A Hon, 1870. február (8. évfolyam, 25-47. szám)

1870-02-01 / 25. szám

Országgyűlési tudósítás A képviselőház 10- ik ülése jan. 31 én d. e. 10 órakor. Az útépítés rovatánál felolvastatik még az Simonyi Lajosnak múlt ülésben beadott hatá­rozati javaslata, melyben kívánja, hogy az üt­és vasúthálózat beterjesztessék és a közmunka iránt törvényjavaslat nyújtassék be. Pulszky F. előadó úgy látja, hogy e hat­ ja­vaslat ugyanazt kívánja, mint a pénzügyi bizott­ság, csakhogy tovább terjed. Attól fél, hogy ha sokat kíván, a ház kevesebbet fog kapni. Elég­nek tartja kimondani, hogy az úthálózat terve készíttessék el és terjesztessék elő. Simonyi Lajos dr. azt hiszi, hogy midőn va­laki kívánságot fejez ki, és az, ki elé ezen kí­vánság terjesztetik, teljes készségét mondja ki, hogy e kívánságnak eleget fog tenni, a­mint azt Mikó gr. miniszter tévé, akkor Pulszky aggá­lya megszüntetik. Ajánlja hat­ javaslata elfo­gadását. Tisza Kálmán szerint a két indítvány egy­mással nem ellenkezik, sőt kiegészítik egymást. Simonyi indítványa nem azt követeli,hogy a vas­utak, csatornák és közutak hálózata terjesztes­sék elő, hanem csak hogy a közúti hálózat terjesztessék elő tekintettel a vasutak hálózatá­ra. Ez pedig okvetlenül szükséges, mert közúti hálózatot készíteni a vasúti hálózatra való figye­lem nélkül, teljes képtelenség. Elfogadja Simo­nyi indítványát. (Helyeslés) Mikó gr. miniszter azt hiszi, hogy további vitára nincs szükség e tárgyban, miután hozzá­járul mind a pénzügyi, mind Simonyi indítvá­nyához. (Helyeslés.) A ház mindkettőt elfogadja. Jegyző olvassa a vizépítésről szó­ló czimet, melyre összesen 2­679.507 ft van fel­vé­ve. Kvassay László ismétlé múltkori indítvá­nyát, melyben a Vágh szabályozásának előmun­kálataira 100 ezer ftot kíván fölvétetni. Tisza Kálmán némely folyamokra kívánja felhívni a ház figyelmét, melyek nagy vidékek­re kártékonyan hatnak, melyekre a vidékbeli érdeklettek már eddig száz­ezreket,lehet monda­ni milliókat áldoztak és melyért sikert még sem fognak láthatni mindaddig, míg az államot ter­helő munkálatok végrehajtva nincsenek, míg je­lesül a három Körös és a Berettyó már hajókáz­­ható részein teendő átmetszések költségei az előirányzatban fel nem vétetnek.Tekintetbe véve azonban pénzügyi helyzetünket, Kvassaytól el­­térőleg azt indítványozza, hogy most ezen költ­ségvetésbe, ezen bár jogos igények kielégítésére a kívánt 100.000 ft föl ne vétessék, hanem a jö­vő éviben erre figyelem fordítassék. Krajcsik János ajánlja Kvassay indítványa elfogadását. Eördöghy Frigyes még a jelenlegi költség­­vetésben kívánna bizonyos összeget fölvétetni a Körös és Berettyó szabályozására. Turcsányi József rögtöni segélyt tart szük­ségesnek a Vágh rombolásai ellen, és azért en­nek szabályozási előmunkálataira 200.000 ftot kér megadatni. Ivánka Imre ismételve felhívja a kormány figyelmét a gátrendszerre. Ha ezt nálunk is al­kalmazni c­élszerű, úgy véli, hogy a területi be­szerzéseket már most kell megtenni, míg a föl­det olcsón lehet megkapni Mármarosban és Szathmárban. Oda kívánja tehát a közlekedé­si minisztert utasítani, hogy a gátrendszert ta­nulmányozván, a jövő évi budget alkalmával ja­vaslatot tegyen. Hieronymi Károly osztálytanácsos megjegy­zi, hogy a gátrendszer gyakorlati haszna az ára­dások ellen mindeddig kétségkívülinek be nem bizonyíttatott.­­ Az 1856 -i áradások után Na­póleon császár hozta javaslatba és a Szajna völ­gyén alkalmazta. A franczia kormány a Szajna völgyének vi­szonyait e czélból részletesen tanulmányozta és kitűnt, hogy azon 13 gátat lehet építeni, de ki­tűnt egyszersmind az is,hogy ezen gátak rendkí­vül nagy pénzösszegbe kerülnek.