A Hét, 2002. október-december (32. [33.] évfolyam, 37-48. szám)

2002-10-03 / 37. szám

Kós Károly üzenetével, Ausztráliában Anthony Gaill műépítésszel beszélget Barabás István. Anthony Gall még csak 35 éves, de életpályája gaz­dag fordulatokban: Ausztráliában, a Korall-tenger partvidékén született, Brisbane-ben diplomázott, jelenleg Magyarországon él, és időnként Gyergyóban épít templomokat. A magyar építőművészet történe­tének kiemelkedő eseménye kínál alkalmat beszél­getésünkre. Kós Károly műhelye - The Workshop of Károly Kós cím alatt Budapesten megjelent tíz év kutatómunkájának szintézise magyar és angol nyel­ven, a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó gondozásá­ban. A munka jelentőségét három pontban foglal­hatjuk össze: 1. az építész Kós Károly életművének mind ez ideig legátfogóbb, szakszerű bemutatása; 2. az angol szövegváltozatnak köszönhetően az életmű és az alapjául szolgáló integrált építészet elve világszerte ismertté válhat, ahogy Ausztráliában és az Egyesült Államok szakberkeiben máris történik; 3. a fényűző nyomdai kivitelezés, a mai csúcstechni­kával készült fotóanyag, a műszaki dokumentációból nyújtott ízelítő mai és jövendő építésznemzedékek számára felbecsülhetetlen értékű ihletforrást kínál, de egyben példát is arra, hogyan lehet a természeti környezettel összhangban tervezni. Az 528 oldalas, 32x23 cm méretű album­­ Molnár István terve, a szegedi Kossuth Nyomda kivitelezése — a magyar könyvművészet remekműve. Megszüle­tését számos intézmény és magánszemély nagylelkű támogatása tette lehetővé. Első helyen szerepel a magyar kulturális hagyaték védelmére létrehozott Hungária Nostra Alapítvány. A szóban forgó könyv terjesztésével megnyitotta az utat Kós Károly előtt az Egyesült Államok felé is. Dr. Vécsey Esther művé­szettörténész professzor 1990-ben tért haza Magyar­­országra, azelőtt évtizedekig dolgozott múzeumigaz­gatóként Los Angelesben, mígnem a háza eladásából származó 150 ezer dollár segítségével 1998-ban létrehozta az alapítványt. A testület jelenleg két székhelyen fejti ki tevékenységét: Los Angelesben Szabadi Péter titkár, illetve Budapesten Kuster An­géla igazgató irányításával. Témánkba vágó rendez­vényeire egyetlen példa: 2001 májusában az alapít­vány jelentős összeggel járult hozzá a Mundus Egye­­emi Kiadó szervezte Kós Károly Nemzetközi Konfe­­nció költségeihez, majd támogatta az ott elhangzott adások megjelentetését is. Anthony Gall könyvének bevezetőjében Kovács ré, a Mundus Kiadói Tanácsának elnöke az egész allalkozás lényegére tapint rá, mikor ezt írja: „Kós Károly ma már klasszikusnak számít, életműve befejezett egész. Társadalmi és szakmai elismertsége szinte valamennyi korábban élt magyar építészét megelőzi, amiben természetesen fontos szerepe van annak, hogy nemcsak építész volt, hanem író, peda­gógus, igazi közéleti személyiség is, aki ezeken a területeken ugyancsak maradandót alkotott... Kós Károly építészete ízig-vérig érzelmekre ható épí­tészet. Azért tud szinte mindenkiből érzelmi reakciót kiváltani, mert emberi léptékű és természetközeli. Ugyanakkor modern is, ha a modernséget úgy fogjuk fel, mint egy kor — bármely kor — új igényekre új vála­szokat kereső, előremutató törekvését. Ilyen felfo­gásban Kós Károly építészete feltétlenül útkereső, előremutató, következésképpen