A Hon, 1866. április (4. évfolyam, 75-98. szám)

1866-04-01 / 75. szám

srtett kitűnő érdemeinek elismerésein, dij­­entesen magyar nemességgel legkegyelmeseb­­bn felruházni, és ugyanekkor kegyteljesen meg­­ijedni méltóztatott, hogy az eddigi előnevét Pezekény i“-re változtathassa. Ö cs. k. Apóst. Felsége f. é. mart. 18-ról kelt sgf. határozatával, dr. H­o­ll­á­n Adolf helytar­ssági tanácsost s a magyar királyság főorvo­­st, sok évi hasznos szolgálatainak, valamint a Magyarországbani marhavész megszüntetésének­ különös érdemeinek elismerésein, díjmentesen a lármád osztályú vaskorona-renddel; továbbá a marhavész elnyomásának­ hasznos és sikerdús tevékenység elismerésein : dr. Grosz Lipót helytartótanácsi fogalmazót, díjmentesen helytar­tótanácsi titkári czimmel ; dr. Érti Miksa po­zsonyi megyei orvost a Ferencz­ József rend kis­­skeresztjével; Hering Mórt, a pilisi járás főszolgabiráját koronás arany érdemkereszttel , B­o­t­h János pozsonmegyei aljegyzőt arany érdemkereszttel, és Balázs Kálmán czim­­zetes megyei állatorvost koronás ezüst érdem­kereszttel legkegyelmesebben földiszitni, s egy­szersmind megengedni méltóztatott, hogy ugyan­azon alkalomból A­x­m­a­n­n Ferencz Pest megye első aljegyzőjének, L­a­m­o­s Antal Árvamegye másod-aljegyzőjének, Günther Ignácz Szath­­mármegye alszolgabirájának, Meixner Já­nos ottani megyei főorvosnak, Hock József ugyanottani czimzetes megyei főorvosnak, El­­t­é­r József székesfehérvármegyei főorvosnak , D­e­­­y József és Reich Ferencz állatorvo­soknak, F­o­c­k Ignácz járási orvosnak , H­ó­mann József tolnamegyei alorvosnak, végre Kiss Zsigmond ugyanottani járvány-bizottmá­­nyi tagnak a legmagasb elismerés tudtukra adassék. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 17-től kelt legfelsőbb határozatával, Nógrádmegye el­ső alispánját, Pongrácz Károlyt, szolgálat­beli fölmentetése alkalmából, hosszas és hasz­nos szolgálatainak elismeréséü­l, díjmentesen kir. tanácsosi czimmel legkegyelmesebben felruház­ni méltóztatott. A magyar kir. udvari kanczellária N­u­b­e­r Sándor, Ruby József és Walkovszky Mi­hály helyettes tanárokat az eperjesi kath. fő­­gymnasiumnál, ugyanott valóságos gymnasiumi tanárokká nevezte ki. Hirdetmény A pesti első hazai takarékpénztárnak az 1865. évi 10,682. sz. a. kelt kegyelmes kir. üdv. ren­­delvénynyel megengedtetett, hogy az elveszett betéti könyvecskék, részvények s egyéb társu­lati okiratok közöti előfordulható megsemmisí­tési esetekben az eljárás kizárólag a pesti ki­rályi első birósági váltótörvényszék által eszkö­zöltessék ; továbbá, hogy a rendszeres egy évi megsemmisítési határidő három hónapra szorit­­tassék. Budán, 1866. évi mart. 21 én. A magy. kir. helytartótanácstól. Külföld. Németország. Berlin, mart. 28. (To­rosa készülődések.) A félhivatalos „Prov. Corr.“ a porosz ellenkészülődéseket megerősítő czikket közöl legközelebbi számában , melyben ezek mondatnak : Ausztria fegyverkezik Porosz­­ország elle­n, ez tagadhatlan. Ausztriát Poroszor­szág nem ingerelte ezen fegyverkezésre, az is tagadhatlan tény. Rövid idő előtt még lehetséges volt az osztrák harczi intézkedésekről szóló hí­rek felett kétkedni , annyival inkább, mint hogy arra Poroszország okoz nem szolgáltatót sem az alkudozások folyamában, sem katonai­ intézkedései által. A dolog úgy állott Ausztriáv ▼al szemben, hogy Poroszország az írásbeli alkudozások sikeretlenségét átlátva, hallgatag lemondott minden abbeli reményről, hogy czél­jainak teljesülése Ausztriával folytatandó al­kudozások által elérhető lehetne. S volt-e Ausz­tria arra jogosítva, hogy az ilyetén visszatar­­tózkodást, ellenségeskedésekre való elégséges oknak tekintse ? Ha Poroszország a dolgok további fejlődésére nézve a cselekvés és politi­kai összeköttetések teljes szabadságát föntartotta magának, csak akkor lelhetett volna abban arra való okot hogy Ausztria ellenségesen lépjen fel, hogyha Poroszország lépései Ausztriára nézve aggodalmakat és valóságos veszélyeket tartal­mazók lettek volna. De ilyen tényeket nehéz do­log volna kimutatni. Ide