A Hon, 1866. április (4. évfolyam, 75-98. szám)
1866-04-01 / 75. szám
srtett kitűnő érdemeinek elismerésein, dijentesen magyar nemességgel legkegyelmesebbn felruházni, és ugyanekkor kegyteljesen megijedni méltóztatott, hogy az eddigi előnevét Pezekény i“-re változtathassa. Ö cs. k. Apóst. Felsége f. é. mart. 18-ról kelt sgf. határozatával, dr. Hollán Adolf helytarssági tanácsost s a magyar királyság főorvost, sok évi hasznos szolgálatainak, valamint a Magyarországbani marhavész megszüntetésének különös érdemeinek elismerésein, díjmentesen a lármád osztályú vaskorona-renddel; továbbá a marhavész elnyomásának hasznos és sikerdús tevékenység elismerésein : dr. Grosz Lipót helytartótanácsi fogalmazót, díjmentesen helytartótanácsi titkári czimmel ; dr. Érti Miksa pozsonyi megyei orvost a Ferencz József rend kisskeresztjével; Hering Mórt, a pilisi járás főszolgabiráját koronás arany érdemkereszttel , Both János pozsonmegyei aljegyzőt arany érdemkereszttel, és Balázs Kálmán czimzetes megyei állatorvost koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszitni, s egyszersmind megengedni méltóztatott, hogy ugyanazon alkalomból Axmann Ferencz Pest megye első aljegyzőjének, Lamos Antal Árvamegye másod-aljegyzőjének, Günther Ignácz Szathmármegye alszolgabirájának, Meixner János ottani megyei főorvosnak, Hock József ugyanottani czimzetes megyei főorvosnak, Eltér József székesfehérvármegyei főorvosnak , Dey József és Reich Ferencz állatorvosoknak, Fock Ignácz járási orvosnak , Hómann József tolnamegyei alorvosnak, végre Kiss Zsigmond ugyanottani járvány-bizottmányi tagnak a legmagasb elismerés tudtukra adassék. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 17-től kelt legfelsőbb határozatával, Nógrádmegye első alispánját, Pongrácz Károlyt, szolgálatbeli fölmentetése alkalmából, hosszas és hasznos szolgálatainak elismeréséül, díjmentesen kir. tanácsosi czimmel legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. A magyar kir. udvari kanczellária Nuber Sándor, Ruby József és Walkovszky Mihály helyettes tanárokat az eperjesi kath. főgymnasiumnál, ugyanott valóságos gymnasiumi tanárokká nevezte ki. Hirdetmény A pesti első hazai takarékpénztárnak az 1865. évi 10,682. sz. a. kelt kegyelmes kir. üdv. rendelvénynyel megengedtetett, hogy az elveszett betéti könyvecskék, részvények s egyéb társulati okiratok közöti előfordulható megsemmisítési esetekben az eljárás kizárólag a pesti királyi első birósági váltótörvényszék által eszközöltessék ; továbbá, hogy a rendszeres egy évi megsemmisítési határidő három hónapra szorittassék. Budán, 1866. évi mart. 21 én. A magy. kir. helytartótanácstól. Külföld. Németország. Berlin, mart. 28. (Torosa készülődések.) A félhivatalos „Prov. Corr.“ a porosz ellenkészülődéseket megerősítő czikket közöl legközelebbi számában , melyben ezek mondatnak : Ausztria fegyverkezik Poroszország ellen, ez tagadhatlan. Ausztriát Poroszország nem ingerelte ezen fegyverkezésre, az is tagadhatlan tény. Rövid idő előtt még lehetséges volt az osztrák harczi intézkedésekről szóló hírek felett kétkedni , annyival inkább, mint hogy arra Poroszország okoz nem szolgáltatót sem az alkudozások folyamában, sem katonai intézkedései által. A dolog úgy állott Ausztriáv ▼al szemben, hogy Poroszország az írásbeli alkudozások sikeretlenségét átlátva, hallgatag lemondott minden abbeli reményről, hogy czéljainak teljesülése Ausztriával folytatandó alkudozások által elérhető lehetne. S volt-e Ausztria arra jogosítva, hogy az ilyetén visszatartózkodást, ellenségeskedésekre való elégséges oknak tekintse ? Ha Poroszország a dolgok további fejlődésére nézve a cselekvés és politikai összeköttetések teljes szabadságát föntartotta magának, csak akkor lelhetett volna abban arra való okot hogy Ausztria ellenségesen lépjen fel, hogyha Poroszország lépései Ausztriára nézve aggodalmakat és valóságos veszélyeket tartalmazók lettek volna. De ilyen tényeket nehéz dolog volna kimutatni. Ide járul