A Hon, 1868. október (6. évfolyam, 225-251. szám)

1868-10-09 / 232. szám

— (A z ág. hit­v. evangélikusok) tegnapi , conventjén az egyházi perrendtartást, a magyar evang. egyház szervezetet, az ev. egyház beléletét,­­ az ev. lelkészséget, pénzügyet és házassági kérdést­­ illető munkálatok kerültek szőnyegre s határozat­­­­ba ment, hogy azok a következő egyházi zsinatra j küldendő tagoknak kiosztassanak. E végből a javaslatokat tót és német nyelvre is lefordítják és , kinyomatják. — (A Lajos Salvator ezred) tisztikara ; hangversenyt rendez vasárnap Pesten a staniszlaui­­ égettek javára. — (A tanítók fizetésének) a városható­­­­ság és kormány által fölemelése s az altanítók szá­­­­mának megszaporítása következtében az elemi is­­­­kolák személyzetének díjazási költsége a jövő évi­­ budgetben 105,212 ft 95 krra határoztatott, tehát­­ 5600 ftal többre, mit eddig. Egy elemi tanító fize­­­tése és szálláspénze ezentúl 800, egy főtanitóé­­ 1300 ft lesz. Igen különös, hogy a reáliskola he­­­­lyettes tanárai csak 600, a rendes tanárok csak­­ 1200 ftot kapnak. — (A kecskeméti rabbi) ezelőtt néhány s­zóval biróilag felhivatott, hogy egy a sinagógában­­ tartandó izraelita eskületételnél interveniáljon. A­­ rabbi ez ellen oda nyilatkozott, hogy miután a zsi­­­­dók egyenjogúsítása ki van mondva, bírósági es­­küjök sem különbözhetik a többi honpolgárokétól. A városi törvényszék ez indokolást el is fogadta, de az ellenfél képviselője ez ellen perorvoslattal élt, s a királyi tábla,— mit is várhatni egyebet e czopf­­tól ?— elrendelte, hogy az eskütétel a zsidótemplom­ban a rabbi közbejöttével történjék, mint a­hogy azt a középkori barbár institutiók gyakorlatba hozták. Ez ellen a rabbi felfolyamodott a septemvirális táblához. Hogy ez királyi kollegája nézetéhez fog csatlakozni, kétséget is alig szen­ved.— Bírói szerve­zés, jöjjön el a te országod. — (A somogyi rablócsapat) szétrob­­bantása óta hir szerint ismét történt rablás Zalá­ban. E szerint a banda nem volna kiirtva. — (A budai váriakból) nem­régiben két franczia bronz órát loptak el. Sok keresés után az órákat megtalálták a Hermina téren, de a tettesnek még mindig semmi nyoma. — (Kolozsvár városa képviselőtes­­t­ü­l­e­t­e) a városi hivatalnokok fizetését fölebb emelte. Ezen határozat megerősités végett a mi­nisztériumhoz lévén fölterjesztendő, annak eszköz­léséért már több hóval ezelőtt a főkormányszék­hez tétetett át, honnan azonban, daczára a sokszori sürgetésnek,mai napig sem jutott el a kívánt hely­re. Mint H—k hallja, ezen végzés az illető főkor­­mányszéki hivatalnok asztalán nyugossza mély ál­mait háboritlanul. — (Egy 4 éves kis leány) Pozsonyban oct. 7. elveszett. Neve Hinterecker Hermina. Szőke hajú, kerek képű, kék szemű, rózsaszín batiszt ru­hája, tarka felöltője és szürke topánkája volt. Fü­lében kis kerek arany függönykéket viselt. — (Sárándon Bihar megyében) egy özvegy asszonyság házát sátoros czigányok kiás­ták és sok ágy- és ruhaneműt elvittek, de Till csendbiztos elcsípte őket. —■ (Az államvaspályán) a második sine­­két is megkezdték lerakni, s Czegléd és Irsa közt már le is rakták. — (Brassóban) három buzgó tanár egye­sült egy női képezde létesítése czéljából. dlt A bécsi kormány által mesterségesen össze­­állított d­a­l­m­á­t országgyűlés sept. 25-ei ülé­sében egy feliratot hozott. E feliratot közöltük, s mindjárt akkor kifejeztük abbeli meggyőződé­sünket, hogy az nem lehet döntő befolyással Dalmátia közjogi állására. A felirat beleegyezik a bécsi kormány törekvésébe: Dalmátiát végkép a cislajthaniai tartományok csoportozatába ol­vasztani, míg a dalmát nemzet, valamint mindig, úgy most is hangosan tiltakozik minden ilyen törekvés ellen. A dalmát nemzeti párt óhaja : Dalmátiát Szent István koronája alatt látni mi­előbb. Ily értelemben szólal meg egy hang Dalmatiából ma a Századunkban, a feliratot ér­vénytelennek, semmisnek nyilatkoztatva, mert nyílt, s még el nem intézett kérdéseket bevégzett tényekül állít fel, s a feliratot sértőnek ne­vezi az