A Hon, 1870. július (8. évfolyam, 147-175. szám)
1870-07-15 / 159. szám
159. szám, VIII. évfolyam. 11 kiadás. Pest, 1870. Péntek, julius 15. Kiadáshivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint. Előfizetési dlj: Postán küldve, vagy Budapesten tűzhoz hordva regrgen ét esti kiadás együtt: fehónapra ..... 1 frt. 85 kr. SoKmapr®.......................5 „ 50 „ fi hónapra . . . . . 11 , — * Ai esti kiadi* kfilimkfikfiseért folyifhetá* havonkint.......................................SOr. Az előfizetés az év folytán minden f&napban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hé első napjától fog számíttatni. HOIM POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz Beigtatási díj: • hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri buktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílttéri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. HST" Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vilna. Előfizetési árak „A HON“ 1870. H. félévére. Julius—szeptemberi évnegyedre 5 frt 50 kr. Julius—decemberi félévre . 11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint 30 „ Pest, junius hóban 1870. PSF* Külön előfizetési iveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni , mert ennek bérmentesítése csak 5 krba kerül. &HOBE kiadóhivatala. PEST, JULIUS 14 Gyönyörű kilátások. (Sz.) Mig Európa földje alatt a vulkáni erők dübörgése hallik és nem tudni mely perczben,mely ponton fog az iszonyú lavina kitörni,melynek rohama nem lehet tudni hol áll meg, addig a magyar törvényhozás egy oly törvényjavaslat részletes és aprólékos tárgyalásával foglalkozik, mely nem kell a nemzet többségének, nem tetsző a kormánypárt tetemes részének s nem kedves maga a minisztérium egy része előtt sem. Napokat, heteket töltünk el, selejtes alapon foltozgatni egy nyomorult törvényjavaslaton, mely Magyarországban népet néptől, osztályt osztálytól szándékozik elkülöníteni; mely irigységet, gyűlöletet gerjeszt ott is oly időben, hol és mikor épen az összetartó elemek szilárdítására kell törekednünk. Kisszerű bizalmatlansággal fordulunk saját véreink ellen s egy fenyegető katastróffal szemben még az egyetlen fegyvert is ki akarjuk ejteni kezünkből, mely kisebb nemzetet is nagygyá. Hatalmassá tehet, mely 1848—9-ben zászlóinkat oly magasan lobogtatá: a nemes öntudatot, hogy keblünkben a népek szeretetével, a szabadság felemelő bizalmával s a testvériség magához ölelő érzelmeivel léptünk csatatérre. És bekövetkezhetik a perek, hogy a veszély pillanata, mint egykor Mohácsnál, pártokra tépve, gyűlölködés közben, a bizalmatlanság kételyei közben találja a magyart, hogy mint akkor, még a csatamezőn is barázdát hagyjon a két osztály maga között — egy könnyen bejárható rész — az ellenség számára. Ha még ily, egyre ünnepélyesbekké váló perczekben sem tud kormányunk emelkedettebb politikai magaslatra emelkedni ; ha a hazát fenyegető vihar felhői sem bírnak annyi befolyást gyakorolni reá, hogy apró kicsinyes aggályait s ezeket kifejező intrigáit eldobva, egy szabad, határozott lépést tegyen, mely az ország minden lakóját a hazafi érzés melegével, a szabadság, jogegyenlőség felemelő, lelkesítő érzelmével töltse el, akkor valóban jól teszi, ha Hoffman Pál tanácsát követve,más hazát keres magának, s