járul még, hogy Porosz­­ország részéről legkisebb katonai intézkedés se tétetett vagy rendeltetett el. Ki ne tehette volna tehát fel, hogy az osztrák készülődésekről ter­jedező hírek alaptalanok vagy túlzottak , s hogy nem Poroszország iránti ellenségeskedés­ből történnek. A porosz részről történt első meg­ütköző nyilatkozatra még egy hét előtt a bécsi kormány egyik lapjában azt jelentete ki, hogy Poroszország elleni készülődésekről szó sincs, s hasonló nyilatkozatok létettek másutt, még határozottabban. Úgy látszik, hogy valamennyi osztrák lap egy­idejűleg utasítva volt, a katonai mozgalmak kiterjedésének eltogadására, sőt arra is, hogy szövetségbaráti és békés lépéseket állít­sanak kilátásba a császári kormány részéről. És íme ezen adatok nem igazaknak bizonyul­tak, az pedig tagadhatlan valósággá lett, hogy az osztrák fegyverkezésekről elterjedt hirek va­ló igazak. A porosz-osztrák határszélek minden pontjáról biztos hivatalos tudósítások érkeznek csapatok menetéről s oly jelntékeny csoponto­sításokról, hogy már most is jelentékeny had­erők vannak összevonva Morva- és Cseh- szom­szédos országokban. Csehországban jelenleg mintegy 45 gyalog zászlóalj van ezen számnak megfelelő más katonasággal összevonva ; minden vasútvonalon szállíttatnak olasz, magyar és ga­­licziai csapatok, s ágyúk és hadiszerek. Csak úgy nyüzsög minden állomáson a zászlóik alá beszállított szabadságosok sokasága ; a lóvásá­rok is a legélénkebb folyamatban vannak. Ezen kétségen kívül álló forrásokból merített adatokkal szemben a porosz kormány nem huny­hatott szemet. Ausztria eljárásának aggasztó mi­nőségét csak fokozá a titkolózás , az osztrák közegek tagadása s mindenféle elcsavarása. Poroszország maga részéről sokáig visszatart­hatta magát a katonai rendszabályoktól, mivel egyrészt kormányunk nem tehette föl, hogy Ausztria részéről ok nélkül megtámadtattunk , másrészt azért, mert a mi katonai szervezetünk mellett az egyes hadosztályok a király felszólí­tására a legrövidebb idő alatt egybegyűjthetők. Tudjuk, miszerint két év előtt egy testőrdandár negyvennyolc­ óra alatt, a vett parancs utánra Csatatéren termett. Azonban bármennyire bizo­­nyos legyen is Poroszország jó ügyéről s csapa­tainak harczkész állapotáról, a kormánynak mégis kötelessége őrködnie a felett, hogy az or­­szág határai egy pillanatig se legyenek védet­ten állapotban. Ha Ausztriának lehetne jelenté­sny­i­­táraink mellett összevonnia, a 011­­0gy kormányunk tüstént megfelelő ellenerőt állítson vele szembe, akkor a rögtöni bonyodalom legalább a legközelebb kitett tarto­mányokra nézve veszélyessé válhatnék. A kor­­momány ezt a felelősséget megára nem veheti. Po­­roszo­rszág ez óráig megőrizte jó lelkiismeretét , nem kereste a háborút, nem is tett arra kihívó lépést, de minden eseményt nyugodtan elváró helyzetet kell foglalnia. A „Neue Pr. Ztg.“ írja: Ausztria fegyverkezé­­sei tadaghatlanok, s biztos tudósítások szerint folyvást növekednek. Oly mérvűek azok, hogy nevetséges lenne azok láttára a költőidre mm­­ondolni,s az elhelyezések szerint csak Poroszor­­­szág ellen intéztethetnek. Csehországban 45 gya­log zászlóalj van,mindegyik n­ár 600 főre emelve, a lovasságot és tüzérséget is beszámítva 80,000-re lehet azon haderőt tenni, mely 5­6 n­p alatt Sroszországba bevonulhatna, s ha Beust úr is csatlakoznék, akkor 100,000 emberre lehetne azt a haderőt venni, mely határaink mellé jut­tatnék. Nem mondjuk, hogy oda állnak, de már ilyenkor megszűnik m­inden szívélyesség, s Poroszországnak nem szabad azon állapotba jutni, hogy ellenségének nagylelkűségéhez kény­­teleníttessek fordulni. Kifkerülhetlenül szükséges, hogy Poroszország is ellenkészülődéseket tegyen, s készüljön minden bekövetkezhető esethez. Csak­is így alkudozhatunk a felfegyverzett el­lenféllel, s az óhajtott békét is igy biztosíthatjuk. A „Köln. Ztg“-nak egy Károlyi gróffal folyt alkudozásra vonatkozó közleményére c­áfolólag azt mondja a „N. Pr. Ztg.