A Hon, 1870. június (8. évfolyam, 124-146. szám)

1870-06-01 / 124. szám

leg is Brassó kényére van bízva, mely el­nyomás alól ezek csak 1850 —60-ig, mi­dőn közigazgatásilag különálló terület részt képezett, tudott némileg lélegzethez jutni. Kitűnik továbbá az is, hogy a hazájáért annyiszor vérzett, sokszor majdnem kiir­tott maroknyi székelység teljes elszegé­nyedésnek s vallásos úgy, mint nemzeti elnyomásnak néz eléje. Mindezekért méltányosnak, sőt hazafias kötelességünknek tartjuk, e szorgalmas, de szegény vidék népének érdekében fel­szólalni akkor, midőn ezt törvényhozási­­lag újra Brassó vidékéhez szándékolják csatolni, közigazgatásilag is talán ugyan ide rendelni,­­ a­midőn sem anyagi, sem szellemi léte nem lenne a hatalmas város pressiójával szemben talán évtizedekre sem biztosítva. Mi nem akarunk proselytákat teremte­ni, tiszteljük mások vallásos úgy, mint nemzeti érzületeit, de a magunkét sem hagyjuk,­­ valamint minden időben köte­lességünknek ismerjük sajtó útján védeni bármely más faj törvénytelenül sértett igazát, a saját magunkét sem tartjuk el­ejtene­­őnek soha. Azért határozottan és minden más ér­dek nélkül, csupán a szabadság és saját fajunk érdekében, csak támogatni tudjuk e vidék lakóinak azon — már a törvény­­hozáshoz is benyújtott kérelmét, hogy igazságszolgáltatás tekintetében külön te­rületet nyerjen, — (melylyel már birt is) s közigazgatásilag is oda csatoltassék, hova hajlamai és tétele fentartása érde­kei vezérlik. E nép sokat, igen sokat vesztett. El­vesztette vagyona nagy részét, elvesz­tette előjogait, mentse meg a törvényho­zás legalább utolsó sibylla-könyveit, nemzeti és vallásos szabadságát és valódi honszeretetének alapjait. P. Szathmáry Károly. -----Az alsó-ausztriai választási moz­galmak már megindultak. A szabadelvű párt, mely már kétszer adott ki manifestumot, most újra kibocsátott egyet, melyben már prog­­rammja is körvonalazva van. Erősen meg van abban támadva az eddigi birodalmi tanácsi cli­qne s hangsúlyozva a szükségesség, hogy a kép­viselői mandátumokat más kezekre kell bízni. E párt egyenes választások útján alkotott néphá­­zat s tartomány gi ülése másodválasztásokon ala­puló tartományházat követel. A belső békének a nemzetiségi zavarok elhárítása által leendő hely­reállítása a legnagyobb feladatnak jelentetik ki. A német érdekeket nem feláldozni, de meg­oldani kell. A bevezetés után, áttér a manifestum a törté­neti jogra. Határozottan ellene vagyunk — úgymond — hogy a német-osztrákok a nem-német nemzeti­ségek számára valamely u. n. történeti jogot vagy államjogi szerződést elismerjenek, miután nem engedhetjük meg,hogy egy ilyennek létezése nélkül a nemzetiségeknek teljes joguk ne volna az államtól védelmet s nemzetiségi tételük bizto­sítását és bátoritlan fejlesztését követelni. Mi ezt Ausztria minden nemzetiségének „ter­mészetes jogára“ nézve mondjuk, melyet sem „históriai jog“, sem „állam­jogi szerződés“ sem rész kormány, sem lelkiismeretlen parlament nem állapíthat meg. Mivel mi minden nemzeti­ségnek elismerjük e jogát, kárhoztatjuk ama politikai és nemzetiségi pártok törekvését, me­lyek az államban vagy annak egy részében egy nemzetiségnek a többi felett uralmat törekszenek szerezni. Átmenvén az alkotmány eredetére igy szól: Őszintén sajnáljuk, hogy Ausztria népei az 1860 okt. 20. és 1861. febr. 26 ki od­roukat el­szenvedték s ezzel jogi álláspontjukat elvesztet­ték, melyből kiindulva kötelesek lettek volna azt követelni, hogy az 1848-as alkotmányozó biro­dalmi tanács