A Hon, 1865. november (3. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-08 / 256. szám
Horváth Boldizsár programmji?, (Folytatás.) i tételt szerezni legelső feladata lesz az egybegyűlendő országgyűlésnek. E nélkül oly veszélyes előzményt állítana fel az ország, amely A sept. 20-dikán beállott fordulat oly rögtöni idő folytán az összes alkotmány bukását maga és meglepő volt, hogy azon lázas hullámzás, amelyet az a Lajthán túli politikai pártok egynémelyikének kedélyhangulatában előidézett, mintegy a dolog természetében fekszik. Semmi sem oly nehéz, mint magunkat rögeszméink uralma alól emancipálnunk. Az engesztelékenység követelménye tehát: még most kerülnünk minden oly részletezést, amely újabb ingerültséget vagy keserűséget támaszthatna ott, ahol mindenekfelett kölcsönös bizalomra és higgadtságra van szükség. S különben is oly kérdésben, amely alkutól függ, annak, aki az alkutól eredményt vár és óhajt, óvakodnia kell akár a minimum, akár a maximum korlátainak felállítása által oly színben feltűnnie, mintha a maga vagy az ellenfél szabad elhatározását előre megkötni akarná. Ez okból meg fognak önök bocsátani nekem, ha magas tekintetekből csak az irányelveket említem fel, amelyek e nagy horderejű kérdésben lelkemhez tapadtak. ő Felsége, mint osztrák császár, a törvényhozás és kormányzat azon jogait, a melyeket eddig az örökös tartományokban, mint absolut fejedelem kezelt, szabadon megosztható azon tartományok népeivel, s igy azon jogokat is, amelyeket eddig a közös kérdések elintézése körül, mint osztrák fejedelem, önmaga gyakorolt. Ennélfogva nekünk nemcsak semmi jogunk nincs ő Felségét eme nagylelkű elhatározás kivitelében akadályozni, sőt azt őszinte örömmel üdvözölhetjük, amennyiben a lajthántuli testvérnépek erkölcsi és anyagi jóléte mindig szivünkön feküdt, amennyiben a közös fejedelem alkotmányos érzületében s egy szomszéd nép alkotmányos intézményeiben saját alkotmányos életünk megszilárdulására nézve is újabb biztosítékot nyerünk. Azonban Ő Felsége a Lajthán túli népekkel nem mint magyar király, hanem csak mint osztrák fejedelem léphetett alkotmányos szerződésre, s mint ilyen, nem ruházhatott azokra több jogot, mint a melylyel önmaga bírt; miután pedig a birodalmat közösen érdeklő kérdéseket nem intézhető el egymaga, mint osztrák fejedelem, hanem ezek iránt előbb mint magyar király, a magyar nemzettel egyezkedni tartozott, tehát a közös kérdések olyatén elintézése, amely a magyar nemzet befolyását s beleegyezésének érvényt adó feltételét kizárná, nem volna sem jogs, sem érvényes. Továbbá Ő Felsége, a midőn mint osztrák fejedelem, jogait az osztrák népekkel megosztá, ezt nem teheté azon kötelezettségek sérelmével, a melyeket, mint közös fejedelem, Magyarország irányában elvállalt; következőleg a Lajthán túli népek is a velők megosztott uralkodói jogokat csak e kötelezettségekkel együtt veheték át. És mivel a pragmatica sanctióban a közös fejedelem Magyarország politikai és területi épségét, állami önállóságát és függetlenségét biztosítá, s ez ama kétoldalú szerződésnek egyik lényeges feltétele, amelyhez a fejedelem közössége s a birodalom feloszthatlan birtoklása kötve van, tehát ezt az alkotmányossá vált Lajthán túli népek is becsülettel teljesitni tartoznak, ugyanazért a közös ügyek tárgyalására nézve nem követelhetnek oly módozatot, mely akár már elvileg közvetlenül, akár pedig közvetve, gyakorlati következményeiben hazánk állami önállóságát és függetlenségét megsemmisítené és bármely alakban nemzetünk beolvasztására vezetne. Elvégre, mivel a közös ügyek csak is onnan eredtek, hogy a fejedelem közösségét, s a birodalom feloszthatlan birtoklásának elvét elfogadtuk, s e nélkül a Lajthán túli népekkel semmi közösségünk nem volna; tehát önkényt fol, hogy közös ügyeknek csak olyanokat ismerhetünk el, amelyek a Fejedelem közösségéből, s a birodalom feloszthatlan