A Hét, 2006. január-augusztus (4. új évfolyam, 1-32. szám)
2006-01-12 / 1-2. szám
az interjú BÁNYAI ÉVA isMellékállásom volt a főszerkesztés Beszélgetés Huszár Sándorral1 UA hatvanas évek közepétől, Ceauşescu színre lépésének következtében elkezdődött egy liberalizációs hullám, új, magyar intézmények jöttek létre, kicsit szabadabban lehetett gondolkodni, tevékenykedni Hogy emlékszel vissza erre az időszakra? Semmiképpen sem úgy, hogy ez egy szabadabb időszak lett volna. Ceauşescu bekerült a történelem csapdájába, tudniillik ő nem vonult be Csehszlovákiába akkor, amikor a szovjetek és magyarok. Ezért a magyarokat bíztatták fel a szovjetek, hogy megbüntessék őt, mert a romániai magyarság nagyon rossz helyzetben volt. Tulajdonképpen védekezésből alapította akkor Ceauşescu a romániai magyar intézményeket. Előbb maga mellé vette Fazekas Jánost, és több magyar nemzetiségű aktivistát, végigment a Székelyföldön, mindent megígért, és ezzel megnyerte magának a magyarokat. Nem lehetett megtámadni Ceauşescut, mert a magyarok mellette álltak ki, értem benne magunkat, értelmiségieket is. Bukarestben létesített három nemzetiségi intézményt: a televízió magyar adását, amelynek egyik alapítója a feleségem volt, A Ha nevű magyar művelődési, nemzetiségi hetilapot, és a Kriterion Kiadót, ez utóbbi volt a legfontosabb. Ha Ceauşescu ezeket megalapította, biztosítania kellett magát arról is, hogy olyan embereket szervezzen be, akikben megbízik. Domokos Gézáról azelőtt is mindent tudtunk, mert ő sokat dolgozott és nagyon megbízható ember volt a szónak magyar értelmében is, a televízióhoz Bodor Pált nevezték ki, bár előzőleg engem akartak, én javasoltam őt. Előtte Ceauşescu felhívatta a legtekintélyesebb magyar értelmiségieket, s megkérdezte, hogy ki mit óhajt ezektől az intézményektől, kivel akarják vezettetni, így kerültem szóba én is. Mi semmiképp se valamilyen felszabadultsági érzettel indultunk, hanem azzal, hogy tudtuk nagyon súlyos felelősség hárul ránk bennünket fel akarnak használni arra, hogy a magyarságot úgy képviseljük ahogy Ceauşescu elképzeli. Ennek tudatában voltunk így indult az egész, sokáig vacilláltunk hogy elfogadjuk-e egyáltalán ezt a munkát. Miért fogadtátok el ezeket az állásokat? Elsősorban a magyar értelmiségiek bizalma miatt. Ezek az öreg kommunisták hogy így mondjam, bíztak bennünk és ők biztattak hogy „ti tudnátok itt valamit csinálni, fogadjátok el”. □ Mi volt A Hét fontossága, a legfőbb jellegzetessége? Ilyen lap még nem volt Romániában, mert nem irodalmi, nem (tisztán) politikai, hanem tudományos és közművelődési hetilap volt. Ez azt jelenti, hogy a romániai magyarság nem ismerte a magyar tudományos nyelvet. Lejön a lány a Székelyföldről szolgálni Bukarestbe és meglátja a villamost. Csak azt tudja, hogy ez tramvai Kialakult nálunk egy jelszó: hazám az anyanyelv, mert más hazánk nem volt Bukarestben, és ragaszkodtunk az anyanyelvünkhöz. Így lett jelentősége A Hétnek, amelyben a tudományos nyelv, szociológia, politika először jelent meg Romániában magyarul. Egy sokoldalú, húszoldalas hetilap lett, amelynek a fő törekvése az volt, hogy megteremtse a magyar tudományos nyelvet. Ennek a lapnak alig fele szólt irodalomról, a többi