A Hon, 1869. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1869-09-16 / 212. szám

212. szám. VII. évfolyam. adás. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ^ 2 (i­t. 3 hónapra 8 hónapra .... . . ft „ Az esti kiadás kül­önküldéséért felülfizetés havonkint............................... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ES KÖZGAZfi^SML^EK^. -L Fest, 1869. Csütörtök, szept. 16. *TSzerkesítés! iroda : Ferencziek-tere *7. sz. Beiktatási dij: * 1 hasábos ily féle-betű sora . . . ( kr. Bélyegd^) minden be gtatásért .­­. . 80 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás m­él- t&tt kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos pofit sorért . .' 25 kr. Az «18fífcete«t- ez hirdetmény - dij a lap ij kiadó-hivatalába kilillenne. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghezditéeendő. Bérmentetlen levelek­ csak ismert keséktől fogadtatnak eL Előfizetési felhívás a következő lapokra: HON &.» esti kiadás postán külön küldéséért felülfizetés . 8. Ft. Lloyds OSTÖKBS unott '/, évre '/, évre i bóra ft kr ft kr ft kr 12 — 6 — 3 — 1 80 — 80 — 30 10 — 5 — 1 70 11 — 5 80 1 90 3 — 1 50---------2 - 1 — — 40 Az előfizetési dij az illető lap crime alatt Pestre az R&thenaeumu kiadóhivatalába (Barátok tere 7-dik szám) ,intézendő: PEST, SZEPTEMBER 15. A zárdaügyhöz. Pest, sept. 15. Régen tudjuk, hogy mindennek az el­lenzék az oka. A „Napló“ már-már azt is reá­fogja az ellenzékre, hogy a krakói apáczabotrányt ő idézte elő. Tehet-e ar­ról az ellenzék, hogy a Napló a középko­ri szerzetesélet és a karmelita nő-zárdák megvédésében és megdicsérésében már Török János és Pater Lonkaynak verseny­társa lett, és nagy fájdalmára versenyében nemcsak megbukott, hanem magát a szép legenda-tollú Danielik­ urat is czikkeivel hasábjaiból kiutasítani kénytelen volt. A klastromi eszmék terén Danielik püs­pök e méltóságával harczolt Napló most egyszerre két czikkben is az ellenzéknek fordul, miszerint vele tudassa, hogy ő, a Napló t. i., abban ami kivihető, liberáli­sabb, mint az ellenzék, mert pártja arra van hivatva, hogy gyakorlatilag alkosson. És mit alkot? szentszékeket és klastro­­mokat, vagy legalább is megdicsértette az utóbbiakat Danielik úrral. És most meg is magyarázza, mily állást foglal el a zárda­ügyben; liberalizmusának csúcsát azon mondattal véli elérni, hogy a krakói Ubrik­­féle „kolostori disciplina“ nem fér a mai társadalom keretébe. Az államnak kell revideálni, helybenhagyni vagy megsem­misíteni a vallásos társulatok statútumait. Ennyiből áll a Napló liberalismusa, mely­nek alapján reformer hangon szól az el­lenzékhez. Egyhuzamban Toldy István úr is meg­­lec­kézi az ellenzéki lapokat, hogy a sza­­badelvűség lobogóját oly magasan szok­ták lobogtatni, szóval, a tettek, a gyakor­lati politika mezején,meddő államjogi kér­dések feszegetésére fecsérelvén idejüket, általában elhanyagolják a valódi haladás kérdéseit, és még az izgatásban sem képe­sek kiválasztani azon ügyeket, melyekben haszonnal izgathatnának.