A Hon, 1866. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)

1866-09-16 / 213. szám

n 213-ik sz. Vásárnál), szeptember 7. piacohivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Előfizetési díj : ■ listán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hón­apra ........................ 1 írt 76 kr. 1 hónapra............................. 5 írt 25 kr. 3 hónapra............................. 10 frt 50 kr. A előfizet­ is az év folytán minden hónapban megkezdh­ető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulók bérmentesítve kéretik beküldetei. Szerkesztési Iroda : ferencziek tere­z­ik szám 1-sö­r maléi Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1861. Beiktatási dij: 7 hasábos ilyfúla­pátit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden leigtatásért ... So kr. Terjedelme: hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyílt-túri 5 hasábos betű­-sorért . . 25 kr. ÁS előfizetési dij s lap feladó hivatal*» bits kilident 56. (Ferencziels tere 1, ffdldgzlat, K lap szellemi részét illető mindet) kőn lem­­eg a szorkosztesághez intézendő, Bérmentetlen levelek csak «sínért közöktől fogadtatnak el 5*ISST, SEPTEMBER I» Politikai Szemle. (II). Némely franczia lapok — azok, melyek nem az osztrák Dispositionsfonds az ordok­,­­ bizonyos jó érzelmű állam­férfiak inspiratioihoz illesztik meggyőző­déseiket — csak megemlékeznek olykor­olykor Magyarországról. Az ily lapok közé tartozik az »Ave­nir National“, Peyrat a nagy miveltségű, kitűnő tollú s rendíthetlen eloszpárdságú franczia publicista lapja. Az idézett lap közelebbi számában így ír Horn derék hazánkfia : „Az osztrák császárság súlypontja el­­mozdittatott helyéből , a s a d o w­a i nap óta. A monarchiának most, miután megszabadult olasz birtokaitól, Németor­szágból meg kiszorittatott, a tények ha­talma következtében meg kell kísértenie azon szerepet, melyre őt a geographia utalja, s mely számára nevénél fogva (Ke­leti birodalom) kijelöltetett. Még azon esetben is, ha B­é­c­s maradna ezen keleti birodalom hivatalos fővárosa , annak ter­mészetes és tényleges fővárosa : Buda­pest. Magyarország képezi mind topo­­graphiailag, mind politikailag magvát az országok és nemzetiségek emez újra ala­kított vegyületének, mely új Ausztriának fog neveztetni. A bécsi udvar kez­di ezt felfogni , a szláv-német tar­tományok népsége meghajolni látszik a tények ezen evidentiája előtt. Az egész világ megváltja : a császári birod­­dalom újraszervezésének első alapja az egyetértés Magyarországgal ; Ausztria nem élhet elégületlen Magyarországgal. Engednek tehát és pedig egy fő pontra nézve. Az olasz háború feltámasztotta az 1849 óta elnyomva volt magyar ország­gyűlést; az 1866-ks háború megadja az országnak a minisztériumot, mi az ország minden panasza daczára, 7 év óta maka­csul megtagadtatok. Az elvi kérdés már meg van oldva, Magyarország megtartja vagyis visszakapja több száz éves auto­nómiáját, s ezen autonómia korszerű ki­fejezést és korszerű biztosítékot nyerene a magyar tartományokra nézve: a külön felelős miniszteri institutióban. Csak a végrehajtás útja­ és módjára nézve foly még a vita Bécs és Pest között. De ezen vita nem halad előre, bármily sürgető is az elintézés s bármily élénk is azon türelmetlenség, melylyel a meg­oldást várják Lajtán innen és Lajtán túl. Több­ mint egy hónap óta a jól értesülő lapok fáradhatlanul mindig a közelebbi napra jelentgetik a magyar minisztérium megalakulását, s a közelebbi nap ép úgy fáradhatlanul