A Hon, 1868. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1868-05-28 / 123. szám
123* i. sz. Csütörtök, május 28. Kiadóhivatal : Pest Pereneziek terén 7. sz. földszint. Hatodik évfolyam Postán k 1 hónapra 8 hónapra 6 hónapra Az Eatila; As Estiin Aa Estimn; Az elöfizmegkerüli is, mindé; Minden szerkesztési roda: Ferencziek tere 7ik azáralsó emelet, szerkesztő frása : Magyar utcza 8-dik szám 8-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési díj: Idve, vagy Budapesten házhoz hordva ............................................1 frt 76 kr. ............................................6 frt 25 kr. ..........................................10 frt 60 kr. 2 frt — kr. 6 frt — kr. 12 frt — kr. al együtt egy hónapra ;val együtt negyedévre pal együtt félévre és az év folytán minden hónapban tö , s ennek bármely napján történik kor a hó első napjától fog számíttatni. , maijárulék bérmentesítve kéretik beküldeniL Beigtatási díj: 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 ser, Bélyegdij minden beiktatásért . . . g6 kr Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mai lett, kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl, — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . 26 kr Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés . . . 10. - „ A „HON“ szerkesztő és kiadó hivatala. következő folyamára : junius—augustusi 3 hóra június—augustusi 3 hóra Estilapp&l junius—septemberi 4 hóra junius—septemberi 4 hóra Estilapp&l A ft 25 6 „ - kr PEST, MÁJUS 27. Brüssel, máj. 22. A szláv néptörzs ágainak etimológiai gyülekeznek illetőleg expositiója óta, mely inkáb pánszláv hivatalos manifestatiós kihívás mint etimológiai fajbuvárlat volt, a franczia sajtó is gyakrabban foglalkozik a panszlavismus tendentiáival. Összezavarja ugyan most is a görög-keleti egyház orosz propagandáját az orosz pánszláv izgalmaival, mint p. o. e napokban is a „Journal de Paris“ moldva-oláhországi pánszláv hajlamok orosz szitogatásáról beszélt, s épen nem ritka hallani, hogy Erdélyben a papok terjesztői az orosz pánszláv eszméknek, mint Galicziában s Bukovinában. Minthogy Oroszország az egyházi izgalomnak épen úgy mint a nemzetiséginek indítója s feje, nem csuda, ha „a kettős összevágó működést“ egynek , pánszlávnak veszik, s minden keleti egyházban szláv nemzetiséget is vélnek találni, következőleg nemcsak Romániában, hanem Erdélyben is orosz pánszláv izgatást fedeznek fel. Akadtak néha-néha a szlavismusnak hő pártolói a franczia sajtóban. Utóhangjai voltak azok a magyarok elleni osztrák hivatalos izgatásoknak, Jellasichiadoknak, éretlen cseh tüntetéseknek, melyeknek magyarellenes jelleget adtak , mintha Magyarország a cseh nemzet ügyeibe avatkoznék vagy valaha avatkozni csak kivánt volna. Most a panszlavismus a franczia sajtóban rémvázzá vált, látják azt ott is, hol nincsen, mint p. o. a magyar oroszokban, mivel a pétervári s moszkvai orosz lapok kérkedtek, hogy a sáros mármaros s ung-megyei oroszok egy pap elnöksége alatt bizottmányt neveztek ki, mely „az orosz nemzetnek Magyarországban kívánalmait“ egy programmban öszszefoglalta, melynek első czikke ezt tartalmazza : „Az orosz nemzet Magyarországban a magyar nemzettel egyenlő jogokkal bír s saját „nemzeti kék sárga“ zászlóját használja.“ Egy másik czikkben mondatik : „Az orosz ujonczok orosz ezredekbe fognak Boroztatni s a vezényleti nyelv az orosz lesz.