A Hon, 1864. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1864-02-14 / 36. szám

i­ feftT, i ^imuAR 13. Politikai szemle, Pest, febr. 18. (II.) A szövetséges osztrák és porosz csapatok megkezdették a hadmiveletet a düppeli sánczok ellen is, melyek mögött és Alsen szigetén 3 hadosztály, körülbe­lül 20,000 ember áll a megmentett dán seregből. A port szók e hó 10-kén kém­szemlét tartottak a düppeli sánczok felé, s kiderült, hogy a dánok egy óra járás­nyira állnak a sánczok mögött. Két szá­zad a porosz testőrségből harczba bocsát­kozott a dánokkal. Az osztrák hadcsapa­tok benyomultak Bauba. Egy hamburgi sürgöny szerint Atzbüllnél heves harcz lett volna. A távirdai jelentés nem tudat­ja, váljon osztrák vagy porosz hadcsapa­tok csatáztak a mondott helyen a dánok­kal. Boroszlói tudósítások szerint ismét 3—4000 osztrák fog ott átmenni Észak felé. Berlinből a napokban 6000 porosz indult Hamburgba, kik az Eideren innen, tehát Holsteinban foglalnak szilárd állást. A Schleswig­ occupatiójára vonatkozó diplomatiai hírek kuszáltabbak ma, mint valaha. Beszélnek fegyverszünetről, con­­gressusról, a francziák császárának béke­­biráskodásáról. De mindezen hírek alig bírnak valami alappal. Angolország­ az igaz, minden erejét megfeszíti, hogy fegy­verszünetet hozzon létre a harczoló felek között, — de törekvésének még eddig kevés a sikere. Francziaországnak aligha érdekében áll még ily törekvések erélyes támogatása. Ily lépésre csak akkor ha­tározná el magát, ha Angolország már tettleg beavatkozott,vagy készségét nyilvá­nította a congressusra. Angolország magatartását érintvén, erre vonatkozólag igen érdekes felvilágo­sítást találunk az „Ind. beige“ legújabb párisi levelében. Az angol miniszterek e hó 8-kán ta­­nácskozmányt tartottak, s annak tárgya Angolország magatartása volt azon eshe­tőségre nézve, ha Poroszország és Ausz­tria elhagynák az 1852-ki álláspontot. Megvitattak minden eshetőséget, s ez al­kalommal nem nyilvánultak a kabinet ker­etében a máskor kitörni szokott véle­ményeltérések. Megegyeztek abban, hogy Angolország ismét felszólítsa Porosz­­országot és Ausztriát Schleswig-Holstein kiürítésére, mihelyt a dán király (tán birodalmi gyűlés?) felfüggeszti a novem­beri alkotmányt. Ha a német hatalmak visszautasítnák e kérelmet , Angolország azt háború-esetnek tekinti. A miniszte­rek mindnyájan beleegyeztek e lépés megkísérlésébe. Megjegyzendő azonban, hogy a királynő most is, valamint régeb­ben, ellenez minden oly lépést, mely sza­kítást idézhet elő Angol- és Németország kö­­­ött. Kérdés ennélfogva: miként vehetik rá­­, miniszterek ily lépésre a királynőt, va­y ha ez nem sikerül, leteendik- e tár­ozónkat. Az utóbbi esetben tory kabinet foglalja el Palmerston lord kabinetjének helyét, de ez sem lesz kevésbbé hajlandó Dánország támogatására. A különbség csak abban állna Derby-Disraeli és Pal­m­­eston-Russell lord kabinetje közt, hogy amazok nem lennének oly rendszeres el­lenei Napóleon császár congressus tervé­nek, mel­lyel a franczia kormány még eddig föl nem hagyott. Egyébiránt még azon esetben is , ha Angolor­szág elfogadja a congressust, sok idő­be kerül, míg a kérdés az európai ha­talmak zöld asztalára kerülhet. Nagyon