hivassék egybe, a fegyveres erővel megakasztott munkálkodásának folytatására. Meg vagyunk győződve, hogy az összes nem­zetiségek képviselői által megállapított alkot­mány-okmány behozatala s annak a korona általi megtörhetlen szentesítése a nemzetiségi viszályt már csírájában elfojtotta volna, és visz­­szatartotta volna attól, hogy a nemzetiségek kü­lönleges helyzetek után küzdjenek. Ez alkotmány okmány még 1860-ban is a leg­­"■■■■» '—mm»" hogy megbántotta-e valamivel ? mig végre ki­zokogta a hölgy: — Lássa, a szegény Jánoska meghalt. Itt vannak az asztalom mellett a mankócskái. — No azt igazán sajnálom. Sok derült órát töltöttünk szegény fiúval. — Ugy­e, ön is szerette? — Lássa, nekem olyan üres most a világ, hogy nem hallom man­kór­­­opogását a lépcsőimen. Nem tudom, hogy miért élek még ? Úgy szeretnék valami olyan emberért élni, a­ki nem tud magával jól ten­ni, csak ha én ápolom. Képzelek magam­nak valami festőt, a­ki elvesztette szeme vi­lágát, valami zenészt, a­ki elvesztette jobb ke­zét, valami nagy politikai hőst, a­kit üldöznek , nem hagyhatja el a szobát, —­s a­kinek én vol­nék mindene, jóltevője, kenyérkeresője. — Men­jen ön Garibaldihoz! És azután nevetett ő is. — De hát beszéljen arról, hallott engemet énekelni? Nos, mit szól hozzá? — Ha úgy tudna ön énekelni az ördögöknek is, mint az angyaloknak tud, akkor ön igen nagy művésznő volna. — De mit ért ön az ördögök alatt ? — No azt­ tudni fogja ön pater Anselme prédiká­czióiból, hogy a színház az ördögök Synagogája. — No — oh! ön goromba paraszt! Hát nem tudja, hogy én színésznő vagyok ? — Ezer bocsánat! Én azt hittem, hogy ön nap­pal apácza fejedelemasszony s csak este színész­nő. Hallja! Ez nem volna rosz hivatal. —­ Merjen! Maga nagy bolond! Hát miért tart engem apácza fejedelemnőnek ?­­ — Nem annak van-e ön öltözve?­­ — Én csak a vezekléshez vagyok öltözve Ön ’ istentagadó! Gúnyt űz a kegyességből ! — Nem én, madame, sőt elismerem, hogy szürke és fekete selyemben járni nagy vezeklés, lesütött szemmel kokettirozni nagy bűnbánat, húsz frankos tengeri rákot enni, nagy böjtölés. Én még azt is elhiszem, a­mit a párisi nőkről hí­­resztel a kegyes világ, hogy azért viselik most a magas ruhákat, mert a középkori divat szerint ők is végig korbácsolják a házaikat a flagellum­­mal bűnbánatból s annak a nyomait takargatják. — Ah! Az nem igaz. Azt nem teszszük. Tilta­kozott Evelina. — Én nem tudom. A világ azt beszéli. Ez nagyságtok titka. — De nem igaz! heveskedik Evelina. Mi nem korbácsoljuk a hátunkat. Nézzen ön bár ide! S azzal lehajolva Árpád előtt, felemelte hím­zett gallérkáját, hogy az oda láthasson, — egész öntudatlan szeleskedéssel. Árpád pedig — elpirult s nem nézett oda. Valóságos gyermek mind a kettő! Árpád azután kalapját vette s tréfásan monda Evelinának : — Ne csak énekeljen ön össze egy csoport zuarot Merode urnak , majd mi meg Garibaldi­val széjjelmuzsikáljuk őket. Azzal otthagyva jegyét lakása czimével Eve­­linánál, eltávozott a szeleburdi. A másik szeleburdi csinálta tovább a kegyes programmot. (Folytatjuk.) Könyvismertetés. (A felekezeti iskoláztatás ve­szélyei és közoktatásügyi tör­vényünk hiányai nevelészeti, társadalmi és politikai szem­pontból. Irta Bánhegyi István. Pest, Aigner Lajos 1870. 