birtoklásából szükségkép következnek; ellenben mindazon ügyeinkbe, a melyek a Fejedelem közösségével s a birodalom védelmével lényeges és közvetlen kapcsolatban nem állanak, a Lajthán túli népeknek semmi beleszólást nem engedhetünk. Ezek irányelveim, íme, uraim, mily kényes, mily nehéz s egyszersmind mily nagy horderejű kérdéssel állunk szemközt, s mennyi óvatosság, higgadtság és mérséklet szükségeltetik annak szerencsés megoldásához. A mohácsi vész óta ily nevezetes fordulatponton nem állt nemzetünk. A nagy elhatározások ily komoly küzdelmeiben, ahol a higgadt és biztos számítástól függ minden, a szenvedélynek nem adhatunk szerepet. — Annyival inkább kell ettől óvakodnunk, mert mindamellett, hogy e pillanatban a fejedelmi jóakaraton kívül majd minden körülmény kedvező sikert ígér , de arra egész bizonyossággal mégsem számíthatunk. És ha a békés kiegyenlítés ezen ismételt kísérlete is csakugyan meghiúsulna, nagy szerencsétlenségnek tartanám ügyünk jövőjére nézve, ha azt mondhatnák rólunk , hogy a mi szenvedélyünk, konokságunk, szűkkeblűségünk vagy ellenszenvünk volt a szírt, amelyen a birodalom alkotmányossága hajótörést szenvedett. Ellenben ha azt fogják mondhatni rólunk, hogy a magyar min ént megtett a birodalom alkotmányosságának megmentésére, de oly áldozatot követeltek tőle, — nemzeti és politikai léteiét és önállóságát, — amelyről nem volt szabad rendelkezni, akkor, bár vérző szívvel, de Istenbe vetett bizalommal és azon erős meggyőződéssel hagyhatjuk el a küzdőért, hogy igazságos ügyünk diadala ismét csak elnapolva jön. Azért fékezzük még egy ideig a lelkesedést, amely könnyen a szenvedély színében tűnhetnék fel ; majd ha a jól bevégzett munka után elérkezik ideje annak, hogy örömtüzeket gyújtsunk, én leszek az első, aki önöknek arra jelt adok. A legfontosabb kérdésről szóltam, amely hogy úgy nevezzem, hazai ügyeinknek külügyi részét alkotja , de ennek tárgyalását és megoldását megelőzni fogja egy más belügyi kérdés, t. i. az 1848-ki törvények tettleges elismerése s életbeléptetése. Törvényeket alkotni, módosítani, eltörölni az országgyűlés jogaihoz tartozván, legkevésbé sem lep meg, a midőn tőlünk az 1848-ki törvények revisióját követelik ; de nagy veszélyt látnék abban magának az alkotmányosságnak alapelvére nézve, ha valamely törvény módosításába belebocsátkoznánk, még mielőtt annak gyakorlati érvényt szereztünk. Mert a létező törvény mindaddig fenális országot s fejedelmet egyaránt kötelez, amíg törvényhozási uton nem módosittatik vagy el nem töröltetik. E sarkalatos elvnek, amelyet jogfolytonosságnak nevezünk,elégután vonná. Erre hivatkozva bármely törvény életbeléptetését felfüggeszthetné a fejedelem, azt mondván : „ez nekem nem tetszik; ezt mielőtt a gyakorlati életnek átadnám, revideáltatni kívánom“, — ami lassanként oda vezetne, hogy csak azon törvények nyernének gyakorlati érvényt, amelyek a fejedelemnek tetszenek, a többi pedig holt betű és írott ralaszt maradna. Vagy egy újabb trónöröklés alkalmával azt mondhatná a trónörökös : „e törvény engem nem kötelez, mert azt én nem szentesitettem s azért felfüggesztem mindaddig, amig nem revideáljátok.“ — Ismétlem, ily veszélyes előzményt, amelyet az alkotmány tökéletes paralysise követne, az országgyűlésnek felállítania nem lehet, nem szabad. E szerint elvem és nézetem az, hogy ha a kibékülés munkáját őszintén megindítani, annak folyamát gyorsítni és sikeres bevégzésére biztosítékot nyerni és adni szándékunk , úgy a kezdeményezést egy felelős magyar kormánynak kell kezeibe venni. Hitem pedig az, hogy az országgyűlésnek eme kívánata nem fog eredmény nélkül elhangzani. — E hitemnek alapot kölcsönöz a fejedelem jó akarata s azon bizalom, a melylyel a hatalom gyeplőit tartó kormányférfiak becsületes hazafiui törekvése és éles belátása iránt viseltetem, a kiknek lehetetlen fel nem ismerniök, hogy a birodalom két fele