kétséges, hogy Orosz-, Poroszország és Ausztria elfogadnák a congressus eszmé­jét, melynek valósítása Európa térképé­nek megváltoztatását vonná maga után nemcsak Dán-, hanem Lengyel- és Olasz­országot illetőleg is. A diplomátiai helyzet ezen tekintetek és körülményeknél fogva épen nem mond­ható megnyugtatónak. Ezt mutatja azon körülmény, hogy a franczia figyelő had­sereg felállítását ismét inkább emlegetik. A „Nation“ (Morny hg lapja) azt írja, hogy Francziaország 50,000 főnyi figyelő sere­­get állit föl a Rajna mellett. A félhivatalos „Oest. Zrg.“ párisi levelezője pedig jól ér­tesülő körökből hallja, hogy Francziaor­szág tábornagyjai mindnyájan összehi­vatnak, s e tanácskozmány tárgya lesz : egy figyel­ő h­adsereg fel­állítása Savoyában. Ezen két figyelő franczia sereg felállítása, — ha valósul — mindenesetre azt mutat­ná, hogy Francziaország két oldalról is érdekelve van, a keletkezhető ha­jók miatt. Francziország ezen kényes állását a félhi­vatalos „Constitutionnel“ is constatálja. E lap azon véleményen van, hogy" a Dan­­newirke odah­agyása csak a háború to­vább nyújtását eszközli. Attól tart, hogy más nemű nehézségek adják elő magukat, mint a háború előttiek, s hogy az alku­dozások alapja elsodortatott. A félhivata­los lap sajnálattal néz a sok keletkez­hető nehézség és bonyodalom elibe, mint azon igazságtalan szándék, hogy Fehérvárral ne Nagy-Várad, hanem Arad köttessék egybe, holott kétséget nem szen­ved, miszerint nemzetgazdasági tekintet­ben a nagyvárad-fehérvári vonal sokkal czélirányosabb. Ugyanis : a) A várad-fehérvári vonal mellett vagy attól legfeljebb egy mértföldnyi távolság­ra Erdély nyugati határszélétől kezdve Fehérvárig fekszik ezer léleknél nagyobb város, — Fehérvárt kivéve — 10, mely­nek összes népessége tesz 44630 lelket. Az aradfehérvári vonal mellett vagy hasonló tá­volságra Erdély nyugati határszélétől kezdve Fe­hérvárig fekszik ily város — Fehérvárt kivéve •— 3, melynek összes népessége tesz................................8170 „ különbség : 36460. „ és igy a várad-fehérvári vonalon fekvő erdélyi városokn­ak népessége ötszörie több. l). b) A várad-fehérvári vonal mellett es­nek Erdély leghíresebb sóbányái, hon­nan a só Várad felé tengelyen, Arad felé a Maroson vitetik. c) Arad-Fehérvár közt foly a hajókáz­­ható Almaros, melyen jelenleg is nem csak só, de nagymennyiségű épitőfa-anya­­gok, sőt kiseb mennyiségben gabona, mész és egyébb terük is szállíttatnak. Mely közlekedés — a Maros szabályozá­sa után, mi soká nem késhetik,— az arad­fehérvári vonalnak igen veszélyes vetély­­társa leend. Mig Várad és Erdély közt a Körös foly, egy jelentéktelen kis viz, me­lyet csak is áradáskor lehet faszállitásra némileg használni. Arad és Erdély közt, igaz, dusabb vi­dék terjed el mint Várad és Erdély közt. De ez Arad vidéke az arad-fekete-tengeri vasútnak forgalmát csak Arad és Erdély közt növelné némileg, miután terményei Pestre, Triestbe, Bécsbe vitetnek, s áru­­czikkeit is nyugatról s délről kapja. E mellett e vidék nincs is annyira rá­szorulva a vasútra, miután — mint emlí­tők — hajókázható folyó mellett fekszik. De miután Magyarban egész vasúthá­lózattal van ellátva, illő is,hogy az Erdé­lyen átviendő egyetlen vonal irányának kijelölésében, Erdély érdekeire fordittas­­sék a főfigyelem. Egyébiránt a várad-fehérvári vonal egész hosszúsága mellett vagy köze­lében 13 város fekszik, melynek né­pessége ................................ 