A Hon, 1868. január (6. évfolyam, 2-25. szám)
1868-01-29 / 23. szám
23-ik LzSzerda, jan. 29. Kiadóhivatal : Fest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Elüizetési dij: Postán küldve, V igy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra.............................................1 frt 75 kr. 3 hónapra.............................................5 frt 26 kr. *• napra......................................10 frt 60 kr. V. ilappal együtt, egy hónapra 2 frt — kr. A *tilppal együtt negyedévre 6 frt — kr. A, üi'atilappal együtt félévre . 12 frt — kr. A/, előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számittatni. Minden pónzjámlúk bőin.i.utohiivu kei-iii b« hiiMetni. Szerkesztési iroda : Portnriittbe U*r› T -ik «/an l-*3 era old Szerkessté lakása : Magyar-utcra ö-dik «ám 2-dik emelet. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Hatodik évfolyam 1868. ,1 Beíratási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . . 30 kr Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek FÖL — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . 26 kr. B." Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő (Perencziek tere 7. sz földszint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Előfizetés a JTlacsak lapjaira. Rendkívüli előfizetés nyittatik • A ION következő folyamára : IGAZMONDDich: \-\i ÜSTÖKÖS^“ 3 S - Ír UU JL U 1*U Uévnegyedre . . . 1 ft 50 kr. A „Ilon“ szerk. és kiad» hivatala. február—martius 2 hóra . . 3 ft 50 kr. n » Estilappal . . 4 „ — „ február—áprilisi 14 évre . . . 5 „ 25 „ „ „ Estilappal . . 6 „ — „ fabruár-—júniusi 5 hóra . . . 8 „ 75 „ „ „ Estilappal . . 10 * — „ PEW, JAGUÁR 28. Brüssel, január 23. Mire levelem világot lát, a megalakuló delegátiók tanácskozásai talán már egynél több gyakorlati nehézséggel fognak szemben állni. Akár a veres könyvnél kezdjék az interpellatiót, akár a hadügyi költségvetés előterjesztvénye képezze az első tárgyalást, hiányozni fog a parlamentáris garancia, a miniszteri felelősség, az alkotmányos forma, a megnyugtató eredmény. A magyar országgyűlési majoritás politikájának képviselői kénytelenek lesznek beismerni, hogy a delegátioi intézmény egy parlamentáris anomáilia. Amíg pedig ezen anomália fenn fog állani, dicsérhetik kint és bent az egységi kiegyezkedésnek mesterséges tetőzetét és a Beust kormány constitutionalismusát,de komoly alapja s gyakorlati érvénye nincs. A külügy közös ügyesítve van. Ha a delegatiónak valamelyik tagja kérdést tenne, hogy miért nincs annak nyoma a véres könyvben, hogy van Magyarország s magyar király, és hogy a közös ügynél fogva báró Beust közös külügyminiszter és követei s ügynökei is az osztrák császárnak és a magyar királynak közös képviselői? ki fogna felelni? Gróf Andrássy úr ? a nem külügyér, sem nem közösügyi miniszter. Ő csak a maga tározójáért felelhet s csak a magyar országgyűlés, nem pedig a delegatio előtt? Ha a hadügyi költségvetés előterjesztvényének megvizsgálására kerül a sor a delegatio hogy követeljen oly pénzügy vagy hadügyminisztertől a delegatió akár felvilágositást, akár felelősséget, ki a Cislajban törvényhozás tagja s Magyarországban még polgárjoggal sem bir, ott so sem lakott s nem is oda való születésű. Nem sérelmes egy praecedantia-e a közös ügy czime alatt, törvényes felhatalmazás nélkül — mert a közösügyi törvény arról nem szól — idegen országbeliek kezébe az ország legfőbb érdekeit és hatalmát letenni, mégpedig legkisebb felelőség és garancia nélkül. Nemde a legnagyobb anomália e ez? A hadügyi költségnek mennyisége a katonaság megállapítandó létszámától feltételeztetik. De a