A Hon, 1866. május (4. évfolyam, 99-123. szám)
1866-05-23 / 116. szám
1164k sr. Szerda, május 23. Előfizetési díj: Peetán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra . . . . . 1 írt 76 kr. 8 hónapra............................. 5 írt 25 kr. 6 hónapra............................. le írt 50 kr. Az előfizetés a sé év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik iSjia mindenkor a hó első napjától fog azámutatni Sünden pénzjárulók bérmentesítve kéretik beküldeni!. Szerkesitési iroda : S’ersjissiek ! e 7-ik szám 1-18 emukit Saerkenatö lakása : Kiadóhivatal : Pest, Ferenciek terén, 7. sz. földszint t*18Bágiat 18-ik szám 2-dik emelet. orr POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866. Heigtatási díj : habábo* ilyféle petit sora ... 7 kr. Btílyegdíj minden beiktatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. Hyilt-eórt 5 hasábos petit-sorért . . 25 kr. WSST Az előilletési díj a lap kiadó hivatalához küldendő. (S'erencaiek tere 7. na föld.i.iíít.} E lap fsselleiti részét illető minden könélemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el PKHT, MÁJUS Politikai Szemle. (I). Még ma is a congressus-ügy a nap főkérdése. Francziaország — mint már tudva levő dolog — egy programmot állított föl a congressusra nézve, s az a következő lényeges pontokat foglalta magába: 1) Schleswig-Holsteint illetőleg a kérdés megoldásának átengedése a nép részére, megállapítandó bizonyos föltételek alatt; 2) a német szövetségi reform valósítása, amennyiben az az európai sülegyent érdekli ; 3) Velencze átengedése Olaszország részére, Ausztriának fölajánlandó kárpótlás s azon föltétel alatt, hogy Olaszország elismeri és biztosítja a pápa világi hatalmát, a jelenlegi határok között. Ezen programmtervet elfogadták mind Angol- (?) mind Oroszország s Drouyn de Lhuyst bízták meg, hogy a berlini, florenczi és bécsi udvarokhoz intézendő közös sürgönyt fogalmazza. Francziaország ezen programmal formulázván, s azt Angol- és Oroszország elfogadván, remélhette, hogy a bécsi kabinet legalább elfogadja a két első pontot, miáltal a lefegyverkezés kérdését megkönnyíti Németországban, s komoly ellenvetései nem lesznek, csak Velenczére nézve. Francziaország azonban csalódott föltevésében, mint az „Ind. beige“ londoni tudósítások után közli. A congressus programm bizalmasan közöltetvén Ausztriával, ez azt felelte, hogy Schleswig Holsteint illetőleg nem akarja az átalános szavazást, hanem csak a rendek megkérdezését ; a német szövetségi reformot illetőleg kívánja a porosz alapot (átalános szavazás alapján választott parlament) ; ami pedig végre Velenczét illeti, előre tudni akarja azon kárpótlást, melyet neki ajánlhatnak. Porosz és Olaszország elvileg elfogadták a Francziaország által javaslott programmot. A „Patrie“ jelentése szerint Drouyn de Lhuys 18-án küldte Londonba és Sz. Pétervárra azon sürgöny tervét, melyet a semleges hatalmak a felfegyverkezett hatalmak elbe terjesztenek a congressus tárgyában ; más tudósítások szerint már a megállapított program hivatalosan is közöltetett a bécsi, berlini és florenczi udvarokkal. De vannak későbbi keletű távirati jelentések, melyekből az tűnik ki, miként még maguk a semleges hatalmak sem állapodtak meg az előterjesztendő congressus-javaslat iránt, s annál kevésbbé eszközöltetett annak elfogadása a fegyverben álló hatalmak által. Így az „Ind. beige“ azt jelenti 20-káról, hogy Ausztria félhivatalosan is viszszautasítja az ismeretes congressus-programmot, aminek következtében a congressusterv teljes meghiúsulása annálinkább várható , miután Angolország sem akarja elfogadni a programmnak Velencze átengedésére vonatkozó pontját. Mindezek daczára a „Dresdn. Journ.