A Hon, 1869. július (7. évfolyam, 148-174. szám)

1869-07-01 / 148. szám

■I 148. szám. VII évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1869. Csütörtök, julius Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Bmlaposten házhoz hordva reggeli és esti kiadás egyii'.t: 1 hónapra ....................................................2 frt. 8 hónapra . • • ■ • . • *> n ti hónapra .................................................12 r Az esti kiadás különkiildéseért felultizetés liavonkint......................................................20 kr. Az eló'íizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a lfő első napjától fog számíttatni. Előfizetési felhívás a kővetkező lapokra : POLITIKÁT ÉS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek-ten Beiktatási díj: 7 hasábos ily féle betű sora Bélyegdij minden be gtatásért Terjedelmes hirdetések többszöriből *‘ lett kedvezőbb föltételek alatt vét tn Nyilt-tóri 5 hasábos petit sorért . : SBP"“ Az előfizetési- és hirdetméi kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető lemény a szerkesztőséghez intézend Bérmentetlen levelek csak isti fogadtatnak el. ezektől HON Ac esti kiadás postái, küldéséért, felülfizetéu l Fr. Lloyfl •i ii V, évre évre 1 hóra h kr ft kr ft kr 12 — 6 — 2 — i külön i 80 — 90 — 30 Rutin­pesten 10 — F> — 1 70 p Adtán 11 5 50 1 90 r. H — 1 50 — — I 2 1 — 40 Szándékosan nem akartam hozzászólni ehez a szomorú Irányi-Horváth Boldizsár féle vitához, gondolva, hogy úgy is elég- nagy a zaj ebben a tárgyban, ne szaporít­sam még én is; hagyjuk pihenni azt, aki már halott, s ne exhumáljuk a vele együtt eltemetett keserűségeket; hisz van a nem­zetnek elég szabadságmartyrja, ha azok­nak elsiratását a csendes családi szentély­re hízta, hízza ezt is arra. Azonban maguk a kormány hívei oly tapintatlanok, hogy nem engedik ezt a szomorú ügyet elalunni; újra meg újra rákopogtatnak a koporsóra s vádolnak egy embert, aki már nem tud felelni; s készítenek politikai zászlót — egy szem- íodélböl. Most már deputatiókat küldöznek a megbántott miniszterhez, s a miniszter oly gyöngeszivii,hogy meghatottságában egész familiáris revelatiókat tesz a küldöttség előtt; s midőn magát a becsület mártírjá­nak mutatja he, az ellenzék egész töme­gét vádolja, hogy a megtámadott becsü­letnek igazságot szolgáltatni nem akart. Miután ezzel a váddal az egész pártot sújtják, s miután vannak, akik nem értik tisztán a kérdést, kénytelen vagyok e na­gyon került tárgyhoz hozzászokni. Hogy Irányi Dániel képviselő a háznak egy tagját oly kifejezéssel illette, mely azt megsérté, azt mi is mind roszaltuk; akár­ki lett légyen a megsértett képviselő, an­nak elégtételt szolgáltatni tartozott a ház. Nem kérdés : miniszter volt-e a megsér­tett ? jó barátunk volt-e ? Sértett volt. Meg­kell torlani a sértést. Mi a megtorlása az ily sértésnek ? El­nöki rendreutasítás. Csekélység ez? Nem, uraim. A nemzet képviselöházában a vá­lasztott elnök által rendreutasittatni a leg­érzékenyebb, a legmagasabb fokú bünte­tés oly emberre nézve, ki a büntetést a lelkén keresztül érzi. Ez megtörtént; helyesen történt; a ház teljesítette a maga kötelességét. Tavaly is történt épen hasonló eset. Egy képviselő a politikai martyrok emlé­kezetbe