A Hon, 1870. október (8. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-25 / 258. szám

Reggeli kiadás 258. szám. VIII. évfolyam. Pest, 1870. Kedd, October 25. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint Előfizetési d­­­­j : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ..........................5 „ 50 „ 6 hónapra .........................11 „ — , Az esti kiadás postai küclönküldéséért felülfizetés havonkint ... Sí­­kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Baigtatési díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bél­­e.:dij minden beigtatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . 25 kr. SJBT- Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illeti minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési felhívás „A HON“ utolsó évnegyedére. October—decemberi */« évre . 5 frt 50 kr Az esti kiadás postai kölönkül­­déséért felülfizetés havonkint 30 „ Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, OCTOBER 24. Pest, oct. 24. A baloldal vasárnapi értekezletén Ti­sza Kálmán egy határozati javaslatát mu­tatta be, melynek tárgya hazánknak leg­­sürgető­sebb, legégetőbb, legéletbevágóbb tagje: a hazai fegyveres védelemnek ön­álló kezelése saját hazai közegeink által. Tisza Kálmán indítványa egyhangú­lag pártoltatott minden tagja által az ér­tekezletnek. Nem is hozhat fel az ellen, a­kiben csak egy cseppje a józan észnek, s egy szikrája a h­azafiságnak van, ez idő sze­rint egyetlen egy ellenvetést sem. A minden rozzant intézményt össze­morzsoló jelen óriási hadjárat, feltárta előttünk egész mélységében az örvényt, mely felett bennünket a jelen rendszer gondtalanul ringat; de egyszersmind kezünk felé nyujtja az eszközt, mely ál­tal abból megmenekedh­etünk, csak bá­torságunk legyen ahoz hozzányúlni, és becsületességünk megtartani. Kiderült, hogy a világ legelső katonai állama sem volt képes a szégyenteljes tönkrezuzatást kikerülni egy másik ál­lammal szemben, melynek erejét a „fel­fegyverzett nemzet“ képezi. És kiderült, hogy az osztrák hadügyi rendszer minden hibáival tündököl a meg­bukott franczia hadügyi rendszernek, a­nélkül, hogy annak előnyeiből valamit elsajátított volna. Restség, tehetetlenség, készületlenség, hosszadalmasság, minden felszerelés hiá­nya, ellenőrzetlen literálás, confusus el­helyezés, kettős költség, a mivel az osz­trák hadügy együttes legfelső kezelése híressé tette magát. S ezeket a hibákat te­tézi lefelé a fejek és kezek közötti össze­­függetlenség, mely a hadsereg szellemét végkép elzsibbasztja. És ugyanakkor látjuk, hogy az a sze­gény­, mindenki által kicsúfolt, hátrata­­szigált, idehaza is legjobban megkritizált magyar-horvát honvédelmi vezetés a le­hető legrövidebb idő alatt százezer derék harcrost Alitt dandárokba, azokat néhány hét alatt kész katonákká kiképezi, úgy­, hogy nyíltan bevallva, jelenleg ez a mo­narchiának a legcsataképesebb hadsere­ge. De a­mely csataképes hadserege a monarchiának sem egy ágyúval nem bír, sem elég lovassággal, sem technikai csa­patokkal, sem fővezérekkel, sem annak egyetlen egy magyarországi várban ma­gát mutatnia nem szabad! És ugyanakkor a cislajb­án fél egyetlen egy honvédet sem állított ki, hanem hasz­nálja a saját belvédelmére a magyar sor­katonát, a magyar