“ Nem jutott eszébe az osztrák követnek, hogy „aggasztó jelekre“ vonatkozólag kérdezősködjék, mert olyanok nem is léteznek, amit Károlyi gr. jól tud. Mi úgy tud­juk, miszerint Károlyi gr. csak az iránt tett kér­dést, hogy meg akarja e Poroszország szegni a gasteini egyezséget , amire Bismarck röviden azt felelte : „nem.“ Ha ez sem elég érthető, ak­kor nem tudjuk mi lehet még értelmesebb. Bő­vebb eszmecserébe nem bocsátkoztak. Később a bécsi kabinet kérdezetlenü­l azon hivatalos nyilat­kozatot tette, hogy Ausztriában csak véd fegy­verkezések történnek, s hogy a szabadságos ka­tonák nem szólíttatnak be, stb. Hanem ezen nyilatkozattal nem egyeztek a legbiztosabb ausz­triai tudósítások, s mivel tudomásOS, nem igaz nyilatkozást föltenni nem lehet, tehát mé­g egy megoldatlan talány előtt állunk.“ Ezen talányt a „N. A. Zig“ ekép igyekszik megfejteni • „MensdorfF gr. Werther bárónak egy kérdezősködésére. a­ hallomás szerint azt felelte volna, hogy az osztrák hadsereg a legnagyobb fokú békelábon áll, aminek ellenkezőjét senki se lehet képes bebizonyítan­i. Ezzel ellenkezőleg minden külföldi lap tele van vele, hogy Ausztria készülődik, és ez is egyátalában igaz állítás, mit a sajtóhivataltól a lapokhoz intézett azon felszó­lítás is igazol, hogy a készülődésekről hallgassa­­nak­ — Az osztrák hadsereg még békelábon áll, s a most befejezett ujoncz zá­nak semmi dolga a harczi készülődésekkel ; ugyanazon időtájban és ugyanoly számmal h­utatott az újonc­ozás végre az idén is, mint más években; a háború helyezésére szorítkoznak , de épen a csapatok elhelyezése mellett követett eljárás mutatja, hogy ez nem békés szellemben vehető de­monstratio. Az eddig Ausztriában követett elv­vel ellenkezőleg egyes csapatokat toborzó ke­rületeik közelében vonjuk össze, hogy ily­­képen a szabadságosak és tartalékosak egy hét alatt zászlóik alá gyűjtethessenek. Cseh­országban, hol eddig csak olasz és magyar ezre­­dek feküdtek helyőrségeken, ezek most csaknem valamennyi cseh ezred odaszállítása által erő­­síttetnek, a felső ausztriai, gi­licziai és magyar­országi ezredek a gács sziléziai határszéleken helyeztetnek el, míg más ausztriai ezredek Bécs környékén maradnak, hol a legrövidebb idő alatt megtörténhetik létszámuk kiegészíttetése. Meglátszik, hogy az 1859 diki tapasztalatokon okulva a csapatok összepontosításábani lustasá­got az akkori vereség egyik lényeges okául is­merik el. Ha ide veszszük még ezen jól combi­nát elhelyezésekhez a lovas ezredeknek s tete­mes tüzérségnek az északi részekre csoportosí­tását, s végre még figyelemmel kísérjük, amik a várakban folynak, akkor helyesnek kell elis­merni azon nézetet, miszerint Ausztria háború­hoz készül, noha még nem szaporítva hadseregé­nek számszerinti mennyiségét. Az is valószínű, hogy a határőrezredek legközelebb szintén meg­kapják a rendeletet, hogy minden előfordulható esetre készen tartsák magukat , mert Spkcsevics b. a horvátországi bán, ki egyszersmind az ösz­­szes határőrség főparancsnoka, táviratilag Bécsbe hivatott. A „N. P. Zfg“ az osztrák csapatmozgalmakr­ól naponkint vezetett szemléinek egyikében azt mondja, hogy biztos tudósítások szerint Pestről valamennyi lovas ezred már útban van, s egy hét alatt élélnek rendültetések helyére. There­sienstadt mellett és vidékén úgy szándékoznak csapatokat elhelyezni, hogy azok Szászországgal egyesülten Baritzenen át Sziléziába nyomulhas­sanak. A másik haderő Naehrod, Königgrätz és Trautenau mellett állíttatnék fel, s Waldenbur­­gen át Schweidnitzba törne. A harmadik hadse­reg pedig Olmütz mellett vonatnék össze, s Neusse és Cosel között működnék. Krakó és környéke figyelő hadtesttel láttatnék el. A diplomatiai munkásságot illetőleg a­z „N. A. Zig“ szerint porosz részről egy körsürgöny küldetett a német államokhoz. Miután e lap új­ból visszautasítja azon vádat, mintha Poroszor­szág bárminemű kihívó lépést tett volna, ezeket mondja .... De ha Poroszország az osztrák fegyverkezésekkel szemben egyedül a szövet­ség okmányra támaszkodnék, könnyen meges­hetnék, hogy Berlin kapui előtt kellene az első csatát vívnunk, mielőtt az austragai biróság első gyűlését