A Hon, 1865. november (3. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-19 / 266. szám

266-ik sz. Vasárnap, november 19. Kiadóhivatal: Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj : Pest V. t K­li dvo vBjiy Budapesten házhoz hordva Egy l­ 5 nap a .... 1 frt 75 kr. 3 hí b­ipra . ............................. 5 frt 25 kr. 6 hí o­ipra..................................10 frt 50 kr. Az i lefizet* 8 az tv folytán minden hónapban meg i­zilhet 3, a ennek bármely napján történik is, n ndenk­­it a hó első napjától fog számíttatni. i innen pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Sferencziek tere 7-dik szám 1-sfí emelet. Szerkesztő lakása : Ország út 18-dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Harmadik évfolyam 1860. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 1 kr Bélyegdij minden beiktatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések t­ö­b­b­sz­ö­r­i beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. me. Az előfizetési díjalap tulajdonos szerk­esz­tőjéhez küldendő. gazdasági-, ipar* kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása .­Szervita-tér, gr. Teleky-ház. E lap szellemi részét illető minden közle­mény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el PEST, NOVEMBER 1$. Politikai Szemle. (II.) Az esti „Moniteur“ politikai heti szemléje ismét figyelmet érdemel : szól Olaszországról, szól A a gyar­országról. Olaszországra vonatkozólag ezt mond­ja : „Megérkeztek Francziaországba az első csapatok, melyeket a császár czélsze­­rűnek tartott visszahívni a római álla­mokból. Az olasz kormány épen most adta ki a határhatóságoknak a megkívántató eljárási szabályokat, mindazon nehézsé­gek tekintetében, melyek köztük és azon pápai had­­­parancsnokok között keletkezhetnének , kik a mieink he­lyébe léptek. A pápai hadcsapatok — mint látszik — nem magán a határ­vonalon, hanem attól némi távolságnyi­ra, inkább bensőbb vonalon állíttatnak föl. 0 Szentsége kormányának czélja az, hogy a hadcsapatok a legnagyobb tevé­kenységgel járjanak el a rablók ellen, s ezen értelemben adta ki parancsait a had­ügyminiszter is. — Az olasz sajtó — folytatja a „Moniteur“ — még nincs tisz­tában a legújabb választások jelentőségére nézve. A mérsékleti szabadelvű párthoz tartozó többségnek nagy számú uj kö­vetei vannak, kik még semmi szere­pet sem játszottak. De ha kevésbbé kitűnő tervvel bírnak is, mint az előb­biek , semmi sem mutatja , hogy ke­vésbbé volnának hívek a rend elvei­­­­hez, melyektől az ország jövője függ. Ellenkezőleg, miután kevésbbé vannak megkötve előbbi egyezkedések által, több szabadsággal követhetik azon politikát, mely inkább összhangzásban áll a sept. egyezmén­­nyel. Végre átalános a nézet, hogy az ország hangulata az egész fél­szigeten mindinkább a béke és kiengesz­­telődés eszméihez hajlik.“ A „Moniteur“ áttér ezután Ausztriára s azon felhívásra, melyet Ferencz József császár Ő Felsége a tartományi ország­gyűlésekhez intézett, s a mely szerinte ,,okvetlen a legkülönbözőbb nyilatkoza­tokat fogja előidézni."1 A „Moniteur-1 idézi ezután az eddig nyilatkozó különféle kivánatokat, s bi­zonyos előszeretetet tanusít a magyarok iránt, kik az egykori magyar királyság minden tartományait egyesítve szeretnék látni.