A Hét, 2002. október-december (32. [33.] évfolyam, 37-48. szám)
2002-10-03 / 37. szám
Kós Károly üzenetével, Ausztráliában Anthony Gaill műépítésszel beszélget Barabás István. Anthony Gall még csak 35 éves, de életpályája gazdag fordulatokban: Ausztráliában, a Korall-tenger partvidékén született, Brisbane-ben diplomázott, jelenleg Magyarországon él, és időnként Gyergyóban épít templomokat. A magyar építőművészet történetének kiemelkedő eseménye kínál alkalmat beszélgetésünkre. Kós Károly műhelye - The Workshop of Károly Kós cím alatt Budapesten megjelent tíz év kutatómunkájának szintézise magyar és angol nyelven, a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó gondozásában. A munka jelentőségét három pontban foglalhatjuk össze: 1. az építész Kós Károly életművének mind ez ideig legátfogóbb, szakszerű bemutatása; 2. az angol szövegváltozatnak köszönhetően az életmű és az alapjául szolgáló integrált építészet elve világszerte ismertté válhat, ahogy Ausztráliában és az Egyesült Államok szakberkeiben máris történik; 3. a fényűző nyomdai kivitelezés, a mai csúcstechnikával készült fotóanyag, a műszaki dokumentációból nyújtott ízelítő mai és jövendő építésznemzedékek számára felbecsülhetetlen értékű ihletforrást kínál, de egyben példát is arra, hogyan lehet a természeti környezettel összhangban tervezni. Az 528 oldalas, 32x23 cm méretű album Molnár István terve, a szegedi Kossuth Nyomda kivitelezése — a magyar könyvművészet remekműve. Megszületését számos intézmény és magánszemély nagylelkű támogatása tette lehetővé. Első helyen szerepel a magyar kulturális hagyaték védelmére létrehozott Hungária Nostra Alapítvány. A szóban forgó könyv terjesztésével megnyitotta az utat Kós Károly előtt az Egyesült Államok felé is. Dr. Vécsey Esther művészettörténész professzor 1990-ben tért haza Magyarországra, azelőtt évtizedekig dolgozott múzeumigazgatóként Los Angelesben, mígnem a háza eladásából származó 150 ezer dollár segítségével 1998-ban létrehozta az alapítványt. A testület jelenleg két székhelyen fejti ki tevékenységét: Los Angelesben Szabadi Péter titkár, illetve Budapesten Kuster Angéla igazgató irányításával. Témánkba vágó rendezvényeire egyetlen példa: 2001 májusában az alapítvány jelentős összeggel járult hozzá a Mundus Egyeemi Kiadó szervezte Kós Károly Nemzetközi Konfenció költségeihez, majd támogatta az ott elhangzott adások megjelentetését is. Anthony Gall könyvének bevezetőjében Kovács ré, a Mundus Kiadói Tanácsának elnöke az egész allalkozás lényegére tapint rá, mikor ezt írja: „Kós Károly ma már klasszikusnak számít, életműve befejezett egész. Társadalmi és szakmai elismertsége szinte valamennyi korábban élt magyar építészét megelőzi, amiben természetesen fontos szerepe van annak, hogy nemcsak építész volt, hanem író, pedagógus, igazi közéleti személyiség is, aki ezeken a területeken ugyancsak maradandót alkotott... Kós Károly építészete ízig-vérig érzelmekre ható építészet. Azért tud szinte mindenkiből érzelmi reakciót kiváltani, mert emberi léptékű és természetközeli. Ugyanakkor modern is, ha a modernséget úgy fogjuk fel, mint egy kor — bármely kor — új igényekre új válaszokat kereső, előremutató törekvését. Ilyen felfogásban Kós Károly építészete feltétlenül útkereső, előremutató, következésképpen