A Hon, 1868. január (6. évfolyam, 2-25. szám)

1868-01-29 / 23. szám

23-ik L­zSzerda, jan. 29. Kiadóhivatal : Fest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Elüi­zetési dij: Postán küldve, V­ igy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra.............................................1 frt 75 kr. 3 hónapra.............................................5 frt 26 kr. *• napra......................................10 frt 60 kr. V. ilappal együtt, egy hónapra 2 frt — kr. A *til­­ppal együtt negyedévre 6 frt — kr. A­, üi'atilappal együtt félévre . 12 frt — kr. A/, előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számit­tatni. Minden pónzjámlúk bőin.i.utohiivu kei-iii b« hiiMetni. Szerkesztési iroda : Portnriittbe U*r› T -ik «/an l-*3 era old Szerkessté lakása : Magyar-utcra ö-dik «­ám 2-dik emelet. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Hatodik évfolyam 1868. ,1 Be­ír­atási d­íj : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . . 30 kr Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek FÖL — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . 26 kr. B." Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő (Perencziek tere 7. sz földszint.) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Előfizetés a JTlac­sak lapjaira. Rendkívüli előfizetés nyittatik • A ION következő folyamára : IGAZMONDDich: \-\i ÜSTÖKÖS^“ 3 S - Ír UU JL U 1*U Uévnegyedre . . . 1 ft 50 kr. A „Ilon“ szerk. és kiad» hivatala. február—martius 2 hóra . . 3 ft 50 kr. n » Estilappal . . 4 „ — „ február—áprilisi 14 évre . . . 5 „ 25 „ „ „ Estilappal . . 6 „ — „ fabruár-—júniusi 5 hóra . . . 8 „ 75 „ „ „ Estilappal . . 10 * — „ PEW, JAGUÁR 28. Brüssel, január 23. Mire levelem világot lát, a megalakuló delegátiók tanácskozásai talán már egy­nél több gyakorlati nehézséggel fognak szemben állni. Akár a veres könyvnél kezdjék az interpellatiót, akár a hadügyi költségvetés előterjeszt­vénye képezze az első tárgyalást, hiányozni fog a parlamen­táris garancia, a miniszteri felelősség, az alkotmányos forma, a megnyugtató ered­mény. A magyar országgyűlési majoritás p­o­­litikájának képviselői kénytelenek lesz­nek beismerni, hogy a delegátioi intéz­mény egy parlamentáris anomáilia. Amíg pedig ezen anomália fenn fog állani, di­csérhetik kint és bent az egységi kiegyez­kedésnek mesterséges tetőzetét és a Beust kormány constitutionalismusát,de komoly alapja s gyakorlati érvénye nincs. A külügy közös­ ügy­esí­tve van. Ha a delegatiónak valamelyik tagja kérdést tenne, hogy miért nincs annak nyoma a véres könyvben, hogy van Magyaror­szág s magyar király, és hogy a közös ügynél fogva báró Beust közös külügy­miniszter és követei s ügynökei is az osz­trák császárnak és a magyar királynak közös képviselői? ki fogna felelni? Gróf Andrássy úr ? a nem külügyér, sem nem közösügyi miniszter. Ő csak a maga tár­ozójáért felelhet s csak a magyar ország­­gyűlés, nem pedig a delegatio előtt? Ha a hadügyi költségvetés előterjesztvényé­­nek megvizsgálására kerül a sor a delega­tio hogy követeljen oly pénzügy vagy hadügyminisztertől a delegatió akár fel­­világositást, akár felelősséget, ki a Cislaj­­b­an törvényhozás tagja s Magyarország­ban