A Hon, 1870. november (8. évfolyam, 264-288. szám)

1870-11-01 / 264. szám

Reggeli kiad­ás. 264. szám. VIII. évfolyam, Pest, 1870. Kedd, november 1. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... 1 frt. 85 kr. 3 hónapra ........................6 „ 50 „ 6 hónapra ........................n „ — m Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés h­avonk­int ... 80 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számittatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beigtatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr. ö®’"* Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak «1. — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési felhívás „A HON“ utolsó évnegyedére. October—decemberi */­ évre . 5 frt 50 kr Az esti kiadás postai kölönkül­déséért fdülfizetés havonkint 30 „ Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „KON“ kiadóhivatala. PEST, OCTOBER 31. Pest, oct. 31. A mai országos ülés tárgyalásainak (a pénzügyminiszteri rövid expozé után) el­ső alanya volt Simonyi Ernő és elvtársai­nak határozati javaslata; a második Tisza Kálmán és elvtársainak indítványa: egy önálló magyar hadsereg; a harmadik Irányi Dániel és elvtársainak indítványa az 1867. XII. t. sz. revisiója iránt.­­mind a három tárgy összefügg némileg s mind a háromnak kiindulási pontja és indokolása: a jelen franczia német háború eredménye. Simonyi Ernő és társai óhajtanák, hogy Francziaország jelen szorongatott állapotából megszabadittassék. Mindnyá­jan óhajtanak, de a hogyan és miképen felfedezésével Simonyi és társai is adósak maradtak, ők nem akarnak kapuczinuso­­kat küldeni a porosz királyra, kik annál békét könyörögjenek, ők nem akarnak hadsereget küldeni ellene, ki annak békét diktáljon.Más választás pedig nincsen. Nekem is annyi sympath­iáim vann­ak a franczia nemzet iránt, én is oly tisztelet­tel emelek kalapot a köztársasági kor­mány­forma előtt, mint Simonyi, Mocsáry és a többiek; de itt nem ideális dolgokról van szó, hanem arról a concret adatról, hogy tehet-e és kell-e hogy tegyen vala­mit Francziországért s a franczia köztár­saságért, ez a mi Magyarországunk, vagy sem? A „tehet“ iránt Simonyi, Mocsáry, Irányi és a többiek mind a tények ma­gaslatán állnak. Nekünk magyaroknak csataképes hadseregünk nincsen. A­hol háromszáz huszonháromezer rendes fran­czia katona rakta le a chassepot-t, négy­ezerével az ágyút, szertelőt stb. oda hova mennénk mi — mezítláb ?a— Hátra van csak az a kérdés, hogy „kell“-e? Nagy illusió kell hozzá azt mondani, a­mit Simonyi ma mondott,hogy még nincs feladva franczia részről a háború, még áll a párisi hadsereg. Ha valami felülmúl­ja azt a csodát, hogy Bazaine 150 ezer embere capitulált 200 ezer német honvéd előtt, úgy ez csak azon másik tény, hogy 400 ezer franczia fegyveres közül hagyja magát zároltatni és kiéheztetni Párisban 250 ezer német által. Két hónapja már a sedani kapitulatio­­nak, azóta a franczia kormány folyvást fegyverkezési híreket szállít a világba, beszél a loirei hadseregről, lyoni hadse­regről, Garibaldi, Bourbaki hadseregei­ről, félmilliónyi párisi hadseregről s két hónapig nem menti fel ez a sok hadsereg sem Párisi, sem a kiéheztetett Metzet. Hátha mi most azt a mi kis hadseregün­ket ráeresztenék Németországra, nekünk jönne-e, jöhetne-e segítségünkre az a