A Hon, 1866. október (4. évfolyam, 226-251. szám)
1866-10-09 / 232. szám
232-ik sz. Kedd, October 9. Előfizetési díj: nóitön küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hónapra ........................ 1 frt 75 hr. 1 hónapra........................... 5 frt 26 hr. • hónapra....................................10 frt 60 hr. Az elejfitutin az év folytán minden hónapban nej.beadhető , s ennek bármely tit án történik !» s mindenkor a hó első napjától »1. számittatni. Minden pénzjárulék bérmunte,itv h«-r-*re beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-sö emelet. Szerkesstő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. » - Az előfizetési díj a lap kiadó hivatali, koz küldendő. (Ferencziek tere 7. Rt. földszint. A lap szellemi részét feloti minden kezdemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kézektől fogadtatnak el Előfizetési felhívás IV. ‘U éves folyamára. 'USJl oflæe*«&■».tall J . October—decemberi 3 hóra 5 forint 25 krajczár. A „HON“ szerk. és kiadó hivatala PEST, OCTOBER 8. Politikai Szemle. (U). Bellát bárónak osztrák külügyminiszterré neveztetése nagy figyelmet ébresztett és roszhatást szült Berlinben. A „Norddeutsche Alig. Zig“-nak e tárgyra vonatkozó észrevételei (lásd közelebbi „Esti posta rovatunk alatt . (Berlin két. 4.) ujjmutatásul szolgálnak a bécsi kormányra nézve, miként vennék Berlinben, ha Beust csakugyan osztrák külügyi miniszterré neveztetnék. Még világosabban szól a berlini „Börsen Zig“. „Úgy hallják — írja az idézett lap — miként a porosz kormány el van határozva azon esetben, ha Beust valóban kineveztetnék osztrák külügyi miniszterré, az ideiglen rendkívüli küldetésben Bécsbe visszatért Werther urat ismét visszahíni, mivel nem látja magát azon helyzetben, hogy Beust úrral valami ügyleti viszonylatba bocsátkozhatnék. Kormányunk, tudomás szerint, ezen urat, mint Szászország képviselőjét, a békealkudozásoknál is határozottan visszautasította.“ Azon benyomás, melyet Beust kineveztetésének híre Berlinben tett, nem maradt visszahatás nélkül Bécs irányadó köreire. Kissé megrezzennek az ügyek mostani intézői, hátha Poroszország nem veszi tréfára a dolgot. A hivatalos sajtóhatóság kiadta az utasítást a hírlapíróknak, hogy cáfolják és hazudtolják meg Beust leendő kineveztetését. Ily sugallat eredménye a félhivatalos „Debatte“ következő communiquéja félhivatalos levelezőjének tollából: „Úgy hallom — írja levelező — hogy Mensdorff grófnak külügyminiszteri állásáról nem sokára leendő visszalépését csak idő kérdésének tekintik értesült körökben, mivel különösen maga Mensdorff kívánkozik terhes hivatalával felhagyni, egészségi tekinteteknél fogva. Nekem azonban a leghatározottabban állítják, miként nagyon rosz értesülés jele az, ha azon bírt, hogy Beust úr fog Mensdorff gróf helyére lépni, minden további megfontolás nélkül ismételgetik. Avagy nem tudhatni-e, hogy Beust kineveztetése minő kihívó jellemmel bírna Poroszország irányában, miután ez nem akart előbb Szászországgal alkudozásba bocsátkozni, mig Beust el nem bocsáttatik ? S maguknak az ausztriai népeknek nem volna-e az ellen épen semmi szavuk, ha külpolitikánk vezetése egy külföldire bízatnék s az oly irányt venne, mely azon eseményekre vezetett, melyeket most szemlélnünk kelletik ? Ezen kérdésre véleményünk szerint, minden belátó olvasó maga felelhet. “ Párisban pedig már valószínűnek tartották, hogy Ileust osztrák külügyminiszterré neveztetik. Ez — ottani felfogás szerint — annyit tett volna , mint nyíltan kitűzni a Poroszország elleni új keresztes háború zászlaját. Beust — mondják Párisban — valóban Ischlben van, az ausztriai császár legbensőbb közelében, s a bécsi lapok ismét sokat tudnak beszélni arról, miként Ausztria kilépett ugyan formailag, de még sokáig nem tényleg Németországból. A franczia lapok a káröröm éles szemével kisérik ezen eseményeket, amint