Így ezen 13 gát közül tényleg csak egy épült s pedig Setton m­el­lett , mert a kormány ezt a legelőnyösebb hely­nek tartotta.Ezen Setton melletti gát 23 millió köb­metre vizet képes felfogni, és képeztetett az ál­tal,hogy egy völgytorok egy gránit fal által elzá­ratott s ezen gát folytán ezen völgyben a felfogott viz által egy nagy tó képeztetett, mely áradások alkalmával a vizet felfogja. Azonban ha mind a 13 gát ki fogna épülni — mi azonban eddig nem történt és szándékban sincs, miután a költ­ségek rendkívül nagyok, mert az összes gátak 17 millió francba kerülnének, a franczia mér­nökök biztos számítása szerint az árvizeknek akkor is csak egy negyedrésze lenne felfogható. Azért bebizonyított tény az, hogy ezen gát azon c­élnak, melyre a Szajna vidékén eredeti­leg rendelve volt, meg nem felel. Ez tehát az egyetlen gyakorlati alkalmazása ezen rendszer­nek. Ennélfogva egyáltalában nem lehet mon­dani ezen rendszert kétségkívül czélszerűnek, hogy a minisztériumokat, már területek megszer­zésére is lehetne utasítani. Amit a ministérium e tekintetben tehet, az legfölebb ezen kérdés­nek tüzetes és speciális tanulmányozása Egyéb­iránt megemlítettek a máramarosi viszonyok. E tekintetben megjegyzi, hogy azon gátak, melyek Setton mellett alkalmazva vannak, az árvizek meggátlására nézve egyáltalában semmi befo­lyással nincsenek, mert mihelyt az á­rvíz na­gyobb mérvet ölt, a kezelőknek a gátakat azon­nal meg kell nyitni, különben az árvíz elsepri azokat és ezen Setton melletti gátnak is gyakor­lati haszna csak arra szorítkozik, hogy midőn szárazság alkalmával a vízállás csekély, a föl­­gyűlt vízből a Szajna tápl­ál­kázik, de az áradások­ra nézve egyáltalában nincs befolyással. Azt hiszi tehát, hogy e tekintetben határozat nem szükséges, a miniszérium legfölebb csak ta­nulmányozhatja a speciális viszonyokat és hogy annak semmi sem áll útjában. Máttyus Aristid ismételve azon kérdést in­tézi a kormányhoz : adjon felvilágosítást a Buda és Pest közti Dunaszabályozás ügyében, nyug­tassa meg a fővárost és az egész országot ezen fontos ügyben, és nyilatkozzék, váljon ezen úgy a kereskedelem mint a forgalom, a főváros spe­ciális szépítési érdekeinek, valamint a közbiz­tonság igényeinek kész-e eleget tenni ezen kér­dés gyors megoldása által. Mikó Imre gr. miniszter kijelenti, hogy ezen ügy most tárgyalás alatt van, de miután ez egyéb fontos kérdéssel szoros kapcsolatban van, egyebet nem ígérhet, minthogy a kormány igyekezni fog ezen tárgyban minél előbb tör­vényjavaslatot előterjeszteni. Azért terjeszti pedig be ezt külön törvényjavaslatban és nem a költségvetésben, miután ily nagyobb kiadást igénybe vevő munkálatokra a ház ily utasítást adott a minisztériumnak. (Általános helyes.) Andrássy Gyula gr. miniszterelnök pótló­lag hozzá­teszi ezekhez azt, hogy miután ezen kérdés a rakpartok kiépítésével szoros össze­köttetésben van, és miután e két tárgyat egy­mástól kár nélkül elválasztani nem lehet, — ez pedig ismét azon tervekkel van összeköttetésben, melyeket felfogásunk szerint az oszágnak ezen két város irányában, mint főváros irányában bi­zonyos tekintetben pártolni kell. Mindezekre a kormány figyelmét már rég fordította és készen is vannak már a tervek, de természetesen mi­után ezek az ügy financziális oldalával szoros összeköttetésben vannak, s e tekintetben a költ­ségvetés még tökéletesen be nem fejeztetett —■ csak annyit mondhat, hogy rövid idő alatt a ter­vek elő fognak terjesztetni. Wass Samu gr. a következő határozati javas­latot nyújtja be : Mondja ki a ház, hogy szabá­­lyozandó folyóink közül legelső sorban a Száva és Kulpa legyen szabályozás alá veendő. — Szó­­líttassék fel a minisztérium, hogy az alsó Dunán létező és a hajózást gátló természeti akadályok eltávolítását a birodalmi külügyérség közbenjá­rása által eszközölni törekedjék.