m­ég polgárjoggal sem bir, ott so­­ sem lakott s nem is oda való születésű. Nem sérelmes egy praecedantia-e a közös ügy czime alatt, törvényes felhatalmazás nélkül — mert a közösügyi törvény arról nem szól — idegen országbeliek kezébe az ország legfőbb érdekeit és hatalmát letenni, még­pedig legkisebb felelőség és garancia nélkül. Nemde a legnagyobb anomália e ez? A hadügyi költségnek mennyisége a katonaság megállapítandó létszámától fel­­tételeztetik. De a katonai létszám meg­határozása nem a delegatió teendője, hanem az országgyűlésnek van fen­­tartva. Ki feleljen itt a delegatiónak? Gróf Andrássy úr? Hiszen neki egyetlen egy katonája sincs. S ha a közös delegatiók némán összeülvén, egyetlen vokstöbbség­­gel reá szavazzák Magyarországra az idegen hadügyminiszter által kívánt hadi költségeket s vele minden következéseit, a magyar pénzügyminiszter kénytelen lesz e költségeket még akkor is behajta­ni, ha a magyar országgyűlés az újonczok számát nem találná megszavazni, akár azért mivel a köz lelkiismeret végre a majoritásnak is megtiltaná, hogy nemzet­­ellenes érdekek kedvéért az ország ifjusá­­g­át kül háborúba burez oltássá, mikor tán sajá­t határai fenyegetve lennének, akár azért, mivel az országnak munkás kezek­re nagyobb szüksége van mint hadi erő emelésére. Ki felel akkor a közös­ügyi pénztárba befolyt pénzről? Képzelhetni-e nagyobb alkotmányos zavart, mint az, a minőben a magyar de­legációnak mozogni kell ? A három­­ kö­zösügyi osztrák miniszter ott ül a Reichs­­rathban, nem csak mint miniszter, hanem mint követ is, magát azon elemekkel azo­nosítja, s mikor a közös ügyekről van szó, egy magyar commis által értekezik a magyar delegatióval. Hol van ezen commissariusi hatalom megadva ? És a Deákpárt s a magyar miniszterek ily helyzetet elfogadtak! Lehet-e mondani, hogy van magyar minisztérium ? hiszen az oly helyzet, mely az 1848-dik évi tör­vények valamennyi r­­ég fenálló czikkeivel is homlokegyenest ellenkezik. Alkotmá­nyos állapot-e az, hol a miniszterek he­lyett közösügyi commissariusok felelnek, mert gróf Andrássy vagy akármelyik magyar miniszter nem viselvén közös­ügyi tárczát, csak közösügyi commis vagy királyi biztos neve alatt felelhet a közös­­ügyi ügyérek nevében. Tehát nem elég, hogy a vármegyékre kalpagos biztosok küldetnek, beviszik már most a miniature Reichsrathba is? A magyar király küldhetett a magyar­­országgyűlésre biztosokat, kik királyi személyét képviselték, mert még akkor nem voltak felelős miniszterek, s még fel nem oldatott a királyi trón az alkotmány­ban foglalt felelőségtől. Egyik anomália hozza a másikat. Meghiszem, hogy nehéz lenne oly minisztert interpellálni, ki Ma­­gyarországban még incolatusi vagy köz­polgári joggal sem bír, s más országgyű­lésen mint képviselő ül, s kinek tolmácsot kellene tartania, vagy a delegátusok közt választania. A közösügyi codex hézagait, gondolok talán szerkesztői, majd betölti s kifejti az élet: „mundus se expediet,“ csakhogy már is úgy betölti a bécsi praxis,hogy a kö­zösügyi miniszterbureatkban a magyar ügyi mundus egy terra incognita, mert tán egy magyar írnoka sincs. Ilyen a kö­zösügyi alkotmányosság, a közös diplo­máţia, a közös had­i pénzügy, s