A Hét, 1992 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-09 / 1. szám

Marosi újság A hazai sajtó helyzetét minden olva­só ember ismeri. Aki belülről ismeri, azt is tudja, a saját bőrén tapasztalja, hogy — a gazdasági és adminisztratív nehézségeken túl is — mit jelent egy lapot „összeszervezni“ és „összeszerkesz­teni“, abban a közhangulatban, ideg- és lelkiállapotban, amelyben mindnyá­jan, megviselt emberek vagyunk. A mai politikai helyzetet is mindenki ismeri — noha az értékelése és „átélése" csoportonként más és más. Ennek a politikai és gazdasági csődhelyzetnek meghatározó szerepe van abb­an is, hogy a közhangulat, az emberek ideg- és lel­kiállapota olyan, amilyen, s abban is, hogy a sajtó helyzete olyan, amilyen. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Marosvásárhelyen vagyunk, ahol 1990. márciusában történelem íródott, ahol kulturális lepelben egy jól ismert, kí­sérteties torzképződmény működik, nos, ha mindezeket együtt tekintjük, csak akkor mérhetjük fel igazán, hogy mit is jelent a Gazeta de Mureş. A Gazeta de Mureş: független „elem­ző és informáló hetilap“. Esetében a függetlenség — nyugodtan állíthatjuk — ellenzékiséget jelent. Függetlenség min­den politikai párttól v­agy klikktől, és ellenzékiség a hatalommal és helyi, po­litikai és gazdasági maffiájával szem­ben. A Gazeta de Mureşnek 1991 szep­temberéig hét száma jelent meg; ellen­zéki pártok finanszírozták, de nem vár­ták el, hogy valamelyikük iránt is el­kötelezze magát. Többrendbéli — gon­doljuk, főleg anyagi — nehézségek mi­att ekkor megszűnt. Egy hónapnyi nemlét után, november elején újraindult. A marosvásárhelyi székhelyű Pro Európa Liga vezetősége úgy döntött, hogy a lapot meg kell men­teni. A főszerkesztő az a Liviu Vânău maradt, aki a Gazeta de Murest mega­lapította, igazgatójává Smaranda Ena­­chét, a Pro Európa Liga vezetőjét vá­lasztották. A hetente nyolc normál új­ságoldalon megjelenő lapot a főszer­kesztőn kívül hárman gondozzák: Leb Péter, Mircea Mures és Eugen D. Sprint. Grafikai szerkesztő Molnár Dénes. Az új sorozat bátra­n, merész léptek­kel vágott neki az életnek. Hangvétele a legjobb fővárosi ellenzéki kiadványok­kal rokonítja. A lap európai hírnevű és rangú igazgatója, Smaranda Enache az új sorozat 2. számában, az Európai Li­berális Pártok Szövetségének (ELDR) budapesti találkozójáról írt elsőolda­las jegyzetét a következő szavakkal zárja: „Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország a legjobb úton van, hogy befogadják a demokratikus nem­zetek családjába. Mi még nem. De húz­zuk alá, hogy még. Végső soron mi ma­gunk választhatunk a szabadkereske­delmi övezet és a szovjet Common­wealth között. Tehát: kaftán vagy re­dingote, uraim?“ Emlékezetes a 3. számban Smarnda Enache marosvá­sárhelyi beszélgetése Toader Steţca szaploncai polgármesterrel. Ugyanez a hangvétel, az aktuális po­litikai kérdések nyílt, közvetlen, sal­langmentes fölvetése jellemzi a főszer­kesztő, Liviu Vânău rendszeres elsőol­dalas publicisztikáit. A laptestben természetszerűen a me­gyének és székhelyének a gondjai van­nak fő helyen. Egyik tematikus össze­állításnak a címe: A nők a társadalom útvesztőjében. A Színház Téren van a Doina & Jenő BISTRO SRL. A megin­terjúvolt főnöknő, aki azelőtt a Grand Vendéglő teremfelelőse volt, elmondja, hogy magánvállalkozásukat kezdetben a bürokrácia nehezítette meg, újabban pedig az, amit kérdés formájában így fejez ki: „El tudják képzelni, mit je­lent az áru beszerzése valutáért?