8 ad rét 124 lap.) (S7.) Az előttünk fekvő munka, mely a nagy közönség számára a végből van­­lrva, hogy ér­deket gerjesszen a nevelés és tanügy körül,hogy figyelmeztessen az annyira szabadelvűnek hí­­resztelt népoktatási törvény egy nagyon lénye­ges hibájára, megérdemli figyelmünket. Mint hajdanában a vallás eszméje lelkesítette a népe­ket, fűzte egy nagy családdá, daczára annak, hogy egymás nyelvét nem értették, úgy mai nap a nemzetiség eszméje a mozgató erő, mely a népeket tettekre készteti. Ezen eszmétől való lelkesültséggel írta szerző is művét, melynek végleges czélja kimutatni, miszerint csupán a minden felekezetiséget mellőző nemzeti is­kola által érhetjük el azt, mit a nevelés-ta­nítás által elérni óhajtunk. Nehogy pedig valaki az 1868. 38. tezikket ily nemzeti iskolákat el­­rendelőnek tartsa, első helyen bebizonyítja dönt­­hetlen érvekkel, hogy az u. n. községi iskola épen oly felekezeti, mint a törvény által enge­délyezett felekezetiek. Az említett törvény csak egy nagyon kis lépés a valóban nemzeti isko­lák felé. Sokkal élesebb, nemes hevében talán nagyon is éles fegyverrel fordul a felekezeti iskolák ellen, kimutatja, hogy ezek jellemet nem nevel­hetnek, hogy állam- és életveszélyesek. Ennek kimutatásában túlozni látszik szerző, mert ki­mondja az igazságot leplezetlenül, azonban ha fontolóra vesszük szavait, igazaknak kell elis­mernünk, habár nehezünkre esik is. Részünkről élvezettel olvastuk e művet, egy megjegyzésünk azonban van, és ez az, hogy szerzőnek nem a nemzeti, hanem a valóban humánus, de jelenleg különösen nálunk, még korai kosmopolitikus is­kolák lebegtek szemei előtt, jobb alkotmány­alap lett volna Ausztriára néz­ve, s ha az akkor behozatik, sem cseh declará­­tióra, sem lengyel resolutióra, sem slovén prae­­tensiókra nem került volna a dolog s akkor a Magyarországgal való kiegyezés biztosabb ala­pon jöhetett volna létre.­­ Mi tehát kijelentjük, hogy az 1860-ki meg­­erősített birodalmi tanácsba egybegyült férfiak súlyos bűnt követtek el a népek ellen, midőn elmulaszták egy közös nyilatkozatban kijelen­teni , hogy az osztrák állampolgárok bírják 1848-tól keltezett alkotmányos jogukat; hogy az alkotmányozó birodalmi tanács nem a jog, hanem az erőszak útján oszlattatott fel missiója befejezése előtt, hogy a koronának ennélfogva nincs joga töb­bé új od­rog-kísérleteket tenni, sőt kötelezve van a reichszábhoz azon választási törvény alapján, melyen választatott, újra összehívni. Meg vagyunk győződve,hogy egy ily nyilatko­zatot az összes lakosság helyeselt volna s eh­hez irányzotta volna politikai magatartását. De elismerjük, hogy a kremsi alkotmányirat behozatala ma sem jogilag sem politikailag nem lehetséges, habár mindig arra fogunk törekedni, hogy az alapjogok, melyeket a nemzeteknek ez alkotmány biztosított volna, alkotmányunkba tör­vényes uton bevézessenek s ez alapjogok szelle­mében revideáltassék az egész törvényhozás. Mi ugyanis oly államot akarunk, melyben minden hatalom a népből ered, valóságos népál­lamot, melyben a korona souverainitása mellett a nép souverainitása is általánosan elismertetik s szentnek, sérthetlennek s az összes közjog alapjának tekintetik. Előadván a memorandum­­ról, hogy a jelen­leg fenálló közjogi helyzetnek más, mint alkot­mányos után leendő módosítását visszautasítják, egyszersmind kijelentik, hogy azok alkotmá­nyos utón módosítását elodázhatlannak tartják. Meg akarjuk — úgymond — változtatni a reidhszáb­ot. A jelenlegi képviselőház helyett direct választásokból eredő népházat, a jelen urak háza helyett a tartománygyűlések válasz­tásaiból eredő tartomány házat akarunk. Ezzel az államjogi oppositiót Cseh és Morva­országban és Galicziában kiengesztelni hiszik, mert alakulnak fractiók, melyek a klerikális és feudális