A Hon, 1866. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1866-01-13 / 9. szám

9-ik sz. Szombat, január 13. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra.......................... 1 frt 75 kr. 3 hónapra............................... 5 frt 25 kr. 6 hónapra...............................10 frt 50 kr. Az előfizeté­s az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik­ is, mindenkor a hó első napjától fog számí­­tatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7­ik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdíj minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyilt-téri 5 hasábos petit-sorért . . 25 kr. Az előfizetési dij a lap kiadó hivata­lához küldenető. (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. JBk, se «»sur 1866-diki első félévi folyamára Előfizetési ár : j­anuár — júniusi félévre 10 forint 50 krajczár, j­anuár — martiusi negyedévre 5 forint 25 krajczár. „A VVN“ szerk . kiadó hivatala. PEST, JANUÁRI«. Politikai Szemle. (II.) A „Köln. Zig" párisi levelezője Madridból 7-éről keltezett magántudósítá­­sok után jelenti, hogy Prim tábornoknak ki kezdetben 1200 ember fölött rendel­kezett, most 4000 főnyi serege van, azon­ban mindaddig kerüli a csatát, míg egy jól szervezett hadtest fölött nem rendel­kezik. Az „Ind. belge" pedig hasonlóké­pen 7-évől kelt madridi tudósítások után azt jelenti, hogy Prim már 6-7000 em­ber fölött rendelkezik, kiket két hadtest­re osztott, melyek közöl az egyiket maga, másikat Milans de Bosch trik vezényli. Zabala tábornok nem bízván hadcsa­­pataiban, vonakodik a fölkelőket meg­támadni ; ezek pedig, hogy Madrid el­len nyomuljanak, nem várnak egyébre, mint a Spanyolország más részeiben elő­készített fölkelésekre. Már Arragonia ost­romállapotba helyeztetett, s a burgosi és valladolidi parancsnokok értésére adták a kormánynak, miként nem felelhetnek azon hadcsapatokért, melyek a felügyele­­tek alá helyzett tartományokat őrzik. Végre az avilai zászlóalj, a­helyett, hogy Portugálba menekült volna — mint jelen­tették—egyszerűen Estremaduranak vette útját, hogy a fölkelők számára toborzzon. A franczia „Moniteur“ sürgönyei, me­lyek szerint Prim tábornok beteg, s ko­csiban kénytelen hadcsapatait követni, s körül van véve mindenfelől, annyit be­váltanak, hogy új erőt kellett Madridból Zabala Ilok segítségére küldeni, mi nyil­ván azt mutatja, miként a mozgalomnak nincs vége, s O’Donnell tábornagy igen nagyot mondott, midőn a jan. 5-ki sena­­tus ülésben azt ígérte, hogy 48 óra alatt be fogja azt végezni. A jan. 10-ki madridi és barcellonai leg­újabb tudósítások is azt mutatják (lásd a magán sürgönyöket) hogy a mozgalom­nak nincs vége, sőt Madridban is a moz­galom jelei mutatkoznak, s már intézke­déseket kellett tenni a komolyabb fölke­­lési kísérletek megakadályozására. Az „Ind.