tudomány, és a tudomány többi vonatkozása volt. □ Miért pont Te lettél A Hét főszerkesztője ? Hogy kerültem én oda? Messziről kell kezdenem. Én egy székely családból származom, a 16. századból szerzett, lófőszékely nemességgel büszkélkedhetek ez a család háromszáz évig protestáns papi család volt. Én pedig megszülettem 1929-ben katolikusnak és ipari proletárnak időközben, ugye, elveszítettük az első világháborút, a szüleim eljöttek Kolozsvárra szolgálni, én már ott születtem. Siklódi Lajos voltam az iskoláig, amikor felszólított a tanító néni, hogy „Huszár Sándor!” — néztem hátra, hogy ki az. Édesanyám még cseléd, édesapám már sofőr, bekerül a gyárba, a Dermatába, kikerülünk a világba. Egy kolozsvári külvárosba, a Szén utcába kerülünk ott kaptak apámék lakást, ahol románok között éltünk A román gyerekek csúfoltak mert nem tudtam románul. Emil Crăciunnak hívtak egy nagyobb fiút, aki látta, hogy egy kedves gyerek vagyok azt mondta a többieknek „Idefigyeljetek amelyik bántja a Sonit, azt én kinyírom.” Attól kezdve nem bántottak Mikor elment a háborúba, megint megfenyegette őket, szeretett engem, mert egy szeretetre méltó és szeretetre éhes gyermek voltam, én ebből éltem, ez az életemnek a legfontosabb vonása, hogy szeretetre vágytam. Emil elesett a háborúban, de a gyerekek nem felejtették el, és én így lettem az ő testvérük így lettem a román népnek egy befogadott embere, és általában érzékeny a nemzeti kérdésre. Mellettünk lakott egy család, a fiút Icignek hívták Az édesanyja valamilyen számomra ismeretlen, németnek tűnő nyelven beszélt vele, fogalmam se volt, hogy milyen nyelv az. Időgel átjártunk amikor éhesek voltunk a szomszédos kertbe szilvát lopni, ők aztán ‘43-ban „elköltöztek”. ‘45-ben tüntettünk édesapám bevitt a gyárba dolgozni. Előzőleg a piarista gimnáziumba kerültem, mert édesanyám „bemosott” a Piarista Főgimnáziumba, ott minden hónapban az igazgató úr közölte velem, hogy a társadalomnak munkás emberekre is szüksége van, menjek vissza a gyárba. Elmélyült bennem a fájdalom, hogy idegen lény vagyok Ez ment 1946-ig, akkor édesapám rájött, hogy Erdélyben Románia lesz, ,gyere be velem a gyárba”, mondta. Szerettem a könyveket, elbújtam az egyik raktárba és olvastam. A szakszervezeti elnök megtalált ott, azt hittem, kirúgnak Ehelyett letolta apámat, hogy egy ilyen embert, aki szeret olvasni, behoz napszámosnak a munkásosztálynak értelmiségiekre is szüksége van. Mondtam neki, hogy azért jöttem el a gimnáziumból, mert kiutáltak. Másnap bementünk a Piarista Gimnáziumba, egy pap volt az igazgató, Károli János. Hideg volt, a szakszervezeti elnök küldött tíz vagon fát. .Mivel tartozunk?”, kérdezte az igazgató úr. .Azzal, válaszolt a szakszervezeti elnök hogy ezt a fiút visszaveszik a gimnáziumba.” Erre aztán én lettem a védett ember. Az érettségi után visszamentem a gyárba. Megérkeztem, azt mondja Penkei Tibi, aki azóta mérnök lett: „Elvtárs, újul valami faliújság cikket!” Másnap kijött Kovács András, az Igazság szerkesztője és bevitt az Igazságom.. Gáli Ernő azzal fogadott, hogy: „Öregem, nekem az a feladatom, hogy munkáskádereket toborozzak De van egy kérésem, ne mondd meg senkinek hogy érettségiztél”, így lettem én munkásíró! Az élet ott