hozatalával érintette magát a ki­rály személyét. Az elnök rögtön megdor­gálta érte, és a ház megnyugodott a dor­gálásban, és a kormány nem kívánt még Az előfizetési dij az illető lap ezitne alatt. Pestre az „Athenaeum“ kiadóhivatalába (Barátok 'ere 7 dik szám) iutézendők. PEST, JUNIUS 30. I más büntetést, is a hevétől elragadott szó­nokra ; és Gajzágö Salamon nem indítvá­nyozta g mentelmi bizottság kiküldetését ellene; — és mind ezt nagyon helyesen tette; mert a ház rögtön teljesité az elég­tételadást , elnöke által rendreutasitatta a szólót, a mi szerintem súlyosabb bünte­tés a markalis kétszáz forint lefizetésé­nél, a börtönnél és a bilincsnél is. Midőn azonban a kormánynak egy tag­ja sértetik meg, akkor a kormány és párt­ja nem tartja elég súlyosnak azt az elég­tételt, a mit a törvény kiszabott, s a mivel meg kellett elégedni minden képviselőnek, meg kellett elégedni magának a királynak; hanem valami különöset kíván. Elébb rend­kívüli, még pedig visszaható rend­szabályok alkotását indítványozza; mitől szerencsére Deák Ferencz elfordítja a ház figyelmét, azután pedig a ház megszavaz- tatását indítványozza a roszalás kérdé­sében. A balközép egészen correct nézpontot foglalt el, midőn azt kívánta, hogy a kér­dés ez legyen: »jegyzőkönyvbe vétessék-e az elnök által végrehajtott rendreutasítás, vagy nein?“ — de a kormánypártnak nem az kellett: a kormánypárt a fölött akart bennünket megszavaztatni: kinek akarunk igazságot adni a szomorú Böszörményi ügyben: Irányinak-e, vagy Horváth Boldi­zsárnak ? Én pedig részemről sem az egyiknek, sem a másiknak nem adhatok ez ügyben igazat. Iráuyiéknak azért nem, mert azon pás sustr melyért Böszörményi elítéltetett Kossuthnak első leveléből maga Böszöil ményi kihagyta; hozzám a „Hou“-ba leendő közlés végett, a levonat már e k i t ö r 1 ö 11 sorokkal küldetett meg ál tala; tehát midőn a második levélben e ismételt sorokat benne hagyta, annak köj vetkezményeit a legvilágosabban kitt maga előtt. Volt bátorsága a követkéz ményeknek neki menni. Tisztelet a bátor-*’ Ságnak. De a kormánynak sem adhatok igazat, hogy az elítéltet a börtönben engedte meg­halni. A mi a törvényességet illeti, e szem­pontból az igazságügyminiszter eljárása egészen correct. Engedte a törvényes ügy- folyamot lejárni a maga utján: választott esküdtszék ítélt; autonom municipium gondozta az Ítéletet; a kormány a kezét sem tette rá. Rideg igazsággal, kőkemény törvényességgel történt minden. De én ily kérdéseknél megtudnám bo­csátani egy miniszternek az incorrect en gedékenységet. Az esküdtszék kimondta a , vétkest*, a biró ráolvasta a törvényt; — de a ni- niszternek tehetségében állott a kegyelem ajtaján megnyitni a börtönt. Azt mondja, hogy az elitéit nem akart folyamodni kegyelemért. Hát honnal ve szí a miniszter ur a férfi jellemekrál való fogalmakat, ha azt hiszi, hogy a szabad szó bajnokai kegyelemért fo 1 y am o d n i fognak? Azt hiszi, hogy megölheti valaki magát lelkileg azért, hogy a testét megmentse? En is voltam a szabad szóéit elítélve, törvénytelen kormányközegek által, kivé­teles rendszabályok szerint; én is megtil­tottam minden rokonomnak, barátomnak, hogy értem kegyelmiért folyamodjék; és az akkori absolut koimány férfiúinak volt