A Hon, 1865. november (3. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-19 / 266. szám
266-ik sz. Vasárnap, november 19. Kiadóhivatal: Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj : Pest V. t Kli dvo vBjiy Budapesten házhoz hordva Egy l 5 nap a .... 1 frt 75 kr. 3 hí bipra . ............................. 5 frt 25 kr. 6 hí oipra..................................10 frt 50 kr. Az i lefizet* 8 az tv folytán minden hónapban meg izilhet 3, a ennek bármely napján történik is, n ndenkit a hó első napjától fog számíttatni. i innen pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Sferencziek tere 7-dik szám 1-sfí emelet. Szerkesztő lakása : Ország út 18-dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Harmadik évfolyam 1860. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 1 kr Bélyegdij minden beiktatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. me. Az előfizetési díjalap tulajdonos szerkesztőjéhez küldendő. gazdasági-, ipar* kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása .Szervita-tér, gr. Teleky-ház. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el PEST, NOVEMBER 1$. Politikai Szemle. (II.) Az esti „Moniteur“ politikai heti szemléje ismét figyelmet érdemel : szól Olaszországról, szól A a gyarországról. Olaszországra vonatkozólag ezt mondja : „Megérkeztek Francziaországba az első csapatok, melyeket a császár czélszerűnek tartott visszahívni a római államokból. Az olasz kormány épen most adta ki a határhatóságoknak a megkívántató eljárási szabályokat, mindazon nehézségek tekintetében, melyek köztük és azon pápai hadparancsnokok között keletkezhetnének , kik a mieink helyébe léptek. A pápai hadcsapatok — mint látszik — nem magán a határvonalon, hanem attól némi távolságnyira, inkább bensőbb vonalon állíttatnak föl. 0 Szentsége kormányának czélja az, hogy a hadcsapatok a legnagyobb tevékenységgel járjanak el a rablók ellen, s ezen értelemben adta ki parancsait a hadügyminiszter is. — Az olasz sajtó — folytatja a „Moniteur“ — még nincs tisztában a legújabb választások jelentőségére nézve. A mérsékleti szabadelvű párthoz tartozó többségnek nagy számú uj követei vannak, kik még semmi szerepet sem játszottak. De ha kevésbbé kitűnő tervvel bírnak is, mint az előbbiek , semmi sem mutatja , hogy kevésbbé volnának hívek a rend elveihez, melyektől az ország jövője függ. Ellenkezőleg, miután kevésbbé vannak megkötve előbbi egyezkedések által, több szabadsággal követhetik azon politikát, mely inkább összhangzásban áll a sept. egyezménnyel. Végre átalános a nézet, hogy az ország hangulata az egész félszigeten mindinkább a béke és kiengesztelődés eszméihez hajlik.“ A „Moniteur“ áttér ezután Ausztriára s azon felhívásra, melyet Ferencz József császár Ő Felsége a tartományi országgyűlésekhez intézett, s a mely szerinte ,,okvetlen a legkülönbözőbb nyilatkozatokat fogja előidézni."1 A „Moniteur-1 idézi ezután az eddig nyilatkozó különféle kivánatokat, s bizonyos előszeretetet tanusít a magyarok iránt, kik az egykori magyar királyság minden tartományait egyesítve szeretnék látni. A hamburgi „Börsen-Halle“ sz. pétervári levelezője azon véleményeket rajzolja, melyek orosz körökben uralkodnak a jelenlegi franczia külpolitikát illetőleg. Napoleon császár politikájának új sikere, melynek következtében a Vatican alkudozásokba bocsátkozott az olasz kormánnyal, Merode elbocsáttatott, s a pápa ultramontan camarillajának nyakassága megtörött, világosan bebizonyította Szt Pétervárott azt , hogy Lajos Napóleon politikai képességei épen nem csökkentek, jóllehet az utóbbi időben nem szaporodott az államcsínyek, rögtönzetek és meglepetések száma. Csalódtak akkor, midőn