közti viszály magva soha sem a magyar felelős kormány, hanem a közös ügyek kérdésében feküdt s a birodalom másik felére nézve az : ha vájjon a mi saját belügyeinket dicasteriumok vagy egyénileg felelős kormányférfiak kezelik ez teljesen közönyös. Ellenben reánk nézve e kérdés életfontossággal bír először a jogfolytonosság szempontjából; másodszor azon tekintetből, mert a kibékülés kölcsönös bizalom nélkül nem képzelhető; e nemzetnek annyi csalódás által megingatott bizalmát pedig tények által kell támogatni, amelyek egy tenger szónál és ígéretnél többet bizonyítanak ; és harmadszor még azért is, mert mi nem ismerünk alkotmányos életet alkotmányos megyék nélkül; ezek újraalakulásának pedig oly akadályai vannak, amelyeket egyelőre csak kivételes rendszabályok által lehet az útból elhárítani; ezen kivételes rendszabályokat azonban az országgyűlés csak a felelős kormánynak szavazhatja meg. Az eszmék zavarában, amelynek a hosszú Provisorium oly kedvező volt, hazánkfiai két táborra szakadtak : az egyik parlamentarismust a másik a municipiumot tűzte ki zászlójára jelszavai. Mint ellenségek állanak egymással szemközt, holott mindketten ugyanazon czélért küzdenek. Az eszmezavarra az adott okot, hogy a szabadságnak az államélet gyakorlati terén kettős életnyilvánulása van, de amelyek egymást kölcsönösen támogatják és kiegészítik , s a melynek harmonikus összeműködése nélkülözhetlen feltétel arra, hogy egészséges államélet, valódi szabadság fejlődhessék. Az egyiket polgári szabadságnak, a másikat politikai szabadságnak nevezzük. Mindkettőnek forrása s hivatása ugyanaz, csak működési köre más , s azért e kettőnek functióit egymással összezavarni szintoly hiba volna, mint azokat egymással ellentétbe állítani. Menjünk közelebb a tárgyhoz. Miért alapítottunk társadalmait? Semmi miért , minthogy az egyénnek Istentől kitűzött czélját, erkölcsi és anyagi jólétét vagyis tökélyesbülését könnyebben elérni segítsük. Alkotmányos fogalmak szerint tehát a társadalom az egyénért van s nem megfordítva ; s a tan, a mely az ellenkező elvből indulva ki az állam mindenhatóságáról tart leczkét, az absolutismus tana, mely az embert vak eszközzé aljasítja le. Ezen elvből önként következik, hogy az egyén a társadalomban, vagyis ami ennek culminatiója, az államban csak annyiban köteles a természettől örökölt jogairól lemondani, amennyiben ezt a társas együttlét igényei követelik ; s ennélfogva a velünk született ősjog t i- a szabad akarat gyakorlatában bennünket m állam csak annyiban korlátozhat, amennyire a szabad akarat érvényesítése az együtt élhetést vagyis az állam fennállását lehetlenné tenné. A szabad akaratnak ezen csak a társadalom czélja által korlátolt akadálytalan gyakorlata, amely nem csak az egyént, hanem a jogi személyeket is egyformán megilleti, akár nevezzük azokat egyletnek, akár községnek vagy »egyének, — vagyis az önkormányzat joga, képezi a polgári szabadságot. (Vége következik.) Képviselő-választási mozgalmak. Bajosháza. Az áporkai jegyzőkönyv, melly Pest-Pilis és Solt t. e. megyékbe kebelezett alsó-dabasi választó kerülethez tartozó Áporka községben 1865 ik évi oct. 15-én tartott képviselő választás iránt tanácskozó barátságos értekezlet eredményéről jegyeztetett. Jelen voltak : Áporka, Pereg, és Majosháza községek elöljárói s megbízottjai stb. 1. Miután név szerint följegyzett jelen voltak Áporka, mint jelen értekezletet indítványozó község részéről szívélyesen Üdvözöltettek, egyszersmind előterjesztetett,hoggy miután a közelgő országgyűlés minden kétségen felül van helyezve , sőt a megyei bizottmány a képviselők választásaként már intézkedik is,azon szomszédi szívélyes viszony és barátságnál fogva, mellyel már e községek választói más ízben is egyetértőleg választották meg képviselőj őket, a csábítások és erkölcsrontó szavazatvásárlások megelőzése végett jónak látszott egy előleges kisebb