huszárt, s magának tartja minden tüzérségi készletünket. Ezt a felfordult helyzetet nem nézhet­jük már tovább, hisz így elpusztulunk menthetlenül a legelső ellenséges taszí­tásra. Beszéljünk már egyszer nyíltan és bát­ran felfelé is lefelé is. Nem ér az nekünk semmit, hogy An­­drássy Kulin háta mögött a magyar ki­­rálylyal conspirál s tőle apró engedmé­­ny­eket kap; ma egy kis Gatling-szer­­telőt a honvédeknek, holnap néhány hon­véd tábornokot; és igy cseppenkint to­vább : oda kell nyíltan lépnünk a trón elé és megmondani őszinte szóval: Uram a tegnap és ma között egy­ örökkévaló­ság áll; tegnap (1­967.) azt hittük, hogy a jelen hadügy­i öszpontosítás Téged és minket is megvéd; ma úgy látjuk, hogy mindkettőnket csak a „nemzeti felfegy- Verkezés teljes önállósága tart meg, tehát tégy bennünket arra képessé minél elébb. Add kezünkbe Szent István kardját s mi megvédj­ük vele. Neked is nekünk is Szent István koronáját. Itt a fejünk, hogy­ úgy teszünk. És ugyanazon helyben megfordulva, a trón lépcsőjéről szólnunk kell Magyar­­országhoz is nyíltan: „édes hazám, ha or­szág akarsz maradni, állj fel, mint egy ember, ne vondd el legderekabb fiaidat a hon védelmének nemes kötelessége alól, ne várdd szabadságod biztosítását idegen nemzetektől, és ugyanakkor, a midőn Szent István kardját kezedbe kapod, azon légy, hogy Szent István koronáját össze ne törd; mert ha ez összetörik, neked bi­zony csak a „görbe kereszt“ marad meg belőle.“ . Ez álláspont elfoglalásához nagy bátor­ság kell, mert ezen a ponton állva fel­mondjuk a háladatos csúszást mászást, hizelkedést, mind fölfelé, mind lefelé. Tisza Kálmán határozati indítványa ezt az álláspontot határozza meg számunk­ra, s azért én azt lelkem minden meggyő­ződésével üdvözlöm. Jókai Mór: A baloldali kör kedden f. hó 25-kén d. u. 4 órakor értekezletet tart saját he­lyiségében. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 232-ik ülése oct. 24 én d­e. 10 órakor. Mentelmi ügy. A ház a napirendre tért, melyre Iványi követ­kező indítványa van kitűzve: „Mondja ki a ház határozatilag, hogy : Miletics Szvetozár képvi­selő a ház engedelme nélkül a képviselői immu­nitás sérelmével fogatott el, é­s azért addig is, míg e részben a ház határozna, nevezett kép­viselő azonnal szabadon bocsáttassék.“ Irányi Dániel indítványa indokolására ismé­telve felhozza, mint tévé a tegnapelőtti ülésben, az analógiát, a szokást, külföldi példákat, és az elméletet, melyek mind a mellett szólnak, mi­szerint nemcsak a perbefogatásra, hanem a be­záratásra is a ház engedélye szükséges. És an­nál inkább ragaszkodik e nézethez, mert saját körülményeink közt arra nagyobb szükségünk van, mint másutt. (Balról helyeslés.) Ugyanis, kik azon bírák, kik elé állítják a képviselőt? Egyrészt lehetnek választott bírák az alsóbbak, midőn bizonyos bűntényről van szó, de midőn sajtóvétség forog fenn, akkor az es­küdtszék, illetőleg a bűn megvizsgálására az esküdtek, a büntetés kiszabására a királyi tábla vagy pedig a kerületi tábla, most a vegyes bíró­ságok tagjai vannak hivatva. Midőn nagyobb bűntényekről van szó, akkor az első bíró a ki­rályi tábla, és másodfokon pedig a legfőbb tör­vényszék vagy semmitőszék stél. Legkevésbé sem akarja a törvényszékek, bíróságok iránti tiszteletet megingatni, de