modern is. Építészeti aktualitása és modernsége a kulturális globalizáció veszélyeinek felismerésekor egyértelmű. Igazi nagysága éppen az, hogy évtizedek távlatából is tud olyan gondolatokat, olyan megközelítésmódokat és konkrét megoldásokat nyújtani, ami minden kor építészetét foglalkoztatja.” Biernaczky Szilárd, a könyv szerkesztője: „A kiváló építész egyúttal kiváló prózaíró, nagyszerű grafikus, könyvművész és illusztrátor, nyomdász és bútortervező, gazdálkodó és főiskolát alapító tanárember volt. Ebben a kötetben tehát az építőművész mellett minduntalan előbukkan az a sokoldalúság, amely rendkívüli élet- és alko­tóerővel rendelkező honfitársunk hat évtizeden át­ívelő tevékenységét jellemezte. Méltán nevezik hát őt ezért a magyar szellemiség halhatatlan ezermeste­rének.” A könyv Anthony Gall tanulmányával indul a következő terjedelmesebb fejezetekkel: Utópisztikus falu, Középkori és modern város, Erdélyi stílus, Mező­­gazdasági építészet, Azonosságtudat. Következik a 400 oldalas Adattár, benne Kós Károly 1906 és 1967 (némelyek szerint 1969) között készült — kivitelezett vagy papíron maradt - terveinek leírásával, illusztrá­cióival. Bemutatja az építészettel kapcsolatos egyéb tevékenységét is: grafikáit, saját tervezésű könyveit, Kalotaszeg című folyóiratát, leveleit, külföldi utazá­sait. Mindez tehát magyar és angol nyelven. A könyv bájos színfoltja a 224. tételben szereplő, Az én vilá­gom című kéziratához csatolt verse 1909-ből: „Kicsi a birtokom/Kicsi a házam is/De az enyém//Van egy hordó borom/Egypár jó barátom/Szép kis felesé­­gem//Egyéb kincsem nincsen/S a török császár­­ral/Sem cserélek én.” Ugyanez angolul: „Small is my estate/and small is my house/although my own//I have a cask of wine/A few good friends/A bautiful little wife//and no other treasures/And I would not swap/even with the Turkish Emperor.” Más szempontból méltó figyelmünkre a 616. számú tétel Gyilkos-tó kápolnája, amennyiben elképzelését Kós Károly rajzolta meg 1932-ben, de Anthony Gall váltotta valóra 1999—2001-ben. A Moldva felől Er­délybe vezető békási út mentén, az ezeréves határ vonalán a XX. század elején katonai kápolna épült, de 1917-ben leégett. Kós Károly megrajzolta az újjápítés tervét, de pénz híján, majd a háború miatt annyiban maradt. 1989 után Hajdó István gyergyói főesperes-plébános, a környék fáradhatatlan közösségszervezője, több helyi műemlék újjáépíttetője elhatározta, hogy valóra váltja Kós Károly álmát. Kiderült azonban, hogy a dokumentáció elveszett a háború viharában, de váratlanul jelzés érkezett, hogy Szerencsen, a Zemplén Múzeumban őrzik az adománygyűjtés céljára készült képeslapot Kós Károly rajzával. A múzeum elküldte a másolatot Gyergyóba, és Haj­dó István, mivel olvasott Anthony Gall Kós-kutatásairól, őt kereste meg, hogy a képes­lap rajza alapján tervezze meg a Gyilkos-tó kápol­náját, és 2001. július 28-án megtörtént a felszentelés. A statikai tervezés Szász Jenő mérnök műve, az 1,3x24 méter belső körképet Elekes Károly és Stefanovits Péter budapesti művészek festették. Anthony Gall budapesti családalapítása után végleg megtelepedett Magyarországon, de több szál köti Erdélyhez is. Többek között részt vállal Gyer­­gyószentmiklós főterének rendezésében, megtervezte e Bucsin-negyed új katolikus templomát, és Beyer Gábor kollégájával együtt benyújtotta pályázatát a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem maros­vásárhelyi campusának megtervezésére. A gyergyószentmiklósi plébániahivatal vendég­szobájában beszélgetünk, miután Hajdó István fő­esperessel az új templom terveit közösen áttanul­mányozták. Első kérdésem önmagától adódik. 