megtartaná. Ezen eszme, —— mely újból a szövetség reform szükséges voltát tünteti fel, — mint halljuk, egy a német államok kabinet­jeihez intézett porosz sürgönyben kimondatott, mely sürgönyben egyszersmind annak szük­sége is jeleztetik, hogy az államok ezen ügyben határozott állást foglaljanak, melyet az osztrák fegyverkezések mindinkább szükségessé tesz­nek ; mig Poroszország még egyre tartózkodik azon harczi demonstratióira a bécsi kabinetnek hasonlóakkal felelni. — Weimar nagybőség minisztere Watzdorf Poroszország azon kér­­dezősködése folytán, hogy Weimar minő maga­tartást követene, ha Ausztria és Poroszország között háború törne ki, legelőbb Beust báró szász miniszterrel tanácskozott azon esetnek be­következése véli összetartásukra nézve. Ezen ér­tekezés után — hallomás szerint — egyszerűen a szövetségokmány 11-ik czikkelyére utalta a nagyherczegi kormány, feleletként Poroszor­szágot.“ Az angol intést illetőleg a „N. Pr. Ztg.“ is je­lenti most, hogy Russell J. egy Loftus lordhoz intézett levélben „a béke mellett nyilatkozott. Angolországnak mind a két német hatalom iránti barátságát kiemelvén ez alkalommal.“ A „Hamb. Nachr.“ egyik bécsi sürgönye szerint Bernstorf gr. is békére vitetett Londonban, de azt felelte, hogy csak Ausztria részéről fenyegettetik a béke. Berlin, mart. 29. (A ceteh határ­szélről) Írt közleményét a „Börzén u. Hand. Zrg“ ugyanazon forrásból a következőkkel egé­szíti ki : „Tegnap írtam önnek egy pecsételt ren­deletről, mely az ö­szes ezredparancsnokok ke­zei közt van. Úgy látszik, hogy a kézbesítésben tévedés történt, legalább a czímzettek egyike, az illető távirati tudósítás megvárása nélkül, a rendeletet rögtön felbontotta és kiviteléhez fo­gott. Ha, mint azt némi bizonyossággal föl lehet tenni, minden irat egyformán hangzik , úgy a rendelet az, hogy a viszonyokkal ebemben­i ezredek összes 4 zászlóalját állítsák hadilábra, és a pótcsapatokat egészítsék ki tisztekkel.“ (Orosz t­á­b­o­r.) A „Bromb. Zrg“ nak írják Strzalkowó-ból : „Néhány hét előtt irtani, hogy itt azon hír van elterjedve, miszerint Slupce-ben az oroszok egy tábort szándékoznak felállítani. E hír, úgy látszik, megerősítést nyer. tény az, hogy Konin kerület főnöke, Krzyzycki ezredes, a múlt héten Lond kolostorban volt és ott kije­lentette, hogy a kolostorépületet rögtön 5 század gyalogság és egy csapat kozák félfogadására kell berendezni. Megjegyezte, hogy e csapatok nemsokára megér­keznek, s egy részét fogják képezni a porosz határon felállítandó figyelő hadtestnek.“ Olaszország, Milano, mart. 28. (A­z olasz diplomácia feladata a „Per­se­v.“ s­z­e­r­i­n­t.) A „Persev.“ Ausztriának egy hosszasabb vezérczikket szentel, melyben e lap, miután annak beismerésével kezdette volna, hogy nem lehet olyan nemeslelkű mint Lamar­­mora tlek, és ellensége ellen gyűlölet nélkül nem harczolhat, mégis bámulatát fejezi ki a „vén Ausztria“ felett, mely az Elbénél, Dunánál és Pónál férfiasan ellent áll, a nélkül, hogy elré­­míttetni engedné magát az egyidejű nehézségek által bensejében. Az olasz diplomácia feladata azonban a jelen viszonyok között világos, mondja a „Persev.“, s hozzá teszi : „Ausztria ellenségei a mi természetes barátaink. Ha Ausztria az El­bénél és a Dunánál el van foglalva, mi sem ma­radhatunk tétlenek a Pónál.“ Fl­or­en­ez, mart. 25. (Egy érdes ese­tet) beszél el a „Triest. Ztg“ levelezője, mely a Pagliano-színházban tartott meeting alkalmával fordult elő, s eddig még egy lap sem említette fel. Midőn ugyanis Mario az ismert beszédet tar­totta, és azt állította, hogy a király és pápa igen jól megférhetnek együtt Rómában, egy szentori hang felkiáltott ♦ „Nincs szükségünk sem az egyikre, sem a másikra“, mely szavakat a gyü­lekezet élénk tetsző nnyilatkozatokkal kisért. Aggasztó jelenet volt, mely még a radicális Dolfi péket is, ki köztudomás szerint a meetin­­gen elnökölt, arra indította, hogy rendreutasítást kiáltson. (A fiarlettai eseményekről) még a két írják: Utóbbi időben Petrucci"testvérek" fiar­­lettai házában egy evangélikus lelkész