“ A ház e javaslat kinyomatását rendeli el és a költségvetés utánra tűzi tárgyalásra. Ordódy Pál szintén elkerülhetlennek tartja a Vágh folyó szabályozását, de nem tartja el­fogadhatónak Kvassay indítványát, mert még tervezet nem lévén, a szabályozásra szükséges költséget meghatározni nem lehet, és így az indítványozott 100 ezer ft vagy igen sok, vagy igen kevés.­­ Azt indítványozza tehát, hogy a 7-dik rovatban előirányzott 149.000 forintról mondassák, hogy ez a „Vágh és egyéb folyók szabályzataink tervezetei elkészítésére adassék meg a minisztériumnak. Hollán Ernő ez indítványt helyesli. Elnök megjegyzi ez indítványra, hogy beadója nem jól fogta fel Kvassay indítványát. Egyébiránt ez általános tárgyalása lévén a vízépítési rovatnak, a részleteknél külön meg lesz vitatható. Zsedényi Ede azt hiszi, ha már egy óráig tanácskoztak Kvassay indítványa felett, határo­zatot is kellene hozni. Azt indítványozza, hogy utasítassék oda a minisztérium, miszerint a Vágh szabályozására vonatkozó terveket okvet­lenül még ez évben készítesse el azon pénzből, mely a megyékre ki van vetve és terjeszsze azt elő a jövő költségvetésnél. Elnök indítványára a ház ezután a vízépí­tés rendkívüli szükségletének pontonkénti tár­gyalására tér át. Jegyző olvassa : 1. A Dunánál a) aszapi újabb partmű építésének folytatására 50000 ft ; b) a mohácsi újabb partvédezet befejezésére 107892 ft; c) a bajcsi partvédmű elkészítésére 37400 ft. Simonyi Ernő az alkotmányosság első elvé­nek azt tartja, hogy a kormány semminemű pénz­beli kiadásokat az országgyűlés felhatalmazása nélkül ne tehessen, és itt az mondatik, hogy e pártvédművek ő­felsége jóváhagyására vétettek, munkába, és részben be is fejeztetek. Ez alkot­mányellenes eljárás és helyén nincs. (Helyes­lés balról.) Mikó I. gr. minister nem látja át a szemre­hányás alaposságát, mert e tétel egyenesen az országgyűlés jóváhagyásától tétetett függővé. (Simonyi Ernő: Hogy tétetett volna függővé, mikor munkálatba vétetett az építés.) A ház a tételeket a pénzügyi bizottság kö­vetkező határozataival együtt elfogadja: „Kijelenti a bizottság, hogy a Dunának sza­bályozására a helyenként elszigetelten létesített egyes vízi műveket elegendőknek egyáltalában nem tekintheti. Ismétli e helyett azon múlt évi kijelentését, hogy szükségesnek tartja, miszerint a ministérium a felső Duna Pozsonytól Gönyőig leendő szabályozásának terveit és költségvetését terjessze mielőbb az országgyűlés elébe, az ez iránt egyúttal bemutatandó­­javaslatban pedig úgy a fedezet, mint az érdekeltek netaláni hoz­zájárulási iránya iránt is javaslatot tévén. A bi­zottság továbbá oda utasítandónak tartja a minis­­tériumot, hogy a mohácsi újabb partvédezet költ­ségeihez t­eendő hozzájárulás iránt az érdekelte­ket, úgymint a Dunagőzhajózási társulatot, úgy is mint hajózási vállalatot,úgy is mint a mohács­pécsi vasút tulajdonosát, valamint Mohács váro­sát is, utólag szólítsa fel és velük eziránt tár­gyalásokat indítson meg. Olvastatik a 2-dik tétel: A Tiszánál, az át­metszések­ sikeresítésére a már engedélyezett s újabban beérkezett tervek szerint 247.600 forint. A pénzügyi bizottság ehhez még a következő pontot ajánlja : a) a bodrogközi és felső szabolcsi átmetszések sikeresítésére és a megrongált töltések helyre­igazítására 1 millió 600000 frt. Majoros István a Tiszánál tett átmetszések felett nem helyeslését fejezi ki és megrója a Ti­­szaszabályozás technikai osztályhivatalnokait, kiknek mindenre marad ideje csak a Tisza sza­­bályozására nem. Ennek következtében a követ­kező határozati javaslatot adja be : utasíttatik a kormány mindazon államhivatal­nokoknak, kik az absolut hatalom idejében az al­kotmányos ministérium megalakultáig kinevezve voltak, alkotmányos után mielőbb leendő elbo­csátására különösen a Tisza szabályozási köz­pontjánál úgy egyéb társulatoknál alkalmazás­ban lévő technikus osztálynál. A