A Hon, 1870. július (8. évfolyam, 147-175. szám)

1870-07-15 / 159. szám

159. szám, VIII. évfolyam. 11 kiadás. Pest, 1870. Péntek, julius 15. Kiadáshivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint. Előfizetési dlj: Postán küldve, vagy Budapesten tű­zh­oz hordva regrgen ét esti kiadás együtt: fehónapra ..... 1 frt. 85 kr. SoKmapr®.......................5 „ 50 „ fi hónapra . . . . . 11 , — * Ai esti kiadi* kfilimkfikfiseért folyifh­etá* havonkint.......................................SO­­r. Az előfizetés az év folytán minden f&napban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hé első napjától fog számíttatni. HOIM POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz­ Beigtatási díj: • hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden be­itatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri buktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílttéri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. HST" Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vilna. Előfizetési árak „A HON“ 1870. H. félévére. Julius—szeptemberi évnegyedre 5 frt 50 kr. Julius—decemberi félévre . 11 „ — „ Az esti kiadás postai különkü­l­­déseért felü­lfizetés havonkint 30 „ Pest, junius hóban 1870. PSF* Külön előfizetési iveket nem kül­dünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni , mert ennek bérmentesítése csak 5 krba kerül. &­­HOBE kiadóhivatala. PEST, JULIUS 14 Gyönyörű kilátások. (Sz.) Mig Európa földje alatt a vulkáni erők dübörgése h­allik és nem tudni mely perczben,mely ponton fog az iszonyú lavi­na ki­törni,melynek rohama nem lehet tudni hol áll meg, addig a magyar törvényho­zás egy oly törvényjavaslat részletes és aprólékos tárgyalásával foglalkozik, mely nem kell a nemzet többségének, nem tet­sző a kormánypárt tetemes részének s nem kedves maga a minisztérium egy ré­sze előtt sem. Napokat, heteket töltünk el, selejtes alapon foltozgatni egy nyomorult tör­vényjavaslaton, mely Magyarországban népet néptől, osztályt osztálytól szán­dékozik elkülöníteni; mely irigységet, gyűlöletet gerjeszt ott is oly időben, hol és mikor épen az összetartó elemek szilár­dítására kell törekednünk. Kisszerű bizal­matlansággal fordulunk saját véreink ellen s egy fenyegető katastróffal szemben még az egyetlen fegyvert is ki akarjuk ejteni kezünkből, mely kisebb nemzetet is nagy­­gyá. Hatalmassá tehet, mely 1848—9-ben zászlóinkat oly magasan lobogtatá: a ne­mes öntudatot, hogy keblünkben a népek szeretetével, a szabadság felemelő bizal­mával s a testvériség magához ölelő ér­zelmeivel léptünk csatatérre. És bekövetkezhetik a perek, hogy a veszély pillanata, mint egykor Mohács­nál, pártokra tépve, gyűlölködés közben, a bizalmatlanság kételyei közben találja a magyart, hogy mint akkor, még a csa­tamezőn is barázdát hagyjon a két osz­tály maga között — egy könnyen bejár­ható rész — az ellenség számára. Ha még ily, egyre ünnepélyesbekké váló perczekben sem tud kormányunk emelkedettebb politikai magaslatra emel­kedni ; ha a hazát fenyegető vihar felhői sem bírnak annyi befolyást gyakorolni reá, hogy apró kicsinyes aggályait s eze­ket kifejező intrigáit eldobva, egy sza­bad, határozott lépést tegyen, mely az ország minden lakóját a hazafi érzés me­legével, a szabadság, jogegyenlőség fel­emelő, lelkesítő érzelmével töltse el, ak­kor