tartózko­dott a ott 4—500 egyént egyesített istentiszteleti gyakorlatokra. Ea ingerelte az ottani böjti hitszó­nokokat,kik fölülmúlták egymást a protestáns ke­resztények elleni méltatlanságokban. Vihar fe­nyegette a protestánsokat. A syndicus, ki erről értesült, alkudozott a keületi főnökséggel a prot. lelkész eltávolítását tetőleg ; ez azonban nem történt meg, miután a főnökség a syndicus kivonatát nem teljesítette,lvatkozván a törvény­re, mely a vallás­ felekezeti szabadságát bizto­sítja, így került a dolog kiérésre. A nép körül­vette a Petruccik házát a­z udvarban találtak egy Perez nevű borbélyt, at protestánsnak tart­ván, leszúrták. A felső emületi szobákban valami Cura­telő József volt egyedi, s pisztollyal vé­delmezte magát, melyet a elsők ellen, kik a szobába nyomultak, ki is itt , azonban őt is le­mészárolták. A házat kifutották és felgyújtot­ták , Curatelo holt­testét edig az ablakon dob­ták ki. E pillanatban érkezt meg a rendőrség egy küldötte, kit, a legdülnebbek egyike kést hozván a közeli mészárokból, megsebesített. Ez a praefecturába menekít, utánna siettek, s csak a syndicus menthette haláltól. A tömeg erre egymás városrészbe ént; a Casiero palota előtt megállották, s magáik a tulajdonosnak le kellett jönni, s kereszttel izében kiáltani : Él­jen Jézus! a tömeg errduggiero d’Agostino boltjába tört, s őt leszúrta.Egy bizonyos Brus­­ciolicchio házát is a házillatokkal együtt lán­gok martalékává tették. E pillanatban érkezett végül 30—40 katona és amzetőrség, kik szu­ronyt szegezve szétszórták tömeget, és a ren­det ismét helyreállították Francziaorszég. Iris, mart. 27. (A porosz-osztrák vrály.) Ma is majd minden lap a porosz-oszk viszállyal foglal­kozik A „France“ nem fja magát beletalálni a német tudósításokba , anban a két német nagyhatalom elkeseredés még nem tekinti ok­nak a háborús aggodalmra. Egy más czik­­kében a német zavart a sokat emlege­tett congressus javára,yekezik kiaknázni, midőn emlékeztet 1856­ ápril 14-ikére, „mi­kor a két német nagitalom meghatalma­zottjai P­ázisban Francziszág, Anglia, Orosz­ország, Piemont és T­ország meghatalma­zottjai mellett ültek, ésikor Clarendon gróf, miután kifejtette, „hogi háború bajai még sokkal élénkebb emléttben vannak, mint­hogy ne lenne helyén m­nden eszközt felke­resni, melyek ilyes id visszatérését megaka­dályozhatnák“, a congus előtt azon javas­latot tette, hogy fejezte­ ki az óhaj, miszerint a párisi béke aláírói hasi esetekben egy ba­rátságos állam közvetit fognak igénybe ven­ni, mielőtt háborúhoz lenének. Manteuftel, akkor a berlini cabinet viselője, kinyilatkoz­tatta , hogy ura és kirí tökéletesen osztja a Clarendon gróf által kzett nézeteket, s azt hiszi,fel van arra hatalma, hogy azokat egész terjedelmökben helyeseErve Ausztria is be­leegyezett az angol mealmazott indítványá­ba, mely ezután köreikig szerkesztetek : , A meghatalmazott , nem mulaszthatják el­ kormányaik nevéb­en óhajt kifejezni, hogy azon államok, mi között komolyabb viszály fejlődnék ki, rat fegyverhez nyúlná­nak, a­mennyire ezt viták megengedhetik, vegyék igénybe egy bagos hatalom jó szol­gálatait.“ E nyilatkozatot a meghatalmazottak mind alá­írták, és a „France“ a bécsi és berlini cabinete­­ket emlékezteti erre azon hozzátétellel, hogy e nyilatkozat megfelelne egy békés választott bíróság amaz elvének, melyet Francziaország a modern civilisatio üdvére politikája legfőbb alap­elvéül tett. Hanem persze nem alkalmazták ezt sem az olasz, sem a dán háború kitörése alkal­mával. (Egy Párisban gyártott félhiva­talos londoni levelezés közzététe­le a franczia lapokban.) A franczia la­pok egy a félhivatalos Havas Bullier tudósító irodához állítólag Londonból érkezett tudósítást tesznek közzé, melynek tartalma és elterjesztése annak jele, hogy Francziaország kettős játékot űz, s hogy tulajdonképi politikája : Ausztria és Poroszország között háborút szítson. A (párisi sajtóhivatalban gyártott) félhivatalos londoni le­velezés így hangzik : „Különböző magas állású személyiségek a ki­rályné szolgálatában Németországból