A Hon, 1870. október (8. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-01 / 237. szám

mány által alprafectté nevezett Valentin 19-én Uszva a várba behatolt. A bombázás által 44 em­ber vesztette életét. A Sceaux melletti ütközet, Versailleból sept. 20-ikáról ezt írja a „Béri B. Ztg.“ : A három utolsó nap, habár nem vásároltatott is meg annyi vérrel és áldozattal mint a sedani nap, mégis nevezetes helyet fog elfoglalni ezen dicső hadjárat történelmében. 17-ikén a Sajnác való ellenállhatlan átmenetei St. Georgescál, 18-dikán az előhaladás Versaille-be és 19 dikén győztes csata Malabrynál és Versaille elfog­lalása. Az ötödik hadtest az döbbent napokban Mont­mirail és Conlemmierren keresztül csak kis me­netekben közeledett Páris felé, hogy időt enged­hessen a többi hadtesteknek állásaikat elfoglal­ni. De ezután gyors menetekben haladt előre. A Lainán való átmeneteire Villeneuve volt kijelölve, és már 17-ikén délben a folyam partján voltak az előőrsök. Ácsaink azonnal a híd építéséhez fogtak, minthogy a pompás lánczhíd a jégbe röp­píttetett, az építéssel azonban fel kellett hagyni, minthogy a túlsó oldalról erős tüzelés volt A 47 ezred csolnakokon ment át. A Sziléziák erélyes előnyomulása folytán a kezdő katonák minden irányban szétfutottak. Az ácsok munkájukat egy óra alatt bevégezték,­­ az egész lovas osztály hurak kiáltással és zene­szó mellett ment át a hídon. A rá következő na­pon 30 hídon az egész ötödik hadtest átment, a­nélkül, hogy a legkisebb kár történt volna. Sept. 18-ikán az egész hadtest a bajorokkal kiegészítve Versailles felé ment, folytonos apró csatározásokban űzve maguk előtt. Az itt igéző vidéken vezetett kérész­ül, egy beláthatlan park ez számos villákkal és váracskákkal, szebbet alig képzelhetni, és ez még­is nyomasztó hatást gyakorolt. Minden felé zajtalan csend. Min­den ajtó zárva, sehol embert nem lehet látni. Itt­­ott egy fa feküdt az utón keresztül, mely aka­dályként döntetett le. ügyes helyeken a köve­zet is fel volt szakítva és árkok voltak ásva, kü­lönben az emberi tevékenységnek semmi jele. Az előőrsök e napon Bievren keresztül Ma­­lafriig küldettek előre. S minthogy az ellenséges elnörsök alig 300 lépésnyi távolra voltak tő­lük, tűz nélkül viraszták át a nagyon hideg éj­szakát. Ellenségink egész éjjen át puffogatás­­sal töltötték az időt, úgy hogy katonáink azt mondták ezzel amazok magukat felbátorítani akarják. Mindenki kíváncsian várta az ismerke­dést ez emberekkel. Alig kezdett viradni, alig foszladozott szét némileg az őszi köd a vörös nadrágos urak már sűrü csoportokban közeled­tek felénk ez alkalommal mint támadók. És egy oly csata kezdődött, melynél kedvezőbb ki­menetelűt alig viseltünk. A nap dicsősége m­­át a 47 bajor ezredet illeti, mert ámbár elég csa­pat volt közel, maga ez ezred elegendő volt a tá­madást visszaverni, mely rendetlenül meg is fu­­tamodott. A csatatér mint mindig, szomorító be­nyomást hagyott­ hátra, de hat hét francziára alig esett egy porosz. Íme egy bizonyíték, hogy a lelkesedés egymaga nem elég a győzelemre. A francziák hősileg harczoltak, ily közel még antiporm voltak knz.Hitik m­Art HiAmnaan ar.nk közül kik most mint foglyok kisértetnek Német­ország felé, csak hosszas birkózás után adták meg magukat. Gyakran lehetett hallani a revol­ver éles durranását is, kik e fegyvert védelmük­re voltak kénytelenek használni. A franczia tü­zérség mint rendesen,­roszul czélzott, de még késő este is hallani lehetett a tompa bömbölést. Miután minden akadályt leküzdöttünk, egyene­sen Versaillesbe mentünk. Gambetta a sceaux-i ütközet után következő kiáltványt bocsátá ki: Polgárok! Az ágyú dörg, a döntő pillanat köréig." Páris a forradalom napja óta felkelt és ké­szen áll. Ti mindnyájan pártkülönbség nélkül fegyvert fogtatok, hogy egyidejűleg megmentsé­tek a franczia fővárost és köztársaságot. Utóbbi időben férfias elhatározástok legszem­­beszökőbb bizonyítékát adtátok. Sem gyávák sem hidegérzelmüek által nem hagytátok maga­tokat eltántorítani, sem elhamarkodásra nem hagytátok magatokat ragadtatni; a támadók sokaságát hideg józansággal vettétek szemügyre. A háború első csapásai titeket épúgy nyugodtan mint félelem nélkül fognak találni, és ha a meg­­futamodók mint ma meg fognak jelenni, hogy ren­detlenséget, hazugságot és rémületet hozzanak a városba, ti rendületlenek maradnátok, bizton tudva, hogy a haditörvényszék, mely éppen most lett felállítva, hogy a gyávák és megfutamodók felett ítéljen, képes lesz a közjó és a nemzeti becsület fentartására hathatósan hatni. Maradjunk tehát egyek, egymásra támasz­kodva és készen tűzbe menni, és mutassuk meg, hogy méltó fiai vagyunk azoknak, kik a legrém­­ségesebb veszély közepette soha sem estek két­ségbe a haza jóléte felett. A Journal de Charleroi, azt írja, hogy Trochu tábornok az első zuáv ezredet megtizedeltette. Más különböző ezredhez tarto­zó gyalogság is csatlakozott e méltatlanokhoz. Azon szerencsétlenségek, melyeket már a há­ború kezdete óta szenvedtünk, okozták azt,hogy Páris telides tele van fegyel­mezetlen, erkölcstelen katoná­kat, melyek ott nyugtalanságot és zavart okoz­nak, és kik főnökük hatalma alól rendesen ki­bújnak. Szilárdan el vagyok hatá­rozva ily aggasztó rendetlenségeknek véget vetni. Páris minden védőjének parancsolom, hogy minden egyes ka­tonát akár a rendes hadsereghez, akár a mozgó nemzetőrséghez tartozzék, kik a városban részegen ide­s­tova lézeng­n­e­k, skandálosul és becstelenitő híreket ter­jesztenek és azon egyenruhát, melyet hordanak megbecstelenitnek — azonnal fogjanak el. Az elfogott katonák és mozgó nemzetőrök a táborkari parancsnoksághoz Vendome tér 7. vi­tetnek, az elfogott lakosok pedig a rendőrségnek adatnak át. Hadi törvényszék elé állíttatnak és a következő, a haditörvény által kimondott ha­tározatok szigorú alkalmazása alá esnek: Art. 213. Halállal büntettetik minden katona, ki az ellenséggel vagy fegyveres felkelőkkel szembe állását elhagyja. Art. 218. Halálai büntettetik, előleges kato­nai degradatio után, minden katona, ki vonako­dik engedelmeskedni, ha parancsolják, hogy az ellenség ellen menjen. Art. 250. Halállal büntettetik, előleges katonai degradatio után, minden élelmi­szer, portéka és áru rablás, melyet egy katona követ el, akár fegy­verrel akár nyers erővel, ak­ár személy elleni erőszakkal. Art. 253. Halállal büntettetik előleges katonai degradatio után minden katona, ki a védelemre vonatkozó eszközöket fegyver készleteket, élelmi készleteket, lökészletet stb. megsemmisít. A kor­mányzó kötelessége Párist védelmezni mely­re közvetlenül súlyosodnak az ostrom szen­vedései és a rendet abban fentartani. Jelen in­tézkedések által erőfeszítéseinek társává tesz minden bátorsággal és jóakarattal biró férfit, kiknek száma a városban nagy. Páris, sept. 26. 