valóban jól teszi, ha Hoffman Pál ta­nácsát követve,más hazát keres magának, s e jóravaló nemzet kormányát erélye­sebb és a nemzet szellemét ismerőbb ha­zafiak kezébe adja. Félredobni, vagy elvileg a­z­o­n­n­a átalakítani a jelen törvényjavaslatot, elő­­venni és azonnal a legszabadelvűbb módon eldönteni a vallásszabadságot illető, az úrbéri maradványok eltörlésére vonatko­zó törvényjavaslatokat, a regálékra, va­dászati jogra nézve azonnal intézkedni; szóval, egyszerre és egyetlen tollvonássá megsemmisíteni mindazt, mi még ha­zánkban idegenséget szül, osztályt osz­tálytól elválaszt; hivatalos elismerést adatni országosan a 48-diki honvédsereg részére s az utóbbi szellemének föl­­emelése által, a tátongó mélységet dicső múlt és dicstelen jelen között megszün­tetni, — szóval, egyszerre, egy szerencsés inspiratio következtében minden akadályt elhárítani, mely a haza polgárainak szivét együvé dobogni nem engedi, — ez ma, szerény nézetünk szerint a kormány kö­telessége. Ha ezt nem teszi, minő gyönyörű kilá­tások állanak a nemzet előtt. Bárminek legyenek a háború esélyei, a képviselőház szétoszlik, minden jóra­való intézkedés nélkül: a delegatio nehe­zen fog összejöhetni. Budget nincs, lehet rendelkezni teljes indemnityvel, jobban szólva, teljes absolutizmussal. Ez azon kormányra nézve,mely csak­is a közkormányzat kényelmeit keresi, talán kellemes is lehet. De majd ha elérkeznek a „nem szere­tem napok“, s a nemzet nemcsak kiállí­tott contingensi kötelességszerű megindí­­tására, hanem egy lelkesítő eszmére, egy az egész országot fölvillanyzó tényre lesz szükség, — kérdjük, hol fogja azt venni, és ha találna ilyet, — ki fog hinni, bízni benne, a kényszer legnagyobb nyomása idején. Még nem késő. Vegye ezt a kormány komoly fontolóra, s tegyen akként, mint a roppant felelősség súlya és hazafi ér­zelmei követelik. A baloldali kör pénteken f. h. 15-én délután öt órakor értekezletet tart sa­ját helyiségében. A helyzet. (r.) A háborújelek, hírek folyton szaporod­nak és csak olykor olykor merül fel egy-egy bé­kehír, így a ma este érkezett bécsi lapok azt a félhivatalos közleményt hozák, hogy alapos re­mény van a béke fentartására. Ennek csak a „Constitutiones“ legújabb közleménye felel meg, hogy t. i. mivel a Hohenzollern herczeg a jelölt­ségről lemondott, Francziaország ki van elégítve. De ezzel merőben ellenkezik az a távirdai hir, hogy Francziaország követelé, hogy Poroszor­szág még a jövőre is minden eshetőségre köte­lezze magát arra, miszerint porosz herczeg spa­nyol trónt el nem fogad, mire a porosz király kijelentette volna, hogy a franczia követtel sza­va többé nincs. És ezt kiséri a porosz félhivata­los sajtó zaja. A „Nordd. Alig. Zig“ Grammon­­tot és a franczia császárnét gúnyolja, a „Kreuz Zig“ ily követelést szemtelenségnek mond. Ber­linben folyton haditanács tartatik. Badenben Lörnachnál porosz tisztek táborhelyet készitnek. Ezek a hírek Poroszországból, Olaszországból két hir jött: a pápa csalhatat­­lanságát kimondák, tehát Napóleonnak — a­mint fenyegetődzött, alapos ürügye van csapatai kivonására Rómából, mi a közelgő eseményekre nem kis fontosságú. És Olaszország Oroszország­gal Linezben Werndl fegyvereket rendelt meg. Gorcsakoff és Bismarck Emsbe mennek, hol a porosz király és Hohenzollern herczeg van, va­lamint ennek szülői. Családi és diplomatiai [[ta­nácskozások egymást váltják fel. Belgium a határszélre katonaságot küldött, mint hírlik a vasutak elrontására. Spanyolor­szág külü­gyére hivatalosan jelenté a világ­nak, hogy Hohenzollern a jelöltje. Zorilla július 20-ára egybehívta e végett a corteseket, a tar­talékot behívták és Prim bizalmasan kijelenté, hogy mindent eldönt egy csata a Pyraeneken és egy a Rajnánál. Az sem véletlen és a közvéleményre minden esetre befolyással fog lenni, hogy a Hohenzol­­lern herczeggel még 1869­ októberben folytatott alkudozások folytatója,Salazar y Mazaredo me­leg és erős emlékirata most jön közrebocsátva. Francziaország Prágában czipőket rendelt meg, a hadsereg mozgósíttatott, az afrikai had­sereg megindult, a hajóhad készen áll és az an­gol hajók a Gironde torkolatánál állnak. A köz­véleményben a harczi vágy folyton tért nyert. És hogy Francziaország akarja a háborút, mu­tatja az, hogy a porosz királytól oly valamit kö­vetelt, mire senki sem magát kötelezni nem ké­pes, sem mástól ezt követelni nincs feljogosítva, hogy t. i. még a jövő eshetőségekre is kötelezze magát, hogy porosz herczeg a spanyol koronát elfogadni nem fogja. A helyzet kaleidoskopi képe ez. A dolgok a­mint most állnak: ha adataink hitelesek, a há­ború kitörőben van, és ennek oka Napóleon am­­bitiója. A helyzet holnap változhat és mást tollhat elő­térbe, úgy az okok, mint a kilátásokra nézve. Vederem a! Országgyűlés. A képviselőhöz 209. ülése jut 14 én. Horn Ede: Ha megengedi a t. ház, bátor leszek minister­elnök úr imént adott válaszára felelni. (Halljuk!) Azt gondolom, hogy csak örömmel veszi a t. hát és vesszük mi is azon ígéretet, azon biztosítást, melyet a miniszerelnök úr adni méltóztatott arra nézve, hogy eddig alku nem létezik a franczia és a bécsi udvar közt, hogy a bécsi kormány eddig, csupán a béke érdekében fáradozott, hogy azt hiszik, hogy sem Magyarország sem az osztrák tartományok nincse­nek egyenesen érdekelve a spanyol-franczia há­borúban és hogy tehát a béke érdekében fog fáradozni továbbra is. Ezt azt hiszem, mindnyá­jan csak örömmel vehetjük tudomásul. De sajnálom, hogy a második és harmadik kérdésemre adott felelet nem oly n­agyon kielé­gítő. Én sohasem kétkedtem abban egy per­­c­ig is, hogy ha mindezen békefáradozások da­czára kiüt a háború és az osztrák kormány szintén belevitetik a háborúba, akkor minden­esetre Magyarország kormányát és országgyű­lé­sét is fel fogják kérni a hozzájárulás végére mert ha pénz és vér­­áldozatról van szó, akkor Ma­gyarországot sohasem hagyják ki a számításból. (Derültség) a­mi nagyon természetes is, mert habár szegények vagyunk, mégis bizonyos te­kintetben sokkal gazdagabbak vagyunk a biro­dalom másik részénél, mi állítják ki ugyanis az osztrák hadsereg legjobb, legvitézebb katonáit. (Zugás jobbfelől. Igen is úgy van­ balfelől. Cser­­nátony: Még a nemzet sajátságait is eltagadják!) Meg kell vallanom te­hát, hogy ezen tagadást a magyar parlamentben nem vártam. (Helyeslés balfelöl. Csanády Sándor közbe­szól: Ez haza­­fiatlanság.) Azt is tudom, hogy’Magyarország minden elégedetlensége daczára mindig a legál­dozatkészebb része a birodalomnak! (Zaj jobb­felől) Tehát Magyarország kormányát és a ma­gyar országgyűlést mindenesetre fel fogják szó­lítani, ha háborúra ker­ül a dolog. De nem ez tulajdonképen azon kérdés, a­mi minket