­beige“ párisi levelezője biz­tos tudósítások alapján erősítheti, hogy a spanyol kormánynak nehezen sikerülend­ő fölkelést legyőzni. „La Presse“ következőleg rajzolja a spanyolországi pártok állását: „Három nagy párt van Spanyolország­ban, melyek közül mind a három a kor­mány bukását akarja. Legelső a catholi­­kus párt, melynek tanyája a senatus; azután jő a democratikus párt, amelynek főhadiszállása az utcza s ott szokott to­­borzani ; végre a progressista párt, mely a hadseregre támaszkodik. A gyűlölet ezen coalitiójának előbb-utóbb végzetes­nek kell lennie Izabella trónjára nézve; teljes lehetlen az ellenségeskedés ezen há­lójából menekülni. Ma jőnek a progressis­­ták, holnap a carlisták, holnapután a democraták : ez azon hármas és veszélyes megpróbáltatás, mit a jelenlegi monar­chiának egymásután tűrnie kell. Ez elszi­geteltebb,­ ingadozóbb, mint­sem végig ellentállhatna. De az ellenséges érzelmek ezen coalitiója, mi a forradalom erejét al­kotja, egyszersmind ennek gyengesége. Ha egyszer megcsinálta a tabula rasa-t, mit állít helyébe. Nem félhetni­e attól, hogy minden erőfeszítés csupán véres hajtóvadászatra vezetend, melynél az el­keseredett három párt csak arra fog gon­dolni, hogy Izabella szétrombolt trónjá­nak darabjai fölött egymással viaskodjék Európa nagy megbontránkoztatására?“ A „N. fr. Presse" egy 11-kéről kelt párisi sürgönyt közöl, mely szerint Rou­­cher államminiszter a mexicói hadcsapa­tok visszahívása mellett szólott a tegnap­előtti miniszteri tanácsban, mire a császár azt felelte, hogy soha sem volt szándéka örökösen ott maradni Mexicoban. Gram­mont herczeg felhatalmaztatott , hogy ajánlja Bécsben az engedély megadását 10,000 főnyi önkén­tes toborzására Ausztriában, Mexico részére. Valószínű, hogy a franczia kormány ily támogatást sürgetene Ausztria részéről, a két udvar között helyreállított szívélyes egyetértés után. Mindamellett mégis be­várandó a hit megvalósulása. A­z orszá­g­g­y­űlés nevezetesebb in d­­er­e­n­t ii in a i. 1. Méltán lehet az országgyűlés neveze­tesebb momentumai közé számítani az igazolási ülések első napját. A legelső vitás kérdés prognoszicosa azon hangulatnak, melyet a pártok egy­mással szemben s a közügy irányában fölvenni szándékoznak. Ennél a legelső pontnál kiderül, vájjon a pártszenvedé­lyek fognak-e vezetni, vagy az igazság­követelő közérdek ? Valami bécsi politikus azzal gyanúsíta az országgyűlési baloldalt, hogy ez csak azért óhajtja a verificatiók higgadt lefo­lyását, s azért csillapítja lapunkban a fel­izgatott kedélyeket, mert épen barátaink sora van a petitiók által legjobban meg­támadva. (Wie der Schelm ist, so denkt er.) E vádat nem tartottuk méltónak a visz­­szautasításra. Meg voltunk felőle győződ­ve, hogy az országgyűlés maga megc­á­­folandja azt. Az országgyűlési verificatiók alkalmá­val, ha egy párt factiosuskodni akar, tö­kéletesen uralkodhatik a másik felett, mely csak az igazságot tartja szeme előtt. Minden egyes esetnél megtorlásra méltó törvénysértésnek nevezheti ugyanazon körülményt az ellenfélhez tartozó tag meg­választásánál, melyet a saját kebléhez tar­tozó tag választási körülményei közt, mint figyelemre nem méltót, félrevet. Az ilyen érdekből kezdett pártharc, azután mindjárt az első napon osztályozza az elvi különbségeket. Mi ezúttal nem féltünk hasonló párt­­küzdelemtől. A magunk részéről azon leg­jobb hitű föltevéssel foglaltunk helyet, hogy személyi és párti érdek nélkül, egye­dül a tiszta igazság érzete fogja nézetein­ket vezetni, s meg voltunk felőle nyu­godva , hogy az országgyűlés minden padján hasonló elhatározás uralkodik. És nem csalatkoztunk. A legelső eset, mely szőnyegre került, egyike volt a leg­érdekesebbeknek; nem mint „cause céléb­ré “ ,mely a tör­téntek változatossága által re­gény­es