“ tegnapi külön lapja azon hírrel lep meg, hogy a párisi congressus már minden oldalonelfogadtatott, az pénteken összeül. Mire azonban még a távirati jelentést közlő „Corresp. Bureau“ is kétségét fejezi ki, miután ily tudósítások nem érkeztek Bécsbe. Vannak párisi tudósítások is, melyek azt jelentik 21-kéről, hogy a congressus megszületett, de programm nélkül, míg más jelentések szerint még csak most megy Cowley lord Bécsbe, a congressus érdekében lépéseket teendő. Bizonyosat e szerint még ez óráig sem mondhatunk. Mindenesetre jó lesz bevárni a hivatalos „Moniteur“ jelentését, mely annak idejében tudatni fogja, hogy a párisi congressus mikor fog összeülni. Egyébiránt megjegyezhetjük azt is, miként átalános a meggyőződés, hogy még azon esetben is, ha a congressus csakugyan létrejő, az nem fog eredményre vezetni. A congressus-híreknél nagyobb fontosságú dolog a hohenzollerni herczeg ögtöni megjelenése a dunafejedelemségekerületén. A herczeg már 20-án Turnueverinben volt, s ma tartandotta ünnepélyes bevonulását Bukarestbe. Azt állítják, hogy a herczeg levelet intézett a szultánhoz, s abban biztosítja azon jogok tszteletben tartása iránt, melyek a dunai fejedelemségeket Törökországhoz csalják. A „Morgen Post“ párisi távirata szerint pedig a Porta szerződést kötött Oroszországgal a nem sokára közösen végrehajtandó megszállás iránt. Az egyezmény, a conferenţia határozatának alapján eszközölve, a conferenţia elé terjesztetett. Csak Poroszország tett ellene kifogást. A nyugtalanság nagy Párisban a dunai fejedelemségek miatt. A hohenzollerni herczeg megjelenése Bécsben is csak nyugtalanítólag hathatott. Mit hozhat egy háború előtti congressus. Ha egy európai congressus csakugyan létrejöhetne, olyan programmal, melyben Velencze és Holstein átengedése is ki lenne tűzve, az osztrák diplomatiára nézve ez az alternatíva maradna fenn válogatásul : „Vagy átengedni, vagy nem engedni át.“ Vagy átengedni Schleswig-Holsteint a porosznak, s vele együtt örökre lemondani a németországi befolyásról, Velenczét pedig az olasz királyságnak egy kardcsapás nélkül, és azon terv megkísértése nélkül, hogy egy teljesen szabadelvű alkotmány által Velencze nem volnae megnyugtatható ? Azon esetben, ha az átengedésekre készülne az osztrák diplomácia, nagy hiba lenne tőle ezt congressus útján erőszakoltatni magára, miután ez kéz alatt is elintézhető, s magán negociatio mellett a kielégített alkutársak még frigyestársakul is megnyerhetők lennének. Teljesen szükségtelen lett volna pedig ily kimenetel választásának békés szándéka mellett előlegesen a hadsereg hadilábra állításával nagy költségbe keveredni s az európai pénzpiaczokon oly általános devout-t idézni elő. Ha pedig a másik lehetőségre gondol az osztrák diplomatia, hogy t. i. Gorcsakoff herczeg mondását frissitendi fel az európai nagybeszédű tanácskozmány emlékében: „nem hagyjuk magunkat az európai concert által helyünkből kimuzsikáltatni,“ akkor kezd még csak nem érthető lenni, hogy mire való legyen rá nézve az európai congressus? Hogy financziális bajai annál jobban beszüremkedjenek élelműszereibe, egy roppant csatakész hadseregnek folytonos „ qui vive“a tartása által ? Minő reményeket köthetnek a béke fanaticusai egy ilyen congressus kimeneteléhez ? Mit ígérhetnének Ausztriának például Velencze alku szerinti átengedéséért ? Pénzt? Mennyit? Mondjuk, hogy 500 millió francot. Ezt, természetesen, (miután az ezüst pénz az olasz kormánynak otthon is szükséges) módjában lenne az osztrák kormánynak akár újdonat új olasz állambankjegyekben, akár a londoni bankok kölcsönadandó