bátorságuk már az első hónapban ajánlani ö felségének fogságon elengedését, s ki­tettek a börtönből, mm kérdezve, elfoga­dóimé a kegyelmet vagy sem ? Es a mig fogságbm voltam is, a kato­nai kormány mindéi közege igyekezett előzékenysége által uentül inkább enyhí­teni a büntetést. Ebien Böszörményi az alkotmányos közegei részéről ugyan nem részesült. Tavaly odóber utolsó napján voltam öt meglátogató. Régóta hideg, fa-j gyos napok jártak, ts az ö börtönében/ egy a phtysis utolsó stádiumában levő bc- teg szobájában még sem volt kályha bei téve, minden sürgeés daczára; későbbj ugyanazt a beteget átették egy földszinti\ dohos, nedves speluntába, a minőben ha egészségügyi rendőrségünk volna, embert nem hagynának laka. Mindezekről pedig,- az igazságügymi­niszter nem tehet, mert Pestviiros börtön- rendszerébe, annak autonom jogai mellett, bele szólója niics ; az igazságügyminisz­ter teljes jog, ilkotmány. és törvényesség- szabályai szennt járt el; hanem minden jog, törvényesség és a Ikotmányosság glori- | ájánál fényesebbé tenné homlokát egyetlen egy csillámf a gncziának. S ha a félor­szág küldötbégei fogják is fülébe han­goztatni : „igazad van!“’ nem leend oly megnyugváia abbai. mint ha egyetlen szócska sujná neki azt: „szived van.“ Nagyon igazsig«s volt, azt elismer­jük ; azért Irányi ved át rendreutasitandó- nak tartotuk; de amidőn azt is meg akar­ta tudni, retszik-e a háznak e rideg szi­gor? aklor 423 tag közül 203-tól hallott igent; atöbbi hal Igatett. Mostcsak arra kér ük még a miniszter urat'és küldöttség szervező'pártját, de vi­szont fsélsö baloldali •jii\ mainkat is • cii" i gedjél már ez ügyet halottaiban elnyu­godni. ne ássuk fel aí eltemetett bajokat, vár íeáuk élő baj is eég. Jókai Mór. = I)a 1 mátiábó 1. A. cattarói, ragu- zii, s budnai szenek egy bizalmi fél-fi­atból álló választmányt íeveztek ki, hogy ez tisano mellett, a küzelebd napokban egy nip- gyülést szervezzen. A meding czélja egy kér­vény szerkesztése azon célból, bogy Dalmatia izlávjainak erkölcsi és aiyagi fejlődése szem jontjából a népiskolákkal és elemi tanodákban egyen a tanítási nyelv i szerb-horvát nyelv ; ovábbá, hogy a dalmátia ifjúság vétessék fel a iumei es. kir. tengerészet akadémiába s hogy zégiil a matrózok commmdo uyelve legyen a izerb horvát, miután ezslc legnagyobb száma Dalmátiából jő. = A katonaságnak az aratási idíí ilatt szabadságolása Horvátországra s kiterjesztetett. A hadügyminiszter egy intéz- :edése folytán a Horvábrszágban elhelyezett sapatok „fölösleges coningense“ is elbocsát- lató aratási munkára. = Ismét a cseh ki egyezkedés. Egy irágai lap azt írja, hogy valamelyik osztrák ainiszter ismét talált fel egy u j modust a cseh ^egyezkedésre vonatkozdag. Taafenak, az osz- rák miniszterelnöknek tilajdonitják, hogy kü- jnösen szivén hordja a csehek dolgát, s hogy a kormány végre tisztába jöjjön ezen „duzzogó el­lenzékkel“ is. Taaffe, — hir szerint — Beust báróhoz ment Dasteinba, — értekezendő a cseh t (egyezkedésről. E kiegyezkedés bevezetését az képezné, hogy a cseheknek admiuistratió tekin­tetben, ugyanazon concessiók tétetnének, me­lyekben a lengyelek részesültek. Különben az ilynemű .administrativ utón“ nyújtott concessiók által nem sokra megy a kor­mány a csehekkel, a