nyug­talanít, hanem a kérdés az, hogy épen mivel ha a háború kiüt, Magyarországnak úgy­szólván hozzá kell járulnia áldozatokkal, jó volna azon biztosítékot nyerni, hogy háború semmi esetre sem lesz. (Hosszas nevetés jobbfelöl. Halljuk­­ balfelől.) Bocsánatot kérek, jó volna azon biztosítékot megnyerni, hogy Magyarországra nézve nem lesz háború. (Helyeslés bal felől) mert a minisz­ter úr feleletéből csak azt vettem ki, a­mit már egyébiránt a lapokból is tudunk (nevetés jobb­felől és felkiáltások: hát miért interpellált) — elismerem, hogy kielégítőbb ezt hivatalosan is tudni — hogy bár a helyzet nagyon komoly, még sincs kizárva a kilátás a bék­ére. De a kérdés az, hogy ha lesz háború, el van-e hatá­rozva először az, hogy a bécsi kormány semmi esetre hozzá nem járul (Fölkiáltások bal felöl: Ez a kérdés­ jobb felöl zúgás.) másodszor és ez a legfőbb kérdés, hogy ha elhatározzák a hábo­rút, Magyarország országgyűlését előre föl fog­ják-e úgy­szólván nyilatkozatra szólítani, arra nézve be kell-e menni a­­háborúba, vagy csak azt tartják fenn maguknak Bécsben, a­mi fáj­dalom, már legtöbbször történt, hogy a kormány elhatározza a háborút, s akkor azt mondja az országgyűlésnek, hogy e háború kikerülhetlen, adjatok pénzt, adjatok katonákat. (Zúgás jobb felől.) Ezt kellene kikerülni, és mivel, ha hábo­rúnak kell lenni, átlátja, hogy nemcsak a háború szokott időnkben rövid lenni, de az előkészüle­tek is nagyon rövidek, és mivel talán 2—3 nap múlva Európa fogja már tudni, lehet-e vagy nem kikerülni a háborút, én azt gondolom, hogy ily körülmények közt 1—2 nap múlva a kor­mánynak az országgyűlés elé kellene lépnie s megkérdeznie lehet-e, és kell-e bemenni a há­borúba? (Zaj, nevetés, jobb felől). Ha a minisz­­terelnök úr e tekintetben adhat nekünk meg­nyugtató feleletet, akkor azt hiszem, az ország nyugodt lesz. (Helyeslés bal felől.) De ha attól kell félni, hogy talán két három nap múlva azt olvassuk, hogy a háború megvan, az osztrák és magyar kormány beleegyezett és csak azután önnek ide és azt mondják, hogy ez megtörtént, a magyar kormány hozzájárulásával, a magyar kormány tudta és beleegyezésével, az Ország­gyűlés tehát adjon pénzt és katonát — azt gon­dolom, megnyugtatásnak nem vehetjük s azért a t. miniszterelnök úr feleletének második részét kielégítőnek nem találhatom, hanem fentartom e tekintetben jogomat, megtenni a szükséges lé­péseket. (Helyeslés balról.) Andrássy Gyula úr. Azt hiszem, nem csa­lódom, ha azt teszem fel, hogy a t. képviselőház egyáltalában nem találná a dolgok jelen stádiu­mában e tárgy további feszegetését helyesnek. (Helyeslés jobbról) , hogy ennek következtében fel fog menteni attól, hogy a t. képviselő úr ál­tal megkezdett tárgyalást folytassam. (He­lyeslés.) A t. képviselő úrnak csak egy nyilatkozatára vagyok kénytelen megjegyzést tenni. Azt mon­dotta ugyanis, hogy nem várta volna, hogy ak­kor, midőn azt mondja, hogy a magyar adja mindig a legbátrabb katonákat, a magyar parla­ment ez ellen felszólaljon. E részben ellenkező nézetben vagyok. Ha egyszer a Lajthán túli par­lament, a közös védelemnek másik orgánuma ezt elismerné, ez helyén volna, de hogy ezt ma­gunk mondjuk, helyesnek alig találom. (Helyes­lés jobbról.) A ház a választ tudomásul veszi és ezzel visz­­szatér a napirendre. Dietrich Ignácz (Zaj. Felkiáltások: Eláll! A képviselők a