checkseiben felvenni, nem törődve az utóbbi piacon kiütött epidémiával, mely eddigelé 1200 millió forintig menő bukásokat registrált, leszédült bankok gyászjelentései folytán. Tehát legelső kérdés, hogy honnan fizethetne valaki Ausztriának a mostani európai pénznyomorúságban ilyen roppant sok pénzt ? Második kérdés pedig az, hogy hát aztán Ausztria mit csinálna ilyen roppant kevés pénzzel? Hisz ezzel államadósságainak csak egy tizenötöd részét törleszthetné, deazt sem törleszthetné, mert a congressus ideje alatt ütközetkészen tartott hadseregére igen takarosan elkölthetné ezt az egész operatívumot , ha még rá nem fizetne. Azonfelül pedig évi budgetéből ki kellene törülnie a Velencze által eddig a közös államháztartásra fizetett contingenst. Magasabb politikai indokokról nem is szólunk , miután azokon túlteheti magát a diplomacia, túl is tette akárhányszor. Csak a materiális képtelenségeket mutatjuk be. Vagy pedig nem pénzt ajánlanának, hanem területi kárpótlást? Hol? és mit? Porosz Siléziát? Jó, ez Holsteinért lenne. Ha t. i. a porosz ide adni, s az osztrák elfogadni hajlandó a congressus barátságáért. De hát Velenczéért ? Természetesen az Aldunai fejedelemségeket. Romania most res nullius, elkergette a fejedelmét, különben is megsértette a párisi szerződmény pontjait, könnyű lenne belekötni, s mint elcsípett szökevény rabszolgát az európai „fugitiv slaw law“ §§-ai nyomán a kalapács alatt egy uj gazda részére elütni. Akkor aztán kapna az osztrák diplomatia még egy darab uj földet a minek végvonalait őriztethetné a másutt disponibilissé vált hadtestével , a hova uj várnégyszögeket építhetne, a melynek idegen institutióit a magáéhoz adoptálhatná,a melynek Landtagjait a central parlamentbe meghívhatná, nem menetel esetére czifra provisoriummal makacs ellenállását megporhanyizhatná; ennek eszközlésére rendőri és financz organismusával nagy költségesen átszőhetné, még egy román hivatalos alapot, sőt néhány német félhivatalosat is subveniálhatna, s a közben majd itt majd amott takargatná le a tenyerével a kikirobbanó minákat , miket a keleti kérdésnek útjába eső új tartománya alatt Nagy Péter czár óta aláaknáztak, vagy még ezután aknázni fognak, s miket az önállóságát nem felejthető román nemzet kellő gyuanyaggal ellátni nem volna késedelmes ; míg néhány év múlva ismét az lenne az európai jajkiáltás, hogy Románia feszült viszonya miatt Ausztriához Európa nyugalma veszélyeztetve van, a keleti kérdés kitöréssel fenyeget ; s akkor egy új európai congressus ismét előállna egy új kibékítési programmal, mely szerint Ausztria, ha nem akarja a nyugtalankodó Romániát ennyi vagy annyi száz millió papiros rubelért Oroszországnak, vagy még egyszer annyi milliárd papiros kármestert a magas portának eladni, hát engedje magát kárpótoltatni territorialiter valamivel , kétségtelenül Montenegróval. De még azt is nehéz elképzelni, hogy mi módon lehetne majd ily tárgy fölött csak meg is kezdeni a tanácskozmányt. Ugyanazon orosz diplomacia, mely a lengyel kérdésben oly brusque utasította vissza az európai jegyzékbeavatkozást, minő motívumokat találna most a Holstein és Velencze ügyeibe való beavatkozásra, a nélkül, hogy ugyanazokat rögtön ne applicálnák az ő lengyelországi viszonyaira? ugyanazon angol diplomatia, mely Dániát cserben hagyta, mert nem pártolhatta a királyné nászurát a királyné veje ellenében, hogy biztosítaná ugyanazon királyi vő ellenében fegyveres pártolásáról Ausztriát, a melylyel semmi atyafisága, ugyanazért a Holsteinért, melyet a dán királytól el hagyott venni ? Ennek a congressusnak, előre látható, hogy megint csak verekedés lenne a vége. Az európai