1870. Trochu, Kormányelnök, Páris kormányzója. Trochu kiáltványa. Trochu tábornok a követk. kiáltványt bo­csátott ki: Páris nemzetőrségéhez, moz­­góőrségéhez és őrségének csa­pataihoz! A tegnapi csata alatt, mely csak nem egész nap tartott, és a melyben a mi tüzérségünk kitartását nem lehet eléggé dicsérni, az­ ellenségnek nagy vesztesége lett — oly dolgok történtek, melyeket nektek meg kell tudnotok azon a nagy ügy érdekében, melyet mi közösen védelmezünk. Egy nem igazolt panique, melyet egy kitűnő hadtestfőnök és tisztjei meg nem akadályozhattak, foglalta el az első zuáv ezredet, mely jobb szárnyunkat képezte. A csata kezdete óta a katonák legnagyobb része a városba futott és ott elszéledett mindenütt kétségbeesést ter­jesztve. Hogy maguk viseletét kimentsék, a sza­­ladók azt mondák, hogy biztos pusztu­lásba vezették őket, bár állásuk sértet­len vo­l­t,­és egy se sebesült meg kö­zü­l­ö­k. Ők azt mondták, hogy nem volt tört­­vényük, habár — a­mint személyesen győződtem meg — azokból, melyekkel bír­tak, egyet se használtak el. Ők azt mondták, hogy vezéreik árulták el őket stb. Az igazság az, hogy e méltatlanok kezdettől fogva compromittáltak egy oly hadioperatiót, a­mely­nek daczára ennek nagy eredményei voltak. Versailles megszállása. — Míg Ducrot a meudoni magaslatokon a poroszok ellen csatáját vívta, addig a ver­­s­a i 1 1 e 8 i tanács permanens ülésben ült együtt , várta az ellenséget. Jött is először há­rom halálfejes huszár, azután egy segédtiszt, és hosszas parlamentálás után következő capitula­­tionális pontokban egyeztek meg: 1. Az egyén s a vagyon, az emlékek és műtárgyak kíméltet­nek. 2. A németek minden laktanyát elfoglal­nak, de a tisztek, s a katonák közül a­kik oda nem férnek, beszállásoltatnak. 3. A nemzetőrség fegyverben marad és a rendőrséggel együtt a városban az őrállomásokat betölti. A németek azon kapukat, melyeket nekik tetszik, elfoglalva tartják. 4 Pénzbeli harács nem kívántatik, de a város a garnisont, s az átvonuló csapatokat min­­itpTinA.l Átlátja. 5. Sent. 18-án Varsailles kapui nyitva maradnak, hogy az 5 ik hadtest a váro­son keresztülvonulhasson. — Az ennek folytán keresztül vonult német csapatokat nyomban kö­vették a sebesültek jó nagy számmal. A német csapatok egy része ott maradt, a többi St. Cloud és St. Germain felé távozott. A város által előre nem látott esetekre szerzett élelmi­szerek, melyeket parancs szerint el kellett volna égetni, átadattak a poroszoknak nyugta mellett. A csapatok tisztességesen viselik magu­kat. — Jellemző epizódok : a németek egy csomó fogoly zuávot is szállítottak a városon keresztül; — a lakosság kalapját levette, míg a zuávok el­vonultak. — Egy porosz tisztnek azt kiáltotta fülébe egy polgár, hogy „éljen Francziaország ! — a tiszt nagy higgadtan odaszól: jobb volna édes barátom azt kiáltania, hogy „éljen a béke “ Menetközben egy porosz zenekar a Marseillaisét játszotta, a franczia tudósító azt mondja hogy ez volt a legfájdalmasabb, perez Versaillesban. Legújabbak: Prága, sept. 29. A leirati bizottmány hol­nap tartja első ülését. Mint halljuk, a csehek a leiratra a birodalmi gyűlésbe való választást megtagadó határozattal, a nagybir­­tokosok a koronázás megigéréséérti k­ö­s­z­ö­­nettel akarnak válaszolni. Hétfőn tar­­tománygyű­lési ülés. A csehek a németek­kel kiegyezési kisérletet igyekez­nek tenni. Prága, sept. 29. Miután az ország fő mar­­chalja a felirati küldöttségnek ő felsége által való fogadtatását előadta, a császári leiratot német és cseh nyelven felolvasták. A császári leirat fe­letti tanácskozásra választott bizottmányba meg­választatták : Clam Martinicz Henrik, gróf Thun Leo, Schwarzenberg Károly herczeg, Clam Mar­­tinitz Richard gróf, Müller, Hasner, Herbst, Ban­­haus, Schmeykal, Klier, Rieger, Sladkowsky, Tróján, Zeithamner és Julius Gregr. Prága, sept. 29. A leirati bizottmány hol­nap kezdi meg tevékenységét. A többség javal­­ata odamegy ki, hogy egy feliratot intéz a csá­szárhoz, mert a koronázásra vonatkozó passus köszönő választ érdemel. A határoz­ati eszmé­vel feladtak, a birodalmi