A Hét, 2005. január-június (3. új évfolyam, 1-26. szám)

2005-01-06 / 1. szám

a labirintus . A Romániával és Bulgáriával lefoly­tatott csatlakozási tárgyalások komoly vitákat generáltak tavaly az Európa Parlamentben. Milyen fogadtatásra szá­míthat Bukarest ezek után? Valóban, Románia megítélése az Eu­rópa Parlamentben igencsak ellentmon­dásos. Vannak olyan csoportok- mind­egyik frakcióban, szocialista, liberális, nép­párti -, amelyek nyíltan megfogalmazzák, hogy a keleti szomszédunk teljeséggel al­kalmatlan az uniós tagságra, az alapvető - az ún. koppenhágai - kritériumok tel­jesítésére. Nem arról van szó, hogy első dühükben járnak el így. Ugyanis elisme­rik európai országként, elismerik az eddi­gi erőfeszítéseket, de sokak szerint nem biztos, hogy képes lesz az uniós követel­mények teljesítésére. Úgy látom, valahol a román vezetőség hibája, hogy olyan fel­adatok elé állítja a román társadalmat - minden rétegét, a vállalkozókat, az ön­­kormányzatokat, a mezőgazdaságot, az egyszerű polgárokat —, amelyekkel nin­csenek tisztában, amelyeket nem ismer­nek Vegyünk egy egyszerű példát. Vajon miképpen fogja elviselni a romániai la­kosság, hogy az energiahordozók árát két éven belül felemelik uniós szintre? □ Az új elnlök, Traian Basescu azt nyi­latkozta, hogy ezt a fejezetet mindenkép­pen szeretné újra tárgyalni. Nem fogja tudni megtenni, mert ha mégis erőlteti, akkor el fogják halasztani a csatlakozást. Ismerve az EP-ben ural­kodó szemléletet, ez bizonyosan kiválta­ná az eurokraták haragját, hiszen már így is úgy gondolják, hogy Románia felké­szültsége felemás, tehát nehéz lenne kö­vetelésekkel előállni velük szemben. De adott egy másik, a mindennapi életet meghatározó probléma, miért nem vilá­gosították fel a gazdákat arról, hogy je­lenleg a Romániában tartott tehenek te­je egyáltalán nem felel meg az európai normáknak"­ Miképpen fogják közölni a tulajdonosaikkal 2007 január elseje után, hogy a teheneiket azonnal vágóhídra kell vinni, mert a tejüket nem vehetik át? □ Ha ennyire felkészületlen, akkor miért szavazták meg mégis Románia csatlako­zását, miért fontos ez az Uniónak? Mert az elmúlt években a román kor­mány váltig bizonygatta, hogy minden előírást időre teljesíteni fog. Ha megfon­toltabbak, akkor arra törekednek, hogy egy hosszabb távú együttműködést alakít­­sanak ki az EU-val, minden fejlesztési forrást igyekezzenek megszerezni, és majd ezek segítségével át lehetett volna állítani a román gazdaságot és társadalmat az uni­ós követelményekre.­­ Ez viszont legalább tíz éves csúszást je­lentene, ami a lakosság teljes kiábrándu­lásához vezetett volna. Feltehető. De sajnos ez így nagy­ bot­rányokat fog eredményezni. Biztos, hogy­­ így még nagyobb traumát fog okozni. Nézze, nemcsak mint EP-s képviselő mondom el ezeket, hanem azért, mert a csatlakozás utáni magyar tapasztalatokat is jól ismerem. Térjünk át a vállalkozók­ra. Képesek lesznek vajon az európai ver­senynek eleget tenni? □ Ugyanez, ugyanígy a magyarországi vállalkozók kapcsán is megfogalmazó­dott 2004 elején, mégsem jött a világvége májusban... Világvége nem volt, ez igaz, de pon­tosan itt a lényeg: nálunk is legalább nyolc-tíz évnek kell eltelnie, hogy nor­málisan akklimatizálódni tudjunk. Talán még nem is fűtött be az első sokk De saj­nos a román államban semmilyen lehe­tőség sincsen a korrekció belülről történő finanszírozására. Magyarország