diplomácia maga vetette el ez örökös verekedés sárkányfogait, még e század második évtizedében, a midőn épen az örök béke olajerdejét hitte kiplántálni. Mert a nagy berendezés idején csak a dynastiák érdekeit tartá kielégitendőknek s a népek érdekeivel semmit sem gondolt. A kielégítetlen népérdekek azonban mindig gyöngeségeik maradnak az államoknak, s rivális birodalmak e gyöngeségeiket versenytársaiknak mindig ki fogják zsákmányolni. Azért majd itt majd amott untalan újra kezdődik a harcz, megbomlik az európai béke. Majd az orosz diplomatia kel föl, hogy a török alattvalók bajait orvosolja, majd az angol és franczia, hogy a lengyeleket feltámaszsza az orosz nyomás alól, majd ismét, hogy Austria alól szabadítsa az olaszokat, majd megint Ausztria és Poroszország, hogy a németek elnyomását gátolja Dánia kormánya alatt. Három millió katonának kell talpon állni Európában, hogy e systéma tartható legyen, s e három millió harcosnak előbb utóbb munka kell, akárhová üljön is le a congressus. Hanem megoldhatnák e keserű kérdést maguk az illető kormányok, ha egy szép napon mindannyian helyethoznák azt, amit elődeik ezelőtt 51 évvel tenni elmulasztottak ; adnák meg a népeknek azon szabadelvű intézményeken nyugvó alkotmányokat, amiket azok óhajtanak, akkor mindegyik azt mondhatná, Otthon a saját székvárosában ülve, „a mi határaainkon belül nincsen európai kérdés!“ S nem kellene mennie Párisba congressusra. Nem csak azt hiszem, hogy ha az eupai hatalmak együtt mind szabadelvű alkotmányokkal nyugtatnák meg népeiket, közöttük egynek lehetetlen volna külön a régi absolut rendszernél megmaradni, s fegyveres absolutismussal szomszédait fenyegetni; sőt azt is merem hinni, hogy ha csak egyike a continentális nagyhatalmaknak tenné ezt, a többi kénytelen volna államelveit elfogadni ; mert az idő nem 1791, a népek szabadságvágya okosabb és practicusabb mint akkor volt, és általánosan elterjedett mint akkor, nem volt. Akkor aztán építhetne Europa a világbéke alapjára. Amíg arra rá nem tér, addig bizony verekednie kell, akár hány béke protocollumot contrasignáljanak is Europa bölcs diplomatái. Jókai Mór: (1) Az Auersperg CarloBiele combinatio alapját az elismert félhivatalos közlönyök végkép nevetségessé teszik. Mint tudva van, az egész onnan származott, hogy a herczeg falusi magányáról Bécsbe érkezett, audientiát nyert volna Ő Felségétől s meghivatott az udvari ebédre. Azonban a „Gen. Corresp.“ kijelenti, hogy Auersperg herczeg nem kért és nem is kapott audientiát Ő Felségétől, s ezen napokban nem is volt meghiva udvari ebédre, s hogy maga ő Felsége csak a bécsi lapokból értesült, hogy Auersperg herczeg Bécsben időzött. Továbbá megjegyzi a félhivatalos lap : „Ily körülmények között a közönség ítéletére bocsátjuk, jellemezni a lapok azon eljárási modorát hogy először hamisan tényeket állít fel, s aztán azokból a legnagyobb horderővel biró következtetéseket von ki, s igy az olvasó közönség azon igényét, hogy a lapokból igaz dolgokat hallhasson, szem elől eltéveszti.“ — A régi „Presse“ hosszadalmas docírinair czikket hoz annak bebizonyítására, hogy a febr. 26-diki Reichsverfassung, a siszkozás daczára, még folyvást jogerővel bir, miután azon okmányban be van írva, hogy az alkotmány bármely módosítása csak az ott kijelölt utón módon, a szavazatok kétharmadának többségével eszközölhető. A czikk, polémia az „Oester. Ztg“ ellen. Végsorai így hangzanak: „A legutóbbi tapasztalatok újra bebizonyiták, mit képes kivinni a bátorság és erély, ha az egy igazságos ügy védelmére czéloztatik. Mert nem tekintve az alkotmánykérdés mostani zilált állapotát, s hogy e miatt a caeteris paribus