A Hon, 1870. január (8. évfolyam, 1-24. szám)
1870-01-13 / 9. szám
Reggeli 9. szám. Vill. évfolyam. Pest, 1870. Csütörtök, janu. 13. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hord.* reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.........................1 frt. 86 kr. .' hónapra.........................5 „ 60 „ 6 hónapra.........................11 „ — , Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint .........................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beigtatási dij: • hasábos ilyféle betű sora . . . # kr. Bélyegdij minden begtatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt*téri 5 hasábos petit sorért . . 26 kr. Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. uaiSAm.awiii iKTiwaiHBnan—————anzaww.a PEST, JANUÁR 12. Visszatekintés. Magyarország belpolitikája az elmúlt évben. VII. Az országgyűlést megnyitó trónbeszéd belreformokat helyezett kilátásba. A reformokat az ellenzék is óhajtja. Legelső sorban ezeket: Vallásszabadság, — polgári házasság, — szent székek eltörlése, — népnevelés, — egyetemi ügy, — művészeti ügyek, — tudományos intézetek. Megyerendezés, — községek és városok rendezése népképviseleti alapon, — bírósági szervezet, — egyleti ügy, — közbiztonság, — börtönrendszer, — büntető codex, — rendőrségi ügy, — közegészségi ügy. Országos pénzügyi függetlenség, — önálló nemzeti bank, — komoly budgettárgyalás, legfelsőbb számvevőszék, — javított adórendszer, — Úrbéri maradványok végleges rendezése, — vadásztörvény. Ujonczozás szabályozása, — ezredek itthontartása, — gazdálkodás a hadtartásban, — hadfelszerelési intézmények idehaza. Kereskedelmi és ipartörvény, —nemzeti consulatusok , — magyar külkereskedelem, — iparminta-tanodák és állandó kiállítások. Utak, csatornák, folyam-szabályozások. Választási törvény reform, — felsőház reformja. Határőrvidék, — Fiume, — Magyarország területi kiegészítése, — Dalmátia. Fussunk végig ereform tárgyakon, amely stádiumban azokat a múlt év hagyta, kitüntetve az ellenzék és kormánypárt nézetei közötti különbségeket s ahol lehet és tartozunk vele, elismerni a helyeslendő tényeket. Vallásszabadság. Az ellenzék tökéletes vallásszabadságot óhajt ; a kormány a vallást még mindig felekezeti praerogativákkal ruházza fel. A kultuszminiszter igen szabadelvű ember, ha nem a prímás hatalmas. Szent székek. Még mindig fennállanak a kormánypárt kegyelméből. Polgári házasság. Nincs behozva, pedig a magyar-osztrák birodalom másik felében már törvénybe van téve. Ennélfogva egy Bécsben összekelt házaspárnak gyermekei atyjuknak azon vagyonát öröklik, mely Bécsben van,de ami vagyona Pesten van, az nem a gyermekeié, hanem az oldalrokonoké, mert házassága Magyarországon concubinatusnak tekintetik. Népnevelés. Legkisebb részét foglalja el a budgetnek. A közös iskolák miatti zavargásokat a kormány erélyesen csendesíteni vagy nem tudja, vagy nem meri, sőt, mint a zsidóügyben látjuk, valóságos schmerlingi fictiókhoz nyúl, hogy a zsidóknak azon részét, mely orthodoxnak van kikiáltva, mesterségesen majorizálja, holott épen ezek gátjai a közéjük is betörekvő hierarchiának. Az egyetem ügye függőben van. Nézetünket elmondtuk felőle ezelőtt három nappal. A művészeti ágak közül tárgyalás alá került a nemzeti színház ügye. A miniszter az ellenzéktől felszólítatva, enquete-bizottmányt ígért összehívni. Ez jó lett volna, ha siet vele. Az enquete azonban oly későn hivatott össze, hogy nagy szerencse lesz, ha e hó végéig vizsgálatainak eredményéről referálhat a miniszternek. Amíg aztán a miniszter ezen az alapon a legnagyobb buzgóság mellett is a minisztertanács által elfogadandott törvényjavaslatát a ház asztalára leteheti, itt lesz március. Akkor a képviselőház épen közepén jár