megtet­te, meg kellett tennie, hogy saját források­ból támogatta a különféle társadalmi ré­tegeket. De nem biztos, hogy Románia is képes lesz erre a feszített költségvetés mellett Legalábbis arra nem lesz elég for­rás, hogy minden szorult helyzetbe került ágazatot támogatni tudjon majd ebben az alkalmazkodási folyamatban. De nem azért mondom el mindezt, mert szkepti­kus lennék Romániával szemben, pusz­tán válaszolok az ön által feltett kérdés­re, hogy milyen a hangulat az EP-ben. Mert Brüsszelben és Strassbourgban leg­inkább ezek a kérdések törnek fel Tartok tőle, hogy Románia - de Bulgária sem kivétel — nem fogja bírni az integrálódás feszített tempóját. Vannak olyan képvi­selők, akik abszolút jóindulatból még most is a csatlakozás elhalasztását javasol­ják. Szó sincs nagy időről, mert egy ország életében, történetében tíz év nem nagy idő. Ugyanis azon van a hangsúly, hogy Románia akkor is megkaphatná a támo­gatásokat, ha ésszerűen halasztana, csak jóval könnyedebb feltételekkel juthatna hozzájuk. Nagyon jó példa erre Törökor­szág, amely elsősorban azért lobbizik a tárgyalások megkezdése érdekében, hogy megkaphassa ezeket az előcsatlakozási pénzeket Egyébként Romániának az elő­csatlakozási alapok keretében egy olyan jelentős összeg lett megszavazva, melyet egyetlen másik ország sem kaphatott meg korábban, az Unió bővítésének történe­tében. De a csatlakozás után senki nem lesz elnéző Bukaresttel szemben. □ Görögország példája mégis azt mutat­ja, hogy elnéző tud lenni az EU, ha akar. Görögország nem jó példa erre. Ro­mánia politikailag nem olyan fontos, mint amilyen Görögország volt 1981-ben. Más a történelmi szituáció, nincs már hidegháború. □ A magyar párhuzamra visszatérve. Nagyon súlyos következményeket jósol­tak -főleg a Fidesz - a csatlakozás utáni időszakra. Ehhez képest dőlnek a pályá­zati pénzek, a gazdaság kapcsán pedig pont Járai Zsigmond, a Nemzeti Bank el­nöke, volt Fideszes pénzügyminiszter nyi­latkozta, hogy az uniós csatlakozás nélkül a magyar gazdaság összeomlott volna. De szintén nagyon jó évet zárt a többi frissen belépett is. Nem lehet, hogy túl kritikusan lája Románia helyzetét? Fordítsuk le mindezt a költségvetési számok nyelvére. Magyarország évente egy milliárd eurót fizet be a közös kasszá­ba. Ugyanakkor Brüsszelből ennek kö­rülbelül kétszeresét tudjuk lehívni, és majdnem háromszorosát a 2007-2013 közötti költségvetési periódusban. Elmé­letileg, mert visszakapni csak úgy tudunk, ha mi is teszünk valamit melléje — ez a társfinanszírozás. Kötelező az önrész egy­­egy pályázatnál, mert különben nem jut­hatunk hozzá ezekhez a támogatásokhoz. Nos, az önrész majdhogynem eléri szin­tén az egy milliárdot, persze az itthon ma­rad, hiszen beépül a projektekbe. Tehát néhány év múlva csaknem kétmilliárd eurót kell letenni az asztalra, ahhoz hogy hármat megkaphassunk. Kiszámolták­­a gazdaság, a különféle ágazatok muta­tói alapján­­, hogy Románia kapásból másfélmilliárd euróval fog kezdeni. Társ­finanszírozásban még egy ennyit kell mel­lé tennie, és visszakaphat majd körülbe­lül négymilliárd eurót. Ehhez, az egyes számítások szerint, Romániának meg kell négyszereznie a teljesítményét. Ez jelen­leg lehetetlen feladatnak tűnik, ez egy csapdahelyzet. És nem sokkal a csatlako­zása után neki is ki kell tűzni egy euró­­csatlakozási dátumot. Ez szigorú költség­­vetési politikát, az infláció leszorítását je­lenti majd, ami külön probléma akkor, amikor a társadalom épp a csatlakozás nehézségeit nyögi.