loh­ret, lyoni, párisi hadsereg, mely Bazainet, Metz várával együtt oly nyomorultul el hagyta bukni. Azt mondják, Bazaine áruló volt. De hát a vele levő többi 150 ezer franczia szinte mind áruló volt-e? Miért vágjuk ezt épen mi az ő szemük közé ? Midőn Klapka feladta Komárom várát 27 ezer emberrel,a­hol tarthatta volna még magát hónapokig, jutott- e eszünkbe,hogy őt áru­lónak szidjuk? Nem hőse,bajnoka maradt-e a szabadságharcznak Klapka a magyarra nézve azontúl is? Pedig az ő kapitulatiója után ránk nem várt egy ellenség, ki ve­lünk békét köt, hanem egy hatalom, mely felakasztat és tömlöczbe zár s hazánkat letörli az élők sorából. És mi magyarok, kik a magunk baját olyan könnyen el­­nyögjük, tűzbe jövünk, mikor a francziák ügyéről van szó. Ők tudják, mit cselek­szenek ? Ha ők nem harczolnak úgy, a­hogy tudnának, számoljanak érte a saját lelkükkel, de ne a miénkkel. Egyébiránt mi közöm nekem ahoz, hogy a franczia kapituláló hadvezéreket az ellen védjem, hogy árulók voltak-e, vagy sem ? Hát megengedem, hogy ár­ulók voltak mind. Áruló lehetett Leboeuf, az egész hadsereg kiállításában; áruló lehetett Failly a spichereni meg nem jele­nés miatt, a sedani megfutamodásban, áruló lehetett maga Napóleon a chalonsi hadseregnek Sedanra vitelében, Sedan ca­­pitulatióijában’; áruló lehetett Palikao a tartaléksereg fel nem állításában, Páris fel nem szerelésében; áruló lehetett Cam­­briel az orleansi csata elvesztésében; áruló lehetett Ulrich Strassbourg capitu­­latiójában; áruló lehetett Bazaine­s 3500 tiszttársa Metz feladásában; árulók lehet­tek Favre, Trochu, Thiers az ellenséggel alkudozásban, árulók Kératry, Gambetta a Páriából megszökésben stb. stb. Ezt mind olvastuk hírlapokban. Háborúban minden ember, a­ki bukik, áruló. Hát le­gyenek miattam azok. — De indok-e ez aztán, hogy ennyi áruló közé oda vigyük mi Magyarországunkat, h­ogy ha már el­adták a saját hazájukat, adják el a mien­ket is. Én nem óvok senkit, csak Magyaror­szágot ; én nem űzök sem porosz, sem franczia politikát, csak magyarországi po­litikát ; én nem szeretek senkit, csak Ma­gyarországot. — Jogom van hozzá: min­ket sem szeretett senki, mikor eltiportak bennünket, egyedül az Úr Isten és ma­gunk, és csak egy irótollat sem mozdí­tott meg értünk semmiféle diplomatiája Európának, hogy az országok sorából ki ne töröltessünk. Simonyi Ernő indítványa az irtóztató szótöbbség ellenében megbukott. Az in­dítvány nem, de Simonyit sajnálom, a­ki igen okos, tapasztalt, jó hazafi, s magas látkörrel bíró államférfi. A második indítvány Tisza Kálmáné, az önálló magyar hadsereg létesítése iránt, ugyanazon eseményeken alapul, mint az előbbi, habár nem is hasonló in­dokokon. Állandó császári hadseregek, különösen oly félszeg belszervezés mel­lett,­­mint a magyar-osztrák, képtelenek megállani egy nemzeti felfegyverzéssel bíró országgal szemben. Tisza kifejté vi­lágosan, hogy ez nem közjogi kérdés, hanem honvédelmi. Olyan tiszta, mint a napfény. Ezután következett Irányié, a 67-diki XII. czikk revisiója iránt. Ez megfordítja a thesist, s azon indokból, hogy roszul van országunk önvédelméről gondoskodva, legalább a közjogi állapotot akarja meg­változtatni. Tehát Tisza sürgetősnek találja az ön­védelem jobb szervezését, s azután jön a közjogi helyzet: Irányi előbb a közjogi helyzetet. Mindkettő