azt következtették magaviseletéből, hogy közelgő öregsége miatt nyugalomra lévén szüksége, a belkormányzatot minisztereire, a külpolitikát, természetes folyamára hagyja. Ő egyedül tartja kezében a pápa mindenki által elhagyott világi hatalmának sorsát, s a franczia hadcsapatoknak Rómából elvonulása azon megnyitott zsilip, melyen kitörhet az azt elnyelhető árvíz. A helyzetnek ura lévén, a franczia politika dictál, miután a Vaticant azon dilemma]ba hozta: „Hajoljál meg a kényszerűség előtt non possumusoddal, vagy megsemmisülsz csalhatatlanságoddal együtt/“ Hogy e miatt Sz.Pétervárott örvendenek, hogy szeretnék, ha a pápa világi hatalmának órái meg lennének számlálva, s hogy az ellenséges latin egyházon érzékeny seb üttetnék, az iránt senki sem kételkedhetik. Szt-Pétervárott — végzi az idézett lap levelezője — egyszersmind aggodalmak is keletkeznek Napóleon jól kiszámított működése miatt, a schleswig-holsteini kérdést illetőleg. Bármennyire nevetségesnek, sőt képtelenségnek tűnik is föl Szt . Pétervárott a „Nationalverein“ működés Németországban, bármily kevés súlyt helyeznek is a kisebb német államoknak a porosz politika elleni remonstratioira, tiltakozásaira stb., s bármennyire időkérdésnek tekintik is az elbei herczegségek bekebleztetését, mégsem hisznek eléggé Francziaország érdeknélküli barátságának, s ez irányban nagy figyelmet és óvatosságot ajánlanak Poroszországnak. A közös ügyek és a törvényre visia. XIII. Brüssel, nov. 15. A f. évi September 20-ki manifestumban elhatároztatván Magyar és Horvátországgal a kölcsönös értekezés útját megnyitni és az octoberi diploma és a februári pátens-törvényt elfogadás végett előterjeszteni , fentartatott a keleti királyságok országgyűlési tanácskozmányainak eredményét további elhatározás előtt a többi királyságok és tartományok képviselőinek nyilatkozataik kihallgatása és méltánylása végett szintén előterjeszteni. Mi az mi a kölcsönös értekezés tárgya? és mire nézve kívántatik az osztrák birodalom képviselőinek kihallgatása? Magyarország akár törvényhozási akár kormányzati ügyben csak királyával értekezhetik és a magyar király magyar ügyben egyedül magyar tanácsosai nyilatkozatait hallgathatja ki és méltányolhatja. A tökéletes paritás szabályainál fogva viszont igazságos, hogy a lajthántúli birodalom ügyeire nézve a közös fejedelem mint osztrák császár, osztrák, cseh, lengyel, olasz felelős tanácsosait meghallgassa. Ez általános, alkotmányos paritáson alapuló és különösen Magyarországot illetőleg szerződésileg is elfogadott s királyi törvényes kötelemmé emelt elvnél fogva, ő Felsége a magyar országgyűlés tanácskozmányainak csupán azon eredményeit terjesztheti az osztrák képviselők és illetőleg osztrák tanácsosai elébe, melyek nem tisztán Magyarország, hanem mind a két szomszéd birodalom szövetségi és nemzetközi ügyei. Azok pedig sem közös képviseleti, sem kormányzati, de még had- és pénzügyeri sem, hanem — magyar törvényes és szabatos terminussal a dolgot röviden értelmezve — tisztán portális ügyek. Minden véd vagy támadó szövetség esetében a szövetségesek meghatározzák hány ezer embert állít ki az egyik és a másik szövetséges fél, anélkül hogy akár az egyik vagy a másik a végrehajtás részleteibe bocsátkoznék, mi a két birodalom közt annál kevésbé szükséges, mint hogy a magyar hadsereg legfőbb vezénylete, ezredek elhelyezése, tisztek kinevezése a magyar miniszter ellenjegyzése mellett ő Felségét már törvénynél fogva illeti. Itt tehát csak a közös védelem aránykulcsáról lehet szó. Ha Németországban harmincakét souverain hatalom tudja a közös védelem aránykulcsát megállapítani anélkül, hogy egyik a másiknak fejedelmi jogát sértse, két