­­ Az államháztartási hiány, a GDP nö­vekedés tekintetében Románia mégis job­ban áll, mint Magyarország. De azért Magyarország fejlettsége csaknem kétszeres. Ugyanakkor azzal is nagy gond van, hogy a román statisztikai hivatal mai napig nem tud megbízható számokat produkálni, ezért is elmarasz­talták.­­ Az IMF mégis ő fogadja ezeket az ada­tokat. Pontosabban nem fogadta el, hanem átlagolták. Egy becslést adtak meg, és e mellé tették a román hivatal által szolgál­tatott adatokat. Ugyanakkor a folyó fize­tési mérleg hiánya láthatóan magas, ab­ban nem lehet kozmetikázni. De nem kell messze menni. Lásd Görögország példája, mint kiderül, még egy uniós tag­ország is képes arra, hogy becsapja az Unió intézményeit. Romániának pedig arra kellene törekednie, hogy véletlenül se es­sen a görögök hibájába. □ A romániai magyarságban nagy vá­rakozások vannak az Unióval kapcsolat­ban. Hiszen pont a csatlakozási folyamat szorította rá a politikai elitet, hogy szá­mos, korábban negligált intézkedést vég­rehajtson. Most például pont a decentra­lizáció van napirenden. Ha nincs a belé­pési dátum kijelölve, akkor lehet, hogy kés­nének a reformok is. Az Európai Unió alapjaiban egy gaz­dasági jellegű érdekközösség. Ha politi­káról van szó, akkor gazdaságpolitikai­ ér­­telemben az. Most is az a legfontosabb ügy, hogy az európai hozzáadott érték fo­galmát hogyan lehetne definiálni. Félek attól, hogy az erdélyi magyarságot is ko­moly csalódások érhetik a csatlakozás után. Pontosan a decentralizáció ilyen. Nincs olyan jogszabály az Unióban, mellyel rá lehetne kényszeríteni bármelyik tagországot a decentralizációra. Persze azokban a tagországokban, ahol ez meg­történt — a belső politikai döntésnek kö­szönhetően — hónapok alatt növekedett a lehívott pénzek nagysága, és csökkent a korrupció. Nézze, a korrupciót nagyon nehéz lesz Romániában felszámolni. Már hosszú évtizede komoly lépéseket várnak ezen a területen, és nem nagyon történt semmi érdemleges. Márpedig Románi­ában a kultúra része a korrupció. □ Magyarországnak is van bőven ten­nivalója ezen a téren, erre az Unió szám­­­talan alkalommal felhívta a figyelmet a korábbi országjelentésekben. Persze, de ugyanígy gondban van Lengyelország is. Ott rosszabbak a mu­tatók, mint hazánkban. De már most jobban állunk, mint például az olaszok. Nem elmarasztalni akarom Romániát, hanem arról beszélek, hogy milyen hát­rányokkal indul majd. Az lenne a jó, ha az Unió kidolgozna valamilyen speciális felzárkózási menetrendet a balkáni or­szágok számára, az itt meglévő problé­mákhoz igazodva. Országra szabott fej­lesztési terv kéne. □ A 2007-es dátum most már biztosnak látszik? Nem az. Schüssel és más, Romániát jól ismerő európai politikusok szerint 2009 lehet a reális dátum. Mások szerint 2014 az optimális dátum. Romániának lenne jó, ha tényleg kapna időt a felké­szülésre. Egy rá szabott felzárkóztatási programmal, évekre lebontott tervvel. Biztos vagyok benne, hogy életbe lépte­tik a védzáradékot. Pusztán racionális el­gondolásból, jó szándékból nem járulha­tunk hozzá, hogy emberek milliói meg­­nyomorodjanak. □ Ha csúszás lesz, akkor a felelősség az RMDSZ f­ejére hullik, hiszen Markó Bé­la az integrációért felelős államminiszter. Nem lehet, hogy pont a csatlakozást