­­ A hamburgi „Börsen-Halle“ sz. péter­­vári levelezője azon véleményeket rajzol­ja, melyek orosz körökben uralkodnak a­­ jelenlegi franczia külpolitikát illetőleg. Napoleon császár politikájának új sikere, melynek következtében a Vatican alku­dozásokba bocsátkozott az olasz kor­mán­nyal, Merode elbocsáttatott, s a pápa ultramontan camarillajának nyakassága megtörött, világosan bebizonyította Szt Pétervárott azt , hogy Lajos Napóleon politikai képességei épen nem csökken­tek, jóllehet az utóbbi időben nem szapo­rodott az államcsínyek, rögtönzetek és meglepetések száma. Csalódtak akkor, mi­dőn azt következtették magaviseletéből, hogy közelgő öregsége miatt nyugalomra lévén szüksége, a belkormányzatot minisz­­tereire, a külpolitikát, természetes folya­mára hagyja. Ő egyedül tartja kezében a pápa mindenki által elhagyott világi ha­talmának sorsát, s a franczia hadcsapa­toknak Rómából elvonulása azon meg­nyitott zsilip, melyen kitörhet az azt el­nyelhető árvíz. A helyzetnek ura lévén, a franczia politika dictál, miután a Vati­­cant azon dilemma]­ba hozta: „Hajoljál meg a kényszerűség előtt non possumusoddal, vagy megsemmisülsz csalhatatlanságod­­dal együtt/“ Hogy e miatt Sz.­Pétervá­­rott örvendenek, hogy szeretnék, ha a pápa világi hatalmának órái meg lenné­nek számlálva, s hogy az ellenséges latin egyházon érzékeny seb üttetnék, az iránt senki sem kételkedhetik. Szt-Pétervárott — végzi az idézett lap levelezője — egyszersmind aggodalmak is keletkeznek Napóleon jól kiszámított működése miatt, a schleswig-holsteini kér­dést illetőleg. Bár­mennyire nevetséges­nek, sőt képtelenségnek tűnik is föl Szt­ . Pétervárott a „Nationalverein“ működé­s Németországban, bár­mily kevés súlyt helyeznek is a kisebb német államok­nak a porosz politika elleni remons­­tratioira, tiltakozásaira stb., s bár­men­­nyire időkérdésnek tekintik is az elbei herczegségek bekebleztetését, még­sem hisznek eléggé Francziaország érdeknél­­küli barátságának, s ez irányban nagy figyelmet és óvatosságot ajánlanak Po­roszországnak. A közös ügyek és a törvényre visia. XIII. Brüssel, nov. 15. A f. évi September 20-ki m­anifestum­­ban elhatároztatván Magyar és Horvát­országgal a kölcsönös értekezés útját megnyitni és az octoberi diploma és a februári pátens-törvényt elfogadás vé­gett előterjeszteni , fentartatott a ke­leti királyságok országgyűlési tanácskoz­­mányainak eredményét további elhatá­rozás előtt a többi királyságok és tarto­mányok képviselőinek nyilatkozataik ki­hallgatása és méltánylása végett szintén előterjeszteni. Mi az mi a kölcsönös értekezés tárgya? és mire nézve kívántatik az osztrák biro­dalom képviselőinek kihallgatása? Magyarország akár törvényhozási akár kormányzati ügyben csak királyával ér­­tekezhetik és a magyar király magyar ügyben egyedül magyar tanácsosai nyi­latkozatait hallgathatja ki és méltányol­hatja. A tökéletes paritás szabályainál fogva viszont igazságos, hogy a lajthán­­túli birodalom ügyeire nézve a közös fe­jedelem mint osztrák császár, osztrák, cseh, lengyel, olasz felelős tanácsosait meghallgassa. Ez általános, alkotmányos paritáson alapuló és különösen Magyarországot ille­tőleg szerződésileg is elfogadott s királyi törvényes kötelemmé emelt elvnél fogva, ő Felsége a magyar országgyűlés tanács­­kozmányainak csupán azon eredményeit terjesztheti az osztrák képviselők és illető­leg osztrák tanácsosai elébe, melyek nem tisztán Magyarország, hanem mind a két szomszéd birodalom szövetségi és nemzet­közi ügyei. Azok pedig sem közös képvi­seleti, sem kormányzati, de még had- és pénzügyeri sem, hanem — magyar tör­vényes és szabatos terminussal a dolgot röviden értelmezve — tisztán portális ügyek. Minden véd vagy támadó szövet­ség esetében a szövetségesek meghatároz­zák hány ezer embert állít ki az egyik és a másik szövetséges fél, a­nélkül hogy akár az egyik vagy a másik a végrehaj­tás részleteibe bocsátkoznék, mi a két bi­rodalom közt annál kevésbé szükséges, mint hogy a magyar hadsereg legfőbb vezénylete, ezredek elhelyezése, tisztek kinevezése a magyar miniszter ellenjegy­zése mellett ő Felségét már törvénynél fogva illeti. Itt tehát csak a közös véde­lem aránykulcsáról lehet szó. Ha Németországban harmincakét sou­­verain­ hatalom tudja a közös védelem