másrészről köteles egy­úttal számításba venni azt, váljon mindegyik törvényszék bír-e alkotmányos szempontból azon kellékekkel, melyek a bírói függetlenségre el­­kerülhetlenek. Kikből áll az esküdtszék, mely elé a jelen esetben Miletics állíttatott ? Az esküdtszék mai rendezése egy rendeleten alapszik, melyet a kép­viselőház felhatalmazása folytán az igazságügyi miniszter úr kiadott. — Miként alakíttatnak az esküdtszékek? Van hat esküdtszék Magyarorszá­gon a kerületi táblák helyein, ezenkívül egy Pesten az ország központján. Nem szól a többi­ről, csak azt kérdi: a pesti esküdtszék miként alakíttatik ? Pest és Buda városok tanácsai ki­­küldenek egy három tagból álló bizottságot, ezen bizottság az esküdtképes hatezer polgár közül kiszemel a maga belátása szerint 142 ta­got, és ezek képezik az esztendő folyamában az esküdtszéket. Távol van tőle, hogy ezen es­küdtek becsületességében, hazafiságában, tiszta lelkűségében kételkedjék; de más részről nem teheti, hogy fel ne hozza, hogy ezen budapesti esküdtek közt az ellenzéki tagok vajmi arány­talan kevés számmal szerepelnek. (Mozgás, neve­tés jobb felöl. Elnök csenget. Madarász József közbe­szól: „Oda csak labancz kell.“) Pedig ha azon bizottság részrehajlatlanul, pártra való tekintet nélkül járt volna el, az eredménynek egészen másnak kellett volna lennie mert mint a képviselő választás mutatja, Pest­nek öt országgyűlési képviselője közül három ellenzéki. (Úgy van ! Helyeslés! a szélső balol­dalon. Simonyi Ernő közbe­szól: „Erre tessék cadentiát mondani.“) Ezek az esküdtek. És kikből áll a birói testü­let, mely a meghozott verdict folytán hivatva van a büntetést megszabni ? A királyi táblá­nak három tagjából. És ezen királyi tábla kikből áll? Ha végig tekint a névsoron,nagyobb részt azon korszak maradványaiból (Ugy van, a szélső baloldalon.) melyet a nemzet méltán el­itélt; (Helyeslés a szélső baloldalon.) és kik az­óta hazajöttek, alig változtatták meg ezen tör­vényszék alkatát. Megengedi, hogy mindezen birák, midőn az „engem" és „tiedről“ van szó, lelkiismeretüket követve hoznak mindig ítéletet; (Mozgás a jobb­­oldalon.)de midőn politikai perekről van szó van e biztosíték arra, hogy az, ki nem rettent vissza a Bach és Schmerling jogfosztó törvényeit alkal­mazni. (Ugy van! Igazság! a szélső baloldalon,) mindenben alkotmányosan, helyesen fog ítélni. (Tetszés a szélső baloldalon.) És midőn ily kézben van az ítélet­hozatal, akkor mi képvise­lők megfosszuk magunkat azon jogtól, hogy megítéljük, váljon ezen birák törvényesen, alkot­mányosan jártak-e el, vagy sem ?(Igazság! Úgy van­ a szélső­baloldalon.) és ezen birák kezeibe adjuk képviselő­társainkat, azok szabadságát, talán életét. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ezek azon okok melyek arra bírták, hogy indítványát beadja. Az igazságügyminiszer be­szédében a birói függetlenség nevében tiltako­zott inditványa ellen; szóló a képviselői füg­getlenség nevében tiltakozik. (Madarász József közbe­szól: „Ez felebb Való !