még, hogy Poroszország részéről legkisebb katonai intézkedés se tétetett vagy rendeltetett el. Ki ne tehette volna tehát fel, hogy az osztrák készülődésekről terjedező hírek alaptalanok vagy túlzottak , s hogy nem Poroszország iránti ellenségeskedésből történnek. A porosz részről történt első megütköző nyilatkozatra még egy hét előtt a bécsi kormány egyik lapjában azt jelentete ki, hogy Poroszország elleni készülődésekről szó sincs, s hasonló nyilatkozatok létettek másutt, még határozottabban. Úgy látszik, hogy valamennyi osztrák lap egyidejűleg utasítva volt, a katonai mozgalmak kiterjedésének eltogadására, sőt arra is, hogy szövetségbaráti és békés lépéseket állítsanak kilátásba a császári kormány részéről. És íme ezen adatok nem igazaknak bizonyultak, az pedig tagadhatlan valósággá lett, hogy az osztrák fegyverkezésekről elterjedt hirek való igazak. A porosz-osztrák határszélek minden pontjáról biztos hivatalos tudósítások érkeznek csapatok menetéről s oly jelntékeny csopontosításokról, hogy már most is jelentékeny haderők vannak összevonva Morva- és Cseh- szomszédos országokban. Csehországban jelenleg mintegy 45 gyalog zászlóalj van ezen számnak megfelelő más katonasággal összevonva ; minden vasútvonalon szállíttatnak olasz, magyar és galicziai csapatok, s ágyúk és hadiszerek. Csak úgy nyüzsög minden állomáson a zászlóik alá beszállított szabadságosok sokasága ; a lóvásárok is a legélénkebb folyamatban vannak. Ezen kétségen kívül álló forrásokból merített adatokkal szemben a porosz kormány nem hunyhatott szemet. Ausztria eljárásának aggasztó minőségét csak fokozá a titkolózás , az osztrák közegek tagadása s mindenféle elcsavarása. Poroszország maga részéről sokáig visszatarthatta magát a katonai rendszabályoktól, mivel egyrészt kormányunk nem tehette föl, hogy Ausztria részéről ok nélkül megtámadtattunk , másrészt azért, mert a mi katonai szervezetünk mellett az egyes hadosztályok a király felszólítására a legrövidebb idő alatt egybegyűjthetők. Tudjuk, miszerint két év előtt egy testőrdandár negyvennyolc óra alatt, a vett parancs utánra Csatatéren termett. Azonban bármennyire bizonyos legyen is Poroszország jó ügyéről s csapatainak harczkész állapotáról, a kormánynak mégis kötelessége őrködnie a felett, hogy az ország határai egy pillanatig se legyenek védetten állapotban. Ha Ausztriának lehetne jelentésnyitáraink mellett összevonnia, a 0110gy kormányunk tüstént megfelelő ellenerőt állítson vele szembe, akkor a rögtöni bonyodalom legalább a legközelebb kitett tartományokra nézve veszélyessé válhatnék. A kormomány ezt a felelősséget megára nem veheti. Poroszország ez óráig megőrizte jó lelkiismeretét , nem kereste a háborút, nem is tett arra kihívó lépést, de minden eseményt nyugodtan elváró helyzetet kell foglalnia. A „Neue Pr. Ztg.“ írja: Ausztria fegyverkezései tadaghatlanok, s biztos tudósítások szerint folyvást növekednek. Oly mérvűek azok, hogy nevetséges lenne azok láttára a költőidre mmondolni,s az elhelyezések szerint csak Poroszország ellen intéztethetnek. Csehországban 45 gyalog zászlóalj van,mindegyik nár 600 főre emelve, a lovasságot és tüzérséget is beszámítva 80,000-re lehet azon haderőt tenni, mely 56 np alatt Sroszországba bevonulhatna, s ha Beust úr is csatlakoznék, akkor 100,000 emberre lehetne azt a haderőt venni, mely határaink mellé juttatnék. Nem mondjuk, hogy oda állnak, de már ilyenkor megszűnik minden szívélyesség, s Poroszországnak nem szabad azon állapotba jutni, hogy ellenségének nagylelkűségéhez kényteleníttessek fordulni. Kifkerülhetlenül szükséges, hogy Poroszország is ellenkészülődéseket tegyen, s készüljön minden bekövetkezhető esethez. Csakis így alkudozhatunk a felfegyverzett ellenféllel, s az óhajtott békét is igy biztosíthatjuk. A „Köln. Ztg“-nak egy Károlyi gróffal folyt alkudozásra vonatkozó közleményére cáfolólag azt mondja a „N. Pr. Ztg.