teljesütlenül hagyja eme jö­vendölést. Ha az utóbbi tudósításoknak hitelt adhatunk , a kérdés hat hét óta, mi­dőn felállíttatott és elvileg eldöntetett, egy komoly lépést sem haladott előre : a ministérium engedélyeztetett de a miniszterek hiányoznak. Minő természetűek és horderejűek az akadályok, melyek feltartóztatják azon megoldást , melynek sürgető szüksége, életbevágó szüksége Ausztriára nézve elismertetik ? Megkíséreljük e kérdésre felelni ... A parlamenti hagyomány azt kívánná, hogy a minisztérium a szabad­elvű pártból alakuljon; ennek volt több­sége, a csak elnapolt, de fel nem oszlatott 1866-os országgyűlésben, s ezen gyűlés kérései azok, melyeknek a külön minisz­térium megadása által kiválólag eleget szándékoznak tenni. Ennélfogva sem a logica, sem az alkotmányos gyakorlat nem igazolná, ha az új tárczák a con­servatív párt főnökei kezébe jut­nának. Ezen párt nem csupán rendkívül csekély kisebbséget alkot, de ma is, mint azelőtt, még mindig ellensége azon elv­nek, melynek érvényesítéséről van szó jelenleg. S mégis ez az, mit a bécsi ud­varnál eg­­ hatalmas töredék akar, s mint látszik, ezen töredék az, mely e pillanat­ban győzelmet aratott.“------­A franczia „Moniteur“ nagy örömét fejezi ki az Olaszország és Ausztria köz­ti útban levő közeledés fölött. Közelebbi számában igy nyilatkozik: „Az alkudo­zások buzgóan folytattalak Ausztria és Olaszország között. Azon fogadtatás, melyben Ferencz József császár az olasz felhatalmazottat részesítette, első zálogául tekintendő az oly rég idő óta és oly any­­nyira különvált két hatalom közti közele­désnek. Az olasz kormány ez oldalon minden aggodalomtól ment lévén, képes lesz erejét a belügyekre fordítni. Jelenté­keny leszállításokról tudósítanak a hadse­reg létszámából, s ezen intézkedéstől oly mérvű megtakarításokat várnak, melyek meg fogják engedni a közterhek komoly megkönnyítését.“ Párisból írják, hogy azon közírat, me­lyet Lavalette Francziaország külképvi­­selőihez intézend, nem talált, szövegelését illetőleg, a császár jóváhagyására. A csá­szár Roucher államminisztert Thouvenel­­hez küldte, tanácsának meghallgatása vé­gett. Hogy mit igazított rajta Francziaor­szág, sőt Európa ezen egyik leglángel­­műbb és mesteri tollú államférfia, nem tudjuk; a „France“ különben jelenti, hogy Lavalette körirata közelebbről megjele­nik a „Moniteur“-ben. A körirat czélja: előterjeszteni, miként nézi Francziaország az Olasz- és Németországban történt be­­végzett tényeket. A mai bécsi börzén nagy pani ijedelem, Ausztriának a keleti bonyodalmakba leen­dő kénytelen bekeveredése m­­i­a 11. Észrevételek a közös érdekű viszonyok tárgyalásáv­al foglal­kozó Or­szággy­űlési k­iválasztmány nins .Vanm­i. XI. A kereskedelemre, vagyis inkább a nemzet közgazdaságára vonatkozó azon ügyek, melyek a vámszövetségi szerző­déstől elkü­lönözve kötendő külön egyessé­­gek tárgyaivá tétethetnek, nézetem sze­­rint csupán: a pénzlábnak meghatározása — azon igényeknek szabályozása, melyek a közlekedési eszközöknek, u. m. posták­nak, vaspályáknak, távírdáknak, más or­szágoknak hasonló közlekedési eszközei­vel való összeköttetéséből erednek ; é­s végre azon intézkedések lehetnek, melye­ket a jegybank ügy, mind alkotmányos, mind nemzetgazdasági tekintetben káros központosításának végleges megszünteté­se után, a Magyarországban, és Ő Felsé­ge többi országaiban is az illető törvény­hozások által kellően szabályozandó bank­­üzlet, s jegyforgalom kölcsönössége ne­talán megkívánnak. Mert mi az