“) Ha független a biró, kell, hogy független le­gyen a képviselő is. Mi nem bocsátkozunk a birói ítélet bonczolga­­tásába, mi nem változtatjuk meg a birói íté­letet, de azon jogot igenis fentartjuk magunk­nak, várjon a bíróság a törvényes formák meg­tartásával járt e el vagy sem ? (Mozgás a jobb oldalon.) Uraim ! Mártim vichot és Lac­kovichot is bí­róság ítélte el, ítélte halálra. A mezőt, a melyen kimúlt ma is vérmezőnek nevezi a nép. Bíróság, törvényes biróság ítélte el és elitélte miért?Oly elvek hirdetése és terjesztéséért melyeket ma mindnyájan hirdetünk, és melyeket ma az egész világ magáénak vall. Kossuth Lajost is törvényes biróság ítélte el három évi fogságra — be nem számítva ezen időbe a vizsgálati fogságot — s elitélte azért, hogy a törvényhatóságok kebelében elmondott beszédeket írott lapokban közölte. És, hogyha azon időben képviselők lettek volna várjon azon képviselő testület nem szegte volna-e meg önma­ga a törvényesség iránti kötelességérzetet, hogy ha az ily ítéletek ellen nem szóllal vala fel ? (Madarász József közbeszól: fel is szólalt!) Fel is szólalt az országgyűlés, megtette köte­lességét, mert ha nem tartja is hivatásának a bíróság ítéletének megdöntését, de azon jogát még­sem tagadhatja meg az országgyűlés, ha csak nem akarja tekintélyét aláásni, miszerint minden tényt, minden cselekedetet, mely a köz­életben történik, a maga ellenőrsége­ alá vonja. (A szélső bal felől: Igaz!) És hogy nem csak a múlt század végén s a harminczas és negyvenes években talál­koztak a birák között, kik megfeledkeztek az írott törvényről, az alkotmányosság első kellé­keiről, a­kik lábbal tiporták a Martinovich, Laczkovich és Zsigrai, valamint a Kossuth La­jos esetében a törvényt és humanitást, hanem, hogy lehetnek és vannak jelenleg is oly tagjai a legfelsőbb törvényszékeknek, kik ezen elve­ket szemek előtt nem tartják, arra talán legkö­zelebb lesz alkalmam példát idézni. Addig is,­­ miután az illető ítélet még kihirdetve nincs és így tökéletes biztonsággal nem szólhat, — an­nyit mégis kénytelen előterjeszteni, hogy leg­közelebb a kir. táblának büntető osztálya egy beszéd miatt, hűtlenségi vagy felségsértési czi­­men elitélt egy polgárt két esztendei fogságra, elitélte oly beszédéért, a­melyet az illető — Fe­­renczi Sándor szentesi ügyvéd — még tavaly mikor szóló a „Magyar Ujság“-ot szerkesztette, hozzá beküldött közlés végett, oly annyira tör­vényesnek és alkotmányosnak tartott, hogy azt közzé tétetni kívánta. Nem tette közzé (Jobb fe­löl zaj.) Nem azért mintha a törvénybe ütköző­nek tartotta volna, (Halljuk) hanem azért, mert az részint igen hosszú volt, részint mert nem volt ujj, mert olyanokat tartalmazott, melyeket mások talán alaposabban és szabatosabban el­mondottak már. Ezen beszéd alapján, két esztendei fogságra ítéltetett el, és­pedig, mint hallja, hűtlenségi czímen, daczára annak, hogy nemcsak törvé­nyeink, hanem az összes jogtudósok is, kik al­kotmányos érzéssel bírnak, és azok, kik a múlt országgyűléseken részt vettek, egyértelmű­leg kimondották, hogy szóért, puszta szóért hűtlen­séget incurrálni nem lehet. Ha ily példák vannak a múltban és ily ese­tek a jelenben is, váljon lehetséges-e, hogy a képviselő immunitását, szólási szabadságát mindazon biztosítékokkal körülövezni ne sies­sünk, melyeket e tekintetben ezen immunitás­nak és szólási szabadságnak biztosítására czél­­szerb­eknek és szükségeseknek tartunk. Azt mondják, hogy mi nem avatkozhatunk a birói hatáskörbe. De kérdi: megváltoztatja-e a birói ítéletet, megzavarja-e