jobboldalról tömegesen elhagy­ják helyeiket s kimennek a folyosókra.) Abból az alkalomból, hogy épen ott azon az oldalon, melyet épen czélom kapacitálni, legna­gyobb rész kiment, bátorkodom mielőtt tüzetesen a tárgyhoz szólanék egy kérést intézni ezen ol­dal t. képviselőihez. (Halljuk! Szónok a balol­dalhoz fordulva:) Én t, képviselő­társaim, nem szándékozom önöket kapacitálni, meg vagyok győződve, hogy mindnyájan egy véleményben vagyunk, t. i. hogy a törvényjavaslat ellen fo­gunk szavazni. (Ugy van! balról.) Az én czélom volt érvekkel föllépni és kapac­itálni azon ol­dalt, azért kérem is önöket, mert sokat szen­vedtek itt a purgatórium melegében, méltóz­­tassanak fölcserélni a szerepet, és kimenni azon hűvös helyre, hol a túlsó oldalnak urai szoktak vesztegelni (Derültség) és igy aztán, hogy a ház tanácskozásra képes legyen, minden esetre be fognak jönni azon urak, kik eddig kipihenték magukat, (Derültség) és ha be fognak jönni, sze­rencsésnek érzendem magamat, ha őket fogom megizzasztani (Derültség. A baloldal tagjai a teremből távoznak.) Ezt előrebocsátva azon kérdést veszi tagla­lás alá,melyek azon lényeges tulajdonok,melyek a törvényhatóságot törvényhatósággá teszik. E kérdésnél csak a 48 előtti megye jöhet tekintette. Egyik lényeges tulajdona volt akkor a tvhatósá­­goknak a követküldési jog és az utasítás. Ezen a tervhozásra gyakorolt befolyással védbástyái voltak az alkotmányosságnak. A megyék egy­más tulajdona törvénytelen rendeletek elleni ellentállási és félretételi joga, melyről törvény ugyan nem szól, de a százados gyakorlat azt szentesítette. A megye ez utóbbi jogát kívánná továbbra is érvényben tartani és nem lát eb­ben semmi összeütközést a felelős kormány­zattal. Bármily furcsának tessék is a háznak, ki­mondja, hogy a törvényhatóságoknak a tövény­­hozásra is engedne bizonyos fokú befolyást, oly befolyást, mely a parlamentarismussal nem el­lenkezik.­ Mielőtt a tvjavaslat tárgyalás alá került, indítvány létetett, hogy annak tárgyalása halasztassék el, míg a közvélemény nem nyilat­kozott. Ily tárgyú kérvények is érkeztek a házhoz. Ha a törvényhatóságok azon joggal ruháztat­­nának fel, hogy midőn a képviselői testület va­lamely fontos törvényben a közvéleményt akar­ja kitudni, és midőn ily fontos ügyekben a kép­viselőház, tehát maga a törvényhozás bizonyos törvényjavaslatokat a törvényhatóságokhoz uta­sít és azoknak nyilatkozatait kívánja be, ha ily joggal ruháztatnak fel a törvényhatóságok, már akkor mindenesetre engedtetnék nekik egy kis befolyás a törvényhozásba. Azonban ezt nem tartaná elegendőnek, hanem a törvényhatósá­goknak oly jogot kívánna tulajdonítani, mely a képviselőházat abban, hogy az alkotm­ánynak sarkalatos törvényeit rögtönözve megváltoztat­hassa, megakadályozza. A törvényhatóságoknak vétő jogot kívánna tu­lajdonítani, és­pedig akként, hogy sarkalatos törvényt az országgyűlésen előbb tárgyalni ne lehessen,mig az a törvényhatóságoknak meg nem küldetik, mig az iránt a törvényhatóságok nem nyilatkoznak. Kívánná pedig, hogy a törvényha­tóságoknak ne egyszerű többsége, mint az or­szággyűlésen, döntsön, hanem lehetne a képvi­selet szabályai szerint számítva kimondani azon elvet, hogy ha a törvényhatóságok által képvi­selt népnek háromnegyed része valamely tör­vény tárgyalása ellen tiltakozik, akkor ily tör­vényjavaslatot