feszültséget kelt; de mivel egy, a főváros közelében legnagyobb praecisió­­val végbement választás forgott kérdés­ben, mely lefolyása alatt 50 óráig tartotta lázas izgatottságban a főváros közönsé­gét, mely iránt egyik vagy másik fél mell­­ett az értelmiség minden osztálya, a főúrtól kezdve, a szavazatától megfosztott ó­budai hajóácsig, fokozott érdeket tanú­sított, s melynek mindkét jelöltje igen tisztelt honfi, csakhogy az egyik a 61-ki oppositio tagja. Két nap és két éjjel tartó minutiosus pontossággal vezetett szava­zás után, az oppositió régi tagja lett győz­tes. És nem is lehetett a választást más­ként megtámadni, mint apró alaki hibák microscopic­us felfedezésével. A legelső kérdés tehát az volt a házhoz, hogy akar­ja-e az oppositiót egy szavazatától meg­fosztani oly módon, hogy aprólékos köz­jogi kétségességek elemezéséből vitát tá­maszt , s annak a megtámadott hátrá­nyára leendő eldőlését szavazatai több­ségével eszközlendi. A legelső kérdés tehát nem a sokat gyanúsított oppositióhoz volt intézve, s hogy a ház a legelső kérdésre azzal vá­laszolt, hogy a legfőbb kötelesség „egy­más iránt" lennünk igazságosnak ; e vá­lasz nem a sokat gyanúsított oppositió­­nak captatio benevolentiae-féle ténye volt, hanem az egész háznak benső meggyő­ződése. Hogy később egy törvényesen megvá­lasztott jobb­oldali képviselőt a ház szinte ily egyértelmű felállással igazolt, daczára azon körülménynek, hogy az egy 61-iki volt oppositionális tagnak helyét foglalja most el , azt szinte nem számítjuk ré­szünkről viszonyos udvariasságnak, ha­nem csak a ház igazságszeretetének. A háznak e szilárd, őszinte magatartá­sa leghívebb kinyomata lehet a jelen or­szággyűlés arc­ulatának. Megnyugtatólag fog ez hatni a kedélyekre itthon, s tiszte­letet szerez kifelé, és felfelé , előre tudatva mindenkivel, hogy itt csak egy pártnak van óriási többsége, s ez a jog és méltá­nyosság pártja. Jókai Mór: Országgyűlési tudósítás. Az alsóház ülése jan. 12-én. Az elnök­­ 11-kor megnyitván az ülést, Tóth Vilmost szólítja fel a mai ülés jegyzőkönyvének vitelére, Csengery Imrét pedig a szólók feljegyzésére. A múlt ülés jegyzőkönyvét többen igen terjedelmesnek találták. Ghyczy Kál­mán megjegyezte, hogy a jegyzőkönyvet lehetőleg röviden kell fogalmazni, miután a terjedelmes leírás az országgyűlési nap­lóba való. A ház osztotta e nézetet, s a jegyző­könyv újbóli fogalmazása elrendeltetvén, az holnap fog felolvastatni. Az elnök jelenti, hogy Milutino­vics Szvetozár és Stephanidesz Henrik benyújtották megbízó leveleiket. Mocso­­nyi Sándor ellen két kérvény érkezett. A naplóbíráló - bizottmány tagjaivá megválasztottak 197 szavazat közül: So­­mossy Ignácz 177, Nikolics Sándor 176, Jámbor Pál 174, Mihályi Péter 174,­­ Szontágh Pál 169, Jendrassik Miksa 169, Dessewffy Ottó 166, Feszt Imre 166, Szász Károly 144, Fáy Gusztáv 112,Be­­liczey István 110, Vladnay Lajos 106, Rudnyánszky Flórián 105, Ruttkay Ist­ván 102, Draskóczy Gyula 101, Szmre­­csányi Dárius 97, K. Vay Béla 95, Trifu­­nácz Pál 94, Madarász József 93 és Kud­­lik István 89 szavazattal. Ezután gr. Ráday László a kilen­­czedik osztály előadója, jelentést tesz b. P­e­r­é­n­y­i Zsigmond megválasztatásá­nak megvizsgálásáról, az ellene beadott kérvények figyelembe vételével. B. Perényi Zsigmond ellen