A Hon, 1870. szeptember (8. évfolyam, 207-236. szám)
1870-09-11 / 217. szám
Egy orosz lap a helyzetről. A szt. pétervári polonophil „Novoje Vremja“ írja: „Napoleon iránti porosz kegyességben oly tettet lát, mely eddig a porosz természetében nem volt; szemökre pedig hányja azt, hogy proclamaziójuk ellenére, a franczia nemzet ellen a háborút folytatják. Továbbá azt hiszi, hogy a francziák az ország feldarabolását az utolsó emberig sem fogják engedni, „a népfelkelés ellen a Frigyesek és Moltkék törpék lesznek.“ „De azonban a porszok — mond a „N. V.“ — jó leczkét adtak a semleges hatalmaknak, melyek talán azt várták, hogy Poroszország nekik a helyet mutassa meg, hol kell állniok, és mit kell tenniök. Midőn ezt mondjuk, nem mondtunk sokat. A poroszok összpontosítják a hadtesteket és új hadsereget gyűjtenek — és ez mind a „világbéke és egyensúly“ nevében. Vigyázzanak a többiek, hogy az, ami a francziákon kezdődött, másokon ne végződjék.“ Girardin és a Napóleon dynasztia. A „Liberté“ írja: „Az 1852 ki császárságnak ép oly sorsa volt, mint az 1815-ki restaurationak és az 1830 ki monarchiának, ugyanazon módon dőltek össze félrevezetve ugyanazon illusióktól. Alkalmas időben nem hiányzottak tanácsok a kormányzó császárné részére, mert aug. 21-én Girardio Emil elküldte neki az alább következő levelet és * proclamation Girardin, kinek áll adó és önzet * len ébersége — ezt meg kell adni — a legválságosabb pillanatokban sem szűnt meg akkor,ha Francziaország érdeke és szabadsága forgott kérdésben. I. A kormányzó császárnénak aug. 20. 1870. Ha a csata, mely fenyeget, nem lesz győzelem, az egyedüli mód marad megelőzni a veszteséget, bukást, elutazást, és a számkivetést, melyet előre lehet látni: egy later proclamatio, mely egyenesen kimondja: minden elveszett, félre a szemfényvesztéssel. Girardin E. U. Proclamatio: Francziák ! Francziaország 1854-ben az európai egyensúly nevében fegyvert fogott Törökország védelmére Oroszország ellen . 1856-ban ugyan ily indokból fegyvert fogott hogy megvédje Piemontot Austria ellen, 1866 ban az ő közvetítése visszaszólná a győzelmes poroszokat Bécs falai alól Sadovához és Velenczét Olaszországnak adta. 1870-ben, midőn vitézsége a legnehezebb próbára van kitéve, az 1856. márt. 30-ki egyességet aláíró kormányok támogatását nélkülözvén, van még egy másik: a népek támogatása, melyet testvériesen felszólít, a franczia köztársaság az európai egyesült államok nevében, melyeknek alkotmánya egyedül lesz képes véget vetni a testvérölő háborúknak, lefegyverezni a békét, leszállítani a budgetket és kevesbitni az adókat, mit én 1863. novembe 4 -i levelemben oly nagyon kértem az uralkodóktól. Ezen felhívásra, tudom én, egy akadály áll elő, és ez a császári kormány, melyet én képviselek. Jóllehet ezen kormányforma két alkalommal túlnyomó többség által hagyatott jóvá az 1852 . novemb. 21. és lXV. máj. 8 -i plebiscitumok által, nem lennék méltó a halhatatlan névre, melyet viselik, ha elhárítván magamról a felelősséget, melyet magamra vállaltam és melyet viselek, egész megtámadott hazám előtt viselném dynastiam uralmát. A saját fiam és a hozzám tartozók nevében tehát lemondok a koronáról, melyet viselek. Teljes szabadsággal mondok le a legfőbb hatalomról. Azon naptól kezdve, melyen ez ünnepélyes nyilatkozat meg fog jelenni,de lássatok többet bennem, mint egy polgárt, kinek jövőre nincs más ambiciója, mint az őszinte önmegtagadás és ki nem óhajt már nagyságot, mint az áldozatok nagyságát. A senates és a törvényhozó test újból egyeísültek. Ők tanácselnököt fognak kinevezni (mint 1848 junius hóban történt), ki, mint a végre-* hajtó halom elnöke, folytatni fogja működését azon napig, midőn a november 4 iki törvény feléledésével átalános szavazat útján újból meg lesz választható a franczia köztársaság elnöke. " Francziák, ha ez a ti érzéstek, az én szavam egyesülni fog a tiétekkel, hogy halhassuk a fel- ’ kiáltást, melyet viszonozni fognak a népek, me-lyek a békét és jótéteményeit óhajtják : Éljen a?, európai egyesült köztársaság! ! Teljesülni fognak I. Napóleon császár ezen szavai: „Czélunk volt egy nagy európai foedera- tiv rendszert szervezni, melyet mi a század szellemével megegyezőnek és a civilisatió előhaladására kedvezőnek fogadunk el.