“ Egy másik kis riportban egy taxisofőrnő a következőket mondja: „Ketten-hárman vagyunk egy kocsira. Tudja, mennyibe kerül egy gumiabroncs? Három-négy­ezer lejbe. Egy akkumulátor? Hét-nyolc­ezer lejbe.“ A kérdésre, hogy munkanél­külivé válhat-e, azt válaszolja: „Nem tudom. De nem félek. A szüleim Kará­csonyfalván földet kaptak. Megdolgoz­hatnánk együtt, nem szégyenkeznék miatta. “ 1989-ben Maros megyében 597 válás történt (ezer lakosra 1,27), 1990-ben 744 , 1991 első kilenc hónapjában 753. Ez azt, jelenti, hogy 4,7 házasságból egy válással végződik — tudjuk meg ugyan­ebből az összeállításból. Szenzációt keltett az a dokumentu­mokkal alátámasztott interjú, amely­ben dr. Dumitru Ţuţuianu radiológus főorvos, egyetemi tanár hivatali vissza­éléssel és a jóérzés hiányával vádolja dr. Zeno Oprişt, Maros megye Egész­ségügyi Igazgatóságának vezetőjét Egy látszólag egyszerű munkahelyi problé­ma mögött egészen másfajta jellegű fe­szültségekre derül fény. Az érdekes ok­nyomozó anyag a Gazeta de Mureş új sorozatának 4. számában, november vé­gén jelent meg. Nem tudjuk, azóta ho­va alakult az Opris-ügy. Tisztes színvonalú, érdekes lap a Ga­zeta de Mureş. Vásárhelyen jártamkor úgy láttam, fogy is. El tudom képzelni, hogy vannak, akik nem nézik jó szem­mel. Smaranda Enache találkozásunk­kor erről nem beszélt, arról viszont igen, hogy a lapot feltételenül még jobbá, aktuálisabbá, szélesebb kitekin­tésűvé szeretné tenni. Utoljára múlt év decemberének köze­pén beszélgettünk, telefonon és sietve. Elmondta, hogy a második sorozatnak szintén a 7. számánál a lap ismét ela­kadt. Vajon mi van a Gazeta de Mures­­sei? ÁGOSTON HUGO 22: A Társadalmi Párbeszéd Csoport hetilapja 100. számával zárta az évet. Olvasóink tapasztalhatták, hogy az elmúlt két év során a 22 állandó vendége volt lapszemlénknek, mert nem volt olyan száma, amely­­ben a romániai magyar kisebbség gondjai ne kaptak volna helyet hasábjain, mert szerkesztői kezdettől a tolerancia, a testvériség eszméinek hirdetői. Gabriel Liiceanunak a lap egyéniségét meghatározó vezér­cikkéből idézzük: „A román újságírás történetében talán soha nem létezett folyóirat, amely egyszeriben ennyi intelligenciát raktározzon el magasrendű tár­sadalmi felelősségtudattal együtt. Mert történelmünk során az intelligencia és felelősségtudat soha nem váratott annyit magára, mint most ... A 22 a fel­emelő értelem lapja, rendelkezésre áll azok számá­ra, akiknek régebben kellett volna már jönniük. Tár­sadalmunk számára ő a jövő lapja, azé a Romániáé, amelyet legjobb gondolkodói valamikor Európába illeszkedve álmodtak meg. Egy túlzásoktól mentes világot vetít elénk, a tisztánlátás világát, amelyben a faragatlanság, az ostobaság és rosszaság ne érezze magát annyira elemében. Ilyen értelemben ez egy anakronisztikus lap és éppen az a mód, ahogyan ál­landóan bánnak vele, bizonyítja, hogy még messze ál­lunk attól a világtól, amelyet a román társadalom számára modellként javasol.“ ROMANIA LIBERA (XII. 31.): Az Országos Statisz­tikai Hivatal közleményeiből arra következtethetünk, hogy nem éppen lelkesítő mérleggel zárjuk az óesztendőt Novemberben az ipari termelés alig ha­­ladta meg 1989 átlagos félhavi teljesítményét. 