felhozzák, hogy kiskorú (nem 24 éves), s így nem bír a törvényes qualificatióval. Egyszers­mind, hogy a választás alkalmával az el­lenpárt akadályozva lett a szavazásban, s illetőleg meg sem jelenhetett. A kiskorú­ságot ugyan nem bizonyítják a folyamo­dók az egyedül hiteles okmányny­al,kereszt­­levéllel,s a többi vádak sincsenek alaposan bizonyítva; az osztály mindazonáltal vizs­gálat kiküldetését véleményezi a tényállás kiderítésére. E vélemény kimondása után legújabban ismét érkezett kérvény a vá­lasztás ellen, melyben a megválasztott kis­korúságát egy iskolai bizonyítvány má­solatával igyekeznek bizonyítani, s a vá­lasztás megsemmisítését kérik. Az osztály azonban megmarad előbbi véleménye mellett. Baranyai képviselő azt hiszi, hogy az igazolás alatt álló képviselőnek magá­nak kell igazolni, váljon bir­e a törvényes qualificatióval. P­a­p­p Zzigmond indítványozza, hogy határidő tűzessék ki, mely alatt az illető képviselő önmagát igazolja. Véleménye szerint, míg a kor kérdése eldöntve nincs, nem lehet helye vizsgálatnak. Z­s­e­l­é­n­y­i különösnek találná ez el­járást, miután szerinte a ház egy képvi­selőtől sem kívánhatja, hogy korát iga­zolja. A kiskorúságot maguknak a panaszt tevőknek kell bebizonyítani. A vizsgálat­ra Márkos István mármarosmegyei kép­viselőt indítványozza kiküldetni. Az osztály véleménye mellett szállot­tak még: Somossy Ignácz, Kurcz György és Horváth Döme, ellene Vidd Alajos, ki oly értelemben nyilatkozott, mint Papp Zsigmond. Végül az elnök kérdésére az osztály véleményét fogadta el a h­áz nagy több­séggel. Vizsgálatra Markos István és Uj­­falussy Miklós ajánltattak kiküldetni. A ház többsége felállással Markos Istvánra szavazott. Következett volna Bujanovics Sán­dor igazolásának kérdése, azonban az el­nök jelenti, hogy­­ 10-kor még egy kér­vény érkezett Podhorányi Nándor aláírá­sával a nevezett képviselő ellen. Kérdezi tehát, hogy az szintén az osztályhoz uta­­síttassék-e vagy pedig a ház előtt tárgyal­­tassék. B­ó­n­i­s Samu azt hiszi, hogy a ház nem lehet következetlen, s miután három nap előtt az újabban érkezett kérvényeket az osztályokhoz határozta utasíttatni, e kérvény is kiadandó az illető osztálynak. Tisza Kálmán hasonértelmű felszóla­lása után, az említett kérvény az osztály­nak adatott ki. Az első osztály előadója Várady Gábor, jelentést tesz a második osztály­beli képviselők megbízó leveleinek meg­vizsgálásáról. Varga Flórián aradmegyei képviselő ellen külön petitió is érkezett. Ez azon alkalommal fog tárgyaltatni, midőn az összes aradmegyei választások ellen inté­zett kérvényről lesz szó. B. Baldácsi Antal esztergommegyei köbölkúti képviselő ellen egy 1099 alá­írással ellátott kérvény nyújtatott be. Az osztály véleménye szerint, a kérvényben említett azon körülmény, hogy a megvá­lasztott 1839-ben úri hatalommal való visszaélés miatt kereset alatt volt, s pénz­bírságban el is marasztaltatott, tekintetbe nem vehető, s a többi vádak sincsenek elegendőleg bizonyítva, mindazáltal az osztály vizsgálatot indítványoz a tényál­lás kiderítésére. A ház egyhangúlag elfogadta az osztály véleményét, s vizsgálatra Rudnyánsz­ky Flórián küldetett ki, tagsági joga az illető képviselőnek megmaradván. B­e­s­z­e János esztergomvárosi képvi­selő ellen két kérvény érkezett. Az első­ben terrorizálással vádolják a Besze­­pártot, a másodikban pedig kiváltkép a sz.