számú értekezletet egybehívni, és abban közmegegyezéssel a választandó képviselő iránt jó eleve egyesülni; és végre, ámbár ugyan a mai összejövetel tisztán barátságos jellegű leendő szükségesnek mutatkozik, mégint elnököt és jegyzőt választani, hogy a tanácskozás eredményei írásba foglaltatván, a megbújó választóknak felmutathassák. Mely inditvány elfogadtatván elnökül Egresy, Galambos Sámuel ur, jegyzőül Késsői Józsa Peseg községi jegyző úr kéretett fel. 2. Elnök úr székét elfoglalván előadta, hogy ősidőktől olta szavazat képes Aporka községnek mint erkölcsiség szintúgy testvériség szempontjából is dicséretes indítványához örömest csatlakozik, és semmi akadályt nem látván arra nézve, hogy szabad választók, egy független képviselő választásáról ne értekezhetnének, sőt e kérdésben határozatokat is az egész világ előtt nyíltan be ne vallhatnak, és épen azért felhívja az értekezlet minden tagját, hogy nézetét a választandó képviselő iránt nyilatkoztassa ki — hogy a közakarat vagy többség nyilvánulását hűségesen tolmácsolhassa. Mely eként történt felhívásra az értekezlet összes tagjai minden különbség nélkül úgy nyilatkozván, hogy Halász Boldizsár urat, a ki már két ízben t. i. 1848.— és 1861. évben mint jellem elv szilárd hazafi képviselte az alsó dabasi választókerületet, kívánják újból képviselőül megválasztani, és osztatlan bizalmukkal megtisztelni. Ezen nyilatkozat folytán Áporka, Pereg és Majosháza községek által választandó képviselőül elnökileg Halász Boldizsár úr jelentetett ki. 3. Miután a képviselőre nézve történt egyhangú határozatból önként következik, hogy Dec. 2-án mint a képviselő megválasztására a megyei központi bizotmány által kitűzött határnapon lehetőleg nagyobb számmal fognak a három szövetkezeti községbeli választók megjelenni, múlhatatlanul szükségesnek találtatott, minden rendetlenség megakadályozása végett most már jó eleve meghatározni, a rendet és felügyelést is, mellyel mondott időben a választók a választás helyére vonulandók, és ott szükség esetére szavazandók lesznek. Mire nézve az értekezlet ismét egyhangúlag abban állapodott meg, hogy dec. 2. reggelén a majosházi és peregi választók Áporkára, mint a két község között középponton fekvő helyre fognak gyülekezni, és onnan egymással csatlakozva kiindulni , hogy pedig sem a kiindulás és menés közben, szintúgy a választásnál és visszajövet se történhessék semminemű rendetlenség, minden községből, a biró mint a helyhatóság képviselője melé egy felügyelőt az elöljárók közöl, másikat pedig a választók által jó eleve t. i. már nov. 26 án megválasztatni, a kik jelvényül nemzeti szinü szalag csokrot fognak mellükön, vagy kalapjaik mellett viselni, és a kiknek, és rendelkezésöknk, mint maguk által választott felügyelőknek, minden választó köteles engedelmeskedni, magától értetvén hogy körül irt 3 községbe'i 9 felügyelő a menet, jövet, s a választás helyén fentartandó rend iránt maguk között jó eleve, vagyis nov. 30-án mind a három községbeliek Aporkáni községházánál meg fognak egyetértőleg állapodni, és azt a választóknak is tudtára adni mielőtt az indulás megtörténik, a választás helyén pedig arra ügyelni, hogy szavazás esetére egy választó se mulaszthassa el szavazati jogát. 4. Folytatólag azon kérdést intézi elnök úr az értekezlethez, kíván és jónak látja-e, most mindjárt értkezni azon módokról, melyek által jövőre az emberiséget lealázó lélek , illetőleg szavazatvásárlások némileg megakadályoztathatnának, vagy e kérdésben teendő javaslattétel végett egy bizottmány, vagy újabb értekezlet összehívását vélné czélszerűbbnek. Ezen fölhívásra az értekezlet tagjai egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy semmi akadályt nem látnak arra nézve, miszerint annyival inkább rögtön hozzászólhassanak, valamely czélszerű módnak javallásához, miután ép most az ideje, midőn a lélekvásárlás nagyban