a „Nat. Zig“ levelezője írja. . De nem csak Beust kineveztetése, hanem a hanoveri király demonstratioja is, melynek a bécsiek szives készséggel nyitották meg hasábaikat, roszvért csinált Berlinben. A porosz kormány e miatt panaszt emeltetett a bécsi kormánynál. A „Bank u. Hand. Zig“ jól értesülő bécsi levelezője következőleg ir etágyban : „Azon nyilatkozványok, melyekre a hannoveri,király magát osztrák területen késztve érezte Poroszország ellenében, mint látszik, már a porosz követ beszélgetésének tárgyai valának a külügyi hivatalban, különösen annyiban, amennyiben a király az osztrák sajtó közbenjárását igénybe vette. Itten (Bécsben) mint kialalszik, egyszerűen kijelentették : miként a kormánynak eddig nem volt semmi oka s ezután sem tulajdonítja magának azon jogot, hogy oly uralkodó lépéseit és tényeit ellenőrizze, ki az osztrák vendégszeretet védelme alá helyezte magát, önként értetődik azonban, hogy az osztrák sajtó ellen — habár ez nincs is alávetve közigazgatási fenyítéknek — mindenkire nézve, ki magát sértettnek tekinti, a törvényes utáni panasz útja fentartva marad, ily esetben az osztrák törvényszékek hasonlóképen teljesíteni fogják a kötelességeiket. Várjon ezzel az ügy el van e intézve, levelező nem tudja megmondani. Egyébiránt nem maradt észrevétlenül, hogy a hivatalos lap a koronaörökös köszönő iratát igen, de a király tiltakozványát nem közölte.“ Mi már több ízben figyelmeztettük a lapok olvasóit, hogy az Ausztria és Poroszország közti béke csak fegyverszünetnek tekinthető, azon hangulat után ítélve, mely Bécs és Berlinben kölcsönösen uralkodik, s valóban attól lehet tartani, hogy a porosz kormány könnyen találhat ürügyet, ha épen kedve lesz, az Ausztria elleni további harcz folytatására. A hannoveri király s más exfejedelem nyilatkozványa s mesterkedése osztrák területen kétségtelenül ily óhajtott ürügyül szolgálhat annak idejében. Párisban különben is úgy vélekednek, hogy Ausztria nem sokáig állhat ellent a porosz túlsúlynak. A „Temps“ szerint ismét egy újabb sebe fakadt föl Ausztriának. Ki nem kerülhető — mond Nefftzer — hogy Ausztria német alattvalói lassanként Poroszország felé fognak fordulni, és úgy mint olasz alattvalói Piemont felé fordultak. E kérdés — a „Temps“ szerint — valószínűleg sokkal hamarább talál megoldásra, mint a velenczei talált. „Nagyon csalódnánk — mondja végül az említett író — ha a mozgalom ellenállhatlanná nem válnék, mihelyt Poroszország királya fölvette a „németek császárja“ czímet.“ Egy konstantinápolyi sürgöny szerint a török minisztérium többsége meg akarja szakítni a viszonyt Görögországgal. A nagyvezír és Ali pasa ellenzik. Thessalia és Epirus miatt aggódnak, s a candiai fölkelés erősödik. A franczia külügyi hivatalban — mint Páriából írják— még nincsenek egészen megnyugodva Keletre nézve, de nem kétlik, hogy azon conservatív politika, melyet Francziaország most — Angolországgal egyetértőleg — következetesen folytat, czélját fogja érni, s a rettegett válság legalább el fog napoltatni, bizonytalan ideig. Bizonyos kis csatározások Oroszországgal és Amerikával, komoly jelentőség nélküliek, mivel azok csak múlékony intések a franczia álláspont irányában. Az oroszamerikai szövetséget senki sem hiszi komolyan. Ezt írja a „Köln. Zig“ levelezője. válya, ki a népek, vágyainak áradatát meg meri inditani, s mindkét országnak akadt egy messzelátó államférfia, ki a nemzeti mozgalmat diplomatiai ténynyé tudta emelni és hadtanilag szervezni : amott Cavour, itt Bismarck, Olaszország is, Németország is czélszerűnek találta a monarchiai cultus hagyományait félretenni, s az újjáalakulás útjában levő régi legitim fejedelmeket csoportostól felmenteni az uralkodás gondjaitól. Az eltávolított olasz és német fejedelmek legnagyobb része láz is annyi előrelátással, hogy végzetében megnyugodjék, s trónja vesztését nem a hódítónak, ki