65,420. Ellenben az arad-fehérvá­­ri mellett vagy közelében hasonlag 13 város, de mely­nek összes népessége csak 44110. Fehérvárt egyikhez sem számítva.— Különbség . . 21310. így tehát a vonalak egész hosszát véve a várad-fehérvárinak városai népesebbek. A várad-fehérvári vonal mellett álló nemzet­gazdasági előnyökkel szemben nem lehet sem stratégiai, sem világkeres­kedési indokokat előhozni. Stratégiai indokokat nem, n­ert ez érdekelt Bieltz ezredes, gróf Degenfeld hadügy­miniszter, és a hadügy­mini­s­­terium nyilatkozatai szerint a várad­­fehérvári mellett szólnak.2) Világkereskedési indokokat sem, mert e két vonal egy­felől Szolnoknál, más­felől Fehérvárnál egy­mással egye­sül, és ha a várad-fehérvári valamivel ta­lán hosszabb is lenne, ellenben a várad­­szolnoki vasút határozottan rövidebb. Hogy a várad-fehérvári és arad-fehér­­vári vonalak vannak-e trach­ozva, s ha igen, mi ennek eredménye, azt nem tud­juk ; azonban a postahivatal számítása szerént, az arad-fehérvári országút, levon­va azon kerülést, mely­ a fehérvári és a si­­beti posta közt Szász-Sebes felé előfordul, csak egy statióval rövidebb a várad­­fehérvárinál. E magában csekély különbség pedig felényire leapad, ha a tervezett arad-sze­­beni vonal Szászvárostól nem Sz.-Sebesen s Szerdahelyen, hanem Koslárdon, Kis-Ka­­puson , Vízaknán át vitetik Sze­benbe, mivel ekkor a tervezett várad-szebeni és arad-szebeni vonalak nem Fehérvárnál, hanem Koslárdnál találkoznak egymás­sal, mely Váradhoz egy mértfölddel kö­zelebb esik, mint Fehérvár. A különbség minden esetben csekély, melyért Fehérvárt Várad helyett Araddal öszvekötni igen czéliránytalan lenne , nem csak nemzetgazdasági, hanem financiális tekintetből is, miután a várad-fehérvári vonalon a forgalom nagyobb lévén, ez magát jobban kifizetné, következőleg ga­­rantirozása kevesebb pénzbeli áldozatot igényelne. Ha elgondoljuk, mennyivel előnyösebb a várad-fehérvári vonal, önkénytelenül azon gondolatra jövünk, miszerint csak­ugyan alapos lehet azon a Pester Lloyd­ban megemlített állítás, hogy az arad­­szebeni vonalban a czél nem más, mint Kolozsvárt a vasúttól minden áron el­zárni. Midőn Gross, mint előbb említők, né­hány nap előtt a bizottmányban inditvá­­nyozá, miszerint mindkét vonal terveze­te szakértők által vizsgálat alá vétessék , indítványa votorum pluralitate fél­re vettetett.3) Mi arra mutatott, hogy a bizottmány’ azon kormányrészről tett nyilatkozatot, miszerint a két vonal közt egyiknek sem kíván elsőbbséget adni 4), nem méltá­nyolta. Azonban e perczben olvassuk a „Wie­ner Lloyd“ idei 36-ik számában, hogy a bizottmány az arad-szebeni vonalt illető tervezetek megvizsgálására kineve­zett szakértőknek utólagosan csak­ugyan meghagyta, hogy vizsgálatukat a Várad-Kolozsvárira is kiterjes­szék. És már most biztosan remélhetj­ük, hogy a bizottmány az erdélyi vasút ügyének tanulmányozására magának időt veeni. Ily fontos ügyet, melytől függ Erdély sorsa, amúgy könnyű