aránykulcsát megállapítani a­n­élkül, hogy egyik a másiknak fejedelmi jogát sértse, két birodalom, külön társországaival egy közös fejedelem alatt is fogja tudni meg­állapítani. Azért, hogy a szász, bajor ki­rály stb. contingensét a német szövetség­be adja, még azért sem Bismarckoknak, sem Schmerlingeknek nincs joguk a ba­jorok vagy würtenbergiek és szászok zsebeiben kotorászni, vagy váraik felsze­reléseibe,­­ katonai egyenruházatába, ujonczkiállításaiba, egy szóval akármelyik szövetségesnek pénz, honvédelmi, keres­kedelmi vagy bármi­nemű és nevű más ügyeibe avatkozni, azért látjuk a szövetség váraiban az osztrák fekete-sárga színt és csákót a porosz pléhsisakos villámhárító­val, vulgo Pikelhaube föveggel igen jól megférni. Annálfogva ismétlem, hogy a közös ér­tekezés csakis nemzetközi és nem más természetű, tárgyai pedig ezek : 1) Az udvartartás és külképviselet — a­mennyiben ez sem nem kizárólag né­met, sem nem kizárólag magyar — költ­ségeire megalapítandó porta­szám vagy aránykulcs. 2) Miután a magyar hadseregnek az ország határain kívüli alkalmazását ő Felsége elhatározza, és az udvartartás aránykulcsa szinte a katonatartásra is, a­mennyiben az ország határain kívül al­kalmaztatnék, régi törvényeinkben is ap­­plicálható lesz, az esetről esetre való érte­kezésnek csak akkor lehet helye, ha azt rendkívüli események követelik. Mit a törvény mint fejedelmi jogot a magyar király számára magyar miniszte­ri ellenjegyzés mellett biztosított, az más birodalom képviselőivel értekezés tár­gyává nem tétethetik. Az osztrák császár megoszthatja osztrák tartományaival csá­szári koronájának jogait, de nem a magyar király koronáéit. A békekötések szerint a magyar végrehajtó hatalom gondoskodik a magyar várak és véghelyek megerősíté­séről, valamint a magyar várőrségekről is, és mint már említem, az 1848-ai or­­szággyűlés nemcsak a rendes katonaság­nak az ország határain­ kívüli alkalmazá­sát és a tisztek kinevezését, de a nemzeti őrséget is a mennyiben feloszlatás esete fenforog, ő Felségére bizta, következőleg sem a hadsereg legfőbb vezénylete, sem a hadügynek bármely részlete nem lehet tárgya az értekezésnek. Közös szövetségi várakat sem a ma­gyar, sem az osztrák birodalomban — mi­után az nem összbirodalom, hanem két külön birodalom, a németországi szövet­séges várak példájára felállítani nem le­het, mert az a békekötések csorbításával és magának a dynastiának kárával, sőt az európai közjog sérelmével járna, ha a közös várak a németországi területen túl kiterjesztetnének. Emlékezzünk, hogy az olasz négyszöget Némethon végelődjé­nek keresztelték, de hogy az annak el nem fogadtatott. Friedl­ender uraimék, kik annyit tud­nak adósságok és kölcsönök, még nem tudom mi mindenféle közös central gaz­dálkodásról írni, soha sem említik, hogy a közös fejedelem lakása a legkétségtele­nebb közös ügy és hogy számos magyar törvénynél fogva a magyar király leg­alább egy részét az évnek Magyarország­ban magyar hívei közt tölteni kötelezte­­tik. Erre nézve más alkalommal egyebet is mondtam, de eltérve a magyar törvény e részbeni rendeletei és a magyar koro­nának a bécsi olvaszdában elpárolgott jö­vedelmei rendeltetésétől, a bécsi doctor uraknak nem kellene elfelejteni, hogy az angol királyné is évszakonként lakását változtatja, ott pedig a külön országok skót, angol, izland, jersey sat. ország ne­veiket a közös Brittannia koronája, sőt Jersey, Guernesey és Aurigny normand szigetek kivételével, egy közös parlament és kormány, de nem közös magánjog és igazgatás alatt realiter egyesítettek; hogy továbbá a hollandiai király bár erre sem a bécsi congressus, sem a belga törvény nem kötelezte, az év egy részét Brüssel­­ben töltötte, és hogy a svéd király a zordon norvégiai égalj daczára vasút nélkül is Norvégiát koronként felkeresi. L.gh. (f) Minden bécsi lap szól a „Wiener Abdp.