avatkozik bele, hogy véletlenül nem voltam tehetségtelen és kezdtem írogatni. S megszerettek Erre Gáli Ernő kezdett hozzám ragaszkodni: .Huszárka, van pénzed? Nesze, itt van, nem kell visszaadnod...” Ragaszkodott hozzám, annyira ragaszkodott, hogy mivel ő volt a Bolyain a filozófia tanszék professzora, beíratott az egyetemre: „Huszárka, holnaptól kell menni egyetemre. Egyetemista vagy”. Elmentem egyetemre, megint csakderült, hogy nem vagyok tehetségtelen, másodéven kineveztek tanársegédnek így végeztem az egyetemet, közben írtam az újságot, és kezdtem irodalmat is írni, ez 1948-ban volt, ‘50-ben megjelent az első novelláskötetem. Nem is annyira a tehetség volt a fontos, hanem a származás, munkásszármazású voltam, ez akkor nagyon fontos volt. Közben Gáli Ernő átvitt az Utunkhoz, író lettem. Gáli Ernő egy nap azzal fogad: Huszárka, hallom kineveztek írónak”. Ugyanis meghívtak a fiatal írók első országos kongresszusára. Ment a dolog, kezdtem divatba jönni. ‘59-ben kerültem a színházhoz. A kolozsvári magyar színház a legrégibb magyar színház, de nagyon rosszul ment, mert egy régi öreg társaság vette hatalmába, és nem engedte a fiatalokat érvényesülni. Mindenhol bírálták őket. Azt mondták a románok miért szidjanak bennünket, itt van ez a Huszár, könyve jelent meg, tehetséges, magyar, szidják őt, és kineveztek harminc évesen a magyar színház igazgatójának Ami nem lett volna baj, csak fogalmam se volt, hogy mi az. Ha én nem értek a színházhoz, olyan embereket kell odahozni, akik értenek hozzá! Vaida Vasile, akinek a felesége annyira magyar volt, hogy az már zsidó, azt mondta, hogy ő segít. Olyan embereket vittem oda, mint: Harag György, Taub János, Rappaport Ottó, Kovács György, szereztem lakást is nekik elértem, hogy két-három-négy éven belül hatalmas fejlődésnek indult a színház. A Scinteia azt írta, hogy itt csoda történik Én a románokkal összedolgoztam, a legjobb színházakkal volt kapcsolatom, a Bulandra hozzánk jött vendégjátszani, mert a magyar színházban magyar közönség is nézi őket Constanţa Crăciun művelődési miniszter volt, látta, hogy becsületes emberrel van dolga, ak békét és barátságot akar a románokkal. Liviu Ciulei volt a legjobb barátom, rendezett nálunk is. Az a bukaresti turné, amit szerveztem, egy diadalmenet volt. Most jön a dráma: amikor kderült, hogy milyen nagy színház vagyunk elkezdődött a színházban a könyökölés, mindenk hatalomra akart kerülni, nekem akkor már öt-hat könyvem jelent meg, tudtam, hogy az emberek szeretetéből élek ezt nem akartam elveszíteni. 1964-ben, amikor láttam, hogy milyen könyökölés van, otthagytam a színházat. Támadtak hogy miféle dolog ez, fiatalon kerültem hatalomra. Erre azt mondtam, hogy nem bírom, ha itt maradok ilyen gonosz leszek Változtatni kell: író vagy gonosz színházi ember legyek Az újabb dráma: a pártnak és a hatalomnak megfeleltem, mindenki szeretett, a közönség is, ha én lemondok az a hatalom ellen van. Nem akartak elengedni. Visszakerültem, a párt erőltetésére, az Utunkhoz: takarítónői állásba. ‘64-től én mint takarítónő dolgoztam az Utunksiál Ceauşescu zseniálisan gonosz ember volt, volt egy ötlete: ha ő rákényszerül arra, hogy csináljon Bukarestben állást, lapokat, nem nevez