kéne elősegíteni, elősegítve ezzel az RMDSZ sikerét? Itt nincs helye annak, hogy egymás nyakába boruljunk, mert nem lesz ok a nagy ünneplésre. Ezt mindenképpen az RMDSZ tudomására szeretnénk jut­tatni. Megvannak az informális kapcso­latok, képviselőtársam, Gál Kinga na­gyon sokat dolgozik ezen, de a hivatalos szintet még nem érte le. Ha megkeresnek bennünket, akkor mindenképpen át sze­retnénk adni a tapasztalatainkat. Én so­kat járok át Romániába, főleg a Partium és a Tiszántúl interregionális együttmű­ködése az asztalom, eléggé jól látom az ottani helyzetet. Sajnos a belső területek­re már nincs energiám. Óriási feladatok előtt áll az RMDSZ. Ezért nem is aka­rok ködösíteni, el kell mondani, hogy Ro­mánia ezzel a csatlakozási rohanással könnyen felcsapódhat a betonfálra, s ne­kem az a felelősségem, hogy előre figyel­meztessek a várható nehézségekre. «•* □ A kapcsolatok hiánya mivel magya­rázható? Miért romlott meg a Fidesz és az RMDSZ kapcsolata? Hát igen. A Fidesz is megpróbált egy olyanfajta politikai csoportosulást támo­gatni, amely közelebb áll a magyarorszá­gi folyamatokhoz. Úgy tűnik, ennek lant nincs relevanciája. Értelmetlen átvinni a magyar modellt Erdélyre. Orbán Viktor pontosan ezért gratulált az RMDSZ si­keréhez. Persze jó lenne, ha a szövetség nagyobb integráló erővel bírna a kisza­kadtak felé. Meg is kértem Szilágyi Zsol­tot arra, hogy a partiumi fejlesztések kap­csán tartsa az RMDSZ-szel a kapcsolatot. • A román pártok közül tarják valaki­vel a kapcsolatot? Szerintem nem. A volt baloldali kor­mánypárttal, az SZDP-vel hadd ne mi tartsuk a kapcsolatot. Nem voltunk meg­elégedve az általuk folytatott diskurzus­sal. A jelenlegi kormánypártokkal sincs intézményesült együttműködésünk. □ A legfontosabb dolog: mit lehet tenni az EP-ben a kisebbségvédelem érdekében ? Sajnos jóval kevesebbet, mint mi ma­gyarok gondolnánk. A vajdasági ügyben nagy nehezen sikerült összehozni az el­ítélő nyilatkozott Előtte több órán keresz­tül viszont a burmai emberjogi problé­mákat és egy holland abortuszhajó ügyét tárgyaltuk. Csak a teljes magyar összefo­gásnak volt köszönhető, hogy sikerre vit­tük. Szent-Iványi István óriási taktikázás útján vette rá a liberális frakciót, hogy mellettünk szavazzon. Egyszerűen isme­retlen a mi helyzetünk odakint. Másrészt a feladat az, hogy az ügyeinket európai színvonalra tudjuk emelni. Sajnos csak a nagy tragédiákra kapják fel a fejüket, és sajnos csak utókezelésekre kerül sor a legtöbb alkalommal Még egyszer: ez egy gazdasági jellegű érdekközösség, és szin­te mindent ennek rendelnek alá, tehát az érvelésünkben a megvalósítandó feladat gazdasági következményeit is ecsetelni kell Hosszú évek meggyőző munkájára lesz szükség, ha valamit a magyar kisebb­ségek érdekében el akarunk érni. Több­ször kell elmondani, hogy egyszer meg­hallják. Most megalakult egy kisebbség­­védelmi csoport az EP-ben, de ott a mi ügyeinket a baszk, a skót, az északír stb. kérdésekkel kell majd együtt vinni. Ugyanakkor le kell tenni az itthon bejá­ratot ködös álmokat, a történelmünkre va­ló nagy hivatkozásokat, mert ezekkel nem tudnak mit kezdeni, nem nagyon értik. A betonfal, és ami mögötte van Pálfi István, az Európai Néppárt, az Európai Demokraták Képviselőcsoportja, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság tagja Kérdezett: M. László Ferenc III/1 a hét 2005. január 6.

Next