gyűlésbe való választást perkorrestálj­ák,a csehek azt akarják, hogy a né­meteket szólítsák fel kiegyező­ Bitanácskozásra, amelyben a nemzetiségi törvény terjes­z­­tessék elő. Prága, sept. 29. A cseh lapok kedvezőtlenül nyilatkoznak császári leiratról és azt mondják, hogy a birodalmi gyűlésbe való választásról zó se lehet. B­é­c­s, sept. 30. „ A P­r­e s­s­e“ „T­a­g­­slatt“ Neues Fremdenblatt“ és Jorstadt-Zeitung“ ma reggel az állam ügyész által elkoboz­­attak, a cseh tartormány­gyűléshez intézett eirat miatt. Prága, sept. 30. A csehek feliratot hatá­roztak a császárhoz, mert mégis csak köszönetet kell mondani a kilátásba helyezett koronázásért. De a birodalmi gyűlésbe való választásokat va­lószínűleg visszautasítják.­­ München, sept. 29. Delbrück tanácskozá­sai az északnémet alkotmány megváltoztatására vezető javaslatot eredményeztek. Berlin, sept. 29. Az elsasi bíró­ságok utasítottak, hogy a csá­szár nevében szolgáltassanak igazságot. Berlin, sept. 30. Egy új — ötödik — sereg fog megalakíttatni a strassburgi megszálló csa­patokból és tartalékhadtestekből Vogel v.Falken­­stein tábornok parancsnoksága alatt Fran­cziaország déli részében való önálló operatiókra. Strassburgtól 146 ágyú és 83 mozsár Páris alá vitetett. — A „Nordd. Alig. Ztg.“ emlékeztet arra, hogy a né­met-ellenes „Independance beige“ kölni tőke­pénzesek tulajdona. Minden Napoleon öngyilkos­­sági kísérletéről keringő hírek költöttek. Berlin, sept. 30. A­z elsasi polgári biztos egy rendelete az elsasi taní­tás ügyet német vezetés alá helyezi. A Sceaux és Petit Bicêtre melletti ütközetről írják még: A nagy sáncz melyen 10000 ember hetek óta éjjel nappal dolgozott, az össze­ütközés után elhagyatott, a Páris felé vezető vidék nagyobb részt aláaknázva volt; egy akna 20 hordó petró­leummal volt telve. Karlsr­uhe, sept. 30. Azt mondják, hogy U­h­r­i­c­h tábornok kijelenté, hogy a császár elfogatása és a régensség elfutása után e­l­i­s­­­meri a mostani kormányt. Metz előtt Bazaine-nal új alkudozások kezdődtek. M­ü­n­c­h­e­n, sept. 30. Az északnémet szö­vetségbelépés alapján egyesség jött létre.M­i­n­­den német fejedelem egy kö­zös üzenetet fog a néphez in­tézni. Flórencz, sept. 29. Pericoli a pápa által küldetve, itt volt, hogy egy modus vivendit állapítsanak meg, de az alkudozások elfogadha­tatlan feltételek miatt meghiúsultak. A curia az olasz törvények behozataláról mit se akar tudni. Néhány miniszter még a következő formulát ajánlja a plebiscitumra: „A rómaiak — bízva abban, hogy ez Olaszország megadja a pápá­nak a szükséges biztosítékokat annak vallásos küldetésére — egyesülni akarnak Victor Ema­nuel és utódai alkotmányos monarchiájával.“ Ruspoli és Titoni a vallási clausulát elhagyatni kérik és a ha e clausulát szentesítik— beadják lemondásukat. A kormány tehát e miniszterek értelmében a clausula elhagyására határozta magát. Konstantinápoly, sept. 30. A „Tur­­quie“ azt írja, hogy keresni kell Németország barátságát. (Már t. i. Törökországnak.) Pétervár, sept. 29. Ferencz József csá­szár személyes levelezésben állott az orosz czár­­ral, kinek Chotek újabban megint levelet hozott Bécsből. Berlin, sept. 29. Bougivalnál hajóhidat vertek a Szajnára, hogy a szász koronaörökös sergével az összeköttetés fentartassék. A Karagyorgyevicsper. Vádirat Karagyorgyevits Sándor her­czeg,részéről ; ügyvéde Fonták Sándor. (Folytatás.) A pénzunk­a, fejedelem xxxeggyilkol&oo. után Vilotijevits szerint Radovanovitsnak lett volna átadandó, úgy, de a pénz, mely aranyokra fel­váltva 5000 aranyat tett ki, nála egész 4284 aranyig megtaláltatott, és így ebbeli kimondása a tényekkel van