katonai létszám meghatározása nem a delegatió teendője, hanem az országgyűlésnek van fentartva. Ki feleljen itt a delegatiónak? Gróf Andrássy úr? Hiszen neki egyetlen egy katonája sincs. S ha a közös delegatiók némán összeülvén, egyetlen vokstöbbséggel reá szavazzák Magyarországra az idegen hadügyminiszter által kívánt hadi költségeket s vele minden következéseit, a magyar pénzügyminiszter kénytelen lesz e költségeket még akkor is behajtani, ha a magyar országgyűlés az újonczok számát nem találná megszavazni, akár azért mivel a köz lelkiismeret végre a majoritásnak is megtiltaná, hogy nemzetellenes érdekek kedvéért az ország ifjuságát kül háborúba burez oltássá, mikor tán saját határai fenyegetve lennének, akár azért, mivel az országnak munkás kezekre nagyobb szüksége van mint hadi erő emelésére. Ki felel akkor a közösügyi pénztárba befolyt pénzről? Képzelhetni-e nagyobb alkotmányos zavart, mint az, a minőben a magyar delegációnak mozogni kell ? A három közösügyi osztrák miniszter ott ül a Reichsrathban, nem csak mint miniszter, hanem mint követ is, magát azon elemekkel azonosítja, s mikor a közös ügyekről van szó, egy magyar commis által értekezik a magyar delegatióval. Hol van ezen commissariusi hatalom megadva ? És a Deákpárt s a magyar miniszterek ily helyzetet elfogadtak! Lehet-e mondani, hogy van magyar minisztérium ? hiszen az oly helyzet, mely az 1848-dik évi törvények valamennyi rég fenálló czikkeivel is homlokegyenest ellenkezik. Alkotmányos állapot-e az, hol a miniszterek helyett közösügyi commissariusok felelnek, mert gróf Andrássy vagy akármelyik magyar miniszter nem viselvén közösügyi tárczát, csak közösügyi commis vagy királyi biztos neve alatt felelhet a közösügyi ügyérek nevében. Tehát nem elég, hogy a vármegyékre kalpagos biztosok küldetnek, beviszik már most a miniature Reichsrathba is? A magyar király küldhetett a magyarországgyűlésre biztosokat, kik királyi személyét képviselték, mert még akkor nem voltak felelős miniszterek, s még fel nem oldatott a királyi trón az alkotmányban foglalt felelőségtől. Egyik anomália hozza a másikat. Meghiszem, hogy nehéz lenne oly minisztert interpellálni, ki Magyarországban még incolatusi vagy közpolgári joggal sem bír, s más országgyűlésen mint képviselő ül, s kinek tolmácsot kellene tartania, vagy a delegátusok közt választania. A közösügyi codex hézagait, gondolok talán szerkesztői, majd betölti s kifejti az élet: „mundus se expediet,“ csakhogy már is úgy betölti a bécsi praxis,hogy a közösügyi miniszterbureatkban a magyar ügyi mundus egy terra incognita, mert tán egy magyar írnoka sincs. Ilyen a közösügyi alkotmányosság, a közös diplomáţia, a közös hadi pénzügy, s dualisticus paritás. Gyönyörű egy kiküzdött tér egy uj bábeli épületre, melyet már is a közösügyi czimnél fogva minden zugig idegenek elfoglaltak ! Ily helyzetben mi első teendője a delegatiónak ? Bizonynyal nem az: sérelmes praecedentiát megállapítani. Azon képviselők, kik a majoritással a közösügyi művet megszavazták, önalkotta műveket nem fogják akarni szétbontani. De éper, mivel követett politikájuknál fogva azt nem akarhatják, nem is engedhetik, hogy művük eltorzíttassék, hogy a közös külügyből csupa osztrák császári ügy váljék, hogy a közös hadügy idegen elemek szolgaeszközévé törpíttessék. Mivel a közösügyi törvény leginkább általuk jött létre s mivel azt életképesnek képzelik, kötelességük addig minden újabb áldozatot, következőleg minden közösügyi terhet az országtól elutasítani, míg a törvények valamennyi feltétele teljesítve nincs. Közös külügy-e az, mely Magyarországtól követeli a közösség