“ — Bonapart, Napoleon Lajos. Nyolcz nappal a fenti kelet előtt Girardin E. A sedani csata után. (A „Times“ levele) Dr. Raszel a „Times“ levelezője a Sedan melletti eseményeket egy hosszabb levélben részletesen ecseteli. Egyszersmind tudtul adja, hogy társát Pemberton angol alezredest a szász koronaherczeg mellett egy ellenséges golyó találta, mi rögtöni halálát okozta. A levél lényegileg ezeket mondja: A bajorok bazettere Bazeillestől Sedanig terjed. Bátor, de eszélytelen támadásukban 3000 embert vesztettek, úgy hiszik, hogy a dolog félreértésen alapul. Előhadultofogalta a sedani ■ pályaudvart, és azt állítják a főhadiszálláson, hogy a parancs határozottan úgy szólt: ne induljanak támadásra, míg a szász koronaherczeg a jobb szárnyon nem indul előre. A bajor csapatok parancsnokai ellenkezőleg azt állítják, hogy a nekik kiadott rendeletek épen nem voltak ekkér magyarázhatók. Tann hadteste, melynek feladata volt Bazeilles-t és Balont, Sedan külvárosait, elfoglalni, roppantul szenvedett a puska és ágyutűztől, mely minden oldalról kitört és mely annál inkább kifejlődhetett, miután a bajoroknak támadásuk közben el kellett hagyniok tüzérségük oltalmát. A francziák a legnagyobb erőfeszítéssel működtek az ellenség ellen és nevezetesen a tengerészeti csapatok tüntették ki magukat. A bajorok három hadosztálya, melyek 4 óra tájt kezdtek a küzdelembe, a város felöl három külön támadásnak voltak kitéve, és volt oly pillanat, midőn azon látszatra volt, hogyha túlnyomó szám alatt összeroskadnak. A bajorok azt hiték, hogy Mac-Mahon már reggel sebesült,midőn csapatjait Bazeilles elleni támadásra vezette. Ducros tbk. véve erre át a parancsnokságot, azonban Wimpffen tbk. pecsételt levelet mutatott elő, melyben felhatalmaztatik a főparancsnokság átvételére azon esetre, ha a marsalnak baja esnék. A két tábornok erre, bajor adatok szerint, nem volt egy értelemben a csatatervre nézve. A küzdelem dühöngése alatt a francziáknak egyszer sikerült a bajorokat Balanból kiverni és e siker kapcsában lökést kísérlettek Illy felé, hogy ez irányban Bazaine irányában áttörjenek. De a szász koronaherczeg, kinek oldalállásán kellett volna áttörtetniök, közben ismét támadáshoz fogott és az utat túlnyomó haderőkkel állta el. A francziáknak vissza kellett menniök, miáltal a bajorok a heves nekitörtetésre megszabadultak és ismét előre mehettek Bazeilles megtartására. Balán körül azonban hosszabb volt a viadal. A bajorok szerint itt csatlakozott volna a császár a különböző csapatrészekből összeállított ostrom hadoszlophoz, hogy velük a bajorokat elűzze. Azonban a folyón túl él és az út felső részéről a tüzérség tüze keresztezte már egymást és igen erős volt a nagyon megviselt csapatoknak. Robbanólővegek és golyók zápora hullott a császár körül. Egy gránát közelében robbant szét és bobta el öt porral füsttel. Környezete, tisztjei visszavonulásra nógatták, és a bajorok gyorsan előrenyomultak és a francziáktól készültek a glicis-t elvenni. Váljon ez volt e azon pillanat,melyről Wimpffen tbk. kiáltványában szól, melyben szükséges lett volna magát az ellenségen keresztül vágni, bajosan mondható meg, állítása szerint való az, hogy az egész hadseregből nem volt 2000-nél több kész e kísérletre. Mintegy 60.000 harczképes katona vált