költségvetés után fog fölvétetni. Buday Sándor indítványozza, hogy a bod­rogközi és felsőszabolcsi átmetszések közé vétes­sék fel a bereghmegyei is. Egyébiránt meg van elégedve, ha a miniszter kijelenti, hogy az 1.6000.00 ft arra is fordíttatik. Mikó gr. miniszter megnyugtatására mond­hatja, hogy a bereghmegyei átmetszések is bele­értetnek. Kiss János kéri a kormányt, hogy engedje meg Zenta városának, hogy saját költségén hidat építtethessen a Tiszán. Petrovay Ákos méltányosnak talál­ná, ha nem csak a Bodrogközi, hanem a felső­tiszai töltések helyreállítására is fordíttatnék ez összeg. Elnök felteszi a kérdést a fenebbi két tételre. A ház mindkét­tőt elfogadja 1.847,600 frtnyi összegben. A Marosra előirányzott 55,000 ft észre­vétel nélkül elfogadtatik. A Szávára előirányzott 250,000 ftot a pénzügyi bizottság törlendőnek véli­, mert nin­csenek készen a szükséges tervek. Anker Hugo horvát képviselő Horvát-Szla­­vonországi társai nevében felkéri a házat, hogy mellőzze e véleményt és szavazza meg az elői­rányzott összeget. Simonyi Ernő különösnek találja, hogy kormány bizonyos sommát kér, a­nélkül, hogy terve volna, a nélkül hogy tudná mire. — A ház minden részletes terv léte nélkül meg­szavazta az 1.600.000 forintot, az igazság e szerint az volna, hogy ezen 250 ezer forint is szavaztassák meg, de miután a pénzügyi bizott­ság törvényjavaslat előterjesztésre hívja fel a minisztériumot, megnyugtatóbbnak hiszi az il­letékre, ha ezt bevárják, mert meglehet hogy többre is lesz szükség,és a ház ha méltányosnak fogja találni, a többletet is meg fogja sza­vazni. Szakácsy Dániel figyelmezteti Simonyit, hogy a bodrogközi Tisza szabályozására a kor­mánynak még 1867-ben készült tervei vannak. A Szávát illetőleg pártolja a pénzügyi bizottság véleményét. Domsich Pál méltányosnak tartja, hogy Hor­vátország a Száva szabályozására részeltessék azon kedvezményben, a­melyek Magyarország folyóinak nyujtatnak. (Helyeslés.) Kovách László úgy van értesülve, hogy a tervezet a Száva szabályozására megvan, csak a költségvetés részletei nincsenek megvizsgálva, s azért megszavazza a kért költséget. A ház megszavazza a 250.000 frtot. A Drávára fölvett 60.000 frt megadatik. Úgyszintén a Kulpára előirányzott 5000 és a Bodrogra fölvett 380.051 frt is. Olvastatik a 8-dik pont, melyben „az ország egyéb folyóinál előforduló szabályozási munká­latok költségeinek fedezésére az egyes törvény­­hatóságoknak adandó segélyezés 149.400 frtban van füvévé. Manocsányi Pál és Simonyi Ernő e tétel­nél ismét kiemelik a Vágh szabályozásának sür­gősségét, miért is Kvassay László indítványát elfogadtatni kérik e pontnál. Pulszky F. előadó elégnek tartja, ha 50.000 frtot vesznek fel e czélra, mert ez arányban fog állni a többi megszavazott összegekkel. Irányi Dániel helyén találná, ha a miniszté­rium nyilatkoznék. Mikó I. gr. miniszter indítványozza, hogy emelje fel a ház a 149.000 írtot 200.000 írtra és pedig a virement joga mellett, és akkor a kérdéses Szabályozásra megkészítteti az előmun­kálatokat. (Helyeslés.) Vukovits Sebő nem ellenzi, hogy a Vágh szabályoztassék, de óhajtja, hogy e 200 ezer írtból gondoskodjék a minisztérium a Béga csa­tornáról és a Temes folyóról is. Madocsányi Pál nem tud beleegyezni abba, hogy folyók szabályozására egy átalány szavaz­tassák meg. A Vághra szánt összeget nyilván ki akarja tétetni. Tisza Kálmán azt hiszi, hogy elég megnyug­vást meríthettek azok, kik a Vágh mellett fel­szólaltak, a miniszter szavaiból, ki kijelenti, hogy a Vágh vizének tervei ez összegből fognak készülni, így tehát semmi aggodalmuk nincs. A maga részéről kijelenti, hogy kész a miniszter formulázása szerint elfogadni ez indítványt, és kívánja, hogy bár ő lehetne oly szerencsés, hogy mondhatná, miszerint az ország más vidékeire is