megc­áfolva. Hogy Viletijevits a jószág jövedelmekből 4170 aranyat adott vol­na az összeesküvőknek, az nem igaz, mert mióta ő kezelte jószágaimat, egy krajczár jövedelmem sem volt, miután előbbi jószágigazgatóm annyi­­ra is eladósította azokat, hogy csak javításokra maga Vilotijevits 3000 aranyat vett fel kölcsön. Az állítólagos kiadásokat tehát Vilotijevits a jószág­jövedelmekből nem fedezhette és igy azok­nak előadása nem igaz. Hogy Vilotijevits a pénzt elrejtve tartotta, az ellenem semmi gyam­okot nem képezhet, mert meg volt írva, mire használja azt, és igy nem volt okom miért rejtegetni a pénzt, — ha azért Vilotijevits mégis rejtegette a pénzt, az ő ellene támaszthat csak gyanút. Abból sem lehet sem­mit levonni, hogy Trifkovits mást adott elő a pénz rendeltetésére nézve, mint én, hogy Stan­­kovits mit gondolt e pénzről, mert ők gondolhat­tak a­mi nekik tetszett, én megírtam, mire kül­döm azt, s hiába iparkodik felperesi főügyész le­velem értelmét azzal elmagyarázni, hogy az csak ürügy volt s más volt a szóbeli utasítás; mert a levél megdönthetetlenül bizonyít, az létezik, s mig a szó elrepült és csupán a vizsgáló bizott­ság által sajtoltatik ki, ezen vallomás Vilotije­vitstől, a midőn az félholtan, már beszélni se tudva, az ezt tartalmazó kérdésekre fejével bó­lintott. És kérdem, miért ne lehetne inkább azt feltenni, — ha már feltevések terére lépünk — hogy állítólagos szóbeli utasítás az ürügy az, nem való, a­mire semmiféle okmány nem lé­tezik. ? Antunovits Sever tanú előadását illetőleg, ki velem Zimonyban szembesítteték, a következő­ket adom elő. A szembesítést magát tekintve, nem volt az a törvényszerű eljárásnak, a függetlenség köve­telményének megfelelő. A szembesítési bizott­mány ugyanis eltévesztő szeme elől hivatásá­nak fontosságát, s azt, hogy ő függetlenül — mint magyar bíróság működik, a­melynél fog­va nem őrzi meg a szembesítendő tanuk és vádlottak minden befolyástóli függetlenségét. A bíróságnak nem lett volna szabad senkit mű­ködésébe beavatkozni hagyni, már pedig a szem­­besítéskor mind a szerb kormánybiztos Lazare­­vits, mint az államü­gyvéd Nedelkovits ott jelen voltak s a szembesitendőkhöz beszéltek és kér­déseket intéztek. Ezáltal pedig a szembesiten­­dők befolyás alatt állottak, mi a valónak kimon­dásában őket gátolá, így Lazarevits, Antono­­vitsnak a terembe beléptekor azt mondá, te a Belgrádban mondottakat fogod vallani. És míg ezek a teremben történtek, addig oda­­kün csendőrök és biztosok folyton biztaták a bevesetendőket, hogy „jól valljanak“, azaz elle­nünk valljanak, s a­ki a teremből kijött és elle­nünk vallott, azt megdicsérték, hogy „jól val­lott.“ Hogy pedig ez így történt, azt a törvényszék által kihallgatott itteni biztosok megerősítik. Mennyit lehessen tehát az ily szembesítésre adni, azt megítélni a törvényszékre bízom, — de hogy az jogszerű bizonyítékot nem képezhet, az kézzel fogható. A­mi magát Antunovits vallomását illeti, az valószínűtlen és valótlan. Valószínűtlen, mert nem képzelhető, hogy én minde­n indok nélkül egy oly titkot bíztam volna reá,mely reám nézve igen veszélyes lehetett volna. Okot pedig maga Antunovits sem említ, mert az, hogy én őt a közreműködésre hívtam volna fel, csupán a felperesi főügyész által lett kigondol­va, miután azt soha Antunovits nem mondta. Valótlan, mert az ő vallomása csak a Rado­­vanovits Pál és Vilotijevitsé után keletkezett és igy világos, hogy ez azon kettőjéhez lett idomít­va és csinálva, és miután ama kettő vallomását vis­szavonta, az azokra épített is megdől, mert 2 szor ezen vallomás úgy erőszakoltaték ki tőle, miután ő még elitélve