“ Toldy úr principálisának zárdaszerel­mét avval gondolja-e befátyolozni, ha az ellenzéket meddő államjogi kérdések fe­­szegetésével vádolja? Az ellenzék bizony nem fogja a haza jogai iránti szerelmét szégyenleni, mint szégyenli most a Napló hanyatlási stádiumában múlt zárdaszerel­mi paroxismusát. Minthogy Toldy úr hiszi, hogy a zár­daügy egyike azoknak, melyben haszon­nal izgathatni, mi ugyan nem polemizálni, nem izgatni, hanem nézeteket kívánunk kifejteni, még­pedig nem csak a magun­kéit, hanem azokat is, melyek más orszá­gokban nyilvánulnak. Magától értetik, hogy mi magával a zárdaügygyel nem pe­dig statútumokkal, de még a zárdák falai mögötti megnevezhetlen erkölcstelenségi bűnök és kegyetlenségek felidézésével sem kívánunk foglalkozni. A zárda­kérdés most mindenütt napi­renden van, de mi csak olyan országok­ról fogunk szólni, hol a protestánsok csekély számuk miatt szóba sem jöhetnek, mint p. o. Belgium és Olaszbon. Mind az egyik, mind a másik országban azon jogi kérdés felett vitatkoznak : Mi jogon alap­szik a zárdák fennállása? Vannak, kik eltörleni, mások kik a köztörvény és pol­gári felügyelet alá venni akarják. Belgiumban a zárdák „az egyesülési jog alapján“ léteznek. A szerzetesek és apáczák zárdái a törvény előtt nem bír­nak sem több sem kevesebb joggal, mint bármely politikai, vallási, étkezési vagy mulattató társulat, legyen annak neve akár: kaszinó, klub, dalárda, sport, viga­dói vagy temetkezési egylet. A szerzetes a törvény előtt polgár, az államnak nincs semmi köze ahhoz, ha van-e vagy nincs, és micsoda vallása van valakinek , közö­sen többekkel lakik-e egy közös házban, vagy egészen magányosan.Nincs ahhoz kö­ze,ha dolgozik-e valaki, vagy henyél, veres ruhát visel-e vagy feketét. Preventív mó­don a hatóság a zárdában épen úgy mint bármely más házban nem gyakorolhat felügyelést, nem rendelhet okadatolt pa­nasz nélkül motozást. A zárda mint olyan, nem bír semmi előjoggal más ház felett,nincs kivételes törvény, mely mellette, de nincs olyan sem, mely ellene szólna. „Az egye­sülési jog­ korlátlan lévén, a kormány­nak nincs joga csak meg is kérdezni akár­melyik klubot,szerzetet, politikai vagy val­lási egyletet, micsoda statútumai vannak, ha elvei köztársaságiak-e, és mi a társu­lás feladata ? A törvény nem ismer szerze­test, mert a törvény nem ismer vallást. A belga törvény megengedi, hogy a pap és a szerzetes nősüljön, anélkül, hogy az egy­házi ruhát letegye, vagy papi functióját megszüntesse. Ez az egyesületi jognak theóriája és „polgárilag“ végre is hajtatik. Az apácza, kinek sikerül a klastrom küszöbét átlépni, férjhez mehet. Ha neki az úgynevezett klastromi szüzesség terhére van és mód­ját találja a hatóságnak tudtára adni, hogy ötét akarata ellen letartóztatják, a hatóság kötelessége őtét megvédeni, és a klastromból kibocsáttatni. De a klastrom­ban az oly panaszt mindig megtudják, és mikor a vizsgálati bíró a klastromba jön, az apácza ugyanazon szerzetnek vala­mely külföldi klastromában van. A pap nősülhet papi ruhában, úgy mint Luther elvehet apáczát, de miután sem a község, sem a kormány nem gyakorol „kegyúri jogot,“ hanem a pápa nevezi ki a püspö­köt, a püspök pedig a plébánost, a házas pap plébánia nélkül marad. Ebből láthatják az autonómia barátjai, hogy az államtól független egyházban még nagyobb az egyházi szolgaság, mint ott, hol a pap az államtól függ. És hol rejlik ennek oka? Nem másutt, mint azon egyszerű szabály el nem ismerésében,hogy idegen hatalom, legyen annak jellege akár vallási, akár polgári, s legyen az pá­pa vagy császár, vagy bécsi bank, a­ Laza polgáraiból ne toborzhasson akár szerze­tesek, akár katonák vagy hivatalnokok neve alatt szolgákat. A belgiumi constitutio alkotói az egye­sülési korlátlan szabadság kimondásánál azon meggyőződésüket nyilvánították : 1., hogy a felvilágosodott Európa öröm­tapssal fogadta a vallási szerzeteknek a franczia Constituante által 1790. évi febr. 12-kén elhatározott teljes eltörlését. 