azt elfoglalá, hanem saját népe akaratának, melyet azon megtartani nem akarta, számitá be. Hanem a ki soha meg nem nyugszik a korszellem uj alkotásaiban, az a hagyományos absolutismus politikája. Ez soha sem tesz le arról, hogy amit ma a kedvezőtlen viszonyok az ő ellenére szőttek fontak, azt holnap a kedvező alkalommal ketté lehessen ismét vágni. Ez ha ad is engedményeket a szabadelvűségnek ma, azt azon reményben teszi, hogy holnap meghiúsíthassa ; ez ha köt is szövetséget erős ellenfeleivel, csak azért teszi, hogy őket valami bajba bele vigye s aztán benne hagyja ; ez soha nem tanul, és soha nem felejt. E hagyományos politikának két fő menedéke van, egyik a római conclaveban, másik a bécsi camarillában. Ezeknek a szellemei nem nyugodtak meg abban, amit maguk a nyugalmazott olsz és német uralkodók, mint elutasilatlan végzetet fogadtak : az olasz és német egység létrejövetelében; ezek remélik annak újra szétbonthatását s e remény világosan ki van fejezve Rómában a nápolyi király, Bécsben a hannoveri király tiltakozása által. Az utóbbi uralkodónak Németország átalakulását gátlandó tiltakozása Európára nézve megdöbbentő, de nem meglepő tény. Nem meglepő, mert a hagyományos politikának azonos jelensége a másutt és máskor történttekkel , de megdöbbentő, mert arra figyelmeztet mindenkit, hogy e hagyományos politikának, mely a koreszmék semmi nyitásával ki nem békül, mentsvára van, és e menedék Bécs. Minket magyarokat mindig élénken érdekelt a nagy Németország átalakulási ügye ; nem csak azért, mert e szabadelvű felvilágosodott nagy nemzet iránt mindenkor tisztelő rokonszenvvel viseltettünk; de főleg azért, mert a nagy Németország megalakulása kizárja azt a lehetőséget, hogy Magyarország germanizáltassék ; azért nagyon sajnálnék, ha a bécsi diplomácia intenzióinak ez újabb jelensége valami komolyabb bonyodalmakat idézne elő e kérdésben. A vendégszeretet igen szép virtus, de azt odáig kiterjeszteni, hogy vendégünk saját házunkra ellenségeket hozzon, túlságos jó barátság, melynek hogy minő gyümölcsei szoktak lenni ? azt mutatja a római curia története. II. Ferencz volt nápolyi király protegálása az egyházi államnak egész világi létezése problémáját idézte elő , pedig a pápaság minden európai nagyhatalom között a legtöbb oldalról elismert tekintély ; az osztrák diplomatáknak igen jó volna az analógiákat figyelembe venni, mielőtt az Olaszországban történteket Németországban ismételni kezdenék. A hannoveri királynak volt saját hadserege, melyről még nincs kiderítve, hogy miért nem egyesült szövetségesei hadával ? miért rakta le a fegyvert a poroszok előtt ? ha a király a hadsereg közepett intézi volt nyilatkozatát Európa fejedelmeihez, az a hannoverai legitim dynastia politikájának nyilatkozata lesz vala . Így azonban, midőn tiltakozása háború és békekötés után jön Bécs városából, okvetlenül az osztrák politika nyilatkozványának fogják azt tekinteni. J. M. I mát :[ „csak a februári , patens az egyedüli is igaz constitution és Schmerling urazta prófétája“ dolgoznák ki. A három kiküldött hiven teljesíté feladatát. A kapott pensumot a quis, quid, ubi, quibus auxiliis, cur, quomodo, quando? szabálya szerint mintegy harmincz sornyi terjedelemre amplificálta, anélkül, hogy új eszmét hozott volna napvilágra. Az utasítás és az elaboratum ugyanazt tartalmazza. Tudniillik, hogy a status-adósságot, papírpénzt, a königgrätzi csatavesztést, mind a Reichsrath siszkozása okozza, s azért vissza kell menni az 1861-ki boldog napokra, a midőn Bach utódai egyszerre tősgyökeres liberalisták lettek, kimondák a contumatiát és jogeljátszást mindazok fejére, akik a német doctorok, beemterek, és ruthen és román pápák conspiratiója előtt meghajtani nem akartak, s nem tartották azt még szabadságnak, ha egy csoport kielégített szimbola a milliók vére és vagyona fölött bősz orgiákat ksaphat. Figyelmet