az országgyűlésen tárgyalás alá venni ne lehessen. És ez garantiája volna az alkotmányosságnak, nem pedig oly parlament, mint a mienk ! A törvényhatóságok rendezését szoros kapcso­latban látja az országgyűlés rendezésével, mert a törvényhatóságok 1848 előtt az országgyűlés­sel, a követek választása, utasítások és vissza­hívási jog által egészen össze voltak nőve, eze­ket tehát oly szoros összefüggésben levőknek tartja, hogy az egyik kérdést a másik nélkül alaposan és lelkiismeretesen megoldhatni nem képzeli. Míg az országgyűlés rendezve nincs, kí­vánja az erős törvényhatóságokat, s ennélfogva nem szavazhat a törvényjavaslatra, és azt el nem fogadja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Csanády Sándor : Hivatkozom a házszabá­lyok 118-ik §-ára. Kérem a t. elnök urat, mél­­tóztassék megolvastatni a jelenlevő képviselőket, vannak-e százan ? Elnök : T. hát nem tudom, betű szerint mél­­tóztatnak-e venni ezen szabályt, mert igaz, hogy száz tag kívántatik a tanácskozáshoz, de tudjuk mindnyájan, hogy a házban jelen van nem száz, de kétszáz képviselő is, kik a csengetésre megje­­lenhetnek.(Felkiáltások balfelől: olvassuk meg! A képviselők minden oldalról bejönnek a te­rembe.) Most azt hiszem folytathatjuk. Dobsi Lajos egy parte-czédulát kapott,mely­ben az örökösök krokodil könyek közt jelentik egy szerencsétlen áldozat kimúltát. Orvosokat is bocsátottak ágyához pro forma, de midőn az orvosok kijelentették, hogy még életképes, csak más életrend kell neki; egy kis fris levegő a szabad vitatkozás terén, egy kis szabad mozgás az önkormányzat mezején, egy kis vértisztító, a­mely megmentse a főispáni b­efolyásoktól, egy kis elixir a királyi biztosok ellen, egy kis erős bedörzsölés ama nagy hatású Hoffmann csep­­pekből. (Élénk derültség.) Ekkor az örökösök megrémülnek, és azt mondják sóhajtva: Ej, mit­ érett gyümölcs már a halálra, és agyonütik, — de csak a testét, a lelkével nem bírnak, mert a lélek sokáig fel fog még a sírból járni és kisér­teni, és szóló nem csodálná, ha egykor márvány kézszoritásával maga után vonná a kormány tagjait. Mondania sem kell, hogy ez áldozat a megye, örökösei a kormány, a visszautasított or­vosok a leszavazandó ellenzék, és végre ezen miniszteri trvjavaslat a parte-c­édula. De tán téved, talán nem szándékoznak felál­dozni a megyét ? Caesar félt Cassiustól, mert ha­­lavány volt, rosz gyomra volt és soha sem mo­solygott. Caesar nem félne a mi jobboldalunk­tól ! Nem találna ott Cassiusokra, ott nem túl­­uralkodó a halványság s kitűnő gyomruk van, mert a ki az 1867-ki egyességet nem csak ké­pes volt megemészteni, de azt még delicatnak is találta, kinek a quóta és államadósság csak egy falat, ki a 800,000 katonát az országgyűlés 10 évi újoncz megszavazásának piqnant saugeában „hors d‘euvres“-nek ítéli, ki a honvédek mellő­zését, a muszkavezetők nyugdíjaztatását táplá­lónak találta; ki még ezek után a bírói hata­lomról szóló törvényjavaslatot mint egy gour­mand a „desaertet“ némi hant gout-val végig ropogtatta, és ki még mindazok után áhitva várja a fekete levest, e jelen törvényjavaslatot hogy mint illatozó mokkát szürcsölgesse fel, és még ily caesari table d‘hanteval sem rontja meg magát, annak legalább is patent Strucz-gyomra van. (Derültség.) Miután sokszor történt hivatkozás a centráli­s adó veszélyes voltára, szükségesnek