költségeit, de a közösségnek egyetlenegy politikai feltételét, mely a közösségből, s különösen a dualisticus paritás elvéből foly, meg nem tartja, mely a külképviseletben a magyar király képviseletét megtagadja? Korábban létesült a magyar-osztrák közösügyi unió, mint a porosz-éjszaknémet confoederatio. Az utóbbi ellen, mint tudjuk, nemcsak a franczia, hanem a bécsi kormány sem viseltetett rokonszenvvel, s mégis képviselve van az éjszak-némethoni szövetség, mig az osztrák-magyarnak még küldiplomatiai neszét sem hallottuk, pedig a tömérdek félhivatalos s másféle fizetett közlöny közel egy éve hogy hirdeti a közösügyi boldogságot s az idegen udvaroknak a kiegyezés feletti örömeit. Hadd legyen már Magyarországnak is min örülni, lássa már egyszer, hogy a közösügy egyebet is hozott az ország nyakára, mint osztrák adósságot, osztrák külügyet, közös osztrák minisztereket, kiktől a magyar miniszterek csak commis szerepet vállaltak. Pár év óta sem olvastunk egyebet a kormány közlönyeiben, mint bókot a magyar országgyűlési majoritás politikai tapintata és parlamentáris érettsége iránt. Meg is fizettetett minden osztrák sugallati hírlapi bók egy új áldozattal. Miután már most tudjuk, hány százalékba kerül a közösügyi politika, de számban i sok lemondást s az elvállalt terheket kifejezni még a magyar minisztérium sem tudta, jó lesz most kérdezni: miben áll a közös fizetésen kívül a közösség, s ha a közösség gyakorlatilag annyit tesz-e, hogy osztrák miniszter rendelkezik a magyar pénzzel s véradóval, mely a közösség nevében adatik? A közösség ily alkalmazásáról gondolom Deák sem álmodott. Ludvigh. Mai számunkhoz féliv mellélete van csatolva. A csász. és apostoli kir. Felségéhez benyújtott JELENTÉSE a földmivelés, ipar, és kereskedelemügyi magy. kir. miniszternek az ország 1867. évi közgazdasági állapotáró!. Legkegyelmesebb ur ! Felséged hódolattal alélirott földmivelés, ipar és kereskedelemügyi minisztere a, ország anyagi fejlődése felett őrködni elsősorban lévén hivatva, kötelességem teljesítését találom fel abban, hogy ez év bezártával Felséged előtt feltárjam a közgazdasági munkásság terén feltűnt jelenségeknek képét, összefoglalva ezen mindazon részleteket, melyeknek egy része általam Felséged elé koronként már felterjesztve jön. Az időszak, melyre ez alázatos jelentésem kiterjed, kiválóan azon kilencz és egy fél hónap, mely azóta múlt el, mióta Felséged felelős magy. minisztériuma az ország közügyeinek kormányzatát általvette. Midőn a jelen kormány törvényes működését megkezdette, azt kell hinnünk, hogy a végbemenő átalakulás hosszabb ideig fogja a nemzetet kizárólag a közpolitikai téren foglalkoztatni, hogy a megyék és városok szervezkedése, a községi élet átidomulása, a tiszti és képviseleti választások, megannyi örömünnepei a hazafi óhajtások terjedésének — huzamosabban fogják a nemzet figyelmét és tevékenységét a közélet mozgalmaival egyedül igénybe venni. Másfelöl pedig, ámbár nem lehet kétkednünk, hogy Felséged igazságszeretete s a nemzet bölcs higgadtsága által megalkotott mű a nemzet nagy többsége részéröl újból feléledt bizalommal fog üdvözöltetni a igy meg lesz nyerve az anyagi munkásságnak, főleg az ipar és kereskedésnek életfeltétele ; mégis ismerve az ipar és kereskedelmi világ óvatos s tartózkodó jellemét, azt hittük, hogy az első idők inkább csak tájékozódásra, a dolgok menetének bírálására fognak fordíttatni, s csak azután indulnod meg maga a munka. Azonban alig múlt el az átmenet, első zajlása, és végződik be a közpolitikai élet átalakító mozgalmai ; a tevékenység máris nagyobb mértékben eredt meg, semmint