fizetik, figyelmeztetni a választókat, polgári legszebb joguknak megőrzésére, tőlük függvén a megállapítandó rendszabály szükséges vagy szükségtelen voltáról nyilatkozni, és azt el vagy nell fogadni. A most említett nyilatkozat folytán, kifejlett eszmecsere, és vitatkozás eredményeként, abban állapodott meg az értekezlet, hogy a szavazatvásárlás meggátlására, semmi idvösebb eszközt nem lát és vél találhatni, mint több községbeli szavazók bizonyos időre megállapított szövetkezését- Mihez képest ezzel javaslatba hozza az értekezlet, hogy Majosháza, Pereg és Áporka községek három egymásután következő képviselői választásra szövetkezzenek az alább következő pontozatok szerint. Úgymint: Már magában csak az is megalázó lévén, hogy minden előforduló választást megelőzőleg,tanácsadásra föl nem kért, alig ismert egyéniségek tolakodnak a választók közé, és igyekszenek őket mint juhokat véleményekre terelni, mintha a községbeli értelmiség, elöljárók és választóknak annyi belátása sem volna, hogy meg tudnák a választani alkalmas egyniséget, a községbeli választóknak jó előre nevezni — és azért javaltatik: jör Hogy mindannyiszor, mihelyt az országgyűlést megrendelő királyi birat köztudomásra jut, attól számított egy hét alatt, a szóban levő községek közül az, melyiken az értekezlet összehívásának sora leend, halasztás nélkül hívja egybe az értekezletet, bizonyos meghatározott napra. 2- or. A helybeli lelkész, jegyző, és két megválasztott elöljáró, és ugyanannyi, tehát két szinte a választók által e végre kiválasztott közválasztó s biró tagjai az értekezletnek, ezekhez járulhatván minden a községben levő orvos, tanítók vagy földbirtokosok. 3- or. Ha a szövetkezett községbeli bizottmányok összejöttek — az összehívó községbeli jegyző vagy bíró, üdvözölvén a megjelenteket, és előadván mi végre kérettek fel összegyűlni, egyszersmind hívja fel az értekezletet, hogy az értekezlet rendes vezetésére válasszon elnököt és jegyzőt, — akik az értekezlet megállapodását a többség szerint kijelentsék, és írásba fogalmazzák, mely annyi párban, ahány község képviselle lesz, az értekezleten elkészítvén, mindenik község bizottmánya, írásban az elnök jegyző és bizottmányi tagok által aláírva, tegye meg jelentését az otthoni választóknak. 4- er. A szavazatok, ha az értekezlet egy bizonyos képviselő kijelölésébe egyhangúlag meg nem egyezhetne, a kép számítandók, hogy : a) ha két község három közül, vagy öt község közül három egy jelöltbe egyezik meg akár kisebb akár nagyobbak legyenek a más jelöltet ajánló községek, a többségben levő községeknél a szavazatok többségében kötelesek megnyugodni és a választást a többség értelmében végrehajtani. b) az esetben pedig, ha a szövetkezett községek, két egyenlő részre oszolnának véleményükkel azon rész akarata fog határolni, melyhez az elnök csatlakozik. c) Arra nézve, hogy mily renddel és sorban tartassanak meg az, értekezletek előforduló alkalmakkal, abban egyesült az értekezlet véleménye, hogy minden súrlódás, és elő vagy hátra tétel mellőzésével az sors által határoztassék el, aként, hogy miután a kezdeményt. Áporka tette a jelen értekezlet összehívásával, — tehát már az első szám vagyis a mostani választásra a sors kihúzottnak tekintetik, és következőleg miután ezenkívül, jelenleg csak két község van még képviselve, a 2 es és 3 as számok fognak sorsolni. Most leírt megállapodás folytán a két szám meghatván, és sorsolásra bocsájtatván , miután az értekezlet szine előtt Pereg, Sóky András ottani törvénybiró által, a 2 ik Majosháza pedig Piroth Benő ottani biró nr által a 3-ik számot húzták ki, — a mostani után következő érekezletet Pereg, az azutánit pedig Majosháza fogja egybehívni. Utoljára közakarattal abban történt a megállapodás, hogy jóllehet ezúttal csak a szövetkező három község van képviselve,mindazáltal jó eleve kijelentetik, hogy ha több és akármelyik községek