kapott ily megnyugtatást. (Helyeslés.) Kvassay László szintén külön akarja meg­nevezni a Vágh folyóra fölvett összeget, nehogy máshová fordíttassék. Elnök a szavazást holnapra halasztja és ezzel az ülés 2 órakor eloszlik. Nyilatkozat a csal­hatatlanság mellett. A csalhatatlanság dogmájának néhány főbb hive, hogy Rómában az ingadozókat annak sze­lídített alakja által nyerje meg a csalhatatlan­ság ügyének, egy iratot köröznek, mely a latin eredeti után fordításban így hangzik: A római főpap csalhatatlanságának, a­melyet elvben már az egész egyház elfogadott — logice és világosan meghatározandó alakja. A római főpapról szóló fejezetbe az ő prima­­tussága elleni kárhozat alá eső tévedésekhez ha úgy tetszik, ezeket vagy ezekhez hasonlókat le­het még csatolni, egyátalában kárhoztatják azok vakmerőségét, a­kik a főpap legfőbb bíróságától az egyetemes zsinatra mernek appellálni. Továbbá kárhoztatjuk azok elvetemedett gú­nyolódását, a­kik azt merik mondani, hogy csak külső engedelmeskedés, és nem egyszersmint az ész és szív benső megegyezése kell a pápa ítéle­tei irányában. Ezen felül mindenesetre kárhoz­tatjuk azok beszédének és tanainak irányát, a­kik a püspökök gyűlése és a főpap között me­rész és utólagos meghasonlást tervezve a felett vitatkoznak,hogy melyik nagyobb és igy a fejet a testtől és Pétert az egyháztól elvonni és elvá­lasztani igyekeznek, mintha testvérek gyüleke­zete, a melyben Péter, még utódaiban is megerő­síttetik, valaha meghasonlhatnék azzal, a kinek hite, Kristus ígérete szerint, soha sem fogyat­kozik meg, vagy hogy azoknak szabad lenne, a­kik Pétertől tanítandók és megerősítendők, épen ez ellen tanítani és megerősíteni. Nem kevésbé kárhoztatandónak véljük azok véleményét és működési indokát, a­kik, hogy a római főpap által­­kárhoztatott tévedéseket an­nál jobban terjeszthessék a nép között, nem fél­nek azt mondani, hogy azon könyvek valódi ér­telmét,az igy kárhoztatott mondatok vétettek, a főpap nem helyesen fogta fel. Azon okok, melyek miatt a fentebb javasolt schema czélszerűbbnek tartatik a következők Primo: Biztosan lehet remélni, hogy az ily alaki schema az összes atyáknak inkább fog tet­szeni és azok által csaknem egyhangúlag fog megerősittetni — mert a catholica tannak az egész egyház által elfogadott, bizonyos és meg nem támadott elveit foglalja magában és a me­lyeket elismernek és vallanak mindnyájan, ke­vesek kivételével, a­kiknek száma oly csekély, hogy számba sem veendő. Secundo: Az összes (vagy csaknem összes) atyák e köz megegyezése, nemcsak czélszerű, hanem egyátaljában kívánatosnak látszik, vala­hányszor a hittan főelvének meghatározásáról van szó, főleg ily fontos dologban, a­melyet úgy kellene meghatározni, hogy (ha ugyan lehet) senki se legyen ellenvéleménynyel. Tertio: Most pedig ily egyértelműség nagyon szükségesnek látszik, a közönség között terjesz­tett és hitelre talált hírek miatt, a­melyek sze­rint, e dologban az atyák között nagy vélemény­különbség van. Az atyák ez egyhangú de­finitió­­ja, a vakmerően győzelmet hirdető ellenségeink száját egészen betömné és az Isten egyházának nagy épülésére szolgálna. Valóban elég kül el­lenségünk van mintsem, hogy magában az egy­ház váraiban új egyenetlenségeket keltsünk vagy bármely módon szítsunk. Quarto:A meghatározás ajánlott módja,ámbár közvetett még­is úgy előre, mint egyszerűségre nézve a legjobbnak látszik. Mert világosabb és talán többet is tartalmaz, mint a közvetlen nyílt meghatározás. Mert ez több helyet adna a theo­­lógusoknak veszekedésre, egymás közt] mindig veszekedni fognak, hogy mikor és mely dolgok­ban kell hinni, hogy a római főpap minden ke­resztyénhez szólott és csalhatatlan ítéletet hozott Ezenkívül eldöntetlenek maradnak mindazon kérdések, a­melyek a főpap csalhatatlanságának