embereket a saját szakállára, mert ő lesz a hibás, ha nem jól sül. Összehívta a magyar értelmiségiek legjavát, Balogh Edgár mesélte el És kérdezte, kt nevezzünk. Edgár mondta, hogy szünetben elkezdtek tanakodni: „itt van ez a Huszár, ez olyan tehetségesen megynek fejjel falnak mert nem tudjuk mit akar ez a gonosz, de ha Huszár elbukik kderül”. Itt nem is hősiességről van szó, hanem racionális meggondolásról, így kerültem én - egyicsit áldozati bárányként - oda. Nem tudtam, és erről a naplóm tanúskodik hogy menjek-e egyáltalán. Felhívtak a kolozsvári párbizottsághoz, egy évig tartott ez a tárgyalás. Megjegyzem, Fazekas János nagyon szeretett bennünket, tartott egy gyűlést ‘57-ben, rettenetesen letolt engem, többünket, miért mondtuk hogy nincs ellenforradalom, azt mondta, ha forradalom lenne, nekem csak fapuskát adna, mert nem tudná, hogy hová jövök Fazekas később felhasználta, hogy ő már megbírált engem. Páskándinak nem volt ilyen háttere, őt is, másokkal együtt letartóztatták börtönbe vitték Engem megvédett Fazekas János. Később felhívattak a párthoz, azt a feladatot kaptam, hogy Földest rúgassam k. Tompa — a megyei párttitkár volt az, ak azt mondta, hogy ha ezt nem csináljátok meg, kirúgok mindenki. Földessel mi szomszédok voltunk Este átjött Földes, szinte sírva mondta, rúgassa, mert egyikünknek maradnia kell a pártban. Mi volt a vád ellene? Éjszaka Vásárhelyen Sütővel kapatosan beszélgettek amit az továbbmondott Hajdúnak Az Utunk legjobb főszerkesztője Gáli Ernő után Földes László volt. Amikor kirúgták akkor Hajdú Győzőék Sütőék üldözni kezdtek bennünket, Paneket is, miért mondtuk hogy nincs ellenforradalom. Amikor k akartak nevezni A Hét főszerkesztőjének konzultáltam a barátaimmal, abban maradtam, hogy vállalom, ha Földes lesz a helyettesem. Dumitru Popescu - a „Dumnezeu”, ahogy hívták mert akkoriban Ceauşescu még nem önállósította magát - volt a KB titkár, ő felelt a sajtóért, rajta keresztül vették vissza Földest is a pártba. Azért ragaszkodtam Földeshez, mert egy hatalmas igazságtalanság történt vele. Kitették a lapoktól, pedig nagyon értett a szerkesztéshez. És nekünk is fontos volt, hogy egy ilyen hozzáértő ember, mint Földes, velünk jöjjön. Fazekas nem volt gonosz ember, egy hibája volt, hogy imádta Hajdút és Sütőt. Az volt a feltétel: rendben van, de legyen egy másik főszerkesztő-helyettes is: Gálfalvi Zsolt. □ Miért lett a nve A Hét? Volt már két ilyen nevű elődje. Örököltük a címet, én nem akartam, azt mondták hogy ez semleges, mert már volt ilyen, nagy baj nem lehet belőle... Sőt, mondták annál jobb, mert össze lehet keverni. U Az indítás napjában (október 23.) volt-e valamilyen mögöttes szándék? Dehogy, sőt, amikor kderült, hogy október 23.-án indítunk én felszaladtam a párthoz, de ott azt mondták hogy nem jelent semmit. □ Hogyan állt össze a szerkesztőség? Általában nem mi válogattunk ,jelöltek embereket. De jól alakult. Mi egy közösségi orgánum voltunk nemcsak lapot csináltunk hanem: A HoMa állítását Kovásznán, a szárhegyi alkotótábort, a székelyudvarhelyi Népszínházát. Még ennél is több voltunk érdekszervezet. Beszterce mellől, Szilágytacsról jött le egy pap még valakiől, Petőfi ünnepséget (folytatás az 5. oldalon) is