szerrel, ugyszólva könyv nélkül elhatározni, a parlamentáris hiedelemmel nem is egyeznék meg. Bizonyosan a Reichsrath sem mulasz­­tandja el, az erdélyi főigazgató tanácsnak, az erdélyi főkanczelláriának, a had­ügyminisztériumnak , Ghega lovagnak hivatalos fölterjesztéseivel és nyilatkoza­taival, valamint szakértő férfiaknak — köztük Bekének — nézeteivel közelebb­ről megismerkedni, mielőtt egy ily élet­bevágó ügyben határozatát kimondaná. Reméljük, tekintetbe veendi az erdélyi magyaroknak, székelyeknek egyhangú óhajtását, a románok és szászok többsé­gének kivonatát, melyek a n.­várad-ko­­lozsvár-segesvár-brassó-bodzai fő- és a kis-kapus-szebeni, valamint koslárd-fe­hér­­vári szárnyvonalakban pontosul, miben Grossnak, Alduliánnak , Baritiunak fenn említett nyilatkozatuk után többé kétel­kedni nem lehet. A „Gazetta Trans­“ elkeseredve nyilat­kozik a vöröstoronyi vonal ellen követ­kező szakban: „Azon hittel, remén­nyel küldők köve­teinket a Reichsrathba, „hogy .............. egy az ország szivén Brassó felé vitt vo­nal, iparunkat, kereskedelmünket, gazdá­­szatunkat föl fogja virágoztatni. Ezt hit­tük, midőn a Reichsrathba való menést megszavaztuk ; ezt hitte, így remélte az egész román nemzet. — És most“, sat. 6) A Gazetta, felebbi szavaiban igen prac­tice nyilatkozik, a nélkül azonban, hogy a convenientiákat szem előtt tartaná, mert Nem szabad nekünk föltenni, hogy Er­délyben bárki is anyagi haszon reménye fejében szavazta volna meg a Reichsradtot. Még kevésbé szabad föltenni, — ré­szünkről föl sem tes­szü­k —hogy a Reichsrath a vasút irányát politikai sym­­pathiák után kivánná kijelölni, hogy a val politikai meggyőződéseket kivánnia meg­jutalmazni vagy büntetni. Mert hiszen a vasútnak a politikával semmi köze. Azon ellenvetést, hogy az arad-szebeni vonalak stratégiai tekintetből nem elfo­gadhatók, nem lehet e szókkal megczá­­folni: „Mi a Reichsrathot megszavaztuk.“ Azon tényt, miszerint e vonalak Erdély közérdekeivel nyilt ellentétben állnak, nem lehet megsemmisitni e szókkal: „Mi a Reichsrathot megszavaztuk.“ Azon hátrányt, melyet e vonalak bár­melyike a világ­kereskedésre hárintana, helyre nem hozná e refram­: „Mi a Reichsrathot megszavaztuk.“ Azután Brassó, Kőhalom, Seges­vár, Meg­gyes, Besztercze is meg­szavazták a Reichsrathot, következőleg hasonló joggal követelhetnék e szász­városok, hogy Ők egy n.­várad­­segesvár-brasssói vonal által ju­talmaztassanak meg. Szerencsétlen ország , melyben az anyagi kérdések politikai szint öltenek föl! Politikai nézetek, kormányzási rend­szabályok , sőt az alkotmányok is válto­­zandóság alá vannak vetve, mutatja ezt az utolsó évek világtörténete is, míg ellen­ben vasutak századok számára építtetnek. Minisztériumváltozáskor lehet tisztvise­lőket letenni, újakat kinevezni, de már megépített vasutakat fölszaggatni, helyet­tük ideiglenesen újakat épitni, hogy" azokat a jövő minisztérium újra fölszag­­gattassa; ez a képtelenségek körébe tar­tozik. E vasút ügye legelső, Erdélyt kiváló­lag érdeklő fontos kérdés, melyben a Reichsrath Erdély­ sorsa fölött határoza­tot teend, melyben Magyarhon és Erdély a Reichsrathot a teendő határozathoz ké­pest megitélendi. Ha a Reichsrath a várad-Kolos­­vár- Segesvár- brassói fő-, a sze­­beni és fe­hé­rtv­á­ri szárny-vonalakat, melyekben pontosannak minden bel- és külérdekelt, félre veti. Ha a Reichsrath a Baritiu által oly helyes tapintattal ajánlott n.