azt bárki előre biztosan feltehette volt. következménye volt ez annak, hogy a Felséged s a nemzet bölcseségét hirdető mű létrejöttével a bizalom egész teljében állott rögtön helyre s a tartózkodás és óvakodás az alkotmányos élet szilárdságába vetett hitnél fogva biztossággá, sőt bátorsággá változott által. Nem kezdhetem meg a jelentést nagyobb lelki örömmel, mint midőn azt kell mindeneknek előre bocsátanom, hogy az ég kegye bő terméssel áldotta meg 37. országunk majdnem egész területét. Ennek következése jön, hogy kereskedésünk, jelesül gabonakivitelünk nagy mérveket vett fel, s az országba nevezetes pénztőkék folytak be, mi a nemzet majd minden osztályára a legjótékonyabb hatást gyakorolta. Maga a földmivelő osztály a nyert tőkék igen nagy részét az utolsó 4—5 év mostoha voltából eredt sebeinek behegesztésére volt ugyan kénytelen fordítani, hátralékban maradt adókat kelle pótolnia, előbbi évekről maradt magány terheket törleszteni, elmaradt beruházásokat teljesíteni, de azért mégis volt, még pedig nevezetes része ez év áldásából ; mert a múltak sebei igy igen nagy részben begyógyultak, s ha Isten a jövendőben is kedvezni fog, s a termények ára az 1864— 1865-ks év fokára vissza nem sülyed, hinnünk kell, hogy el fog érkezni a beruházások kora is, melyekre hazánk földmivelésének még igen-igen sok ideig lesz szüksége. De a kivitelnek említett növekedése tőkeképződést is idézett elő, s ami ezt nyomban követő, örvendetes jelül szolgál arra, hogy a nemzet jelleme a kor üdvös irányához készséggel alkalmazkodik, hogy mit a munkásság és az ég kedvezménye nyújtott,, az nem a henye tétlenség, vagy könnyelműség áldástalan kezei közt enyészik el, hanem az ország anyagi emelkedésének malasztos eszközévé válik. Gyümölcsöző elhelyezést keres magának e tőke, hasznos befektetések, életre való vállalatok szemlélhetők mindenfelé ; kicsiny és nagy tőkék, kisebb s nagyobb birtokosok, iparosok s kereskedők, az egyletek és társulatok, vállalatok és intézetek terén találkoznak, hogy a nemzeti vagyonosság új forrásait nyissák meg. Ezek előre bocsátása után igyekezni fogok a következő összeállításban szemlélhetővé tenni felséged előtt a közgazdasági téren a lefolyt időszak alatt tapasztalt lendületet, azon befolyás kíséretével, melyet a kormány törvényes állásához és az adott körülményekhez képest az ország közgazdasági fejlődésének előmozdítására gyakorolt, már beérkezett számadásokból ítélhetni, valószínűleg 5%-nyival túl fog haladtatni. Sokkal feltűnőbb növekedés mutatkozik még a távirdai forgalomban. Míg t. i. az összes feladott és érkezettsürgönyök száma : 1866- ban tett.......................1,056,111. 1867- ben tesz....................... 1,530,904. Az üzleti bevétel pedig 1866- ban volt............................. 383,624 frt. 1867- ben mintegy........................ 559,507 „ mely két rendbeli szaporodás mintegy 457%-ot tesz. Ha a lefolyt évben felállított új állomásokra eső mintegy 10—11% a forgalom valóságos növekedésénél nem vétetik számba, ez utóbbi körülbelöl 34°/0-ra rúg. Legfeletlebben nyilatkozik azonban a forgalom emez élénkülése magában az ország fővárosában Pesten a magy. kereskedelem egyelpontján. Feladatott ugyanis itt : 1866-ban 1867-ben: 3,500,000 ; 4,400,000 közönséges levél. 