dualisti­­cus paritás. Gyönyörű egy kiküzdött tér egy uj bábeli épületre, melyet már is a közösügyi czimnél fogva minden zugig idegenek elfoglaltak ! Ily helyzetben mi első teendője a dele­gatiónak ? Bizonynyal nem az: sérelmes praece­­dentiát megállapítani. Azon képviselők, kik a majoritással a közösügyi művet megszavazták, önalkotta műveket nem fogják akarni szétbontani. De éper, mivel követett politikájuknál fogva azt nem akarhatják, nem is engedhetik, hogy mű­vük eltorzíttassék, hogy a közös kü­lügy­­ből csupa osztrák császári ügy váljék, hogy a közös hadügy idegen elemek szolgaeszközévé törpíttessék. Mivel a kö­zösügyi törvény leginkább általuk jött létre s mivel azt életképesnek képzelik, kötelességük addig minden újabb áldoza­tot, következőleg minden közösügyi ter­het az országtól elutasítani, míg a törvé­nyek val­amennyi feltétele teljesítve nincs. Közös külügy-e az, mely Magyaror­szágtól követeli a közösség költségeit, de a közösségnek egyetlenegy politikai feltéte­lét, mely a közösségből, s különösen a dualisticus paritás elvéből foly, meg nem tartja, mely a külképviseletben a magyar király képviseletét megtagadja? Koráb­ban létesült a magyar-osztrák közösügyi unió, mint a porosz-éjszaknémet confoe­­deratio. Az utóbbi ellen, mint tudjuk, nemcsak a franczia, hanem a bécsi kormány sem viseltetett rokonszenvvel, s mégis képvi­selve van az éjszak-némethoni szövetség, mig az osztrák-magyarnak még küldiplo­­matiai neszét sem hallottuk, pedig a tö­mérdek félhivatalos s másféle fizetett köz­löny közel egy éve hogy hirdeti a kö­zösügyi boldogságot s az idegen udva­roknak a kiegyezés feletti örömeit. Hadd legyen már Magyarországnak is min örülni, lássa már egyszer, hogy a közös­­ügy egyebet is hozott az ország nyakára, mint osztrák adósságot, osztrák külügy­et, közös osztrák minisztereket, kiktől a ma­gyar miniszterek csak commis szerepet vállaltak. Pár év óta sem olvastunk egyebet a kormány közlönyeiben, mint bókot a magyar országgyűlési majoritás politikai tapintata és parlamentáris érettsége iránt. Meg is fizettetett minden osztrák­ sugallati hírlapi bók egy új áldozattal. Miután már most tudjuk, hány százalékba kerül a közösügyi politika, de számban i­ sok lemondást s az elvállalt terheket kifejezni még a magyar minisztérium sem tudta, jó lesz most kérdezni: miben áll a közös fizetésen kívül a közösség, s ha a közös­ség gyakorlatilag annyit tesz-e, hogy osztrák miniszter rendelkezik a magyar pénzzel s véradóval, mely a közösség ne­vében adatik? A közösség ily alkalmazá­sáról gondolom Deák sem álmodott. Lu­dvigh. Mai számunkhoz féliv mellélete van csatolva. A csász. és apostoli kir. Felségéhez benyújtott J­ELENTÉSE a földmivelés, ipar, és kereskedelemügyi magy. kir. miniszternek az ország 1867. évi közgazda­sági állapotáró!. Legkegyelmesebb ur ! Felséged hódolattal alélirott földmivelés, ipar és kereskedelemügyi minisztere a­, ország anya­gi fejlődése felett őrködni első­sorban lévén hi­vatva, kötelességem teljesítését találom fel ab­ban, hogy ez év bezártával Felséged előtt feltár­jam a közgazdasági munkásság terén feltűnt je­lenségeknek képét, összefoglalva ezen mindazon részleteket, melyeknek egy része általam Felsé­ged