A Hon, 1864. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1864-02-14 / 36. szám
i feftT, i ^imuAR 13. Politikai szemle, Pest, febr. 18. (II.) A szövetséges osztrák és porosz csapatok megkezdették a hadmiveletet a düppeli sánczok ellen is, melyek mögött és Alsen szigetén 3 hadosztály, körülbelül 20,000 ember áll a megmentett dán seregből. A port szók e hó 10-kén kémszemlét tartottak a düppeli sánczok felé, s kiderült, hogy a dánok egy óra járásnyira állnak a sánczok mögött. Két század a porosz testőrségből harczba bocsátkozott a dánokkal. Az osztrák hadcsapatok benyomultak Bauba. Egy hamburgi sürgöny szerint Atzbüllnél heves harcz lett volna. A távirdai jelentés nem tudatja, váljon osztrák vagy porosz hadcsapatok csatáztak a mondott helyen a dánokkal. Boroszlói tudósítások szerint ismét 3—4000 osztrák fog ott átmenni Észak felé. Berlinből a napokban 6000 porosz indult Hamburgba, kik az Eideren innen, tehát Holsteinban foglalnak szilárd állást. A Schleswig occupatiójára vonatkozó diplomatiai hírek kuszáltabbak ma, mint valaha. Beszélnek fegyverszünetről, congressusról, a francziák császárának békebiráskodásáról. De mindezen hírek alig bírnak valami alappal. Angolország az igaz, minden erejét megfeszíti, hogy fegyverszünetet hozzon létre a harczoló felek között, — de törekvésének még eddig kevés a sikere. Francziaországnak aligha érdekében áll még ily törekvések erélyes támogatása. Ily lépésre csak akkor határozná el magát, ha Angolország már tettleg beavatkozott,vagy készségét nyilvánította a congressusra. Angolország magatartását érintvén, erre vonatkozólag igen érdekes felvilágosítást találunk az „Ind. beige“ legújabb párisi levelében. Az angol miniszterek e hó 8-kán tanácskozmányt tartottak, s annak tárgya Angolország magatartása volt azon eshetőségre nézve, ha Poroszország és Ausztria elhagynák az 1852-ki álláspontot. Megvitattak minden eshetőséget, s ez alkalommal nem nyilvánultak a kabinet keretében a máskor kitörni szokott véleményeltérések. Megegyeztek abban, hogy Angolország ismét felszólítsa Poroszországot és Ausztriát Schleswig-Holstein kiürítésére, mihelyt a dán király (tán birodalmi gyűlés?) felfüggeszti a novemberi alkotmányt. Ha a német hatalmak visszautasítnák e kérelmet , Angolország azt háború-esetnek tekinti. A miniszterek mindnyájan beleegyeztek e lépés megkísérlésébe. Megjegyzendő azonban, hogy a királynő most is, valamint régebben, ellenez minden oly lépést, mely szakítást idézhet elő Angol- és Németország köött. Kérdés ennélfogva: miként vehetik rá, miniszterek ily lépésre a királynőt, vay ha ez nem sikerül, leteendik- e tározónkat. Az utóbbi esetben tory kabinet foglalja el Palmerston lord kabinetjének helyét, de ez sem lesz kevésbbé hajlandó Dánország támogatására. A különbség csak abban állna Derby-Disraeli és Palmeston-Russell lord kabinetje közt, hogy amazok nem lennének oly rendszeres ellenei Napóleon császár congressus tervének, mellyel a franczia kormány még eddig föl nem hagyott. Egyébiránt még azon esetben is , ha Angolország elfogadja a congressust, sok időbe kerül, míg a kérdés az európai hatalmak zöld asztalára kerülhet. Nagyon kétséges, hogy Orosz-, Poroszország és Ausztria elfogadnák a congressus eszméjét, melynek valósítása Európa térképének megváltoztatását vonná maga után nemcsak Dán-, hanem Lengyel- és Olaszországot illetőleg is. A diplomátiai helyzet ezen tekintetek és körülményeknél fogva épen nem mondható megnyugtatónak. Ezt mutatja azon körülmény, hogy a franczia figyelő hadsereg felállítását ismét inkább emlegetik. A „Nation“ (Morny hg lapja) azt írja, hogy Francziaország 50,000 főnyi figyelő sereget állit föl a Rajna mellett. A félhivatalos „Oest. Zrg.