birodalom, külön társországaival egy közös fejedelem alatt is fogja tudni megállapítani. Azért, hogy a szász, bajor király stb. contingensét a német szövetségbe adja, még azért sem Bismarckoknak, sem Schmerlingeknek nincs joguk a bajorok vagy würtenbergiek és szászok zsebeiben kotorászni, vagy váraik felszereléseibe, katonai egyenruházatába, ujonczkiállításaiba, egy szóval akármelyik szövetségesnek pénz, honvédelmi, kereskedelmi vagy bárminemű és nevű más ügyeibe avatkozni, azért látjuk a szövetség váraiban az osztrák fekete-sárga színt és csákót a porosz pléhsisakos villámhárítóval, vulgo Pikelhaube föveggel igen jól megférni. Annálfogva ismétlem, hogy a közös értekezés csakis nemzetközi és nem más természetű, tárgyai pedig ezek : 1) Az udvartartás és külképviselet — amennyiben ez sem nem kizárólag német, sem nem kizárólag magyar — költségeire megalapítandó portaszám vagy aránykulcs. 2) Miután a magyar hadseregnek az ország határain kívüli alkalmazását ő Felsége elhatározza, és az udvartartás aránykulcsa szinte a katonatartásra is, amennyiben az ország határain kívül alkalmaztatnék, régi törvényeinkben is applicálható lesz, az esetről esetre való értekezésnek csak akkor lehet helye, ha azt rendkívüli események követelik. Mit a törvény mint fejedelmi jogot a magyar király számára magyar miniszteri ellenjegyzés mellett biztosított, az más birodalom képviselőivel értekezés tárgyává nem tétethetik. Az osztrák császár megoszthatja osztrák tartományaival császári koronájának jogait, de nem a magyar király koronáéit. A békekötések szerint a magyar végrehajtó hatalom gondoskodik a magyar várak és véghelyek megerősítéséről, valamint a magyar várőrségekről is, és mint már említem, az 1848-ai országgyűlés nemcsak a rendes katonaságnak az ország határain kívüli alkalmazását és a tisztek kinevezését, de a nemzeti őrséget is a mennyiben feloszlatás esete fenforog, ő Felségére bizta, következőleg sem a hadsereg legfőbb vezénylete, sem a hadügynek bármely részlete nem lehet tárgya az értekezésnek. Közös szövetségi várakat sem a magyar, sem az osztrák birodalomban — miután az nem összbirodalom, hanem két külön birodalom, a németországi szövetséges várak példájára felállítani nem lehet, mert az a békekötések csorbításával és magának a dynastiának kárával, sőt az európai közjog sérelmével járna, ha a közös várak a németországi területen túl kiterjesztetnének. Emlékezzünk, hogy az olasz négyszöget Némethon végelődjének keresztelték, de hogy az annak el nem fogadtatott. Friedlender uraimék, kik annyit tudnak adósságok és kölcsönök, még nem tudom mi mindenféle közös central gazdálkodásról írni, soha sem említik, hogy a közös fejedelem lakása a legkétségtelenebb közös ügy és hogy számos magyar törvénynél fogva a magyar király legalább egy részét az évnek Magyarországban magyar hívei közt tölteni köteleztetik. Erre nézve más alkalommal egyebet is mondtam, de eltérve a magyar törvény e részbeni rendeletei és a magyar koronának a bécsi olvaszdában elpárolgott jövedelmei rendeltetésétől, a bécsi doctor uraknak nem kellene elfelejteni, hogy az angol királyné is évszakonként lakását változtatja, ott pedig a külön országok skót, angol, izland, jersey sat. ország neveiket a közös Brittannia koronája, sőt Jersey, Guernesey és Aurigny normand szigetek kivételével, egy közös parlament és kormány, de nem közös magánjog és igazgatás alatt realiter egyesítettek; hogy továbbá a hollandiai király bár erre sem a bécsi congressus, sem a belga törvény nem kötelezte, az év egy részét Brüsselben töltötte, és hogy a svéd király a zordon norvégiai égalj daczára vasút nélkül is Norvégiát koronként felkeresi. L.gh. (f) Minden bécsi lap szól a „Wiener Abdp.