“ A panszlavismus egy járványos betegség, milyennek a históriában elég nyomát találjuk. Amint támadt úgy el is múlt volna,hanem adnának neki mesterséges táplálékot, Ausztria pólyázta és ringatta a csecsemő-mumust, ő segítette lábra, most fejére nő, s mivel tőle félni kezd, eléggé ügyetlenül reánk uszitja, s a képviselői többség a dualisztikus s delegatiós-quotás alkotmánynyal bele is ment a jelen s jövő bonyodalmak minden részéibe. A franczia sajtónak panszlavismus elleni nyilatkoztaiból újat ugyan nem zárulunk, de miután a dolog minket közelebbről érdekel mint érdekelheti a franczia olvasó közönséget, s általában érdekünkben van tudni, mily oldalról fogják fel Francziahonban az oroszok egyházi s politikai propagandáját. Marade-nak a „revue des deux mondes“ e hónap utolsó füzetében „Oroszország külpolitikája és a panszlavismus“ czim alatt megjelent czikkel ismertetem meg a „Hon“ olvadóit. ?!?A nyugaton a panszlavisztikus s keleti vallás-mozgalom csak „külpolitikai“ érde, nálunk magát leginkább a közösügyi sok gazda miatti gazdátlanságunkban felső bajjá nőheti ki, kivált ha az osztrák kormány tovább is a szegény lengyel nemzetet egy osztrák-pansoáv zászlóvivő szerepére felhasználni gondolná. Herczeg Czartomsky úgy látszik intést kapott nem folytatni az osztrák-pánszláv színezetű felsérleteket, s annak folytén nyilatkozott is, hogy ő abban ártatlan, s nem is megyen sehová semk, hanem marad Páriában a Lambert hotelben. Mazade elbeszéli, hogy az osztrák maga költötte fel a rusznyák nemzetiséget. Izgatta az egyenjogú autonómiára, eszközt látott benne a lengyelek ellen, nem hitt sem nemzet sem kormány képességében, tőle függő mesterséges gépnek vette. A görög egyesült clerus a kormánynak kezére járt, mert ez neki a tömegre kirekesztő befolyást, biztosított. Ausztria politikai expedienseket keresett, melyek őket a jelen veszélyes helyzetbe vitték. Nem kellett az orosznak dolgozni, mikor Ausztria német bureaucratiája maga a legtevékenyebb propagandát csinálta. A szlávok segélyezése érdekében Bachmeller által alakított moszkvi bizottmány nyilvánosan csak valami tíz év óta működik. Az első adományok,melyeket Konstantin nagy herczeg és neje a bizottmánynak juttatott, a déli szlávok közt szétterjesztendő vallási könyvekből álltak, a pénzsegélyek fiatal bolgárok s szerbek nevelésére, görög-keleti egyházak s iskolák a déli szlávok közt való alapítására csak későbben folytak be. Bachmetiff halála után Pogodine lett a bizottmány elnöke s Popol a moszkvi egyetemnek szinte egyik tanára lett titoknoka. A bizottmány a czárné adományai s a vallásügyi minisztériumévenkénti subventiója által felbátorítva, a szláv propagandának egy annál tevékenyebb eszköze jön, mennél több rokonszenves bűnrészeseket talált az orosz társadalom minden rétegeiben. Marade megjegyzi, hogy nem a bizottmány teremtette Oroszországban a szláv izgatást, hanem hatalmasan elősegítette. Felemlíti a moszkvi egyetemnek alig néhány hónap előtt tartott alapító ünnepét , mely alkalommal Pogodine mondá: „Ma legelőször van egyetemünknek azon szerencséje, hogy szláv testvéreinknek, kik szolgaságban epednek Prágában, Brünben, Zágrábban, Belgrádban, üdvözleteit veszszük.“ Az oroszok most Jaresda helyett Prágát választják mint Mazade mondja, mulatóhelyül. Pár hó előtt Ilona nagyherczegné bájolta el a cseheket ; a nagyherczegné után jött Konstantin nagyherczeg, ki különösen azóta nyerte meg a csehek sziveit, mióta utóbb született fiát a cseh „Venczel“ névre kereszteltette, mely alkalommal a nagyherczeg neje a prágai székesegyháznak egy nagy értékű arany lámpát küldött, melynek azonban a székesegyházban „semmi nyoma“ sem volt, mikor a nagyherczeg s neje látogatásaik alkalmával felőle tudakozódtak. Ezt mondja Mazade. Magyarországban illő volt az orosz ajándékodat fitogtatni, de akkor szerették a muszkát s a panszlavismust is, most, úgy látszik, az ajándékokat sem fogadják szívesen, vagy tán új dogma az Bécsben, hogy római katholikus templomban orthodox kézből vett lámpa nem terjeszthet világot ? Marade a moszkói újságból Pogodinetől Magyarországot illetőleg is idéz néhány sort: „Ha úgymond, a németek fegyvert ragadtak,hogy Schleswig Holsteint a könnyű dán uralkodás alól felszabadítsák, hogy maradhatunk mi oroszok keresztbe vetett karra, s hallgatagok a végzet előtt, mely testvéreink millióit Galicziában s Magyarországban várja.