“ párisi levelezője pedig jól értesülő körökből hallja, hogy Francziaország tábornagyjai mindnyájan összehivatnak, s e tanácskozmány tárgya lesz : egy figyelő hadsereg felállítása Savoyában. Ezen két figyelő franczia sereg felállítása, — ha valósul — mindenesetre azt mutatná, hogy Francziaország két oldalról is érdekelve van, a keletkezhető hajók miatt. Francziország ezen kényes állását a félhivatalos „Constitutionnel“ is constatálja. E lap azon véleményen van, hogy" a Dannewirke odahagyása csak a háború tovább nyújtását eszközli. Attól tart, hogy más nemű nehézségek adják elő magukat, mint a háború előttiek, s hogy az alkudozások alapja elsodortatott. A félhivatalos lap sajnálattal néz a sok keletkezhető nehézség és bonyodalom elibe, mint azon igazságtalan szándék, hogy Fehérvárral ne Nagy-Várad, hanem Arad köttessék egybe, holott kétséget nem szenved, miszerint nemzetgazdasági tekintetben a nagyvárad-fehérvári vonal sokkal czélirányosabb. Ugyanis : a) A várad-fehérvári vonal mellett vagy attól legfeljebb egy mértföldnyi távolságra Erdély nyugati határszélétől kezdve Fehérvárig fekszik ezer léleknél nagyobb város, — Fehérvárt kivéve — 10, melynek összes népessége tesz 44630 lelket. Az aradfehérvári vonal mellett vagy hasonló távolságra Erdély nyugati határszélétől kezdve Fehérvárig fekszik ily város — Fehérvárt kivéve •— 3, melynek összes népessége tesz................................8170 „ különbség : 36460. „ és igy a várad-fehérvári vonalon fekvő erdélyi városoknak népessége ötszörie több. l). b) A várad-fehérvári vonal mellett esnek Erdély leghíresebb sóbányái, honnan a só Várad felé tengelyen, Arad felé a Maroson vitetik. c) Arad-Fehérvár közt foly a hajókázható Almaros, melyen jelenleg is nem csak só, de nagymennyiségű épitőfa-anyagok, sőt kiseb mennyiségben gabona, mész és egyébb terük is szállíttatnak. Mely közlekedés — a Maros szabályozása után, mi soká nem késhetik,— az aradfehérvári vonalnak igen veszélyes vetélytársa leend. Mig Várad és Erdély közt a Körös foly, egy jelentéktelen kis viz, melyet csak is áradáskor lehet faszállitásra némileg használni. Arad és Erdély közt, igaz, dusabb vidék terjed el mint Várad és Erdély közt. De ez Arad vidéke az arad-fekete-tengeri vasútnak forgalmát csak Arad és Erdély közt növelné némileg, miután terményei Pestre, Triestbe, Bécsbe vitetnek, s áruczikkeit is nyugatról s délről kapja. E mellett e vidék nincs is annyira rászorulva a vasútra, miután — mint említők — hajókázható folyó mellett fekszik. De miután Magyarban egész vasúthálózattal van ellátva, illő is,hogy az Erdélyen átviendő egyetlen vonal irányának kijelölésében, Erdély érdekeire fordittassék a főfigyelem. Egyébiránt a várad-fehérvári vonal egész hosszúsága mellett vagy közelében 13 város fekszik, melynek népessége ................................ 65,420. Ellenben az arad-fehérvári mellett vagy közelében hasonlag 13 város, de melynek összes népessége csak 44110. Fehérvárt egyikhez sem számítva.— Különbség . . 