“-ban megjelent közleményről, mely közhír szerint egyenesen Belcredi gr. iro­dájából vette származását. Az „Osterr. Ztg“ igy ir : „A kormány nyilatkozott, s a helyzet fel van világositva. Tudjuk, hol állunk, tudjuk, mily irányban haladunk. Éles, majdnem kíméletlen igazságokat hallot­tunk, de végre eljött ideje, hogy a teljes valóságról értesülhessünk. Végének kell lenni nemcsak a fictióknak, de az illusiók­­nak is. „Igen, a birodalmi képviseletről szóló törvény sistí­ozva van, s az ezt előidéző okok logikai következetességgel bizonyít­ják, miszerint ezen alaptörvénynek mind­addig felfüggesztve kell maradni, mig ezen képviselőtest föltételei teljesülnek : azaz addig, mig a birodalmi képviselet valóban az lesz, s nemcsak a nyugati tar­tományok képviselete. Az ellenkezőt álli­­tani annyi, mint e törvényből a szellemet kiűzni, s a holt betű uralmát tenni helyé­be. Az egyik részt folyvást contumaciálni annyi, mint az alkotmányos alkotmány­­talanságot permanenssé nyilvánítani. — Meg kell találnunk és meg is találjuk majd azon formákat, melyek között min­den nép örömest részt veeni az alkotmá­nyos életben, addig semmi új, s különö­sen semmi régi experimentum , legkevés­bé pedig valami „Specktakelstühl“ (minő a Schmerling-Reichsrath volt.) -------A „Wiener Abendpost“ czikké­nek szövegéből eléggé tűnik ki, hogy a minisztérium ezen felvilágosító nyilatko­zata, főleg a „N. fr. Presse“ — fajtájú német centralisták ellen van napvilágra bocsátva. A nevezett lap tehát ily hangon veszi tudomásul, amit hallania kellett. „Két hónap telt el a febr. 26-iki patens tistírozása óta; a lapok terjedelmes fejte­getésekbe bocsátkoztak, de a kormány közön­nyel nézett a vitatkozókra s nem mondta meg, melyik nézetnek ad ■ igazat. „Ma ellenben a minisztérium nyíltan szólal meg, s oly magyarázatot ad a sept. 20-ki manifestumnak, mely túl­tesz min­den eddigi sejtelmünkön, s a felfüggesztés tényének hordereje tekintetéből végső illusionkat is megsemmisíti. „A hivatalos czikket több ízben kell végig olvasni, hogy jól érthessük, de vég­re ha lereszeltük róla a jogfilosofiai és po­lémiai hüvelyt, az olvasó (tudniillik a cen­tralista olvasó) oly keserű lapdacsot kény­telen abban elnyelni, mely az alkotmá­nyos láz utolsó kóranyagát is kihajtja. „Megtanultuk ma, hogy a sisaírozás ténye nincs határnaphoz kötve. Eddig azt hittük, hogy ha a magyar és horvát or­szággyűlés az elébe terjesztett febr. pá­tenst el nem fogadja, vagy a helyett más használható javaslatot nem ad, akkor a Reichsrath megint teljes erejében feléled. Nagyon csalódtunk. A hivatalos lap az ily véleményt sophismának nevezi. Úgy vesszük észre, hogy a sistirozás csakugyan határnap nélkül lett kimondva. Ma értesü­lünk először, hogy már azon legfelsőbb kéziratban, mely oct. 20. (1860) a magyar kanczellárhoz intéztetett, Magyarország közjogi viszonyainak rendezése a ma­gyar országgyűlésre bízatott , tehát ezen rendezés létrejötte valóságos előleges föltételét képezi a febr. patens gyakor­lati érvényességének; és hogy míg Ma­gyarország ezen viszonyokat rendbe nem hozta, addig nem is beszélhetünk jogosan közös birodalmi képviseletről. A „N. fr. Presse“ ezen eszme­sorozatot igen impo­­santnak találja, s meghajlik az ily argu­mentumok nagyszerűsége előtt. — Pe­dig — mint mondja — eddig azt hitte, hogy mégis volt oly idő, melyben a febr. alkotmány valóban érvényben volt. Igen, volt érvényben, de mint a „Wiener Abech­­post“ megtanít rá, csak tényleges érvény­ben, s nem volt más mint fictio, vagyis be nem teljesedett remény anticipatiója. „E­ddig azon botor hitben éltünk — folytatja siralmait a „N. freu Presse“ — hogy ezen alkotmány minden népnek adva