teljesen felbomlott tömeggé a poroszok megsemmisítő tüzelése alatt; a tisztek és legénység egymás iránti keserűség mutatja, hogy már jóval a csata előtt hiányában voltak az erő főelemével. Nemcsak nem volt szívélyes viszony a tisztek és csapatok közt, hanem a tisztek féltek a fegyelem fékét alkalmazni, mert attól tartottak, hogy a legénység egyszerűen felmondja az engedelmességet. Azon elenet, midőn Sedan körül volt zárva, midőn a franczia tüzérség megszűnt türelmi,midőn a német ütegek minden oldalról találkozó lövegeket okádtak, nem irható le, csek egy nagy üst kivárásával hasonlítható össze. A császár visszavonult a városba, hogy a gyámoltalan soldateska köréből kiérjen, míg a künn álló legénység éhin és dühödve a golyózápornak kitéve tisztjeit szidalmazta és nyilt lázadással fenyegetőzött. Egy nagy égés még növelte az általános zűrzavart és Sedan megadásának határozatát megérlelte, minthogy csak teljes tönkrejutás állt előttük. A császár az eszélyesség és emberiesség tanácsának nem állhatott ellent és Lanniston töb egy dsidából rögtönzött fehér zászlóval kiállt a falra, egy trombitás kíséretében, de a vadlárma és dübörgés túlkizbálta egyes trombita harsonását; a tábornokot nem látta meg senki, s csak midőn a vár kapuit kinyitották,vették észre a németek roppant győzelmük első jeleit. A tüzelég rögtön megszűnt s midőn aztán a vérrel áztatott magaslatokon és völgyeken, melyek felett sűrűn vastagon terült el a lőporfüst, elterjedt a hit, mi ennek oka; akkor mindenfelé diadalrivalgás kezdődött, a milyenben egy nagy hadsereg a diadal mámorában szokott kitörni. Ezer sisak, csákó, tábori sipka, ezer szunmy s kard emelkedett égnek s még a megsebesültek s megcsonkítotték is belévegyiték gyönge szavukat a diadalkiáltásba.Egy tiszt beszéli,hogy látott egy nagy hatalmas porosz katonát, ki jobbját oldalához szorítva halálos küzdelemközt feküdt a földön, s ki midőn a zajtokát megtudta, egyszerre talpra állt s hatalmas hurrába tört ki. Akkor egy pillanatra kiterjeszté kezét a levegőbe, sebélöl patakként dűlt a vér s hangtalanul holtan gumit le egy elesett francziára. Azon tiszt, ki végül Moltke tboknál értekezés végett jelentkezett, Reilie tbeb volt. A császártól sajátkezűleg irt levelet hozott a királyhoz. A levél vonásai az izgatottságnak még nyomát se árulták el. Ezek szavai: Mon frére ! N’ayant pu tuourir á la tété de mon armée, je depose mon épée au pied de votre Majesté. (Testvérem! Nem lehetvén meghalnom hadseregem élén/ leteszem kardomat főséged lábaihoz.) E levelet rögtön elküldték a királyhoz ki, táborkarával Vadelincourt felett állott. A válasz udvarias volt de szilárd, és Wimpffen tbk. idő közben értesittetett, hogy a capitulatio föltételei azt czélozzák, hogy az egész hadsereg fegyverrel, lovakkal és felszereléssel együtt hadifogolyul adja magát. Vajon a tisztek már ekkor ki voltak e ez alól véve, nem tudatik ; azonban a franczia parancsnok kijelenté, hogy inkább elvész, semhogy ily gyalázatos capitulatiót aláírjon. A nap lealkonyult és a király, valamint a koronalg is felkeresték szállásaikat s útközben mindenütt a katonák hallatlan lelkesedésével találkoztak. Még a megütközött falusi lakosok is osztozni látszottak a győrök örömében, mert a mennyire tőlük telt, illumináltak. Késő este volt, mikor a király asztalhoz ült és e hadjárat alatt először mondott pohárköszöntést. „A király a hadsereg egészségére í igy szólt a köszöntés, melyre babzó rechampagnit ittak. A champagni is újítást képezett a főhadiszálláson. A császári tábor készleteiből hozatott s más incsiklandó tárgyakkal együtt egy porosz dragonyos ezred foglalta el s adta a koronaherczegnek. Habár a hadseregben általánosan el volt terjedve a vélemény, hogy most már a béke bizonyos,a koronaleg asztalánál egészen máskép gondolkoztak e tárgyban. A capitulatio aláírásával való késedelmezés nem sokat jelentett, mert higgadt megfontolás után egy egész éjen át és azon készületekkel szemben, melyek másnap szemmel látható bizonyságot nyújtottak, hogy a franczia hadsereg maradványa mindenesetre rákényszeríttethetik a megadásra: a komoly vonakodás esztelenségett volna. A franczia tisztek az alkudozás folyama alatt nyíltan bevallották, hogy a demoralisatió teljes és egyik közülök szitkozódva mond a embereiről: „Ils tirent sur nous, leurs officiers.