mint nem ment semmire a lengyelekkel. Mig ellenben a törvényhozás utján nyújtott concessiók több megnyugvást, és min­denesetre békitlékenyebb szellemet eredményez­nének. / Galanterie ezikkek. í — — A bécsi Tagblatt ir ja : Holnap, jul. 1-én, adják el a batárörvidéki er­dőt. A hivatalos tudósítás a követke zö napokban tétetik közzé. A cislajthán minisztérium már be­leegyezett az eladásba. Hozzá tehetjük, hogy a magyar osszággyü lés is. Csak igy tovább! — —- Gróf Festetics György oldalas mnisztr urnák is kezdenek már fűteni, még­pedig kellő szomszédságában: a jobboldalon. A „P. L.“ fölvetette azt a kérdést, hogy tulaj donképen minek is nekünk ez a miniszter. Pusztán rendjel- és kutyabör-osztogatásért kissé sok egy szegény országtól annyi pénzt kidobni, a mennyibe ez a minisztérium kerül. Tyhü, felfortyan erre a „Pesti Napló“ s ki­mutatja, hogy milyen fontos minisztérium ez a Festeticsé. Azt mondja, hogy a fejedelem ennek a mi­nisztériumnak az utján érintkezik a többi mi­nisztériumokkal, ha vagy felvilágosítást kíván nyerni, vagy utasítást adni. Ez a legrövi­debb ut. A magyar kormány ennek a minisztérium- | nak az utján érvényesíti befolyását a külügyre, ha a fejedelem nincs Magyarországon. No a mi az elsőt illeti, tán megengedi a „P. N.“ hogy mégis rövidebb ut valamivel, iia a fe­jedelem egyenesen érintkezik valamely minisz­tériummal, mintha azt egy más minisztérium közvetítésével teszi. A másodikra pedig az a megjegyzésünk, hogy a magyar minisztérium talán közvetlenül is érintkezhetik a közös kül­ügyminiszterrel. Ezt nagyon hajlandók vagyunk hinni, mert ha posta és távirda nem lenne is, a „P. L.-4 azt állítja, hogy van : akkor sem tudnék megmagyarázni, hogy Andrássy gróf miért la­kik hát féllábbal Bécsben, mikor ott van Feste­res,’a ki érvényesíti a magyar befolyást a kül- ligyekre ? Nem ér ez a ministerium ez idő szerint sem­mit. 1848-ban volt értelme, mert ennek a res- sortjába tartoztak Magyarország s az osztrák örökös tartományok közt esetről esetre felmerülő közös ügyek. Most ezekre delegatió vau. Luxus nekünk egy functióra két ily drága or­gánum. Törüljük el tehát a király melletti ministeriu- mot. Vagy — ha már olyan nagyon ragaszkod­nak hozzá, nem bánom, töröljük el hát azt a másikat, a — delegatiót.------Ugyanebben az ügyben hozza fel a P. N. hogy lám milyen nagy demokrata ez a Festetics : ötszáz folyamodó közül csak egynek ad rendjelet! Hát minek annak az egynek is ? A minister ur senkit sem tesz különbbé az ordójával, mint előbb volt és táplálja a hiúság vásárát s azon­kívül ötszáz közül egyet kitüntetvén (ha úgy kitüntetésnek veszi a jámbor) négyszázkilencz- ven kilencz iránt gyöngédtelen, vagy plane igazságtalan. Meglehet, hogy épen ennek a rendjelosztoga­tásnak a kifolyása az is, hogy ö excellentiáját most már egynémelyek az októberi diploma keresztatyjával, gróf Eszterházy Mórral szeret­nék helyettesíteni, a mint egy lap írja. — — Ez a. czim- és rendjelláz epi- demikns kezd lenni mint a cholera. napjan / í Monsieur Schneider, a franczL ; i-vényi ■ test elnöke, komolyan megapreheno \* -­ónra, hogy ez Monsieur Dávidnak,i frauezia ff. I vényhozó test alelnökinek legion d’h nneurt Lüi dött. Be is adta a lemondását, i Hanem Napóleonnak több