1990 első tizenegy hónapjához viszonyítva 1991 ugyanezen időszakában a termelés a következő szintekre esett vissza: gépgyártás 58,7%,, vasúti szállítóeszközök 58,6%, gépjármű 75,9%, vegyipari termékek 76,6%, építőanyag 77,8%, kohászati termékek 78,5%, gumi­abroncs 50%. A novemberi termelés az 1990. évi no­vemberi színvonalnak felét se érte el a cement, a szap­pan, a tejtermékek és a műgumi termelésében. Theodor Stolojan miniszterelnök az év utolsó sajtóértekezletén szó szerint így fogalmazott: „Az életszínvonal csök­kenni fog.“ Az elmúlt év nemzetközi politikai életének tör­ténelmi eseménye Mihail Gorbacsov december 25-i lemondása és ezzel a Szovjetunió megszűnése volt. A hírügynökségek ez alkalomból idézik a Pravda mérlegét: eszerint az 1985. március 11-én kezdődött Gorbacsov-korszakról készített. 1985-ben a Szovjetu­nió aranytartaléka 2500 tonna volt, jelenleg 240 tonna. 1985-ben a dollár hivatalos árfolyama 0,6 rubel volt, 1991-ben elérte a 90 rubelt. A hús ára két rubelről száz rubelre nőtt (mint tudjuk, január elsejétől további 4—5-szörös új árak léptek érvénybe). A nemzetgazda­ság növekedési üteme 2,3 százalékról mínusz 11 szá­zalékra, a kőolajexport felére esett vissza, ezzel szem­ben a küladósságok 10,5 milliárd dollárról 52 milliárd­­ra nőttek. A mérleg másik serpenyőjén, a Gorbacsov­­korszakban a külföldön állomásozó szovjet katonák száma 221 ezerről 28 ezerre csökkent, és míg 1985- ben még 600 politikai foglyot tartottak nyilván a Szovjetunió börtöneiben, 1991-ben egyet sem. COTIDIANUL (XII. 30.): I. Mihály királynak a ro­mán néphez intézett újévi üzenetéből. ..Az új év haj­nalán kérlek benneteket, a szenvedések és áldozatok ellenére se veszítsétek el a reményt és a jövőbe ve­tett hitet. A történelem természetes menete, nem ke­rülheti el Romániát és nem is állíthatja meg önké­nyesen valahol, a kommunizmus és a demokrácia között félúton. Királyi esküt tettem a román nép­nek, hogy amíg élek, védeni fogom valós érdekeit, szolgálni fogom ügyét, és ez marad egész életem alapvető narancsa. Annak ellenére, hogy a kommu­nista múlt emberei még mindig félnek tőlem, és to­vábbra is tiltják visszatérésemet az országba, nekem lehetőségem van arra, hogy itt is, ahol most élek, harcoljak jövőjükért és Románia jóhíréért.“ PRO MINORITATE A határokat túlélő kisebbsége­kért (A FIDESZ Közép-Európai és Kisebbségi Cso­­portjának tájékoztatója. Budapest, 1991.) Cs. Gyímesi Éva Himnusz a kisebbséghez című vallomásából: „Egy kis közösség értéke nem alacsonyabb rendű, mint a nagyobb létszámú közösségé. Senkinek sincs joga feláldozni azt a homogén nemzet vagy egyete­mes emberiség oltárán. Ebből kiindulva számomra a kisebbségi helyzet csupán számarány kérdése, kül­­sőleges adottság, múló politikai körülmény, és nem minőségbeli kisebbrendűség­ (...) Úgy vélem, nem a létszámunk, hanem a különbözőségünk az alapja an­nak, hogy emberi-nemzeti méltóságunk elismertes­sék (...) A kivívandó jogokat — kibontakozásunk kedvező feltételrendszerét — nem lehet erkölcsi erőfeszítésekkel helyettesíteni, sem illúziókkal, sem ráolvasással. Ezt mutatja kisebbségi létünk hetven­éves történelme, és ez az ellenvetésem a mostaná­­ban előrevetített társnemzeti státussal kapcsolatban is. Csak a legyőzöttnek, a vesztesnek, a kisebbség­ben maradottnak érdeke az, hogy társa, partnere legyen annak, aki föléje kerekedett. Fordítva nem. Márpedig ez a valóság: alávetett, elnyomott, meg­csúfolt kisebbség vagyunk. Egyelőre. Hát persze, hogy partnerek szeretnénk lenni, egyenjogúak. De nemcsak a szerelemben, a politikában sem működik az ilyen egyoldalúság. Ha Európa egyenlő státusú nem­zetek szövetsége lenne, az oly régen megálmodott Eu­rópai Egyesült Államok, akkor talán politikai tartal­ma is lenne a szónak. De egy ilyen föderáció kialaku­lása előtt, a dezintegrációnak ebben a sodrásában sem politikai, sem jogi tartalma nincs, csupán szó­­mágia. Hogy így, ahogy van — társnemzet — erkölcsi tartalmat sugall, az viszont részünkről képmutatás. Mert ki akarna ma komolyan annak a társnemzete LAPSZEMLE lenni, aki oly botrányosan és gyors iramban játszot­ta el erkölcsi tőkéjét, mint ez az önbálványozó »egységes román nemzet«? Én inkább megmaradok kisebbségi magyarnak, aki talán még nem játszotta el összes esélyét arra, hogy státusának ez a megjelölése, ami érvényben van, valóban csak egy számarány jelzése legyen, annak a csorbulása nélkül, ami az igazi lényegünk: a nemzeti identitás. Én társa csu­pán azoknak óhajtok lenni, akik a gőzös többségen belül egyelőre kisebbségben vannak, és ezeké is csak akkor, ha úgy látom, valóban elfogadnak ,bízhatom bennük. Mert, ha nem jó a zsákbamacska, még ke­vésbé jó a zsákbatárs.“ FLAGRANT: Az elmúlt évben többször idéztük a közkedvelt bukaresti szatirikus hetilap minden heti népszerűségi toplistáját. Az év utolsó száma az ol­vasók szavazatai, az összesített pontszámok alapján közli az egész évi rangsort. Eszerint 1991 legnépsze­rűbb román személyiségei: Nicolae Manolescu, Cor­­neliu Coposu, Claudiu Iordache, Ion Raţiu, Mircea Druc, Mircea Snegur, I. Mihály király, Andrei Pleşu és Andrei Şerban (egyenlő pontszámmal), Petre Ro­man, Gabriel Liiceanu. A legkedveltebb román la­pok: România liberă, Adevărul, Tineretul liber, Expres Magazin, Expres, Cotidianul, Flacăra, Curierul Na­ţional, Zig-Zag, România literară. Végül a „Top stu­pid people“ (hülyék listája). A Szovjetunióval kötött barátsági szerződés. Corneliu Vadim Tudor a Romá­nia Mare lappal és azonos nevű pártjával, a Román Televízió Híradója Mircea Hamzával és egész „kom­mandójával“, Ilie Verdeţ és pártja, Ilie Neacşu és az Europa című lapja, Dan Marţian és Alexandru Bir­­ladeanu, Razvan Theodorescu és Emanuel Vaier ill. Ion Iliescu, a gazdasági reform, Virgil Magureanu a SRI-vel, Gheorghe Dumitraşcu. Ez utóbbi listán a jelöltek között szerepel még a székely autonómia ter­ve, Eugen Florescu, az egri tanácskozás, Adrian Păunescu, a Vatra Românească, a Parlament, Romulus Vulpescu stb. A mai román politikai, élet sajátos­ságát tükrözi, hogy több közismert személyiség neve előfordul mind a népszerűség, mind a „stupid people“ listáján, illetve jelöltjei között is: Miron Cosma, Victor Stănculescu, Doina Cornea, Alexandra Bîrlă­­deanu, Ion Iliescu, Adrian Severin stb. Itt idézzük a CUVlNTUL című ifjúsági ellenzéki lap évvégi népszerűségi listáját is: Ion Rițiu, Ni­colae Manolescu, Theodor Stolojan, Corneliu Coposu, Adrian Nastase. Mivel a Flagrant egész évben he­tente végezte közvéleménykutatását, az év legnép­szerűbb személyiségének NICOLAE MANOLESCU egyetemi tanárt, irodalomkritikust, a Polgári Szövet­ség (Alianţa Civică) Párt elnökét tekintjük, akit a magyar olvasók többek között a Románia literarában rendszeresen közölt, a román szélsőséges nacionaliz­must, sovinizmust, antiszemitizmust, a bizantinus szel­lemet könyörtelenül ostorozó pamfletjeiért is tisz­telnek és nagyra értékelnek. Nicolae Manolescu egyéb­ként az év utolsó sajtóértekezletén bejelentette, hogy az 1992 évi választásokon jelölteti magát az állam­elnöki tisztségre ÜZENET: Húszéves a szabadkai magyar irodalmi, művészeti, társadalomtudományi havi folyóirat. A szerkesztőség két összevont számot szentel az ese­ménynek a megszokott gazdag, változatos tartalom­mal. A húsz évfolyamból kirajzolódik a jugoszláviai magyar irodalom és művelődés múltja és jelene, mi­közben híd-szerepet töltött be Vajdaság és a környe­ző országok magyar irodalma között. Az első ünnepi szám Felnőni és megmaradni című vezércikkében Juhász Géza összefoglalja az 1971 szeptemberétől — az első szám megjelenésétől — megtett utat. A la­pot szabadkai magyar írók kezdeményezték, mivel úgy érezték, hogy miután a jugoszláviai magyar kul­turális intézményeket Újvidékre helyezték, városuk a szellemi élet perifériájára szorult. Az 1934 óta meg­jelenő Híd valamint az avantgarde irányzatú Új Sympozion mellé így indult be a jugoszláviai magyar irodalom harmadik orgánumaként az Üzenet, mely igen rövid idő alatt megtalálta helyét a vajdasági ma­gyar irodalom égboltja alatt. A jugoszláviai súlyos politikai helyzet kapcsán a szerző megjegyzi: „Le­gyen bár ünneprontás, mégsem regisztrálhatjuk ön­feledt örömmel a felnövés tényét — ami természete­sen még nem ért és nem is érhet véget — anélkül, hogy szót ne ejtenénk a megmaradással kapcsolatos kételyeinkről, szorongásainkról: lesz-e Üzenetünk­nek újabb évfolyama, lesznek-e majd további évfo­lyamai? Vajon lehet-e úgy ünnepelni, hogy ne lás­suk, mi történik körülöttünk, ne vegyük tudomásul a napról napra súlyosabb gazdasági bajokat, amelyek tartományi, köztársasági, sőt országos kulturális in­tézmények létét is kérdésessé teszik?“ A Hét szerkesztősége azt kívánja a húszéves üzenet­nek, tisztuljon ki az ég mielőbb fölötte és Vajdaság, az egész ország fölött, kívánunk szabadkai kollé­gáinknak sok sikert újabb és újabb gazdag évfolya­mokat! RÖVIDEN A Romániai Magyar Szó december 31-i számában írja Sütő András: „Ünnepi jókívánságok óceánjá­ban, dérverte remények szigetéről küldöm a Ro­mániai Magyar Szó olvasóinak kisebbségi létünk se­gélykiáltását: segítsetek, mindenki segítsen a ki­vándorlás, a menekülés, vészes fogyatkozásunk meg­állításában.“ • A Valóság kéthavi kényszerszünet után — kiadót cserélt — újra megjelent. • A Cimbora 11—12. összevont száma kedves ajándék minden is­kolásnak a téli szünidőre: a magyar és a világirodalom klasszikusai mellett Tompa László, Bajor Andor, Sütő András gyermekkori, havas emlékeit olvashat­juk benne. • Tentamen­t a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum folyóirata 6. számának tartalmából: Maros megyei kastélyok, Boszorkány éget és Vásár­helyen 1752-ben, Edgar Allan Poe krimije. Horváth Anikó szerelmi vallomása, a címlapon középkori kínzások leleményes módszereiből kapunk gazdag kínálatot. • Egyre szűkösebb sajtóviszonyaink között kellemes, üdítő színfolt a Déván megjelent, vonzó kivitelezésű Corvin Évkönyv 1992, a Corvin Magazin szerkesztőségének kiadásában. Bevallott célja a ma­gyar kalendárium-műfaj több évszázados hagyományai szellemében szórakozást, kikapcsolódást nyújtani az olvasónak úgy, hogy közben műveltségét gyarapítsa: szépirodalom, képregény, kötésminta, ételrecept, kínai horoszkóp, történelmi érdekességek, kabalisztikus teszt, gyermekvilág és természetesen az elmaradha­tatlan női divat mellett számos fejtörő, rejtvény, humor, ezen felül négy nehéz rejtvénypályázat kínál számtalan jutalmat a megfejtőknek. Új idők jele a 128 oldalas évkönyv ára: 125 lej.­­ Tovább tart az írószövetségi lapok sztrájkja; a hónap címe: A sajtó meghal, de nem adja meg magát ! (Flagrant) BARABÁS ISTVÁN 1991. január 9. A HÉT 2

Next