­­ várad-fe­hérvári vonalt sem fogadja el, melynek az arad-fehérvári fölött annyi előnye van, mely annyi érdeknek kedvez és azon oly heves vitákra alkalmat adott, kérdés: váljon Szebent okvetlen fővonallal kelle­m­­egajándékozni , vagy elegendő leend azt a várad-brassói vasúttal szárnyvonal által egybekötni,mint nyilt kérdést fönhagyván , egyik alternatíva fölött sem tör pálctát ? Ha a Reichsrath még a vára­d-f­e­h­ér­­­­vár-szebeni vonalt is leszavazza, mely Erdély nagy részét a legczélirányosabb irányban vasúttal ellátja, anélkül hason­­lólag, hogy az említett szebeni kérdést végleges határozat által megoldaná.­­) Ha a Reichsrath a méltányoságnak, a nemzet­gazdaság józan elveinek, a stra­tégia érdekeinek fennemlitett fokozatait egyaránt en bloc visszavetné. Ha a Reichsrath Erdély sorsát annyira sem méltányolná, hogy e vasut-ügynek elhatározását, mely e testületet készület­len lepte meg, bővebb tanulmányozás és vizsgálat végett legalább elnapolja, a mit e szegény ország a jelen körülmények közt nagy nyereségnek venne. Ha ellenben a Reichsrath az arad-szebe­­ni vonalt fogadná el,mely sem az e­r­d­é­l­y­i sem a p­o­n­t­u­s­i nevezetre nem érdemes, miután valamint ez ország, úgy a világ­kereskedés érdekeivel nyilt ellentétben áll, — mely Vöröstorony­hoz vitetve igaz kevesebbe kerülne, de osztán semmit sem is érne — mely ha Brassóval köttetik egybe, egy arad-fehérvár-szeben-brassói vonal jő létre, egy a várad-kolosvár-seges­­vár-brassóinál — mint feljebb említők — jóval silányabb vonal. Úgy e határozat után, az erdélyieknek rész néven venni nem lehetne, ha a Reichsrath iránti bizalmuk ez­által nem növekednék. Részünkről meg vagyunk győződve, hogy azok, kik az arad-szebeni vonalt minden áron létre akarják hozni, az uj institutióknak többet ártanak, mint azok, kik a szebeni országgyűlésen meg nem jelentek. A. B. ) Zur Beleuchtung stb. lap 80—31. 2) Zur Beleuchtung *tb. lap 10—13. s) P. Lloyd idei 1 6-ik szám, táti lap Ugyan­ott 4) Korunk idei 12-ik szám. Erdély a Reichsrath protectiója alatt, ír. Semmi sem keseríti el a magyarokat és székelyeket inkább és jogosabban. Schleswig occupatiója az angol parlia­­mentben Cecil 1. kérdi: Vájjon kérte a kormány Ausztria és Poroszország kormányaitól felvilá­gosítást az iránt, hogy Augustenburg b. Schles­­wigben több helyütt az osztrák és porosz hadcsa­patok színe előtt kiáltatott ki, s ha még nem kért, szóló szeretné tudni, vajjon szándékozik e a kormány e részbeni felvilágosítást kérni. Azt is kivánja tudni: hivatalos úton van-e a kormány a felől értesítve, hogy a porosz kormány nézete szerint Bismarck sürgönye, — mely csütörtö­kön olvastatott fel — most, miután a háború már kitört, többé nem­ érvényes ? Palmerston 1. Ő felsége kormánya a fe­lett, hogy mintegy az osztrák és porosz csapa­tok oltalmának árnyékában Holsteinban úgy mint Schleswigben oly lépések tétettek, melyek által Augustenburg hg. a két herczegség ural­kodó fejedelmévé kiáltatott ki, Ausztria és Po­roszország kormányainál