esze v öt- • gi: gyarázta neki, hogy ne bolondozzon ilyen Iba szontalanságérP“ s az elnök megnu raJt Országgyűlési levele 1. Pest, jun. s A mai javaslati vitát P e r e z e 1 la (• ez- j óette meg, még pedig saját szerencsét oly álmosan, hogy beszéde végén uag) ; > ,ö rüségünkre ö maga is elaludt. Különbé: »ievri • ebet czáfolgatá a Böszörményi ügyben Diet rieh nem volt jelen, de biztosíthatj a vesztett semmit. Móricz Pálnak, ki reá a baloldai >v,*zéról következett, épe« kapóra esett ez álrnc be nek egy argumentuma, mely a közveteti í j tások ellen szólt, s azonnal feltette az m kér­dést, hogy hát a delegatió bogy t Perczel B. urnák? Különben igen élénk beszé­dében védelmére kelt még a jelenben vála>/?ási alapon álló bíróknak is. R ó n a y Jáczint, e derék tudósunk » • ’ történeti értekezést tartott azon változások’ u. melyeken megyei szerkezetünk átment, Etm ■ dá, hogy elébb igazi vármegyéink, vagy védelmi megyéink voltak az Árpádok ,.i ■ - majd democrat megyéink mintegy 150 ezután aristokrat, s végre autonom meg) u jöttek létre. Ez mind szép, csak azt nem u juk kitalálni, miért ne lehetnének, demokr u autonom megyéink. Különben ő az ángol i súgok bámulója; úgy hogy még a jury teendőn [ is örömestebb bízná meg ezt. A jobboldalon Hoffmann Pál emliteud még, mint kinek beszéde legtöbb anyagot .<■: szolgáltatni mulatságos czáfolatokra. A balon Nyáry Pálon kívül, ki igen jelen tékeny és ezúttal még alakra is jeles bes/> \ ben a „modern“ államok czivilizátoraival lődi népszabadság követelményeit állitá t glil pedig a megyékről szólt nagy emelkedett­séggel és igen melegen; még csak b. Sin i Lajos beszéde tlint föl, ki az előtte szólók eb tans czáfolata után, azt tanácsolá az igazság ügyminiszternek, hogy hallgasson mostis, ufo már két ízben a közvélemény szavára s m hontíusitási és katonai bíróságok kérdi •; c tette, vegye vissza ezen törvényjavaslatát is Péchy Tamás és Salamon csinos beszéd üv) a tér szűke miatt nem szólhatunk. Ugyant . ­bői még kevesebb helyet szentelhetünk a lóbb jobboldali beszédeknek. Csupán az az egy megjegyzésünk vau hogy midőn a türelem annyira kifogy már h< a képviselők négy-ötöde elhagyja a terme ta­lán jobb lenne az ülést berekeszteni; vág) dig tizenkét órakor negyed vagy félórai g, l m- tét tartani. Országgyűlési tudósítások A képviselőim/. XXXIX. ülése jr 30 (In ti. e. 9 órakor. Nyáry Pál szerint : A tjavaslatok ti sánál a törvényhozásnak mindig fotel kell lenni arra, hogy vájjon a tjavaslat körében marad-e, és vájjon nem megy-e körén túl, nem vág-e be az alkotmányi ba; mert ha e tekintet mellöztetik, megtörténhetik, hogy alkotni fogunk két, melyek a közjogi vagy opportun, i- pontból igen helyesek lehetnek, hanei hibájuk meglesz, hogy azok által rei vetköztetjük saját alkotmányunkat 1 y és eredeti alakjából. Ezt nem ö gondot: < kigondolták a világ legnagyobb, ví gyobbá leendő államában, melyben n azon módot is, hogy miként ne legye gyalá u tettei íü ägu annaK jog# vényé son kis en Ki ebéből ki/ est íegna* iicUTd.-v. TARCZA. A kőszívű ember fiai. Regény hat kötetben Jókai Mórtól. Negyedik kötet. (Folytatás.) k i haldokló arezát valami tüzpir futotta át e valomásnál.