az 1870-diki budget-tárgyalásnak. A legelső, amin rég átesett odáig, mint rendesen, a civillista. Márpedig a nemzeti színház azon túlkiadásait, amiket az országos és magány adakozási alap nem fedez , a civil listába lehet csak betenni . Az pedig már 1870-re praeliminálva van. Martiusban már csak mint póthitelt lehetne a ház által valamit megszavaztatni hozzá. S teheti-e ki a kormány magát azon eshetőségnek, hogy a civillista bár Miely tételének is a házban csak egyetlen gy ember is ellene mondjon. Mit kellett volna tenni a kormánynak? Előbb beletenni a civillista rovatába, amit e czélra túlkiadásul szánt, azután tanakodtatni fölötte, így most azt a helyzetet idézte elő, hogy az enquete a kívánalmakat felemelte, az egész színtársulat felmondott állapotban van; az 1870-diki budgetben pedig a felemelt kívánalmakra nincs substratum, s április elsején kellene kezdődni a színházi új évnek. — Mit fog csinálni egy új igazgató? Az akadémia ügye — szinte fejlődésben van. Van nálunk tudós elég; de hogy valaki a tudománya után, és a tudományának élhessen, az ritka eset. Nézzük, egy hajdan kicsiny ország kormánya mit tett egy Humboldtért? A tudóst az olvasóközönség el nem tartja, annak az ország a maecenása. A múzeum jelen kezelése mellett kezd rendbejönni, ott is kevés az ember, kevés a költség. Legközelebb egy nagyhírű bécsi gyűjteményt akart megszerezni, s míg a magyar kormány fillérkedett, addig a bécsi kormány elárverezte azt a kezéről. — Mint állítják, a bécsiek a vételárt a császári civillistából szándékoznak fedeztetni. Nem tudom bizonyosan. A végigtekintést folytatni fogjuk. Jókai Mór: Apesti népkör helyiségeiben (Liputcza 9. sz.) jövő vasárnap január hó 16-dikán, d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlés tartatik. A kör t. tagjai keretnek, minél számosabban megjelenni. A tanácskozás tárgya: a pestvárosi képviselőtestület restaurátiója. Az id. válisztmány nevében : Horn Ede, hely. elnök. A honvudmenházra jan. 12-én Szöllösy István jászberényi ügyvéd 500 forintot küldött szerkesztőségünkhöz, következő sorok kíséretében : „Jászberény, jan. 10. A magyar nemzet becsületszava beváltásához járulni, én is kötelességemnek tartom, azért a honvédrokkantak menházára részemről szíves készséggel adok ötszáz forintot. — Ez összeget ide mellékelve azon alázatos kéréssel bátorkodom ön kezébe letenni, hogy azt az érintett czélra eljuttatni méltóztassék. Midőn önt, hazánk legmunkásabb polgárát e megkeresésemmel terhelem, ezt — kérem bocsásson meg nekem, — az okból teszem, mert már más alkalommal is egész megelégedésemre szíveskedett kérelmemet teljesíteni. Ezen az emberi méltóságot emelő nagy vállalat kiviteléhez szerencse-kivánatom kifejezése mellett honfiúi üdvözlettel maradtam — Szöllösy István, h. ügyvéd.“ Megbecsüljük a szegény ember krajcrárjait, de nem volnánk ez ügynek eléggé jóakarói, ha a tehetős száz forintjaira különös súlyt nem fektetnénk. Ki kell tehát emelnünk Szöllösy úr jelen adományát. Szöllösy úr nevével több ízben találkoztunk már a közadakozásoknál, többi közt a nagy honvédsegélyezés alkalmával hasonlókép 500 ftot volt szives rendelkezésünkre bocsátani. Fogadja közöletünket az újabb bizalomért, s elismerésünket ez újabb tetemes adományért! — Ha mindenki tehetsége szerint járul a nemes czélhoz, ha különösen a czím, a rang, a pénz emberei, a munka ez emberének példáját gyorsan követik, akkor lesz menház, még mielőtt a honvédek elfogynának. Egy megtérő és egy bűnös Napóleon. Francziaországban érdekes dolgok folynak. Egy rendszer-átalakulás különböző fázisai tárulnak előttünk fel minden nap, s mert e fázisok a szabadság felé haladnak, azért érdekesek és fontosak. Ollivier nagy munkába fogott Francziaország 18 évi történelmének két