a törvénykezési rendet a kegyelmi jog gyakorlata? A koronának joga van, hogy a felsőbb ítélő székek által megerősített, sőt minden fórum ál­tal egyhangúlag hozott ítéleteket is megmásítsa : miért? mert foroghatnak fenn oly okok, melyek az ítéletek enyhítését, sőt talán tökéletes meg­változtatását is igénylik! (Mozgás.) És mi a souverainitásnak, a souverain hata­lomnak másik része, mi ne bírjunk azon joggal? Ha azt tapasztaljuk, hogy forognak fenn oly okok, melyek az ítélet végrehajtását vagy nem mutatják elég tanácsosnak, vagy melyek épen kívánatossá teszik, hogy az végre ne hajtassák, mi ezt ki ne mondhassuk? (Helyeslés.) Ezt saját jogaink feladásának, saját érde­keinkről,­­ a nemzet érdekeiről való megfelejt­­kezésnek tartaná, és azért ajánlja indítványát. (Éljenzés és helyeslés a szélső balon és balon.) Hoffmann Pál nézete szerint az indítvány mai jogunk állása szerint nemcsak nem alapos, hanem egyenesen jogunk jelen állásába ütközik, olyast követel, mi jelen jogunk állása szerint meg nem adható, tehát jogellenességet involvál. A­mit Irányi indítványoz, az csak aspiratió ; el­ismeri, hogy jogosult aspiratió, de egyelőre tör­vény gyanánt azt tekinteni nem lehet. Az aspi­ratió nevében a jogelvet megdönteni, hogy a törvényes bíróság ítéletét végre is kell hajtani , oly valami volna, mi a törvénynyel ellenkezik. Tagadja, hogy a ház Miletics esetében csak a perbe fogatásra adott engedélyt, mert az enge­dély így szól: Engedély adatik a perbefogatás­ra és a további eljárásra. — Ha tehát ez ma­gába foglalja az elitéltetést, magában foglalja az annak végrehajtását is. (Helyeslés jobbról.)] A mit Irányi jelen biráink felett mondott, az ellen tiltakozik. Tiltakozik az ellen, hogy bí­róságaink a helyett, hogy bizalom által könnyít­tetnek állásuk, a törvényhozás terméből kiin­dult alaptalan gyanúsítások által elveszítsék azon tekintélyt, melyre szükségük van, hogy a törvény kiszolgáltatását az országra nézve üd­vösen gyakorolják (Élénk helyeslés jobbról.) Visszatérve a tárgyra, kijelenti, hogy Miletics elitélését és ennek foganatosításául történt be­­fogatását egyszerűen tudomásul veszi. (Élénk helyeslés jobbról.) Rlményi E. lehetlennek tartja, hogy az igaz­­ságügyminiszernek beszédére észrevételt ne te­gyen. (Felkiáltások jobbról­ a dologra!). A­men­nyiben a jelen ügygyel összefüggésben áll, fo­gok csak megjegyzéseket tenni. A miniszer 64­­javaslatot jelentett be és azt mondá, hogy a ház körülbelül csak 6 hóig fog ezentúl ülésezni egy évben, a­mely szerint tehát az ünnepeket és más szünnapokat leszámítva alig jut két két nap egy törvényjavaslatra. Ez phisikai lehetlenség. Itt tehát a kormány részéről ünnepélyesen tett azon kijelentés, hogy elvégez­hetjük, ha gazdál­kodunk az idővel, annyit tesz, mint a képviselő­ket a nép előtt már előre azzal vádolni hogy ők lesznek oka­i, ha a 64 tj. 6 hó alatt keresztül nem hajtatik. (Helyeslés balról.) Az idővel való gazdálkodásnak ő is barátja, de megkívánja, hogy a kormány ne járjon el úgy, hogy provo­­kálja a vitát. A jelen eset kétséges volt és a kormány nem tudta bevárni a két napot, mely még a ház összejövetelétől elválasztá. Váljon nem egyenes kihívása-e ez a képviselőháznak! (Élénk helyeslés balról.) Most is mint más alkalommal, ellenzi a