni. Utoljára múlt év decemberének közepén beszélgettünk, telefonon és sietve. Elmondta, hogy a második sorozatnak szintén a 7. számánál a lap ismét elakadt. Vajon mi van a Gazeta de Muressei? ÁGOSTON HUGO 22: A Társadalmi Párbeszéd Csoport hetilapja 100. számával zárta az évet. Olvasóink tapasztalhatták, hogy az elmúlt két év során a 22 állandó vendége volt lapszemlénknek, mert nem volt olyan száma, amelyben a romániai magyar kisebbség gondjai ne kaptak volna helyet hasábjain, mert szerkesztői kezdettől a tolerancia, a testvériség eszméinek hirdetői. Gabriel Liiceanunak a lap egyéniségét meghatározó vezércikkéből idézzük: „A román újságírás történetében talán soha nem létezett folyóirat, amely egyszeriben ennyi intelligenciát raktározzon el magasrendű társadalmi felelősségtudattal együtt. Mert történelmünk során az intelligencia és felelősségtudat soha nem váratott annyit magára, mint most ... A 22 a felemelő értelem lapja, rendelkezésre áll azok számára, akiknek régebben kellett volna már jönniük. Társadalmunk számára ő a jövő lapja, azé a Romániáé, amelyet legjobb gondolkodói valamikor Európába illeszkedve álmodtak meg. Egy túlzásoktól mentes világot vetít elénk, a tisztánlátás világát, amelyben a faragatlanság, az ostobaság és rosszaság ne érezze magát annyira elemében. Ilyen értelemben ez egy anakronisztikus lap és éppen az a mód, ahogyan állandóan bánnak vele, bizonyítja, hogy még messze állunk attól a világtól, amelyet a román társadalom számára modellként javasol.“ ROMANIA LIBERA (XII. 31.): Az Országos Statisztikai Hivatal közleményeiből arra következtethetünk, hogy nem éppen lelkesítő mérleggel zárjuk az óesztendőt Novemberben az ipari termelés alig haladta meg 1989 átlagos félhavi teljesítményét. 1990 első tizenegy hónapjához viszonyítva 1991 ugyanezen időszakában a termelés a következő szintekre esett vissza: gépgyártás 58,7%,, vasúti szállítóeszközök 58,6%, gépjármű 75,9%, vegyipari termékek 76,6%, építőanyag 77,8%, kohászati termékek 78,5%, gumiabroncs 50%. A novemberi termelés az 1990. évi novemberi színvonalnak felét se érte el a cement, a szappan, a tejtermékek és a műgumi termelésében. Theodor Stolojan miniszterelnök az év utolsó sajtóértekezletén szó szerint így fogalmazott: „Az életszínvonal csökkenni fog.“ Az elmúlt év nemzetközi politikai életének történelmi eseménye Mihail Gorbacsov december 25-i lemondása és ezzel a Szovjetunió megszűnése volt. A hírügynökségek ez alkalomból idézik a Pravda mérlegét: eszerint az 1985. március 11-én kezdődött Gorbacsov-korszakról készített. 1985-ben a Szovjetunió aranytartaléka 2500 tonna volt, jelenleg 240 tonna. 1985-ben a dollár hivatalos árfolyama 0,6 rubel volt, 1991-ben elérte a 90 rubelt. A hús ára két rubelről száz rubelre nőtt (mint tudjuk, január elsejétől további 4—5-szörös új árak léptek érvénybe). A nemzetgazdaság növekedési üteme 2,3 százalékról mínusz 11 százalékra, a kőolajexport felére esett vissza, ezzel szemben a küladósságok 10,5 milliárd dollárról 52 milliárdra nőttek. A mérleg másik serpenyőjén, a Gorbacsovkorszakban a külföldön állomásozó szovjet katonák száma 221 ezerről 28 ezerre csökkent, és míg 1985- ben még 600 politikai foglyot tartottak nyilván a Szovjetunió börtöneiben, 1991-ben egyet sem. COTIDIANUL (XII. 30.): I. Mihály királynak a román néphez intézett újévi üzenetéből. ..Az új év hajnalán kérlek benneteket, a szenvedések és áldozatok ellenére se veszítsétek el a reményt és a jövőbe vetett hitet. A történelem természetes menete, nem kerülheti el Romániát és nem is állíthatja meg önkényesen valahol, a kommunizmus és a demokrácia között félúton. Királyi esküt tettem a román népnek, hogy amíg élek, védeni fogom valós érdekeit, szolgálni fogom ügyét, és ez marad egész életem alapvető narancsa. Annak ellenére, hogy a kommunista múlt emberei még mindig félnek tőlem, és továbbra is tiltják visszatérésemet az országba, nekem lehetőségem van arra, hogy itt is, ahol most élek, harcoljak jövőjükért és Románia jóhíréért.