elemekkel szakítva, szabadelvű irány­ban segíteni fognak létesíteni a népállam esz­méjét. Meg vagyunk győződve— folytatja a mani­festum, — hogy csak akkor ha a nemzetiségi zavarok Ausztriában jelen államjogi jellegöket elvesztették, ha többé nem lesz szükség az ál­­l­am nagy területi alkatrészeit fegyveres csapa­tokkal schachban tartani, csak akkor lesz az állandó hadsereg reductioja s a militrendszer behozatala keresztülvihető. Utalván még néhány szükséges reformra, kö­ve­tkeznek az aláírások, Országgyűlés. A főrendiház ülése május 31-én 12­0 órakor. Elnök: Cziráky János gr., jegyző Apponyi Sán­dor gr. A kormány részéről senki sem volt jelen. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Bujanovics L. a képviselőház jegyzője átnyújtja a magy. keleti vasút módosításáról szóló­­javaslatra vonatkozó jegyzőkönyvi kivo­natot. Kiadatik a hármas bizottságnak vélemé­nyezésre. Elnök a miniszterelnök levele alapján ér­tesíti a házat a legközelebb történt minisztervál­­tozásról. (Éljenzés.) Tudomásul vétetik. Ezután felolvastatnak a 3 as bizottságnak a gömöri iparvasút-hálózat kiépítésére a nyíregy­ház unghvári vasútra, a tiszai koronás községek megváltására és a bánréve nádasdi vasút kiépí­tésére vonatkozó jelentései, melyek kinyomatása elrendeltetvén, a csütörtök d. e. 11 órakor tar­tandó ülés napirendjére tűzettek ki tárgyalás v­égett. Az ülés erre 1 ’/* órakor eloszlott. Ajjbihar megyei honvádegylet kör. in­dítványt fogja képviselői által az országos hon­­védgyűlés­ek­be terjeszteni: „Minden volt honvéd­nek erkölcsi kötelessége oda hatni, hogy a hon­véd név megörökítessék, és létezésének ne csak a történelem lapjain legyen jele, hanem élő em­lékek is hirdessék azt, hogy az utókor a múlt emlékeit látván, annak erényeit is beplántálja a honfiak szíveibe. Ily élő emlék leend a Pesten emelendő hon­­védmentház is; oszlopa lesz ez a haza, szabad­ság és alkotmány iránti szeretetnek, záloga a hűségnek és oltára a múlt iránti kegyeletnek; mert ebben a nemzet megmutatja azt, hogy a­mit a nemzetgyűlés honatyái megtagadtak a vérző de törhetlen szívektől, megtagadtak azoktól. A nemzeti torna és tűzoltó egylet a tűzoltó osztály főparancsnoka személyében gyűj­tési engedélyért folyamodott a városi tanácshoz, a tűzoltó osztály kiegészítő szervezése czéljából. A tanács, nem indokolható határoza­tával, e kérelmet megtagadta, é­s a biztosító társaságokat véli hivatottaknak, hogy az egylet tűzoltói kiadásainak fedezésére évi járadékot biztosítsanak. A tanács határozata csak úgy lenne helyeseb­het­ő, ha az egylet azon ponton állana,hol már nem további beszerzésekről, hanem folyó kiadások és javítási költségek fedezéséről lehet­ne szó; — de itt is kérdés marad, vájjon ezeket fedezni első­sorban nem a várost illeti e, mely­nek érdekében az egylet tagjai szolgálatukat fel­ajánlják? s csak másod sorban a bitosu­ító tár­sulatokat, melyek nem minden tűznél lehetnek érdekelve ? Az egylet jelenleg, a parancsnokságot is szá­mítva, 112 tényleges szolgálatot teljesítő tagból áll, kik közül azonban néhány még nélkülözi a teljes felszerelést. Van azon felül még 60, kik a tömegesen jelentkező előjegyzettek közül vétet­tek föl, de a felszerelést, illetőleg beruházást nélkülözik. — Ezen előleges felvételek azon jo­gosult reményben történtek, hogy a város fogja a legkevesebb akadályt az egylet terjeszkedése el­len gördíteni — s mert a tapasztalat kevésnek mutatta az eddigi létszámot 100 tagot arra, hogy szükséghez mérten, minden éjjel kellő őr­ség lehessen