420,000 ajánlott , 647.000 kocsiposta külde-Összesen 8,362,000 ; 10,937,000 ; csupán átrovatolt : Kocsipostai küldemény 354,000; 370,000. Mely utóbbi számokat levonván, a szorosan vett pesti postai forgamát kifejező számok 1866: 8,008,000 1867: 10,567,000, azaz 1866-ról 1867 re 32 százalék szaporodást tüntetnek fel, melynek, hogy hasonló bevétel-szaporodás nem felel meg egyedül a fentebb említett dijleszállításnak tulajdonítandó. Kiegészítésül megemlítem még, hogy utánvételek fizettettek Pesten 1866: 87,500 db 700,000 frt. 1867 : 99,500 db 920,000 frt, a szaporodási arány tehát itt is 31 százalék. A pesti távirdai főállomásnál pedig a kezelt sürgönyök száma tett: 1866-ban 262,660 db, 1867- ben 374,960 db, ami 42% szaporodást mutat, míg a bevétel 1866-ban tett 117,883 ft és 1867- ben 180,744 ft, tehát több mint 53°u szaporodás. Tudva azt, hogy a forgalmi eszközök szaporítása magát a forgalmat növeli, s az e részbeni intézkedés szükséges voltát mindjárt a különváltás után tapasztalva, mind a postai, mind a távirdai hálózat lehető kiegészítéséről már eddig is a körülményekhez képest gondoskodtam. Az átvétel idejében Magyarországon s Erdélyben volt összesen 938 postaállomás. Ezek száma az utolsó 8 hónap alatt 136 új állomással szaporodott s az ezeket öszszekötő járatokban is czélszerű változtatások eszközöltettek. Távirodai állomás pedig volt 136, melyek öszszekötő s 2000 vittnyi hoszszuságu sodronyai 814 mfdt futottak be. Most miután az 1867-re tervezve volt két új vonal: Rosnyó — Alsó Kubin; Vészveres — Dobsina; Brassó— Élőpatak; Delhi — Miholjácz — Pécs; Pest — Késmárk; Legrád — Kanizsa és a szolnoki szárnyvonal és a jövő évi budget terhére a Tokaj — Sátoralja Ujhely és Kalocsa — bajai vonalok kiépültek, van 152 állomás s az összes vonatok hoszszúsága tesz 8956 mfdt. E szaporításnak szüksége fenmarad a jövőre is, minthogy a posta és távirda rendszernek az ország anyagi fejlődésével lépést kell tartani, sőt azt, amennyiben az ország pénzügyeinek túlságos terheltetése nélkül lehetséges, meg is kell előznie. Ez volna a haladás a tökélynek azon foka felé, melyen e két ügy Európa nyugati országaiban áll. Ezen szempontból indulva, máris újabb 150 postaállomás felállítása iránt folynak az előleges tárgyalások, míg másrészről új táviró vonalak építésére az 1868 évi költségvetésben 232,640 ft hozatik javaslatba, s a merőben új vonalok 1016 mfdt, az új huzalokkal megszaporítandó vonalok pedig 186,6 mfdt teeendnek, melyek hosszában 27 új állomás fog nyittatni. A forgalom növekedésével karöltve jár a postai és távirdai személyzet szaporításának szüksége is, különösen az ország fővárosában. Mert ha valahol, itt kell tekintettel lenni arra, hogy a mindinkább fejlődő kereskedelmi pontosságnak s gyorsaságnak a postai és távirdai kezelés pontossága és gyorsasága is megfeleljen. Mi hogy jelesül a postai kezelésre nézve mielőbb eléressék, a mellett, hogy máris Pesten it három fiókpostahivatal állíttatott fel s a szolgálat gyorsítása végett személyzet megszaporítatott s az ügykezelés czélszerűen módosíttatott; múlhatlanul szükségesnek mutatkozik egy nagyobb, a fejlődő jövőnek is megfelelő postaház építése, melyre nézve nem fogok késni felségednek bővebb s indokolt előterjesztésemet bemutatni. A távírda tekintetében nagy hátrány volt az, hogy a szakbeli jártasságot kivánó ezen intézetnél felette csekély volt a magyar tisztviselők száma. Ezen hiányon aként lett, legalább részben segítve, hogy távirdai tanfolyam tartatott, melyből eddig már 69 képesített magyar hivatalnok került ki. A legközelebb meginduló második tanfolyamra a jelenkezők száma jóval nagyobb lévén, remélhetni, hogy a tapasztalt hiány nagyrészben legalább nemsokára pótolva lesz. Magára az ország összes kereskedelmi forgalmára nézve még most nem vagyok képes felségednek a hivatalos kimutatást előterjeszteni , sőt jövőre nézve is megvallom a tisztán magyarországi ki és beviteli forgalom tökéletes kimutatása sok