modern is. Építészeti aktualitása és modernsége a kulturális globalizáció veszélyeinek felismerésekor egyértelmű. Igazi nagysága éppen az, hogy évtizedek távlatából is tud olyan gondolatokat, olyan megközelítésmódokat és konkrét megoldásokat nyújtani, ami minden kor építészetét foglalkoztatja.” Biernaczky Szilárd, a könyv szerkesztője: „A kiváló építész egyúttal kiváló prózaíró, nagyszerű grafikus, könyvművész és illusztrátor, nyomdász és bútortervező, gazdálkodó és főiskolát alapító tanárember volt. Ebben a kötetben tehát az építőművész mellett minduntalan előbukkan az a sokoldalúság, amely rendkívüli élet- és alkotóerővel rendelkező honfitársunk hat évtizeden átívelő tevékenységét jellemezte. Méltán nevezik hát őt ezért a magyar szellemiség halhatatlan ezermesterének.” A könyv Anthony Gall tanulmányával indul a következő terjedelmesebb fejezetekkel: Utópisztikus falu, Középkori és modern város, Erdélyi stílus, Mezőgazdasági építészet, Azonosságtudat. Következik a 400 oldalas Adattár, benne Kós Károly 1906 és 1967 (némelyek szerint 1969) között készült — kivitelezett vagy papíron maradt - terveinek leírásával, illusztrációival. Bemutatja az építészettel kapcsolatos egyéb tevékenységét is: grafikáit, saját tervezésű könyveit, Kalotaszeg című folyóiratát, leveleit, külföldi utazásait. Mindez tehát magyar és angol nyelven. A könyv bájos színfoltja a 224. tételben szereplő, Az én világom című kéziratához csatolt verse 1909-ből: „Kicsi a birtokom/Kicsi a házam is/De az enyém//Van egy hordó borom/Egypár jó barátom/Szép kis feleségem//Egyéb kincsem nincsen/S a török császárral/Sem cserélek én.” Ugyanez angolul: „Small is my estate/and small is my house/although my own//I have a cask of wine/A few good friends/A bautiful little wife//and no other treasures/And I would not swap/even with the Turkish Emperor.” Más szempontból méltó figyelmünkre a 616. számú tétel Gyilkos-tó kápolnája, amennyiben elképzelését Kós Károly rajzolta meg 1932-ben, de Anthony Gall váltotta valóra 1999—2001-ben. A Moldva felől Erdélybe vezető békási út mentén, az ezeréves határ vonalán a XX. század elején katonai kápolna épült, de 1917-ben leégett. Kós Károly megrajzolta az újjápítés tervét, de pénz híján, majd a háború miatt annyiban maradt. 1989 után Hajdó István gyergyói főesperes-plébános, a környék fáradhatatlan közösségszervezője, több helyi műemlék újjáépíttetője elhatározta, hogy valóra váltja Kós Károly álmát. Kiderült azonban, hogy a dokumentáció elveszett a háború viharában, de váratlanul jelzés érkezett, hogy Szerencsen, a Zemplén Múzeumban őrzik az adománygyűjtés céljára készült képeslapot Kós Károly rajzával. A múzeum elküldte a másolatot Gyergyóba, és Hajdó István, mivel olvasott Anthony Gall Kós-kutatásairól, őt kereste meg, hogy a képeslap rajza alapján tervezze meg a Gyilkos-tó kápolnáját, és 2001. július 28-án megtörtént a felszentelés. A statikai tervezés Szász Jenő mérnök műve, az 1,3x24 méter belső körképet Elekes Károly és Stefanovits Péter budapesti művészek festették. Anthony Gall budapesti családalapítása után végleg megtelepedett Magyarországon, de több szál köti Erdélyhez is. Többek között részt vállal Gyergyószentmiklós főterének rendezésében, megtervezte e Bucsin-negyed új katolikus templomát, és Beyer Gábor kollégájával együtt benyújtotta pályázatát a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi campusának megtervezésére. A gyergyószentmiklósi plébániahivatal vendégszobájában beszélgetünk, miután Hajdó István főesperessel az új templom terveit közösen áttanulmányozták. Első kérdésem önmagától adódik. 