elvettetett. Ülés végeztével kérdeztem a jobboldali irányadó uraktól, ugyan már hogyan te­­hettétek azt, hogy Tisza indítványát még tárgyalásra se bocsássátok, hiszen lehe­tetlen, hogy volna köztetek valaki, a­ki át ne látná az égető szükségét annak, hogy védrendszerünk gyökeresen megja­­víttassék. Erre a következő választ kaptam. „Igaz, hogy úgy van, Tisza óhajtásai helyesek. Mi is osztozunk azokban. De le­hetetlen volt azokat Irányi java­s­­lata mellett tárgyalás alá bocsá­tanunk , mert közjogi vitát nem óhajtunk a véderő átalakítása felett. Hanem t­ö­­­­jetek ezen indítványot­ok­­k­a­l majd, mikor az orszá­gos budget megvitatása alkalmával a honvédelmi budget lesz napi­renden, ott elfogadjuk a tárgya­lást s látni fogjátok, hogy lesz sikere.“ Már hiszen majd meglátjuk, hogy med­­dig tejfel ez az ígéret ? Mi mindenesetre meg­jelenünk Tisza indítványának részletei­vel a honvédelmi b­udget tár­­gyalásakor, a­mikor a vitát nem zárhatják el előlünk, s el fogjuk nézni, ki­nek van hát bátorsága a haza és a ki­­rály védelmében — egy h­a­­talmas clique haragos szemöldö­kével szemközt „akarjuk“őt mondani? Hanem ez aztán egyúttal bírálat is Irányiék eljárására. (Nem az lévén tudniillik soha se a czél: felülni valami nyeregbe, hanem : Tiszát kiemelni valami nyeregből.) Jókai Mór. A" baloldali kör tegnap esti (oct. 31 -ki) ér­tekezletén a községek rendezését tárgyazó tör­vényjavaslat részletes tárgyalását befejezte. A baloldali kör kedden novembe 1-én délelőtt 11 órakor értekezletet tart sa­ját helyiségében. A képviselőháziból.­ ­ Az első folyó bíróságok számának és székhelyeinek javaslatba hozására kiküldött bi­zottság okt. 31-én az országos ülés után megala­kult. Elnökül Perczel Béla, jegyzőül Hoffmann Pál átalános szavazatokkal választottak meg. Első ülését november 3-án délutáni 5 órakor tartja az országimban. Az I. osztály holnap kedden d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgya a községrendezésről szóló törv. javaslat.­­ A 7-ik osztály tárgyalásainak ide­jét illetőleg abban állapodott meg, hogy oly na­pokon, melyeken országos ülés nem tartatik, az osztály tárgyalásai szokott helyiségén reggeli 10 órakor veszik kezdetöket; oly napokon pedig, melyeken országos ülés lesz, de ezen ülés 12 óráig berekesztetnék, tárgyalás végett saját he­lyiségén szintén összegyülekezik. Vasárnap, és ü­nn­epeken osztályülés nem tartatik. A 7-ik osz­tály oct. 30-án kelt határozata alapján — Ki­rályi Pál, osztály­jegyző. — A képviselő h­áz VIII. o­s­z­t­á-­­­y­a ma megalakulván, elnökül választatott Szaplonczay József, 14 szavazattal — Korizmics Lászlónak 9 — és jegyzőül választa­tott G­y­ö­r­f­f­y Gyula 14 szavazattal Dániel Ernőnek 9 szavazata ellen.­­ A IV-i­k osztálya községi törvényjavas­latot az V-ik fejezetig bezárólag tárgyalta, eny­hítésére eddig keveset, súlyosbítására többet szándékozott, de a szöveg súlyosbítási kísérlet ellenére megtartatott. — A képviselőségi privi­légiumra nézve a legtöbb adófizetés qualifica­­tiója két ellenzéki tag (Szakácsi Dániel és Dőry János) ellenében tiz többséggel elfogadtatott, minthogy a kormány hangsúlyozta, hogy ezen ponton változtatni nem enged — A képviselőház IV.osztálya csü­törtökön nov. 3-án d. e. 10 órakor folytatja a községrendezésről szóló tvjavaslat tárgyalását. — Szögyény László osztályjegyző. — A VI. osztály november 2-án d. e. 10 órakor ülést tart. — A II. osztály szerdán (novemb. 