“ Az orosz propaganda középpontja, monja Mazane, Bécsben van. A panszlavismusnak orgánuma soká német szerkezetű lap volt. A moszkvi gyűlésben támadt az eszme, hogy Bécsben is orosz lapot kell meginditani s meg lön inditva oly alapból, melynek kutforrását kitalálni nem nehéz. Az orosz lap programmja „a szláv világnak egyesítése Oroszország hegemóniája alatt s népszerűsítése az orosz nyelvnek mint közös litteraturai nyelvnek, minden szlávok közt.“ Az ösztönzés a bécsi orosz követségtől indul ki,főügynökei előmozdítója a pánszláv propagandának a követség, gyóntató papja, Raievskói. A görög egyesültek bécsi papnöveldéje egészen Raievskói befolyása alatt áll, és belőle a muszka ágenseknek igazi oskoláját csinálta. Szerző nem bír eléggé csudálkozni, hogy az elnyomási hajlammal bíró Ausztria mindezt elnézi. Miután szerző elmondta, hogy az orosz hymnusz most a cseheknek az, mi a németeknek Arndldala volt, más részről constatkrozza , hogy a cseh arisztocratia Thun példájára a muszka izgalomtól kezd visszavonulni , hogy Palaczki, Rieger, Brauner az ifjú Csehországban új támaszt találnak, hogy Friez egy Svoboda czimű lapban minden szövetséget a czarizmussal visszaütnél, a hogy a Klerus is most vallási indokokból a muszka izgalomtól elvál. Kérdeni lehet, várjon az ifjú Csehország tagjai s különösen a lengyel emigratio közt sokat forgott Friez (helyesebben Fritsch) nem azon osztrák panszlavismus fegyvernökei-a kikre az minap említett lengyel emigratiós közlöny oly súlyos ítéletet mondott? Nem-e az új cseh democratiai lap Czartomsky herczeg beszédjében feltűnt eszméknek terjesztő közlönye? Nem tudjuk sem a cseheknek sem a lengyeleknek megirigyelni , ha országaikat egyesítik, csak minket hagyjanak osztrák-panszláv propagandájukkal békében. Mint mi elismerjük tökéletes jogukat önmagukról úgy intézkedni a mint jónak látják, úgy megkívánjuk tőlük is, hogy a mi ügyeinkbe ne avatkozzanak, akár muszka, akár osztrák vagy democratiai pánszláv tanaikkal. Másrészt Mazade szerint, a Goloss orosz lap is pillanatnyilag nem tárja ki karját a Duna völgyére, megelégszik Galicziával, úgy mint a csehek a szláv federatiai democratiával mondván: „Vannak Oroszhon határain túl is oroszok, kiegészítő részei ők az orosz nemzetnek . Oroszhonnak ugyanazon joga van mint Oroszhonnak volt mikor Velenczét hazájába bekeblezte, mint Poroszhonnak mikor Hannovert elfoglalta, s mint Francziaországnak, mikor Szavoyent magához csatolta. Mi Marade hosszú czikkéből azon fényt merítettük, hogy az orosz propaganda középpontja maga Bécs. Ludvigh: „Miközben“. A mai ülés örvendetes volt. Magyarország marad Magyarország s nem engedi nevét egy közszócskának gyűzűje alá rejtetni, mely előtt a játékosok kérdezhették volna , hogy : wie h e iszt ? A vámszerződés oklevelében nem csak azon semmitmondó két módosítás fog tétezni, melyet az osztályokbeli többség elfogadhatónak tartott, s amelyet tegnapi czikkem jelzett, és jellemzett, hanem fog létezni más, több javítás is, melyek közül egy pár ellen nem lehet semmi kifogás. Olvasóink tudomást nyerhetnek ez iránt az előadók központi bizottságának odább található jelentéséből, mely értesít egyszersmind arról is, hogy „ő felsége időközben legmagasabb beleegyezését adta ahoz, hogy a szerződésben neheztelt czímek és területi elnevezések az alább elősorolandókkal váltassanak fel.