elé koronként már felterjesztve jön. Az időszak, melyre ez alázatos jelentésem ki­terjed, kiválóan azon kilencz és egy fél hónap, mely az­óta múlt el, mióta Felséged felelős magy. minisztériuma az ország közügyeinek kormány­zatát általvette. Midőn a jelen kormány törvé­nyes működését megkezdette, azt kell­ hinnünk, hogy a végbemenő átalakulás hosszabb ideig fogja a nemzetet kizárólag a közpolitikai téren foglalkoztatni, hogy a megyék és városok szer­vezkedése, a községi élet átidomulása, a tiszti és képviseleti választások, megannyi örömünne­­pei a hazafi óhajtások terjedésének — huzamo­sabban fogják a nemzet figyelmét és tevékeny­ségét a közélet mozgalmaival egyedül igénybe venni. Másfelöl pedig, ámbár nem lehet­ kétked­nünk, hogy Felséged igazságszeretete s a nemzet bölcs higgadtsága által megalkotott mű­ a nem­zet­ nagy többsége részéröl újból feléledt biza­lommal fog üdvözöltetni a igy meg lesz nyerve az anyagi munkásságnak, főleg az ipar és ke­reskedésnek életfeltétele ; mégis ismerve az ipar és kereskedelmi világ óvatos s tartózkodó jelle­mét, azt hittük, hogy az első idők inkább csak tájékozódásra, a dolgok menetének bírálására fognak fordíttatni, s csak azután indulnod meg maga a munka. Azonban alig múlt el az átmenet, első zajlása, és végződi­k be a közpolitikai élet átalakító moz­galmai ; a tevékenység máris nagyobb mérték­ben eredt meg, semmint azt bárki előre biztosan feltehette volt.­ következménye volt ez annak, hogy a Felséged s a nemzet bölcseségét hirdető mű­ létrejöttével a bizalom egész teljében állott rögtön helyre s a tartózkodás és óvakodás az al­kotm­ányos élet szilárdságába vetett hitnél fog­va biztossággá, sőt bátorsággá változott által. Nem kezdhetem meg a jelentést nagyobb lel­ki örömmel, mint midőn azt kell mindeneknek előre bocsátanom, hogy az ég kegye bő termés­­sel áldotta meg 37. országunk­ majdnem egész területét. Ennek következése jön, hogy kereske­désünk, jelesül gabonakivitelünk nagy mérveket vett fel, s az országba nevezetes pénztőkék foly­tak be, mi a nemzet majd minden osztályára a legjótékonyabb hatást gyakorolta. Maga a föld­­m­ivelő osztály a nyert tőkék igen nagy részét az utolsó 4—5 év mostoha voltából eredt sebei­nek behegesztésére volt ugyan kénytelen fordí­tani, hátralékban maradt adókat kelle pótolnia, előbbi évekről maradt magány terheket törlesz­teni, elmaradt beruházásokat teljesíteni, de azért mégis volt, még pedig nevezetes része ez év ál­dásából ; mert a múltak sebei igy igen nagy részben begyógyultak, s ha Isten a jövendőben is kedvezni fog, s a termények ára az 1864— 1865-ks év fokára vissza nem sü­lyed, hinnünk kell, hogy el fog érkezni a beruházások kora is, melyekre hazánk földmivelésének még igen-igen sok ideig lesz szüksége. De a kivitelnek említett növekedése tőkekép­ződést is idézett elő, s a­mi ezt nyomban követő, örvendetes jelül szolgál arra, hogy a nemzet jel­leme a kor üdvös irányához készséggel alkal­mazkodik, hogy mit a munkásság és az ég ked­vezménye nyújtott,, az nem a henye tétlenség, vagy könnyelműség áldástalan kezei közt enyé­szik el, hanem az ország anyagi emelkedésének malasztos eszközévé válik. Gyümölcsöző elhe­lyezést ke­res magának e tőke, hasznos befekte­tések, életre való vállalatok szemlélhetők min­denfelé ; kicsiny és nagy tők­ék, kisebb s na­gyobb birtokosok, iparosok s kereskedők, az egyletek és társulatok, vállalatok és­ intézetek terén találkoznak, hogy a nemzeti vagyonosság új forrásait nyissák meg. Ezek előre bocsátása után igyekezni fogok a következő összeállításban szemlélhetővé tenni felséged előtt a közgazdasági téren a lefolyt időszak alatt tapasztalt lendületet, azon befolyás kíséretével, melyet a kormány törvényes állásá­hoz és az adott körülményekhez képest az or­szág közgazdasági fejlődésének előmozdítására gyakorolt, már beérkezett számadásokból ítélhetni, valószí­nűleg 5%-nyiva­l túl fog haladtatni. Sokkal feltűnőbb növekedés mutatkozik még a távirdai forgalomban. Míg t. i. az összes fela­dott és érkezett­­sürgönyök száma : 1866- ban tett.......................1,056,111. 1867- ben tesz....................... 1,530,904. Az üzleti bevétel pedig 1866- ban volt............................. 383,624 frt. 1867- ben mintegy........................ 559,507 „ mely két rendbeli szaporodás mintegy 457%-ot tesz. Ha a lefolyt évben felállított új állomásokra eső mintegy 10—11% a forgalom valóságos nö­vekedésénél nem vétetik számba, ez utóbbi kö­­rü­lbelöl 34°/0-ra rúg. Legfeletlebben nyilatkozik azonban a forga­lom emez élénkülése magában az ország főváro­sában Pesten a magy. kereskedelem e­gyel­pontján. Feladatott ugyanis itt : 1866-ban 1867-ben: 3,500,000 ; 4,400,000 közönséges levél. 420,000 ajánlott , 647.000 kocsiposta külde-Összesen 8,362,000 ; 10,937,000 ; csupán átrovatolt : Kocsipostai küldemény 354,000; 370,000. Mely utóbbi számokat levonván, a szorosan vett pesti postai forg­amát kifejező számok 1866: 8,008,000­ 1867: 10,567,000, azaz 1866-ról 1867 re 32 százalék szaporodást tüntetnek fel, melynek, hogy hasonló bevétel-sza­porodás nem felel meg egyedül a fentebb emlí­tett dijleszállításnak tulajdonítandó. Kiegészíté­sül megemlítem még, hogy utánvételek fizettet­tek Pesten 1866: 87,500 db 700,000 frt. 1867 : 99,500 db 920,000 frt, a szaporodási arány tehát itt is 31 százalék. A pesti távirdai főállomásnál pedig a kezelt sür­gönyök száma tett: 1866-ban 262,660 db, 1867- ben 374,960 db, a­mi 42% szaporodást mutat, míg a bevétel 1866-ban tett 117,883 ft és 1867- ben 180,744 ft, tehát több mint 53°u szaporodás. Tudva azt, hogy a forgalmi eszközök szapo­rítása magát a forgalmat növeli, s az e részbeni intézkedés szükséges voltát mindjárt a kü­lönvál­­tás után tapasztalva, mind a postai, mind a táv­irdai hálózat lehető kiegészítéséről már eddig is a körülményekhez képest gondoskodtam. Az átvétel idejében Magyarországon s Erdély­ben volt összesen 938 postaállomás. Ezek szá­ma az utolsó 8 hónap alatt 136 új állomással szaporodott s az ezeket öszszekötő járatokban is czélszerű változtatások eszközöltettek. Távirodai állomás pedig volt 136, melyek ösz­szekötő s 2000 vittnyi hoszszuságu sodronyai 814 mfdt futottak be. Most miután az 1867-re ter­vezve volt két új vonal: Rosnyó — Alsó Kubin; Vészveres — Dobsina; Brassó— Élőpatak; Delhi — Miholjácz — Pécs; Pest — Késmárk; Legrád — Kanizsa és a szolnoki szárnyvonal­ és a jövő évi budget terhére a Tokaj — Sátor­alja Ujhely és Kalocsa — bajai vonalok kiépül­tek, van 152 állomás s az összes vonatok hosz­­szúsága tesz 895­6 mfdt. E szaporításnak szüksége fenmarad a jövőre is, minthogy a posta és távirda rendszernek az ország anyagi fejlődésével lépést kell tartani, sőt azt, a­mennyiben az ország pénzügyeinek túlságos terheltetése nélkül lehetséges, meg is kell előznie. Ez volna a haladás a tökélynek azon foka felé, melyen e két ügy Európa nyu­gati országaiban áll. Ezen szempontból indulva, máris újabb 150 postaállomás felállítása iránt folynak az előleges tárgyalások, míg másrészről új táviró vonalak építésére az 1868 évi költségvetésben 232,640 ft hozatik javaslatba, s a merőben új vonalok 101­6 mfdt, az új huzalokkal megszaporítandó vonalok pedig 186,6 mfdt teeendnek, melyek hosszában 27 új állomás fog nyittatni. A forgalom növekedésével karöltve jár a pos­tai és távirdai személyzet szaporításának szük­sége is, különösen az ország fővárosában. Mert ha valahol, itt kell tekintettel lenni arra, hogy a mindinkább fejlődő kereskedelmi pontosság­nak s gyorsaságnak a postai és távirdai kezelés pontossága és gyorsasága is megfeleljen. Mi hogy jelesül a postai kezelésre nézve mielőbb eléres­sék, a mellett, hogy már­is Pesten it három fiók­postahivatal állíttatott fel s a szolgálat gyorsí­tása végett­­ személyzet megszaporítatott s az ügykezelés czélszerű­en módosíttatott; múlhatla­­nul szükségesnek mutatkozik egy nagyobb, a fejlődő jövőnek is megfelelő postaház építése, melyre nézve nem fogok késni felségednek bő­vebb s indokolt előterjesztésemet bemutatni. A távírda tekintetében nagy hátrány volt az, hogy a szakbeli jártasságot kivánó ezen intézet­nél felette csekély volt a magyar tisztviselők száma. Ezen hiányon aként lett, legalább részben segítve, hogy távirdai tanfolyam tartatott, mely­ből eddig már 69 képesített magyar hivatalnok került ki. A legközelebb meginduló második tan­folyamra a jelenkezők száma jóval nagyobb lé­vén, remélhetni, hogy a tapasztalt hiány nagy­részben legalább nemsokára pótolva lesz. Magára az ország összes kereskedelmi forgal­mára nézve még most nem vagyok képes felsé­gednek a hivatalos kimutatást előterjeszteni , sőt jövőre nézve is megvallom a tisztán magyaror­szági ki és beviteli forgalom tökéletes kimutatá­sa sok nehézséggel fog járni azon oknál fogva, mivel a közbeeső vámvonalnak az immár felséged 1. f. szentesítésével ellátott vám és kereskedelmi szövetség által véglegesen kimondott s különben igen üdvös eltörlése folytán híjával vagyunk e forgalmat ellenőrző vámhivataloknak. Az ország dacáé azonban OKVollenni inlegakivativan, hogy valóság e részben legalább lehetőleg meg­közelítve, kipuhatolható legyen; kötelességem­nek ismerem , erre módot találni, mely rész­ben a tárgyalások már is folynak és reményem lehet, hogy sikerre fognak vezetni. A főbb czikkekre nézve a valóságot megköze­lítő következő örvendetes adatokat vagyok képes már most is nyújtani. Buza vitetett ki 10,616,000 mázsa. Rozs 814,000 mázsa. Zab ,544,000 mázsa. Egyéb gabnaneműek 2,457,000 mázsa. Repcze 639000 mázsa. Liszt 1,890,000 mázsa. Dohány 331000 mázsa. Bor 688,000 má­zsa. Gyapjú 304000 mázsa. Faneműek 1,358,000 mázsa. Élő