“ PRO MINORITATE A határokat túlélő kisebbségekért (A FIDESZ Közép-Európai és Kisebbségi Csoportjának tájékoztatója. Budapest, 1991.) Cs. Gyímesi Éva Himnusz a kisebbséghez című vallomásából: „Egy kis közösség értéke nem alacsonyabb rendű, mint a nagyobb létszámú közösségé. Senkinek sincs joga feláldozni azt a homogén nemzet vagy egyetemes emberiség oltárán. Ebből kiindulva számomra a kisebbségi helyzet csupán számarány kérdése, külsőleges adottság, múló politikai körülmény, és nem minőségbeli kisebbrendűség (...) Úgy vélem, nem a létszámunk, hanem a különbözőségünk az alapja annak, hogy emberi-nemzeti méltóságunk elismertessék (...) A kivívandó jogokat — kibontakozásunk kedvező feltételrendszerét — nem lehet erkölcsi erőfeszítésekkel helyettesíteni, sem illúziókkal, sem ráolvasással. Ezt mutatja kisebbségi létünk hetvenéves történelme, és ez az ellenvetésem a mostanában előrevetített társnemzeti státussal kapcsolatban is. Csak a legyőzöttnek, a vesztesnek, a kisebbségben maradottnak érdeke az, hogy társa, partnere legyen annak, aki föléje kerekedett. Fordítva nem. Márpedig ez a valóság: alávetett, elnyomott, megcsúfolt kisebbség vagyunk. Egyelőre. Hát persze, hogy partnerek szeretnénk lenni, egyenjogúak. De nemcsak a szerelemben, a politikában sem működik az ilyen egyoldalúság. Ha Európa egyenlő státusú nemzetek szövetsége lenne, az oly régen megálmodott Európai Egyesült Államok, akkor talán politikai tartalma is lenne a szónak. De egy ilyen föderáció kialakulása előtt, a dezintegrációnak ebben a sodrásában sem politikai, sem jogi tartalma nincs, csupán szómágia. Hogy így, ahogy van — társnemzet — erkölcsi tartalmat sugall, az viszont részünkről képmutatás. Mert ki akarna ma komolyan annak a társnemzete LAPSZEMLE lenni, aki oly botrányosan és gyors iramban játszotta el erkölcsi tőkéjét, mint ez az önbálványozó »egységes román nemzet«? Én inkább megmaradok kisebbségi magyarnak, aki talán még nem játszotta el összes esélyét arra, hogy státusának ez a megjelölése, ami érvényben van, valóban csak egy számarány jelzése legyen, annak a csorbulása nélkül, ami az igazi lényegünk: a nemzeti identitás. Én társa csupán azoknak óhajtok lenni, akik a gőzös többségen belül egyelőre kisebbségben vannak, és ezeké is csak akkor, ha úgy látom, valóban elfogadnak ,bízhatom bennük. Mert, ha nem jó a zsákbamacska, még kevésbé jó a zsákbatárs.“ FLAGRANT: Az elmúlt évben többször idéztük a közkedvelt bukaresti szatirikus hetilap minden heti népszerűségi toplistáját. Az év utolsó száma az olvasók szavazatai, az összesített pontszámok alapján közli az egész évi rangsort. Eszerint 1991 legnépszerűbb román személyiségei: Nicolae Manolescu, Corneliu Coposu, Claudiu Iordache, Ion Raţiu, Mircea Druc, Mircea Snegur, I. Mihály király, Andrei Pleşu és Andrei Şerban (egyenlő pontszámmal), Petre Roman, Gabriel Liiceanu. A legkedveltebb román lapok: România liberă, Adevărul, Tineretul liber, Expres Magazin, Expres, Cotidianul, Flacăra, Curierul Naţional, Zig-Zag, România literară. Végül a „Top stupid people“ (hülyék listája). A Szovjetunióval kötött barátsági szerződés. Corneliu Vadim Tudor a Románia Mare lappal és azonos nevű pártjával, a Román Televízió Híradója Mircea Hamzával és egész „kommandójával“, Ilie Verdeţ és pártja, Ilie Neacşu és az Europa című lapja, Dan Marţian és Alexandru Birladeanu, Razvan Theodorescu és Emanuel Vaier ill. Ion Iliescu, a gazdasági reform, Virgil Magureanu a SRI-vel, Gheorghe Dumitraşcu. Ez utóbbi listán a jelöltek között szerepel még a székely autonómia terve, Eugen Florescu, az egri tanácskozás, Adrian Păunescu, a Vatra Românească, a Parlament, Romulus Vulpescu stb. A mai román politikai, élet sajátosságát tükrözi, hogy több közismert személyiség neve előfordul mind a népszerűség, mind a „stupid people“ listáján, illetve jelöltjei között is: Miron Cosma, Victor Stănculescu, Doina Cornea, Alexandra Bîrlădeanu, Ion Iliescu, Adrian Severin stb. Itt idézzük a CUVlNTUL című ifjúsági ellenzéki lap évvégi népszerűségi listáját is: Ion Rițiu, Nicolae Manolescu, Theodor Stolojan, Corneliu Coposu, Adrian Nastase. Mivel a Flagrant egész évben hetente végezte közvéleménykutatását, az év