2-án) ülést tart d. e. 10 órakor. Tárgy a községek rendezése. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 237-ik ülése oct. 31 én A zárszámadás előterjesztése. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter a zár­számadást következő beszéd kíséretében terjesz­tette a ház elé. A­mi a zárszámadás külalakját illeti, az egészben és nagyban ugyanaz, a­mi volt a 68-ik évi zárszámadás külalakja. Némi javításokat eszközölni mégis iparkodtam. A t. ház ítéletet fog mondani annak idejében, ha valóban javítá­­sok-e azok, vagy csak változtatások. A hasábok czélszerűbb berendezéseire és oly elnevezéseire törekedtem, melyek által az, hogy mi czéloztatik, az azon hasábokban foglalt kimu­tatással úgy­szólván, már a nomenclatura által világossá lesz. A mérlegek, melyek mellékelve vannak, szin­tén a múlt éviek, nevezetesen : egy pénztári mér­leg, jövedelmi és egy vagyoni mérleg, úgy a pénztári mint a jövedelmi mérlegnél külön van tartva a rendkívüli és a rendes bevételek és ki­adások, illetőleg jövedelmek és költségek mér­lege, mi azelőtt nem volt. Ezáltal némileg nagyobb világosság hozatott a kimutatásba, nem lévén a rendes jövedelem a rendkívüli jöve­delemmel és viszont összevegyítve. Azután kö­vetkezik a vagyonmérleg, még­pedig négy rend­beli kimutatás, az ingatlan vagyon, a termeszt­­mények és anyagok, a követelések és a tartozá­sok külön lévén egyenként kimutatva. Ezeknek mint a vagyon formáinak teljessége adja aztán az általános vagyonmérleget, a­mi „állami lel­tár“ nevezete alatt jelenik itt meg. Mert a­mikor mindezek kimutatva vannak, akkor egyszers­mind az államleltár is el van készítve. A­mi a sommázatot illeti, a sommázat a múlt évi hármas sommázat helyett most csak egyben jelenik meg azon különbséggel, hogy ezen egy sommázat hasábjain egyesítve van mindaz, ami a múltkor háromban volt; úgy­hogy nem is me­rülhet fel ama kétség, amely felmerült tavaly, hogy t. i. több sommázat közül melyik az igazi zárszámadás. Most egyben jelenvén meg a som­mázat, nyilván ez a tulajdonképeni zárszámadás. Hogy azonban a zárszámadás tartalmilag szegé­nyebbé még­se váljék, fölvétetett ez egybe mind­az, a­mi három közt volt megosztva. Ezen som­mázat hasábjainak tartalma a mellékletekben is keresztül van vezetve. A sommázat hasábjai meg vannak a mellékletekben is, s így a 3 mérleg keresztül van vezetve még az egyes rovatoknál, tehát a zárszámadás minden egyes tételénél is. Ez belátást enged a részletekbe. A sommázatnak a czímekre szorítkozása pedig lehetővé teszi az eredménynek az előirányzattal összemérhetését, mi szintén kívánatos. A végeredmény az, hogy a jövedelem és költ­ség , s tehát nem a bevételek és kiadások, egybe­vetése 5.067,316 ft. 92­­/2 kv jövedelmi fölösle­get mutat. Jövedelemnek tekintünk oly bevételt, a­mely az állam­ vagyonnak szaporodását esz­közli, költségnek oly kiadást, a­mely annak rová­sára megy; tehát ha p­­o elköltünk valamely összeget, de azt befektetjük, az kiadás, de nem költség, miután a­mi előbb az állampénztárban mint pénz volt meg, azontúl reális értékben lesz meg, de csakugyan meglesz, míg ellenben elad­va, például úrbéri papírokat, azok ára a pénz­tárban bevételt képez ugyan, épen úgy, mintha ingatlan vagyon