2-or, hogy a forradalom után a legvallásosabb férfiak e törvényhozási nagy szabálynak bölcsességét elismerték; 3-or, hogy meg­értették miként a vallás nem alacsonyit­­tathatik többé eszközül inproductiv cor­­poratiok fentartására, melyek a családok életvelején élősködnek;­­ ez hogy az, ki a világ első korszakában az embernek mondá „nőjjetek és szaporodjatok“, csak megelégedéssel láthatta azon örvényt el­tűrni, mely a jövőnek ivadékait elnyeli mielőtt még megszülettek. És ezen igazság nyilvánítása ellenére, épen az örvényt még az általa nagyob­­bitották, hogy az egyházat szabadnak ki­jelentették, szabadságából pedig lett a pápának, azaz: idegen hatalomnak szol­gája. így látjuk Belgium példájából, hogy a „summa libertas“ egy természetelleni rendszerbe foglalt „summa pervitus“ a szabad egyházban. Nem kolostori disciplina, nem vallásos társulatok statútumainak átvizsgálásában rejlik a zárdaügy megoldásának kérdése, ilyen ,,Napló“-beli liberatizmustól mentsen meg bennünket az ég, mert az épen a go­nosznak bűnös megtörvényesítése lenne. Ha kormányunk és országgyűlésünk nem meri kimondani a zárdák eltörlését,melyért még mai napig is áldja a nép IIádik Jó­zsef emlékezetét, mondja ki: 1- ször hogy Magyarországban más tör­vényt mint magyart alkalmazni és végre­hajtani nem szabad. 2­­or hogy az Isten megváltozhatlan örök törvénye szerint a papoknak nősülni szabad, és hogy a nősülő pap semmi egyházi java­dalmak élvezetében és functióiban azért nem akadályoztathatik. Még azt sem kellene törvényben kimon­dani, hogy a coelibatus eltöröltetik. Ne legyen a hazában Horváth Boldizsár-féle szent­szék, ne legyen más törvény mint magyar, és ne legyen vallási sérelmeket ápoló kultuszminiszter, és meg lehetünk győződve, hogy szerzetesi és apáczazárdai statútumok revisiójára nem lesz szüksé­günk, és meglesz a szabad egyház auto­nómiája is. Ha a­­ „Napló“ csakugyan komolyan hinné,hogy pártja,mely ez ideig csak a jót rombolni tudta, „hivatva van arra, hogy gyakorlatilag alkosson“, írja a felebbi egyszerű igazságot lobogójára. Ha nem teszi, legyen a szent székek hőseiben leg­alább annyi szerénység, hogy nejshanda­­bandázzanak a liberalismussal. L u d v i g h. TÁRCZA. Castelar Emil beszéde a köztársaság mellett. Fordította: Szilágyi Emil. (Folytatás.) Én hiszem, hogy a kutyának vére nagyobb­részt ugyanazon alkatrészekből áll, mint a mi vérünk. Hallom Moreno Nieto urat a­ki velem együtt spiritualista, mondani, hogy az ember és kutya közötti különbség lényegi ugyanis az értelemé. Nem tudom váljon mint Plato állitá, a lélek keresi-e magának a testet, vagy mint Hegel bizonyitá, a lélek egyidejűleg jelenik meg a világon az emberi alakkal; én csak azt tudom, hogy agyvelőm kerek mint az ég boltozatja s azon világok számára szolgál te­rül, melyeket eszméknek nevezünk. És ime, uraim, miként az ember különös alakkal, az em­beri szellem alakjával bir, úgy a democratiá­­nak is van saját alakja s ez­ét a köztár­saság. Az emberi társadalom szervezetében ugyanazt észlelhetjük a mit az egyes testében, és minden polgárisodási s mivelődési foknak tulajdon tör­vények, bizonyos szervek felelnek meg. A mas­­todonok és megatheriák tanulmányozása végett természettörténelmi múzeumokat látogatnak meg önök. A királyok s nagy monarchiák vé­gett felkeresik önök Egyptomot s az escurial pantheonját; de miként mi megbámuljuk nap­jainkban az említett állatok óriási alakjait, és úgy fognak a következő nemzedékek önök mo­­narchiájuk szörnyetegségein csodálkozni. Romero Giron úr mondá­sa nekünk : „Mi­ként panaszkodhatnak önök, midőn a leglénye­gesebbet, az általános szavazatjogot megszavaz­tuk már önöknek ?