tudósításo­kat kaptak, s azon helyzetben vagyok, hogy ezekből néhány határozott és érdekes részlé­tet közölhetek önnel. Legelébb is itt fel­sőbb helyen tudtul adták , hogy Bismarck grófnak utóbbi időben emlegetett visszalé­­pése egyáltalán semmit sem fogna változtat­ni Poroszország külügyi politikájában. A her­­czegségek annexiója marad, mint volt, a hivata­los programm, még ha a király szükségesnek tartaná is, szabadelvű tanácsadókat gyűjteni maga körül. Sőt ellenkezőleg a belügyi politika változása, a­mi nem lehetetlen, csak összehozná a pártokat Poroszországban, mert, néhány jelen­téktelen árnyalatot leszámítva, többé kevésbé mindannyian a herczegségek föltétlen annexiója mellett vannak. A levél, melyet Russell lord kö­zelebb Loftus lordhoz intézett, Berlinben csak újabb bizonyítékául tekintetett annak, hogy An­golország Bismarck grófnak kül- és belügyi poli­tikája miatti rész kedve daczára, ragaszkodni fog a tartózkodási rendszerhez, melyet a dán háború kezdete óta követett. Lehetséges, hogy egy Cla­rendon lordtól származott hivatalos sürgöny több hatást gyakorolt volna a porosz kormányra, ha­nem az alak, melyben Russell lord tanácsadásait tudatta, itt egyátalán veszélytelennek (anodine) tekintetett. Az államférfiakat, kik velem ezt kö­zölték, élénken meglepte a közeledés, mely Vil­mos király és III. Napólon között létre jött. A berlini udvar a legjobb véleménynyel van a fran­­czia kormány lojalitásáról és önzetlenségéről. E bizalom, mint hozzáteszik, csak növelheti a re­ményeket, melyeket Berlinben a vállalat sikerét illetőleg táplálnak. Azonkívül e remény még egy más legújabban közbejött esetre is támaszkodik, mely bizonyítja, hogy Francziaország nem szán­dékozik egyikében sem részt venni a herczegsé­­gek kérdésének megoldását netalán gátló tények­nek. Mult héten Bécsben azon hírt terjesztették el, hogy Bismarck gróf a gasteini szerződés fen­­tartását illetőleg megnyugtató nyilatkozatokat küldött be. Államférfiaink szükségesnek tartották ez iránt tudakozódni, s a következő felvilágosítást nyerték : „Ausztriának a béke közvetlenül kö­zel álló megszakítását kellett várnia, hogy a fe­leletet, melyet Bismarck gróf a bécsi cabinet leg­utóbbi interpellátiójára adott, megnyugtatónak találhassa.“ A felvilágosítások, melyeket itt e te­kintetben nyertek, és oly megbízhatók, mint ke­véssé megnyugtatók. A­mi különben legtöbb gondot ad államférfiainknak, az egy Porosz- és VlflOZnJI OiClOg nUAUtU DOO» _. // A „Moniteur“ maga egy levelet tesz közzé Florenczből, melyben mondatik : „A politikai ügyek állása Európa északi részén, Olaszorszá­got ébren tartja; mindazonáltal nem hisznek a háborúban, s ezt előrelátva, nem léteznek komo­lyabb előkészületek. Csupán az 1845-iki kor­osztályt hívták be királyi rendelettel, hogy a ka­tonai gyakorlatok elemeit illetőleg oktatásban részesüljenek. E kiképzési idő, a fedelet értel­mében, ápril 10-től jan. 10-kéig terjed. Esti posta. Brody, mart. 27. (O r o­s­z c­s a­p a t­o k.) A „Presse“ levelezője írja : Mégis nagy határozott­sággal beszélnek arról, hogy orosz csapatok, éj­szak felől érkezvén, fognak határaink mellett felállittatni, s hogy csupán a rosz utak akadá­lyoztatták megjelenésüket. Mihelyt jobb idő lesz, s a jelenleg szerfelett nehezített közlekedés félig­­meddig ismét helyre lesz állítva, mint az utasok beszélik, két hadosztályt fognak az orosz-gali­­cziai határon felállítani. Berlin, mart. 29. (A börze rettegése; a „Prov. Corr.“ harczias czikkének története.) A „P. L.“-nak írják : A mai bör­ze-bulletin a börze embereinek és az árfolya­moknak politikai állapotát a következő drasticus módon rajzolja : „A nyugtalanító háborút és romlást lehelő czikke a „Prov. Corresponder“­­nek a börzén olyan panique-ot idézett elő, mi­lyent itt még ritkán értünk meg. A nehéz vas­úti részvények gyorsan mentek lefelé, s rész­ben eladhatlanok voltak. A porosz állampapí­rok sokat szenvedtek. Legtöbb üzlet köttetett osztrák értékpapírokban, melyek természete­sen esés tekintetében szintén nem hagyták el a többi papírokat.