megtette kifogásait, mivel az ily eljárás egyátalában nem férhető össze azon tisztességes magaviselettel (good faith) melyet Ausztriának s Poroszországnak követniök kell vala, miután az 1852-iki szerző­dés kötelező erejét elismerik, amely arra kö­telezi őket, hogy Dánia k­iályát mindazon ál­lamok uralkodójául elismerjék, melyek az imént elhunyt király uralkodásához tartoztak, vala­mint azon nyilatkozatokkal sem fér össze eljá­rásuk, miszerint készek a dán monarchia inte­gritását tiszteletben tartani. A porosz kormány kinyilatkoztata, hogy roszalja a Schleswigben történt dolgokat, s hogy parancsok fognak Ber­linből oda küldetni ezen dolgok rendbehozása iror.­ A holsteini dolgokat illetőleg figyelembe veendő, miszerint ezen hűséget olyan hadcsapa­­tok szállották meg, melyek a német szövetségnek és igy nem közvetlen Ausztriának s Poroorszszág­­nak rendelkezése szerint jártak el. Ezenkívül a porosz kormány azon világos nyilatkoztatát, hogy az 1852 iki szerződéshez szorosan kíván ragaszkodni, s a dán monarchia épségét tisztelet­ben szándékozik tartani, nem desavoulta. Azon sürgődnek végső része, melyben ezen nyilatko­zat foglaltatik, más helyütt taglaltatott, s annak jelentése valóban nem eléggé világos ; mindaz­­által a zárköv­etkeztetés, a­mit szükségkép kell belőle kivonni, az, hogy akármiféle kérdések merülnének fel, az osztrák és porosz kormányok azokat a londoni szerződést aláíró hatalmakkal közösen szándékoznak elintézni. Egy ideig azt állították Berlinben, hogy ha a dánok Schles­wigben ellenszegülnének a német hadcsapatok bevonulásának, s ellenállásuk harczot idézne elő, ebből háború fogna támadni, a háború pedig megszüntetné a szerződéseket. Erre mi azt fe­leltük, hogy ez egészen viszás van volna, mert ha érvényre emeltetnék, minden erősebb hatalom, amely reá nézve kényelmetlen szerződésben állana, hozzá mérve aránylag gyengébb hatalom­mal, hogy kiszabadulhasson annak kötelező ere­je alól, csak provokálatlan s igazolatlan táma­dással rohanná meg a másik félt s azután így szólana : „Kitört a háború s a háború megszün­tet minden szerződést, s e szerint mi saját nem provokált megtámadásunk által kibontottuk ma­gunkat minden kötelezettségből.“ Ez olyan tan, a­milyet bizonyára egy kormány sem pártolhat komolyan, a­mely csak egy keveset is tart az önbecsülésre, s a szótartás elvei iránt tisztelettel viseltetik. Ilyen elv felállítása valóságos gyalá­zat lenne minden polgárisult országra nézve. Az előttem szólott nemes lordnak utóbbik kérdésé­re elég lesz válaszul azon megjegyzés, miszerint a porosz kormány ezen háborús intézkedés kez­detétől fogva tudatta velünk, hogy az 1852-iki szerződések és a dán monarchia épségének fen­­tartásához szorosan ragaszkodik. Bentinek felhozza azt a szállongó hírt, hogy a kormány a hadseregben s különösen a tüzérségben leszállításokat tervez, s reméli, hogy a kormány alaptalannak fogja azt nyilvá­nítani. Ha a miniszterelnök nem biztosíthatja szólót arról, miszerint nem lehet attól félteni Angolországot, hogy a dán háborúba bele fog sodortatni, s a válasz hihetőleg az leend, hogy ez a dolgok további fejlődésétől függ , akkor szóló azt kérdi: váljon elég-e, a nemes lord vé­lekedése