választói is belátván azon kárhozatos szavazatvásárlás veszélyét, mely a választókat végképi erkölcstelenséghez vezeti, és belátván azon lealázó állapotot, mely a község értelmiségét és összes választóit sújtja, ha választó polgártársaikat mint a vásárra állított barmokat eladhatókká engedik lenni, midőn magok legjobban meghatározhatják, kit kellessék bizalmakkal , mint az összes választók óhajtását képviselni képes honfit megtisztelni. Ezennel nyitva hagyjuk számukra jegyzőkönyvünket, és bármikor testvéri örömmel fogjuk szövetségünkbe befogadni, és velük kapcsolatban bebizonyítani, hogy a magyar földön az eke mellett is van annyi értelem és becsületesség, mely a jót a résztől, a hasznost a károstól képes józanon megkülönböztetni. De végezetül szükségesnek találtatván az értekezlet eme határozatát egy rövid szövetkezési iratba foglalni, melynek eredetije a három községbeli elöljárók, választók és községek pecséteivel megerősítve mint kötelező irat a kijelölt évekig, vagy ha több községek is hozzájárulnának, annyi választási eset idejéig mig valamennyi szövetkezett község megtarthatja az értekezletet. Áporka mint indítványozó község levéltárába legyen letéve, másolatban azonban minden községnek kiadandó, és lemondván minden egyéb eszközről a szövetség erőltetett föntartására nézve, azt az egyszerű, de szent becsületszó alapjára helyezzük. 6. Most említett tárgy befejeztetvén elnök úr arra figyelmezteti az értekezletet, hogy e határozatok hitelesítése végett jó volna egy hitelesítő kisebb választmányt megbízni, hogy a hitelesítés megtörténhessék. Mely előterjesztés folytán az értekezlet elnök úr vezetése alatt Majosházáról tisztelendő Kiss Pál lelkész, és ottani biró Piroth Benő, Áporkáról Somogyi Lajos, és Peregről Sóky András urakat bízta meg a hitelesítés és szövetkezési okmány kiállításával. Jegyzetté Késői Józsa választott jegyző; hitelesíttetett a 6 ik pont szerint kirendelt hitelesítő bizottmány által Egressy G. Sámuel elnök m. k. Kiss Pál bizottmányi tag mk. Somogyi Lajos bizottmányi tag m. k. Piroth Benő bizottmányi tag m. k. Sóky András bizottmányi tag m. k. Szövetkezési egyezség. Alulirt községek elöljárói, és szabad választók közönsége , bensőleg megbotránkozván azon szavazathajhászási kísérletek fölött, mely a közelgő országgyűlési képviselőség elnyerhetése végett az alsó dabasi választókerületben, községről községre, minden eszközök felhasználásával fizetik, nehogy eme kárhozatos vesztegetések által választóképes polgártársaink erkölcsisége végkép aláásassék, egyértelmmel abban állapodtunk meg, hogy 1 ör. Már a legközelebbi országgyűlési képviselők iránt, szintúgy mint ezentúl egymásután következő még két országgyűlés alkalmával, az áporkai, peregi és majosházi választók által megbízott és a helybeli lelkész, jegyző s egyéb értelmiség, ezenkivül a község bírója és két elöljáró, meg két közválasztó fogván értekezlet is bizottmánykép azon községben, mely az összehivásra következik, megjelenni, ott minden idegen befolyás nélkül egy akarattal vagy szavazat-többséggel fogjuk választandó képviselőinket kijelölni, a mikép már ez alkalommal, két ízben volt bü képviselőnk- Halász Boldizsár urat újból képviselőnkül kijelöltük. 2 or. A sorban levő község, az országgyűlést megrendelő kir. kegyelmes leirat megjelenése után egy héttel köteles az értekezletet bizonyos napra egybehívni, s ha az kötelességét nem teljesítené, arra a többiek által szorgalmaztatni. 