“ Börze-világunk páni félelme még növekedett azon határozottsággal fölmerült hír folytán, hogy a mozgósítási rendeletek öt hadtest számára az illető parancsnokoknak már kiadattak, s hogy a diplomatiai összeköttetések megszakítása Ausztriával, bevégzett ténynek te­kintendő. Azonban a börzén és a „Prov. Corr.“ ministeriális szerkesztőségében forróbbban főz­nek, mint esznek. A miniszteriális lapot teg­nap szétküldése előtt a külügyi hivatal pa­rancsára lefoglalták. A harczias czikk vég­pontját irányadó helyen igen erősnek találták volna, mivel a sz.-pétervári és párisi kabinetek diplomatiai nyilatkozatai a helyzetnek más for­dulatot adtak. A „Kreuzzeitung“ különben a „Prov. Corr.“ fenyegető czikkét példányainak egy részében kinyomatta, s igy kényszerülve voltak, a lefoglalt félhivatalos lapot ismét felsza­badítani. Ez esetből azt akarni következtetni, hogy irányadó köreinkben a hangulat változott volna, annyi lenne, mint hiú reményekkel táplál­kozni. Bor­osz­ló, mart. 29. (A 6 dik hadtest kiegészítése; Neisse és Glatz erő­dítése, e­g­y N­e­i­s­s­e-b­e­n elfogott is­­m­e­r­e­tl­e­n.) Egy ma magán után ide érkezett tudósítás szerint rendelet bocsáttatott ki, hogy a 6 ik hadtest zászlóaljankint 140 emberrel szapo­­rittassék. Ellenben azt is írják, hogy e hadiláb­féle állapot daczára a húsvét körül szokásos szabadságolások egész ünnepek utánra, most is engedélyeztettek. Az „ Erzsébet“ testőr-gránátos ezred (állítólag a többi újonnan alakított testőr-ez­­redek is) ma hivatalos utasítást kapott, hogy zász­lóaljanként 686 emberre egészítse ki magát.E czél­ra csak a múlt ősszel elbocsátott tartalékosok be­hívása szükséges, s ezzel egyidejűleg az úgyne­vezett királyi (rendelkezési) szabadságosok is visszatérnek zászlóaljukhoz. — Neisse-be mart. 28-án esti 10 órakor érkezett a parancs, hogy „a várat rögtön oly erődített állapotba helyez­zék, miszerint az egy netaláni hadi csíny ellenében biztosítottnak látszassék.“ Egy egé­szen hasonló rendeletet kapott Glatz parancs­noka. Előre láthatólag csak egyes könnyű lövegeket fognak a főbejáratok és árkok védel­mére a bástyákra felvontatni, s itt ott czölöpzete­­ket fognak alkalmazni. Mint érkező utasok állít­ják, az utóbbi munkát Casel-ben már meg is kezdették. Azonban ezért kezességet vállalni nem lehet.­­ Azon Neisse-ben keringő hír­ből , „hogy a várban egy osztrák tisztet fogtak el, ki a várművek rajzolásával volt el­foglalva“, csak annyi igaz, hogy az őrjárók egy ismeretlen embert fogtak el, ki jegyzeteket tett (minőket ?). Egy Schweidnitz vidékéről való gazdasági hivatalnoknak adta ki magát. Veszé­lyesek e jegyzetek nem igen lehettek, miután a katonai hatóság az ismeretlent egyszerűen az it­teni rendőrhatóságnak adta át. Páris, mart. 28. A börze nyugtalan­sága; az esti „M­oniteur“ o­v­a t­o­s he­ti szemléje; Napoleon hg. utazása.) A börzén nagy volt a nyugtalanság Kezdték hinni, hogy a dolgok komolyra fordultak. De nem csupán a németországi hírek okozták ezen aggo­dalmat, hanem Poroszország föllépése is, mert attól tartanak, hogy ezen hatalom fel fog emel­kedni eddig tétlenségéből, s hogy nemcsak Po­rosz- és Olaszországra, de Amerikára is alaposan számíthat. A félhivatalos körökben is aggodal­mas hangulat vehető észre, melyet a Mexikóból jött legutóbbi nem jó hírek is keltettek egy rész­ben.­­ Az esti „Moniteur“ heti szemléje oly óvatosan van tartva, a helyzet komolyságára való tekintettel, hogy mind olyan dolgokról beszél, a­miket a hírlapok má­r többszörösen elmon­dottak , mint az angol választási mozgalom, a hessen - homburgi tartományi gróf halála, a magyar ügyek stb. Csupán a Dunafejede­­lemségekre vonatkozólag mond érdekeset a kö­vetkezőkben : „Bukaresti tudósítások szerint a párisi conferentián képviselt hatalmak ügynökei oda utasíttattak, hogy ezen conferencia összeülé­­sén notificálják az ideiglenes kormányt, ajánlják neki a rend fentartását s minden oly cselekmény elhárítását, amely a hatalmak feladatát megnehe­zíthetné. Ugyanazon tudósítások szerint az ideig­lenes kormány azt válaszolta, miszerint a helyzet kívánalmaitól áthatva, mint eddig, ezentúl is igyekezni fog mindent elhárítani, amibe a con­fe­­renczia megütközhetnék, és semmit se mulasz­­tana el, ami a csend fentartását eszközölheti.