októberi­ diplomában, és feb­ruári pátensben e tekintetben a legtá­­gasabb kör­s általánossággal foglaltakat illeti : A pénzláb egyenlősége kívánatos, s kölcsönös egyesség által állandóan meg­állapítható, a­nélkül, hogy magának a pén­zverési ügynek is központosítva tenni kellene. Hogy a posta, vaspálya, s távirda­­ügy alapelveiről Magyarország annyi­ban, a­mennyiben rendelkezése saját te­rületére vonatkozik, ne intézkedhessél bizonyára senki sem fogja állítani ; a­mi pedig azon igényeket illeti, melyek ezen közlekedési eszközöknek más országok hasonló közlekedési eszközeivel való ösz­­szeköttetéséből erednek; ezek a viszo­nyosság alapján Magyarország, és ő­fel­sége többi országai között, általános alap­elvek előleges meghatározása nélkül is, esetenként kölcsönös megegyesülés tár­gyai tehetnek , és épen úgy, s oly biztos sikerrel tehetnek, mint nemzetközi szer­ződések által, kölcsönös érdek­­­talál­kozás folytán, az ily igények a kö­rülményekhez képest szabályozva van­nak Európa csaknem minden országai kö­zött , de ez után azután nem is fog meg­történhetni, hogy egy Magyarországgal nem rokonszenves központi hatalom meg­gátolhassa, s­ mintegy 20 év óta már, ha­bár csak közönyösségével is, a fiún éi vas­pálya létesülését , vagy épen szebeni vas­utat dekretálhasson, politikai okokból, a kolozsvári helyett. A kereskedelmi törvényeknek egyenlő­sége kétségen kívül hasznos sok tekin­tetben, de miként az egymással dúsan virágzó kereskedést folytató Angol, Fran­czia, Porosz és más országok példája ta­núsítja, a kereskedés felvirágoztatására nem okvetlenül szükséges. Bizonyos azonban , hogy a kereskedel­mi törvények lényeges összefüggésben vannak a magán polgári s büntető tör­vényekkel és törvénykezési eljárásokkal, p.­­. a házassági szerződésekre s általá­ban a szerződési jogra, a csődtörvényre, bizonyíték-képességre, bírói illetékesség­re, bírói eljárásra, a bíróságok szervezé­sére, a bűntény v­álladékénak meghatáro­zására nézve stb. A kereskedelmi törvényhozást tehát, ha­bár csak legfőbb elveire nézve is, köl­csönös egyesség tárgyává tenni Magyar­­ország és ő­felsége többi országai kö­zött, annyit tenne, mint ezeknek kezébe adni a kulcsot a beavatkozásra Magyaror­szág magán és büntető törvényhozásába, bírói, közigazgatási szervezetébe ; ezt pe­dig a magyar nemzet, ha ősei példájához híven önálló akar maradni, s a saját érde­kei feletti intézkedést és azoknak egymás irányábani mérlegelését magának akarja fentartani, nem engedheti. Igen helyén tesz azért, ha Magyaror­szág önként öszhangzásba igyekszik hozni mindazokban, a­mikben ezt egyéb érdekeinek sérelme nélkül teheti, keres­kedelmi törvényeit más országok hasonló törvényeivel; s hogy ezt tegye, arra több indoka van, de arra egy sincs, hogy erre előre egyességileg kötelezze magát s ez­által lemondjon törvényhozásának függet­lenségéről. A jegybank-ügy szabályozása alatt, me­lyet az octoberi diploma és februári pá­tens kizárólag a központi törvényhozás alá tartozónak jelentenek ki, részemről a bécsi — úgynevezett — nemzeti bank ki­zárólagos jegy­kiadási szabadalmának meg­örökítését, vagyis helyesebben, az­on szán­dékot értem, hogy a jegy­bank-ü­gy tovább­ra is a központi kormány kezében Bécs­­ben öszpontosítva maradjon. Míg ez történik, addig ő Felsége orszá­gaiban érezpénzforgalom, — a forgalom­­ eszközeinek azok területén aránylagos megoszlása — olcsó hitel nem reményl­­hető. Egyetlen, és még­hozzá állami jegy­bank ugyanis, miként ezt az úgynevezett fekete bankók