“ (Közénk, saját tisztjeik közé lövöldöznek.) Parancs osztatott ki, hogy az egyes hadtestek egész közel vonuljanak a városhoz, s mikor a tábori tüzeket meggyújtották, Sedan oly képet nyújtott, mint egy nagy fekete pont széles lángöv közepén. A tűz kivilágította az eget, a fejedelmek találkozására vonatkozó részt pedig itt: A levél második része így szól: Délelőtt 10 órakor kellett volna Sedan városának bombáztatnia s a falain kívül álló franczia sereg gránáttal lövetése elhatároztatott, ha addg a kapitulálzió alá nem iratik. Kívül belül az ijedtség és düh szörnyű képe volt látható, mintha az egész pokol elszabadult volna. Mikor a császár korán reggel szemlét tartott a vidék felett, a meddig csak szeme elért, mindenütt csak német csapatokat látott, melyek a várost körülfogták s csatakészen állottak. Határozott s a királyhoz akart menni, a föltételek enyhítését kieszközlendő. Törzskarának néhány tisztje által kísértetve broughamján Douchery felé indult. Bismarckot még az ágban találta a hír, hogy a császár jön, vele és a királylyal találkozni akarván. Lóhalálában sietett sárgahajtókás barna vérteskabátjában s fejér szinü tábori sipkájával a császár elé. A helységen kivül találkozott vele, s fedetlen fövel járult a kocsiból kiszálló elé. A császár felszólitá, tegye fel sipkáját, mire a szövetségi kanczellár tiszteletteljes hangon ezt válaszolá: mire én úgy fogadom felségedet, a mint királyi uramat fognám fogadni." Azon hely közelében, ahol a kocsi megállt egy kis takács kunyhó áll. Bismark gróf arra felé mutatott s ő lépett először bele, de az első szoba nem igen volt hívogató, a nagy gróf tehát felhágott a lépcsőn, de oda fenn egy szövőszéket és némi házi bútort talált. Vissza jött tehát s a császárt oda lenn már egy tuskón ülve találta. A házból rögtön hoztak két széket . Bismark a császár balján helyet foglalt. A társalgás igen sajátságos volt, s miután azt Bismarck gróf legalább főbb vonásaiban többekkel közölte valószínű, hogy rövid időn históriaivá válik. Legelsőbb is a békéről volt szó, de a kanczellár ez irányban semmi ígéretet sem ígérhetett a császártól Ez ugyanis azt mondá, hogy ő semmi hatalommal nem bir s nem alkudozhatik a béke iránt, sem parancsokat nem oszthat a Mac-Mahon vagy Bazaine marsall seregeinek. Minden a regeim császárnétól s a miniszterektől függ. Erre azt felelé Bismarck, hogy felesleges ily körülmények közt ő felségével politikáról beszélni s a királylyal való találkozás teljesen czéltalan. De mikor a császár azután is sürgette a királlyal való személyes találkozást, kijelenté neki a szövetségi kanczellár, hogy az meg nem történhetik, míg a capitulatió alá nem lesz írva. Végül, mikor már a szóváltás meglehetős veszedelmessé, s a helyzet mind a hét részről súlyos kezdett lenni (ezt maga Bismark mondá később), a beszéd félbeszakíttatott. Bismarck a királyhoz ment. Napóleon pedig tábornokaival bocsátkozott értekezésbe. Fél tizenkét óra felé, hosszabb alkudozás után a kapitalaceiót Moltke és Wimpffen megállapodása értelmében — mely megállapodásnál a szövetségi kanczellár véleménye is meghallgatatott — aláírták . A sedani helyőrség és hadsereg hadifogolyként n megadja magát s Németországba küldetik. A