e jóravaló nemzet kormányát erélyesebb és a nemzet szellemét ismerőbb hazafiak kezébe adja. Félredobni, vagy elvileg azonna átalakítani a jelen törvényjavaslatot, elővenni és azonnal a legszabadelvűbb módon eldönteni a vallásszabadságot illető, az úrbéri maradványok eltörlésére vonatkozó törvényjavaslatokat, a regálékra, vadászati jogra nézve azonnal intézkedni; szóval, egyszerre és egyetlen tollvonássá megsemmisíteni mindazt, mi még hazánkban idegenséget szül, osztályt osztálytól elválaszt; hivatalos elismerést adatni országosan a 48-diki honvédsereg részére s az utóbbi szellemének fölemelése által, a tátongó mélységet dicső múlt és dicstelen jelen között megszüntetni, — szóval, egyszerre, egy szerencsés inspiratio következtében minden akadályt elhárítani, mely a haza polgárainak szivét együvé dobogni nem engedi, — ez ma, szerény nézetünk szerint a kormány kötelessége. Ha ezt nem teszi, minő gyönyörű kilátások állanak a nemzet előtt. Bárminek legyenek a háború esélyei, a képviselőház szétoszlik, minden jóravaló intézkedés nélkül: a delegatio nehezen fog összejöhetni. Budget nincs, lehet rendelkezni teljes indemnityvel, jobban szólva, teljes absolutizmussal. Ez azon kormányra nézve,mely csakis a közkormányzat kényelmeit keresi, talán kellemes is lehet. De majd ha elérkeznek a „nem szeretem napok“, s a nemzet nemcsak kiállított contingensi kötelességszerű megindítására, hanem egy lelkesítő eszmére, egy az egész országot fölvillanyzó tényre lesz szükség, — kérdjük, hol fogja azt venni, és ha találna ilyet, — ki fog hinni, bízni benne, a kényszer legnagyobb nyomása idején. Még nem késő. Vegye ezt a kormány komoly fontolóra, s tegyen akként, mint a roppant felelősség súlya és hazafi érzelmei követelik. A baloldali kör pénteken f. h. 15-én délután öt órakor értekezletet tart saját helyiségében. A helyzet. (r.) A háborújelek, hírek folyton szaporodnak és csak olykor olykor merül fel egy-egy békehír, így a ma este érkezett bécsi lapok azt a félhivatalos közleményt hozák, hogy alapos remény van a béke fentartására. Ennek csak a „Constitutiones“ legújabb közleménye felel meg, hogy t. i. mivel a Hohenzollern herczeg a jelöltségről lemondott, Francziaország ki van elégítve. De ezzel merőben ellenkezik az a távirdai hir, hogy Francziaország követelé, hogy Poroszország még a jövőre is minden eshetőségre kötelezze magát arra, miszerint porosz herczeg spanyol trónt el nem fogad, mire a porosz király kijelentette volna, hogy a franczia követtel szava többé nincs. És ezt kiséri a porosz félhivatalos sajtó zaja. A „Nordd. Alig. Zig“ Grammontot és a franczia császárnét gúnyolja, a „Kreuz Zig“ ily követelést szemtelenségnek mond. Berlinben folyton haditanács tartatik. Badenben Lörnachnál porosz tisztek táborhelyet készitnek. Ezek a hírek Poroszországból, Olaszországból két hir jött: a pápa csalhatatlanságát kimondák, tehát Napóleonnak — amint fenyegetődzött, alapos ürügye van csapatai kivonására Rómából, mi a közelgő eseményekre nem kis fontosságú. És Olaszország Oroszországgal Linezben Werndl fegyvereket rendelt meg. Gorcsakoff és Bismarck Emsbe mennek, hol a porosz király és Hohenzollern herczeg van, valamint ennek szülői. Családi és diplomatiai [[tanácskozások egymást váltják fel. Belgium a határszélre