korától kezdve a történe­tem, és a bécsi Reichsrath minden óvatos­ságának ellenére a legközelebbi esemé­nyek is igazolták, az ellen, hogy a kor­mány a banküzletet, szükség esetében sa­ját előnyére közvetlenül vagy közvetve felhasználja, átalában is alig, s nálunk még kevésbbé biztosítható , addig pedig, míg a kormány ezt teheti, s mig a l­étező egyetlen jegybanknak akár érczalapjából, akár jegyeiben bármely alakban kölcsö­nöket vehet fel, — sőt addig is, mig a közvélemény ezt megtörténhetőnek tartja ; a közönség az iránt, hogy jegyeit a bank ércz-ezü­st pénzzel mindig bevált­hatja, magát biztosítottnak soha nem ér­­zendő , mert ez a törvény utján tartozá­sainak kielégítésére nem kényszeríthető államkormánynak az idők körülményei szerint változékony fizetési képességétől függend; közbizalom tehát az ily bankje­gyei értékének változ­ha­tatlansága iránt — nálunk legalább többé nem létezhetik, s e miatt azoknak agrója s ezzel kényszer­­forgalmuk, az állami viszonyok bármely bonyolódásánál, mindig elkerülhetetlen, s a bank arra, hogy az érczpénzforgalmat az országból kiszorítsa, képes lesz ; de ar­ra nem tesz képes, hogy az érezpénzfor­­galmat az országba ismét visszahozhas­sa ; másrészről pedig a könnyűség, mely­lyel a kormány egy ily bank tőkéjének igénybe vételével pénzszükségeit fedez­heti, nagyban függetlenné teszi azt pénz­ügyére nézve az alkotmányos ellenőrség­­től; és e tekintetben az ily bank a va­lódi alkotmányosság életbe lépésének aka­dályai közé is tartozik. Egyetlen bank tovább, bármely erős alappal bírjon, nem elégséges a forgalom szükségeinek teljes értékű forgalmi esz­közzel kielégítésére, ha ez eszköz egye­dül csak saját jegyeiből áll , — még ke­vésbé elégséges arra, hogy a forgalom eszközeit a valóságos szükséghez képest kellőképen szétoszlassa egy nagy ország minden vidékein, a honpolgárok minden osztályai között , s azért a tőkét, és hitelt olcsóvá, kellő gyorsasággal, és könnyű­séggel megszerezhetővé, a honpolgárok legnagyobb részére nézve legalább, nem teheti , nagy víz­mederhez fog hasonlítani mindig, mely dúsan termékenyít, de csu­pán a hozzá közelebb eső vidékeket ter­mékenyítheti. Az említetteket csak a törvény által kellőleg szabályozott, decentralizált, az államkormány általi kizsákmányolhatás ellen biztosított, kötelezettségeinek telje­sítésére a törvény szigora által kénysze­ríthető magán­érték szilárd hitelének alap­ján nyugvó, az ország minden részeire jó­t­­ékonyan kiterjeszkedhető szabad jegy- s bank üzlet teheti, s ennek hiányát más- s nemű hitelintézetek sem pótolhatják ; mert egy bank például, mely 20 millió forint meglevő érezpénz készlete után negyven millió forintnyi jegyeket van jogosítva ki­adni; ha kölcsön adott jegyeinek minden száz forintját 5a/o kamatoztatja, húsz mil­lió forint érczkészletének — és valósá­gos befektetett tőkéje csak ebből áll — minden száz forintját 10w/o jövedelmezteti: az ily bank tehát adhat károsodása nélkül olcsó kölcsönt, adhat 5u/u-re ; de más hi­telintézet, mely csak azon pénzt kölcsö­nözheti ki, melyet részvényesei tárczájába tettek, vagy a melyet másoktól maga is kamatra kölcsön vett, ezt már nem teheti, olcsó kölcsönt nem adhat. A jegybank-ügyet tehát, úgy mint az oktoberi diploma, éa februári patens kí­vánják, habár csak kölcsönös egyezkedés útján is, központosítani, nézetem szerint annyit tenne, mint megörökíteni mindazon veszélyeket, melyeket ez ügynek közpon­tosítása már eddig is ő Felsége minden országainak, okozott; s ha