nem lévén, a kí­vánt vallomás után csekélyebb büntetéssel ke­csegtetek. Mert 3-szor, Stankovits szilárd vallomása szerint ő velem Bogszegen május hóban soha magánosan nem beszélt, így tehát Antunovits vallomása sem képez el­lenem jogszerű bizonyítékot. Különös súlyt látszik fektetni felperesi főü­gyész m­ég Zsivkovits előadására is, hogy én ennek belgrádi vendéglőm béréből azért enged­tem volna el 151 aranyat, hogy Stankovits Fülöp számára mindég tartson készen szobát tanács­­kozhatás végett. — De hogy ezen kimondása Zsivkovitsnak nem igaz, szemébe mondá Stan­kovits, s megerősittetik az által, miszerint Stan­kovits már 1867. oct. havától nem birt szobát ő nála, megerősittetik az által, hogy ő a vendég­lőt árlejtés folytán vevén ki, a­midőn látta, hogy nem boldogulhat vele, ő jött hozzám és könyör­­gött, hogy engedjem el neki a 151 aranyat. Kü­lönben is mindenekfelett az lett volna bizonyí­tandó Zsivkovits vallomását illetőleg, hogy való­jában történtek ott összejövetelei, de ez nem történt, mert egy összejövetel, sem létezett. Hoz még fel felperesi főügyész egy pár mellék­indokot vádja támogatására, de mind­ezek, fe­lette selejtes és önkényszerűek, így, hogy én ha­mis mentegetődzéssel éltem volna a midőn S a­b­­b asz­tali összeköttetéssemet és Nenadovits testvérekkeli egyetértésemet tagadtam; pedig azt, hogy én egy írónak 100 írt díjat adtam, össze­köttetésnek mondani nem lehet, s hogy emezekkel nem érintkeztem, maguk is elismerik. Erőnek erejével igyekszik felperesi főügyész feltüntetni azt, hogy én Trifkovits­sal solidaritás­­ban állottam, de erre bizonyítékot előállítani nem tudván, egyszerűen gyanúsít, pedig ily főbenjáró ügyekben még az apa és fiú között sem lehet azt feltételezni. Majd azt mondja, hogy én minden áron el akar­tam ismét nyerni Szerbia fejedelmi székét, és ez­után lemondásom­ óta törekszem, mely sok em­bert tett szerencsétlenné. De honnét meríti felpe­res ezen vádját? Mi köze neki az én érzelmeimhez, a­mikkel csak Istennek tartozom számolni. És ha feltéve, hogy törekedtem volna is annak el­nyerésére, magában foglalja-e ez azt, hogy én ezen gyilkosságot létrehozom, hogy én gyilkos­sággal is törekedtem az után? Magában foglalja e azt, hogy én családom nevének bemocskolásával egyéni és fejedelmi nevemnek elhomályosításá­­val akartam elérni ? És valjon kik azok a sze­rencsétlenek, kik annak áldozatul estek ? Címe­­t. törvényszék, a vád és védirat indokai bírói ítéletének mérlegébe helyezvék, én hivat­kozva nyugodt öntudatomnak a kérdéses fejede­lem gyilkosságtól­ tisztaságára, büntetlensé­gem s jogi biztonságom teljes érzetével helyezem ez ügyemet a törvényszék kezeibe. És hivatkozva fenti előterjesztett védindokaimra, az örök igaz­ság uralmának hitével keblemben, remény­em, hogy a politikai ellenségeim ármánya és tenden­­tiositása által reám hárított bűngyanú s a felpe­res főügyész úr által annak folytán ellenem emelt vád terhe alól az ezen ügyben ellenem meg nem állapitgató alanyi tényálladék s az ezt igazolható jogszerű gyam­okok teljes hiányából a t. törvényszék bölcs é.­ igazságos ítélete engem fel fog menteni.