katonaságot küldött, mint hírlik a vasutak elrontására. Spanyolország külügyére hivatalosan jelenté a világnak, hogy Hohenzollern a jelöltje. Zorilla július 20-ára egybehívta e végett a corteseket, a tartalékot behívták és Prim bizalmasan kijelenté, hogy mindent eldönt egy csata a Pyraeneken és egy a Rajnánál. Az sem véletlen és a közvéleményre minden esetre befolyással fog lenni, hogy a Hohenzollern herczeggel még 1869 októberben folytatott alkudozások folytatója,Salazar y Mazaredo meleg és erős emlékirata most jön közrebocsátva. Francziaország Prágában czipőket rendelt meg, a hadsereg mozgósíttatott, az afrikai hadsereg megindult, a hajóhad készen áll és az angol hajók a Gironde torkolatánál állnak. A közvéleményben a harczi vágy folyton tért nyert. És hogy Francziaország akarja a háborút, mutatja az, hogy a porosz királytól oly valamit követelt, mire senki sem magát kötelezni nem képes, sem mástól ezt követelni nincs feljogosítva, hogy t. i. még a jövő eshetőségekre is kötelezze magát, hogy porosz herczeg a spanyol koronát elfogadni nem fogja. A helyzet kaleidoskopi képe ez. A dolgok amint most állnak: ha adataink hitelesek, a háború kitörőben van, és ennek oka Napóleon ambitiója. A helyzet holnap változhat és mást tollhat előtérbe, úgy az okok, mint a kilátásokra nézve. Vederem a! Országgyűlés. A képviselőhöz 209. ülése jut 14 én. Horn Ede: Ha megengedi a t. ház, bátor leszek ministerelnök úr imént adott válaszára felelni. (Halljuk!) Azt gondolom, hogy csak örömmel veszi a t. hát és vesszük mi is azon ígéretet, azon biztosítást, melyet a miniszerelnök úr adni méltóztatott arra nézve, hogy eddig alku nem létezik a franczia és a bécsi udvar közt, hogy a bécsi kormány eddig, csupán a béke érdekében fáradozott, hogy azt hiszik, hogy sem Magyarország sem az osztrák tartományok nincsenek egyenesen érdekelve a spanyol-franczia háborúban és hogy tehát a béke érdekében fog fáradozni továbbra is. Ezt azt hiszem, mindnyájan csak örömmel vehetjük tudomásul. De sajnálom, hogy a második és harmadik kérdésemre adott felelet nem oly nagyon kielégítő. Én sohasem kétkedtem abban egy percig is, hogy ha mindezen békefáradozások daczára kiüt a háború és az osztrák kormány szintén belevitetik a háborúba, akkor mindenesetre Magyarország kormányát és országgyűlését is fel fogják kérni a hozzájárulás végére mert ha pénz és véráldozatról van szó, akkor Magyarországot sohasem hagyják ki a számításból. (Derültség) ami nagyon természetes is, mert habár szegények vagyunk, mégis bizonyos tekintetben sokkal gazdagabbak vagyunk a birodalom másik részénél, mi állítják ki ugyanis az osztrák hadsereg legjobb, legvitézebb katonáit. (Zugás jobbfelől. Igen is úgy van balfelől. Csernátony: Még a nemzet sajátságait is eltagadják!) Meg kell vallanom tehát, hogy ezen tagadást a magyar parlamentben nem vártam. (Helyeslés balfelöl. Csanády Sándor közbeszól: Ez hazafiatlanság.) Azt is tudom, hogy’Magyarország minden elégedetlensége daczára mindig a legáldozatkészebb része a birodalomnak! (Zaj jobbfelől) Tehát Magyarország kormányát és a magyar országgyűlést mindenesetre fel fogják szólítani, ha háborúra kerül a dolog. De nem ez tulajdonképen azon kérdés, ami minket nyugtalanít, hanem a kérdés az, hogy épen mivel ha a háború kiüt, Magyarországnak