kia­datást, mert nem törvényes bíró mondta ki az ítéletet, mert Magyarországban törvényes sajtó­­bíróság nincs. Tudja, hogy van miniszeri határo­zat, mely országgyűlési határozaton alapu­l, de ez nem törvény. Horváth Boldizsár minister: Akkor m­in­oni­tás sincs, mert nincs rá törvény. Simonyi Ernő : van a régi időből (Horváth miniszter: Hol ?) Ott van a salvus conductus. De ha nincs törvény, van törvényes gyakorlat, ez pedig nálunk törvényt pótol. Négy év alatt lett volna elég idő, egy háromsoros törvény ho­zatalára, és mert ilyen be nem terjesztetett, a sajtóbíróság által hozott bármely ítéletet törvé­­vényesnek el nem ismer soha. Pártolja Irányi indítványát és megvárja a háztól, hogy oly ha­tározatot hozzon most, mely e kérdést már egy­szer végleg eldöntse. (Helyeslés balról.) Tisza Kálmán egyetért az igazságügy­ézzel, hogy más államok intézményeit úgy , mint ott vannak, átültetni nem lehet. Hanem aztán egy esetet hoz fel, hogy Angliában egy képviselőt vettek börtönbe. Amaz igen helyes szabály ma­gában véve is meggyengíti eme példa hatását, de azonfelül azt kell megfontolni, hogy amaz eset, mikor, mikér történt, s mi lett az annak folytán megállapított elv. Nálunk hiányoznak az egyéni szabadságnak azon alapfeltételei, me­lyeknél fogva Angliában nem követelnek min­den esetben előleges engedélyt. Angliában 1831- ben azt mondta ki a képviselőház privilegiumi bizottsága és nem törvény, hogy ha oly bűnért elitéltetik valaki, melyben a vádló jurynek kell eljárni, ott az elitéltetésben nem látja a h­áz pri­vilégiumának sérelmét. Hol van az egyéni sza­badság biztosítéka nálunk, mely Angliában a vádló juryban van ? És hogy csak azon szempont, és a vádló jury által nyújtott biztosíték tette Angliában ezt el­fogadhatóvá, bizonyítja az ott dönthetlenül fen­­álló és a gyakorlatban mindig alkalmazott elv, hogy valahányszor a Habeas­ corpus adta fel­függesztet­tt, egyszersmind kimondatott az is, hogy míg a felfüggesztés tart, a képviselőt a kö­veti ház előleges engedélye nélkül elfogatni nem szabad. Mindaddig, míg nálunk hiányzik a szabadság azon biztosítéka, melyet Angliában a vádlósáry és más intézmények nyújtanak, szóló a képvi­selői függetlenség érdekében és a ház tekinté­lyének érdekében követeli, hogy egy tagját is a háznak a ház engedélye nélkül bezárni, attól, hogy képviselői követelmeinek eleget tehessen, megfosztani nem lehet. Megjegyzi továbbá szóló, hogy Angliában mi legyen az immunitásnak hatálya, azt nem tör­vényiem miniszter határozta meg, hanem meg­határozta maga az illető ház, melynek tagjáról volt szó, és meghatározta az egyes esetekben ho­zott határozataiból levont precedensek által. Csodálkozik szóló, hogy mondhatja valaki, és épen szakjogász, hogy miután nincs törvény róla, hogy be kelljen jelenteni, hogy egy képviselőt el akarnak zárni,­­ a képviselőháznak nincs jo­ga azt tagjaira nézve követelni, de ámbár arról sincs törvény, hogy a perbefogatást be kelljen jelenteni, miután az kegyelmesen a ministernek is tetszett, azt köszönettel kell fogadni. Azon al­kotmányos és jogi tant, hogy a képviselőház jogairól, ha nincs törvény, a miniszer határozhat, de a ház nem, azt részemről soha elfogadni nem fogom. (Élénk helyeslés balfelől.) Hogy Román esetében a hozzászólhatásra a miniszter