“ Farkas György (Trifkovics védője) védbeszédéből. Mindenek előtt kifogást teszek a bíróság ellen, mert a bűntény nem ezen államban követtetvén el s nem ezen állam polgára lévén a tettes s ma­ga e bűntény politikai lévén hazánk tövényha­­tóságai abban nem bíráskodhatnak, hanem az ügy a nemzetközi szén­ődésen alapuló eljárás sze­rint döntendő el, azért kérem védenczemet fel­menteni. Általánosságban csak annyit jegyzek meg, hogy Trifkovicsnak azon tetteiből, mit netán az előtt a kormányváltozásra nézve tett, a gyilkos­ságra nézve mit sem lehet következtetni. Mindazon levelezésekből,melyek Trifkovics és Radovanovics között változtak, mindazon összes jövetelek és beszélgetésekből melyek köztük előfordultak, miután azokban nincs megírva és nem jött szőnyegre az, hogy hol, mikor és ki ál­tal vitessék véghez a gyilkossság, védenczem ellen mit sem lehet jogszerűen levonni. Vitotejevicsnek Trifkovicsot terhelő vallomása mit sem nyom, mert nincs irat mi azt támogatná, mert Vilofejevics azt visszavonta. A revolverek és tőrök megrendelése Trifkovics által még mit sem bizonyítanak a bűnrészességre nézve, ha tekintetbe veszszü­k, hogy ez nyílt üz­letben, többek előtt történt, hogy Trifkovics azokat még házához is viteté, mit bizonyára nem tesz, ha tudja vala, mire használtatnak azok. Ő egyszerűen teljesítette azt, mit neki Radovano­­vits Pál mondott, s a fegyverek készíttetésében Trifkovits mit sem láthatott, mert Szerbiában mindenki fegyvert visel. De nem is tudhatott azok rendeltetéséről, mert a fegyverreli meg­gyilkolás csak 1868. márcziusban jön az össze­esküvők közt megállapítva, míg Trifkovics a fegyvereket 3 hóval előbb csináltató. Abból pe­dig, hogy d­ifzirozott betűkkel leveleztek, még magában semmi terhelő nem létezik. A baráti viszonyból még mit sem lehet követ­keztetni, s ha Radovanovics és Trifkovics jó vi­szonyban volt, az nem alapítja meg mindenbeni együttműködésüket. Hogy hamis előadásokat tett volna Trifkovics vizsgálat alatt, ez nem áll, mert ő mindent kez­dettől egyenlő módon adott elő; ezen vádat tehát elutasítom védenczemtől, s miután a vádló fő­ügyész a hitelesítési tárgyaláskor mondott be­szédére hivatkozik, én is hivatkozom erre s ké­rem Trifkovicsot bizonyítékok hiányából fel­menteni. (Folytatjuk.) elvétele és nemzetőrség felállítása tár­gyában. Berlin, sept. 30. A helyhatóság felhí­vást fog kibocsátani Strassburg segélye­zése végett. Brüssel, sept. 30. Jules Favre test­vére engedély­jegygyel Metzbe ment Ba­­zainehez, és Frigyes Károly herczeggel tartott értekezés után Párisba tért vissza. Küldetése eredménytelen maradt. Bazai­­ne nem akar alkudozni, de az ideiglenes kormányt sem akarja elismerni. BéCS, sept. 30. A „Reichsrath-Corr. “ jelenti. A Rechbauer-féle indítvány tár­gyában tartott bizottsági ülésben — meg­­hívás folytán — a miniszterelnök is jelen volt. Úgy látszik azonban, nem történt semmi fontos elhatározás. A bizottság a titoktartást határozá el, és valószínűleg a közelebbi szerdán kezd a tárgyalásokba. Azt hiszik,a birodalmi tanács közelebbi ülése oct. 10-kén leend. Stuttgart, sept. 30. A „Stuttgarter Staatsanzeiger“ jelenti. A müncheni mi­nister conferentia értekezleti jelleme­­— az írásbeli támpontok megállapítása mel­lett — minden oldalról megóvatott. Az értekezés tárgya volt: a szövetségi alkot­mány megalapítása. Az értekezések folyamát kielégítőnek mondják. Közelebbről várják a porosz kormánynak e tárgybani nyilatkozatát, mely után a valóságos tárgyalások kez­­deteket fogják venni. Tours, sept. 29.* Párisból sept. 24-ről érke­zett hírek szerint a rénze 5275 jegyestetett. E napon nem történt hadi esemény. A tegnapi (23 diki ?) eredmények nagy hatást okoztak. A hírlapok szerint a poroszok sokat vesztettek. A Tuilleriákban talált s most közzétett papírok első fogásában egy nagyon compromittáló le­vél van Mornyhoz. Devienne fegyelmi kereset alá vétetett a semmisítőszék előtt, mert bírói méltóságát egy botrányos tárgyalásnál compro­­mittálta. Tours, sept. 30.* A keleti tengeri hajóhad Cherburgba érkezett, két hajóraj a csatornán a partokat és a kereskedő hajókat védi. Colmar­ból és Belfortból érkezett társü­rgönyök megerő­sítik a Strassborg feladásáról hozott hírt. A po­roszok odahagyták Rambouillest. Rouenből sept 29-én érkezett hírek szerint, akkor reggel futár indult útnak Párisból. A helyzet igen jó. (!) Az ellenség erőfeszítései sikeretlenek- Az előbb el­foglalt hadállásokat visszafoglaltuk. BÉCS, sept. 30. (Esti börze.) Hiteltv. 256.75. Éjsz. vasút 2100.50. Államvasut 380.50. 1860-ki sorsj. 92.25. 1864-ki sorsjegyek 114.25. Napo­­leon’dor 9.93.—. Adómentes kölcsön —.—. Lom­bardi vasút 177.25. Magyar hitelrészv. 78.50. Ferencz József vasút —Pécsi vasút 70.—. Franco Hungarian-----.—. Alföldi vasút —.—. SArlogiaVlooSn 1­Q A Tun IY1TI7QJ7 1 ___ A­­n­glo Ausztrián 231.25. Galicziai vasút 239.25. Franco 103.25 Népbank —.—. Bécsi bank —.— Épí­tési bank—.— Északkeleti ——­. FRANKFURT, sept. 30. Zárlat. Váltóárf.95 Va. 1959-ki E. metalliques —. Uj ezüst köles.— Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques. —.— Uj adómentes Amerikai 188 -ig 94.50 Osztr. hitelrészv. 242.— Osztr. állam­v. 365.25 1854-ki Borsjegyek 68.50. 1864-ki 109.— 1860. iki 74.5/a. Fr. Józsefvasut —.—. Osztr. bank részv. 683. Lombardok 167.75 Galicziai 228.— Járadék —.—. Ezüst járadék. —.—. BERLIN, sept. 30. Cseh nyug. vasut 98.50 Galic. vasút 98—. Államvasut 207.50 Önkéntes köles. 95.50 Metalliques ,46.75 Nemzeti köles. 54.—. Hitelsorsj. 88.25 1860 ki sorsjegyek 74.%. 1864­ ki sorsj. 64.­*. Ezüstköles. —.—. Hitel­­részv. 138.75Bécs 80.25. Románia 627/8. BERLIN, sept. 30. Búza h. 72%, oct. 71%, nov. 70%. Rozs h. 48, oct. 47%, nov. 47. Zab h. 26%, oct. 25%. Olaj h. 14Yg, oct. 14, nov. 1319/21. Szesz,h. 15%, oct 16%, nov. 16. BOROSZLÓ, sept. 30. Búza 93, rozs 63, zab 32, olaj h. 13 */6, h. i. 13 Va, szesz h. 15 %, oct. 15%, nov. 165/25. Eger, sept. 28. — Városunkban ma kezdőd­tek meg mind a községi, mind a felekezeti isko­lákban a beiratások. Meg is látni a házfalakon. Míg a községi csak egyszerűen hirdeti, hogy a tanítás vagy inkább a beiratás „díj nélkül“ történik, addig a katho­­likus felekezeti nem szűnik izgatni a szószékről a népet, hanem még azt az egyszerű kis hirde­téseket öles papírjaival beragasztja, azt gon­dolva, hogy ez által talán valami kárt okoz. Kárt nem, de önmagára süti az irigykedés csúf bélyegét! Igazán önkénytelenül elszomorkodunk ily té­nyek látásán, melyek mind azt bizonyítják, hogy az egri clerus még most sem szű­nik meg a vallásfelekezeteket egymás ellen uszítani, és elkeseríteni minden józan gondolkozású egyénbe­­­n. Máramar­os-Sziget, September 27. József főherczeg September 25-én reggel 9 órakor ide­érkezett. A város végén s a megyeházánál dia­dalkapu, az utczákon hullámzó néptömeg fo­gadta. Ezer „éljen“ kiáltás reszketteté meg a levegőt amint a megyeháznál leszállva kocsijáról, a gyűlésterembe kisérték fel tisztelői. Itt Mánn Jó­zsef, főispán, üdvözölte,meleg, szívhez szóló sza­vakban, mire a főherczeg még kedvesebben, még igazán szívhez szólóbban válaszolt. Rövid pihenés után ismét kocsira ült s a hon­védség felett szemlét tartandó, a mintegy ne­gyedórányira fekvő Kamarára kocsizott, a bandérium és számos kocsi kíséretében. Ezenkí­vül a polgárság nagy része gyalog követte ő fenségét. A szemle után, déli 12 órakor visszatért ismét városunkba, honnan délután három órakor K­ö­­rösmezőre utazott, mely Magyarországnak ez irányban legvégsőbb pontja. Innen másnap, hétfőn esteli 8 óra tájban tért ismét körünkbe vissza, a mikor is ő fensége tiszteletére a város . Esti kiadásunkra későn érkeztek. A Hon magántágsürgönyei. Flórencz, sept. 30. A római junta rendeleteket késett elő az egyházi javak .

Next