úgyszólván hozzá kell járulnia áldozatokkal, jó volna azon biztosítékot nyerni, hogy háború semmi esetre sem lesz. (Hosszas nevetés jobbfelöl. Halljuk balfelől.) Bocsánatot kérek, jó volna azon biztosítékot megnyerni, hogy Magyarországra nézve nem lesz háború. (Helyeslés bal felől) mert a miniszter úr feleletéből csak azt vettem ki, amit már egyébiránt a lapokból is tudunk (nevetés jobbfelől és felkiáltások: hát miért interpellált) — elismerem, hogy kielégítőbb ezt hivatalosan is tudni — hogy bár a helyzet nagyon komoly, még sincs kizárva a kilátás a békére. De a kérdés az, hogy ha lesz háború, el van-e határozva először az, hogy a bécsi kormány semmi esetre hozzá nem járul (Fölkiáltások bal felöl: Ez a kérdés jobb felöl zúgás.) másodszor és ez a legfőbb kérdés, hogy ha elhatározzák a háborút, Magyarország országgyűlését előre föl fogják-e úgyszólván nyilatkozatra szólítani, arra nézve be kell-e menni aháborúba, vagy csak azt tartják fenn maguknak Bécsben, ami fájdalom, már legtöbbször történt, hogy a kormány elhatározza a háborút, s akkor azt mondja az országgyűlésnek, hogy e háború kikerülhetlen, adjatok pénzt, adjatok katonákat. (Zúgás jobb felől.) Ezt kellene kikerülni, és mivel, ha háborúnak kell lenni, átlátja, hogy nemcsak a háború szokott időnkben rövid lenni, de az előkészületek is nagyon rövidek, és mivel talán 2—3 nap múlva Európa fogja már tudni, lehet-e vagy nem kikerülni a háborút, én azt gondolom, hogy ily körülmények közt 1—2 nap múlva a kormánynak az országgyűlés elé kellene lépnie s megkérdeznie lehet-e, és kell-e bemenni a háborúba? (Zaj, nevetés, jobb felől). Ha a miniszterelnök úr e tekintetben adhat nekünk megnyugtató feleletet, akkor azt hiszem, az ország nyugodt lesz. (Helyeslés bal felől.) De ha attól kell félni, hogy talán két három nap múlva azt olvassuk, hogy a háború megvan, az osztrák és magyar kormány beleegyezett és csak azután önnek ide és azt mondják, hogy ez megtörtént, a magyar kormány hozzájárulásával, a magyar kormány tudta és beleegyezésével, az Országgyűlés tehát adjon pénzt és katonát — azt gondolom, megnyugtatásnak nem vehetjük s azért a t. miniszterelnök úr feleletének második részét kielégítőnek nem találhatom, hanem fentartom e tekintetben jogomat, megtenni a szükséges lépéseket. (Helyeslés balról.) Andrássy Gyula úr. Azt hiszem, nem csalódom, ha azt teszem fel, hogy a t. képviselőház egyáltalában nem találná a dolgok jelen stádiumában e tárgy további feszegetését helyesnek. (Helyeslés jobbról) , hogy ennek következtében fel fog menteni attól, hogy a t. képviselő úr által megkezdett tárgyalást folytassam. (Helyeslés.) A t. képviselő úrnak csak egy nyilatkozatára vagyok kénytelen megjegyzést tenni. Azt mondotta ugyanis, hogy nem várta volna, hogy akkor, midőn azt mondja, hogy a magyar adja mindig a legbátrabb katonákat, a magyar parlament ez ellen felszólaljon. E részben ellenkező nézetben vagyok. Ha egyszer a Lajthán túli parlament, a közös védelemnek másik orgánuma ezt elismerné, ez helyén volna, de hogy ezt magunk mondjuk, helyesnek alig találom. (Helyeslés jobbról.) A ház a választ tudomásul veszi és ezzel viszszatér a napirendre. Dietrich Ignácz (Zaj. Felkiáltások: Eláll! A képviselők a jobboldalról tömegesen elhagyják helyeiket s