-györgy-külvárosi biró bántalmazását és megsebesülését említik. Az osztály a vádakat alaptalanoknak találta, s Besze Jánost az igazolt képvise­lők sorába véleményezi igtattatni. A ház nagy helyesléssel egyhangúlag elfogadta az osztály véleményét. M­o­c­s­á­r­y Lajos borsodmegyei mező­kövesdi képviselő ellen többrendbeli kér­vény nyújtatott be, különösen egy a volt választási elnök aláírásával, melyet az osztály csak mint magán­ember, s nem mint választási elnök által aláírtat vehetett figyelembe. Panaszolják a kérvényezők, hogy a választás a főhelytől fél mértföld­­nyi távolságra egy­­ík pusztán ment vég­be. Ezt az osztály nem vehette alapos ok­nak, miután a szavazásnak a városon kí­vül eszközlését a helyi körülmények igé­nyelték. Állítják, hogy a szavazás alkalmával visszaélések fordultak elő. Mindezen vá­dakat az osztály nem találta okadatoltak­­nak, s ennélfogva Mocsáry Lajost igazolt képviselőnek kívánja tekintetni. S­o­m­s­s­i­c­h Pál azon körülményre hívja fel a ház figyelmét, hogy az össze-­írási és szavazási lajstromok nem egyez­nek meg. Klaue­rl Gábor szintén nem osztja az osztály véleményét, s vizsgálatra szavaz. Bónis Sámuel és Tisza Kálmán kí­vánják, hogy olvastassanak fel az iratok. Ennélfogva megkezdetett az összes ira­tok felolvasása. Közben Zsedényi megjegyezte, hogy semmi új körülmény sincs felemlítve az iratokban , csak az, a­mi az osztály jegy­zőkönyvében foglaltatik. Indítványozza, hogy a ház szavazzon. A ház kivonatára azonban az iratok vé­gig olvastattak. Madarász József az iratok meghall­gatása után ki­­yilatkoztatja, hogy he­lyesli az osztály véleményét. Az elnök kérdésére a ház szintén elfo­gadta az osztály véleményét, s így Mo­csáry Lajos az igazolt képviselők so­rába lépett. Varró Sámuel n.­kun­madarasi kép­viselő ellen szintén kérvény nyujtatott be, melyben, daczára hogy Papp Mór ellenjelölt még a választás előtt visszalé­pett, s Varró egyhangúlag választatott meg, az ellenpárt a választás megsemmisí­tését kívánja. Azt állítják, hogy Papp Mór azért lépett vissza, mivel látta, hogy a kerü­let terrorizálva van, s meg akarta menteni a népet a viszály sajnos következményei­től. Említik az elnök bántalmaztatását, mi az osztály véleménye szerint, bűnvádi el­járás tárgya, de a ház elé nem tartozik. Miután a vádak alaposan indokolva nin­csenek, s Varró Sámuel közfelkiáltással választatott meg, az osztály igazoltatni véleményezi. Pap­p Zsigmond megjegyezvén, hogy Papp Mór nem rokona, s nem is nemzet­­belie, kéri azon irat felolvasását, mely Papp Mór lemondásának szövegét fog­lalja magában, s egyszersmind a volt el­nök nyilatkozatát. Ezen iratok felolvasása után Papp Zsigmond vizsgálatot indítványoz, miután véleménye szerint a kerület terrorizálva volt. Ivánka Imre Papp Zsigmondnak fe­lelve megjegyzi, hogy a nemzetiség nem tehet különbséget arra nézve, hogy va­laki mellett fel kelljen szólalni. Említi, hogy Varró egyhangúlag választatott meg, s az osztály véleménye mellett nyi­latkozik. Ürményi József nem osztja az osz­tály nézetét, s indokolására B­ó­n­i­s Samu azt jegyezte meg, hogy ily esetben sup­­positumokra építeni nem lehet. Ghyczy Kálmán szintén az igazolás mellett nyilatkozik. Ürményi és Papp Zsigmond még egyszer akartak