legnépszerűbb személyiségének NICOLAE MANOLESCU egyetemi tanárt, irodalomkritikust, a Polgári Szövetség (Alianţa Civică) Párt elnökét tekintjük, akit a magyar olvasók többek között a Románia literarában rendszeresen közölt, a román szélsőséges nacionalizmust, sovinizmust, antiszemitizmust, a bizantinus szellemet könyörtelenül ostorozó pamfletjeiért is tisztelnek és nagyra értékelnek. Nicolae Manolescu egyébként az év utolsó sajtóértekezletén bejelentette, hogy az 1992 évi választásokon jelölteti magát az államelnöki tisztségre ÜZENET: Húszéves a szabadkai magyar irodalmi, művészeti, társadalomtudományi havi folyóirat. A szerkesztőség két összevont számot szentel az eseménynek a megszokott gazdag, változatos tartalommal. A húsz évfolyamból kirajzolódik a jugoszláviai magyar irodalom és művelődés múltja és jelene, miközben híd-szerepet töltött be Vajdaság és a környező országok magyar irodalma között. Az első ünnepi szám Felnőni és megmaradni című vezércikkében Juhász Géza összefoglalja az 1971 szeptemberétől — az első szám megjelenésétől — megtett utat. A lapot szabadkai magyar írók kezdeményezték, mivel úgy érezték, hogy miután a jugoszláviai magyar kulturális intézményeket Újvidékre helyezték, városuk a szellemi élet perifériájára szorult. Az 1934 óta megjelenő Híd valamint az avantgarde irányzatú Új Sympozion mellé így indult be a jugoszláviai magyar irodalom harmadik orgánumaként az Üzenet, mely igen rövid idő alatt megtalálta helyét a vajdasági magyar irodalom égboltja alatt. A jugoszláviai súlyos politikai helyzet kapcsán a szerző megjegyzi: „Legyen bár ünneprontás, mégsem regisztrálhatjuk önfeledt örömmel a felnövés tényét — ami természetesen még nem ért és nem is érhet véget — anélkül, hogy szót ne ejtenénk a megmaradással kapcsolatos kételyeinkről, szorongásainkról: lesz-e Üzenetünknek újabb évfolyama, lesznek-e majd további évfolyamai? Vajon lehet-e úgy ünnepelni, hogy ne lássuk, mi történik körülöttünk, ne vegyük tudomásul a napról napra súlyosabb gazdasági bajokat, amelyek tartományi, köztársasági, sőt országos kulturális intézmények létét is kérdésessé teszik?“ A Hét szerkesztősége azt kívánja a húszéves üzenetnek, tisztuljon ki az ég mielőbb fölötte és Vajdaság, az egész ország fölött, kívánunk szabadkai kollégáinknak sok sikert újabb és újabb gazdag évfolyamokat! RÖVIDEN A Romániai Magyar Szó december 31-i számában írja Sütő András: „Ünnepi jókívánságok óceánjában, dérverte remények szigetéről küldöm a Romániai Magyar Szó olvasóinak kisebbségi létünk segélykiáltását: segítsetek, mindenki segítsen a kivándorlás, a menekülés, vészes fogyatkozásunk megállításában.“ • A Valóság kéthavi kényszerszünet után — kiadót cserélt — újra megjelent. • A Cimbora 11—12. összevont száma kedves ajándék minden iskolásnak a téli szünidőre: a magyar és a világirodalom klasszikusai mellett Tompa László, Bajor Andor, Sütő András gyermekkori, havas emlékeit olvashatjuk benne. • Tentament a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum folyóirata 6. számának tartalmából: Maros megyei kastélyok, Boszorkány éget és Vásárhelyen 1752-ben, Edgar Allan Poe krimije. Horváth Anikó szerelmi vallomása, a címlapon középkori kínzások leleményes módszereiből kapunk gazdag kínálatot. • Egyre szűkösebb sajtóviszonyaink között kellemes, üdítő színfolt a Déván megjelent, vonzó kivitelezésű Corvin Évkönyv 1992, a Corvin Magazin szerkesztőségének kiadásában. Bevallott célja a magyar kalendárium-műfaj több évszázados hagyományai szellemében szórakozást, kikapcsolódást nyújtani az olvasónak úgy, hogy közben műveltségét gyarapítsa: szépirodalom, képregény, kötésminta, ételrecept, kínai horoszkóp, történelmi érdekességek, kabalisztikus teszt, gyermekvilág és természetesen az elmaradhatatlan női divat mellett számos fejtörő, rejtvény, humor, ezen felül négy nehéz rejtvénypályázat kínál számtalan jutalmat a megfejtőknek. Új idők jele a 128 oldalas évkönyv ára: 125 lej. Tovább tart az írószövetségi lapok sztrájkja; a hónap címe: A sajtó meghal, de nem adja meg magát ! (Flagrant) BARABÁS ISTVÁN 1991. január 9. A HÉT 2