az erők elgyengülésének is be kellett következni, a katonai erők kiállításának fényes sikere sok külföldi hatalmat más véleményre vezetett Ausztria felől. Olaszország és Poroszország késnek minket megtámadni , s most már nem beszélnek Európában többet arról, hogy egy congressus határozata alapján Ausztriától valami területet elszakítsanak, s látják, hogy Ausztria szövetséges nélkül is elég erővel bír két hatalmas ellenséggel harcrot állani. De mennyire megnövekednék Ausztria ereje, ha a belügyi kérdések tekintetében is ugyanezen magas színvonalon állhatna. Szóval : a febr. 26-diki patens az egységes császári birodalom jogalapja : azért ne féljenek magukat ahhoz tartani. A bátraké a nagy világ. (Mint látja az olvasó, a „Presse“ tökéletesen meg van elégedve az állapotokkal , hanem ami úgy is jól van, szeretné még jobbá tenni. Ezt pedig szerinte úgy lehetne elérni, ha rögtön összehívnák a Reichsrathot , az erdélyieket, kik a pesti országgyűlésen jelen vannak, küldenék haza, s kimondanák, hogy most már „zur Abwechslung“ megint a szebeni gyűlés tartatik törvényesnek, a kolozsvári gyűlés pedig csak oorogálva volt. Ekkor aztán a magyar országgyűlés tapasztalván, hogy azon kormánynyal, mely a legfontosabb elvi kérdésekben annyiszor változik, mint a hold phasisai, egyátalában lehetlen alkudozni, bizonyosan önmagától fel fog oszlani. A többi önként következik. Tán még Brinz professor is, aki jobb fizetésért külföldi cathedrára ment ki, visszasietne a tízforintos napidíjra, s nagyokat beszélne Ausztria megmentésére. És ha a cseh és lengyel reichsrath urak el is maradnának, ott volna helyükben kárpótlásul a ruthen idióták és az erdélyi román beamterek díszes sorozata. Szóval, a tuliánt és a burkust semmi nem ijesztené jobban vissza, mintha látná, hogy a szuronysorok háta mögött a Schmerlingféle had újra szervezkedik, s lett .Kenas a belügyi kérdésekben a hét millió német készülnek, contumaciálni szándékozik a 27 millióból álló többséget. Probatum est.) A congressus kérdése. A congressus feletti alkudozásokról előttünk fekvő tudósításokból az tűnik ki, hogy ez a dolog még sehogy se forrta ki magát, s hogy eredményre nagyon kevés kilátás van. A félhír a „Corr. Havas“ e tárgyra vonatkozólag így ír : „Néhány nap óta congressusról beszélnek az emberek. Azt tartjuk jól vagyunk értesülve, részben, hogy Angol-, Orosz- és Francziaország, semleges hatalmi helyzetüket használták s igyekeztek egymás között megállapodásra jutni oly alapok iránt, melyeket alkudozások kiindulási pontjául lehetne használni. Eddigelé — úgy hisszük — a három hatalom még nem tudott egyetértésre jutni. Egyébiránt csak Olaszország, Ausztria és Poroszország egyetértése után lehetne a három kabinet javaslatait előterjeszteni.“ — Ugyan a „Corr. Havas“ egy másik jegyzetében ezt mondja : „úgy halljuk, hogy a párisi, londoni és sz.pétervári kabinetek még egyre a conferencia talapjainak kutatásával foglalkoznak. Angol- és Oroszország azzal a kérdéssel fordultak Francziaországhoz, hogy akarná-e formulázni azon pontokat, melyeket a három hatalom közösen javaslatba fogna hozni? Most várják Párisba az angol- és orosz kormányok válaszát Francziaország előterjesztvényeire. A tanácskozás alá vett három pont Velenczére, az Elbe herczegségekre, és a német parlamentre vonatkozik.“ Azon nyilatkozatok szerint, melyeket Clarendon 1. az angol felsőházban tett, a Francziaország részéről javaslott ezen alapra nézve nem eszközöltetett egyetértés és constatálni való tény, hogy a „France“ és a „Constitut.