tisztek becsületszavukra, hogy a háborúban többé nem harczolnak Poroszország ellen, szabadon eresztetnek. Valamennyi ló és ágyú s az egész fegyverkészlet átadatik, a császár németországi fogsága is szóba került. Mikor mindez iránt tisztába jöttek, a király egy a Maas felé hajló erdős helyen találkozott a most már fogoly császárral. Közel Sedanhoz, a Maas túlsó oldalán áll egy kis kéjlak, régi várak mintájára építve, de egészen új, szögletein Üvegházakkal. Gyönyörű kilátást nyújt a völgyre és városra, sürtt kerti fákkal elválasztva ez országúttól. Két óra fel érkezett ide a király a koronaherczeg és táborkara kíséretében egy vértes csapat fedezete alatt s fogadta a császárt, ki szinte személyes táborkarával, lovas fedezet által kisérve jött ide. A király és foglya az imént érintett Üvegházak egyikébe vonultak, hol a táborkar alkalmi beszédbe láthatta őket bocsátkozni. E beszélgetés után a császár néhány pillanatig a koronaherczeggel beszélt, s igen meglódultnak látszott a barátságos fogadtatás által, melyben a király részesité Szájszögletei vonaglani kezdtek s a meghalottság erőt látszott venni rajta nehány pillanatig; clölöző könyeit az egyik kezében levő keztyüvel törülte le. Leginkább látsott azon lenni, hogy ne legyen kénytelen magát többé matatni saját katonái előtt. Nem marad egyéb hátra, mint őt a német hadsorok közt szállítani keresztül. Sept. 3-án esti 9 óra előtt szakadó esőben vonult a császári kocsisor egy zászlóalj fekete huszár fedezete alatt Doucheryn keresztül Előbb egy szakasz huszár, aztán a császár bronghamja. III. Napóleonon egy sipka és egy csakaszparancsnok egyenruhája volt, mellén a becsületrend csillagával. Arcza nagy fáradságot és kimerültséget árult el, mély redők mutatkoztak szemei alatt, melyek azonban mindent észrevettek, ami körülre történik, mert viszonozta egy angol üdvözletét, aki a hintó egy megakadása alatt oda futott, hogy a császárt lássa. Mellette egy katonatiszt ült. A lvak méltók voltak a császári istállóhoz, s a rajta ülő kocsisok oly elegánsul voltak öltözve, mintha egy esős napon a hői de Boulogneból jönnének. Mikor a hintó néhány pillanatra megállapodott, futárom jól megnézte őt. „Mennyire megváltozott — így szólt ő — ha nem veszszük is tekintetbe a kor által rajta hagyott nyomokat, azon idő óta, mikor mint Napóleon herczeg házamban lakott, mielőtt Kingstreetbe ment volna.“ A császár kezével bajuszát fogta, de kéz és arcz nyugodt maradt. A brougham mögött percheron-lovakkal egy charaballe következett, melyben franczia és porosz tisztek ültek, többnyire esőköpenybe burkolva. Ez utóbbiak közt volt Boyen tábornok és Lynar gróf, kik a császár kíséretében fognak maradni. Ezután 10—12 császári hintó, darabanc és fourgon következett, melyek elé pompás lovak voltak fogva. A járművekben tisztek ültek. Nehány franczia lovas tiszt, valami 60 hátas és kocsiló, groomokkal s végre egy osztály fekete huszár rekeszté be e sajátságos menetet, mely Belgiumon keresztül Wilhelmshöhébe Kassel mellé indult. Napoleon Wilhelmshöhében, Kassel, sept. 5. A terjedelmes é.. évek óta elhagyott wilhelmshöhei várkastély ma legnagyobb részt ki van világítva. Szolgaszemélyzet jár kel, minden oldalról kettőztetett őrség, a kastély előtti téren egyes izgatott vitázó csoportok. Gyönyörű őszinat van. A körüllevő hegyeket ezüst fénnyel borítja a holdvilág, érinti a vár balszárnyát is, melynek ormai oly halványan emelkednek ki a sötétből. Kevesen vannak is, kik e szép képet csak egy tekintetre is méltatják. Mindenkit ma fogva tart a napi események hordereje és a jég inficiálva van a históriai morantumtól. ki ismerősével találkozik, mosolygva köszönti, aztán fejét rázza és a csodálkozás hangján tör ki. Az uralkodó érzés most az, hogy az események tán csak