tartja ez állítást bebizonyítani egy párt­beszéddel,­melyet nem­régiben egy nagyváradi földmivessel foly­tatott. A földmives elég értelmes volt, s azt kér­dezte : uram, most olvasok egy újságot, ugyan magyarázza meg nekem mi az a centralisatio ? — Hogy meg is magyarázza, sokat se beszéljen és ne is hazudjon egy képet a telegraphokról használt fel s ezeket mondá: „Képzeljen magá­nak kegyelmed egy hosszú kutyát, olyan hosz­­szut, hogy Pesten van a farka s Nagyváradra nyúlik a feje. Már most ha a kormány ennek Pesten a farkát megnyomja Nagyváradon vo­­nyit és harap (Élénk derültség.) A vita főpontját képezi: a parlamenti kor­mány összeegyeztethető-e a megyékkel. Itt be­bizonyították, hogy szükséges, s hogy lehet, ott azt mondják nem lehet. így állottunk a vita ele­jén, így állunk még most is épen oly mereven, a vita végén. És ez szomorú világot vetne az emberi elmére, egy oly szemlélő előtt, ki nem ismeri a mi országgyűlési viszonyaink speciális természetét. Most mikor az aranynak próbája van, mikor a tejnek próbája van, mikor meg le­het már mérni nem csak a tért, az űrt, a messze­séget, de a levegőt is, a világosságot, a meleg­séget, a villanyosságot az időt,a hangot, mikor már vegytani alkatrészeire lehet szétbontani magát a napsugárt, egyedül az iparságnak nem volna mértéke; egyedül az igazságot nem le­hetne felderíteni még az emberi elme, minden attribútumaival sem, minek : ok, combinatio, lo­gics, tapasztalás ? Pedig itt nem is örök igazságról van szó, csak a helyi viszonyok czélszerű berendezéséről. Itt csak az emberi társadalom alakulásából kép­ződött eszmék gyakorlati összeegyeztetéséről van szó, oly praktikus eszmék összeélesztéséről melyek csaknem szemmel láthatók, kézzel ta­pinthatók ! És ezen gyakorlati eszmék összeil­lesztésének lehetőségében divergálhat annyira emberi elme, hogy ott merőben lehetetlennek ítéljék, melynek lehetőségét sőt szükséges vol­tát itt a baloldalon oly kézzelfoghatólag megma­gyarázták ! Ez csaknem hihetetlen lenne azon szemlélő előtt. Ki azonban ismeri a mi országgyű­lési viszonyaink speciális természetét, az ezt ter­mészetesnek fogja találni. A titok kulcsa igen röviden és egyszerűen ez .­­Nálunk nem a házban tisztulnak az eszmék, nem is az osztályokban, ide mindenki már kész párt­állással jó.Mi a meggyőződést, úgy kinagyolva, jó távol előre beszerezzük a pártülésekben, össze­­gyűloljuk, összeköszörüljük. Az osztályokban már mint pártférfiak jelenünk meg, és végre az országgyűlési teremben nem azért vitat­kozunk, mint voltaképen kellene: vagy győz­nél meg, és megadom magam, vagy meggyőzlek én, és te add meg magadat — de vitatkozunk miért? azért, hogy minél ügyesebben védjük pártállásunkat,­­ általa a pártot vagy pedig a kormányt. Prokátori fogásokhoz nyúlunk; egy vivómester, ha nem is raffinirt ügyességével, de hideg kegyetlenséggel vetünk cselt elleneink­nek, hogy kardunkba rohanjon, s ha sikerül, nem az ő ügyetlenségének rójuk fel hibául, de még ebből is eszmék diadalára akarunk követ­keztetni , holott annak ehez semmi köze. Kika­punk az ellenfél egész eszmeköréből egy mon­datot, azt c­áfuljuk meg. Nem az eszmék oroszlányjaival vívunk, ha­nem a mint egykor megboldogult Kazinczynk mondá, a szó egérfarkába kapaszkodunk. (De­rültség) azután szavakat adunk az ellenzék szá­jába, melyeket soha sem mondott. Ezt