“ Nem jutott eszébe az osztrák követnek, hogy „aggasztó jelekre“ vonatkozólag kérdezősködjék, mert olyanok nem is léteznek, amit Károlyi gr. jól tud. Mi úgy tudjuk, miszerint Károlyi gr. csak az iránt tett kérdést, hogy meg akarja e Poroszország szegni a gasteini egyezséget , amire Bismarck röviden azt felelte : „nem.“ Ha ez sem elég érthető, akkor nem tudjuk mi lehet még értelmesebb. Bővebb eszmecserébe nem bocsátkoztak. Később a bécsi kabinet kérdezetlenül azon hivatalos nyilatkozatot tette, hogy Ausztriában csak véd fegyverkezések történnek, s hogy a szabadságos katonák nem szólíttatnak be, stb. Hanem ezen nyilatkozattal nem egyeztek a legbiztosabb ausztriai tudósítások, s mivel tudomásOS, nem igaz nyilatkozást föltenni nem lehet, tehát még egy megoldatlan talány előtt állunk.“ Ezen talányt a „N. A. Zig“ ekép igyekszik megfejteni • „MensdorfF gr. Werther bárónak egy kérdezősködésére. a hallomás szerint azt felelte volna, hogy az osztrák hadsereg a legnagyobb fokú békelábon áll, aminek ellenkezőjét senki se lehet képes bebizonyítani. Ezzel ellenkezőleg minden külföldi lap tele van vele, hogy Ausztria készülődik, és ez is egyátalában igaz állítás, mit a sajtóhivataltól a lapokhoz intézett azon felszólítás is igazol, hogy a készülődésekről hallgassanak — Az osztrák hadsereg még békelábon áll, s a most befejezett ujoncz zának semmi dolga a harczi készülődésekkel ; ugyanazon időtájban és ugyanoly számmal hutatott az újoncozás végre az idén is, mint más években; a háború helyezésére szorítkoznak , de épen a csapatok elhelyezése mellett követett eljárás mutatja, hogy ez nem békés szellemben vehető demonstratio. Az eddig Ausztriában követett elvvel ellenkezőleg egyes csapatokat toborzó kerületeik közelében vonjuk össze, hogy ilyképen a szabadságosak és tartalékosak egy hét alatt zászlóik alá gyűjtethessenek. Csehországban, hol eddig csak olasz és magyar ezredek feküdtek helyőrségeken, ezek most csaknem valamennyi cseh ezred odaszállítása által erősíttetnek, a felső ausztriai, gilicziai és magyarországi ezredek a gács sziléziai határszéleken helyeztetnek el, míg más ausztriai ezredek Bécs környékén maradnak, hol a legrövidebb idő alatt megtörténhetik létszámuk kiegészíttetése. Meglátszik, hogy az 1859 diki tapasztalatokon okulva a csapatok összepontosításábani lustaságot az akkori vereség egyik lényeges okául ismerik el. Ha ide veszszük még ezen jól combinát elhelyezésekhez a lovas ezredeknek s tetemes tüzérségnek az északi részekre csoportosítását, s végre még figyelemmel kísérjük, amik a várakban folynak, akkor helyesnek kell elismerni azon nézetet, miszerint Ausztria háborúhoz készül, noha még nem szaporítva hadseregének számszerinti mennyiségét. Az is valószínű, hogy a határőrezredek legközelebb szintén megkapják a rendeletet, hogy minden előfordulható esetre készen tartsák magukat , mert Spkcsevics b. a horvátországi bán, ki egyszersmind az öszszes határőrség főparancsnoka, táviratilag Bécsbe hivatott. A „N. P. Zfg“ az osztrák csapatmozgalmakról naponkint vezetett szemléinek egyikében azt mondja, hogy biztos tudósítások szerint Pestről valamennyi lovas ezred már útban van, s egy hét alatt élélnek rendültetések helyére. Theresienstadt mellett és vidékén úgy szándékoznak csapatokat elhelyezni, hogy azok Szászországgal egyesülten Baritzenen át Sziléziába nyomulhassanak. A másik haderő Naehrod, Königgrätz és Trautenau mellett állíttatnék fel, s Waldenburgen át Schweidnitzba törne. A harmadik hadsereg pedig Olmütz mellett vonatnék össze, s Neusse és Cosel között működnék. Krakó és környéke figyelő hadtesttel láttatnék el. A diplomatiai munkásságot illetőleg az „N. A. Zig“ szerint porosz részről egy körsürgöny küldetett a német államokhoz. Miután e lap újból visszautasítja azon vádat, mintha Poroszország bárminemű kihívó lépést tett volna, ezeket mondja .... De ha Poroszország az osztrák fegyverkezésekkel szemben egyedül a szövetség okmányra támaszkodnék, könnyen megeshetnék, hogy Berlin kapui előtt kellene az első csatát vívnunk, mielőtt az austragai biróság első gyűlését