fantastikus álnak, csak be kell hunyni a szemet, hogy felébredéskor hiú álomnak tűnjék fel: Napoleon mint hadifogoly Wilhelmshöheben. Szemeink előtt terül el a vár, melynek minden részében Napoleon emlékezete él. Ott fenn, hol aranyos betűkkel Wilhelmshöhe írva áll, meglátszanak nyomai a felírásnak : „Napoleonshöhe,“ lépten nyomon Lajos unokaörs Jérôme nagybáty, emlékével fog találkozni! Alig négy éve annak, hogy az utolsó hesseni választófejedelem az őrtoronyból feszülten várta a bajorokat és osztrákokat, míg azalatt a sétatéren egyetlen egy porosz század vonult fel a várba, hogy őt foglyul ejtse. Magas dombon áll a „Hercules“, nem rázza fejét nem csodálkozik az eseményeken , csak néha vonul el mosoly ajakán a lábainál hamzsegő emberi nem balgaságai felett. Egy huszár tiszt vágtat a kastély elé. Csendalant fegyver moraj hallszik. Kulcsoljátok össze kezeiteket. A történet Nemezise uraló. Ezelőtt hét évvel itt e helyen taposta a német jogot olasz dölvi; itt lakott hét évig hallatlan erőszak és frivolitással; ide akart győzelmesen bevonulni Napoleon és ide hozatik ma, miután a világot 20 évig egy szavával reszketteté, fogva, összetörve, megsemmisítve a királyi győző által, kit kevéssel ezelőtt annyira gyalázol m részkedett. Porig alázva nem meri szemeit Williamsbebere vetni! A tömeg mind sűrűbben tömegesül, félidrejár az idő,a szegleten egy kétfogta zárt kocsi halad előre, elől egy huszár tiszt, az ivezetek alatt mély sötétben megáll a várkapu alatt. Hallszik a vezényszót „tisztelej!u trombita és dobszó, és bocsiból kiszáll egy kis összetörött alak francz’a katona ruhában,a vörös nadrág áthat a sötéten, — a színjáték már le telt: „a csi zár, a fogoly császár “ Császár ? Az izgatott tömegen átszalad a kikiáltott franczia köztársaság híte. Az ember, ki az éj védő sötétségében, titkosan, csendesen vonult be, ez az államcsíny embere, fogly császár, vagy elűzött monarcha ? A patkányok még nem hagyták el mind a hajót. A több, mint 80 személyből álló kíséretet hozzák e kocsik; egy külön vonat t. málkát és 100 lovat fog még hozni. Amott ellenben is számos bérkocsit látni, melyek a kiváncsiak sergét hozták ide, kik az excsászárt látni óhajtják. De valószinüleg Folytatás a mellékleten. következő sürgönyt intézett Metzből a császárnéhoz : III. A kormányzó a császárnéhoz. Metz, aug. 13. 1870. Midőn a száműzött herczegek éltöket ajánlva fel a megtámadott ország védelmére, oly nemes szavakkal fordulnak kormányomhoz, a törvény, mely őket számüzé,em állhat fenn többé. Tétessék indítvány a senatusban és a törvényhozó testben az 1832. april 10—11 törvény és az 1848. máj. 26— juo. 9 diki decret eltörlésére; ők csatlakozni fognak, nem kétlek, ezen nemzeti gondolathoz. Napoleon. Ezek közül egy tanácsot sem követett a császárné. Egyedüli hangok, melyeket meghallgatott azok valának, melyek ellenségei lévén minden nemességnek, minden nagyságnak, bátorságnak és minden újításnak, ugyan azon örvénybe sodorták és fogják sodorni az elámitottt kormányokat, egyletet, de nem lett taggá, nehogy zavarba hozza azt. Mikor a Schill hazafias és merész vállalata dugába dőlt, mivel sok helyen maguk a németek állottak ellen csapatainak, akkor új reakció állt be Poroszországban is. A „Tugendbund“ vezetői elkövettek ekkor mindent a társaság megmentésére, a tagokat intették, hogy a legkisebb politikáka) is óvakodjanak, nehogy az ellenség politikai samnezellel gyanúsíthassa e nemes czélú egyesületet; sőt még azt a két tagot is kitörték a sorból, kik a Schill vállalatában részt vettek , de nem használt. Napóleon kívánta s a porosz király 1809-ben parancsot adott ki, hogy a „Tugendbund“ - indokok említése nélkül -- több tag kívánatéra, minden föltünés nélkül, de teljesen feloszlattassék . Napóleon félt ez