- Mindent elmondok neked. Idom rövid. Meg kel halnom. Titkomat nem bízhatom másra, min egy nemes emberre, a ki azt megérti, és iuegrzi. Ellenséged voltam. Most mar minden­kink jó barátja vagyok. Még a férgeknek is. Te ész, és győztél. Kötelességed ellenfeled ka- gyonányát elfogadni. —Elfogadom : igéré Richard. — Tudtam azt, azért hivattalak. Tehát halld meg, 5 mit rád bízok. Nekem van egy fiam, kit én soh sem láttam s már nem is fogok látni. Anyjaegy előkelő hölgy. Hogy kicsoda t azt meg fo od tudni az iratokból, miket tárczámbau találszlEgy szép, egy szívtelen hölgy. Fiatal hadnag- voltam mikor megismerkedtem vele. Mindaktten könnyelműek voltunk. Atyám még élt, s ndiem megtiltotta a házassági összekötte­tést, a ni egy nő önfeledését orvosolta volna. Mindég). Azért még sem kellett volna neki a szivéből kiszakítani egy darabot, s azt kihajíta­ni az utczára. A leány, ki Isten és természet előtt nőm volt; elment anyjával utazni, s midőn vissz9:" i i•!*<• , v c a! annyit tudtam meg, hogy a veszendő lélek, a kivel megszapo­rodott a fölösleges lények száms a világon — fiú. — De hogy hova lett, hol dobták el idegen földön ? azt nem tudtam meg. Később magam vivtam ki magamnak állást á katonai pályán ; apám is meghalt,önálló lettem. És Istenemre, nőül vettem volna azt a hölgyet, ha meg tudja monda ni, hol van a fiam ? Untalan ostromolt levelei­vel. Találkozást sürgetett. Esküdött. Minden unszoló iratára csak azt feleltem : „találja ön meg gyermekemet.“Kegyetlen voltam hozzá. Me­hetett volna nőül máshoz, akárhány kérője akadt. „Én megtiltom neked, hogy férjhez menj!“ — „Hát végy nőül magad.“ — „Találd meg gyermekemet.“ Kínoztam. De nem volt szi­ve, a m e kint igazán érezte volna. Azt mondta, nem tudja, hova lett? Mert nem kereste. Mert úgy iparkodott azoknak a piczi gyermeklábak­nak a nyomát betakargatni a homokban, hogy vissza ne találjon hozzá sem ö, sem más. — De én mégis rátaláltam. — Éveket töltöt­tem el a keresésben. Egyik lábanyomocskáját, a másik után fedeztem föl. Itt egy keresztelő leve­let. Amott egy dajkát, — egy iratot, egy piczi fökötőcskét ; egy élő tanút; még utolsó nyomá­ra is ráakadtam. Ennél a nyomnál meg kell állnom és meghalnom. A kemény férfi keble úgy küzdött nehéz gon­dolataival. Abban a kemény álarezban mélyen érző szív lakott. Richard figyelve gyüjté min­den szavát. — Bajtárs, szólt a haldokló vitéz, add keze­det rá, hogy te elmégy odáig, a hova én már el nem jutok. Richard odaadta kezét a sebesült ellenfélnek. Az ki ueiu bocsátá azt többet. — Tárczámban meglehd az iratokat, a mik utasítást adnak, hol kell keresned a személye­ket, a kik tovább vezetnek. A gyermek legutol­jára egy pesti házalóuö gondjára volt bízva, ezt egy bécsi zsibárustól tudtam meg. Pesten nem találtam a nőre, me t Debreezenbe költö­zött át, valamit szállítót a ti kormányotok­nak. Oda én nem mehrttem. De megtudtam, hogy az a nö kiadta a gyenneket valahova dajka- ságba. Hogy hova? Azt egyedül ö tudja. Hanem cseléde tud felöle még aniyit, hogy az a falusi dajkaasszony, kinek kerejetmódja ez, gyakran eljárt az asszonyához veszjkedni, a miatt,hogy az élelmezésre fizetett összeg nem elég: nyomorú­ságos, a gyermek rongy« és éhezik. E szóknál görcsösen sioriták meg a haldokló újjai Richard kezét. A gyermek rongyos és éhezik. — Azt