“-ban megjelent közleményről, mely közhír szerint egyenesen Belcredi gr. irodájából vette származását. Az „Osterr. Ztg“ igy ir : „A kormány nyilatkozott, s a helyzet fel van világositva. Tudjuk, hol állunk, tudjuk, mily irányban haladunk. Éles, majdnem kíméletlen igazságokat hallottunk, de végre eljött ideje, hogy a teljes valóságról értesülhessünk. Végének kell lenni nemcsak a fictióknak, de az illusióknak is. „Igen, a birodalmi képviseletről szóló törvény sistíozva van, s az ezt előidéző okok logikai következetességgel bizonyítják, miszerint ezen alaptörvénynek mindaddig felfüggesztve kell maradni, mig ezen képviselőtest föltételei teljesülnek : azaz addig, mig a birodalmi képviselet valóban az lesz, s nemcsak a nyugati tartományok képviselete. Az ellenkezőt állitani annyi, mint e törvényből a szellemet kiűzni, s a holt betű uralmát tenni helyébe. Az egyik részt folyvást contumaciálni annyi, mint az alkotmányos alkotmánytalanságot permanenssé nyilvánítani. — Meg kell találnunk és meg is találjuk majd azon formákat, melyek között minden nép örömest részt veeni az alkotmányos életben, addig semmi új, s különösen semmi régi experimentum , legkevésbé pedig valami „Specktakelstühl“ (minő a Schmerling-Reichsrath volt.) -------A „Wiener Abendpost“ czikkének szövegéből eléggé tűnik ki, hogy a minisztérium ezen felvilágosító nyilatkozata, főleg a „N. fr. Presse“ — fajtájú német centralisták ellen van napvilágra bocsátva. A nevezett lap tehát ily hangon veszi tudomásul, amit hallania kellett. „Két hónap telt el a febr. 26-iki patens tistírozása óta; a lapok terjedelmes fejtegetésekbe bocsátkoztak, de a kormány közönnyel nézett a vitatkozókra s nem mondta meg, melyik nézetnek ad ■ igazat. „Ma ellenben a minisztérium nyíltan szólal meg, s oly magyarázatot ad a sept. 20-ki manifestumnak, mely túltesz minden eddigi sejtelmünkön, s a felfüggesztés tényének hordereje tekintetéből végső illusionkat is megsemmisíti. „A hivatalos czikket több ízben kell végig olvasni, hogy jól érthessük, de végre ha lereszeltük róla a jogfilosofiai és polémiai hüvelyt, az olvasó (tudniillik a centralista olvasó) oly keserű lapdacsot kénytelen abban elnyelni, mely az alkotmányos láz utolsó kóranyagát is kihajtja. „Megtanultuk ma, hogy a sisaírozás ténye nincs határnaphoz kötve. Eddig azt hittük, hogy ha a magyar és horvát országgyűlés az elébe terjesztett febr. pátenst el nem fogadja, vagy a helyett más használható javaslatot nem ad, akkor a Reichsrath megint teljes erejében feléled. Nagyon csalódtunk. A hivatalos lap az ily véleményt sophismának nevezi. Úgy vesszük észre, hogy a sistirozás csakugyan határnap nélkül lett kimondva. Ma értesülünk először, hogy már azon legfelsőbb kéziratban, mely oct. 20. (1860) a magyar kanczellárhoz intéztetett, Magyarország közjogi viszonyainak rendezése a magyar országgyűlésre bízatott , tehát ezen rendezés létrejötte valóságos előleges föltételét képezi a febr. patens gyakorlati érvényességének; és hogy míg Magyarország ezen viszonyokat rendbe nem hozta, addig nem is beszélhetünk jogosan közös birodalmi képviseletről. A „N. fr. Presse“ ezen eszmesorozatot igen imposantnak találja, s meghajlik az ily argumentumok nagyszerűsége előtt. — Pedig — mint mondja — eddig azt hitte, hogy mégis volt oly idő, melyben a febr. alkotmány valóban érvényben volt. Igen, volt érvényben, de mint a „Wiener Abechpost“ megtanít rá, csak tényleges érvényben, s nem volt más mint fictio, vagyis be nem teljesedett remény anticipatiója. „Eddig azon botor hitben éltünk — folytatja siralmait a „N. freu Presse“ — hogy ezen alkotmány minden népnek adva volt. (Rosszul használt kifejezés