ellenkező pólusát : a szabadságot és császárságot kibékíteni, egyesíteni. E helyzet és czél természete hozza magával, hogy az opportunitás minden erényével és bűnével bír. A különböző párt és személyes érdekeket kímélni, és az elvi ellentétet az érdekegységben vagy legalább öszhangban olvasztani fel ; ez oly nehéz munka, hogy nemcsak fáradságot, de még elvi áldozatokat is igényel, és sokszor a következetlenség bélyegét hordja magán. Ollivier az ellenzéki politikus, ki az imperialisták, orleanistákkal és legitimistákkal 12 év óta áll a törvényhozó testben szemben, most ezekkel alkotott minisztériumot. S ha ez által áldozott az elvek szigorából, nem tudjuk, nyert-e az eredmények sikerében. Azonban tagadhatlan, hogy sok ügyességet és sok erélyt fejt ki. A régi administratív és diplomásiai személyzet purificálása nagy érdeméül fog szolgálni a francziák és a szabadság minden híve előtt. Ha Haussmann nem áll Páris élén, ha a gyűlölt Pietrit más egyén váltja fel, ha oly egyének, mint Odillon Barrot és Edmond About nyeretnek meg az új rendszernek, ha a diplomatiai személyzet kevésbé compromittáltak által váltatik fel, akkor a franczia az egyének változásából merítend reményt és biztosítékot a rendszerváltozás szabadelvűsége iránt is, és a személyzet jellemében keresendi azt a biztosítékot a szabadelvűség iránt, melyet az elvekben elkövetett következetlenség benne megingatott. Európa pedig a diplomatiai személyzet változásán kívül,"reményt merit a béke és szabadság érdekében Ollivier nyilatkozataiból a német kérdésben, (1. 1867. oct. 8. kelt levelét.) és Daru külügyér ama nagy vonásokban adott programmjából, melyben Európa békéje a hatalmasságokkal (főleg pedig Angliával és Ausztriával) való jó viszony fantartása van hangsúlyozva — habár a „keleti statu quo és a civilisátori hivatás betöltése“ — még a maga általánosságában is aggodalmakra jogosíthat. Ehez járul az, hogy Ollivier Ledru Rollinnak szabad hazajövetelt és a republikánus lapoknak szabad átuitatást engedett. A megindult átalakulás sikere főleg Napóleon magatartásától és Ollivier ügyessége és erélyétől függ. Egy Napóleonban sem „idea innata“ az alkotmányos érzület, s csak a körülmények kényszerének köszönhetjük azt, hogy most III. Napóleon alkotmányosnak vallja magát. Ez új hitvallásának (mert neki már a corsicai republikánus programaitól a december 2-diki rendeletig, vagy akár a „Napóleoni eszméktől” legutóbbi trónbeszédéig nagyon sok hitvallása volt,) közelebbről két bizonyságát adta. Nagy súlyt fektetett arra, hogy Odillon Barrot az új rendszerbe bevonassék, s midőn a köztársaság minisztere előtte udvariasan ugyan, de határozottan elmondá, hogy eddigi rendszere 3 és fél millió ellenséges szavazatot szült neki — a kényur elfelejtve „sic volo, sic jubeo“-ját — elnyeré a szemrehányást és az alattvalót tovább is ,,kérte,“ hogy fogadja el a hivatalt. — Mint tudjuk, Odillon Barrot nem lett ugyan miniszter, hanem a decentralisationális bizottság elnöke. Hanem Napoleon fennebbi magatartása örvendetes — önmegtagadás. A másik eset még örvendetesebb. Bonaparte Péter,a császár unokaöcscse, a hozzá becsületügyben lovagias elégtételt kérni ment Noir Victort lelőtte. Ollivier a bűnöst elfogatta, és a császár e tettét helyessé. Ennyi az, mit eddig az ügyről tudunk, de ez is elég arra, hogy következtetéseket vonhassunk belőle. Örvendetes jelenséget látunk ebben Ollivier erélye és Napóleon magatartása iránt. De még örvendetesebbet — a jogegyenlőségre nézve. Értvén e jogegyenlőség alatt azt, mely az életben nyilvánul, s nem a mely a törvénykönyvekben marad. Az a jogegyenlőség követeli azt, hogy minden ember, legyen bár uralkodóház sarja vagy koldus gyermeke, mihelyt oly tettet követett el,mely rá süté e nevet: „bűnös,“ a törvény szigorát és a biró hatalmát egyaránt érezze. Az állam fensőségét két tény által ismerjük el: a vér és pénzadó és az igazságszolgáltatás iránti engedelmesség által. Most adót mindenki fizet, még az angol királynő is, s azon uralkodók, kik ezt még nem teszik, az angol királynőben követésre méltó példát láthatnak. De a másik hatalma az államnak, az igazságszolgáltatás is egyenlően érvényre kell, hogy jusson. Jól tudjuk mi, hogy monarchiában az uralkodó személye kivételt szenved,de ha a monarchia fogalma ez egy egyén kiváltságát felfoghatóvá teszi is, a jogegyenlőség megsértése e kiváltságot más egyénekre nézve fentartani, akár elvben, akár végrehajtásban. A bűnös Bonaparte Péter egy külön biróság elé fog állíttatni, melynek neve Haute cour de justice, csak azért, mert ő herczeg; — ez sérti a jogegyenlőséget, de elégtételt nyert ez legalább abban, hogy Ollivier, mint közönséges bűnöst fogatá el; ez az mit mi a jogegyenlőségnek az életben való alkalmazása alatt értünk, örvendetes és tanúságos jelenség ez egész Európára nézve, mert egész Európában és főleg nálunk még oly nagy a kiváltság hatalma, hogy bár a törvénykönyvben áll a jogegyenlőség, de azért az igazságszolgáltatás szemet huny, és annak keze, szigora megbénul, mihelyt nem egy herczeg, de csak egy gróf vagy báró ellen is kell azt alkalmazni. Nekünk sok kis Bonaparte Péterünk van, — tanuljanak mintaképük esetén, és — győzzön a jogegyenlőség. A megtérő Napóleonnál győz a szabadság, a bűnös által az egyenlőség. Hegedűs Sándor, Pest, jan. 12. (L. B.) A birodalmi tanács alsóházának uj felirati javaslata. Tudjuk, hogy a képviselőház felirati albizottsága elveti Spiegel gr. felirati javaslatát, s hogy egy uj szerkesztésével b. T i ni bízatott meg. Előttünk fekszik most a második felirati javaslat egész szövege, mely szellemére nézve igen elüt Spiegel visszavetett javaslatától. E felirati javaslat jelentőségteljesnek nevezi a helyzetet, biztosítja a trónt a birodalmi tanács hűségéről, s hogy megtörhetlen bátorsággal fog a munkához, erősödve azon meggyőződés által, hogy a szabadság szelleme, s az absolut jogegyenlőség mely átlengi az alkotmányt, valamint a béke szükségének általános érzete győzedelmeskedni fog azon akadályokon, melyek ma még Ausztria alkotmányos újjáalakításának útjában állnak. A közjogi viszályra nézve, mely tulajdonkép előttünk is a legfontosabb, így folytatja a felirati javaslat : „Az 1861. febr. 26-iki tartományi szabályzatok, továbbá az alkotmány és ország alaptörvényei, s végül az ausztriai monarchiában minden országgal közös ügyekre (kétségkívül tolihiba „osztrák-magyar monarchia“ helyett) nézve alkotott 1867. dec. 21-ki törvény által: — az osztrák alkotmányos élet erős, és az „osztrák monarchia“ minden országainak törvényes képviseletei által tényleg elismert alapot nyert. „Hogy némely korona-tartományban a lakosságnak egy félrevezetett része nemcsak nem vett részt a tartományi képviseletekben, melyeket előbb már elismert, s a melyekbe választott s nemcsak tartózkodik a birodalmi tanácsban való részvételben, hanem e képviselőtestületek tagjai — noha a tartományi gyűlésen kívül — vonakodik az alkotmány alapjait elismerni , — ez legkevésbé sem rendítheti meg ezen alaptörvények jogi continuitását. „Minden időben, s minden kormányformák közt volt közjogi oppositió, s amig alkotmányos után az alkotmány formájának s tartalmának megváltoztatására törekszik, jogosult ezen törekvés. Tapasztalatok és eshetőségek néha érvényre emelhetik ezen oppositió irányát, egészen, vagy részben, de a közjogilag érvényes alkotmány negatíója, s a törekvés alkotmánykívüli utakon változtatni meg azt: nem legális oppositió, sőt törvény szerint meg sem engedhető. „A képviselők háza szintén