állatok 1,423,000 mázsa. Az itt kitett számok csupán az állami és déli vaspályákon, valamint a gőzhajók és részben vontató hajók által a Dunán szállított mennyisé­geket fejezik ki, s így nem tükrözik vissza Ma­gyarország összes külforgalmát, minthogy an­­nak egy része Gácsország felé, és az ország nyu­­gati határain át tengelyen eszközöltetik, s így ellenőrzésére jelenleg nincs mód. Sajnálattal kell­ tapasztalnunk, hogy ezen a rendesnél hasonlíthatatlanul nagyobb kiviteli mennyiség gyors és pontos elszállításának a ha­zánkban jelenleg létező szállítási eszközök nem feleltek meg, felséged közlekedésügyi m. k. Mi­nisztere ezen fenakadás okairól és elhárítása módjairól kétségkívül bővebb előterjesztést te­­end. Nem legyőzhetetlenek az akadályok, nem megszerezhetnek a módok. A közlekedési esz­közök szaporítása, a­mint egyfelől elejét veendi hasonló fenakadásoknak,úgy másrészt mind több­több termelő vidéket vonand be a hálózatba,­­ így a kereskedés is biztosabb alapot és nagyobb kiterjedést nyerend. Ezen előnyök még fokoztat­­ni fognak a szállítási bér lehető jutányossága által s felséged magyar kormánya, valamint ér­vényre juttatta ezen nevezetes közgazdasági igényt az általa engedélyezett alföldi vasúttársa­ság szerződésében, úgy tovább is oda lesz irá­nyozva törekvése, hogy a jogos követelések kímélésével érvény szereztessék amaz igénynek, a többi már létező pályákon is. Engedje felségeit, h­ogy ezek után azon válla­latokról és társulatokról szóljak, melyeknek ré­szint keletkezésük, részint üzletkörük kiterjesz­tése szintén azon időszakba esik, mióta felséged magy. felelős minisztériuma a kormányt által­vette, így, hogy először a hitelintézetekről szóljak, keletkezett a legnagyobb érdekeltség mellett s engedélyeztetett aug. 10-én az „általános magy. hitelbank 30 millió alaptőkével, 15 milliónyi ki­­bocsájtott részvénynyel és 6 millió befizetéssel, így lett engedélyezve az „angol magyar bank“ húsz millió alaptőkével, tíz millió kibocsátott részvénynyel és 4 millió befizetéssel. Engedélyeztetett ezeken felül a pozsonyi jel­zálog és váltóbank 5 millió ft alaptőkével, 1 mil­lió ft befizetéssel. Ezen korszakba esik a pozsonyi iparbanknak és a szegedi kereskedelmi és iparba­nknak, vég­leges megalakulása, úgy a temesvári ipar és ke­reskedelmi banknak üzlet megkezdése. Az „első magyar iparbank" Pesten és a „budai kereskedelmi és iparbank" alapszabályainak mó­dosítása, különösen az utóbbi üzletének a zálog­kölcsönre való kiterjesztése tárgyalás alatt van. Keletkező­félben van az „első felsőmagyar­­országi zálogkölcsön intézet Kassán 400.000 ft alaptőkével, a biharmegyei kereskedelmi, ipar és terményhitelbank“ Nagy­váradon 200.000 ft. alaptőkével, valamint egy „kereskedelmi és iparbank" Aradon. Legújabban egy „általános magyar ingatlan­sági hitelintézet“ alapítása terveztetik Pesten ; a „magyar átalános kiviteli társasági hittelbank“ megalakulása 10 millió franknyi alaptőkével pedig legközelebb várható. Uj népbankok engedélyeztettek Sáros-Pata­kon, Kún Sz.