ez: adva volt, mert ami az adást illeti, ez csak a nyugati tartományokra állhat; részünkről a febr. patens minden betűje nem hogy adott, hanem inkább elvett valamit.) „Megértjük továbbá, hogy azon körülmény, hogy ezen alkotmányt Belcredi gróffal együtt a magyarországin kívül minden Landtag is elfogadta, s Ő Felsége annak föntartását ünnepélyesen ígérte, ezen alkotmány mégis érvénytelen, míg Magyarország el nem fogadja. (Tisztessséges politikus az uralkodó személyét soha sem szokta a vitákba elegyíteni. A sept. 20-diki manifestum azonban épen arra fekteti a súlyt, hogy ezen alkotmány a nép egy nagy részének ellenzése miatt kivhetlenné vált. lehetlenné Vagy folytatni kellett volna a szebeni botrányt, ahol az absolutismus alatt növekedett bureaucratia bitorolta Erdély közvéleményét? Helybenhagyni a horvát banal-conferenz Hasonló czélú javaslatait, s végre Magyarországból zsandarmok segítségével vinni be az embereket a Reichsrathba ?) „Hasonlókép a hivatalos lapból tanultuk meg, hogy az alkotmány revisiója sem történhetik meg, miután maga a képviselet, mely ezen revisiót eszközölné, soha valójában nem létezett! A septemberi pátens felfüggesztette a febr. alkotmányt, a mai félhivatalos czikk elsöpri még a maradványokat is. A minisztérium megmondja ma, hogy nem lehet szándéka az alkotmány módosítását az abban megírt módon hozni létre. (Azaz: nem akarja Magyarországot erőszakosan behurczolni a Reichsrathba, hogy ott az alkotmányt módosítani akaró párt a kétharmadrész többséget megnyerni próbálkozzék.) helyzetben és nehéz körülmények között,midön hazánk sorsa fölött hosszú időre történhetik intézkedés — el ne mondjam némely egyéni nézeteimet és óhajtásaimat a feladatra nézve, melynek a jövő omággyűlés által leendő megoldását Magyarország és a társországok mind alkotmányos, mind szellemi és anyagi érdekei egyaránt igénylik. A feladatnak, mely az országgyűlés elé tüzetik, törvényhozói szempontból két, egymástól elkülönzött s a megoldásban is elkülönítendő része van. Az első tisztán belkérdés, melynek elintézésére egyedül a megkoronázandó király Ő Felsége és a nemzet törvényes országgyűlése jogosult. A feladat ezen első része: a magyar alkotmány helyreállítása, Magyarország alaptörvényeinek értelmében. Ezen alaptörvények szerint az ország alkotmányrendszerének nélkülözhetlen feltételei : a végrehajtó hatalomnak megkoronázott király és felelős kormány s a törvényhozó hatalomnak megkoronázott király és törvényes országgyűlés által gyakorlása. Az összeülendő országgyűlésnek tehát első, legtöbb tendtője : azt eszközölni, hogy az országban mielőbb helyreállittassék az alkotmány értelmében a törvényes végrehajtó és törvényhozó hatalom— a valóságos alkotmányos állapot. Felelős magyar korány kinevezése, az országgyűlés kiegészítése s a fejedelem megkoronázása : három alkotmányos kellék, amelyek teljesítése nélkül Magyarország országgyűlése alkotmányunk alaptörvényei szerint jogosítva sincs törvényhozásra-Ez okból, mint az ország alkotmányának védője és a törvényes rendnek barátja, óhajtanom kell , hogy ő Felsége, a megkoronázandó király, felelős magyar minisztériumot nevezzen ki, az 1848-ki III. t. czikk értelmében; — hogy mind a megyék, „alkotmányunk védbástyái“ helyeztessenek vissza 1848 ban gyakorlott törvényes hatáskörükbe, felelős miniszter ellenjegyzése mellett kinevezett főispánokkal, szabadon választott tisztviselőkkel és bizottmányokkal, mind a városok és községek ruháztassanak fel ismét azon jogokkal, melyek alkotmányunk értelmében őket megilletik, — hogy az összeülendő országgyűlés mielőbb kiegészíttessék, a sz. István birodalmához tartozó társországok törvényes képviselőinek meghívása