érdemlő körülmény, hogy az így napvilágra jött programm, magában Bécsben sem kelt lelkesedést. Egyedül a régi „Presse“ azon lap, mely a Kolowrat- Ring 3-ik számú házában aláirt opust föltétlen helybehagyással üdvözli. A többi lap vagy vállat vonít a szánalomra méltó öröködésre, vagy mint elkövetett botrányt komolyan megrója s a kezdeményezőket rendre,utasítja. A „N. Fremdemblatt“ igy nyilatkozik : „Azt hiszszük, minden világos elméjű politikus, két dologban egyetért velünk. Először, hogy a népben legyőzhetlen ellenszenv uralkodik oly minisztérium ellen, melyet ezen párt öröködnék feltolni. Másodszor, hogy a nép nagy többsége, s ezek között a németekkel egyezkedni hajlandó magyarok is, inkább remélik az alkotmánykérdést a mostani, mint a korábbi minisztérium alatt megoldhatni. Ha most a centralisták kezükbe ragadva a febr. pátenst vihart támasztanának a minisztérium ellen, ezen eljárásnak csak az lenne következménye, hogy minden nem német nemzetiség szorosan egyesülne a minisztériummal, a centralisták ellen. „Ki hihetné, hogy ily fordulat mellett a német párt vagy a birodalmi eszmék ügye valamit nyerhetne. A ministerium már most is még inkább megerősödött a centralisták merev modorú föllépése folytán, s csak a ministeriumtól függ a centralista nyilatkozmány ellen demonstrátiókat idézni elő Magyarországban. Mi lenne ennek következménye ? Az absolut uralmat gyakorló provisorium legalább is egy évvel még tovább tartana, s a minisztérium azzal mentegetőznék, hogy a pártok még sokkal távolabb állnak egymástól, mintsem a septemberi programmá valósítása lehetővé vált volna. Nekünk azonban nincs időnk a várakozásra, főleg miután a dolgok keleten úgy, mint Németországban kifejlődés felé indultak. „Ellenben az aussei férfiak igen eszélyes eljárást követtek. Nem adták fel ugyan a törvényes tért, de azért óvakodtak a delegátusok gyűlésének competentiája ellen tiltakozni. Náluk a febr. alkotmány volt a tartalék, de elfogadták a delegátiókat, mint kísérletet. A delegátiók ellen intézett merev nyilatkozat valóságos hadüzenet, épen azon perezben, amidőn a belbékére a legnagyobb szükség volna.“ — A „ Wanderer”-ben olvassuk : A bureaucratiának ismert strupirt paripája, hogy ha valami ügyet nem akar elintézni, oda utasítja valami bizottmány elé. A centralisták Skeneur lakásán épen igy tettek, s bebizonyították ezzel rokonságukat a bureaucratiával. Kétszer jöttek össze tanácskozni, s mindig commissio elé utasíták javaslataikat. Csütörtökön bizottmányt választottak, mely a napirendet dolgozza ki. Pénteken ismét bizottmányt küldtek ki egy programm készítésére, mely fölött tanácskozhassanak. Az utóbi bizottmány már előállt egy „határozattal“. A határozat rövid, de ebből háromnegyedrész csupa hiúphrasis-firka. Egy eszme van benne csak : tudniuk, hogy a febr. patens még él, s rögtön össze kell hívni a Reichsrathot. „Nem valószínű, hogy ezen urak a Reichsrath alatt csak a szűkebbet értik. (De amelyet Schmerling úr példaadása szerint egy tollvonással teljessé lehet kinevezni). A szűkebb r Reichsrathot ezen urak nem ruházhatják fel illetékességgel az alkotmány kérdésben. Ez már világos alkotmánysértést foglalna magában. „Azonban a teljes Reichsrath már nem csak tényleg, de jogilag is megszűnt létezni, mióta a kormány lemondott az alkotmányeljátszás elméletének alkalmazására . A centralisták alattomos játékot űznek, amidőn homályosan csak a Reichsrathról beszélnek, s nem mondják meg, melyikre vágynak, a szűkebbre vagy a tágabbra? Bizonyosan azon Reichsrathot értik, mely az 1865-ks év első felében virágzott. De ezen Reichsrathot csak az erdélyiek jelenléte tette „teljes“sé. Vájjon nem volna-e absurdum, már ma összehívni a szebeni Landtag Reichsrathjait, a midőn Erdély képviselői a pesti országgyűlésen már helyet foglaltak. A Schmerling- Reichensteinféle Landtag többé nem létezik, és