volt. (Rosszul használt kifejezés ez: adva volt, mert a­mi az adást illeti, ez csak a nyugati tartományokra állhat; ré­szünkről a febr. patens minden betűje nem hogy adott, hanem inkább elvett va­lamit.) „Megértjük továbbá, hogy azon körül­mény, hogy ezen alkotmányt Belcredi gróffal együtt a magyarországin kívül minden Landtag is elfogadta, s Ő Felsége annak föntartását ünnepélyesen ígérte, ezen alkotmány mégis érvénytelen, míg Magyarország el nem fogadja. (Tisztessséges politikus az uralkodó személyét soha sem szokta a vitákba ele­gyíteni. A sept. 20-diki manifestum azon­ban épen arra fekteti a súlyt, hogy ezen alkotmány a nép egy na­gy részének el­lenzése miatt kiv­hetlenné vált. lehetlenné Vagy folytatni kellett volna a szebeni bo­trányt, a­hol az absolutismus alatt növe­­kedett bureaucratia bitorolta Erdély köz­véleményét? Helybenhagyni a horvát banal-conferenz Hasonló czélú javasla­tait, s végre Magyarországból zsandar­­mok segítségével vinni be az embereket a Reichsrathba ?) „Hasonlókép a hivatalos lapból tanul­tuk meg, hogy az alkotmány revisiója sem történhetik meg, miután maga a képviselet, mely ezen revisiót eszközölné, soha valójában nem létezett! A septem­­beri pátens felfüggesztette a febr. alkot­mányt, a mai félhivatalos czikk elsöpri még a maradványokat is. A minisztérium megmondja ma, hogy nem lehet szándéka az alkotmány módosítását az abban megírt módon hozni létre. (Azaz: nem akarja Magyarországot erőszakosan be­­hurczolni a Reichsrathba, hogy ott az alkotmányt módosítani akaró párt a kétharmadrész többséget megnyerni pró­bálkozzék.) helyzetben és nehéz körülmények között,m­i­dön hazánk sorsa fölött hosszú időre történhe­tik intézkedés — el ne mondjam némely egyéni nézeteimet és óhajtásaimat a feladatra nézve, melynek a jövő omággyűlés által leendő meg­oldását Magyarország és a társországok mind alkotmányos, mind szellemi és anyagi érdekei egyaránt igénylik. A feladatnak, mely az országgyűlés elé tüze­tik, törvényhozói szempontból két, egymástól elkülönzött s a megoldásban is elkülönítendő része van. Az első tisztán belkérdés, melynek el­intézésére egyedül a megkoronázandó király Ő Felsége és a nemzet törvényes országgy­űlése jogosult. A feladat ezen első része: a magyar al­kotmány helyreállítása, Magyaror­szág alaptörvényeinek értelmében. Ezen alap­törvények szerint az ország alkotmányre­ndsze­­rének nélkülözhetlen feltételei : a végrehajtó hatalomnak megkoronázott király és felelős kormány s a törvényhozó hatalomnak megko­ronázott király és törvényes országgyűlés által gyakorlása. Az összeülendő országgyűlésnek tehát első, legtöbb tendtője : azt eszközölni, hogy az országban mielőbb helyreállittassék az alkotmány értelmében a törvényes végrehajtó és törvényhozó hatalom— a valóságos alkotmá­nyos állapot. Felelős magyar kor­ány kineve­zése, az országgyűlés kiegészítése s a fejedelem megkoronázása : három alkotmányos kellék, a­melyek teljesítése nélkül Magyarország ország­gyűlése alkotmányunk alaptörvényei szerint jo­gosítva sincs törvényhozásra-Ez okból, mint az ország alkotmányának vé­­­dője és a törvényes rendnek barátja, óhajtanom kell , hogy ő Felsége, a megkoronázandó király, felelős magyar minisztériumot nevezzen ki, az 1848-ki III. t. czikk értelmében; — hogy mind a megyék, „alkotmányunk védbástyái“ helyez­tessenek vissza 1848 ban gyakorlott törvényes hatáskörükbe, felelős miniszter ellenjegyzése mellett kinevezett főispánokkal, szabadon vá­lasztott tisztviselőkkel és bizottmányokkal, mind a városok és községek ruháztassanak fel ismét azon jogokkal, melyek alkotmányunk értelmé­ben őket megilletik, — hogy az összeülendő országgyűlés mielőbb kiegészíttessék, a sz. Ist­ván birodalmához tartozó társországok törvé­nyes képviselőinek