megtartaná. Ezen eszme, —— mely újból a szövetség reform szükséges voltát tünteti fel, — mint halljuk, egy a német államok kabinetjeihez intézett porosz sürgönyben kimondatott, mely sürgönyben egyszersmind annak szüksége is jeleztetik, hogy az államok ezen ügyben határozott állást foglaljanak, melyet az osztrák fegyverkezések mindinkább szükségessé tesznek ; mig Poroszország még egyre tartózkodik azon harczi demonstratióira a bécsi kabinetnek hasonlóakkal felelni. — Weimar nagybőség minisztere Watzdorf Poroszország azon kérdezősködése folytán, hogy Weimar minő magatartást követene, ha Ausztria és Poroszország között háború törne ki, legelőbb Beust báró szász miniszterrel tanácskozott azon esetnek bekövetkezése véli összetartásukra nézve. Ezen értekezés után — hallomás szerint — egyszerűen a szövetségokmány 11-ik czikkelyére utalta a nagyherczegi kormány, feleletként Poroszországot.“ Az angol intést illetőleg a „N. Pr. Ztg.“ is jelenti most, hogy Russell J. egy Loftus lordhoz intézett levélben „a béke mellett nyilatkozott. Angolországnak mind a két német hatalom iránti barátságát kiemelvén ez alkalommal.“ A „Hamb. Nachr.“ egyik bécsi sürgönye szerint Bernstorf gr. is békére vitetett Londonban, de azt felelte, hogy csak Ausztria részéről fenyegettetik a béke. Berlin, mart. 29. (A ceteh határszélről) Írt közleményét a „Börzén u. Hand. Zrg“ ugyanazon forrásból a következőkkel egészíti ki : „Tegnap írtam önnek egy pecsételt rendeletről, mely az öszes ezredparancsnokok kezei közt van. Úgy látszik, hogy a kézbesítésben tévedés történt, legalább a czímzettek egyike, az illető távirati tudósítás megvárása nélkül, a rendeletet rögtön felbontotta és kiviteléhez fogott. Ha, mint azt némi bizonyossággal föl lehet tenni, minden irat egyformán hangzik , úgy a rendelet az, hogy a viszonyokkal ebembeni ezredek összes 4 zászlóalját állítsák hadilábra, és a pótcsapatokat egészítsék ki tisztekkel.“ (Orosz tábor.) A „Bromb. Zrg“ nak írják Strzalkowó-ból : „Néhány hét előtt irtani, hogy itt azon hír van elterjedve, miszerint Slupce-ben az oroszok egy tábort szándékoznak felállítani. E hír, úgy látszik, megerősítést nyer. tény az, hogy Konin kerület főnöke, Krzyzycki ezredes, a múlt héten Lond kolostorban volt és ott kijelentette, hogy a kolostorépületet rögtön 5 század gyalogság és egy csapat kozák félfogadására kell berendezni. Megjegyezte, hogy e csapatok nemsokára megérkeznek, s egy részét fogják képezni a porosz határon felállítandó figyelő hadtestnek.“ Olaszország, Milano, mart. 28. (Az olasz diplomácia feladata a „Persev.“ szerint.) A „Persev.“ Ausztriának egy hosszasabb vezérczikket szentel, melyben e lap, miután annak beismerésével kezdette volna, hogy nem lehet olyan nemeslelkű mint Lamarmora tlek, és ellensége ellen gyűlölet nélkül nem harczolhat, mégis bámulatát fejezi ki a „vén Ausztria“ felett, mely az Elbénél, Dunánál és Pónál férfiasan ellent áll, a nélkül, hogy elrémíttetni engedné magát az egyidejű nehézségek által bensejében. Az olasz diplomácia feladata azonban a jelen viszonyok között világos, mondja a „Persev.“, s hozzá teszi : „Ausztria ellenségei a mi természetes barátaink. Ha Ausztria az Elbénél és a Dunánál el van foglalva, mi sem maradhatunk tétlenek a Pónál.“ Florenez, mart. 25. (Egy érdes esetet) beszél el a „Triest. Ztg“ levelezője, mely a Pagliano-színházban tartott meeting alkalmával fordult elő, s eddig még egy lap sem említette fel. Midőn ugyanis Mario az ismert beszédet tartotta, és azt állította, hogy a király és pápa igen jól megférhetnek együtt Rómában, egy szentori hang felkiáltott ♦ „Nincs szükségünk sem az egyikre, sem a másikra“, mely szavakat a gyülekezet élénk tetsző nnyilatkozatokkal kisért. Aggasztó jelenet volt, mely még a radicális Dolfi péket is, ki köztudomás szerint a meetingen elnökölt, arra indította, hogy rendreutasítást kiáltson. (A fiarlettai eseményekről) még a két írják: Utóbbi időben Petrucci"testvérek" fiarlettai házában egy evangélikus