Erdély elészti az 1848-ki választási alapon küldé képviselőit Pestre. Ha pedig innét vissza nem bírnák az 1865-ki Erdély 26 beamterét és pópáját, akkor ezen csonka parlamentnek magának kellene kimondania, hogy a teljes Reichsrath illetékességeit nem gyakorolhatja. „A kormány a centralista gyűlölkedés eredménye után azon megnyugtató meggyőződésre juthat, hogy ezen urak még mindig a régiek, s azért nagy bajt nem okozhatnak. Csak akkor erős a párt, ha oly kormány létezik, mely védelmére állítja összes beamtereinek és hadsergének nagy táborát. Sajnálná azonban a „Wanderer“, ha ezen gyűlölkedésből csak az bizonyulna be, hogy a német párt nem bír politikai képességgel. Szerencsére épen most várjuk SGratzból az autonomisták nyilatkozatát.Skene úr tizenöt vendége, csak saját felelősségére űz politikát, míg a németek többsége, okulva a legújabb tapasztalatokon, nem abban keresendi a monarchia föntartásának súlyát, hogy kürömszakadtig ragaszkodik oly üres phrasisokhoz, melyek még akkor sem bírtak komoly jelentőséggel, amidőn még legalább az újdonság becsével bírtak, de ma már végkép elavultak.“ A brünni centralisták demonstratívja. Brünnben a németek, leginkább azért, hogy boszantsák a cseh-szlávokat, három köszönő iratot nyújtottak át Giskra polgármesternek, az invasio alatt tanulott önfeláldozó munkásságáért. Mint tudva van, a poroszok is teljesen meg voltak elégedve Giskra doctor polgármesterkedésével, s nem jutott eszükbe más rájuk nézve alkalmas egyént keresni e hivatalra. Giskraur nagy beszédben fejezé ki köszönetét, s többi közt mondá : „Az osztrák harczosok, daczára vitézségüknek s oroszláni bátorságuknak nem győzhettek a vezetők ügyességi és értelmességi hiánya miatt. Ezen csatavesztés bebizonyítja azon szükséget, hogy újra vissza kell menni azon útra, melyet a Reichsrath jelölt ki. Beszéde végén a „szabad pálya“ politikájáról szólott, s reméli, hogy nem sokára fordulat következik őie (a contumaciáltatás,jogeljátszás és leigázás politikájának értelmében) mert csak így lesz Ausztria hatalmas a külföldön, belöl pedig boldog és szabad! — A kormány ezen dühöngök ünnepélyén nem volt képviselve. Pest, oct 8. A hasonlatosság mindenki előtt felötlő, melyet Olasz- és Németország egységesülési haladása követ. Az elv már magában azonos. Két nagy nemzet, melynek honát az 1815-diki szerződések piczi földtani fogalommá alacsonyiták, a térképi festett vonalaktól meg akar szabadulni s hazát alkotni magának. Az egybetömörülés utáni törekvés mindkét országban népszerű, a mit bizonyának az ide irányzott népies mozgalmak; s mindkét országnak van egy merész ki(t) Tehát a nagy casus, a világ megrendítésére szánt esemény végbe ment ; Skeneur vendégei kiadták az ultracentralista programmot. Három urat: Prastovebera bárót volt minisztert, Hasner és Hopfen uratkiküldtek a szomszéd szobába, azon utasítással, hogy ezen the Belgrad, October 5. ) (Eredeti levél.) Pár nap óta szünetlenül működött Belgrád és Dubravicza közt a szerb gőzhajó „Deligrad“, hordozván magával különféle hadiszereket, melyek szükségesek a Pozsareváczi síkságon megtartandó katonai ünnepélyre. Pozsareváczon ugyanis összegyűlnek mai napra az egész 125 ezernyi lakossággal bíró pozsareváczi kerület népseregének zászlóaljai, hogy tömeges hadigyakorlatokat tartsanak. Amennyire értesülve vagyok, összegyűl ottan mintegy 16 zászlóalj lovasság, tüzérséggel. Ez az első eset, hogy a népseregből egyszerre ennyien lesznek összegyűlve hadigyakorlatokat tartandók. Tegnap az említett állam gőzös ingyen szállította azokat, akiknek kedvük, nódjuk van Pozsareváczra kirándulni e hadigyakorlatokra. Ma a fejedelem indul el innen ugyanezen gőzössel. A törvényhozó tanács tagjai, a miniszterek szintén Pozsareváczon lesznek. Előre gondolhatni, hogy lesznek emberek, kik e hadi gyakorlatoknak bizonyos czélokat fognak tulajdonítani. De tulaj-