a tanyán, anélkül, hogy idővel a tagok túlságosan igénybe vett buzgalma ki ne fáradjon. Jelen állomány szerint minden éjjel legkeve­sebb 7 tag rendeltetik őrszolgálatra, mint leg­kisebb szám, mely a szerekkel gyorsan a vész helyére siethet és ott hathatósan oltalmat nyújt­hat; s igy minden tag majd minden 12 napon kerül éjjeli szolgálatra, közben gyakorlatra és ráadásul színházi szolgálatra; mi összesítve oly önkénytestül, kit hivatása másfelé köt, untig elég. — Sőt mért ne könnyitenék meg a szíve­sen viselt terhet is az által, hogy megosztjuk azt azokkal, kik szintén hajlandók szép örömest a köznek szolgálni, s midőn ennek eszközölheté­­se végett senkit sem akarunk jobban terhelni, mint mennyit a maga és a köz érdekében ö­n­­kényt felajánlani hajlandó ? A tűzoltóság szükségét igazolja mindennap, s kik a dicsőség és honszerelem kezeikből kifa­csart fegyverét a nyomor mankójával cserélték fel, megadja a nemzet az erkölcsi elismerést s a hála adójával az 1848/9-ki honvédeknek nyug­helyet készít. Midőn tehát az 1848/9-ki honvédek ily elis­merésben részesülnek, szükséges az, hogy a há­­ladatosság ez áldozata a nép gyermekeire háro­­moljék vissza. A múlt idők honvédeinek számos és erős kö­telességei vannak: ezek egyike, s ez a legelső, azon elvek terjesztése, melyek a barettéren di­csőséget s a békében az uralkodó elismerését szerezték meg; ezen elvek: szabadság, egyenlő­ség s testvériség, haza iránti hűség és áldozat­­készség és a hit a jövőben. Ezen elvek mel­lett küzdött a törvényesen alakult honvédség 1848/9-ben. Törvényesen alapult az 1848/9-ki honvédség, s ezen elvek segíték győzelemre, törvényesen alapult az 1865/8-ki honvédség is, mindkettő ugyanazon nemzet fiaiból való, mindkét honvéd­séget a törvény bástyái veszik körül, csakhogy míg az 1848/9-ki honvéd a fentebbi elvekért küzdött, s a jogtalan megtámadást véres fővel utasította vissza, tehát a haza iránti kötelességét teljesítette, elvárja az 1865/8-ki törvény által besorozott honvédektől, hogy megteendik a haza iránti kötelességeiket. Jóllehet Biharmegye honvédegylete az 1865/8- ki törvény által felállított honvédség szerkezetét nem látja sem kielégítőnek, sem a czélnak meg­felelőnek, de nem akar ítéletet mondani annak besorozott egyénei fölött, s épen azért, mert nem szabad az egyesek fájdalmait az ártatlanok sze­mébe dobni; mert nem szabad a hon­atyái példá­ját követnünk, kik önmaguk vonták meg az 1848/9-ki honvédségtől az erkölcsi elismerést, jóllehet ez ugyanazon törvényeket védte, mely­nek alapján a honatyák az országházban ülnek, s ha bűn volt a védelem, a következtetés a nem­zetet sújtja le; az 1848/9-ki honvédségnek nem szabad a törvényen alapult honvédeket magától eltaszítania, hanem kötelessége azokat, mint ne­vének örököseit, mint ugyanegy hazának gyer­mekeit, mint olyanat, kik most egyedül hivat­­vák a haza védelmére, testvéri szeretettel fo­gadni. Ezekből kiindulva, mondja ki a biharmegyei honvédegylet, hogy az 1865/8. törvények által besorozott honvédeket testvériesen üdvözli, s mint törvényes örököseire az 1865/8 ki törvény által besorozottakra hagyja át a nép szeretetéből s hálája adójából építendő honvédmenházat az 1848/9-ki honvédek kihaltával.A hogy mostani szervezetében is, hol a város sa­ját költségén csak 36 embert tart, elég sikert képes felmutatni, az csak ösztönül szolgálhat a város atyáinak, hogy az egylet szándékolt na­gyobbítását nem csak nem akadályozni, de sa­ját érdekükben támogatni fogják, s ezen intéz­kedését a tanácsnak, ha