3 or. Az összehívó sorozat sorsolás által következőleg lett megállapítva : j a) a jelen választásra Áporka, b) a három év múltával valószínűleg következőre Pereg, c) az ismét azután három év múlva következőre Majosháza községié a kötelesség egybehívni az értekezletet, 4-et. Az ezen szövetkezési szerződésben kitűzött utolsó választási értekezlet alkalmával, fog újból meghatároztatni, kívánják e a szövetkezeti községek szövetségüket megújítani, és mennyi időre ? s a határozat egyszerűen jelen okmányra hatik rá és továbbá is Áporka által gondviseltetik. Kötelezzük pedig, hogy amit az értekezlet egyetértőleg, vagy szavazás útján megállapít, azt semminemű csábításnak nem engedve, híven fogjuk végrehajtani, mely fogadásunkat ezennel becsületszavunkkal pecsételjük meg. Kelt Áporkán, 1865-ik évi oct. 15-én. Egresy G. Sámuel m. k. mint a hitelesítő bis bizottmány elnöke, Késői Józsa hitelesítő bizottmányi jegyző, Kiss Pál m. k. bizottmányi tag, Somogyi Lajos m. k. bizottm. tag, Piroth Benő m. k. bizottm. tag, Sóki András m k. bizottmányi tag. Közli Kiss Pál, r. lelkész, Miskolcz nov. 4. Városunkban már mint bizonyos képviselőinkül mutathatom be az északi kerület részéről Vadnay Lajos 1861-ben is képviselőnket, és Horváth Lajos fiatal ügyvédünket, ki a város érdekében tett kitűnő szolgálatai, a törvénytudományi szakképzettsége által városunk választó intelligens polgárainak teljes bizalmát érdemelte ki. 1. 1. Hivatalos közlemények. Ö cs. k. Apostoli Felsége gróf Hardeggi Miksát, továbbá gróf Geldern Adolf föhadnagyot a 4. sz. Ferdinánd Császár vértes ezredben, s báró Filtenbaum Ferencz Józsefet, az erdélyi legfőbb törvényszék tanács-titkárát, cs. k- kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. -...- —..- —■ i Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. é. oct. 24-én 16,325. sz. a. kelt kegy. udv. rendelet szerint Dominigy Gáspár pécsi orvostudor vezetéknevének „Köszegi“re leendő átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. F. é. sept. 22-én 14,092. sz. a. kelt kegy. udv. rendelettel Tribus Ferencz oraviczai bányabiztossá neveztetett ki. Külföld, Belgium. (Vészhirek Mexicóból.) A „Fr. Jour.“ brüsseli levelezője azt állítja, hogy Mexikóból egyik vészhir a másikat éri. Egy belga legionista tiszt leveléből a következőket idézi a brüsseli tudósitó: „Valamennyi belga tiszt elbocsáttatását kérte, mivel a mexikói kormány elvette a parancsnokságot Van der Smitsen bárótól, s egy mexikóira, Memlez alezredesre bízta, aki előbb Van der Smissen alatt szolgált. Úgy hallani, hogy Sarolta császárné a belga tisztek elbocsáttatási kérelmüknek hallatára a leghevesebb felindulásba jött, akiket még csak feleletre sem méltattak, s valószínű, hogy a belga hadtest messzire be fog küldetni az ország belsejébe, vagy összeolvasztják az osztrák ezredekkel. De nem csak a belgák elégedetlenek, sokkal elégedetlenebbek még a mexikóiak. Közelebb egy nagyon szétágazott összeesküvés fedeztetett föl Mexikóban, mely az országnak az Egyesült államok közé belépésére törekedett. Bazaine tb nagy nagy eréllyel lépett fel. Hallomás szerint mintegy 500 befogatás történt, még pedig a császár legközelebb környezetében levő mexikóiak is vannak conpromittálva.“ Ezen hírek megerősítése még e mai napig hiányzik. Olaszország, Roma, nov. 1. — (Az uj hadügyminiszter, a franczia csapatok elindulása.) Kanzler tábornok, az uj hadügyminiszter , több sze névváltozással kezdette meg működését. Merode hadsegéde, Mortilias alezredes, más állomást kapott, s úgyszintén több magasrangú tisztet a minisztériumból más állásra helyeztek át. A pápai hadseregnek jelenleg még négy tábornoka van : Kalbermatten, de Curtius, Zappi, és de Gregorio, kik azonban az aktiv szolgálatból kiléptek, s valószinüleg most Corbucci ezredes fog tábornokká kineveztetni; e még fiatal tisztet igen tehetséges egyéniségnek mondják, s a hadseregben közszeretetben áll. A franczia csapatok elindulása a különféle állomáshelyekről nem sokára be fog következni , azonban egyelőre mégis Róma és Civitavecchiában maradnának összpontosítva, mivel Francziaország meg akar előbb győződni az elhagyott tartományok békés magatartásáról. — Boggio ügyvédei indiserétio* val vádolják, hogy a pápa bizalmas szavait nyilvánosságra hozta; eltekintve ettől, a röpiratból még az is kitűnik, hogy