“ A Napoleon hinek Olaszországba utazását ille­tőleg a legeltérőbb gyanítások forognak fenn. Hogy ezen utazás bizonyos jelentőséggel bír, abból is következtető, hogy a lg tegnap későn este még a császárhoz hivatott. Valószínű, mi­szerint osztrák-porosz háború esetére határozó befolyást igyekeznek az olasz politikára gya­­korolni , noha fel nem lehet a hgról tenni, hogy Olaszország és Ausztria közelítésére egyenesen befolyni akarhatna. Tegnap a hig több barátját megvendégelt a Palais Royalban, kik között Nigra, Artom, Ollivier és Liszt is jelen voltak. F­­­or­en­cz: (Az „Italie“ a b­é­c­s­i l­a­­pok ellen Gronove thk Berlinbe kül­­.1­­ * X _ a. * 11 Ints Ipg ) A* „Italie“ kinyilat­koztatja, hogy a bécsi lapoknak feltűnésre szá­mított azon hite, mintha Govowetlek azért külde­tett volna Berlinbe, hogy a porosz hadi tanács­kozásokban részt vegyen, Florenczben épen nem okozott feltűnést. Olaszország küldött tiszteket Amerikába az ottani háború alatt, mint szintén rendelt tiszteket a dán háborúhoz, sőt az Ausz­tria és Poroszország közötti viszálkodás alatt 1850-ben, melyek Olmütz-el végződtek, ugyan­ezen Gorone­­lek volt Poroszországban. Ez uta­zások n­em kötelezték az olasz politikát sem az Egyesült­ Államok, sem a düppeli szövetségesek, sem most Poroszország irányában. Az „Italie“ hozzá­teszi, hogy Olaszország szívből óhajtja Velencze megszabadulását, azonban kétli, hogy az olasz kabinet egy porosz szövetség kalandos­ságába fogna bocsátkozni ; a nélkül is Holstein, melyről szó van, igen csekély tárgy, úgy hogy kkönnyen megtörténhetnék, miszerint Ausztria Poroszországgal újabb Gasteint kötne, s azután Olaszország cserben hagyatnék. (Lásd : London, márt. 27.) London , márt. 27. (Az Ausztria és Olaszország közötti háború remé­nye Olasz­országban; a porosz­­olasz szövetség eszméje Angliá­ban: a franczia császári politika.) Angol tudósítók jelentései szerint Olaszország különféle részeiből, ott egy Ausztria és Porosz­­ország közötti háborút nagyban reménylenek, hanem e remény valósulását kevéssé hiszik. Hogy határozott egyezkedések jöttek volna létre Florencz és Berlin között, föltétlenül tagadják, habár az illető miniszterek és követek között kétségkívül minden eshetőséget sz­ámba vettek. Különben egy írott szövetségi szerződés egészen fölösleges, miután semmiféle olasz kormány sem lenne képes tétlenül maradni, ha a két nagyha­talom között szakadásra kerülne a dolog. E pontra nézve, a­mint látszik, az olasz tudósítá­sok lényegileg megegyeznek a berliniekkel. A csatornán túl kezdik az Olasz- és Poroszor­szág közötti szövetséget mindig kedvezőbb szem­mel nézni, s az „Italie“ nemrégi félhiv. csavarga­­tásait csak „beszédmódnak tekintik,hogy a titkot annál jobban megőrizhessék. Ha azonban Páriá­ból időr­ől-időre látszólag hivatalos, Poroszor­szágra nézve kedvezőtlen hangok érkeznek, úgy igen jól tudják, hogy a császár tulajdonképi politikai terveinek titkába csak Drouyn de Lhuys maga, különben pedig a cabinetnek egy tagja sincs beavatva.­­ És ha például Randon tbnagy figyelő hadtestről stb. a poroszra nézve ellensé­ges értelemben bramarchizál, úgy ez a beavatottra nézve csak egy bizonyítékkal több, hogy a csá­szári politika tulajdonképi értelme előtte ép oly titok, mint társai előtt. A dolgok helyzete ko­moly, igen komoly,, Táviratok, Bukarest, mart. 30. És most oszlatták fel a kamarát és senatust. 14. nap múlva az uj ka­­mara össze fog ülni, hogy az alkotmányt revide­álja. — Cogolnitseano senator (Kuza állam csiny­­minisztere volt), midőn a senatust elhagyta, a nép által tettleg bántalmaztatok. (A „Correspon­­denz-Bureau“ egy távirata ugyane tudósítást köz­li azon hozzátétellel, hogy a kormány a kamarát feloszlatta, mivel azt — mint a Kuza-féle kor­mány befolyása alatt választottat — nem tartja az ország tulajdonképi képviseletének.

Next