kimennek a folyosókra.) Abból az alkalomból, hogy épen ott azon az oldalon, melyet épen czélom kapacitálni, legnagyobb rész kiment, bátorkodom mielőtt tüzetesen a tárgyhoz szólanék egy kérést intézni ezen oldal t. képviselőihez. (Halljuk! Szónok a baloldalhoz fordulva:) Én t, képviselőtársaim, nem szándékozom önöket kapacitálni, meg vagyok győződve, hogy mindnyájan egy véleményben vagyunk, t. i. hogy a törvényjavaslat ellen fogunk szavazni. (Ugy van! balról.) Az én czélom volt érvekkel föllépni és kapacitálni azon oldalt, azért kérem is önöket, mert sokat szenvedtek itt a purgatórium melegében, méltóztassanak fölcserélni a szerepet, és kimenni azon hűvös helyre, hol a túlsó oldalnak urai szoktak vesztegelni (Derültség) és igy aztán, hogy a ház tanácskozásra képes legyen, minden esetre be fognak jönni azon urak, kik eddig kipihenték magukat, (Derültség) és ha be fognak jönni, szerencsésnek érzendem magamat, ha őket fogom megizzasztani (Derültség. A baloldal tagjai a teremből távoznak.) Ezt előrebocsátva azon kérdést veszi taglalás alá,melyek azon lényeges tulajdonok,melyek a törvényhatóságot törvényhatósággá teszik. E kérdésnél csak a 48 előtti megye jöhet tekintette. Egyik lényeges tulajdona volt akkor a tvhatóságoknak a követküldési jog és az utasítás. Ezen a tervhozásra gyakorolt befolyással védbástyái voltak az alkotmányosságnak. A megyék egymás tulajdona törvénytelen rendeletek elleni ellentállási és félretételi joga, melyről törvény ugyan nem szól, de a százados gyakorlat azt szentesítette. A megye ez utóbbi jogát kívánná továbbra is érvényben tartani és nem lát ebben semmi összeütközést a felelős kormányzattal. Bármily furcsának tessék is a háznak, kimondja, hogy a törvényhatóságoknak a tövényhozásra is engedne bizonyos fokú befolyást, oly befolyást, mely a parlamentarismussal nem ellenkezik. Mielőtt a tvjavaslat tárgyalás alá került, indítvány létetett, hogy annak tárgyalása halasztassék el, míg a közvélemény nem nyilatkozott. Ily tárgyú kérvények is érkeztek a házhoz. Ha a törvényhatóságok azon joggal ruháztatnának fel, hogy midőn a képviselői testület valamely fontos törvényben a közvéleményt akarja kitudni, és midőn ily fontos ügyekben a képviselőház, tehát maga a törvényhozás bizonyos törvényjavaslatokat a törvényhatóságokhoz utasít és azoknak nyilatkozatait kívánja be, ha ily joggal ruháztatnak fel a törvényhatóságok, már akkor mindenesetre engedtetnék nekik egy kis befolyás a törvényhozásba. Azonban ezt nem tartaná elegendőnek, hanem a törvényhatóságoknak oly jogot kívánna tulajdonítani, mely a képviselőházat abban, hogy az alkotmánynak sarkalatos törvényeit rögtönözve megváltoztathassa, megakadályozza. A törvényhatóságoknak vétő jogot kívánna tulajdonítani, éspedig akként, hogy sarkalatos törvényt az országgyűlésen előbb tárgyalni ne lehessen,mig az a törvényhatóságoknak meg nem küldetik, mig az iránt a törvényhatóságok nem nyilatkoznak. Kívánná pedig, hogy a törvényhatóságoknak ne egyszerű többsége, mint az országgyűlésen, döntsön, hanem lehetne a képviselet szabályai szerint számítva kimondani azon elvet, hogy ha a törvényhatóságok által képviselt népnek háromnegyed része valamely törvény tárgyalása ellen tiltakozik, akkor ily törvényjavaslatot az országgyűlésen tárgyalás alá venni