2002. október 3. A HÉT MflCyflR ÉPITŐMŰVtSZtT HUNGÁRIÁN ARCHITtCTURI B ÍRTA IS OSSZtAuiTOTIA Wft'lTTEHAHO COMPttfB SY ANTHONY CALl tEVIZfTTf/INTHODUClD-ty KOVÁCS IMRE (OtGR/RHOTOCRAM$ 8 Y HARIS LÁSZLÓ könyvtervezes/craphic design iy MOLNÁR ISTVÁN SZl RKESZT * TT t / £ Q » T £ D 8Y BIERNACZKY SZILÁRD MUNDUS ▼ X. l/VOO w MUNDUS MAGYAR EGYETEMI KIADÓ BUDAPEST 2002 — Hogyan lesz Ausztrália szülöttjéből budapesti lakos, erdélyi templomépítő? — Egyszerűen megszerettem Magyarországot, utána Erdélyt is. Az tény, hogy a történet messziről indult. 1967- ben Ausztrália keleti partvidékén, a Baktérítótól 334 kilométerrel északabbra, Mackayben születtem. Ez egy trópusi kisváros mintegy ötvenezer lakossal, de ottani viszonylatban nagynak számít, mert ezer kilométer körzetben nincs nála népesebb helység. — A család gyökerei hová nyúlnak vissza? — Írországi, skót és gall felmenőim a XIX. század közepén kerültek Ausztráliába. A Gall család Skóciából vándorolt ki, de ősei azelőtt Norvégiában éltek. Anyai ágon él egy kis fegyencnő emléke a családi hagyományban. Az 1850-es évek elején, 13 évesen száműzöttként került ki, mert Írországban cselédként felgyújtott egy házat. Új hazájában öt gyermeket hozott világra. Sokáig titok fedte kilétét, mert szégyenfolt volt a családnak, de ma már dicsőség övezi emlékét, mert egyike azoknak a bevándorlóknak, akik megalapították Ausztráliát, illetve bevitték oda Európa kultúráját. Szülővárosom lakossága zömében katolikus, én a testvéreimmel együtt a templom melletti kis egyházi iskolában kezdtem tanulni idős ír apácák és papok irányítása alatt, akik egytől egyig misszionáriusokként mentek ki Ausztráliába, hogy segítsék a szegény elesett ír bevándoroltakat. Az otthoni sivár életkörülmények miatt ugyanis az írek is szétszóródtak a világban, de szüleim előtt már új lehetőségek nyíltak. Tanárok lettek, Mackayben kezdték pályafutásukat, ott építettek családi házat, és 18 évig laktak ott. - Turisták számára hogyan mutatná be szülővárosát? - Eszményi helynek: tengerparttal, pálmafákkal, hegyekkel, trópusi erdőkkel. Annyiban hasonlít Erdélyhez, hogy mérgeskígyók is vannak, a különbség pedig az, hogy ott nincs medve, de van helyette cápa. Ahogy telnek az évek, innen, a távolból Mackay egyre szebbnek tűnik számomra, talán azért is, mert életem első tizenhat évének emlékei fűznek hozzá. Mégis meg kellett válni tőle, mert szüleimet áthelyezték a „szomszéd” nagyvárosba, Brisbane-be. Ezt a „szomszédságot” ottani viszonylatban úgy kell érteni, hogy Brisbane Mackaytől ezer kilométerre délre fekszik. Kisebb, mint Budapest, de nekem a metropolist jelentette, mert először láttam autópályákat, felhőkarcolókat. Itt fejeztem be az iskolát és kezdtem el egyetemi tanulmányaimat az architektúrán. Azért mondom így, mert Magyarországon építészetnek mondják, Romániában műépítészetnek. -Mi vonzotta a pályára? (Folytatása a 4. oldalon) Madárház. Távlati kép és alaprajz