szerint, az országban jelenleg létező haderő az ország megvédésére ? Palmerston 1: Azt tartom, jobb lett vol­na, ha a tisztelt előttem szóló úr, néhány nap­pal későbbre halasztotta volna első kérdését, a­midőn a hadseregi és hajóhadi költségvetés elénk lesz terjesztve, mert at­ból tisztán ki fog tűnni, azon szárazi és tengeri haderő mekkora­­sága, amelynek költségvetése megszavazását a kormány czélirányosnak vélte a háztól kérni. Azonban valami nagy reductiótól való félel­mével bátran felhagyhat a tisztelt ur , mert ha remélünk is némi megtakarít hatásokat a had­­seregi és hajóhadi kiadásoknál; azért még nem fogjuk haderőnket gyöngíteni,­­ a leszállítás csakis annyiból állhat, amennyi a jóm­ai szige­tek átadásának természetes következményekép tekinthető. A kérdés másik részét illetőleg, a­melyben az kívántatik tőlem, hogy prófétai szerepet játszam, kénytelen vagyok ezen fel­adatot magamtól egyszerűen visszautasítani s fájdalommal kijelenteni, hogy nem vagyok ké­pes a kívánt határozott felelettel szolgálni. Egyébiránt épen nincs szokásban, de nem is kí­vánatos, hogy ő isgének kormánya előre kibe­szélje, miféle intézkedéseket fogna a koroná­nak vagy a háznak ajánlani bizonyos,még be sem következett körülmények közt. A jövendő egy jö­vő be tett könyv, s a­ki abból olvasni kíván, bi­zonyára gyakran tévedésbe fog esni annak ma­gyarázatában. Mindazáltal erős meggyőződé­sem, miszerint: ha a körülmények úgy hoznák magukkal, hogy a kormánynak a parlament és az ország által támogatott nézete szerint nagy szárazi és vízi haderőt kellene kifejteni, az or­szág segélyforrásai, s a nemzet szelleme kellő­leg meg bírnának a helyzetnek felelni. Tehát bízvást megnyughatik a tisztelt úr abban, hogy akár­mit fognak a jövendő körülmények igé­nyelni, az ország mindenkor birtokában leend a kellő eszközöknek az előfordulandó követel­mények kielégítésére. Azonban kénytelen va­gyok annak kijelentését visszautasítólag meg­tagadni , hogy mihez fogja magát ő fige kor­mánya még be sem következett körülmények közt tartani. Mi tökéletesen szabadok vagyunk, s azok is maradunk : mindazáltal a korona fe­lelős tanácsadóinak kötelességévé válik, hogy véleményét a dolgok felett akkor állapítsa meg midőn bekövetkeztek, nem pedig még mielőtt előfordultak volna. A felsőház ülése febr. 9-én. Rus­sell gróf felelve Malmesbury lordnak, mondja, hogy Anglia nem engedte meg,­hogy a schleswigi ügy tisztán német kérdéssé váljék. A kormány ezt mindig nemzetközi kérdésnek tar­totta. A kormány nem bír arra biztosítékkal, hogy Ausztri­a és Poroszország kivonulnak Schleswigből, ha Dánia a nov. 18-ki alkotmányt visszavenné. A­mi az 1852-ki szerződést illeti, Anglia azt nem tekintheti megsemmisítettnek a háború által, a többi aláírók irányában. Teljes lehetlen, hogy oly szerződés, melyet Anglia, Francziaország, Oroszország és Svédország kö­töttek, a háború következtében két hatalom ál­tal eltöröltessék. Szokásban van, a hadat indító hatalmaktól megkérdeni, minő czélja van a vál­lalatnak? Poroszország azt felelé,­­ követelései Dánia irányában az 1852-ki szerződéseken ala­pulnak ; tehát elismerte a dán monarchia épsé­gét, a­mint ez a nevezett szerződés által meg­­alapíttatott. Ausztria