“ kétségbeesnek a felett, hogy egyrészt Franczia-, másrészt Orosz- és Angolország között egyetértést lehetne eszközölni a congressus alapja iránt. Az „Ind. beige“ már azt is tudni akarja, hogy Ausztria a javaslott congressus alap iránt bizalmasan megképeztetvén, micsoda feleletet adott. Ezen lap szerint Ausztria a beőségeset illetőleg nem akar átalános szavazási jogot, hanem a rendek gyűlésének szavazatát kívánja; a szövetség reform ügyében azt kívánja, hogy a Poroszország által indítványozott parlament és átalános szavazási jog hagyassák ki; Velenczére vonatkozólag pedig oda nyilatkozott volna, miszerint ismernie kell előbb a területbeli kárpótlásokat, amelyeket ajánlani szándékoznak neki. — Meglehet, hogy ilyesmi bizalmasan mondatott , de mi— a „Corr. Hamvas“ — nem hisszük. — A „Journ. des Debats“-nak egy florenczi levelezője f. hó 15-ről ezt írja: „A congressus-ajánlás tulajdonképen Ausztriának szóló ultimatum. Franczia és Oroszország ez esetben a közbenjárók s azt a szerepet viszik, a mi a párbajnál a bajvivó segédeké.“ A háború előkészületei. Benedek táborszernagy f. hó 18-án magához hivatá az „élelmezési ellenőrhatóság“-al kinevezett öt hivatalnokot, barátságosan beszélt velők s végül ezt mondá nekik : „Elvárom önöktől uraim, miszerint nagy feladatukat felséges uralkodónk és legfőbb hadurunk, a derék hadsereg és a birodalom lakosainak megelégedésére — kiknek szeme és szive kiséri önöket, — fogják teljesíteni, hogy vitéz, derék hadseregünk semmiben se szenvedjen Szükséget !“ A „Bohemia“ Prágából f. hó 19-ről jelenti, hogy az északi hadsereg törzskarához tartozó tizenöt tiszt számára rendeltettek meg lakások a „Kék csillag“ szállodában. Ugyanő lapnak írják Velenczéből, f. hó 15-ről: „Polából ide érkezett tudósítások szerint néhány kereskedelmi hajó a dalmatiai partok közelében nem messze Lesinától négy olasz fregattot látót. Ha ez a hír való, akkor nagyon komoly is, mivel e szerint a piemonti hajóhad már czirkálásokra adta volna magát.“ A bécsi lapok kiemelik,más lapok nyomán,hogy Németországban székiben hosszában mindenütt élénken folynak a készülődések. — A porosz hadcsapatok összpontosíttatása Felső Sziléziában és Lausitzban kezdődött meg. A törzsparancsnokságok alakulásban vannak Úgy hallani, hogy nem Vilmos mecklenburgi hg, hanem a korona hg. leendő testőrsereg parancsnoka Ágost würtenbergi k. hg. távozása után. Hallomás szerint csak a Sziléziában combinált két hadtest — az 5-ik és 6-ik — számára fognak parancsnokok kineveztetni. Voigth Rheetz altbk. nem táborkari főnökké fogna kineveztetni (Moltke helyébe), hanem jóformán táborkari helyettes főnök lesz, vagy a főhadiszálláshoz leend beosztva, ahol előreláthatólag a király is jelen leend. De a főhadiszállás — hadászati tekinteteknél fogva — nem lesz semmi esetre Sorauban. Más berlini tudósítások szerint a sorezredek és a honvédség nagyobb része tökéletesen felszerelve fegyverben áll, s néhány nap leforgása alatt a honvédség második korosztálya is tökéetesen egyenruházva leend, mely a várbeli szolgálatot fogja ellátni. A 7. és 8. hadtest egyelőre mostani állásaikban maradnak, míg az 1. 5. és hadtestek Sziléziában, a 3. és 4. s a testőrhadsereg Sachsen tartományban fognak alkalmaztatni , mert hiszen Poroszország még folyvást pusztán védelmi intézkedésekre szorítkozik. Úgy hallani, hogy a testőrsereg egyelőre Berlinben fog összpontosíttatni, s a 2. hadtest is Berlinbe fog előbbre nyomulni. A Schleswigben fekvő porosz csapatok még egyre szaporíttatnak tartalék legénység által. K h. 14-én ismét 1200 emberrel kelt át egy külön vonat Rendsburg mellett észak felé. A napokban ismét várnak 3.000 embert, lovakat nagyobb számmal stb. Azt is beszélik, hogy Lohne mellett (Rendsburg és Schleswig között) tábort ütni