alkalmat nyújtott, erre nézve szóló ed­dig azt hitte, hogy a miniszternek alkotmányos érzete parancsolta,hogy tiszteletben tartsa a kép­viselőház jogait, (derültség bal felől,) szomo­rúan kellett meggyőződnie, hogy ebben csalat­kozott. A bírói függetlenséget és tekintélyt szóló is fenntartani kívánja, de midőn az egyéni szabad­ságról, különösen a képviselő­ház tagjainak füg­getlenségéről van szó, ne csodálkozzanak, ha némelyekben kétség támad akkor, midőn a ha­za legfőbb törvényszékeihez kinevezettek igen nagy száma az absolut rendszert szolgálta. Fenn kell tartani a birói tekintélyt, igenis, de arra leg­először gondoskodni annak is kötelessége,ki a bí­rákat kinevezi (Helyeslés balfelől) , mert nincs oly birói tekintély, és nincs ez iránt oly tisz­telet, hogy a bizalmat már előbb eljátszott egyé­nek meg ne ingassák. (Helyeslés balfelől.) A háznak saját tekintélye,tagjainak független­sége tekintetéből ragaszkodni kell ahhoz, hogy tagjai megkérdeztetés nélkül be ne záras­sanak. Angliában nincs törvény ez iránt, de ott soha törvényszék a ház privilégiuma fölött nem ítél­het, és Angliában, hol a birói függetlenség és bi­rói tekintély a legnagyobb fokon áll, nem egy példa van, midőn a parlamentnek egyik vagy másik háza azt a bírót, ki a ház tagját bezá­ratta, saját börtönébe hurczoltatta. Míg nálunk az igazságü­gyér szerint a háznak nincs joga ahoz szólani, a mi fölött a semmitő­­szék ítélt,­­ addig Angliában ily módon védték a képviselőház jogait, nem bízták sem a minisz­ter kegyelmére, sem a törvényre, hanem a par­lament házai voltak elég erősek azt maguknak kivívni. Ha azt akarjuk, hogy Magyarországban a képviselőház bírjon tekintéllyel, pedig bizonyá­ra nem­csak a bírói, hanem a törvényhozási te­kintélyre is szükség van,akkor a mai viszonyok között attól, a­mit most követelünk, elállani nem lehet. Végül szóló fentartván magának egyes jövő esetekben a vélemény-szabadságot, Irányi in­dítványát pártolja. Madarássy József felmutatja Hoffmann szak­jogásznak (derültség) az 1567. 39. törvényczik­­ket, melyből megtudhatja, hogy az országgyűlés­­ tagjainak megsértői hűtlenségi pert vonnak ma­­­­gukra. Az igazságügyi miniszter szombaton azt­­ mondá, hogy Böszörményi esetében csakis a hu­­­­manitás parancsolta, hogy a kiadott végrehajtá­si végzés ne hajtassék végre a háznak e tekin­tetben hozandó határozata előtt. Szóló tanúja volt ama humanitásnak, melylyel B. L. legelőbb egészséges ember életét is megölő börtönbe zá­ratott, később pedig sokkal roszabb börtönbe hurczoltatott (Úgy van ! a szélső balon) mely­nek áldozatává is lett. Azon humanitást, melyre a minister hivatkozott csakis, a caesarismus hu­manitásának lehet tekinteni, (Úgy van! helyeslés balról), mely humanitás oda törekedik, hogy a nemzet szabadságáért, függetlenségéért küzdő hazafiak, ha bitóra nem is, legalább a börtönbe hurczoltassanak és a humanitás áldozatai lehes­senek. (Balfelöl: ügy van ! Helyeslés !) Pártolja Irányi indítványát. Pavlovics István ragaszkodik azon nézet­hez, miszerint a megelőző engedély nélkül a törvényhozás egy tagját sem perbefogatni, sem­­ az elítélés után bezáratni nem lehet, mert szerin­­­­te a perbefogatásra történt bejelentés után vált­­­tozhatnak időközben a körülmények és viszo­­­­nyok oly annyira, hogy