azon meggyőződésben van, hogy az alkotmány tekintettel a királyságok és tartományok viszonyaira s tekintettel jogos igényeikre alkottatott, legkevésbé sincs pedig szándékában a tartományi gyűlések hatáskörét tartományi ügyekben korlátozni. „Ami ellenben a birodalmi tanács hatáskörét illeti, szomorú tapasztalatok megmutatták, hogy az alkotmány ezen irányban is megtámadtatott, de oly tapasztalatokra mégsem hivatkozhatni a képviselők háza, melyek azt bizonyítnák, hogy a kir. tanács törvényes hatásköre igen nagy, s korlátolná a királyságok és tartományok különös viszonyait. Séma képviselőház, sema császári kormány nem érezheti tehát magát hivatva kezdeményezésre, mely a birod. tanács competentiáját szűkebbre szorítaná. „Ennek daczára, nem ismerjük félre egy általános kiengesztelődés becsét, s hogy az alkotmányos mit végre consolidáltassék; kötelességszerüleg, áthatva a kiengesztelődés legőszintébb szellemétől — készek vagyunk tehát arra, hogy tanácskozás alá vonjunk az egyes tartományok részéről jövő minden panaszt, mely törvényes után az alkotmány határozatainak megváltoztatását czélozná. Az autonómia kiszélesítésének sem leszünk ellene akkor, ha egyrészről összeegyeztethető a birodalom érdekével, s minden népfaj és minden polgár alaptörvényileg biztosított egyenlőségével, s ha másrészről ily engedmények által az általános részvétel a birodalmi képviseletben csakugyan eléretik. „Ausztria történelmi alakulása, népeinek nagy különbözésére nyelv, kultúra és szokásokban — sajátságos alkotmányt követelnek. Elsősorban azonban mindegyiknek fő érdeke a birodalom egységes fönállása, hatalmának fentartása künn és benn. „Határozottan tiltakozunk tehát oly törekvések ellen, melyek az eddigi közjogi kötelék megszakítására irányulnak, s a tényleg és alkotmányszerűleg fennálló realunio helyébe föderatiot akarnak. A cs. kormányt támogatni fogjuk oly agitatiok elnyomásában, amelyek az ausztriai közjogot tagadván, a szentesített törvényeket nem kötelezőknek nyilvánítják, és soha beleegyezésünket nem adjuk ahoz, hogy a birodalom alkotmánya lényegileg megváltoztassék, s hogy Ausztria ismét homályos és káros czélú kísérleteknek dobassék áldozata.“ Eddig ami a közjogi viszályra vonatkozik. A felirati javaslat ezzel egyszersmind ki van merítve, a belreformok, a dalmátiai felkelés teljesen mellőztetnek, a választási reformnak alig jut egy frázis. A viták, melyek a javaslat fölött megindultak, azt sejtetik, hogy az albizottságban lényeges változtatás nélkül fog átmenni a felirati javaslat. Ahol a felirati javaslatban a közösügyi transactio említtetik, ott a szövegben „osztrák monarchiáról“ van szó; kétségkívül téllhibából, mert ezek az osztrák urak, kik oly erős ragaszkodást fitogtatnak a törvények iránt, ismerik is talán a törvényt, mely szerint ama helyen „osztrák-magyar monarchiának“ kell állania. — A miniszter vált ág — távirati jelentés szerint — ismét éles alakot öltött. Várjon már hányadikszor ? A parlamentáris minisztérium még folyton vajúdik. A válság azonban „a legközelebbi napokban“ már okvetlenül eldől. A N. Fr.Pr. értesülése szerint a jan. 10-én tartott minisztertanácsban a két töredék közt igen élénk vitára került a dolog. A Taaffe-féle töredék azon szemrehányást téve az „ötnek,“ hogy előbbi egyezkedés ellenére a felirati bizottságban felvilágosításokat adtak a kormány jelenlegi helyzetéről; a Giskra töredék aztán a múltba nyúlt vissza, hogy ne maradjon adós ő sem szemrehányásaival. Erre a minoritás követelte emlékiratának közzétételét, és a két emlékirat e napokban csakugyan közzé is fog tétetni. A minisztertanács után mind a két párt ismételten elbocsáttatási kérvényének elfogadását sürgeti a császárnál. A nemzeti színház 1869-ben. Most, midőn a nemzeti