21310. így tehát a vonalak egész hosszát véve a várad-fehérvárinak városai népesebbek. A várad-fehérvári vonal mellett álló nemzetgazdasági előnyökkel szemben nem lehet sem stratégiai, sem világkereskedési indokokat előhozni. Stratégiai indokokat nem, nert ez érdekelt Bieltz ezredes, gróf Degenfeld hadügyminiszter, és a hadügyministerium nyilatkozatai szerint a váradfehérvári mellett szólnak.2) Világkereskedési indokokat sem, mert e két vonal egyfelől Szolnoknál, másfelől Fehérvárnál egymással egyesül, és ha a várad-fehérvári valamivel talán hosszabb is lenne, ellenben a váradszolnoki vasút határozottan rövidebb. Hogy a várad-fehérvári és arad-fehérvári vonalak vannak-e trachozva, s ha igen, mi ennek eredménye, azt nem tudjuk ; azonban a postahivatal számítása szerént, az arad-fehérvári országút, levonva azon kerülést, mely a fehérvári és a sibeti posta közt Szász-Sebes felé előfordul, csak egy statióval rövidebb a váradfehérvárinál. E magában csekély különbség pedig felényire leapad, ha a tervezett arad-szebeni vonal Szászvárostól nem Sz.-Sebesen s Szerdahelyen, hanem Koslárdon, Kis-Kapuson , Vízaknán át vitetik Szebenbe, mivel ekkor a tervezett várad-szebeni és arad-szebeni vonalak nem Fehérvárnál, hanem Koslárdnál találkoznak egymással, mely Váradhoz egy mértfölddel közelebb esik, mint Fehérvár. A különbség minden esetben csekély, melyért Fehérvárt Várad helyett Araddal öszvekötni igen czéliránytalan lenne , nem csak nemzetgazdasági, hanem financiális tekintetből is, miután a várad-fehérvári vonalon a forgalom nagyobb lévén, ez magát jobban kifizetné, következőleg garantirozása kevesebb pénzbeli áldozatot igényelne. Ha elgondoljuk, mennyivel előnyösebb a várad-fehérvári vonal, önkénytelenül azon gondolatra jövünk, miszerint csakugyan alapos lehet azon a Pester Lloydban megemlített állítás, hogy az aradszebeni vonalban a czél nem más, mint Kolozsvárt a vasúttól minden áron elzárni. Midőn Gross, mint előbb említők, néhány nap előtt a bizottmányban inditványozá, miszerint mindkét vonal tervezete szakértők által vizsgálat alá vétessék , indítványa votorum pluralitate félre vettetett.3) Mi arra mutatott, hogy a bizottmány’ azon kormányrészről tett nyilatkozatot, miszerint a két vonal közt egyiknek sem kíván elsőbbséget adni 4), nem méltányolta. Azonban e perczben olvassuk a „Wiener Lloyd“ idei 36-ik számában, hogy a bizottmány az arad-szebeni vonalt illető tervezetek megvizsgálására kinevezett szakértőknek utólagosan csakugyan meghagyta, hogy vizsgálatukat a Várad-Kolozsvárira is kiterjesszék. És már most biztosan remélhetjük, hogy a bizottmány az erdélyi vasút ügyének tanulmányozására magának időt veeni. Ily fontos ügyet, melytől függ Erdély sorsa, amúgy könnyű szerrel, ugyszólva könyv nélkül elhatározni, a parlamentáris hiedelemmel nem is egyeznék meg. Bizonyosan a Reichsrath sem mulasztandja el, az erdélyi főigazgató tanácsnak, az erdélyi főkanczelláriának, a hadügyminisztériumnak , Ghega lovagnak hivatalos fölterjesztéseivel és nyilatkozataival, valamint szakértő férfiaknak — köztük Bekének — nézeteivel közelebbről megismerkedni, mielőtt egy ily életbevágó ügyben határozatát kimondaná. Reméljük, tekintetbe veendi az erdélyi magyaroknak, székelyeknek egyhangú óhajtását, a románok és szászok többségének kivonatát, melyek a n.várad-kolozsvár-segesvár-brassó-bodzai fő- és a kis-kapus-szebeni, valamint koslárd-fehérvári szárnyvonalakban pontosul, miben Grossnak, Alduliánnak , Baritiunak fenn említett nyilatkozatuk után többé kételkedni nem lehet. A „Gazetta Trans“ elkeseredve nyilatkozik a vöröstoronyi vonal ellen következő szakban: „Azon hittel, reménnyel küldők követeinket a Reichsrathba, „hogy .............. egy az ország szivén Brassó felé vitt vonal, iparunkat, kereskedelmünket, gazdászatunkat föl fogja virágoztatni. Ezt hittük, midőn a Reichsrathba való menést megszavaztuk ; ezt hitte, így remélte az egész román nemzet. — És most“, sat. 6) A Gazetta, felebbi szavaiban igen practice nyilatkozik, a nélkül azonban, hogy a convenientiákat szem előtt tartaná, mert Nem szabad nekünk föltenni, hogy Erdélyben bárki is anyagi haszon reménye fejében szavazta volna meg a Reichsradtot. Még kevésbé szabad föltenni, — részünkről föl sem tesszük —hogy a Reichsrath a vasút irányát politikai sympathiák után kivánná kijelölni, hogy a val politikai meggyőződéseket kivánnia megjutalmazni vagy büntetni. Mert hiszen a vasútnak a politikával semmi köze. Azon ellenvetést, hogy az arad-szebeni vonalak stratégiai tekintetből nem elfogadhatók, nem lehet e szókkal megczáfolni: „Mi a Reichsrathot megszavaztuk.