nehézséggel fog járni azon oknál fogva, mivel a közbeeső vámvonalnak az immár felséged 1. f. szentesítésével ellátott vám és kereskedelmi szövetség által véglegesen kimondott s különben igen üdvös eltörlése folytán híjával vagyunk e forgalmat ellenőrző vámhivataloknak. Az ország dacáé azonban OKVollenni inlegakivativan, hogy valóság e részben legalább lehetőleg megközelítve, kipuhatolható legyen; kötelességemnek ismerem , erre módot találni, mely részben a tárgyalások már is folynak és reményem lehet, hogy sikerre fognak vezetni. A főbb czikkekre nézve a valóságot megközelítő következő örvendetes adatokat vagyok képes már most is nyújtani. Buza vitetett ki 10,616,000 mázsa. Rozs 814,000 mázsa. Zab ,544,000 mázsa. Egyéb gabnaneműek 2,457,000 mázsa. Repcze 639000 mázsa. Liszt 1,890,000 mázsa. Dohány 331000 mázsa. Bor 688,000 mázsa. Gyapjú 304000 mázsa. Faneműek 1,358,000 mázsa. Élő állatok 1,423,000 mázsa. Az itt kitett számok csupán az állami és déli vaspályákon, valamint a gőzhajók és részben vontató hajók által a Dunán szállított mennyiségeket fejezik ki, s így nem tükrözik vissza Magyarország összes külforgalmát, minthogy annak egy része Gácsország felé, és az ország nyugati határain át tengelyen eszközöltetik, s így ellenőrzésére jelenleg nincs mód. Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy ezen a rendesnél hasonlíthatatlanul nagyobb kiviteli mennyiség gyors és pontos elszállításának a hazánkban jelenleg létező szállítási eszközök nem feleltek meg, felséged közlekedésügyi m. k. Minisztere ezen fenakadás okairól és elhárítása módjairól kétségkívül bővebb előterjesztést teend. Nem legyőzhetetlenek az akadályok, nem megszerezhetnek a módok. A közlekedési eszközök szaporítása, amint egyfelől elejét veendi hasonló fenakadásoknak,úgy másrészt mind többtöbb termelő vidéket vonand be a hálózatba, így a kereskedés is biztosabb alapot és nagyobb kiterjedést nyerend. Ezen előnyök még fokoztatni fognak a szállítási bér lehető jutányossága által s felséged magyar kormánya, valamint érvényre juttatta ezen nevezetes közgazdasági igényt az általa engedélyezett alföldi vasúttársaság szerződésében, úgy tovább is oda lesz irányozva törekvése, hogy a jogos követelések kímélésével érvény szereztessék amaz igénynek, a többi már létező pályákon is. Engedje felségeit, hogy ezek után azon vállalatokról és társulatokról szóljak, melyeknek részint keletkezésük, részint üzletkörük kiterjesztése szintén azon időszakba esik, mióta felséged magy. felelős minisztériuma a kormányt általvette, így, hogy először a hitelintézetekről szóljak, keletkezett a legnagyobb érdekeltség mellett s engedélyeztetett aug. 10-én az „általános magy. hitelbank 30 millió alaptőkével, 15 milliónyi kibocsájtott részvénynyel és 6 millió befizetéssel, így lett engedélyezve az „angol magyar bank“ húsz millió alaptőkével, tíz millió kibocsátott részvénynyel és 4 millió befizetéssel. Engedélyeztetett ezeken felül a pozsonyi jelzálog és váltóbank 5 millió ft alaptőkével, 1 millió ft befizetéssel. Ezen korszakba esik a pozsonyi iparbanknak és a szegedi kereskedelmi és iparbanknak, végleges megalakulása, úgy a temesvári ipar és kereskedelmi banknak üzlet megkezdése. Az „első magyar iparbank" Pesten és a „budai kereskedelmi és iparbank" alapszabályainak módosítása, különösen az utóbbi üzletének a zálogkölcsönre való kiterjesztése tárgyalás alatt van. Keletkezőfélben van az „első felsőmagyarországi zálogkölcsön intézet Kassán 400.000 ft alaptőkével, a biharmegyei kereskedelmi, ipar és terményhitelbank“ Nagyváradon 200.000 ft. alaptőkével, valamint egy „kereskedelmi és iparbank" Aradon. Legújabban egy „általános magyar ingatlansági hitelintézet“ alapítása terveztetik Pesten ; a „magyar átalános kiviteli társasági hittelbank“ megalakulása 10 millió franknyi alaptőkével pedig legközelebb várható. Uj népbankok engedélyeztettek Sáros-Patakon, Kún Sz.