uralkodóra nézve, mert esküszegést téte­lez fel a magyar király részéről, ki a korona t­e­­rületének épen tartására meg­esküdött. Czikkíróval mi is azt tartjuk, hogy ő felsége e feliratot elfogadni nem fogja, és hogy a bécsi hivatalos lapok ábrándjai beteg lélek álomlátá­sai gyanánt fognak elenyészni. A magyar kor­mány, hisszük, már megtette, vagy ha nem, hát mielőbb megteendi a lépéseket és felhasználand­­ja befolyását, hogy a feliratnak, mely nem a Dalmát nép bizalmának a kifolyása, csupán annyi érték tulaj­donitassék a trón előtt, a­mennyit megérdemel. Felhasználja czikkíró ez alkalmat, s felhívja a magyar államférfiak figyelmét Dalmátia egy­bekapcsolására. Óhajtjuk, hogy az ily felszóla­lások minél gyakoriabbak legyenek s ismétlőd­jenek mindaddig, míg e felszólalásoknak kívánt eredménye nem leend. — Auersperg Adolf még nem minisz­terelnök, de valószínű, hogy az lesz. Az alkudo­zások valóban folynak, azonban a tegnapi hírek, melyek a herczeget m­ár is mint miniszterelnököt emlegetik, koraiak. — Prágában ma nyugodt minden, de félnek, hogy holnap már nem lesz az. Pilsenből távírják, hogy falragaszok hívják fel a munká­sokat egy újabb meetingen való megjelenésre. A meeting Homolka hegyen lesz. A falragaszo­kat a hatóság letépette és intézkedéseket tett a gyülekezet megakadályozására. — Rauscher érsek ellen egy röpirat je­lent meg, melyben a szerző ezen középkori ba­bonás eszméken nyargaló vén papnak illő erős hangon megmondja az igazságot. Az érsek ur azonban — ámítás lévén a­­ kenyere — irtózik az igazságtól és sajtóperbe fogta Winklert, a röpirat érdemes szerzőjét. A tárgyalás tegnap volt s mint bécsi táviratok nagy örömünkre je­lentik, a törvényszék teljesen fölmentette a vád­lottat. A közvélemény roppant helyesléssel fo­gadta az ítéletet, mely a felvilágosodás haladá­sáról és a józan ész győzelméről tesz tanúbi­zonyságot. Galacz, oct. 3. A moldva-oláhországi ma­gyarok állapota sokkal figyelemreméltóbb és elhagyatásuk sokkal kevezebb, mintsem a ha­zafi kebel megdobbanás nélkül fordulhatna el t­őlök. Moldvában a legújabb egyházi számítás sze­rint mintegy 52 ezer állandó lakos magyar van s mintegy 12 ezer költözködő, kik részint ke­reskedés, részint jobb sors keresése végett jön­nek át a havasokon Erdélyből, s a Dunán le Ma­gyarországból. A moldvai állandón itt lakó ma­gyarok még Árpád, vagy ha biztosabb történel­mi feljegyzésnek adunk hitelt, Mátyás vagy Zsigmond alatt költözködtek ki, mint a magyar koronához tartozott a természet áldásaiban gazdag országba. Valaha többen lehettek és vol­tak kétségkívül. Sok falu, mely ma is magyar nevet visel, elvesztette nemzetiségét, vallását s beolvadt a nagyobb román elembe feltart­­hatlanul. Moldva magyar lakosságának fele része sza­bad földbirtokos nemes, mintegy fele jobbágy és egyformán viselik az ország minden terhét a románokkal. Viseletök is alig üt el amazokétól, kivé­vén, hogy földjeiket századok óta jobban mivelik s úgy szólván kivált előbb e részben tanítói voltak a román földmivelőknek. A mold­vai magyarok nemcsak szétszórva, de egész falvakban laknak, leginkább termékeny völ­gyekben. Vallásukra nézve, habár minden figyelmes vizsgálat daczára még egészen ki nem bizonyult, úgy látszik, hogy egykor nagyrészt Húsz tanulmányát követték. Most szá­zadok óta mint a római egyház hívei ismertet­nek, egyedül egy ref. egyház lévén Szászkuton. A római egyházak száma 22 körül van, melyek­hez van csatolva a majd kétszázra menő leány­egyház, úgy hogy a római kath. lelkészeknek mértföldekre kiterjedő egyházi körük van.Hajdan mint a régibb egyházi névtárak mutatják, jóval több volt a leányegyházak száma. De mióta a magyar római kath. papok kiküszöböltettek s helyükbe olasz missionariusok bocsáttattak egye­nesen a pápai széktől, a nemzetiség halálával a vallásos élet tüze s a hívők száma is nagyban fogyatkozott. Falvakat lehet találni mai nap olyakat, kik vagy félig vagy már egészen is eloláhosodtak, vagy épen a szinte nagy számmal lévő oroszok közé olvadának. Vesztett, nagyon