“ Én azon iskolához tartozom­, mely minden körülmény között követeli az általános szava­zatjogot; de ellentétben barátom Canovas úr véleményével azt hiszem, hogy a jogokat csak azok gyakorlata által, miként az úszást csak a vízben tanulhatjuk meg, és azért állítom, hogy miként a köztársaságokban az általános szava­zatjog hathatós eszköze a haladásnak, úgy a monarchiákban az az elnyomás igen jelentékeny fegyverévé válik; az első esetben a nép erkölcsi képzését, a másodikban annak erkölcstelenítését eszközli. A demokratia nevet, mert a polgár tudja, hogy már születésénél fogva minden köz­hivatal viselésére jogosítva van; tudja, hogy a városi kormányzatba ezen első politikai iskolába léphet; bejöhet a kerületi képviseletbe, mint fel­sőbb tanintézetbe; végre elérheti a nyilvános államügyek vezetésében való résztvételt, a poli­tika ezen legfelsőbb iskoláját is. Ezeken kívül külön társulatokat talál, melyekben dolgozni , gazdálkodni tanul; feltalálja az esküdtek nagy­szerű intézményét, melyben azon jogot s köteles­séget tanulja meg, maga mint mások fölött ítél­ni , és mindezek megtanulásával méltóságának öntudatára jut. Ez a monarchiákban nem lehet­­séges. Már most, uraim, Önök az általános szavazat­jogot össze akarják kötni a monarchiával ? Ol­vassák csak el, mit mond a királyok természe­tének nagy búvára Macchiavelli. Azt mondja, hogy az örökösödési királyok még csak képesek a szabadság bizonyos mértékét eltűrni, de az állam által alkotottak, miután mint gyengék foglalják el trónjukat: vagy min­den lehetséges módon igyekeznek alattvalóikat demoralizálni, vagy magukat vagy az államot le­alacsonyítják. Ennek folytán fog bekövetkezni, hogy a király legelsőbben ki fogja nyilatkoztat­ni, miként a kamarák akadályokat gördítenek az ő felséges akarata elé, s ezért az általános szavazatjog corrumpálásával fogja kezdeni ural­kodását ; majd fog egy ravasz miniszter talál­kozni, ki el fogja vele ismertetni annak szüksé­gét, hogy a néppel szemközt következő irány­­eszme szerint járjon el. Tegye fel a kérdést: „Minő reális előnyöket nyújt a jog? Lehet-e a jogokból táplálkozni ? Azután ki fogja a király jelenteni, hogy: „ha nem minden spanyol gaz­dag és szerencsés, annak csak a parlamenti szó­nokok végnélküli discussiói az okai, a­kik nem akarnak egyebet, mint csupán szónoki tehetsé­geik által ragyogni“, s meg fogják látni uraim, mily gyorsan fog ezen otromba nézet tana a népnél visszhangra találni, ezen nézeté, a mely szerint feláldoznak mindent az anyagi jó­létnek. Nem birunk-e erre nézve egy nagy pél­dával 1848-ból, midőn a franczia nép azon anyagi neveléssel lépett fel, melyet Lajos Fü­­löptől nyert ? Azon időben, midőn az arany egy­értelmű volt a joggal, lépett fel egy nap a ne­mes szerencsétlen Baudin társaival s meg akará a köztársaság által kinyilatkoztatott jogokat menteni; de egy munkás igy kiáltott ekkor reá: „Mit érdekel engem Francziaország méltósága ? Te is mint képviselő nem küzdesz egyébért, mint 25 franknyi napdíjadért.“ Később azon­ban, s most nemrégiben is, téveszméinek keserű megbánásával zarándokolt a nép a júliusi osz­lophoz, hol felkiáltott: „Oh! bocsásd meg téve­déseinket, nagy szellem, mily igazság rejlék szavaidban, midőn mondod, hogy a méltóság el­vesztése a legnagyobb veszteség; megelég­szünk inkább a fekete kenyérrel, csak szabadok legyünk!“ Nem rettegnek-e Önök,­ uraim, ná­lunk is hasonlótól ? és nem látják Önök, miként törölt el a Cäsar Francziaországban mindent,ki­véve az általános szavazatjogot ? És mi különbség van uraim, a monarchiák s a köztársaságok között ? Két nagy író ül pad­jainkon: Valera és Alarcon.Ez utóbbi egy köny­vet írt Olaszországról, mely az újabb irodalom legszebb műveinek egyike, áthatva az egykori Italia magasztos szellemével. Ez urak megmond­hatják Önöknek, hogy hol van a kitűnő intéz­mények, nagy tanok, a művészetek s tudomá­nyok hazája. Uraim! Ha Önök becsülik némikép az isten eszméjét, annak parancsait, kinek köszönhetik ezeket?!Egy föderális (társulatilag egyesült)nép­­nek, egy köztársaságnak, Izrael törzseinek. Ki találta fel az alphabetet? A phönicziaiak födera­­tiója. Kitől birják Önök a kereskedelmet? A carthagói köztársaságt­ól. Ki értett oly ragyogóan az ember alakításához? Egy köztársaság, Görögország. Még mai na­pig is honszerelmet a thermopyláknál, a lélek viharait Aeschylos és Sophoklesnél tanuljuk iga­zán megismerni, még mindig tanulmányozzuk Euklides tantételeit, isten­észetünket Aristo­­telesnél s bölcseimet Platónál, és mintha Aeschi­­nos és Demosthene­s árnyai lebegnének e terem­ben, szánalommal tekintve reánk, mert korunk szónokai nem bírnak, nem bírhatnak azon szó­noki avatottsággal, mely egyedül azok sajátja, kik köztársaságban élnek. Kitől bírjuk a lelki­­ismereti s kereskedelmi szabadságot ? A hollandi köztársaságtól. Honnan kezdődik Anglia tengeri hatalma? Köztársasá­gától. Honnét ered Francziaország befolyása az egész földgömbön ? Köztársaságá­tól. Az individuális jogok, melyekre Önök oly büszkék, elismerése által ki emelte fel oly any­­nyira az emberiséget ? Az észak-amerikai egye­sült államok­ köztársasága. Ki taní­totta Önöket a népfelségre ? A köztársa­sági Genf. Nem rég mondá Ulloa ur, miként a schweizi köztársaság alamizsnákból éledik, és Silvela ur, hogy köztársaság csak oly népeknél lehetséges, melyek semmivel sem bírnak s egész jelentékte­lenek mint Schweiz, Andora völgyei és St. Ma­rino. Azonban, uraim, tudják-e önök, mennyire rúg Schweiz földjének bruttó jövedelme? Ezer­ötszáz millió francra, mely átlagosan minden lakosra 140 francot ad, míg Belgium összterményeinek felosztásából minden lakosra csak 116 frank esik. Schweizban a tulajdon sokkal inkább biztosítva van, mint bármely más országban, noha sehol nincsenek hasonló szabadelvű intézmények. Egy hectara föld oly értékkel bir ott, mely nálunk csaknem hihetet­lennek tetszik, s a Lehmann tó partján 50,000 frankkal fizetik azt. Schweizban minden lépten nyomon iskolára akadunk; minden 300 lakosra egy tanító esik, és minden község, az olyan is mely nem áll több mint 12 házból, bir saját könyvtárral. Ott minden munkás hófehér há­zacskája előtt egészséges kis pázsitos térrel bir, s nem kénytelenittetik mint a párizsi munkás elűzetve a városból a Hauszmann-féle rombolá­sok által, annak környékén bizonyos sátorfélék­ben szállásolni; nem is él ő miként a szeren­csétlen londoni munkás a parlament palota kö­rül, nem, ő a szabad természetben él, tanultan, erőteljesen s úgyszólván gazdagon, mivel az utóbbi öt év alatt a munkadíj jelentékenyen emelkedett. Részt vettem ott egy franczia,olasz s német munkásokból álló gyűlésben, hol