árából folyna be valami, de sem egyik, sem másik nem jövedelem, csak egy­szerű bevétel. A jövedelem és költségek egymással arányo­sítása elég kedvező eredményt mutat az 5.067,316 forint fölöslegben. Ne méltóztassanak azonban gondolni, hogy az mind készpénz. Ilyen csak 1.615.680 forint erejéig, a többi pedig az érték­papírok szaporodásából áll elő, részben az állam birtokában levő tiszai vasúti részvények időköz­ben beállt áremelkedésének folytán. A kimutatott eredmény tényezőiből tájékozás czéljából ezúttal csak néhány nagyobb tételt akarok kiemelni. Az egyenes adók előirányozva voltak 53.921.000 forint 41 krral, jövedelmeztek pedig 53.854.046 forint 34 krt, tehát összesen csak 66.953 forint 75 krral kevesebbet az előirány­zott összegnél, és pedig kevesebbet jövedelme­zett a földadó 2­7­71,586 fornt 29 Wa­krral. Az 1868. május 1-jén és 2-án beállott fagy nyomán bekövetkezett ínség folytán több adóleirást kel­lett engedni, s ezért igen nevezetesen kevesebbé lett a földadó. A személykereseti adó szintén kevesebbet jö­vedelmezett, mint előirányozva volt, és pedig 309,472 forint 80 krral, s nem folyt be a király­­bér-hátralék fejében előirányzott 17,000 forint, az összes kevesebblet tehát tesz 3,098,095 forint 91/2 krt. Ellenben többet jövedelmezett a házadó 330,181 forint 281/a krral, a jövedelmi adó 1758,086 forint Va krral, és hozzáadva a késedelmi kamatok fe­jében befolyt 942,838 forint 07 krt, az összes többlet 3.031,105 forint 36 krt tesz, melyet a fenn kimutatott hiánynyal egybevetve, az érintett 66.953 forint 634/a kevesebbletet adja. A fogyasztó adók előirányoztattak 11,293,000 fttal, jövedelmeztek pedig 13,182,840 ft 83 krt. tehát 1,889,840 ft. 83 krral többet az előirány­zott összegnél. Ezen többlethez járul a szesz adó 1,008,874 ft 87 '/* krral, a boradó 540,031 ft 78'/a krral, a söradó 50,023 ft 86 krral, a hasadó 261,694 ft 77­/a krral, a c­ukoradó 29,215 f­t 54’/z krral, összesen 1,889,840 ft 83 kr. A jövedékek előirányoztattak 36,722,800 fttal, jövedelmeztek pedig 39,360,702 forint 51 Va krajezárt, vagyis 2,637,902 forint 51­­/z krajezár­ral többet, mint előirányozva volt, és pedig: többet jövedelmezett a sójövedék 1,183,796 frt 39 Vz krral, a dohány jövedék pedig 1,619,044 ft 56 Vz krral, összesen tehát e két jövedelmi ág 2,702,840 frt 96 krral, míg a lottó jövedék 64,938 ft 44 v2 krral maradt az előirányzott mö­gött (2,637,902 ft 51 Vz kr.) Itt azonban tekin­tetbe veendő, hogy a só jövedelme az 1868. évi zárszámadásba becsúszott hiba kiegyenlítése czéljából 638,310 frt 97 Vz krral leszállitatott, mely leszállítás nélkül a só- jövedéknéli kedve­zőbb eredmény 1869-ben helyesebben 1,822,107 frt 37 krt tenne. Az illetékek előirányoztattak 10,702,200 fttal, eredmény­eztek pedig 24,222,910 ft 31 krral többet, tehát 3,520,710 ft 32 Vz krral, mely többlethez a bélyeg 172,915 ft 82 krral, a dijak és jogille­tékek 3,347,421 ft 73 krral, és a fémjelzés 3,217 ft. 15 krral, összesen e három ág 3,523,554 frt 70 krral járult; mig az ut és hidvám az elő­irány­zathoz képest 2,844 ft 37 Vz krral visszamaradt s igy a végeredmény 3,520,710 ft. 32­/7 többlet. Áttérvén a kiadásokra, következő eredmények mutatkoznak: A királyi udvartartás költsége 3,332 ft. 57 kr. A kabineti iroda költsége pedig 2,100 ft. 68 krnyi túlhaladást mutat, míg