mondja, pedig igen szép gyermek: néhányszor elhozta a dajka nö, hogy bebizo­nyítsa, hogy még él. Palvicz Ottó szemei megteltek könynyel. — A bázalónö miudig megnézte a gyermek mellét, azon egy szeder alaku anyajegy van ; hogy meggyőződjék azonosságáról. Á gyermek nyakán egy zsinóron kettétört rézpénz fele csho&; másik fele az anyjáuál van. — Ha még el nem hajította azt is. — A gyermek rongyos és Cfiezik. És már bá­rom éves. A zsibáiusnö cselédje irgalomból ad ueki fekete kenyeret; a zsibárusuö irgal ómból fizeti csekély tartásdiját, s a dajkanő K ye- lemböl tartja, mert anyja rég megfélefo.t z: ró­la. — Bajtársi a föld -da'; is minek a v *,<•<,. nek a sírását fogom 1 —-Nein for si mi, lé v imi-tt — Ugye bár ? Te fölkeresed öt ? Pénzemet, mit tárczámban találsz, biztos helyre fogod ten­ni, hogy a mig felnő s kenyeret tud keresni, meg ne haljon éhen. — Én fel fogom őt keresni és gon dóm alá ve­szem. — Megtalálod irataim között a felhatalma­zást, hogy nevemet viselje. De azt ne tudja meg soha, hogy én ki voltam? Szegény katona vol­tam. Add öt valami becsületes mesterségre: Ri­chard I — Légy nyugodt, Ottó bajtárs: én fogadom neked, bogy úgy fogom öt tartani, mintha test­vérem gyermeke volna. Palvicz arczán az öröm rángó görcsei jelen­tek meg. — Te megígéred. Meg is tartod. Akkor ne­kem nincs mit várnom ide által. Alt milyen jól esik ez az égés a fejemben. És azzal elkezdett dalolni. A láz erőt vett már rajta, s rohamai ki­forgatták lelkét eddigi gyökereiből, s akkor dalolt, mint egy örült, gassenhauereket, ope­rákat. Mikor aztán a lázroham perczuyi csendet ha­gyott, akkor ismét okosan beszélt. — Mert látod; vau a kínnak bizonyos foka, a mikor az már jól esik. Ricbárdnak rettenetes volt a haldokló küz­delmét nézni; egy baldoklygf, ki az ö kezétől esett el. De nem hagyliattá ' ott, mert az fogta a kezét; s midőn Richard ki akarta azt vonni kezéből, mint vas kapocs szorultak össze a hal- ’okló ujjai s öijöiigő humorral monda : '<•' * T? el akarnál most innen osonni ? Nem tew/lk j látvány ? Nem úgy bajtárs. Ha megöltél, nézd végig, hogyan halok nuld meg, hogyan kell majd neked is jársz, mint én, vonaglani, nyavalygaui, pékét fintorgatni; fogakat csikoritani És ismét dalolt , hogy azt bor < hallani. A nagy kinzómester egy egy perc- nyugtot hagyott ueki; olyankor halk — Csak félczipöcske van a lábán kének! Erre ismét zihálni kezdett a keble. Egyszer aztán nagyon elcsendesült. Sz deit mélyen lehúzta szemeire, arcza meg,- naglani; mély, csendes, nyugodt hangon meg Richardot. Egészen magánál látszott — Hanem . . . bajtárs ... az a titok neked átadtam, egy nö titka . . . Becsül '( , mondd nekem,hogy e nőt el nem árulod se Még fiának sem mondod meg anyja név* Rósz nö ! De titkához csak a simák van hova én lemegyek. Richard ünnepélyes meghatottsággal \ szolt : — Becsületemre fogadom azt. E szóra a csuklóját szorító kéz még ke nyebben zárult össze; az az elkomolyult, padt arez azokkal a leránczolt szemöldökök azokkal a kőmerev szemekkel még sokáig zett szemébe ; mig egyszer észrevette, hog* a kivel szemközt néz, akivel kezet szőrit egy halott. Úgy kellett az orvosoknak erőszakk teni Richard kézcsuklójáról holt elleufi! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents