A Hon, 1870. október (8. évfolyam, 237-263. szám)
1870-10-01 / 237. szám
2?7. szám VIII. évfolyam. Heggel! kiadás. Pest, 1870. Szombat, October 1. Kiadóhivatal: Ferenicziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dijszáitán küldve, vagy Budapesten hithen hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...........................1 frt. 15 kr. 3 hónapra...........................5 50 , 6 hónapra.........................11 , , Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint .......................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, ■ ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. BelgtaUdellj: • hasábos ily féle botti sora . . . 9 ki. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 . Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. flip" Az előfizetési- és hirdetmény - dij a le.kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak riszaa Előfizetési felhívás A HON utolsó évnegyedére. i 5 m 6 0 kr 30 „ nem küldünk, mert October— decemberi V. évre Az esti kiadás postai különkfüldéseért felülfizetés havonkint (plgr Külön előfizetési iveket senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 6 krajczárba kerül. A rUQMu kiadóbivat*U. PEST, SEPTEMBER 30 Válasz a cseheknek. A cseh „Landtag“-nak adott válasz kellett hogy azon lánczszemet képezze, mely Csehországot megint bensőleg fűzze a monarchiához, és véget vessen annak az abnormis állapotnak, mely a Lajthán túl minden alkotmányos életet, nálunk az alkotmányos pénz-, kül- és hadügyet lehetetlenné teszi. Ezért nagy várakozással voltunk e leirat iránt. — őszintén bevalljuk: csalódtunk. Miről van szó ? A csehek kielégítéséről. Mit kívánnak ők? Nem mondjuk, hogy sokat nem, de kiinduláspontul kívánnak olyan valamit, amiről Bécsben mit sem akarnak tudni, és ami miatt hiúsult meg eddigelé minden alkudozás, és ez a cseh államjog elismerése. Felviszik ők ennek genesisét egész 1526-ig, és kronológiai rendben elősorolják a pátenseket, odtroikat, melyek során szerepel az octoberi diploma is. Ha ez így van, nem értjük, miért nem mondják nekik azt, hogy: tökéletes igazatok van, ez mind a tiétek”— a történelemben, mi nem akarjuk megszegni, álljunk az 1860-iki diploma alapjára és alkudjunk. Mit Aach Javvlíc jvgoluorholOduClOC a jelen alkudozásoknak? Volt-e Csehország 1526 óta föderatio vagy Oroszország tartománya, avagy csak független ország a personális unió alapján ? Nem. Ezt a csehek sem állítják. És igy mindent, amit állítanak, el lehet ismerni a monarchia veszélyeztetése nélkül, annyival is inkább, mert az octoberi diploma közös, elismert kiindulási pont. A csehek már rég e térre állottak, de onnan nem mozdulnak. Miért ? Mert Bécsben a történelmet máskép akarják magyarázni, mint ahogy Prágában értik, anélkül, hogy ha úgy magyaráznák is, mint ahogy Prágában akarják, abból a birodalomra nézve vész háromolna. Történelmi hiúság az egész, még pedig nem annyira Prága, mint Bécs részéről. És ezért nem halad a kiegyezés. A legújabb leirat sem mozdít ezen semmit. Sőt tovább megy. A csehek, — mert fennebbi kívánságuknak nem tettek eleget — nem választottak a birodalmi gyűlésbe követet. Emiatt az egész „alkotmányos“ gépezet megállott. Most vagy absolutismushoz kellett volna folyamodni, vagy a csehekkel alkudozni. Ezt választották, helyesen. De hogy kezdik? A leirat ezt mondja: „a tartománygyűlés a kir. gyűlésbe való választást elutasította és nekünk oly utakra térést tanácsolt, melyek a királyi pálozánk alatti királyságok és országok alkotmányos jogain kívül vannak és melyeknek követése újabb jogi rázkódáok bonyodalmaira vezetne.“ Megvalljuk, hogy alkotmányos fejedelemtől ezt nem vártuk. Mert vagy van joguk a cseheknek a retinentiára vagy nincs. Ha nincs joguk, akkor nem kell alkudozás, nem kell kiegyezés, hanem kell — absolutismus. Ha pedig elismeri a leirat, hogy létezik „a királyságok és országok alkotmányos joga“ és ha elösmeri, hogy ha ezen „kívül“ jár az uralkodó „akkor újabb jogi rázkódások bonyodalmai következnek,“ , akkor nem értjük, hogy mikép lehessen egy kibékülést azzal kezdeni, hogy megsuhintják hátul az absolutismus vesszejét ? hogy lehessen egy uralkodónak, kinek népei java szivén van, szájába adni azt, hogy képes oly útra térni is, mely nemcsak nem alkotmányos, de biztosan tudja, hogy „rakodásokra“ vezet ? Valóban e passus a mily alkotmányellenes, és oly fájdalmasan esik — még nekünk is. Ez nem békejobb, hanem haragos „sic volo, sic jubeo.“ Ha e mellett ígéri az 1861-iki választási rend reformját, az annyi, zérus, mely elébe numerus kell, és melynek jelentőségét mindjárt elrontja az,hogy „szilárd“ pontnak van jelelve nemcsak az 1860. octóberi diploma, de az 1861. február 26-ki patens és az 1867. deczember 26-ki alkotmány is? Holotta cseheknek az egyik Scylla, a másik Charybdis, melyeket nem mondjuk, hogy teljes lehetetlen megkerülni, de hogy ezek a kiegyezés által változás alá jőnek, azt ép úgy hisszük, mint azt, hogy ily körülmények közt bajos a kiegyezés. Természetes, hogy a fennebbi két akadály alatt nem a magyar kiegyezés, hanem Ausztria beszervezése, a birodalmi gyűlés összetétele lebegett szemünk előtt, és főleg a februári patens, mely részben magát az octoberi diplomát is meghazudtoló. Hogy ha a csehek több alkotmányos érzülettel fognak bírni, mint e leirat szerkesztői, ha több aggodalommal fognak viseltetni a monarchia fenállása iránt, akkor e leirat sértő, absolutistikus hangján túl teszik magukat és ennek daczára megkísértik a kiegyezést. Akkor lehet, hogy vagy Potocsei megbukik vagy bűnbánó képpel előáll és úgy tesz, mint a cseh küldöttség rész fogadtatása alkalmával, azt kérdi: „Hát már megint ki csinálta ezt — nekem? Bizony mi is szeretnők tudni, hogy ki az Bécsben, ki annyi jót „ez csinál“ — a kormányok által, olykor azok nélkül, sőt sokszor azok ellenére. Hegedűs Sándor, Országgyűlés, Magyarország képviselőháza i. é. augusztus 5-én üléseit bizonytalan időre fölfüggesztvén, a ház elnökét felhatalmazta, hogy a szükséghez képest tartandó legközelebbi ülés napját hírlapok útján ideje korán kihirdesse. Ezen felhatalmazásnál fogva a legközelebbi ülést f. é. October 22-ik napjára tűzöm ki, s a képviselő urakat hivatalosan felkérem, hogy a most kitűzött napon délelőtti 11 órakor a képviselőház teremében megjelenjenek. — Pesten 1870. sept. 30 án. A képviselőház elnöke Somssich Pál. A „Népkör“ helyiségében esti 7 órakor az első felolvasást ma szombaton estély fog megtartatni, mely alkalommal Jókai Mór „Buda ostromának“ (1849) regényes korrajzát fogja előadni. Tagok és tagok által bevezetett vendégek meghivatnak. Első magyar jogászgyülés. Teljes ülés sept. 30-án. Harmadik tárgyal felvétetett a szakosztálynak a szóbeliségés közvetlenség behozatala iránt hozott megállapodása, mely szerint kimondatnék a jogászgyülés által hogy oly alaki törvények életbeléptetése társadalmi szükséggé vált, melyek a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság elvein alapulnak. A gyűlés felkiáltással elfogadja. Következett a vasúti vállalatok kártérítése iránti vélemény. Hoffmann Pál előadó kifejtvén a vezérelveket, melyek az indítvány hozatala mellett szólnak, ajánlja a határozat elfogadását, melyet végül azzal is támogat, hogy az iparegyesület tegnapi ülésén ily szabályozás szükségessége mellett nyilatkozott. Weisz Lajos azt hiszi hogy óvatosságnál többet nem lehet kívánni a vasúti vállalatoktól. A vasutaknak kártalanításra szerinte nem is volna szabad szerződni, mert ezzel mintegy feloldoztatik az alól is, hogy óvatos legyen Mellőztetni kívánja az indítványt. Halmosai Endre módosítással elfogadja a szakosztály véleményét. A vasúti vállalatoknak csak a törvény határán belül engedtetik meg magukat szerződésileg felmentetni, minden ezzel ellenkező egyezkedés érvénytelen. Ezt kívánja kimondatni a határozatban. Módosítása az,hogy e szavak helyett: „nagyobb erőhatalom“ ez tétessék : „előreláthatlan esemény vagy erőhatalom.“ Brode Lipót jobbnak tartja e szavakat: „előreláthatlan véletlenség.“ Wawrik Béla részben pártolja Halmossy módosítványát, de az „erőhatalmat“ jogilag és nyelvtanilag is rosznak tartja. Sághy Gyula a szakosztály véleményét pártolja. Húsz tag a vita berekesztését indítványozza. A többség elfogadja. Hosszas vita fejlődik ki a felett azután, kit illet meg a zárszó, és lehet-e teljes ülésben módosítványt beadni. A tapintatos elnök a meddő vitának azzal vet véget, hogy Weisz Lajos elnapoló indítványát bocsátja szavazás alá, mely elesett. A szakosztály véleménye kerülvén szavazás alá, az is elvettetett. Az egyes módosítványok fölötti szavazás roppant zajongással ment végbe.Végül Brode és Halmossy indítványait fogadták el. A kimondott határozat így szól: „A vasúti vállalatok azon károkért, melyek szállítás végett elfogadott dolgokon történtek, vagy amelyek a személyeken ejtett sérelmekből származtak, a károsultaknak és jogutódaiknak felelősek ; ezen teljes kártérítési kötelezettség csak az által szó mint egyik mag, ha bebizonyíttatik, hogy a szenvedett kárt vagy magának a károsult egyénnek hibája, vagy az illető dolognak minősége, vagy elháríthatlan véletlenség vagy erőhatalom okozta. „A vasúti vállalatok részéről az illető felekkel kötött minden előleges szerződmény, mely ezen kártérítési kötelezettséget csökkenti , hatálytalan." — Elnök erre az ülést déli 1 órakor felfüggeszti és folytatását d u. 4 órára tűzte ki. Elnök az ülést a kitűzött időben újra megnyitja és tárgyalásra fölvétetni kéri azon tárgyakat, melyek a tegnapi napirendről lemaradtak, ilyenek Nagy Jánosnak a váltó és kereskedelmi jogegyenlősítésre és Apáthy Istvánnak ezen egyenlősítésre összehívandó európai congressusra vonatkozó indítványai. A szakosztály e két indítványt együtt tárgyalván, Held Kálmán előadó által következő megállapodást terjeszti a teljes gyűlés elé . Mondja ki a jogászgyűlés meggyőződéseként, „miszerint kívánatosnak tartja, hogy az összes kereskedelmi és váltótörvények Európaszerte egy nemzetközi congressus által megállapítandó egyenlő alapelvekre fektessenek, és hogy addig is, míg ily általános jogelvek megállapítanának: a Magyarországra nézve minél előbb alkotandó és hatályba léptetendő kereskedelmi és váltótörvény fővonásaiban és alapelviben a német kereskedelmi és váltótörvény alapelveihez alkalmaztassék. Geróczy Gyula, a kisebbség előadója nem pártolja az indítványt, mert indokolatlan provisoriumot akar behozni hosszú időre. Lehetlennek tartja, hogy európai congressuson az alapelvek egyenlőségére nézve egyértelműségre jussanak, miért is nem akarja e föltételt elfogadni. De nem is feladata a jogászgyűlésnek pozitív törvényt ajánlani, hanem hivatva van elvek kimondására. Nem illik a magyar jogászgyűléshez ilyen intiatio, sérti ez önérzetét s tekintélyét, mert azt mutatná, hogy másolásra akarja mgátadni ahelyett, hogy viszonyainkhoz alkalmazott elveket mondana ki. Indítványozza tehát, mondja ki a jogászgyűlés, hogy hiteltörvényeink átalakítását, szükségesnek tekinti, és a külföldi törvényhozást i® figyelembe kívánja méltatni midazon jogviszonyokban, melyek bármely államtól függetlenek. Ez indítvány úgy hisszi olyan, melynek keretébe a másik is beillik, de elkerüli azt, hogy positív átültetését mondja ki. Schnierer Gyula a német kereskedelmi s váltótörvényeknek átültetését indokolva látja, mert az azon állam, melylyel folytonos forgalmi összeköttetésben állunk. A nemzeti önérzetet nem sértheti az, ha cosmopolitikus intézményt veszünk át. Húsz tag kívánságára a vita berekesztetik és a szakosztály véleménye fogadtatik el nagy többséggel. Következett a magyar csődtörvénynél követendő alapelvek kijelölése iránti vélemény tárgyalása. Mernyi Endre előadó jelenti, hogy a szakosztály az indítványt elvetette, ellenben kimondotta, hogy egy új csődtörvény mielőbbi életbeléptetését szükségesnek tartja. Boor József az alapelvek kijelölését szükségesnek tartja, és azért az eredeti indítványt kívánja határozattá emeltetni. Teleszky István indítványozza, hogy miután a szakosztály véleménye csupán azon nézetnek ad kifejezést, hogy szükséges egy új csődtörvény, anélkül, hogy alapelveket fejtene ki, a jogászgyűlés indokolt napirendre tér. A nagy többség Teleszky indítványát elfogadja. Elnök felhívja a gyűlést, miután az indítványok el vannak intézve, hogy az alapszabályok értelmében a jövő évi állandó bizottságot válassza meg. Pleskott nem helyesli a kijelölő bizottság eljárását, mert olyanokat is hozott javaslatba, kik a jogászgyűlésen nem mutatták magukat. Hoffmann Pál védi a bizottságot a támadás ellen. Bogdány Lajos furcsának találja, hogy a javaslók magukat is javasatba hozták. Brode tiltakozik ez ellen. A választás ezután megtörtént. Megválasztottak azok, kiket a kijelölő bizottság javasolt, név szerint ezek: Dr. Apáthy István egyetemi tanár, Bogsich Lajos, Pest városi főbíró, Dr. Bróde Lipót ügyvéd, Dr. Busbach Péter ügyvéd, Dr. Csatskó Imre királyi táblai bíró, Dr. Daruváry Alajos legfőbb ítélőszéki bíró, Dr. Dárday Sándor igazságügyi minister titkár, Dr. Gerlóczy Gyula műegyetemi tanár, Dr. Győry Elek, ügyvéd, Hodossy Imre, ügyvéd és országgyűlési képviselő, Dr. Hoffmann Pál, egyetemi tanár és országgyűlési képviselő, Horváth Károly, ügyvéd, Janitsek József, Pest városi törvényszéki tanácsnok, Dr. Környey Ede, ügyvéd, Kránitz Kálmán, ügyvéd, Manoilovits Emil semmitőszéki bíró, Dr. Mátyus Arisztid, ügyvéd és országgyűlési képviselő, Mihajlovics Miklós, legfőbb törvényszéki tanácselnök, Morvin Imre ügyvéd, Ocsvay Ferencz, legfőbb törvényszéki bíró, Dr. Pauer Tivadar, egyetemi tanár, Pósfay Károly királyi táblai bíró, Dr. Sághy Gyula, egyetemi tanár, Dr. Schnierer Gyula, kereskedelmi ministeri osztálytanácsos, Dr. Siegmund Vilmos, ügyvéd, Szentgyörgyi Imre, legfőbb itélőszéki biró, Dr. Szilágyi Dese igazságügyi miniszeri osztálytanácsos, Dr. Szvetenay Miklós, ügyvéd és pest kereskedelmi kamarai titkár, Dr. Wenzel Gusztáv egyetemi tanár és Vajkay Károly, legfőbb itélőszéki biró. A jövő évi jogászgyűlés napja ezután ismét septemberre jelöltetett ki. Napját az állandó bizottság fogja meghatározni. Ezzel a napirend tárgyai ki voltak merítve. Elnök erre előterjeszti Sulyok Gusztáv több rendbeli indítványait, melyek azonban részint mint a gyűlés hatáskörén kívül állók, részint mint elkésettek, félretétettek. Egyik indítványa úgy szólt, hogy az igazságügyi miniszter ne lehessen országos képviselő, hanem álljon a pártok felett. Ezt indítványt más 12 tag aláírásával nyújtotta be. Egy másikban a nemzetek háborúja korlátozását kivánja. Mondja ki a jogászgyűllés, — igy szól az indítvány — hogy a háborúk viselését és módját a jelen korral összeférhetlennek és eltűrhetőnek nem tartja. Az emberiség megóvása tekintetéből alakítassék egy nagy európai tanács az örök béke biztosítására. Elnök e kérdést igen tudományosnak tartja ugyan ,de elégtelennek a felett csak elmélkedni, anélkül, hogy a háború elhárítására szükséges eszközök megmondatnának. Egyébként bármily érdekes is volna ennek vitatása, az most e gyűlés utolsó pérzeiben lehetetlen. Egy helybeli sorstól üldözött ügyvéd pénzsegélyt kérelmező folyamodványa is érkezett be, ez kiidátik az állandó bizottságnak. A jegyzőkönyvek hitelesítésére fölkéri elnök Horváth Károly és Brode Lipót urakat, mint olyanat, kik a tanácskozáson folyton jelen voltak. Pauler Tivadar elnök következő beszéddel vett búcsút : Tisztelt gyülekezet! Tanácskozásaink be vannak fejezve. Mi eddigelé csak vágyaink tárgya volt, amit elérni óhajtottunk, de még néhány év előtt alig remélhettünk, teljesedésbe ment. Együtt láttuk a magyar birodalom nagy számú lelkes fiait, a bírói tanács, s ügyvédi karnak az ország minden részéből összesereglett tagjait, hogy hazai jogéletünk üdvös fejlesztése fölött tanácskozva, meggyőződésüknek nyilvános kifejezést adjanak. Vannak a jogéletnek általános és örökös alapelvei, melyek gyakran el nem ismerve, még gyakrabban félreismerve, egész nemünk örökségét képezik, nagyobb vagy kisebb mértékű valósításuk, a népek polgárosodásának, műveltségi állapotának hévmérőjéül tekinthető. De ezen sark elvek alapján és azok körén belül, a társadalmi élet viszonyainak, a tapasztalati körülmények folytonos változása, a jogszabályok fejlesztését, idomitását és tökélyebbülését teszi szükségessé. Valamint az életben,úgy a tudományban sincs megállás,egyértelmű volna az a tespedéssel,a szellemi halállal. Azon nap, melyet a nagy Bacon a szellemek nyugórájának nevezett, ahol a tudomány tökélyesbülése végpontját elérte volna, a jogtudományra be nem következett, az élet változó viszonyainál fogva soha be nem fog következni. Humani vere iuris condition momia Justinian, semper in infinitum decurrit est nihil est in ca, quod stare perpetuo possitio ezen tökélesülésre szükségest, hogy az elmélet a gyakorlattal egyesüljön. E kettő közt a jog terén a legbensőbb összeköttetés és rokonság létezik. Az elmélet kijelöli az elveket, a gyakorlat alkalmazza azokat az élet változó szükségleteire.A tapasztalati ismeretek, hogy Németország egyik kitűnő jogászának szavaival éljek, a jogtudománynak testet, az elméletnek lelket adnak, amazok nélkül szétfoszló árnyképet, ezek nélkül élettelen csontváz. És ha egyátalán csak az elmélet és gyakorlat kölcsönös frigyesülése szülheti a jogéletet alakító tényezők üdvös hatását, ez méginkább áll hazánkban, melynek jogi intézménye átalakulásuk nagy korszaka előtt, nagyrészt a gyakorlat útján fejlődtek, abban találtak életgyökereket szabályzó elemeket, míg a beállott gyökeres változások folytán régi gyakorlatunk fonala megszakadt, és nemcsak annak, ami volt vagy van, fentartásáról, nemcsak őseink örökségeinek megőrzéséről, hanem miután részben a haladó korszellem üdvös hatásánál fogva arról lemondottunk, részben azt az idő romboló viszontagságai megsemmisítették, új intézkedésekről kell gondoskodnunk. Az alapos elmélet, a képzettség szüksége napról napra kétségtelenné lesz. És még a mitől Németországra nézve híres jogtudós Feuerbach e század elején hazájáról panaszoskodva említett, hogy a gondolat és cselekvés, a tudomány és gyakorlat alkalmazásának egysége és kölcsönös hatása a jogtudomány terén fel van bontva, hazánkról is, talán még nagyobb mértékben, állítani lehetett. És ime az elmélet és gyakorlat embereit vállvetve és egyesülten látjuk közreműködni jogfejlesztésünk nagy művének létesítésében, és szövetkezni ama fontos kérdések megoldására, melyek tanácskozásaink tárgyát és anyagát képezik, és ezt eme jogászgyűlés egyik fontos, örvendetes eredményének tekintem. Ami az elébünk terjesztett kérdéseket illeti,kiterjedtek azok tárgyaira, a családi életre, a forgalmi és kereskedelmi hitelviszonyokra, rendezésére, halálbüntetés, a bírósági szervezet és törvénykezési eljárás, a jogi oktatás legnyomósabb tárgyaira melyeknek részletei és eredményei mindeniküük élénk emlékezetében vannak. Hogy ily fontos kérdések tárgyalásában részben szétágaztak a vélemények , azoknak vitályos természetéből önkényt folyt, de az eszmecsere legalkalmatosabb módja a rideg ellentétek kiegyenlítésére, a felfogás egyoldalúságának gyengítésére; és ha nem értettünk egyet mindnyájan minden kérdésnek megoldására, legigazságosabb és czészerűbb elintézése módjára nézve, egyetértettünk mindnyájan kivétel nélkül végczélunkra nézve, mely anyagi és alaki jogunk minden kérdései oly megoldásában,áll hogy jogintézményeink üdvös kifejlesztése által szeretett hazánk boldogsága, szellemi és anyagi jóléte biztosíttassék és előmozdltassék. Igen, uraim! e czélunkra nézve nem volt, nem lehet magyar jogászok, magyar hazafiak közt a vélemények különbsége. Mert ha e hon, mint mondva volt, szigethez hasonlít, az azt körülözönlő népek millióinak nagy óceánján akkor szent kötelességünk,hogy e szigetet, melyet nem az emberi szeszélynek önkénye, hanem a népek és emberek sorsát intéző mindenható gondviselés örök bölcsessége egy évtized előtt helyezett a hullámok közé, mely védgátaksal erezzük körül, melyeket a tajtékzó habok verdeshetnek, de meg nem ingathatnak, az igazság, méltányosság és politikai bölcsesség elvein alapuló társadalmi intézmények szikla erejű és tartósságu gátjaival,melyeket a római költőként: — Non imber edax, non aquilo impotens Potuit obuere aut innumerabilis Annorum series Magaslataira pedig állitanunk kell a szellemi műveltség és polgári szabadság fénytornyát, hogy világitó sugarait messze terjeszsze a tengerek síkjain s ragyogtassa egész fényében országunk szent koronája, mint a szabadság, jogbátorság és jólét, a viharok romboló erejével daczoló biztos révpartjainak őrét és pajzsát. De it az idő. Várnunk kell. Előbb azonban a hála adóját le kell róvnunk azok iránt, kiknek tartozunk. Engedjék tehát meg önök, hogy az első magyar jogászgyűlés nevében forró köszönetet mondják a magy tud. akadémia, a legfőbb itélőszék és királyi tábla mélyen tisztelt elnökei, nt. Pest szab. kir. városa hatóságának azon előzékeny készségükért,melylyel a tanácskozásainkra szükségelt helyiségeket átengedni szíveskedtek. Továbbá köszönetünket az állandó és rendező bizottmány tagjainak azon ernyedetlen buzgalmukért, melyet e gyűlés ügyei előkészítése és elintézésében kifejtettek. Munkálkodásuk sikerének öntudata fogja fáradozásaik legszebb jutalmát lelni. Végre fogadja a t. gyülekezet, saját személyemben szólva, legőszintébb köszönetemet azon bizalomért, mely érdemem fölött kitüntetni, azon készségért és előzékenységért, melylyel tisztem teljesítésében támogatni méltóztattak. Irántam tanúsított szivességek elfelejthetetlenné teszi e napok emlékezetét, melyekben oly sok jeles férfival, kikhez a múltnak kedves emlékei és az abból eredt rokonszenvnek kötelékei fűznek, találkoztam ; oly sok jeles másokkal pedig a barátság újabb frigyét kötnöm lehetett. Vezesse a távozókat, kik megjelenésük által ügyszeretetük fényes bizonyságát adák, a gondviselés szerencsésen házi tűzhelyeikhez szeretett családjaik körébe. Mi pedig mindnyájan őrizzük keblünkben e napok kegyeletes emlékét, melyeken egy nagy eszmének,a társulati működés eszméjének,a jogtudomány terén hintettük el magvait, a igazok további teljes megkértelése és dús kifejlesztése nem a mi, hanem a jövő feladványa lesz, mert mint a nagy nevű Bico oly szépen mint igazán mondja: la rebus diffcilioribus non expectandum est qui simes et Berat et mutat, sed praeparatione opus est,ut per gradus maturescant. Isten Önökkel! Ezzel az első jogászgyűlés tárgyalásai be vannak fejezve. Horváth Károly végül az elnök tapintatos eljárásáért, Bro de L. pedig Siegmund Vilmos titkárnak fáradhatlan buzgalmáért mond a gyűlés nevében köszönetet. Ezzel az első jogászgyűlés esti két óra felé eloszlott. Egy orosz lap az orosz politika jövőjéről. A szt. pétervári „Novoje Vremja“ Thiersnek Szt.-Pétervárra való utazása alkalmával ezen megjegyzést teszi: „ha a franczia óhajtások Oroszországban elfogadtatnak, az nagy előnyünkre szolgálna, mert akkor a jelen háborúból oly eredményeket nyernénk, milyeneket Poroszországtól legjobb akarata mellett sem várhatunk, kivált azon idő óta, mióta Ausztria, mely Oroszországnak természetes ellensége, hozzá közeledni kezdett. Ideje már, minden gondolatot a porosz barátság iránt elvetni; ideje megszabadulni azon édes és csalárd invasióktól, melyek miatt nem vagyunk képesek állásunkat kellően megbírálni. Végre meg kell fontolnunk, hogy Oroszország minden előnye Poroszországra nézve hátrány és veszteség lesz ; hogy minden, mi politikai erőnket és befolyásunkat tartóssá teendi, nem szövetséggel, hanem Poroszország ellenségeskedése által — érhető el, mely nekünk úgy keleten, mint a balti tengeren, káros lehet.“ Strassburg ismét német város! Ezt kiáltja nagy örvendve Bismarck lapja. Épen 189 éve — mondja — hogy a szabad német bíród, várost árulás és csel idegen kézre juttatta. 1681. sept. 28 án lepte meg a várost Louvois, 1870. sept. 28 án tűzték ott ki újra a német zászlót. Strassburg ostroma 48 napig tartott. Aug. 11- től 17-ig a badeni hadosztály zárolta körül, 14-én Werderriak neveztetett az ostromló sereg főparancsnokává, mely a badeniekből, a porosz lsó tartalék és a gárda Landwehr halosztályból, tüzérségből és műszaki csapatokból állt. A tüzérséget Decker tbnk vezényelte, a műszaki csapatokat Mertens tbnk, ki már Düppelnél kitűnt. 24-én kezdődött a város lövetése, miután Uhrich Ibnokot több ízben feladásra szólították, fel. 26-án 8 óra hosszat megszűnt a bombázás, a strassburgi püspök ajánlkozott ez idő alatt a polgárokra hatni, de sikertelenül, mire a bombázás újra megkezdetett. 30-ra virradóra készült el az első várok 6—800 lépésnyire a várfalaktól, már két nap múlva azonban 3-400 lépésnyire közeledtek a várhoz és így tovább. Azonban felállíttattak a várost romló nehéz ütegek is, melyek a közeledést megkönnyebbítették. Katonai szempontból elismerést érdemel a francia helyőrség, noha makacssága miatt a város igen sokat szenvedett. Ostrom alatt sept. 11-én Strassburg kikiáltotta a köztársaságot, 8 új hivatalnokokat választott. Az ideiglenes kor-