válasza ugyanazonos a porosz jegy­zékkel. Ausztria és Poroszország, a midőn ezen nyilatkozatokat tevék, tudták, hogy Dánia el­­lenálland Schleswig megszállásának. Tehát igen könnyelmű állítás azt követelni, hogy nyilatko­zataik azon időben adattak, a­midőn béke uralkodott, de másnap minden ígéret a háború által megsemmisült. Russell gróf Ausztriát és Poroszországot a londoni jegyzőkönyv által le­kötelezetteknek tartja, vonatkozólag Dánia biz­tosított integritására. Hiszi, hogy Ausztria és Poroszország nyilatkozatainak ez az értelme. Lord Derby ezen magyarázatokat, kielégí­tőnek találja, de sajnálja hogy Anglia nem nyert e tekintetben biztosítékot a német hatal­maktól. Reméli, hogy a kormány arra fog töre­kedni, hogy ez megtörténjék. Russell lord meg­ígéri. Az alsóház ülése febr. 9-én. Peacock kérdi, kapott e a kormány tudó­sítást arról, hogy Kopenhágában zendülés ütött ki ? Lord Palmerston. Ezen hírt a lapokban olvastam, azonban már meg van czáfolva. Igaz, hogy a dán sereg visszavonulásának s a Dan­­newirke elhagyásának híre, kiált Kopenhágá­ban, nagy elégedetlenséget okozott, s az utczá­­kon csoportosodások történtek, de a tömeget a rendőrség és katonaság szétoszlatta. D’ Izraeli tudni óhajtaná, váljon a kitört háború a német hatalmakat Anglia irányában is feloldozá az 1852-ki szerződések kötelékei alól, s ha az ezen szerződésekből származó vi­szonyok egészen függetlenül állnak azon hely­zettől, melybe Dánia a német hatalmakkal ju­tott. Szónok hiszi, hogy Palmerston lord tegnap azt adá értesül, hogy a német hatalmak azon­nal kivonulnak Schleswigből, ha Dánia köve­teléseiket teljesíti. Tudni óhajtaná, vájjon a há­ború kezdete előtt vett-e a kormány Ausztriától és Poroszországtól oly nyilatkozatot, hogy e hatalmak azonnal visszaadják Schleswiget, mihelyt a megszállás czélja el lesz érve. Lord Palmerston válaszol: Tegnap csak azt akara mondani, hogy Berlinben és Né­metország más városaiban azon kérdést vitaták, vajjon a háború által az 1852-ki szerződések megszüntettek-e ? azonban a bécsi és berlini kabinetek nem helyezik magukat ezen alapra. E hatalmak már elismerték a londoni jegyző­könyv kötelező erejét, s több ízben kijelenték szándékaikat,a dán monarchia épentartása érde­kében , tehát a közbejött háború nem szüntetheti meg a korábbbi kötelezettségeket s másként is ezen szerződés megtartása nem csak Ausztriát s Poroszországot illeti. „A kötelezettségek együttesen írattak alá a többi hatalmakkal, s a­mi Dánia és a két né­met hatalom közt külön történik, Ausztriát és Poroszországot fel nem oldozhatja a többi hata­lom iránt vállalt kötelezettségeik alól. Hasonló eset ez azon szerződéshez, melyet az öt haza­ *) Hogy Fehérvár V­örö­s toronynyal köttes­sék e egybe per Szeben, vagy a bodzai passussal, per Szeben Brassó vagy per Kis-Kapus-Segesvár- Brassó : e kérdésnek megoldása a fehér­vár-sze­­b­e­n­i vonal létre jötte után, csak is azon esetben ma­rad függőben, ha e két város mint Ghega ajánlja, per Kollárd-Kis-Kapus köttetik egybe, mivel ekkor fönmarad azon alternativa is, hogy idővel a fehérvár- kis-kapusi vonal vitessék Brassóba. Mely alternativa egy fehérvár-szerdahely-szebeni vo­nal által elenyészik.

Next