csak téves értesülésen alapul és nem elfogultságon a közgyűlésen a kérelemhez mérten meg is fogják változtatni; megfontolván még azt is, hogy ez intézmény a minden irányban való haladás, és különösen az ipar és kereskedelem emelkedése folytán, t­esten mint az ország központjában mindinkább szapo­rodik a vagyon és érték, mely leginkább a tű­z veszélyének van kitéve — már nélkülözhetlen is — de ilyent tisztán fizetett egyénekből szer­vezni, az e czélra megszavazott összeg három­szorosával is csak szerényen lehetne. — Sz. J. Külföldi hírek. — A francziaministerium a mairek (polgár­mester) és segédeik választásáról elké­szítő törvényjavaslatát. E szerint ezek jövőben 5 évre a municipalis tanácsból lesznek kinevezve. A departement arrondissement és canton fő he­lye valamint a 3 ezer lakónál többet biró he­lyeken ezeket a császár nevezi ki, a többi köz­ségekben a praefect nevezi ki azokat. A muni­cipális tanács is 5 évre választatik. Ha időköz­ben a tanács ’p­dére leolvad, választás lesz an­nak kiegészítésére. A tanács számát a községek népessége szerint határozzák meg. Különben a mairek hatósága a régi marad. A tanács hatósá­gát pedig egy későbbi törvény fogja elhatározni Tehát a nevezetes változás az 5 évi hivatalko­­dás, mert az 1867 julius 24 -i törvény 7 évre határozta volt azt.­­ A marathoni esemény egyik epi­­sodja az volt, hogy kire terjedt,miszerint ez ügy­ben az athéni ügyvédi kar nézete is ki volt kérve a rablók által. Ez ellen az Ügyvédi kar 76 ügyvéd nevében határozottan tiltakozott. E­r­s­k­i­ne athé­ni angol követ az ügyvédi kar képviselőihez most egy levelet intézett, melyben a többek közt a kö­vetkezőket írja: „Engedjék meg mindenekelőtt uraim, hogy biztosíthassam önöket, miszerint én nem könnyelműleg fogadtam el azt a gondola­tot,hogy azon ügyvédek,kik az athenei grémium­hoz tartoznak, kik közül többeket személyesen ismerek és kiknek magas tehetségeit nagyra be­csülöm, egy rabló főnök bűnös eszközei lehettek. Mint ha tudósító arról, a­mi körülöttem történt, kötelességemnek tartom értesíteni kormányomat arról, a­mit nekem a miniszerelnök mondott. Ha később az ő emlékezete és az enyém közt diver­­gentia jött létre, úgy nem sajnálhatom eléggé, hogy az a félreértés, mely keletkezett, egy pil­lanatra az athéni ügyvédi grémium érzékenysé­gét sértő.“ Ebből csak az tűnik ki, hogy Zaimis miniszter és Erskine nem legjobb lábon állanak. Zaimis a kamarával sem áll igen jó lábon, mert nem akarja egybehívni addig, míg abban több­ségre nem számíthat. A rablók ellen az üldözés foly és a parasztok nagy segítségére vannak a katonaságnak. Egy rablót, Magirat, egy paraszt árult el, míg nála aludt, 3 gendarmeot hivott, a rabló felébredve, az egyiket meglőtte, de a má­sik golyója őt is életétől foszta meg. —Francziaország levelezéséből a marathoni ügyben, a „Times“ a következő ki­vonatot közli. A franczia kormány küldött egy sürgönyt Athénbe, melyben megrója György ki­rály kabinetjét azért, hogy a hatalmakkal oly hosszasan hozzá vonja az alkudozást és azok tü­relmét teszi próbára. A sürgöny azon fenyege­tődzéssel végződik, hogy a görögök, mint nemzet lesznek felelősek, ha valamely francziának bár­mi bántódása lesz ott. Megjegyzi azt is, hogy a görög kormány mostani magatartása folytán, Francziaország nem fog Görögország védelmére kelni a hatalmaknál.­­ Romániában a kormány ígérte ugyan hogy a zsidókat birtokukban védelmezni fogja, de azért a bakeni praefectet letette hivatalából, mert a bakeni csőcseléket, mely a zsidókat a vá­lasztások alatt kirabolta, ránczba szedte és né­hányat kellően meg is fenyitett, sorait jövőben szerdai napon tart­hassa. — A vallás- és okt. miniszter dr. Bog­nár Jakabot a nagy­váradi kir. jogakadémiánál az ausztriai polgári-magyar váltó- és bánya­jog tanszékére hely.,rendkiv. tanárrá, továbbá a Dé­ván állítandó­­állami tanitó-képezdéhez Koos Ferenczet, Petri Vazult és Samu Ferenczet taná­rokul nevezte ki, az igazg. teendők ideigl. ellá­­tásával Koós Ferencz bízatván meg. — Az első aradi gyártelep-rész­vény társaság, valamint a nagybányai gőz és kád gyógyfürdőrészvény­­társulat alapszabályai a földm. ipar és ke­­resk. minisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. — A beszterczbányai p. U. igazga­tó­s­á­g Bauer Józsefet I. oszt. Klauz Jánost és Kesztner Jánost II. oszt. irodatisztekké, Dorazil Károlyt és Tonházy Illést irodai segédtisztekké —továbbá Kirchner Antalt, Orgonász Adolfot, Kubányi Károlyt, Pfeiffer Albint, Duchon Ala­dárt, Hartay Lajost, Brecska Endrét, Széky Ist­vánt, Lehoczky Ádámot és Adamovszky Gyulát Ill­ik oszt. adóhiv. segédtisztekké, ideigl. minő­ségben, nevezte ki. Hivatalos. Wolf József 52-dik sorezred tartalékbeli tizedes Farkasra, Endresz József pécsi lakos E h­n­n r­e, Vert István ta­nuló Hegy­i-re változtatták neveiket. Ő felsége Gyújtó Lajos p. tt. m. titkárnak az osztálytanácsosi czimet és jelleget adomá­nyozta. — Kézdivásárhely városában a böjti „Reminiscere“ vasárnap utáni hétfőre eső országos vásár ezentúl január hó har­madik hétfőjén — az ápril 24-ére eső szent­­györgy-napi országos vásár pedig május hó má­sodik hétfőjén fog megtartatni. A Zarán­d­­megyében kebelezett Körösbánya város kérelme folytán megengedtetett, hogy eddig hét­fői napon tartott országos és hetivá­ Akadémia. A math. és természettudom, osztály május 30-ai ülése kevés tag és kevés vendég jelenlété­ben folyt le. Az ülés megnyílta után Szily Kálmán fölol­vasta Kruspér és Szily jelentését a magyaror­szági méter-és kilogrammetalonok összehasonlí­tásáról a franczia prototypekkel. Bevezetésében előadja, hogy a két­ minisztérium a múlt év vé­gén egy átiratában az akadémiához fordult azon kérdéssel, nem volna-e ez hajlandó Nagy Ká­roly híres méter és kilogramm mintáit, melyek első tulajdonosukról az akadémiára szállottak, azoknak a franczia mintákkal egybehasonlítása czéljából a kormány rendelkezésére bocsátani, illetőleg az egybehasonlítás eszközlése végett egy küldöttséget Francziaországba meneszteni. Az akadémia készségét nyilvánította a megkere­sés iránt,és a Francziaországban járt küldöttség eljárása és tapasztalatai kiküldése c­élja körül képezi a jelentés tartalmát. Értekező az osztály tudomására hozza, hog augusztusban Párisban nemzetközi méterkon­­ferenczia fog tartatni, melynek czélja lesz, nem­csak a méterrendszert már elfogadott vagy ezentúl elfogadandó államok számára egy kö­zös kosz és súlymértéket megállapítani, hanem oda is törekedni, hogy legtökéletesebb és a hő­­mérsék befolyásának legkevésbé alávetett anyag­ból oly minták készíttessenek, melyek az új mérték egységét biztosítsák. E jelentés folytán elnök azon kérdést teszi fel: nem tartja-e az osztály méltónak és a hazai tudományra nézve hasznosnak, ha a kormány felszólíttatik, hogy a Párisban tartandó nemzet­­méterkonferencziára Magyarországból is küld­jön képviselőket, mely esetben az akadémia kész­nek nyilatkozik, az erre alkalmas férfiakat ki­jelölni.