legkegyesebb előharczásai között is vitályo­­sak : hogy t. k i. mikor tanít a főpap nyilváno­san, vagy privatim, továbbá az „ex cathe­dra“ való beszédnek mi a valódi értelme, s me­lyek a csakugyan hitre és erkölcstanra tartozó dolgok. Sőt még talán hevesebben fognak kitör­ni az ilynemű kérdések, és sokkal nagyobb lel­ki viszályokkal fognak tárgyaltatni. Quinto: Hanem a meghatározás ajánlott alak­jában, nincs és nem is kell világos megkülön­böztetés, mert a római főpap tévedhetlenségét magának az egyháznak csalhatatlanságával köti egybe és azt mintegy a Primátus logikai követ­kezményének és mintegy corollariumnak tünteti fel, úgy, hogy a­mennyire terjed, ugyanazon határok közt legyen az egyház csalhatatlansága és az isteni Primátus, a­mely elvei a hitnek, már az egyház első tanai által megszabvák és meghatározandók. Az ilynemű formális megha­tározás pedig erejével minden múlt századokra kiterjedne és az egész egyháztörténelem me­zejét és az egész Bullariumot (törvénytárt) a theologusok vitatkozásainak és az eretnekek és istenteleneknek a római főpapok ellen irányzott már csaknem spécsilapult kikeléseinek tárná fel. Tehát a meghatározás módja által semmi ok sem fog szolgáltatni,sem a theologusoknak, sem a híveknek a kételyre és veszekedésre a főpap jogai és végzései közül, a kinek bölcs tanácsára bízatik tisztelettel és szeretettel, a mint illik a fiúnak az atya iránt midőn legelteti a juhokat és bárányokat — mindennek elintézése. Még egy nyilatkozat a csalhatat­lanság mellett. A „Monde“ egy többnyire olasz püspökök által aláírt javaslatot hoz a csalhatatlanság mel­lett, mely igy hangzik: „Alulírott atyák, főleg olasz megyékből, a szent evangélium szavait, valamint az egyház tanát és emlékét tartják szem előtt és szent Thomas bölcs mondására támaszkodnak, a­ki, az egész egyház Doctor angelicusa és dísze, ezt az ünnepélyes mondást mondá: „A pápa telj­hatalmához tartozik annak végleges eldöntése, a mi a hitre tartozik és mindenki által tántorit­­hatlan hitkép vallandó és ezért az ő, és csak is az ő teljhatalmához tartozik egy symbolum uj felállítása és mind az, mi az egész egyházra vo­natkozik . (2-a, 2-ae, I. art. 10.), ha ők indíttat­va szent Liguri Alfons egy másik nagyon fon­tos mondása által, ki az egyház és haza egy másik ragyogó csillaga ezennel alázatosan és es­­dekelve kérik a szent egyetemes zsinatot, hogy Szt. Alfons saját szavaival, külön tanácskozás­ban szentesítse azt, hogy: „habár a pápa, a mennyiben egy személy és doctor privatus téved­het és tévedés alatt állhat a tényleges kérdések­ben, melyek főleg az emberek tanúskodásaitól függnek, de mégis, mikor mint pápa beszél, mint doctor universalis ex cathedra, az a Péter által adott teljes egyházi tanhatalommal, ez esetben a hit és erkölcsi kérdések feletti viszá­lyok kiegyenlítésében tévedéstől ment. És ez az ő kívánságuk nem fog csudálatosnak tűnni fel, mert maga Szt. Augustinus egy más dogmai igazság feletti értekezésében e tárgyra né­zve megjegyzi: Minthogy e kérdés homályossága az egyház első fetében nagy f­érfiakat és nagyra becsült atyákat és püspököket arra indított,­ hogy a legjobb békében egymással vitatkozza­nak, míg az amit a legüdvösebbnek tartottak, az egész földkerekség teljes számú zsinatától a vita befejeztével megerősíttetett. (De baptismo con. Donatis I. 7.) De szent Hilarius ezt mondja : „Roszul érti-e talán ezt egy­más ? Nyomjuk el közösen a rosz értelmet és ne rontsuk meg a hit szilárdságát.“ (De Synd. 88.)