az el­nöklő egy napszámos, minden fenakadás nélkül tolmácsoló nyelvekben kevésbbé jártas kollegái­­nak, a különféle nyelveken elmondott beszé­deket. A fent említett adatokat egy mezőgazdászai tankönyvből leírom, és tudják Önök, mit mond egy híres író, a­ki különben épen nem köztársa­sági gondolkozású ? Azt, hogy mindezek azon műveltség eredményei, melyet a democraticus, a republicánus intézmények terjesztenek. És most, eltekintve a veszélyektől, melyek mostani nevelésünkből származnak, hiszik-e Önök, hogy a schweiziak szellem, értelem s bá­torság tekintetében összehasonlíthatók a spa­nyolokkal ? Épen nem! A mi népünk sokkal jelentékenyebb amannál, és sokkal dicstelibb múlttal is bír, ha azonban ez mégis szegényebb s tudatlanabb, úgy ez csak azon nevelés ered­ménye, melyet az királyaitól nyert. Uraim, nem szükséges a schweiziakat össze­hasonlítani a spanyolokkal: elégséges két oly népet állítani szembe egymással, melyek ugyan­azon szélességi fok alatt, ugyanazon viszonyok között, mindketten az alpesek lábainál élnek, az egyik a királyok egy országá­ban, Savójában,­­ a másik a demokratia egy tartományában, Schweizban. Savója szegény, minden ipart nélkülöz, majdnem utak nélküli, minden lépten nyomon zárdával. Schweiz gaz­dag, iparűző, el van borítva utak hálózatával , mindenféle iskolákkal. Schweiz oly férfiakat teremtett, a­kiknek szelleme a csillagokhoz emel­kedett . Savója de Maistre grófot szolgált­atá, a feudalimus, theokratia s a hóhér analógiájának szerzőjét! Savója elveszté nemzetiségét, egyik királytól a másiknak adatott el; Schweiz ellen­ben Tell Vilmos szelleme által védve van min­den invasió, minden hóditó ellenében. Fenséges két ellentét ott az alpesek lábainál, melyeknek egyikét mintegy az Isten oltárává tenni rendelé, hogy egy ékesen szóló kép által a legtisztábban tüntesse fel a köztársaság előnyeit a monarchia fölött. A­ mai számunkhoz §§# fél év melléklet van csatolva, Pest, sept. 15. (xv.) Az ausztriai tartománygyűlések egy ré­sze megkezdette már ülésezési folyamát,de ezek még eddig nem sok érdekest hoztak a felszín­re. A cseh és lengyel tartományi gyű­lések, melyek a jelenlegi viszonyok között legfontosabbak, még nem nyíltak meg; ott ez idő szerint a választási mozgalmak és agitatiok folynak. A­mi az ausztriai német elem előtt a legna­gyobb fontossággal bír, az a birodal­mi tanácsba való egyenes, köz­vetlen választás kérdé­s­e, melyet már régebb megpendített vala az alsó-ausztriai tartománygyűlés, s mely miatt a bécsi sajtóban már annyi tinta folyt. Ők ugyanis azt óhajtják, hogy egy oly tömör s közvetlen választáson ala­puló parlamenttel bírjanak, a­melyet működésé­ben nem akadályozhatnak,és nem is ellensúlyoz­hatnak, nem is ellenőrizhetnek a tartománygyű­lések. E kérdést most újabban, ezen ülésszak alatt a sztriai tartományi gyűlés pen­dítette meg. Indítvány létetett ugyanis, fejezné ki az országgyűlés a birodalmi tanács előtt a közvetlen választások szükségességét, s in­dítvány létetett ezen terv modalitásainak meg­határozására is. Ezen indítványt a többi közt Kaiserfeld is alájegyezte. Meglehet, hogy azon tartományi gyűlések, melyekben a német elem bir túlsúlylyal, magukévá teendik ezen indítványt, é­s hasonló szellemben fog­nak a közvetlen választások mellett nyilat­kozni, de a lengyelek és csehek ellenzéki álláspontot foglalandnak el ezzel szemben , már­pedig az ausztriai tartománytömb majoritá­sát ezek képezik.­­ A tartományi gyűlések na­gyobb része még most az előleges szervezés és megalakulás modalitásaival, vagy kisebb érde­kű, szorosan belügyi tárgyakkal vesződik. Pest, sept. 13. A bankkérdés nem talál nyugtát. Míg Horn ez ügy fontosságához mért komolysággal és las­súsággal az általa meghódított hazai közvéle­ményt lépésről lépésre magával ragadja, az alatt a deákpárti lapok nagy könnyedén odadob­nak egy-egy eszmét, melylyel a nagy kérdést elvileg általánosságban megoldottnak képzelik. A bankügynek ilyetén felbizgatását részünkről sehogy sem tudjuk méltányolni, s én azt hiszem, hogy azzal egyéb nem is leend elérve , mint hogy a közönség máról holnapra az önálló ma­gyar bank eszményében gyönyört talál s aztán ezen kissé felbizgatott ügy magától szépen le­­csendesül. A deákpárti lapoknak a bankügyben tanúsí­tott ephemer érdeklődését ma a Századunk pro­­ducálja s mint nehány nap előtt a P. Lloyd, ő is azon eszmét kapta fel, hogy a magyar nemzeti bank felállítására jelen körülmények között ez osztr. nemzeti bank van leginkább hivatva. „Meg kellene elégednünk — mond a Sz.— a nem­zeti bankkal kötendő oly transactióval, mely Magyarország jogainak és szükségleteinek ele­get tesz és a nemzeti bankot arra bír­ja , hogy ő állítsa fel számunkra a jegybankot.“ Hogy ez eszme mily kevéssé czélszerű s mily csekély részben elégítheti ki Magyarország igényeit, ezt a „P. Lloyd“-dal szemben már volt alkalmunk kifejteni, ma azonban e kérdést még más oldalról is meg akarjuk világítani. Habár a bécsi banknak érdekében állana is a Sz. és P. Ll. által ajánlott egyezményre ráállani, mind­­azáltal a banktársulat ily szerződés alapján nagyon is hajlandó lesz oly igényeket támasz­tani, melyek Magyarország szabad elhatározá­sát jövendőre még sokkal inkább megakaszt­hatnák, mint a banknak Magyarországhoz és Ausztriához való jelenlegi viszonya. Most ugyanis Magyarországnak az osztr. bankkal szemben semminemű törvényesen megállapított kötelezettsége nincs, sőt az államadósságok el-Csak a bukovinai gyűlés nyújt némi érdekességet, a mennyiben a nemzetiségi apró kellemetességek, melyeket hazánk egyné­mely vidékein mi is eléggé ismerhetünk — ott is kezdetüket vették. Tárgyalás közben ugyanis Andriewicz egyháztanácsi tag — indítványt tett, hogy a tanácskozásokra nézve nyilvánittassék a román nyelv egyenjogának a némettel, s egyszersmind kívánta, hogy a jegyzőkönyv mind­két nyelven vezettessék.­­ Az alsóausztriai tartománygyűlésen szava­zási joggal bírnak Rauscher érsek és a sz.-pölteni püspök F e s­z­­­e­r. A két egyház­fő a múlt évben azzal demonstrált, hogy nem je­lent meg az üléseken, hír szerint most sem fog­nak megjelenni „kötelességszerű munkáik hal­mozottsága“ által indokolván elmaradásukat. Valóban kár is a papokat törvényhozási aktusra meghívni. Az elnök ígéretet tett, hogy ezen kívánság tel­jesülni fog. P­e t­a i­n o b. azonban szót kért, s arra utalt, hogy minő kétségek támadhatnának, ha a jegyzőkönyv mindkét nyelven egyenjogú­­lag vitetnék — a szöveg magyarázására vonat­kozólag. A román nyelvet ő nem akarja korlá­tolni, de annak egyenjogúságát nem akarja ily hamarkodva kimondani. Ily szellemben nyilat­koztak többen, a többség azonban mégis amel­lett volt, hogy a jegyzőkönyv vitessék román nyelven is, és alkalmaztassák egy román gyors­író. A román nyelv tehát tanácskozási nyelvvé emeltetett.­­ Ennek az volt eredménye, hogy másnap két képviselő a r­u­t­h­é­n nyelvnek egyenjogosítását is követelte.

Next