lelkész tartózkodott a ott 4—500 egyént egyesített istentiszteleti gyakorlatokra. Ea ingerelte az ottani böjti hitszónokokat,kik fölülmúlták egymást a protestáns keresztények elleni méltatlanságokban. Vihar fenyegette a protestánsokat. A syndicus, ki erről értesült, alkudozott a keületi főnökséggel a prot. lelkész eltávolítását tetőleg ; ez azonban nem történt meg, miután a főnökség a syndicus kivonatát nem teljesítette,lvatkozván a törvényre, mely a vallás felekezeti szabadságát biztosítja, így került a dolog kiérésre. A nép körülvette a Petruccik házát az udvarban találtak egy Perez nevű borbélyt, at protestánsnak tartván, leszúrták. A felső emületi szobákban valami Curatelő József volt egyedi, s pisztollyal védelmezte magát, melyet a elsők ellen, kik a szobába nyomultak, ki is itt , azonban őt is lemészárolták. A házat kifutották és felgyújtották , Curatelo holttestét edig az ablakon dobták ki. E pillanatban érkezt meg a rendőrség egy küldötte, kit, a legdülnebbek egyike kést hozván a közeli mészárokból, megsebesített. Ez a praefecturába menekít, utánna siettek, s csak a syndicus menthette haláltól. A tömeg erre egymás városrészbe ént; a Casiero palota előtt megállották, s magáik a tulajdonosnak le kellett jönni, s kereszttel izében kiáltani : Éljen Jézus! a tömeg errduggiero d’Agostino boltjába tört, s őt leszúrta.Egy bizonyos Brusciolicchio házát is a házillatokkal együtt lángok martalékává tették. E pillanatban érkezett végül 30—40 katona és amzetőrség, kik szuronyt szegezve szétszórták tömeget, és a rendet ismét helyreállították Francziaorszég. Iris, mart. 27. (A porosz-osztrák vrály.) Ma is majd minden lap a porosz-oszk viszállyal foglalkozik A „France“ nem fja magát beletalálni a német tudósításokba , anban a két német nagyhatalom elkeseredés még nem tekinti oknak a háborús aggodalmra. Egy más czikkében a német zavart a sokat emlegetett congressus javára,yekezik kiaknázni, midőn emlékeztet 1856 ápril 14-ikére, „mikor a két német nagitalom meghatalmazottjai Pázisban Francziszág, Anglia, Oroszország, Piemont és Tország meghatalmazottjai mellett ültek, ésikor Clarendon gróf, miután kifejtette, „hogi háború bajai még sokkal élénkebb emléttben vannak, minthogy ne lenne helyén mnden eszközt felkeresni, melyek ilyes id visszatérését megakadályozhatnák“, a congus előtt azon javaslatot tette, hogy fejezte ki az óhaj, miszerint a párisi béke aláírói hasi esetekben egy barátságos állam közvetit fognak igénybe venni, mielőtt háborúhoz lenének. Manteuftel, akkor a berlini cabinet viselője, kinyilatkoztatta , hogy ura és kirí tökéletesen osztja a Clarendon gróf által kzett nézeteket, s azt hiszi,fel van arra hatalma, hogy azokat egész terjedelmökben helyeseErve Ausztria is beleegyezett az angol mealmazott indítványába, mely ezután köreikig szerkesztetek : , A meghatalmazott , nem mulaszthatják el kormányaik nevében óhajt kifejezni, hogy azon államok, mi között komolyabb viszály fejlődnék ki, rat fegyverhez nyúlnának, amennyire ezt viták megengedhetik, vegyék igénybe egy bagos hatalom jó szolgálatait.“ E nyilatkozatot a meghatalmazottak mind aláírták, és a „France“ a bécsi és berlini cabineteket emlékezteti erre azon hozzátétellel, hogy e nyilatkozat megfelelne egy békés választott bíróság amaz elvének, melyet Francziaország a modern civilisatio üdvére politikája legfőbb alapelvéül tett. Hanem persze nem alkalmazták ezt sem az olasz, sem a dán háború kitörése alkalmával. (Egy Párisban gyártott félhivatalos londoni levelezés közzététele a franczia lapokban.) A franczia lapok egy a félhivatalos Havas Bullier tudósító irodához állítólag Londonból érkezett tudósítást tesznek közzé, melynek tartalma és elterjesztése annak jele, hogy Francziaország kettős játékot űz, s hogy tulajdonképi politikája : Ausztria és Poroszország között háborút szítson. A (párisi sajtóhivatalban gyártott) félhivatalos londoni levelezés így hangzik : „Különböző magas állású személyiségek a királyné szolgálatában Németországból tudósításokat kaptak, s azon helyzetben vagyok, hogy ezekből néhány határozott és érdekes részlétet közölhetek önnel. Legelébb is itt felsőbb helyen tudtul adták , hogy Bismarck grófnak utóbbi időben emlegetett visszalépése egyáltalán semmit sem fogna változtatni Poroszország külügyi politikájában. A herczegségek annexiója marad, mint volt, a hivatalos programm, még ha a király szükségesnek tartaná is, szabadelvű tanácsadókat gyűjteni maga körül. Sőt ellenkezőleg a belügyi politika változása, ami nem lehetetlen, csak összehozná a pártokat Poroszországban, mert, néhány jelentéktelen árnyalatot leszámítva, többé kevésbé mindannyian a herczegségek föltétlen annexiója mellett vannak. A levél, melyet Russell lord közelebb Loftus lordhoz intézett, Berlinben csak újabb bizonyítékául tekintetett annak, hogy Angolország Bismarck grófnak kül- és belügyi politikája miatti rész kedve daczára, ragaszkodni fog a tartózkodási rendszerhez, melyet a dán háború kezdete óta követett. Lehetséges, hogy egy Clarendon lordtól származott hivatalos sürgöny több hatást gyakorolt volna a porosz kormányra, hanem az alak, melyben Russell lord tanácsadásait tudatta, itt egyátalán veszélytelennek (anodine) tekintetett. Az államférfiakat, kik velem ezt közölték, élénken meglepte a közeledés, mely Vilmos király és III. Napólon között létre jött. A berlini udvar a legjobb véleménynyel van a franczia kormány lojalitásáról és önzetlenségéről. E bizalom, mint hozzáteszik, csak növelheti a reményeket, melyeket Berlinben a vállalat sikerét illetőleg táplálnak. Azonkívül e remény még egy más legújabban közbejött esetre is támaszkodik, mely bizonyítja, hogy Francziaország nem szándékozik egyikében sem részt venni a herczegségek kérdésének megoldását netalán gátló tényeknek. Mult héten Bécsben azon hírt terjesztették el, hogy Bismarck gróf a gasteini szerződés fentartását illetőleg megnyugtató nyilatkozatokat küldött be. Államférfiaink szükségesnek tartották ez iránt tudakozódni, s a következő felvilágosítást nyerték : „Ausztriának a béke közvetlenül közel álló megszakítását kellett várnia, hogy a feleletet, melyet Bismarck gróf a bécsi cabinet legutóbbi interpellátiójára adott, megnyugtatónak találhassa.“ A felvilágosítások, melyeket itt e tekintetben nyertek, és oly megbízhatók, mint kevéssé megnyugtatók. Ami különben legtöbb gondot ad államférfiainknak, az egy Porosz- és VlflOZnJI OiClOg nUAUtU DOO» _. // A „Moniteur“ maga egy levelet tesz közzé Florenczből, melyben mondatik : „A politikai ügyek állása Európa északi részén, Olaszországot ébren tartja; mindazonáltal nem hisznek a háborúban, s ezt előrelátva, nem léteznek komolyabb előkészületek. Csupán az 1845-iki korosztályt hívták be királyi rendelettel, hogy a katonai gyakorlatok elemeit illetőleg oktatásban részesüljenek. E kiképzési idő, a fedelet értelmében, ápril 10-től jan. 10-kéig terjed. Esti posta. Brody, mart. 27. (O r osz cs ap a to k.) A „Presse“ levelezője írja : Mégis nagy határozottsággal beszélnek arról, hogy orosz csapatok, éjszak felől érkezvén, fognak határaink mellett felállittatni, s hogy csupán a rosz utak akadályoztatták megjelenésüket. Mihelyt jobb idő lesz, s a jelenleg szerfelett nehezített közlekedés féligmeddig ismét helyre lesz állítva, mint az utasok beszélik, két hadosztályt fognak az orosz-galicziai határon felállítani. Berlin, mart. 29. (A börze rettegése; a „Prov. Corr.“ harczias czikkének története.) A „P. L.“-nak írják : A mai börze-bulletin a börze embereinek és az árfolyamoknak politikai állapotát a következő drasticus módon rajzolja : „A nyugtalanító háborút és romlást lehelő czikke a „Prov. Corresponder“nek a börzén olyan panique-ot idézett elő, milyent itt még ritkán értünk meg. A nehéz vasúti részvények gyorsan mentek lefelé, s részben eladhatlanok voltak. A porosz állampapírok sokat szenvedtek. Legtöbb üzlet köttetett osztrák értékpapírokban, melyek természetesen esés tekintetében szintén nem hagyták el a többi papírokat.“ Börze-világunk páni félelme még növekedett azon határozottsággal fölmerült hír folytán, hogy a mozgósítási rendeletek öt hadtest számára az illető parancsnokoknak már kiadattak, s hogy a diplomatiai összeköttetések megszakítása Ausztriával, bevégzett ténynek tekintendő. Azonban a börzén és a „Prov. Corr.“ ministeriális szerkesztőségében forróbbban főznek, mint esznek. A miniszteriális lapot tegnap szétküldése előtt a külügyi hivatal parancsára lefoglalták. A harczias czikk végpontját irányadó helyen igen erősnek találták volna, mivel a sz.-pétervári és párisi kabinetek diplomatiai nyilatkozatai a helyzetnek más fordulatot adtak. A „Kreuzzeitung“ különben a „Prov. Corr.“ fenyegető czikkét példányainak egy részében kinyomatta, s igy kényszerülve voltak, a lefoglalt félhivatalos lapot ismét felszabadítani. Ez esetből azt akarni következtetni, hogy irányadó köreinkben a hangulat változott volna, annyi lenne, mint hiú reményekkel táplálkozni. Boroszló, mart. 29. (A 6 dik hadtest kiegészítése; Neisse és Glatz erődítése, egy Neisse-ben elfogott ismeretlen.) Egy ma magán után ide érkezett tudósítás szerint rendelet bocsáttatott ki, hogy a 6 ik hadtest zászlóaljankint 140 emberrel szaporittassék. Ellenben azt is írják, hogy e hadilábféle állapot daczára a húsvét körül szokásos szabadságolások egész ünnepek utánra, most is engedélyeztettek. Az „ Erzsébet“ testőr-gránátos ezred (állítólag a többi újonnan alakított testőr-ezredek is) ma hivatalos utasítást kapott, hogy zászlóaljanként 686 emberre egészítse ki magát.E czélra csak a múlt ősszel elbocsátott tartalékosok behívása szükséges, s ezzel egyidejűleg az úgynevezett királyi (rendelkezési) szabadságosok is visszatérnek zászlóaljukhoz. — Neisse-be mart. 28-án esti 10 órakor érkezett a parancs, hogy „a várat rögtön oly erődített állapotba helyezzék, miszerint az egy netaláni hadi csíny ellenében biztosítottnak látszassék.“ Egy egészen hasonló rendeletet kapott Glatz parancsnoka. Előre láthatólag csak egyes könnyű lövegeket fognak a főbejáratok és árkok védelmére a bástyákra felvontatni, s itt ott czölöpzeteket fognak alkalmazni. Mint érkező utasok állítják, az utóbbi munkát Casel-ben már meg is kezdették. Azonban ezért kezességet vállalni nem lehet. Azon Neisse-ben keringő hírből , „hogy a várban egy osztrák tisztet fogtak el, ki a várművek rajzolásával volt elfoglalva“, csak annyi igaz, hogy az őrjárók egy ismeretlen embert fogtak el, ki jegyzeteket tett (minőket ?). Egy Schweidnitz vidékéről való gazdasági hivatalnoknak adta ki magát. Veszélyesek e jegyzetek nem igen lehettek, miután a katonai hatóság az ismeretlent egyszerűen az itteni rendőrhatóságnak adta át. Páris, mart. 28. A börze nyugtalansága; az esti „Moniteur“ ova tos heti szemléje; Napoleon hg. utazása.) A börzén nagy volt a nyugtalanság Kezdték hinni, hogy a dolgok komolyra fordultak. De nem csupán a németországi hírek okozták ezen aggodalmat, hanem Poroszország föllépése is, mert attól tartanak, hogy ezen hatalom fel fog emelkedni eddig tétlenségéből, s hogy nemcsak Porosz- és Olaszországra, de Amerikára is alaposan számíthat. A félhivatalos körökben is aggodalmas hangulat vehető észre, melyet a Mexikóból jött legutóbbi nem jó hírek is keltettek egy részben. Az esti „Moniteur“ heti szemléje oly óvatosan van tartva, a helyzet komolyságára való tekintettel, hogy mind olyan dolgokról beszél, amiket a hírlapok már többszörösen elmondottak , mint az angol választási mozgalom, a hessen - homburgi tartományi gróf halála, a magyar ügyek stb. Csupán a Dunafejedelemségekre vonatkozólag mond érdekeset a következőkben : „Bukaresti tudósítások szerint a párisi conferentián képviselt hatalmak ügynökei oda utasíttattak, hogy ezen conferencia összeülésén notificálják az ideiglenes kormányt, ajánlják neki a rend fentartását s minden oly cselekmény elhárítását, amely a hatalmak feladatát megnehezíthetné. Ugyanazon tudósítások szerint az ideiglenes kormány azt válaszolta, miszerint a helyzet kívánalmaitól áthatva, mint eddig, ezentúl is igyekezni fog mindent elhárítani, amibe a conferenczia megütközhetnék, és semmit se mulasztana el, ami a csend fentartását eszközölheti.“ A Napoleon hinek Olaszországba utazását illetőleg a legeltérőbb gyanítások forognak fenn. Hogy ezen utazás bizonyos jelentőséggel bír, abból is következtető, hogy a lg tegnap későn este még a császárhoz hivatott. Valószínű, miszerint osztrák-porosz háború esetére határozó befolyást igyekeznek az olasz politikára gyakorolni , noha fel nem lehet a hgról tenni, hogy Olaszország és Ausztria közelítésére egyenesen befolyni akarhatna. Tegnap a hig több barátját megvendégelt a Palais Royalban, kik között Nigra, Artom, Ollivier és Liszt is jelen voltak. Forencz: (Az „Italie“ a bécsi lapok ellen Gronove thk Berlinbe kül.1 * X _ a. * 11 Ints Ipg ) A* „Italie“ kinyilatkoztatja, hogy a bécsi lapoknak feltűnésre számított azon hite, mintha Govowetlek azért küldetett volna Berlinbe, hogy a porosz hadi tanácskozásokban részt vegyen, Florenczben épen nem okozott feltűnést. Olaszország küldött tiszteket Amerikába az ottani háború alatt, mint szintén rendelt tiszteket a dán háborúhoz, sőt az Ausztria és Poroszország közötti viszálkodás alatt 1850-ben, melyek Olmütz-el végződtek, ugyanezen Goronelek volt Poroszországban. Ez utazások nem kötelezték az olasz politikát sem az Egyesült Államok, sem a düppeli szövetségesek, sem most Poroszország irányában. Az „Italie“ hozzáteszi, hogy Olaszország szívből óhajtja Velencze megszabadulását, azonban kétli, hogy az olasz kabinet egy porosz szövetség kalandosságába fogna bocsátkozni ; a nélkül is Holstein, melyről szó van, igen csekély tárgy, úgy hogy kkönnyen megtörténhetnék, miszerint Ausztria Poroszországgal újabb Gasteint kötne, s azután Olaszország cserben hagyatnék. (Lásd : London, márt. 27.) London , márt. 27. (Az Ausztria és Olaszország közötti háború reménye Olaszországban; a poroszolasz szövetség eszméje Angliában: a franczia császári politika.) Angol tudósítók jelentései szerint Olaszország különféle részeiből, ott egy Ausztria és Poroszország közötti háborút nagyban reménylenek, hanem e remény valósulását kevéssé hiszik. Hogy határozott egyezkedések jöttek volna létre Florencz és Berlin között, föltétlenül tagadják, habár az illető miniszterek és követek között kétségkívül minden eshetőséget számba vettek. Különben egy írott szövetségi szerződés egészen fölösleges, miután semmiféle olasz kormány sem lenne képes tétlenül maradni, ha a két nagyhatalom között szakadásra kerülne a dolog. E pontra nézve, amint látszik, az olasz tudósítások lényegileg megegyeznek a berliniekkel. A csatornán túl kezdik az Olasz- és Poroszország közötti szövetséget mindig kedvezőbb szemmel nézni, s az „Italie“ nemrégi félhiv. csavargatásait csak „beszédmódnak tekintik,hogy a titkot annál jobban megőrizhessék. Ha azonban Páriából időről-időre látszólag hivatalos, Poroszországra nézve kedvezőtlen hangok érkeznek, úgy igen jól tudják, hogy a császár tulajdonképi politikai terveinek titkába csak Drouyn de Lhuys maga, különben pedig a cabinetnek egy tagja sincs beavatva. És ha például Randon tbnagy figyelő hadtestről stb. a poroszra nézve ellenséges értelemben bramarchizál, úgy ez a beavatottra nézve csak egy bizonyítékkal több, hogy a császári politika tulajdonképi értelme előtte ép oly titok, mint társai előtt. A dolgok helyzete komoly, igen komoly,, Táviratok, Bukarest, mart. 30. És most oszlatták fel a kamarát és senatust. 14. nap múlva az uj kamara össze fog ülni, hogy az alkotmányt revideálja. — Cogolnitseano senator (Kuza állam csinyminisztere volt), midőn a senatust elhagyta, a nép által tettleg bántalmaztatok. (A „Correspondenz-Bureau“ egy távirata ugyane tudósítást közli azon hozzátétellel, hogy a kormány a kamarát feloszlatta, mivel azt — mint a Kuza-féle kormány befolyása alatt választottat — nem tartja az ország tulajdonképi képviseletének.