ez állításaim el­lenére felhozatik azon nagy szolgálat, melyet a bécsi bank a porosz hadisarcának rögtönös előlegezésével legközelebb tett , e szolgálat nagyságát elismerem, s csak azt jegyzem meg, hogy az érezpénznek Ő Felsége országaiból jegyeivel lett kiszo­rításával épen maga a bécsi bank okozta azt, hogy pinczéjén kívül az összes nagy monarchiában érezpénz nem található , és így a bank említett szolgálatával, mégpe­dig úgy részvényeseinek, mint a közben járó bankároknak javára háramló nem csekély nyereménynyel, csak oly bajon se­gített, melyet maga okozott, s a mely ki­zárólagos szabadalmának káros hatása nélkül alig állott volna be. Bizonyítja ezt a kis Bajorországnak példája is, mely a reá rótt hasonló nagyságú porosz hadi­sarcának kifizethetése végett bankja kész­leteinek igénybe vételére nem szorult, valamint nem szorult hasonló segélyre a még kisebb Würtemberg sem. Gthyczy Kálmán: (1) Megint egy félhivatalos czikk az al­kotmánykér­désről. A „Debatte“ idézve egy prágai lapot felkiált, hogy Belcredi gróf soha sem volt foederalista! Aztán hozzá­teszi, hogy centralista sem volt, s végre hogy a merev dualismus emberének sem tehet őt nevezni, mindenki elismeri, a­ki az elidegeníthetlen birodalmi eszmékkel már foglalkozott. „Az ily férfiú — írja a „Debatte“ — lehet őszinte barátja az autonómiának, de nem engedheti meglazulni azon köteléke­ket, melyek századok óta az egyes része­ket összekapcsolják. A­kik ismerik Bel­credi gróf intenzióit, mondják róla, hogy elveti ugyan a februári szírkebb Reichs­­rath mostani szervezetét, mert ezen forma nem fér egybe sem a tartományok auto­nómiájával, sem a közjogi kérdések meg­oldási módjával , mindazáltal egy pilla­natra sem kétkedett abban, hogy oly ügyek, melyek eddig közös módon kezel­tettek , az alkotmányos korszakban is közösen tesznek elintézendők. „Múltkori czikkünkre, hivatalos körök­ben és félhivatalos salonokban azon meg­jegyzést tették, vájjon igaz-e azon közle­mény, melyet a „Debatte“ hozott, a kor­mány szándékainak leleplezésére? Felel­jük , hogy közlött levelezésünkben sem­mi új sem volt, s a kormány soha se gon­dolt arra, hogy másként járjon el, más­ként cselekedjék. „Nem törődünk azzal, várjon az elő­adott programm­al vagy régi dátummal bír­, elég ha azt a valódi programosnak tartjuk. És ha kérdik, hogy ha e pro­gramm régi , mért keltett a világosságot oly sokáig véka alatt rejtve tartani? A kormány, mely a birodalom alkotmányos szervezésére vállalkozott, nem vetheti meg a közvélemény követelményeit. Erre nézve azon felvilágosítással szolgálhatunk, hogy napjainkban a kormányok a diplo­­matiai hallgatást egész mániává tették. (Igen, mikor az­o­k oly válságosak, hogy maguk sem tudják, mit kellene hol­nap mondaniok? Különben tudnak a mi­niszterek, ha kell, rögtön is határozni, s gyors tettel és nyilatkozattal akár meg­lepetést is szerezni.) „Ha megfontoljuk, mennyi keserűséget idézett elő ezen indokolatlan hallgatás, s mennyi vádat el lehetett volna hárítani­­ a minisztérium fejéről , nem tudjuk elha­tározni, mit csodáljunk jobban : ezen po­­litikát, mely conservativ akarná tenni vagy az egyes miniszterek mártyrságát, amidőn ennyi gyanú alatt kellett élniök. (Nem is maradt számukra más vigaszta­lás, mint azon csekélység, hogy ezen martirkodás ideje alatt miniszterek vol­tak és maradtak.) „De hagyjuk a múltat : szokásban van mindenütt fátyolt vetni a múltra, ha ag­godalom nélkül akarunk foglalkozni a jövővel. Elégedjünk meg ma azzal, hogy tudjuk, minő