“ Sokkal inkáb örvendünk e kedvező fordulatnak , mintsem osztályozni akarhatnék azok érdemeit, kiknek erélyessége által az lehetővé vált. Mennyi része volt benne az ellenzék kezdeményezésének és mennyi Deák Ferencz tiltakozó feilépésének, azt nem szükség mérlegelni ; de ha kívántatik, elismerjük, minden habozás nélkül, hogy Deák Ferencz tiltakozásának szilárdsága nélkül az ellenzéki kezdeményezés eredménye ezúttal is csak az lett volna mi máskor: óvástétel és leszvaztatás. A fődolog az, hogy hazánk jogának védelmére jobbról is balról is elégséges erő fejtetett ki arra, hogy az egyesülés előtt meghátráljon azon közös ellenség, mely Magyarországot nem akará számba venni. De ha nem osztályozza is örömünk a siker érdemrészeit az illetők közt, s ha teljes hódolattal szavazunk is köszönetet Deáknak azért, hogy saját művét nem engedi nevetségessé tétetni, hanem felkelt oltalmára ő is, férfiasan, hatályosan, mégsem hallgathatjuk el a tanúságot, mit ez esettül egy részről a minisztérium s más részről a miniszteriális párt meríthet. A tanúság az, mindkettőjökre nézve, hogy jó lesz, ha jövendőre óvatosabbak lesznek az elviérdések feletti szavazásban. Vasárnap oly sietős volt az „és“ meg az „államterület két fele“ iránti szerencsétlen nyeremények elfogadtatása, hogy némely osztályt nem is a ház vagy illető elnöke hívott össze, hanem a miniszter, kinek hozzá joga sincs. S az osztályokbeli többség meg is szavazó, részint vasárnap, részint hétfőn, a mondott nyeremények elfogadását. Midőn azonban a kérdés ily módon már eldöntve jön s az előadók bizottságának jelentése készülőben volt, történik valami (hogy mi ? azt tisztán még nem tudjuk, de gyanítjuk, hogy nem lehet az egyéb a Deák türelméveli viszszaélés veszedelmét átlátó félelemnél) ami kedvesen bebizonyítá, hogy a minisztériumnak nem kellett volna azon szánalomgerjesztő módosításokat, az osztályok előtt megtétetni és védelmezni; s hogy az osztályokbeli többségnek nem kellett volna azon módosításokat elfogadni , vagyis nem kellett volna leszavazni azon kisebbséget, mely épen olyan változtatásokat javasolt létezni a szerződési okmány fogalmazásában, amilyenek most — miután „ő felsége időközben legmagasabb beleegyezését adta ahoz, hogy a szerződésben neheztelt czimek és területi elnevezések“ elfogadhatóbbakkal váltassanak fel — csakugyan kieszközölhetőknek bizonyultak, s ha nem felelnek is meg teljesen az ellenzék kívánságának, de legalább nem botrányosak. Ha a minisztérium nem vinné be híveit, hebehurgyán minden elvellenes szavazásba, s ha a majoritás nem szavazna vakon mindenre minek elvetését a kormány veszedelmes merészségnek tartja , nem rontanák egymás hitelének csekély maradványait az ilyen compromittáló fordulatokkal. Ez a tanúság részükre a történetből. Az ellenzék elfogadja természetesen a czimezést melyet maga javasolt s megbukni látott, de most örömmel üdvözöl, mint feltámadottat a többség temetőjéből. A területre vonatkozó elnevezés ugyan most sem egészen kielégítő, de tán ezen is lehet még javitni. Hátha van még dugaszban egy pár további tetszetős módosítása ? Ki tudja ? Gróf Andrássy Gyula ügyes ember s időközben holnapig szerezhet a háznak még valami újabb és kellemesebb meglepetést is, a jó után, melyre most lépett, s a melyen — jogaink védelmi terén — biztosan számíthat mindég a baloldal támogatására is. Csernátony. Emlékirat A felső-magyarországi — Gömöri — iparvasut ügyében. (Vége.) Okoljunk idegenek példáján. Anglia, Belgium, Franczia, és Németország évek óta mindent elkövetett, védvámok, hitelintézetek, szakképzettség nevelése, s főleg olcsó közlekedés létesítése által, hogy saját vasiparát erőssé, hatalmassá tegye. S valóban Angliában a vastermelés és fogyasztásból a lakosság egy lélek számára máris 111 font jut, míg nálunk csak