által, alapjogaik teljes biztosítása és tiszteletben tartása, valamint a nemzetiségi jogigények fentartott kielégítése mellett; — hogy Ö Felsége felelős magyar minisztériuma által terjesztesse a törvényes alkatú országgyűlés elé mindazon javaslatokat, melyek az 1848-ai törvények módosítását czéloznák; — hogy ezen módosítások a fejedelem és törvényes országgyűlés közti kölcsönös alkudozások útján intéztessenek el, Ö Felsége felelős magyar kormányának közbenjárásával; — s miután az egyezség ez iránt létrejött, óhajtanom kell végre, hogy ö Felsége, az ország területi épségét, önállóságát, önkormányzati és törvényhozási függetlenségét biztosító alaptörvényeinknek királyi hitlevél által leendő megerősítése után ünnepélyesen megkoronáztassék. Ez az összeülendő országgyűlés feladatának első része, amely — mint fennebb előadtuk — belkérdés, melynek megoldására egyedül Magyarország megkoronázandó királya és törvényes országgyűlése van jogosítva. Az ország ezen jogát biztosították alkotmányának alaptörvényei, s azt soha sem adta föl a legutóbbi időkig, semmi viszontagságos körülmények között. Az országgyűlés feladatának első része meg lévén oldva, mégpedig — mint a dynastia, Magyarország s a birodalom nyugalmának, békéjének, szellemi és anyagi érdekeinek tekintetéből óhajtandó — kedvező eredménnyel: egyszerűsítve, megkönnyítve, úgyszólva elő van készítve a feladat másik részének megoldása, tudniillik az úgynevezett „közös ügyek" kérdésének elintézése, mi nemzetközi kérdés Magyarország és az örökös tartományok között. Mindamellett, hogy Magyarország — mint önálló és független ország — sem közigazgatásilag sem törvényhozásilag nem állt az örökös tartományokkal soha összeköttetésben a pragmatica sanctio után sem, mely a fejedelem személyének közösségét, az osztatlan birtoklást és kölcsönös védelmet megállapította, bőr ezen kétoldalú szerződés újólag megerősítette Magyarország, a hozzá kapcsolt részek, országok és társtományok kormányzati és törvényhozási teljefüggetlenségét — oly érdekviszonyok fejlődtek ki mégis egyfelől Magyarország, másfelől az örökös tartományok közt, melyek mind hazánk külön érdekei, mind az igazság és méltányosság szempontjából legkomolyabb figyelmet és tekintetet érdemelnek és sürgetős elintézést követelnek. Ezen ügyeket elismerték, anélkül hogy határozottan körülírták volna, 1848-i törvényeink is. Az Összeülendő országgyűlésnek leond feladata, mihely törvényhozási képességgel birand, egyfelől ezen ügyek szoros meghatározása, a nem közös és közös ügyek elkülönítése által, másfelől javaslatainak előterjesztése, a kezelési módozatokra nézve. A közös ügyek minden esetre oly természetűek , melyek részint mint terhek , részint mint javadalmak aránylag illetik Magyarországot, anélkül, hogy Magyarország legtávolabbról is feladná azon sarkalatos jogát, melynél fogva saját pénze és vére fölött szabadon rendelkezik. Ezen szempontból veendők vizsgálat alá az udvartartás, külképviselet, közös védelem költségei, s mindazon terhek, melyekben való aránylagos részvétünk csak a méltányosság igényei és nem a jog követelményeinél fogva igazolható, miután azon terhek tudtunk és beleegyezésünk nélkül halmoztattak a birodalomra- A javadal- Urházy György politikai nyilatkozata, Közép-Szolnok megye zsibói kerületének vél.-polgáraihoz. Midőn Közép-Szolnok megye zsibói kerületének tisztelt választópolgárai másodszor intézik hozzám a megtisztelő és kitüntető felszólítást, képviselném őket újólag, a közelebbről összeülendő országgyűlésen, mindamellett, hogy az 1861-ki országgyűlés ünnepélyes nyilatkozatai fölmentenének politikai hitvallás előterjesztésétől*; nem tehetem mégis, hogy a jelen válságos