meghívása által, alapjogaik teljes biztosítása és tiszteletben tartása, vala­mint a nemzetiségi jogigények fentartott kielé­gítése mellett; — hogy Ö Felsége felelős ma­gyar minisztériuma által terjesztesse a törvé­nyes alkatú országgyűlés elé mindazon ja­vaslatokat, melyek az 1848-ai törvények mó­dosítását czéloznák; — hogy ezen módosítások a fejedelem és törvényes országgyűlés közti köl­csönös alkudozások útján intéztessenek­ el, Ö Felsége felelős magyar kormányának közbenjá­rásával; — s miután az egyezség ez iránt létre­jött, óhajtanom kell végre, hogy ö Felsége, az or­szág területi épségét, önállóságát, önkormány­zati és törvényhozási függetlenségét biztosító alaptörvényeinknek királyi hitlevél által leendő megerősítése után ünnepélyesen megkoronáz­­tassék. Ez az összeülendő országgyűlés feladatának első része, a­mely — mint fennebb előadtuk — belkérdés, melynek megoldására egyedül Ma­gyarország megkoronázandó királya és törvé­nyes országgyűlése van jogosítva. Az ország ezen jogát biztosították alkotmányának alap­törvényei, s azt soha sem adta föl a legutóbbi időkig, semmi viszontagságos körülmények között. Az országgyűlés feladatának első része meg lévén oldva, még­pedig — mint a dynastia, Ma­gyarország s a birodalom nyugalmának, béké­jének, szellemi és anyagi érdekeinek tekinteté­ből óhajtandó — kedvező eredmén­nyel: egy­szerűsítve, megkönnyítve, úgyszólva elő van készítve a feladat másik részének megoldása, tudniillik az úgynevezett „közös ügyek" kérdé­sének elintézése, mi nemzetközi kér­dés Magyarország és az örökös tartományok között. Mindamellett, hogy Magyarország — mint ön­álló és független ország — sem közigazgatási­lag sem törvényhozásilag nem állt az örökös tartományokkal soha összeköttetésben a prag­­matica sanctio után sem, mely a fejedelem sze­mélyének közösségét, az osztatlan birtoklást és kölcsönös védelmet megállapította, bőr ezen két­oldalú szerződés újólag megerősítette Magyaror­szág, a hozzá kapcsolt részek, országok és társ­tományok kormányzati és törvényhozási telje­függetlenségét — oly érdek­viszonyok fejlődtek ki mégis egyfelől Magyarország, másfelől az örökös tartományok közt, melyek mind hazánk külön érdekei, mind az igazság és méltányosság szempontjából legkomolyabb figyelmet és tekin­tetet érdemelnek és sürgetős elintézést köve­telnek. Ezen ügyeket elismerték, anélkül hogy hatá­rozottan körülírták volna, 1848-i törvényeink is. Az Összeülendő országgyűlésnek leond fel­adata, mihely t­­örvényhozási képességgel bi­­rand, egyfelől ezen ügyek szoros­ meghatáro­zása, a nem közös és közös ügyek elkülönítése által, másfelől javaslatainak előterjesztése, a kezelési módozatokra nézve. A közös ügyek minden esetre oly természetűek , melyek részint mint terhek , részint mint javadal­mak aránylag illetik Magyarországot, anél­kül, hogy Magyarország legtávolabbról is fel­adná azon sarkalatos jogát, melynél fogva saját pénze és vére fölött szabadon rendelkezik. Ezen szempontból veendők vizsgálat alá az ud­vartartás, külképviselet, közös védelem költsé­gei, s mindazon terhek, melyekben való arány­­lagos részvétünk csak a méltányosság igényei és nem a jog követelményeinél fogva igazolható, miután a­zon terhek tudtunk és beleegyezésünk nélkül halmoztattak a birodalomra- A javadal- Urházy György politikai nyilatkozata, Közép-Szolnok megye zsibói kerületé­nek vél.-polgáraihoz. Midőn Közép-Szolnok megye zsibói kerületé­nek tisztelt választó­polgárai másodszor intézik hozzám a megtisztelő és kitüntető felszólítást, képviselném őket újólag, a közelebbről össze­ülendő országgyűlésen, mindamellett, hogy az 1861-ki országgyűlés ünnepélyes nyilatkozatai fölmentenének politikai hitvallás előterjesztésé­től*; nem­ tehetem mégis, hogy a jelen válságos

Next