színháznak oly régen óhajtott újjáalakítása küszöbön van, nem lesz érdeknélküli ezen intézet egy évi múltjára viszszapillantani. Az adatokat a „Nemzeti színházi zsebkönyv“ ez évi folyamából vesszük át, melyben érdekes összeállításokat találunk a nemzeti színház egy évi múltjára vonatkozólag. A nemzeti színház élén egy bizottmány állt (most leköszönt) melyet még Albrecht fog. Magyarország volt főkormányzója nevezett ki. E bizottmány elnöke gr. Károlyi György volt. Alelnök : gr. Ráday Gedeon, jászok és kunok főkapitánya. Bizottmányi tagok: gr. Festetics Leo. gr. Orczy Béla. gr. Révay Simon, Turócz megye örökös főispánja. Ribári József, belügyminiszteri tanácsos. Ürményi József, cs. kir. kamarás. Jegyző: Waltherr Géza. A nyugdíjintézeti választmány elnöke: Tóth Vilmos, belügyi államtitkár. Pénztárnok : Adam Ferencz. Ügyvéd : Szilvásy László. Jegyző: Feleki Miklós. Választmányi tagok: Sárközi Kázmér, udv. tan. Lévai Henrik. Spitter Adolf. Paulai Ede. Szerdahelyi Kálmán. Szigligeti Ede. Udvarhelyi Sándor. Az eredeti drámabiráló bizottmány, következő tagokból állt: Gyulai Pál. Szigeti József. Tóth József. Vadnai Károly. A nemzeti színház összes személyzete. Ideiglenes intendáns: gr. Ránay Gedeon. Titkár : Cserregi Lajos. Számvivő : Adam Ferencz. Ügyvéd: Guba János. írnok : Mészáros Gábor.Könyvtárnok:Benkő Kálmán. Orvosok: Bókas János, gyermekkórházi igazgató főorvos és m. k. egy. rendkívüli tan. Mizsey Endre, Pest megye tiszteletbeli főorvosa. Navratil Imre, m. k.egyetemi magántanár. Dramaturg: Szigligeti Ede, a magyar tudom. Akadémia és a Kisfaludy-társaság tagja.Rendezők :Feleki Miklós, Szerdahelyi Kálmán, Paulai Ede, Böhm Gusztáv. Ruhatári főfelügyelő: Benedek József. Énektanár: Stoll Péter. Énekkartanítók: Bognár Ignácz, Erkel Sándor. Tiszteletbeli tag: Doppler Ferencz, a bécsi cs. kir. udvari zenekar tagja, conservatoriumi tanár s az udvari opera színház balletzeneigazgatója, a török császári Medsidie-rend lovagja, a würtembergi királyi nagy aranyérem birtokosa, több zene- és műegylet tiszteletbeli tagja. Előadó személyzet. Drámában. Benedek József. Benkő Kálmán. Feleki Miklós. Komáromi Alajos. Kovács Gyula. Lendvai Márton. Náday Ferencz. Paulai Ede. Réthi Mihály. Sántha Antal. Szerdahelyi Kálmán. Szigeti József, a Kisfaludi társaság tagja. Szigeti Imre. Szilágyi Sándor. Tóth József. Tamási József. Várföldi Elek. Boer Emma. Bogdanovics Krisztina. Dulka Sarolta. Felekiné asszony, szül. Munkácsy Flóra. Horváth Teréz. Hirtling Mária. Szathmáry-Laczkócziné asszony, született Farkas Lujza. Lendvayné asszony, szül. Fáncsi Ilka. Niczkyné aszszony, szül. Szöllösy Rózsa. Patakiné Anna. Paulainé asszony, sz. Gvozdanovits Julia. Prielle Cornélia. Szigligeti Anna. Szigligeti Jolán. Dalműben. Bodorfi Henrik. Ellinger József. Ernst Henrik. Hajós Zsigmond. Korbai Ferencz. Kőszeghi Károly. Láng Fülöp. Odry Lehel. Pauli Richard. Helvey Ilka. Hollósné Kendelényi F. Human Alexa. Human Olga. Kocsis Irma. Neszveda Anna. Pauliné Ilka. Saxlehner Emma. Zenekar-személyzet. Fő-zene-igazgató: Erkel Ferencz, Ferencz József rend lovagja, a pesti magyar philharmoniai társulat elnöke, a pest-budai, aradi, debreczeni, pécsi, lugosi, kőszegi, s több hazai dalárdák és zene-egyletek tiszteletbeli tagja, a hazai összes dalárdák főkarmestere. Karnagy : Huber Károly, a nemzeti zenede hegedűtanára, a budai férfi dalárda, a debreczeni zenede, a pesti nemzeti dalkör tiszteletbeli tagja. Karmester : Erkel Gyula. Tánczszemélyzet: Balletmester: Camp i 11 i Frigyes. Magántánczosnő : Ro 1t er Irma. Tánczos: Róka János. Diszitményi személyzet: Főfestő és főgépész: Lehman Mór. Festő: Horn Róbert. Segéd : Pantoffel Jakab. Szinmester : Grafmüller Ferencz. Zsinórmester: Polacsek Károly. Festéktörő: