A Hét, 1995 (26. évfolyam, 1-48. szám)

1995-01-06 / 1. szám

Esélyek és tanulmányok A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Elnökségének megbízásából Nagy F. István alelnök és Balla Júlia nagyváradi tanárok átfogó tanulmányt állítottak össze a romániai magyar oktatási rendszer helyzetéről és távlatairól. Egyebek között az RMDSZ erre a dokumentumra építi majd hosszú távra szóló oktatási stratégiáját, ami természetesen azt jelenti, hogy az RMDSZ közgyűlése után még több más kisebbségi fórumunk vitájának tisztító tüzén kell átmennie. Az 1994. december 10-én Csíkszeredában lezajlott közgyűlésről legutóbbi lapszámunkban beszámoltunk, és a következőkben még visszatérünk munkálataira. A megmaradás esélye címen előterjesztett tanulmányban fölvetett kérdések azonban arra késztetnek, hogy külön is közöljünk részleteket belőle, hátha vitára ingerüli a pedagógus társadalmat. Azt sem hallgathatjuk el, hogy a Csíkszeredai közgyűlés résztvevői a vártnál kisebb érdeklődéssel fogadták a tanulmányt, aminek feltételezhetően több oka is van. 1. Úgy vélik, hogy a tanügyi törvény életbe lépése, tehát a romániai konkrét jogi keret megteremtése előtt lehet, de nem érdemes alapvető kérdésekről tárgyalni, mert a tanul­mány elképzel egyet, a törvény pedig esetleg lehetetlenné teszi annak valóra váltását, és 2. fordítva: megtörténhet, hogy bizonyos kérdésekben a tanügyi törvény több lehetőséget nyújt kisebbségi oktatási rendszerünk fejlesztésére, mint amennyivel a jelen elképzelések számolnak; 3. a tanulmány olyan különálló - majdhogynem máris autonóm - intézményként tárgyalja a magyar tannyelvű oktatást, amely a valóság talajáról nézve sajnos utópiának tűnik, és - ismervén a tanügyi törvénytervezetet­­ jobbulásában sem nagyon reménykedhetünk; 4. a tanulmány elképzelése sze­rint „oktatási rendszerünk iskolapolitikájának és érdekvédelmének képviselete” az RMDSZ dolga lenne, „a végrehajtó szerepkört pedig oktatási főosztálya töltené be.” Ez utóbbi elképzelés sok kényelmetlen kérdést szülhet, mint például: az RMDSZ oktatási főosztálya hogyan tölt be végrehajtó szerepkört egy államilag centralizált, tehát a szakminisztériumtól irányított iskolai hálózatban? Hogyan tölt be végrehajtói szerepkört, ha öt év alatt annyit sem tudott elérni, hogy honosítsák a külföldön szerzett diplomá­kat, és számos magyar fiatal, aki nem itthon végezte az egyetemet vagy tanítóképzőt, mint képesítetlen pedagógus dolgozik és kap fizetést (legjobb esetben, ha egyáltalán katedrához jut). Hogyan válik tehát végrehajtóvá az RMDSZ egy, a kormány hatáskörébe tartozó intézményrendszerben? Utasításokat ad a tanfelügyelőségeknek, iskolaigazgatóknak? Meggondolkoztató, hogy hasonló természetű dokumentumokban egyáltalán leírva szerepeljen-e a politika szó, mert precedenst teremthet, ötleteket kaphatnak szélsőséges pártok, hogy ők is képviseljenek érdekvédelmet, sőt betöltsenek végrehajtó szerepkört mondjuk a szórványmagyarság iskoláiban. Ne részletezzük, hgy a buzgalom mivel járna, csak feltételezzük, hogy ez esetben az RMDSZ és az RMDSZ minden energiáját és puskaporát az ilyen tenden­ciák leküzdésére lesz majd kénytelen pazarolni, és gazda nélkül marad a lényeg: a magyar tannyelvű oktatás. Az érdekvédelmet az RMDSZ egyébként eddig is ellátta, és reméljük, ellátja a jövőben is: szenátorai, parlamenti képviselői a helyi tanfelügylőségektől a legmagasabb országos szintekig hadakoznak érvekkel, a való helyzet feltárásával mindenfajta jogsértés,­­korlátozás ellen — ahol szükséges — vagy új osztályok, iskolák beindításáért. Más kérdés, hogy épp a tanulmányból elénk táruló körkép bizonyítja: sok apró, prózai ügyet is föl kellene vállalni - főként a szórványvidékeken - a magyar tanulóifjúság létszámcsökkentésének megakadályozására. E folyamat ellen nem annyira tanulmányokkal, szimpóziumokkal, kiáltványokkal tudunk tenni, mint inkább azzal, hogy kimegyünk a szórványvidékek falvaiba, városaiba meghallgatni a szülők, pedagógusok, lelkészek véleményét. Érdemes volna azt is megnézni, hogy a két és egy évvel ezelőtt meghirdetett nagyszabású elképzelésekből - körzeti internátusok, iskolabuszok, egyházi óvodák stb. — mi vált valóra. Ilyen természetű fenntartásaink ellenére a továbbiakban ízelítőül részleteket közlünk az RMPSZ III. közgyűlésén előterjesztett, A megmaradás esélye című dokumentumból. A román társadalom jelenlegi állapotának, a változások tendenciáinak tanulmányozásához sajnos hiányoznak a társadalom minden területére és rétegére kiterjedő alapos felmérések, a kérdéseket megfogalmazó és elemző szociológiai tanulmányok, prognózisok. Hangsúlyozottan érvényes ez a romániai magyar közösségre vonatkoztatva. Választ váró kérdések sorozatába ütközünk: hogyan érintik a romániai társadalmi átalakulások a magyar közösséget? E kisebbségi társadalom szerkezetében jelentkező változásoknak milyen negatív vagy pozitív sajátosságai következnek a román hatalom és társadalom intoleráns magatartásából? Hogyan alakul a romániai magyar társadalom osztály- és rétegszerkezete, társadalmi jellegzetességei? Felhasználható adatbázis hiányában nem marad más választásunk, mint hogy a sajtóban napvilágot látott résztanulmányok, statisztikák, valamint az elmúlt négy iskolai év beiskolázási adatainak ismeretére szorítkozva vonjunk le felhasználható következtetéseket, másrészt próbáljuk meg átültetni a gyakorlatba azokat a kelet-közép-európai tapasztala­tokat, amelyeknek a megfogalmazásán az előttünk járó országok már túljutottak. Általános érvényűnek tekinthetjük a társadalom jelenlegi állapotából eredeztethető, az iskolát érintő alábbi megállapításokat: • Az elmúlt négy és fél év demográfiai adatai, az előrejelzések csökkenő tendenciát jeleznek mind a házasodási, mind a születési arányszá­mok esetében. Az elemi oktatásban a számokkal igazolható csökkenés nagyrészt a kivándorlás következménye, de az 1996-97-es tanévben számolni kell a születésszabályozást eltörlő törvény (1989) csökkentő hatásával is. • Az életszínvonal erőteljes romlásával magyarázható az óvodai beiskolázási számok esése a napközis óvodákban (reálisnak tekinthető a 20-25 százalékos csökkenés; az erre vonatkozó tanfelügyelőségi adatok nem hitelesek). • Az életminő­ség mutatóinak látványos csökkenése érzékenyen be­folyásolja a pedagógusokat is. Az alacsony fizetések következtében minden energiájukat kénytelenek az anyagi javak megszerzésére fordítani. Jelentősen megnőtt a pályát elhagyni kényszerülő, jövedelmezőbb és iskola elfoglaltságot találó pedagógusok száma, s nem utolsósorban azoké, akik a kivándorlásban látják helyzetük egyetlen megoldását. • Az oktatásra fordított állami kiadások bruttó értékben növekedést mutatnak ugyan, reál­értékük azonban romlott. A valós költség­­vetések leapadtak, a fizetések mind nagyobb részt vesznek el belőlük. • 1989 után az iskolahálózatban látványos, mennyiségi változások jelentkeztek (új óvodák, iskolák, tagozatok alakultak, csökkent a kötelező óraszám és osztálylétszám). Ezeket azonban nem követte az oktatás minőségének javulása és az ezzel járó pozitív társadalmi megítélés. • A társadalom különböző rétegeinek gondolkodásában fokozódik a létbizonytalanság, a társadalmi intézményekkel - így az iskolával - kapcsolatos illúziók szertefoszlanak, elvész a politikai, gazdasági megoldásokba vetett bizalom is. Valószínűbb és remélhető egy, a társadalmi cselekvőkedvet, képességet serkentő előrebecslés is, amelynek előfeltétele, hogy Románia már elérte a gazdasági stagnálás szintjét, és lassú ritmusú gazdasági fellendülés előtt áll, amely garantálhatja, hogy ismét eléri 1989 előtti színvonalát, ami jó kihatással lesz az oktatási rendszerre is. Remélhető, hogy olyan társada­lom felé tartunk, amelyben a társadalmi szerkezet jelleg­zetességeit és fő folyamatait a piacorientált és a magán­­tulajdonon alapuló gazdaság határozza meg. Szocioló­gusok egybehangzó véleménye, amelyet a fejlett orszá­gok példája is igazol, hogy az ilyen társadalmakban az iskolai végzettség, a szakképzettség, a tudás, a művelt­ség növekvő szerepet játszik az