-Mártonban. Ezekkel egytermésze­­tű segélyező egyletek pedig Zilahon, Bonyhá­­don, Szilas-Balháson, Hőgyészen, Ó-Perénten, Nagybecskereken.Ujabban ismét Jászberényben van egy új népbank keletkezőben, s általában mondhatni, hogy minden felé kezdik már az ön­segélyezés ezen üdvös eszméjét felkarolni és lé­tesíteni. Azon kívül Pécsett már is megalakult, Német-Csanádon pedig most alakul fogyasz­tási egylet is. A takarékpénztárak is örvendetes módon szaporodtak. Jolsván, N.-Becskereken, Kolos­­várt, Gyöngyösön, Hajdú-Böszörményen, Nagy­bányán, Túrócz Szt. Mártonban, Verseczen, H. M. Vásárhelyt új efféle intézetek vannak kelet­kezőben, újabban ismét N. Károly és Jászbe­rényből vannak bejelentve. Nagy száma a már létezett takarékpénztáraknak alapszabályait czélszerűen módosította; a szombathelyi, óbu­dai, és nyíregyházai takarék­pénztárak zálog­kölcsön intézetet létesítenek keblükben. Ezen zálogkölcsönzési üzletágat a már fel­jebb említett budai iparbankon kívül a pesti népbank is befoglalta üzletkörébe , mely nép­bank egyáltalán jobb és czélszerűbb szervezetet nyert. Tárgyalás alatt van a bécsi „Pfandleich- Anstallt“ fiók intézetének felállítása Pesten, s ezen többrendbeli engedélyezésekkel szemben munkába vétetett a pesti kir. zálogháznak is reformj­a, mely által úgy a közönség szegényebb osztályára nézve lényeges jótéteményeket, mint az intézet pénzügyi állapotának javulását re­mélem elérhetni. Biztosító intézet is alakult egy nagyobb, „A Haza“ Pesten, egyelőre 1,000,000 ft részvény tőkével, mely életbiztosítással foglalkozik, és üzletét felséged lajtántúli országaira is kiter­jeszti, valamint viszont a „Donau“ czímű biz­tosító intézet üzletének a magy. korona orszá­gaira való kiterjesztése iránt még folynak a tár­gyalások. Az erdélyi „Victoria“ biztosító tár­saságnak a jégkár elleni biztosítás engedélyez­­getett. Szintén tárgyalás alatt van, még egy másik ily intézet, a „magyar kölcsönös biztositó tár-240.000 552.000 : mény érkezett. 1866-ban : 2.900.000 : 300.000 : 870.000 : demény. 1867-ben: 4.125.000 közönséges levél. 420.000 ajánlott „ 1,025,000 kocsipostai kül­m Összefoglalva 1866. 1867. feladott szállítmány 4 292,000 : 5,367,000. érkezett „ 4,070,000: 5,570,000. Egyik legigazabb jele a közgazdasági téren való haladásnak azon szaporodás, mely a postai és távirdai forgalomban nyilatkozik. Felséged közgazdasági minisztériuma a posta és távirdaügy igazgatását Magyarországon és Erdélyben i. é. május 1-jén vette által. Az átvé­tel pillanatában meg kell vallanom — az aggo­dalomnak bizonyos mértéke maradt fenn ben­nem is arra nézve, hogy a külön választásnak sok nehézséggel járó munkája közben nem fog-e a forgalom érdeke e két téren némileg szenved­ni. Azonban sikerült az­­átvételt oly módon esz­közölni, hogy a magy. igazgatás alatt az emlí­tett érdek teljességgel nem csorbíttatott, s a for­galom nemcsak nem szenvedett, hanem ellenke­zőleg élénkült s növekedett az ország minden pontjain. Bizonyságul szolgál erre, hogy a postajövedék­nek 1867. évre 2,660,651 frttal előirányzott brut­tó bevétele Magyarországon és Erdélyben da­czára annak, hogy a kocsipostai dijak, melyek az összes bevételnek mintegy harmadrészét te­szik, m. é. mártius 15 óta átlag 25°/0-nyivel le­­jebb szállíttattak — tényleg nemcsak fedezve lesz , s a­mi rendesen nem szokott történni) hanem a­mennyiben az első három évnegyedre

Next