-Mártonban. Ezekkel egytermészetű segélyező egyletek pedig Zilahon, Bonyhádon, Szilas-Balháson, Hőgyészen, Ó-Perénten, Nagybecskereken.Ujabban ismét Jászberényben van egy új népbank keletkezőben, s általában mondhatni, hogy minden felé kezdik már az önsegélyezés ezen üdvös eszméjét felkarolni és létesíteni. Azon kívül Pécsett már is megalakult, Német-Csanádon pedig most alakul fogyasztási egylet is. A takarékpénztárak is örvendetes módon szaporodtak. Jolsván, N.-Becskereken, Kolosvárt, Gyöngyösön, Hajdú-Böszörményen, Nagybányán, Túrócz Szt. Mártonban, Verseczen, H. M. Vásárhelyt új efféle intézetek vannak keletkezőben, újabban ismét N. Károly és Jászberényből vannak bejelentve. Nagy száma a már létezett takarékpénztáraknak alapszabályait czélszerűen módosította; a szombathelyi, óbudai, és nyíregyházai takarékpénztárak zálogkölcsön intézetet létesítenek keblükben. Ezen zálogkölcsönzési üzletágat a már feljebb említett budai iparbankon kívül a pesti népbank is befoglalta üzletkörébe , mely népbank egyáltalán jobb és czélszerűbb szervezetet nyert. Tárgyalás alatt van a bécsi „Pfandleich- Anstallt“ fiók intézetének felállítása Pesten, s ezen többrendbeli engedélyezésekkel szemben munkába vétetett a pesti kir. zálogháznak is reformja, mely által úgy a közönség szegényebb osztályára nézve lényeges jótéteményeket, mint az intézet pénzügyi állapotának javulását remélem elérhetni. Biztosító intézet is alakult egy nagyobb, „A Haza“ Pesten, egyelőre 1,000,000 ft részvény tőkével, mely életbiztosítással foglalkozik, és üzletét felséged lajtántúli országaira is kiterjeszti, valamint viszont a „Donau“ czímű biztosító intézet üzletének a magy. korona országaira való kiterjesztése iránt még folynak a tárgyalások. Az erdélyi „Victoria“ biztosító társaságnak a jégkár elleni biztosítás engedélyezgetett. Szintén tárgyalás alatt van, még egy másik ily intézet, a „magyar kölcsönös biztositó tár-240.000 552.000 : mény érkezett. 1866-ban : 2.900.000 : 300.000 : 870.000 : demény. 1867-ben: 4.125.000 közönséges levél. 420.000 ajánlott „ 1,025,000 kocsipostai külm Összefoglalva 1866. 1867. feladott szállítmány 4 292,000 : 5,367,000. érkezett „ 4,070,000: 5,570,000. Egyik legigazabb jele a közgazdasági téren való haladásnak azon szaporodás, mely a postai és távirdai forgalomban nyilatkozik. Felséged közgazdasági minisztériuma a posta és távirdaügy igazgatását Magyarországon és Erdélyben i. é. május 1-jén vette által. Az átvétel pillanatában meg kell vallanom — az aggodalomnak bizonyos mértéke maradt fenn bennem is arra nézve, hogy a külön választásnak sok nehézséggel járó munkája közben nem fog-e a forgalom érdeke e két téren némileg szenvedni. Azonban sikerült azátvételt oly módon eszközölni, hogy a magy. igazgatás alatt az említett érdek teljességgel nem csorbíttatott, s a forgalom nemcsak nem szenvedett, hanem ellenkezőleg élénkült s növekedett az ország minden pontjain. Bizonyságul szolgál erre, hogy a postajövedéknek 1867. évre 2,660,651 frttal előirányzott bruttó bevétele Magyarországon és Erdélyben daczára annak, hogy a kocsipostai dijak, melyek az összes bevételnek mintegy harmadrészét teszik, m. é. mártius 15 óta átlag 25°/0-nyivel lejebb szállíttattak — tényleg nemcsak fedezve lesz , s ami rendesen nem szokott történni) hanem amennyiben az első három évnegyedre