ne lehessen. És ez garantiája volna az alkotmányosságnak, nem pedig oly parlament, mint a mienk ! A törvényhatóságok rendezését szoros kapcsolatban látja az országgyűlés rendezésével, mert a törvényhatóságok 1848 előtt az országgyűléssel, a követek választása, utasítások és visszahívási jog által egészen össze voltak nőve, ezeket tehát oly szoros összefüggésben levőknek tartja, hogy az egyik kérdést a másik nélkül alaposan és lelkiismeretesen megoldhatni nem képzeli. Míg az országgyűlés rendezve nincs, kívánja az erős törvényhatóságokat, s ennélfogva nem szavazhat a törvényjavaslatra, és azt el nem fogadja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Csanády Sándor : Hivatkozom a házszabályok 118-ik §-ára. Kérem a t. elnök urat, méltóztassék megolvastatni a jelenlevő képviselőket, vannak-e százan ? Elnök : T. hát nem tudom, betű szerint méltóztatnak-e venni ezen szabályt, mert igaz, hogy száz tag kívántatik a tanácskozáshoz, de tudjuk mindnyájan, hogy a házban jelen van nem száz, de kétszáz képviselő is, kik a csengetésre megjelenhetnek.(Felkiáltások balfelől: olvassuk meg! A képviselők minden oldalról bejönnek a terembe.) Most azt hiszem folytathatjuk. Dobsi Lajos egy parte-czédulát kapott,melyben az örökösök krokodil könyek közt jelentik egy szerencsétlen áldozat kimúltát. Orvosokat is bocsátottak ágyához pro forma, de midőn az orvosok kijelentették, hogy még életképes, csak más életrend kell neki; egy kis fris levegő a szabad vitatkozás terén, egy kis szabad mozgás az önkormányzat mezején, egy kis vértisztító, amely megmentse a főispáni befolyásoktól, egy kis elixir a királyi biztosok ellen, egy kis erős bedörzsölés ama nagy hatású Hoffmann cseppekből. (Élénk derültség.) Ekkor az örökösök megrémülnek, és azt mondják sóhajtva: Ej, mit érett gyümölcs már a halálra, és agyonütik, — de csak a testét, a lelkével nem bírnak, mert a lélek sokáig fel fog még a sírból járni és kisérteni, és szóló nem csodálná, ha egykor márvány kézszoritásával maga után vonná a kormány tagjait. Mondania sem kell, hogy ez áldozat a megye, örökösei a kormány, a visszautasított orvosok a leszavazandó ellenzék, és végre ezen miniszteri trvjavaslat a parte-cédula. De tán téved, talán nem szándékoznak feláldozni a megyét ? Caesar félt Cassiustól, mert halavány volt, rosz gyomra volt és soha sem mosolygott. Caesar nem félne a mi jobboldalunktól ! Nem találna ott Cassiusokra, ott nem túluralkodó a halványság s kitűnő gyomruk van, mert a ki az 1867-ki egyességet nem csak képes volt megemészteni, de azt még delicatnak is találta, kinek a quóta és államadósság csak egy falat, ki a 800,000 katonát az országgyűlés 10 évi újoncz megszavazásának piqnant saugeában „hors d‘euvres“-nek ítéli, ki a honvédek mellőzését, a muszkavezetők nyugdíjaztatását táplálónak találta; ki még ezek után a bírói hatalomról szóló törvényjavaslatot mint egy gourmand a „desaertet“ némi hant gout-val végig ropogtatta, és ki még mindazok után áhitva várja a fekete levest, e jelen törvényjavaslatot hogy mint illatozó mokkát szürcsölgesse fel, és még ily caesari table d‘hanteval sem rontja meg magát, annak legalább is patent Strucz-gyomra van. (Derültség.) Miután sokszor történt hivatkozás a centrális adó veszélyes voltára, szükségesnek tartja ez