egylet- től, melyről azt hivé, hogy élete ellen törekedik. Noha csak egy évig állt fenn ez egylet s nem is gyűlt sok tagja, mégis hatása igen nagy volt a népre. Midőn eltörölték, akkor fennmaradt s széke által uralkodott a kedélyeken. Sokat emlegették és tanait elfogadva követték. „Ha mai diadalainkban — ha e napokban is egy berlini lap — jelentékeny része van fiaink erőteljes erkölcsösségének, (s ki tagadhatná ezt?) , akkor nem szabad felednünk, hogy e gazdag aratáshoz a „Tugendbund“ hinté az első magot. E társulat rémes szelleme átment a nép vérébe, s ez ásott medret a népszabadság folyamának és a nemzeti lelkesülésnek.“ Königsberg általában nevezetes arról, hogy az újjászületés két tényezőjét hozta létre: a honvédelmi rendszert, mely a katonai erőt fejté ki, s az erényi szövetséget, mely a nép erkölcsi erejének alapjait veté meg. S e kettő az, melyen Poroszország mai hatalma nyugszik és emelkedik. S midőn a németek ma diadalmámorukban oly széles láthatára jövőt festenek maguk elé: egyszersmind gyakran megemlékeznek a múltról is és abban a„Tagendbund“-ról. Nem volt tehát fölösleges arról megemlékezni nekünk is, kik példát és tanulságot vonhatunk belőle. A főtanulság az, hogy minden nemzeti nagy emelkedésnek legfőbb tabuját a néperkölcs képezi, és hogy ennek kifejtése — helyes irányban működve — aránylag kevés idő alatt elérhető.Íme, az az ország, mely hatvankét év előtt szétmarczangolva, szolgaságban, erőtlenül hevert egy hódító előtt, miután czéljaira kitartón és következetesen munkálkodott, s üdvét nem zajban és szóvirágokban, hanem folytonos munkában és tanulásban kereste: félszázad elfolyása után mint rettenetes hatalom áll előttünk, melyet ma már alig dönthetne meg egyéb,mint az a nagy tévedés, ha diadalmámorában hűtlen lenne újjászületésének alkatelemeihez, mely e kettőbül áll: emberiesség és szabadelvűség. A porosz lovasság. A figyelmes katona igen sokat tanulhat a jelenlegi bábomból. Mindenekelőtt figyelmet érdemel az, hogy a poroszok saját döbbent hibáikon is sokat tanultak. Mert a porosz lovasságnak az 1866-iki hadjáratban való alkalmazását méltán lehetett gáncsolni. Akkor nem felelt meg azon hivatásnak s azon szerepkörnek, melyet e fegyvernemtől s az általa képviselt nagy hadtömegtől méltán meg lehetett volna várni. Miután a 66-ki háborúban az osztrák lovasság sem birta feltalálni szerepkörét, nem lephet meg senkit az, ha akadtak oly katonai szaktekintélyek kik e fegyvernemtől elvitattak minden fontosságot. Mert különösen az osztrák lovasságtól joggal lehetett sokat várni. Száma a porosz lovassággal túlnyomó volt, és ezenkívül oly népfajból alakult, melynek parforce barezmodora volt a lóról hadakozás Könnyű és gyors, kitartó, bátor és merész, vállalkozó és mindenre figyelő : ilyennek kell lenni a jó lovasságnak. S ezen kellékek megvoltak az osztrák hadsereg lovasságában; meg voltak nagyobb mérvben, mint a porosz lovasságnál. És mégis csak passiv szerepre jön kárhoztatva részint rosz könnyelmű vezérlet, részint a körülményeknek szerencsétlen alakulása következtében. De a porosz hadvezérlet ma — méltán mondhatjuk — miitaszerűleg alkalmazza a maga lovasságát. Ez a szélszerű alkalmazás úgy szólva a fegyvernem fokozott előnyeire mutat. A hátultöltő fegyverekkel nehogy korlátoltatott volna, sőt szélesből a lovasság szerepköre. Jelentősége és nélkülözhetlensége inkább kitűnt a jelenlegi hadjáratban, mint valaha; — a változás csak annyiban áll, a mennyiben a lovasság alkalmazását, — alá kellett rendelni a megváltozott harezmodor feltételeinek; az uj taktikával új taktikát kellett elfogadnia a lovasságnak is, — de feltételei ma is ugyanazok, a melyek voltak: könnyűség, gyorsaság, kitartóság, bátorság és merészség, — vállalkozó szellem, — és roppart figyelő