utat választott a kormány az alkotmánykérdés megoldására? úgy véljük, hogy ezen it mindenkinek rokon­­szenvét meg fogja nyerni. „Tehát a „delega­tusok ”­­üldése is nem tesz az, a­mi a szűkebb vagy tágabb Reichsrath volt. Ezen gyűlés egyedül csak azon czélból alakul, hogy a „birodalmat“, a szabad egyezkedés útján constituálja. Ez a leglegitimebb kimenekvési mód az elviselh­etlenné vált alkotmányzavarból. A teljes Reichsrath többé nem létezik, a szűkebb pedig ily kérdésben nem bir ille­tőséggel. Tehát egy harmadik fajta gyü­lekezetet kellett feltalálni, mely törvényes alapokon nyugodva, képességgel bírjon a nyugati tartományokat képviselni az egyezkedésben. Alkotmányos viszonyaink ugyanis annyira kiestek a kerékvágás­ból, hogy a tiszta legalitással tovább egy lépést sem tehetünk. Tehát haladjunk le­gitimitással a legalitás helyett. Magyar­országban is hozzá nyúltak a legitimitás­­hoz, a szigorú legalitás helyett. Hogy pe­dig a „delegátusok gyűldése“ a legitimi­tás kellékeivel bírni fog, kétségtelen Ezen gyülekezet egyezkedni fog a közi ügyek fölött, melyekről a magyar ország­gyűlésnek is kétségtelen joga van hat­rozni. A februári actóból veszszük­­ azon ará­­yt is, mely meghatározza: hát delegátus essék egyik vagy másik tarto­mányra ? „Azon kérdést, hogy a delegátusok é­s a landtagbeli csoportozatok, vagy maga teljes Landtag válaszsza: vitatás alatti ür­nek tekintjük. Az uj „Presse“ rokonsze­net fogadta közleményünket,de azt mond hogy egy uj választási mód behozatal Landtagoknál, petroyalást foglalna mag­ban. A „Debatce“ czikkíróját e szó „ -troyalás“ hideg borzalommal tölti el, mert senki sem ismeri e szó rettenet voltát jobban mint ő. Azonban épen a centralistáknak nem kellene oly kom­lyan lármázni az odtrogalás ellen, mint kormányzásuk nem volt egyéb mint : oetrogalások szakadatlan sora. „Itt más momentumokat kell tekintet­ venni. Először: épen a legitimitás követi hogy különböztetést tegyünk a birodal constituálására hivatott testület, s az­­ ügyek elintézésére illetőséggel nem hi szükebb Reichsrath között. Másodszor­. Váljon nem gyakorlatiad és egyszersmind liberálisabb mód-e, ha . Ladtagokat a delegátusok választáséin; nem kötjük a csoportozatok (curiák vag bizottmányok) megtartásához ? s igy se nullitástól elzárjuk a biztos utat a gyü­­lekezetbe, mint pedig ha megtartanád a felir.­ac­ákban kifejezett ismert mód­zatokat. Harmadszor. Az nem is petrovátás,­­ a nép törvényes képviselői egyetértene a korona intézkedéseivel. A követek ki­dése a birodalmi képviseletbe a tartom nyok joga és kötelessége. Ha a kormán ajánlja, hogy a választásban ezen vág azon mód alkalmaztassék, s a tarto­ mány . gyűlés az ajánlatot helyesléssel fogad, akkor a constitutionals elméletek szeri a legitimitás fő elve meg van tartva, de a képviselőtest egyetértése a koronár, eredményezi a törvény létrejöttét. A t­ó viszonyaink között, melyekről bízvást el­mondhatjuk, hogy a betű megöl, s csak a szellem adhat életet, egyedüli menekül­sünk, ha eleget tettünk a törvény szell­mének. Az alkotmányos szellem soha se fog látni petrovátást oly intézkedésbe, mely a korona és a képviselőtest egyet­értéséből veszi származását.“ A magyar municipiumok pénzügyi szer­vezése, különös tekintettel Pest városára A hazai törvényhatóságoknak remélhetőleg nem messze rendezésekor, napirenden fog lenni azon kérdés is, mily állást foglaljanak el azok a pénzügyminisztérium irányában, és mi módon elégítsék ki saját, az idők változtával tetemesen

Next