állítást bebizonyítani egy pártbeszéddel,melyet nemrégiben egy nagyváradi földmivessel folytatott. A földmives elég értelmes volt, s azt kérdezte : uram, most olvasok egy újságot, ugyan magyarázza meg nekem mi az a centralisatio ? — Hogy meg is magyarázza, sokat se beszéljen és ne is hazudjon egy képet a telegraphokról használt fel s ezeket mondá: „Képzeljen magának kegyelmed egy hosszú kutyát, olyan hoszszut, hogy Pesten van a farka s Nagyváradra nyúlik a feje. Már most ha a kormány ennek Pesten a farkát megnyomja Nagyváradon vonyit és harap (Élénk derültség.) A vita főpontját képezi: a parlamenti kormány összeegyeztethető-e a megyékkel. Itt bebizonyították, hogy szükséges, s hogy lehet, ott azt mondják nem lehet. így állottunk a vita elején, így állunk még most is épen oly mereven, a vita végén. És ez szomorú világot vetne az emberi elmére, egy oly szemlélő előtt, ki nem ismeri a mi országgyűlési viszonyaink speciális természetét. Most mikor az aranynak próbája van, mikor a tejnek próbája van, mikor meg lehet már mérni nem csak a tért, az űrt, a messzeséget, de a levegőt is, a világosságot, a melegséget, a villanyosságot az időt,a hangot, mikor már vegytani alkatrészeire lehet szétbontani magát a napsugárt, egyedül az iparságnak nem volna mértéke; egyedül az igazságot nem lehetne felderíteni még az emberi elme, minden attribútumaival sem, minek : ok, combinatio, logics, tapasztalás ? Pedig itt nem is örök igazságról van szó, csak a helyi viszonyok czélszerű berendezéséről. Itt csak az emberi társadalom alakulásából képződött eszmék gyakorlati összeegyeztetéséről van szó, oly praktikus eszmék összeélesztéséről melyek csaknem szemmel láthatók, kézzel tapinthatók ! És ezen gyakorlati eszmék összeillesztésének lehetőségében divergálhat annyira emberi elme, hogy ott merőben lehetetlennek ítéljék, melynek lehetőségét sőt szükséges voltát itt a baloldalon oly kézzelfoghatólag megmagyarázták ! Ez csaknem hihetetlen lenne azon szemlélő előtt. Ki azonban ismeri a mi országgyűlési viszonyaink speciális természetét, az ezt természetesnek fogja találni. A titok kulcsa igen röviden és egyszerűen ez .Nálunk nem a házban tisztulnak az eszmék, nem is az osztályokban, ide mindenki már kész pártállással jó.Mi a meggyőződést, úgy kinagyolva, jó távol előre beszerezzük a pártülésekben, összegyűloljuk, összeköszörüljük. Az osztályokban már mint pártférfiak jelenünk meg, és végre az országgyűlési teremben nem azért vitatkozunk, mint voltaképen kellene: vagy győznél meg, és megadom magam, vagy meggyőzlek én, és te add meg magadat — de vitatkozunk miért? azért, hogy minél ügyesebben védjük pártállásunkat, általa a pártot vagy pedig a kormányt. Prokátori fogásokhoz nyúlunk; egy vivómester, ha nem is raffinirt ügyességével, de hideg kegyetlenséggel vetünk cselt elleneinknek, hogy kardunkba rohanjon, s ha sikerül, nem az ő ügyetlenségének rójuk fel hibául, de még ebből is eszmék diadalára akarunk következtetni , holott annak ehez semmi köze. Kikapunk az ellenfél egész eszmeköréből egy mondatot, azt cáfuljuk meg. Nem az eszmék oroszlányjaival vívunk, hanem a mint egykor megboldogult Kazinczynk mondá, a szó egérfarkába kapaszkodunk. (Derültség) azután szavakat adunk az ellenzék szájába, melyeket soha sem mondott. Ezt