­­ A bajor haladó párt válaszfelirata: Dr. Völk, Barth, Fischer stb. egy külön vá­laszfeliratot adtak be, melynek első pontjá­ban a király iránti hűség biztosíttatik, és a másodikban az utóbb felmerült párthevesség fe­lett sajnálkozás fejeztetik ki, így folytatják: 3., Sem a Poroszországgal és az észak­német szö­vetséggel kötött szerződés, sem a déli államok­nak északkal való egy­más szorosabb szövetsé­gében nem látjuk mi a német törzsek jogos ön­állását fenyegetve. Bár csak sikerülne felséged kormányának Németország államszövetségi megállapításához való járulás által, elfordítani azon veszélyeket, melyek Bajorország mostani elszigeteltségben vannak és egyszersmint az egységes államot távol tartani.­­ Akkor a német haza önálló tartalma és nagysága, szabadsága és jólléte az egyes államok jo­gos megérdemelt, további fenállásához lesz köt­ve. 4.: Azon változott alakulás következtében, melyet az 1866-iki események Németországnak adtak, közel van az az út, a mely az 1848-ban adott és a nép által örömriadással fogadott ki­rályi szó beváltására vezet. A népjogilag elismert Észak-német szövet­ségnek német-állam­szövetséggé képezésével ál­lamháztartásunk alapelveinek és bel­ynállásunk s főleg Bajorország szabadelvű kifejlődése na­gyon jól összeegyeztethető. 5) A királyi szájból való ama megújított biztosítás , hogy tudni­illik ha a kötelesség szólít hazánk a hatalmas szövetséges mellett lesz Németország becsülete védelmére, mely Bajorországéval elvárhatlanul összekötve van, mint fontos békekezesség fog a legélénkebb viszhangra találni egész Németországban. — A 6-dik pontban ki­mondják , hogy a kormány reformtörek­véseit a nép jóllétére a kamara pár­tolni fogja, mert a reform elhagyása csak a nép sebét tenné gyógyíthatlanná. 7. A­mint felséged a helyzetet és az idő szükségeit felismerné, ed­dig szilárd kézzel védte a társadalmi törvényho­zást, úgy felséged kormánya ezentúl is a szük­séges reformok kezdését és továbbfolytatását,­­mint a polgári önkormányzás előmozdítását, a sajtó és egyesülési törvény revisióját, a nevelés összes terén való reformokat, s főleg a népisko­lák időszerű emelését és a néptanítók pénzügyi helyzetének javítását, tartsa mindig szemei előtt. A­z­okban ígérik, hogy az államköltségvetést a takarékosság szempontjából fogják vizsgálni. 9. A trónról jövő nyílt elismerésére azon becs­nek, a­melylyel bir az ország kormányára nézve a népben élő meggyőződés hüt kifej­ezés— a leg­­hálásabb érzéssel telünk el. Örömmel fogjuk üdvözölni egy az egyenes vá­lasztási jogra állapitott válaszási törvényt, mely egyszersmind ama népmeggyőződés hit kifejezésére elég biztosítékot ad. A tő­ikben ígérik, hogy a többi javaslatot is a tárgy fontossága szerint fogják tárgyalni. 11. Isten tartsa meg a királyt, kinek szive egész né­pét meleg szeretettel öleli fel. Bárcsak lenne meg felségednek a legnagyobb és szebb jutalom, a melyre egy nemes fejedelem törekszik: a hit és hálás nép boldogsága­ és jólléte.“ A magyar mérnök-egylet jan. 21-én tartott egyetemes szak­ülése igen ér­dekes felolvasásokat ígért. Ezek elseje, a Wal­­landt Henrik jelentése (a suezi csatornáról né­mely adatok része miatt, elmaradt ugyan, de a más kettő is egészen alkalmas volt, a rendkívüli számban összegyűlt hallgatóság ’ figyelmét mind végig lekötni. Először Ney Béla „képzőművészeti ta­nulmányok“ czimű­ munkájának,’az é­p­í­t­é­szettel foglalkozó részéből olvasott fel egy terjedelmesebb mutatványt. A teljes egy óráig tartott felolvasás az építészeti­­stylek lé­nyegét fejtegette. Az ó­kori nevezetesen az aegyptomi és görög-római,valamint őskeresztény építészeti stylek mind culturhistoriai, mind szi­gorún művészeti és a szerkesztést illető jellem­zéséről a mohamedán, és aztán a középkori épí­tészetre tért, melynek két, önálló alakban meg­jelenő stylje: a román és a góth eléggé kimerí­tő és összehasonlító fejtegetés tárgyát képezte. Végre az újkor építészeti styljét, a renaissance­­ot ismertette, annak beteges kinövéseit a barock és u. n. rococco styleket szigorúan elítélvén. Az előadás, nem szakértőkre nézve is, igen érdekes