­­ Ez indítványt a szűkülésre követke­zett összes ülés elfogadta. Szily Kálmán előterjesztette még Roller Má­tyás értekezését a „naprendszer tovamozdulásá­­ról az üstökös pályákból ítélve“ és az osztály tudomására hozta, hogy Vartha Vincze tanár az alizarinnak egy új synthezisét találta fel, mely­nek czélszerűsége iránt egy sveiezi gyárban most léteznek a próbák. A titkár végre a jövő hétfőre a nyelv- és szép­tudományokból kitűzött értekezéseket jelen­tette be. Ezután az osztály ülés bezáratott és követke­zett az összes ülés. Esküdtszék! tárgyalás. (Tegnapi esti lapunkhoz folytatásul.) Füzesséry: Ismételten azt mondja — védő ügyvéd beszédére térvén — hogy az élet­nek is megvannak határai, itt az a határokon túl vitetett. Védő ügyvéd. Nem kell szószerinti értelem­­­ben venni mindazt a­mit Saphir Ede Frohner ellen irt. Ha ez általánossá válnék, úgy az élet­­lapok minden száma sajtóperbe fogathatnék. Ki lenne akkor életlap-szer­­k­e­s­z­t­ő ? Elnök összefoglalván röviden a tárgyalás folyamát, figyelmezteti esküdteket, hogy — fél­retéve minden személyes vonzalmat, ellenszen­vet, úgy ítéljenek a mint meggyőződésük sugall­ja. Megjegyzi egyszersmind, hogy miután egy tanú által az volt mondva, miszerint Saphir E. azon lapja, melyre vádló a fősúlyt fekteti , meg nem jelent, a bíróság vissza fog vo­­­nulni, határozni a fölött, tekintetbe vehe­tőé ezen nyilatkozat, miután tárgya­lást ez iránt most már indítani nem lehet. A saj­­­tóbíróság visszavonulván, rövid idő múlva e kö­­vetkező kérdéseket intézi az esküdtekhez : 1. Meg vannak-e győződve az esküdt urak, hogy a kérdéses lap (a „Styx“ melléklapja „Geis­ser“) ki osztatott-e akár ingyen, akár pénzért? 2. a „Saphyr Styx“ czimü életlap 24 dik számá­ban: „Ein Compagnon“ czimű czikk csakugyan tartalmaz-e becsületsértést, vagy sem ? A következő 9 kérdésben egyenként megva­n­nak említve, az általunk is felhozott, Frohner J. ellen „hadjáratot intéző“ czikkek. A 12-ik kérdés a következő: Megvannak e a t. esküdtek lelkiismeretükben győződve, hogy vádlott-e az 1911-ig terjedő czikkek szerzője, vagy nem ? s ha igen, vétkes-e ezért vagy sem ? Az első kérdés elejtetett egyhangúlag: a kö­vetkező 10 kérdésben majd az igenlő, majd a negatív szavazatok nyertek többséget, mindazál­­tal úgy, hogy több igenlő szavazat volt absolu­te, mint negatív. A tizenkettedik kérdésre esküdtek 10 igen­nel s két nemmel szavaztak. E szerint a vádlott­ vétkesnek nyilvánítta­tott. Fitzessék­ kéri a bírákat, hogy ne járjanak el szigorral ítéletükben, ugyanúgy a vádlott ügy­véde. A sajtóbíróság Saphir Edét 4 havi fogságra s 255 sor. pénzbírságra ítéli. Miután vádlott két kezest állít ki, elnök a tárgyalást befejezettnek nyilvánítja. Különfélék. Pest, május 31. — Tűz az óbudai hajógyárban. Ma este felé az a rémhír futotta be a fővárost, és környékét, hogy az óbudai hajógyár ég. E rop­pant intézet sorsa természetesen mindenkit érde­kelt. Ezrenként siettek a szerencsétlenség színhe­lyére, úgy hogy a lóvasút egy kocsija fele után a rajta levő tömeg terhe alatt összetört,­­ más ezerek a Duna balpartjáról nézték a borzasztó nagyszerűségben fellobogott lángokat. A tűz va­lamelyik gép körül ütött ki, rémítő gyorsaság­gal terjedt, és felületes hozzávetés szerint tete­mes kárt is okozott. Az egész etablissementet azonban nem ejthette hatalmába, mert a gyár jó karban levő tűzoltó gépe csakhamar megkezdte működését, s karvastagságban ontván a vizet előbb vízszintesen, aztán sugárosan, a vészt el­fojtotta. Jelen voltak a pesti tűzoltók is, noha csak pár órával előbb fárasztotta ki őket a kötő­­utczai boltégés.

Next