“ Azon tényt, miszerint e vonalak Erdély közérdekeivel nyilt ellentétben állnak, nem lehet megsemmisitni e szókkal: „Mi a Reichsrathot megszavaztuk.“ Azon hátrányt, melyet e vonalak bármelyike a világkereskedésre hárintana, helyre nem hozná e refram: „Mi a Reichsrathot megszavaztuk.“ Azután Brassó, Kőhalom, Segesvár, Meggyes, Besztercze is megszavazták a Reichsrathot, következőleg hasonló joggal követelhetnék e szászvárosok, hogy Ők egy n.váradsegesvár-brasssói vonal által jutalmaztassanak meg. Szerencsétlen ország , melyben az anyagi kérdések politikai szint öltenek föl! Politikai nézetek, kormányzási rendszabályok , sőt az alkotmányok is változandóság alá vannak vetve, mutatja ezt az utolsó évek világtörténete is, míg ellenben vasutak századok számára építtetnek. Minisztériumváltozáskor lehet tisztviselőket letenni, újakat kinevezni, de már megépített vasutakat fölszaggatni, helyettük ideiglenesen újakat épitni, hogy" azokat a jövő minisztérium újra fölszaggattassa; ez a képtelenségek körébe tartozik. E vasút ügye legelső, Erdélyt kiválólag érdeklő fontos kérdés, melyben a Reichsrath Erdély sorsa fölött határozatot teend, melyben Magyarhon és Erdély a Reichsrathot a teendő határozathoz képest megitélendi. Ha a Reichsrath a várad-Kolosvár- Segesvár- brassói fő-, a szebeni és fehértvári szárny-vonalakat, melyekben pontosannak minden bel- és külérdekelt, félre veti. Ha a Reichsrath a Baritiu által oly helyes tapintattal ajánlott n. várad-fehérvári vonalt sem fogadja el, melynek az arad-fehérvári fölött annyi előnye van, mely annyi érdeknek kedvez és azon oly heves vitákra alkalmat adott, kérdés: váljon Szebent okvetlen fővonallal kellemegajándékozni , vagy elegendő leend azt a várad-brassói vasúttal szárnyvonal által egybekötni,mint nyilt kérdést fönhagyván , egyik alternatíva fölött sem tör pálctát ? Ha a Reichsrath még a várad-fehérvár-szebeni vonalt is leszavazza, mely Erdély nagy részét a legczélirányosabb irányban vasúttal ellátja, anélkül hasonlólag, hogy az említett szebeni kérdést végleges határozat által megoldaná.) Ha a Reichsrath a méltányoságnak, a nemzetgazdaság józan elveinek, a stratégia érdekeinek fennemlitett fokozatait egyaránt en bloc visszavetné. Ha a Reichsrath Erdély sorsát annyira sem méltányolná, hogy e vasut-ügynek elhatározását, mely e testületet készületlen lepte meg, bővebb tanulmányozás és vizsgálat végett legalább elnapolja, a mit e szegény ország a jelen körülmények közt nagy nyereségnek venne. Ha ellenben a Reichsrath az arad-szebeni vonalt fogadná el,mely sem az erdélyi sem a pontusi nevezetre nem érdemes, miután valamint ez ország, úgy a világkereskedés érdekeivel nyilt ellentétben áll, — mely Vöröstoronyhoz vitetve igaz kevesebbe kerülne, de osztán semmit sem is érne — mely ha Brassóval köttetik egybe, egy arad-fehérvár-szeben-brassói vonal jő létre, egy a várad-kolosvár-segesvár-brassóinál — mint feljebb említők — jóval silányabb vonal. Úgy e határozat után, az erdélyieknek rész néven venni nem lehetne, ha a Reichsrath iránti bizalmuk ezáltal nem növekednék. Részünkről meg vagyunk győződve, hogy azok, kik az arad-szebeni vonalt minden áron létre akarják hozni, az uj institutióknak többet ártanak, mint azok, kik a szebeni országgyűlésen meg nem jelentek. A. B. ) Zur Beleuchtung stb. lap 80—31. 2) Zur Beleuchtung *tb. lap 10—13. s) P. Lloyd idei 1 6-ik szám, táti lap Ugyanott 4) Korunk idei 12-ik szám. Erdély a Reichsrath protectiója alatt, ír. Semmi sem keseríti el a magyarokat és székelyeket inkább és jogosabban. Schleswig occupatiója az angol parliamentben Cecil 1. kérdi: Vájjon kérte a kormány Ausztria és Poroszország kormányaitól felvilágosítást az iránt, hogy Augustenburg b. Schleswigben több helyütt az osztrák és porosz hadcsapatok színe előtt kiáltatott ki, s ha még nem kért, szóló szeretné tudni, vajjon szándékozik e a kormány e részbeni felvilágosítást kérni. Azt is kivánja tudni: hivatalos úton van-e a kormány a felől értesítve, hogy a porosz kormány nézete szerint Bismarck sürgönye, — mely csütörtökön olvastatott fel — most, miután a háború már kitört, többé nem érvényes ? Palmerston 1. Ő felsége kormánya a felett, hogy mintegy az osztrák és porosz csapatok oltalmának árnyékában Holsteinban úgy mint Schleswigben oly lépések tétettek, melyek által Augustenburg hg. a két herczegség uralkodó fejedelmévé kiáltatott ki, Ausztria és Poroszország kormányainál megtette kifogásait, mivel az ily eljárás egyátalában nem férhető össze azon tisztességes magaviselettel (good faith) melyet Ausztriának s Poroszországnak követniök kell vala, miután az 1852-iki szerződés kötelező erejét elismerik, amely arra kötelezi őket, hogy Dánia kiályát mindazon államok uralkodójául elismerjék, melyek az imént elhunyt király uralkodásához tartoztak, valamint azon nyilatkozatokkal sem fér össze eljárásuk, miszerint készek a dán monarchia integritását tiszteletben tartani. A porosz kormány kinyilatkoztata, hogy roszalja a Schleswigben történt dolgokat, s hogy parancsok fognak Berlinből oda küldetni ezen dolgok rendbehozása iror. A holsteini dolgokat illetőleg figyelembe veendő, miszerint ezen hűséget olyan hadcsapatok szállották meg, melyek a német szövetségnek és igy nem közvetlen Ausztriának s Poroorszszágnak rendelkezése szerint jártak el. Ezenkívül a porosz kormány azon világos nyilatkoztatát, hogy az 1852 iki szerződéshez szorosan kíván ragaszkodni, s a dán monarchia épségét tiszteletben szándékozik tartani, nem desavoulta. Azon sürgődnek végső része, melyben ezen nyilatkozat foglaltatik, más helyütt taglaltatott, s annak jelentése valóban nem eléggé világos ; mindazáltal a zárkövetkeztetés, amit szükségkép kell belőle kivonni, az, hogy akármiféle kérdések merülnének fel, az osztrák és porosz kormányok azokat a londoni szerződést aláíró hatalmakkal közösen szándékoznak elintézni. Egy ideig azt állították Berlinben, hogy ha a dánok Schleswigben ellenszegülnének a német hadcsapatok bevonulásának, s ellenállásuk harczot idézne elő, ebből háború fogna támadni, a háború pedig megszüntetné a szerződéseket. Erre mi azt feleltük, hogy ez egészen viszás van volna, mert ha érvényre emeltetnék, minden erősebb hatalom, amely reá nézve kényelmetlen szerződésben állana, hozzá mérve aránylag gyengébb hatalommal, hogy kiszabadulhasson annak kötelező ereje alól, csak provokálatlan s igazolatlan támadással rohanná meg a másik félt s azután így szólana : „Kitört a háború s a háború megszüntet minden szerződést, s e szerint mi saját nem provokált megtámadásunk által kibontottuk magunkat minden kötelezettségből.“ Ez olyan tan, amilyet bizonyára egy kormány sem pártolhat komolyan, amely csak egy keveset is tart az önbecsülésre, s a szótartás elvei iránt tisztelettel viseltetik. Ilyen elv felállítása valóságos gyalázat lenne minden polgárisult országra nézve. Az előttem szólott nemes lordnak utóbbik kérdésére elég lesz válaszul azon megjegyzés, miszerint a porosz kormány ezen háborús intézkedés kezdetétől fogva tudatta velünk, hogy az 1852-iki szerződések és a dán monarchia épségének fentartásához szorosan ragaszkodik. Bentinek felhozza azt a szállongó hírt, hogy a kormány a hadseregben s különösen a tüzérségben leszállításokat tervez, s reméli, hogy a kormány alaptalannak fogja azt nyilvánítani. Ha a miniszterelnök nem biztosíthatja szólót arról, miszerint nem lehet attól félteni Angolországot, hogy a dán háborúba bele fog sodortatni, s a válasz hihetőleg az leend, hogy ez a dolgok további fejlődésétől függ , akkor szóló azt kérdi: váljon elég-e, a nemes lord vélekedése szerint, az országban jelenleg létező haderő az ország megvédésére ? Palmerston 1: Azt tartom, jobb lett volna, ha a tisztelt előttem szóló úr, néhány nappal későbbre halasztotta volna első kérdését, amidőn a hadseregi és hajóhadi költségvetés elénk lesz terjesztve, mert atból tisztán ki fog tűnni, azon szárazi és tengeri haderő mekkorasága, amelynek költségvetése megszavazását a kormány czélirányosnak vélte a háztól kérni. Azonban valami nagy reductiótól való félelmével bátran felhagyhat a tisztelt ur , mert ha remélünk is némi megtakarít hatásokat a hadseregi és hajóhadi kiadásoknál; azért még nem fogjuk haderőnket gyöngíteni, a leszállítás csakis annyiból állhat, amennyi a jómai szigetek átadásának természetes következményekép tekinthető. A kérdés másik részét illetőleg, amelyben az kívántatik tőlem, hogy prófétai szerepet játszam, kénytelen vagyok ezen feladatot magamtól egyszerűen visszautasítani s fájdalommal kijelenteni, hogy nem vagyok képes a kívánt határozott felelettel szolgálni. Egyébiránt épen nincs szokásban, de nem is kívánatos, hogy ő isgének kormánya előre kibeszélje, miféle intézkedéseket fogna a koronának vagy a háznak ajánlani bizonyos,még be sem következett körülmények közt. A jövendő egy jövő be tett könyv, s aki abból olvasni kíván, bizonyára gyakran tévedésbe fog esni annak magyarázatában. Mindazáltal erős meggyőződésem, miszerint: ha a körülmények úgy hoznák magukkal, hogy a kormánynak a parlament és az ország által támogatott nézete szerint nagy szárazi és vízi haderőt kellene kifejteni, az ország segélyforrásai, s a nemzet szelleme kellőleg meg bírnának a helyzetnek felelni. Tehát bízvást megnyughatik a tisztelt úr abban, hogy akármit fognak a jövendő körülmények igényelni, az ország mindenkor birtokában leend a kellő eszközöknek az előfordulandó követelmények kielégítésére. Azonban kénytelen vagyok annak kijelentését visszautasítólag megtagadni , hogy mihez fogja magát ő fige kormánya még be sem következett körülmények közt tartani. Mi tökéletesen szabadok vagyunk, s azok is maradunk : mindazáltal a korona felelős tanácsadóinak kötelességévé válik, hogy véleményét a dolgok felett akkor állapítsa meg midőn bekövetkeztek, nem pedig még mielőtt előfordultak volna. A felsőház ülése febr. 9-én. Russell gróf felelve Malmesbury lordnak, mondja, hogy Anglia nem engedte meg,hogy a schleswigi ügy tisztán német kérdéssé váljék. A kormány ezt mindig nemzetközi kérdésnek tartotta. A kormány nem bír arra biztosítékkal, hogy Ausztria és Poroszország kivonulnak Schleswigből, ha Dánia a nov. 18-ki alkotmányt visszavenné. Ami az 1852-ki szerződést illeti, Anglia azt nem tekintheti megsemmisítettnek a háború által, a többi aláírók