tárgygyal foglalkozott, s azt, népszerű nyelven, értelmesen fejtegette. Az egész munka közelebb, önálló füzetben fog sajtó alá kerülni, és az irodalom ez eddig csaknem teljesen műve­letlen terén, hiányt pótolni ígérkezik. A második előadás tisztán a szakférfiakat il­lető. Horváth Ignácz mutatta be ugyanis epicy­­clois körzőjét. Előbb az elméletet adta elő rövi­den, de mély tudományossággal, aztán az egy­szerű szerkezettel bíró és könnyen kezelhető műszerrel tett gyakorlati kísérleteket. Az ered­mény minden tekintetben, rendkívül sikerültnek mondható, s csak az kár, hogy Lukse úr, ki — ha nem csalódunk — nem­régiben, egy általa szerkesztett hasonló műszert mutatott be, ugyan­csak a mérnök-egyletben, jelen nem volt, a­mennyiben a kettőnek összehasonlítása érdekes eszmecserére adhatott volna alkalmat. Örvendünk, hogy az általános érdekeltség, e valóban életrevaló egylet iránt, napról-napra növekszik, minek a jelen ülés szép auditóriuma igen biztató bizonyítékául szolgált. ÚJDONSÁGOK Pest, jan. 31. — A honvédmenház javára a tatai ifjúság két estélyt rendezett, melyek mint írják, igen szépen jövedelmeztek.­­ A technikus bál szombaton az Európában élénk és fesztelen volt. A nagy és diszes közönség már 9 óra után megtöltötte a termet úgy, hogy a házi­asszony gr. Andrássy Aladárné megérkezte után elkezdett első csár­dásban a terem kicsinysége már érezhető volt, azt azonban elfeledteté a tánczolókkal az átalá­­nos jókedv, melyre nézve sokat tehetett, hogy a roppant vigadó terem helyett e kisebb méretű, de ép azért kevésbé rideg falak között folyt le e bál. A ráczrend elmés szerkezetű gépkerék­­ből állott, megfelelő diszitményekkel. A táncz folytonos fesztelenség és jó kedv közepette reg­geli 6 és fél óráig tartott.­­­A toscaniai nagyherczeg halála miatt ö­­lsége a király már szombaton elutazott Bécsbe. Közelebbről követni fogják Rudolf koronaherczeg,Gizella herczegnék felsége a királyné Valeria herczegnével.Az udvari gyász következtében az idei farsangon nem lesz udvari bál. — A b­é­c­si m­i­n­i­s­z­t­e­r­i­u­m azt a kér­­­dést intézte a m. kormányhoz, hogy a politech­­nicum azon hallgatói, kik sem a felsőbb reál is­kolákat, sem mind a 8 gymnasiumot nem végez­ték, felvétethetnek-e egy éves önkényteseknek ? A kérdés a technikusokra nézve kedvezőleg döntetett el. — Horvátországban az ujonczo­­zás február 1 -sején kezdődik. — Felte­ss­zü­k minden értelmes ember­ről, hogy midőn a főispánok albumáról esti la­punkban hozott hírt olvassa, önkényt belátja, hogy azt nem mi irtuk vagyis nem úgy irtuk a mint kiszedetett.­­ A pest-váczi országúton levő 35 gyár és nyaraló birtokosai, Pestváros hatóságához egy Újpest község által külön beadványban támogatott folyamodványt nyújtot­tak be,melyben a név­­hatóság felkéretik, hogy a pesti gázvilágító társulatnak engedtetnék meg a váczi úti­­köszörűs árkon túl fekvő területén egy második gáz­világítási gyárt építhetni. A ha­tóságilag kiküldött s legnagyobb részt szakfér­fiakból álló bizottmány a kérelmet az iratban foglalt elvitázhatlan és nyomatékos indokoknál fogva magáévá tévén, elvben egyhangúlag elfo­gadta, és ajánló véleményével együtt az eljáró tanács, és képviselői testületével felterjeszteni határozta. Egyúttal a vállalkozó gáz­világítói társulat igazgatósága utasíttatott, hogy az épí­tendő gyárnak tervezete és feltételei iránt nyi­latkozatát adja be.­­• Leuthner (Lorand) János volt honvéd-tüzérkapitány m­­ég december 18-án Londonban meghalt. Ő a komáromi capitulat után külföldre menekülvén, nehogy az osztrá hadseregbe besoroztassék , utóbb Londonon telepedett le, hol mint jeles mérnök szakmába vágó foglalkozással tartá fenn magát. — A Terézváros két felé orása ügyében kiküldött bizottság többsége elvété vonalul a Gyár-, Valero- és Kertészutczá 4t^"

Next