2002. október 3. A HÉT MflCyflR ÉPITŐMŰVtSZtT HUNGÁRIÁN ARCHITtCTURI B ÍRTA IS OSSZtAuiTOTIA Wft'lTTEH­AHO COMPttfB SY ANTHONY CALl tEVIZfTTf/INTHODUClD-ty KOVÁCS IMRE (OtGR/RHOTOCRAM$ 8 Y HARIS LÁSZLÓ könyvtervezes/craphic design iy MOLNÁR ISTVÁN S­Z­l R­K­E­S­Z­T * T­T t / £ Q » T £ D 8Y BIERNACZKY SZILÁRD MUNDUS ▼ X. l/VOO w MUNDUS MAGYAR EGYETEMI KIADÓ BUDAPEST 2002 — Hogyan lesz Ausztrália szülöttjéből budapesti lakos, erdélyi templom­építő? — Egyszerűen­ megszerettem Magyar­­országot, utána Erdélyt is. Az tény, hogy a történet messziről indult. 1967- ben Ausztrália keleti partvidékén, a Baktérítótól 334 kilométerrel északabb­ra, Mackayben születtem. Ez egy tró­pusi kisváros mintegy ötvenezer lakos­sal, de ottani viszonylatban nagynak számít, mert ezer kilométer körzetben nincs nála népesebb helység. — A család gyökerei hová nyúlnak vissza? — Írországi, skót és gall felmenőim a XIX. század közepén kerültek Ausztrá­liába. A Gall család Skóciából vándorolt ki, de ősei azelőtt Norvégiában éltek. Anyai ágon él egy kis fegyencnő emléke a családi hagyományban. Az 1850-es évek elején, 13 évesen száműzöttként került ki, mert Írországban cselédként felgyújtott egy házat. Új hazájában öt gyermeket hozott világra. Sokáig titok fedte kilétét, mert szégyenfolt volt a csa­ládnak, de ma már dicsőség övezi em­lékét, mert egyike azoknak a beván­dorlóknak, akik megalapították Auszt­ráliát, illetve bevitték oda Európa kul­túráját. Szülővárosom lakossága zömé­ben katolikus, én a testvéreimmel együtt a templom melletti kis egyházi iskolában kezdtem tanulni idős ír apá­cák és papok irányítása alatt, akik egytől egyig misszionáriusokként men­tek ki Ausztráliába, hogy segítsék a sze­gény elesett ír bevándoroltakat. Az ott­honi sivár életkörülmények miatt ugyan­is az írek is szétszóródtak a világban, de szüleim előtt már új lehetőségek nyíl­tak. Tanárok lettek, Mackayben kezd­ték pályafutásukat, ott építettek családi házat, és 18 évig laktak ott. - Turisták számára hogyan mutatná be szülővárosát? - Eszményi helynek: tengerparttal, pálmafákkal, hegyekkel, trópusi erdők­kel. Annyiban hasonlít Erdélyhez, hogy mérgeskígyók is vannak, a különbség pedig az, hogy ott nincs medve, de van helyette cápa. Ahogy telnek az évek, innen, a távolból Mackay egyre szebb­nek tűnik számomra, talán azért is, mert életem első tizenhat évének em­lékei fűznek hozzá. Mégis meg kellett válni tőle, mert szüleimet áthelyezték a „szomszéd” nagyvárosba, Brisbane-be. Ezt a „szomszédságot” ottani viszonylat­ban úgy kell érteni, hogy Brisbane Mackaytől ezer kilométerre délre fek­szik. Kisebb, mint Budapest, de nekem a metropolist jelentette, mert először láttam autópályákat, felhőkarcolókat. Itt fejeztem be az iskolát és kezdtem el egyetemi tanulmányaimat az architek­túrán. Azért mondom így, mert Magyar­­országon építészetnek mondják, Romá­niában műépítészetnek. -Mi vonzotta a pályára? (Folytatása a 4. oldalon) Madárház. Távlati kép és alaprajz

Next