képesség. A porosz lovasságnak mintaszerű alkamazásából ne szégyeljünk mi is tanulni. A porosz lovasság többnyire tömegekben lép elő, rendesen hadosztályokban melyek 4—5 ezredből képeztetnek. Miután egy lovas ezred hadilábon csak 4 századból áll, — egyenként 5 tiszttel és 147 lovassal — (miután az 5 dik század a póttartalék kiképzése végett visszamarad a kiegészítési kerületekben) egy lovashadosztály 3000 karddal lép az actióba. Az előnyomulásnál, a lovashadosztály, mely minden egyes hadtestnél be van osztva — két vagy három mértfölddel előzi meg az utánnyomuló gyaloghadtömegek csúcsait, előőrseit és kémcsapatait, — melyek soha sem gyengébbek 16 embernél - - a lovas-ság még két vagy három mértföldre tolja előre , vagy a szárnyakra. Ez által a porosz lovasság megméreetlen szolálatot tesz úgy az ellenséges terület felfejtése, mint a saját hadmozdulatainak elrejtése szempontjából. A területet, — melyen a gyalog s nagyobb hadtömegek áthaladnak — jó előre kifejti már és tisztázza. Mértföldnyi távolságokban tudja hogy van-e ellenség, s folytatható e az előnyomulás. Szemmel tartja az ellenség mozdulatait,híreket szed annak mozdulatairól, állapotáról, — s jelenti hátrább a hadvezérletnél, hogy hol van, hol nincs ellenség, hol gyengébb, hol erősebb, — merre vonult, — hol lehet támadástól félni, — hol kell az ellenséget felkeresni. Nem csak — hanem megkönnyíti az utánnyomuló hadtömegek útját, — midőn előkészíti azok élelmezését, elszállásolását, — világos rajzot nyújt a területről s a terület kizsákmányolható formájóiról úgy a puszta manőver, vagy könnyebb előnyomulás, mint a taktikai siker szempontjából. S a lovasságnak csak ily kitűnő szolgálatai mellett lehetséges elrejteni saját mozdulatainkat s tévedésben hagyni az ellenséget czéljainkra nézve; csak ily kitűnő szolgálatai mellett lehet saját hadtömegeinket az alkalmas helyeken gyorsan esz pontosítani, s akkor a mikor szükséges, és nem akkor, a mikor már késő. A porosz lovasságot úgy képzelhetjük, a bogárnak előtolt csápjait, melyekkel tapogatódzik minden felé, — s testa tömegét csak akkor vonszolja maga után, — mikor már csápjai által biztosságot nyert, hogy folytathatja az utat. Természetes, hogy ily szolgálatokat csek oly lovasság fog tenni, melynek tisztjei nem annyira jó lovasok és lóismerők, mint inkább jó katonák s müveit egyének, kik a tábori szolgálatban gyakorlottak, s bírják magukat tájékozni idegen területen. Honvédlovasságunknak ez Lányban való kiképezését nem ajánlhatjuk tehát eléggé kormányunknak. A poroszoknál minden lovashadosztályhoz egy lovas tüzérosztály is adatott, mely négyfontos ütegből áll, — egyenként 6 ágyúval. Vannak oly körülmények, midőn erre nagy szüksége van a lovasságnak. Sőt tűzfegyverei is (a dragonyosok és huszárok gyufűs karabélyokkal vannak felszerelve) jó szolgálatokat tettek már a lovasságnak. A Busnccy melletti ütközetben — aug. 27. — Seufft tbk 2 huszár századot gyalog indított a Vancy magaslat ellen rohamra. A foglyok óriási nagy száma , mely porosz kézbe esett, szintén csak a porosz lovasok gyors és erélyes üldözésének eredménye, s hogy minő merészséggel űzik ezen üldözst, tanúsítja a jelenlegi hadjáratban több eset, midőn zárt gyalog négyszögek letapostattak lovas roham által. A porosz táborok az előőrsi szolgálatokat nagy pontossággal folytatják még akkor is, midőn tudják, hogy a lovasság mértföldekkel áll előtte s tisztán tartja a tért. Minden hadtest mellett e czélra külön még egy lovasezred áll rendelkezésre. xy. Napoleon találkozása Vilmos királylyal és Bismarckkal. (A „Times“ levele.) William Russel, a „Times“ hírneves levelezője igen szép és részletes leírását nyújtja a sedani világeseménynek. E nagybecsű levélnek azon részét,mely a csatára vonatkozik, másutt közöljük.