sokat vesztett a nemzetiség, vesztett a római kath. egyház. A szászkuti egyetlen ref. egyház is már csak­nem végkép elpusztult, s a legközelebbi években alig sikerült azt e kicsiny vázt a szegény ma­gyar ref. missionariusnak megmenteni. A római egyházakban olasz papok működnek, kettőnél több — és a magyar elszórt töredék pusztul s iskola nincs. A magyar falvakban tömegesen lakó magya­rokon kívül évről évre többen vándorolnak ki a Moldvával határos Edrélyből. Csak Galaczot említjük, melyről biztos tudomásunk van, hogy ott évenkint 6—8000 magyar keres élelmet, ró­mai kath. és prot. egyiránt. Az oláhországi magyarok egészben kiköltö­­zöttek, nem mint a moldvaiak századok óta ott lakók. Az Oláhországba jöttek leginkább mes­teremberek , reformátusok, róm. katholikusok. Egyházuk van Brailában, Bukurestben, Ploes­­ten, Krajován; a reformátusoknak a bukuresti 1817-ben alapitottan kívül Pitesten, Ploesten, mely már a szegény ref. missió munkája. Az oláhországi magyarok létszáma mintegy 26— 28 ezer s igy a két országban lakók megköze­lítik a 100 ezert. Ezek is pusztuló félben vol­tak csak nem rég is, most a figyelem feléjük fordulván, örvendetes előhaladást tesz­nek nemzetiségük, hazaszerelmök és erkölcsük külföldön is megőrizésében. Galacz, Braila, Bukarest, Ploest, Krajova, Pi­­test a főbb helyek, hol számosabban vannak magyarjaink ; de egész Oláhországban mindenütt találni magyarokat, kiket megmenteni csak a magyar egyházi és iskolai élet felkarolásával lehetséges. — Ez akadályozza ott a s kiszállin­­gózók erkölcsi pusztulását és a magyar nemzeti­ség enyészetét! Karoljuk fel ez ügyet! legközelebb mint e bajon segitni törekvőt: a moldva-oláhországi ref. magyar missiót, mely névben foglaltatik a ma­gyar nemzetiségnek ott gyarapodása, ha már a további kivándorlást akadályozni nem lehetne. Külföld, Spanyolország. A spanyol minisztérium valószinüleg így alakul meg: Ri­vero, igazságügy, Ruiz Zorilla, belügy, Sagasta közmunka, Ayala gyarmat, Lorenzana állam, Figuarolas pénzügy és Topete tengerészügymi­­nister. Serrano egy beszédében ezt mondá: „Tartson a nyugalom, ne csökkenjen a bizalom, és a nagyszerű látvány, melyet már Európa bá­mul, ne legyen félbe szakasztva. A sereg egy­sége és fegyelme, a néppel való testvéresülés és a hazafiság be fogják végezni a forrada­lom mű­vét, egyaránt kikerülvén a reactio impulsusát és azon hitelvesztést, mely a rendetlenségből szár­mazik.“ Serrano több előkelő egyént fogadott el, valamint a testületek küldötteit. José Oro­­zaga Párisba ment. A kormányban Rivero, Sa­gasta és Figuerolas democrata. A „Liberte“ a „Times“ és „Daily News“-nak Madridban már van levelezőjök. Octóber 3-án este 10 kerületből 4 ben már megvolt a választás a juntára és a progressista párt van többségben azokban. A katonákat mind a kaszárnyákba helyezték el, sem katona, sem rendőr, sem gensdarme nem mutatkozik. A nép tartja fenn a rendet. De azt mondják, hogy ez a katonáknak nem tetszik és hogy zúgolódtak. Ezért a junta, hogy sondálja a katonák han­gulatát, rendelte volt el az ünnepélyen való be­­filirázást és hogy Serrano elébe menjenek. Azt beszélik, hogy Serrano és Escalante, Prim hadsegéde közt összeütközés történt, mit sokan előjelnek tekintenek arra, hogy Prim és Serra­no közt is szakadás lesz (ezt a reggeli táviratok szépen megc­áfolták); annyi áll, hogy ez a párisi börzét zavarba hozta. Olozaga magatartásáról sokféle vélemény van. A „Köln. Zigu-nak azt írják, hogy Prim és Olozaga közt szakadás van, melyet ez áthidalni nem hajlandó,habár elég okos volt, hogy a forradalmi mozgalom alatt azt nem hozta napfényre, különben Országával vagy a nélkül alakulandó ideiglenes kormány már­is kötelességének ismeri mentői elébb egybehini az alkotmányozó gyűlést, mely Spanyolország sorsa felett véglegesen dönteni fog. Az interreg­num alatt semmi jelentékeny változást nem tesz és az anyagi rend fenntartására szorítkozik. A forradalomnak egy új hive is akadt Monban, a spanyol követben. Ugyanis midőn tiltakozik az

Next