ugyane tárgyban szót emelni. Többen felszólaltak, hogy ez ellenke­zik a ház szabályaival, s az elnök meg­jegyzi, hogy a közvélemény köztudomás szerint megkívánja azt a képviselőktől, és pedig igen hangosan kívánja, hogy az országgyűlési tanácskozások a lehetősé­­gig gyorsan menjenek; ennélfogva, nem csak az kívántatik meg, hogy a gyűlések hosszabb ideig tartassanak, hanem az is, hogy a háznak azon szabálya tartassák meg, miszerint egy és ugyanazon tárgy­hoz mindenki csak egyszer szólhat. (Élénk helyeslés.) A ház többsége e nyilatkozat után el­fogadta az osztály véleményét, s Varró Sámuel az igazolt képviselők sorába lépett. Következett volna a második osztály előadása a harmadik osztályról. Thalabér Lajos azonban következőleg emelt szót: Arra nézve, hogy a t. ház 2 órán túl is foly­tassa ülését, azt hiszem senkinek szava s észre­vétele nem volna, ha azon körülmény nem fo­rogna fen, hogy az osztályoknak 3 órakor ismét lesz ülésök, így például a 2-ik osztály 3 órakor fogja ülését tartani ; ennélfogva azt indítványo­zom, hogy az ülés folytatása holnapra tétessék át. Keglevich Béla. Az előttem szóló Tha­lachér képviselő­társam azon véleményben van, hogy az ő véleményét mindenki osztja. Én ré­szemről nem egészen osztozom azon vélemény­ben , de azt hiszem, hogy az én véleményemet sokan osztják, s azt hiszem, ha vannak képvi­selők a­kik felszólalnak, a napi­díjak s azok föl­emelése és több efféle kérdések iránt ; mi is meg­említhetjük, legyünk annyi méltányossággal, hogy az időt ne vesztegessük , az óra alig mutat ket­tőt, az ülést folytathatjuk, az osztályok elnöke kitűzi az ülések idejét, arra van délután is bár­mikor elég idő , részben azt hiszem semmi akadály nem forog fen, tehát folytassuk az ülést. (Közhelyeslés.) A ház erre egyhangúlag elhatározta az ülés folytatását. A második osztály előadója Hol­lán Ernő jelenti, hogy Dőry Ádám sopron­­megyei csornai képviselő ellen az ellen­párt (Nagy Pál) kérvényt nyújtott be, melyet az osztály indokolatlannak talál­ván, Dőry Ádámot igazoltatni indítvá­nyozza. Legújabban ismét nyújtatott be kérvény, melyben az ellenpárt arra kéri a képviselőházat, hogy miután az osztály előadója sógorságban van Dőry Ádám­­mal, az iratok a ház előtt olvastassanak fel, s a ház maga ítéljen. A ház az utóbbi insinuatiot figyelemre sem méltatva, Dőry Ádámot egyhangú­lag az igazolt képviselők sorába igtatta. Papp Simon mármaros megyei felső­­vissói képviselő ellen Mihályi Gábor pártja nyújtott be két kérvényt. Az osz­tály vizsgálatot indítványoz, melynek el­lenében Szaplonczay képviselő, ki a választásnál jelen volt, hosszasabban in­dokolván a választás törvényességét, iga­zolást kér. Erre Mihályi Péter emelt szót, s a következőket mondotta : Legelőször is mély sajnálkozásomat kell kife­jeznem azon, hogy midőn oly szerencsés vagyok a fiatal nemzedék közül ezen díszes helyen ülni, először is ezen kényes ügyben kell felszólalnom, melynek tárgyalása alatt ki akartam menni. — Látván azonban, hogy azon egyéniség, Szaplon­czay máramarosi igen tisztelt képviselő úr, kit épen úgy érdekel azon ügy, mint engem — csa­ládi összeköttetésnél — et pedig azon bizalmat­lanságnál fogva, a melyet ő maga és családja, mint fökertesek s a választás előidézői ellen az iratokban henfoglaltatnak, szabadjon kérnem a

Next