mintegy 16 font , szomorú mértékéül hatalmassági rangunk és iparfejlődésünknek. Ezért már közelebb a szomszéd osztrák kormány is mindezt belátván, a vasiparnak még hiányzó közlekedési eszközei megszerzésére a pécs-kanizsai vonalat, melylyel a magyarországi pécsi kőszéntelepet is magához kötötte érvényesíté, és a mintegy 60 millióba kerülő Rudolf pályát munkába vétető, vasipara emelésénél a fősúlyt a vasúti közlekedésre helyezvén , míg nekünk most eg ölnyi vasutunk sincs e czélra. ők épen nem virágzó helyzetükben is nem szűkmarkúak az üdvös befektetések körül, követve az angolt, ki talaja javítására 1850 ben egy évben 1030 millió ezüst forintot adott ki, többet mint egész külkereskedése értéke. Ha tehát az állam vasiparát s ennek következtében a külföldiek függetlenségét is feláldozni nem akarja ; ha védvámokat a szabad kereskedési rendszer terén állva többé nem állíthat ; ha az országot meg akarja óvni azon veszélytől, hogy a tőkében gazdag külföldi vasipar gyárainkat az erős iparnak a gyönge ellenében használni szokott jól ismert taktikája szerint, bár ideiglenes kárával azért buktassa meg, hogy azután a téren egyedül maradva, a vasfogyasztókat önkényes árszabással sarcolhassa : olyanná kell vasiparát fejleszteni, hogy magának tőkét teremthessen, hogy termelése olcsó lehessen, s így idegen nyomás alatt össze ne roskadjon. E czél pedig nem más után éretik el, mintha a magas kormány ezen iparvasút ügyét melegen felkarolva, az általunk kérelmezett vasuthálózatot késedelem nélkül és teljesen a képviselőház elébe terjeszti, a magas országgyűlés pedig azt egészben megalapítja és a kiépítési tőkének kamatbiztosítását elvállalja. Mit, hogy meg fog tenni, azon okból biztosan reméljük, mert a vas épen úgy, mint a só, az első életszükségek közé tartozik, egyiknek úgy, mint a másiknak termelése és fogyasztásából körülbelöl egyedő mennyiség jutván a lakosságnak egy lélek számára ; ha tehát a só árának leszállíthatása végett a kormány és országgyűlés, illetőleg a haza áldozatot hoz a vásárok leszállíthatásának egyedüli eszközét, kérelmezett vasútvonalainkat következetesen vissza nem utasíthatja , mert így minden áldozat nélkül megteheti azt, mit különben nagy áldozattal is meg kellene tennie. Csakis hitel, csak a kamat országos biztosítása az, amit kérünk, és a pénznek csak azon nemét, melyet az angol időnek nevez. Kérjük tehát ne engedje a tisztelt ház késedelem által előlünk elhaladni a kedvező időt, melyben a kínálkozó tőkék megszerezhetők, s melyeket az ágyú véletlen megdördülése, úgy mint más közbejöhető események, hosszú időre szétriaszthatnak. Amit kérünk, nem áldozat az, mely természete szerint kárba vesz, nem segedelem, mely csak a jó cselekvés öntudatával kamatoz, hanem czélszerű és gazdaságos befektetés, mely kamatját és tőkéjét dúsan visszatérítendi. Ezen befektetés pedig nem Gömöré és a felső magyarországi vasiparé egyedül, hanem országos befektetés ; mert az érez és kőszéntelepek a nemzet kincse.; mi csak ennek értékesítése körül vagyunk napszámosok ; mert kérelmezett vasútvonalaink gyors kiépítése, gyárainkat a többi vasútépítési szükséglet fedezésére képessé tévén, milliókat tart bent és ment meg az ország javára ; mert az általa kifejlesztett vasipar emeli az országos adóképességet ; mert a vasipar teljes kifejlése által előállt olcsó vasárak az ország minden vidékének, a népek minden osztályának ezen befektetés jótékonyságát élvezendővé teendik, s igy a mit ezen első szükségletű ipar az egész hazától kapott azt az egész hazának dúsan szolgáltatja vissza , mert ezen kérelmezett mintegy 27 mértföldnyi vasútvonalból a sajátképen iparvasut nem több mint 12 mértföldnyi, a 15 mértföld pedig egyszersmind az átalános országos érdekeknek