irányában. Teljes lehetlen, hogy oly szerződés, melyet Anglia, Francziaország, Oroszország és Svédország kötöttek, a háború következtében két hatalom által eltöröltessék. Szokásban van, a hadat indító hatalmaktól megkérdeni, minő czélja van a vállalatnak? Poroszország azt felelé, követelései Dánia irányában az 1852-ki szerződéseken alapulnak ; tehát elismerte a dán monarchia épségét, amint ez a nevezett szerződés által megalapíttatott. Ausztria válasza ugyanazonos a porosz jegyzékkel. Ausztria és Poroszország, a midőn ezen nyilatkozatokat tevék, tudták, hogy Dánia ellenálland Schleswig megszállásának. Tehát igen könnyelmű állítás azt követelni, hogy nyilatkozataik azon időben adattak, amidőn béke uralkodott, de másnap minden ígéret a háború által megsemmisült. Russell gróf Ausztriát és Poroszországot a londoni jegyzőkönyv által lekötelezetteknek tartja, vonatkozólag Dánia biztosított integritására. Hiszi, hogy Ausztria és Poroszország nyilatkozatainak ez az értelme. Lord Derby ezen magyarázatokat, kielégítőnek találja, de sajnálja hogy Anglia nem nyert e tekintetben biztosítékot a német hatalmaktól. Reméli, hogy a kormány arra fog törekedni, hogy ez megtörténjék. Russell lord megígéri. Az alsóház ülése febr. 9-én. Peacock kérdi, kapott e a kormány tudósítást arról, hogy Kopenhágában zendülés ütött ki ? Lord Palmerston. Ezen hírt a lapokban olvastam, azonban már meg van czáfolva. Igaz, hogy a dán sereg visszavonulásának s a Dannewirke elhagyásának híre, kiált Kopenhágában, nagy elégedetlenséget okozott, s az utczákon csoportosodások történtek, de a tömeget a rendőrség és katonaság szétoszlatta. D’ Izraeli tudni óhajtaná, váljon a kitört háború a német hatalmakat Anglia irányában is feloldozá az 1852-ki szerződések kötelékei alól, s ha az ezen szerződésekből származó viszonyok egészen függetlenül állnak azon helyzettől, melybe Dánia a német hatalmakkal jutott. Szónok hiszi, hogy Palmerston lord tegnap azt adá értesül, hogy a német hatalmak azonnal kivonulnak Schleswigből, ha Dánia követeléseiket teljesíti. Tudni óhajtaná, vájjon a háború kezdete előtt vett-e a kormány Ausztriától és Poroszországtól oly nyilatkozatot, hogy e hatalmak azonnal visszaadják Schleswiget, mihelyt a megszállás czélja el lesz érve. Lord Palmerston válaszol: Tegnap csak azt akara mondani, hogy Berlinben és Németország más városaiban azon kérdést vitaták, vajjon a háború által az 1852-ki szerződések megszüntettek-e ? azonban a bécsi és berlini kabinetek nem helyezik magukat ezen alapra. E hatalmak már elismerték a londoni jegyzőkönyv kötelező erejét, s több ízben kijelenték szándékaikat,a dán monarchia épentartása érdekében , tehát a közbejött háború nem szüntetheti meg a korábbbi kötelezettségeket s másként is ezen szerződés megtartása nem csak Ausztriát s Poroszországot illeti. „A kötelezettségek együttesen írattak alá a többi hatalmakkal, s ami Dánia és a két német hatalom közt külön történik, Ausztriát és Poroszországot fel nem oldozhatja a többi hatalom iránt vállalt kötelezettségeik alól. Hasonló eset ez azon szerződéshez, melyet az öt haza *) Hogy Fehérvár Vörös toronynyal köttessék e egybe per Szeben, vagy a bodzai passussal, per Szeben Brassó vagy per Kis-Kapus-Segesvár- Brassó : e kérdésnek megoldása a fehérvár-szebeni vonal létre jötte után, csak is azon esetben marad függőben, ha e két város mint Ghega ajánlja, per Kollárd-Kis-Kapus köttetik egybe, mivel ekkor fönmarad azon alternativa is, hogy idővel a fehérvár- kis-kapusi vonal vitessék Brassóba. Mely alternativa egy fehérvár-szerdahely-szebeni vonal által elenyészik.