egyén társadalmi pozíciójának megteremtésében, a társadalom és a gazdaság egészének fejlődésében. A romániai magyar oktatási rendszerben is az iskoláztatás iránti igények növekedését tapasztalhatjuk, a színvonalas oktatás iránti lakossági igények is gyors ütemben fognak növekedni, nagyjából olyan mértékben, ahogy a tudás és képzettség kézzel fogható (anyagiakban is kifejeződő) módon felértékelődik a munkaerőpiacon és a társadalom egyéb szféráiban. A romániai munkaerőpiac alakulását vizsgálva kiderül, hogy a társadalmi munkamegosztásban betöltött pozíció milyensége egyre fokozottabb mértékben függ a munkavállalók tudásának minőségétől. A munkahe­lyekről elsősorban a szakképzetlen és az alacsony isko­­lázottságú rétegek szorultak ki, a munkanélküliség az alulképzetteket, illetve a rosszul képzetteket sújtja. Ilyen körülmények között átértékelődik a társadalmi elvárás az iskolával szemben. Az oktatás pozitív sze­repet akkor tölthet be, ha biztosítja az állampolgárok számára az iskolázási esélyek érezhető javulását, a konvertálható szellemi tőke megszervezését. E célok elérése az oktatás nagymérvű expanzióját, mennyiségi kiterjesztését és a minőség javítását egyaránt feltételezi. Szembetűnő az elmúlt négy év adataiban a középiskolai képzés, az általános képzés, valamint a felsőfokú oktatás kiterjesztése iránti igény növekedése. A háttérben természetesen fellelhető az 1989 utáni mennyiségi válto­zás, a munkanélküliségtől való félelem s nem utolsósor­ban a múlt rendszer igényeinek kiszolgálására létre­hozott szakképzés csődje is, ami már nem teszi lehetővé a munkahelyen valóban értékesíthető szaktudás meg­szerzését. Azonban az oktatás ilyen irányú expanziója elképzelhetetlen az alapozó oktatás minőségének lényeges javítása nélkül. A változó társadalmi igény lényegesen módosítja majd az alkalmazottak arányát a társadalmi munkamegosztás különböző területein. Feltételezhető, hogy lényegesen megnő az értelmiségiek részaránya, még látványosabban a magániparosok és -kereskedők száma, kisebb arányú növekedés észlelhető majd a szakmunkások számában, csökken a szakképzetlenek részaránya. Mindez szükség­képpen azzal jár, hogy kisebb lesz a csupán általános iskolai végzettséggel rendelkezők száma az aktív kere­sők között, megnő a szakmával rendelkezőké és növek­szik a felsőfokú végzettséget igénylő, értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak száma. A román társadalom szerkezetében zajló folyamatok egyik meghatározó érvényű alapvonása a polarizálódás, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, a társadalmi előnyök és hátrányok szerves egybekapcsolódása és halmozódása, azok iskolai intézményesülése. A piaci elv térhódítása az oktatásban egyre inkább ezeket az egyen­lőtlenségeket konzerválja, sőt növeli (például a szelekciós küszöbök számának a növelésével). Az igényesebb oktatási formák elérése egyre inkább a szülők anyagi teherbíró képességétől függ (elit iskolák, magánórák, felkészítők stb.) Társadalmi igény, hogy az oktatásunk jövőjéről gondoskodók kezeljék ezt a kérdést, ami olyan pedagógiai és szociális kompenzálási rendszer kidolgozását feltételezi, amely lehetővé teszi a lemaradó és önerőből felemelkedni képtelen társadalmi csoportok gyermekei számára a tanulási esélyegyenlőséget. Az esélyegyenlőtlenség káros hatása jellemző az egész román oktatási rendszerre. Fokozottabb mértékben sújtja azonban a magyar kisebbséget. Sajátos „pluszként” je­lentkezik a mindenkori román hatalomban és a román társadalomban fellelhető, időszakonként változó heves­ségű intolerancia, az anyanyelvű oktatás minden eszköz­zel való visszaszorításának, elsorvasztásának szándéka, az egységes nemzetállam megteremtése érdekében. Ez igazolja és támasztja alá a romániai magyar közösség azon társadalmi törekvésének a jogosságát, hogy az önrendelkezés szellemében, távlati stratégiaként saját önálló oktatási rendszer kialakítását tűzze maga elé. Következik: A romániai magyar oktatási rendszer jelene 3 A HÉT 1995. január 6 Barabás István

Next