tesz szolgálatot, ugyanis ezen kerekezett vonal Miskolczról, Rimaszombat, Fülekig, Gömörmegyét derékon metszvén keresztül, a megyének minden völgyeit, jelesül : a Sajó-Csetnek-Thurócz-Vály- Balogh- és Rimavölgyeit érintve, a gazdászat és a többi iparág érdekeit is a pálya körébe vonja, és a személyforgalmat lehető legmagasb fokra emeli ; ezen vonal nem állván meg Miskolczon és Füleken, az általa felvett s általa fokozandó forgalmat, melylyel saját költségeit is— mint igazoltuk — fedezni bírja, tovább menetében más pályának adván át, ezek jövedelmének gyarapításával az államvasúti garantiájának erdeit könnyiti s igy közvetle az ország jövedelmét növelendi ; ezen vonal előreláthatólag Dobsicán és Murányon nem fog megállani — mint a tiszai pálya Aradnál és Nagyváradon meg nem állott, hanem összeköttetése Dobsinától Iglóra, Murányból Záyomba csak időkérdés lévén, Tornalyától kiágazásában is zsákútnak nem neveztethetik, sőt ezen vonal a gömöri vasipar és gazdászat érdekeinek teendő említett teljes szolgálatán túl, már a jelenleg kérelmezett alakjában is, két megalapított nagyfontosságú vasútvonalat kapcsoland össze és a mennyiben Miskolczfél, Rimaszombat, és Fülek felé a bányavárosokat és Oderberget érintve, nyugotot kelettel és délkelettel a legrövidebb után hozandja összeköttetésbe, industrial és országos volta mellett világfontossággal is bir. Pesten, 1868. ápril 14. A felső magyarossági, gömöri , iparvasut ügyében alakított választmány : gróf Andrássy Manó, Kubinyi Rudolf, Szontagh Pál gömöri, Szontagh Bertalan, Mocsáry Lajos, Keglevich Béla, Gömöri János, Volny József. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése máj. 27 én d. e. 10 órakor. Elnök Szentiványi Károly, jegyző Ráday László. A kormány részéről jelen voltak Andrássy Gyula, gr. Horváth Boldizsár, Eötvös József báró, Gorove I.Wenkheim B. dr. A mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Halász Boldizsár megjegyzést tesz a jegyzőkönyvre. Szerinte a jegyző Sulyok Mór képviselő lemondási leveléről azt írta, hogy az felolvastatott. Ez nem történt meg, de ő úgy fogalmazta a jegyzőkönyvet,mintha annak meg kellett volna történni , mert a háznak tudnia kell, mert mond le valamely képviselő ezen állásáról, azért határozatkép ki kívánja mondatni, hogy jövőre a lemondási levelek flolvasandók. Ráday László gr. jegyző köszöni a bókot, hogy ő a jegyzőkönyvet úgy vette fel, mint aminek meg kellett volna történni, de kötelességének tartja kijelenteni, hogy ő a tényeknek megfelelőleg fogalmazta azt, mert nem azt írta, hogy felolvastatok, hanem bemutattatok a lemondási levél. Bónis Sámuel az e fölötti vitát a házszabályok tárgyalására kívánja halasztatni. (Helyes.) Elnök bejelentvén a kérvényeket, Bujanovics Sándor mint a közp. bizottság előadója olvassa e bizottság következő jelentését : Jelentés: A központi bizottság tárgyalva a Poroszország és a vámegyleti államokkal kötött kereskedelmi és vámszerződést, az ahoz A) és B) alatt melléklettel és kiviteli vámtarifával, a C) alatti vámkartellel, és a Berlinben 1868-dik évi márczius 9-dikén felvett zárjegyzőkönyvvel együtt, annak tartalmát, és egyes vámtételeit, mint Magyarország anyagi érdekeire nézve az eddigi állapotnál kedvezőbbet, s a kereskedelmi és vámpolitika terén elöhaladást tanúsítót elfogadta, s jóváhagyás végett a képviselőháznak ajánlja. Tekintve azonban ezen kereskedelmi és vámszövetség alaki részét, különösen az abban és mellékleteiben használt czimezéseket és területi elnevezéseket, a közp. bizottság nem találta ezen czimezések és területi elnevezésekben Magyarország közjogi állását és államiságát, különösen pedig az 1867. évi XII. t. sz. 28-ik §-ban világosan körülírt dualismus és paritás elvét kife-