cáfoljuk. Építünk rá egész kártyavárat, hogy szintén magunk is gyönyörködünk benne, mignem felemelkedik egy kis zöld könyv a „Házszabályok“ könyvé, melynek erejével kirántják alólunk a legalsó kártyát, s az egész összeomlik ; továbbá mig bírjuk, logikával védjük állásunkat, mikor ennek szálai elfogytak, kitoldunk sfistikát, és mikor annak is elfogytak szálai, csomót kötünk rajta és átugrunk a képtelenség mezejére, mikor azt is bebarangoltuk, el kezdjük kiáltozni, hogy eláll! Szavazzunk! mikor ebbe is belefáradtunk, azt mondjuk : összeomlik a ház, s ezen érvnek súlya elől kiszaladunk a folyosóra. (Derültség.) Ennek bizonyítására szónok több esetet hoz fel illustrativul. A képtelenségre nézve Kerkápolyihoz folyamodik, kinek okoskodása ide ment ki, valamely tárgy jó és rósz nem lehet egyszerre. Vagy jónak kell lennie vagy rosznak, mivel pedig a tjavaslat rósz nem lehet, ergo jónak kell lennie (Derültség.) Hogy e tjavaslat nem rósz azzal indokolta a p. n. minister, hogy védte a főispáni hatalmat mondván, az nem rósz, mert hiszen az illetők viseljék magukat úgy,hogy a főispánnak ne kelljen rosznak lenni. Hiszen e szerint nem kellett volna eltörölni a botbüntetést sem (Egy hang Nem is törülték el.) az illetők viseljék magukat úgy,hogy ne kelljen őket megbotozni. Ajánlja a felsőház figyelmébe a motivatiót (Derültség.) E szerint nem kellene eltörölni a halálbüntetést sohasem, mert az illetők viseljék magukat úgy, hogy ne kelljen őket felakasztani. A kormány ejavaslatban látszólag ígér, sőt nyújt is valamit: ad garast csakhogy fából, ad puskát jogunk védelmezésére,csakhogy letöri kakasátAz ilyen puskára mondta az egyszeri székely insurgens : hát kend az az Alvinczi! (Derültség.) Vannak kik azt hiszik, hogy ajavaslat tendentiosus szándékot rejt magában a nemzetiségek kijátszására. Erős vád ez, mely ellen fellázad a józan számító ész is. Ha mi szövetkezünk a virilig szavazatokká más nemzetiségek ellen, akkor ne csodálkozzunk, ha holnap a hatalom szövetkezik ellenünk más tényezőkkel alkotmányunk felforgatására. Hogy mi rászedjük testvéreinket s egyfelől baráti jobbot nyújtsunk nekik, mig másfelől hurkot vessünk politikai jogaik nyakára, ezt visszautasítja s tiltakozik ellene emberi önérzete egész erejével (Helyeslés balról.)Ennyire sülyedt volna már a magyar nemzet, hogy midőn fennen hirdeti Európa összes népei előtt, hogy nemcsak miveltségi felsőbbségénél, nemcsak számarányánál fogva, de erkölcsi érzületének túlsúlyával is bírja itt a felsőséget, azt most saját kormánya intézkedései által az egész világ előtt igy meghazudtolja ? Tiltakozik ez ellen mint a nemzet képviselője, (Helyeslés a szélsőbalon) neki nem kell előny ily után szervezve, nem kell a jog, mely testvéreink kijátszásával volna ránk erőszakolva. (Tetszés a szélsőbalon.) Ez nem volna egyéb mint bebizonyítani Európa előtt, hogy mi még aristocratikus eszközökhöz is kapkodunk, még a pokollal is szövetkezünk ha kell, és az annyit tenne, mint bebizonyítani, hogy érettek vagyunk a halálra. De ez nem igaz. Mi nem vagyunk kisebbségben mi nem félünk a nemzetiségektől, hanem félünk és féljünk az igazságtalanságtól, ha gyermek ellen követtetnék is el. Mi nem sülyedtünk sem számban, sem értelemben, sem erkölcsi önérzésben. Kerkápoly pénzügyminiszter úr meg-