midőn a sz atya Boggiot előzékenységgel fogadta, ez egyúttal a római comitével is érintkezett. Florenez, oct. 31. (A választások eredménye.) A ministerium a követek három negyedét pártjához véli számíthatni: e szerint a demokrata ellenzéknek mintegy 110 és a clericálisoknak, bourbonisták és autonomistáknak 15—20 szavazat maradna. E számításnál azonban a régi majoritás és a Ratazzi körül sereglettek közötti különbség nincs tekintetbe véve,mi mindenesetre annyiban figyelembe veendő, hogy a jelenlegi kabinet sohasem identificálta tökéletesen egy határozott párttal. Azonban Ratazzira sem számíthatnak biztosan, s ép oly kevéssé a piemontiakra, kik mindig a maguk utján járnak. Azt lehet mondani, hogy pártot képeznek megszakításokkal , ma sorakozva lépnek föl és holnap már eloszlanak az állandó pártok között. A belügyekre nézve a kormánnyal fognak tartani, amíg piemonti municipális érdekek nem forognak szóban; a római kérdésre nézve azonban a baloldalon lesznek. Egészben véve senki sem tagadhatja, hogy a baloldalé a dicsőség. Kétszeres megválasztatásban majdnem csak a haladó párt tagjai részesültek; ez elég amaz állítás bebizonyítására. Fabrizzi és Carioli garibaldianusok mindegyik három különböző kerületben, Garibaldi, Crispi, Mordini Nicotera, Pianciani, Ricciardi, Guerazzi és más demokrata nevezetességek mind kétszeresen választattak meg. A többi pártoknál e megtiszteltetés ritkábban fordul elő. A miniszterek közül Cortese és Jacini választattak meg kétszeresen, hozzá még Rattazzi, Cordova és Vegezzi, s készen vagyunk a kétszeres választottakkal. Az utóválasztásoknál tehát ismét a baloldalnak lesznek legkedvezőbb kilátásai, miután azok, kik az egyik kerület mandátumát elfogadják, a másiknak elvrokont fognak ajánlani. Genoában ugyan Mazzini nem választatott meg, Ricci ellenjelölt kissé kétséges magatartása daczára; azonban két legbelsőbb barátja, Mazzoni és Grillenzoni gróf az uj kannában fognak ülni. A consorteria kitűnőbb tagjai közül, kik a második választás alkalmával megmaradtak, a „Köln Zig“ levelezője nehányat felemlit. Ezek :’ Visconti Venosta (a volt miniszter testvére), Tenca, Correnti, Sirtori Milanóban, Albieri Derióban, Guerrieri Ascolában Broglio Lonatóban, Buoncompagni Bettolában, d’Ancona Pesaróban. Azonban e párt több nevezetessége megbukott, még Poerio is a „véres“ Cairoli ellen Nápolyban. A clericálisok és autonomisták közül még Conti tanár, egy mystikus bölcsész, és a siciliai Perez emlittetnek. Esti posta, Brüssel, nov. 4. (Czáfolat.) Az „Etoile beige“ közelebbi mexikói hírei egészen alaptalanok voltak,a legutóbbi onnan jött posta szóval sem említi. Florencz, nov. 1. (A királyi család turini tanácskozása; hozzávetések.) A „Köln. Ztg“ irja: A királyi család Turinban tartott tanácskozása bizonyára jól meghányta vetette a római kérdést, s az is bizonyosnak tekinthető, hogy ezen viták a magas család nem minden tagját elégiték ki. A király rosz kedvvel jött vissza, Napoleon hg, neje beleegyezésével felhagyott az utazási tervvel; Pia királyné pedig, akinél kevésbbé van kifejezve az egyházi irány felé hajlás, mint nénjénél, még néhány hétig Turinban marad férjével, holott Florenczbe várják. Egészben véve ez a közönségre rész benyomást tesz, mit talán utólagosan észre is lehet majd venni, ha a portugáll fegek Florenczbe találnak jönni. A királyra különbféle külbefolyások hatnak, de feltehető, hogy emberül megálland azon ponton, melynek elfoglalása képezi dicsőségét. Ö Francziaországgal egyetértőleg minél előbb megújítani kívánja az alkudozásokat Rómával, a király örömest látja hogy Lamarmora pártolja a második kísérletet is, tehát megeshetik, hogy ő több collegáját túléli, s Vegezzivel újra hozzá fog a nehéz munkához. Mostanig még semmi se történt ez irányban , míg, Nardi itt létét tisztán egyházi ügyekkel hozzák összeköttetésbe. Florencz, nov. 4. (Antonelli üldöz-