a közjóra, közérdekre sokszor veszedelmes volna, a törvényhozó tes­­■­tületnek magát megfosztatni valamely tagjától,­­ mely sokszor eldöntő befolyással bír, ezen testü­­­­­let működésére és az által az egész államra is. Ilyen esetben ildomos volna, sőt kötelességmu­lasztás, ha a testület megengedi ily tagot maga kebeléből kiragadni. Horn Ede nem fogadja el a kormány nézetét, hogy elég volna csak tudomásul venni az értesít­­vényt, nem fogadja el pedig a bűn természete miatt, mert mint a sajtó korlátlan szabadságának barátja, sajtó útján elkövetendő bűnt nem ismer, hanem csak közönséges­ bűnről pl. rágalomról van szó, s még kevésbbé ismerheti el, hogy sajtóvét­séget lehetne felróni képviselőnek, mert a képvi­selő jogosítva van, sőt köteles is véleményét minden módon terjeszteni, védeni; ez általános érdek. De baloldali elvtársaival sem szavaz, mert esküdt ellensége minden immunitásnak, az­az privilégiumnak. Németh Albert bebizonyítandó, hogy csak­ugyan van immunitási törvény és gyakorlat, hi­vatkozik a salvus conductusra és az 1840-ki or­szággyűlésre, midőn gr. Ráday Gedeon Pest vár­megye megválasztott követe a kormány­­által felségsértés és hűtlenség kereset alá vonatván, eltiltatott a pozsonyi országgyűlésen való meg­jelenéstől, a karok és rendek négy hóig mindig azon elvet tartották fen, hogy mig Ráday el van tiltva és phisbre gázolva van, addig még csak a királyi propositions­ tárgyalásába sem bocsátko­zik az országgyűlés. (Tetszés balról.) Szívből pártolja az indítványt. Horváth Boldizsár miniszter érzi, hogy már egyszer szükség tisztába hozni az immunitás kérdését, miután concrét törvényünk nincs. Elő­adásában elvontan minden személye ellen inté­zett támadástól, csak a kérdés illustrátiójára szorítkozik. A kérdést illustrálni hazai gyakor­latunk hiánya miatt részint más alkotmányos országok példáiból, részint az immunitás czéljá­­ból és horderejéből lehet. Hivatkozás történt Angliára . Legelőbb is tehát Anglia gyakorla­tát akarja vizsgálat alá venni és azon eredmény­re jut, hogy ha az ott dívó gyakorlatot összeve­tem azon gyakorlattal, melyet a kormány ini­­tiált, és melyet jövőre is fentartani óhajt, az így értelmezett immunitás nálunk sokkal nagyobb, sokkal tágabb határok közt mozog, mint az,amely Angliában jelenleg létezik. Angliában nem volt eset, hogy valamely íté­let végrehajthatása végett a bíróság a parla­menthez folyamodott volna, és nem volt eset soha arra sem, hogy ily jogot, — t. i. a végrehajtásra engedélyt adni,­­ a parlament a bíróság elle­nében igénybe akart volna venni. A képviselők­nek úgynevezett immunitása csupán polgári perekre szorítkozik. A büntető eljárás terén a parlamenti tagnak egyáltalában semmi de sem­mi kiváltsága nincs (úgy van) és nincs eset arra, hogy előlegesen kéretnék­ engedély a ház­tól, hanem ha elfogatik a parlamentnek vala­mely tagja, akkor az illető bíróság a parlamenti elnöknek arról jelentést tesz és tudatja vele azon indokokat, a­melyeknél fogva a parlament ezen tagja parlamenti működésétől elvonattatott. Ezen gyakorlat teljes szabályivá vált, mely annyira érvényes, hogy azt Angliában ma m­ár senki kétségbe nem vonja. 1763 ban történt, hogy a parlamentnek egyik tagja Wilkes, elfo­gatott a bíróság által a parlamentnek előleget

Next