c­áfoljuk. Építünk rá egész kártyavárat, hogy szintén ma­gunk is gyönyörködünk benne, mignem­ felemel­­kedik egy kis zöld könyv a „Házszabályok“ könyvé, melynek erejével kirántják alólunk a legalsó kártyát, s az egész összeomlik ; továbbá mig bírjuk, logikával védjük állásunkat, mikor ennek szálai elfogytak, kitoldunk sfistiká­t­, és mikor annak is elfogytak szálai, csomót kötünk rajta és átugrunk a képtelenség mezejére, mi­kor azt is bebarangoltuk, el kezdjük kiáltozni, hogy eláll! Szavazzunk! mikor ebbe is belefá­radtunk, azt mondjuk : összeomlik a ház, s ezen érvnek súlya elől kiszaladunk a folyosóra. (De­rültség.) Ennek bizonyítására szónok több esetet hoz fel illustrativul. A képtelenségre nézve Kerkápo­­lyihoz folyamodik, kinek okoskodása ide ment ki, valamely tárgy jó és rósz nem lehet egyszer­re. Vagy jónak kell lennie vagy rosznak, mivel pedig a tjavaslat rósz nem lehet, ergo jónak kell lennie (Derültség.) Hogy e tjavaslat nem rósz azzal indokolta a p. n. minister, hogy védte a főispáni hatalmat mondván, az nem rósz, mert hiszen az illetők­ viseljék magukat úgy,hogy a főispánnak ne kelljen rosznak lenni. Hiszen e szerint nem kellett volna eltörölni a botbüntetést sem (Egy hang Nem is törülték el.) az illetők viseljék magukat úgy,hogy ne kelljen őket meg­botozni. Ajánlja a felsőház figyelmébe a motiva­­tiót (Derültség.) E szerint nem kellene eltörölni a halálbüntetést sohasem, mert az illetők visel­jék magukat úgy, hogy ne kelljen őket felakasz­tani. A kormány e­­javaslatban látszólag ígér, sőt nyújt is valamit: ad garast csakhogy fából, ad puskát jogunk védelmezésére,­­csakhogy letöri kakasátAz ilyen puskára mondta az egyszeri szé­kely insurgens : hát kend az az Alvinczi! (De­rültség.) Vannak kik azt hiszik, hogy a­­javaslat ten­­dentiosus szándékot rejt magában a nemzetisé­­gek kijátszására. Erős vád ez, mely el­len fellázad a józan számító ész is. Ha mi szövetkezünk a virilig szavazatokká más nemzetiségek ellen, akkor ne csodálkozzunk, ha holnap a hatalom szövetkezik ellenünk más té­nyezőkkel alkotmányunk felforgatására. Hogy mi rászedjük testvéreinket s egy­felől baráti jobbot nyújtsunk nekik, mig más­felől hurkot vessünk politikai jogaik nyakára, ezt visszauta­sítja s tiltakozik ellene emberi önérzete egész erejével (Helyeslés balról.)Ennyire sülyedt volna már a magyar nemzet, hogy midőn fennen hir­deti Európa összes népei előtt, hogy nemcsak miveltségi felsőbbségénél, nemcsak számarányá­nál fogva, de erkölcsi érzületének túlsúlyával is bírja itt a felsőséget, azt most saját kormánya intézkedései által az egész világ előtt igy meg­hazudtolja ? Tiltakozik ez ellen mint a nemzet képviselője, (Helyeslés a szélsőbalon) neki nem kell előny ily után szervezve, nem kell a jog, mely testvéreink kijátszásával volna ránk erő­szakolva. (Tetszés a szélsőbalon.) Ez nem volna egyéb mint bebizonyítani Európa előtt, hogy mi még aristocratikus eszközökhöz is kapkodunk, még a pokollal is szövetkezünk ha kell, és az annyit tenne, mint bebizonyítani, hogy érettek vagyunk a halálra. De ez nem igaz. Mi nem vagyunk kisebb­ségben mi nem félünk a nemzetiségektől, hanem félünk és féljünk az igazságtalanságtól, ha gyer­mek ellen követtetnék is el. Mi nem sülyedtü­nk sem számban, sem értelemben, sem erkölcsi ön­érzésben. Kerkápoly pénzügyminiszter úr meg-

Next