ennek ellenében az államadóssági járulatnál 469,338 ft. 72 sz kr, a közösügyi költségeknél pedig 2,463,666 ft. 24 krnyi megtakarítás jelentkezik, egyszerűen azért, mert az agio kisebb lett az előirányzottnál, s így az ezüst járulék kevesebbe került, s mert a vám­jövedelmek többet tettek. A földtehermentesítési adósság czimén elő­­irányoztatott 15,589,000 ft. illetőleg a tőketör­lesztésre felvett­­ költséget nem képező 2,770,500 ftnyi kiadás levonása után 12,818,500 ft. míg az eredmény 13,674,307 ft. 37’/7 kr. és igy 855,807 ft. 37­­2 kral többet tett. Az országgyűlés költsége az előirányzott 500.000 ft. ellenében 282,625 ft. 1500 krnyi többletet mutat, mig a miniszterelnökségnél 9,394 ft. 8 kr. a Felség személye körüli minisz­tériumnál 7,979 ft. 44 kr. a belügyminisztérium­nál 98,030 ft. 28 kr. a kereskedelmi miniszté­riumnál 112,795 ft. 71 kr. a vallás és közoktatás­ügyi minisztériumnál 124,408 ft. 52 sz kr. az igazságügyi minisztériumnál 468,191 ft. 311/7 kr. a honvédelmi minisztériumnál 855,683 ft. 781/s kr. és a Horvát Szlavón minisztériumnál 1,538 ft, 18 krral kevesebb fordul elő. A kiadásokban tételek mutatkoznak, melyek szintén a vagyonszaporodást tanúsítják; neveze­tesen az államvagyonba több mint 5 millió frt errejéig befektetések történtek, de ezen összeg ki van egyenlítve az aktív követelések megfelelő alábbszállása által, tehát sem mint jövedelem, sem mint költség az eredményt nem változtat­hatja. Én mindezeket csak azért mondtam el, hogy a végeredményeket constatáljam, s hogy az elő­irányzott több mint 12 millió deficit ellenében constatáljam a zárszámadásnak alapján, hogy az előre látott hiány nem állott be, de azért is, hogy megmutassam, miből erednek a többletek,melyek ezen deficitet elenyésztetik. A tüzetes kimutatások méltánylása véleményem szerint akkor lesz idején, ha a zárszámadás nemcsak a ministérium által beterjesztve, hanem egyúttal az annak megvizsgálására hivatott ál­lami számvevőszék jelentésével kísérve lesz. Most nem marad fenn más, mint kérni a t. házat, méltóztassék gondoskodni, hogy annak idején, midőn az állami számvevőszék megala­kulta a kormány által bejelentetni fog, a zár­számadás felülvizsgálás végett annak kiadassék. Én részemről gondoskodni fogok, hogy az a kép­viselő uraknak is mielőbb birtokába jusson, mit e perezben egész mérvben még nem eszközölhe­tek, miután a nyomdai munka még be nem fe­jeztetett. De a sommázat — úgy remény­em — néhány nap alatt ki lesz nyomatva, ki lesznek nyomatva az egyes minisztetériumok zárszám­adására vonatkozó részletezések is, kivévén az aránylag sokkal nagyobb terjedmenű pénzügy­­miniszteri részletezéseket, melyek teljes kiállí­tása még pár hétbe kerülhet. Külügyi politikára vonatkozó ha­tározati javaslat. Simonyi Ernő helyesli, hogy a kormány az országgyűlés múlt ülés­szakában minden párt­árnyalat által ajánlt semlegességi politikát te­kintette lépéseiben irányadónak. Elismeri, hogy mindent elkövetett a béke fentartására, illetőleg helyreállítására, és ha mindamellett ő­s nézet­­társai határozati javaslatukat beadták, melyben azt kívánják, hogy a kormány a többi semleges hatalmakkal a háború berekesztésében munkás legyen, nem teszik ezt a kormány elleni tünte­tésből, hanem azért, hogy provokálják a ház ha­­tározatát, mely midőn egy­részt az ország köz­véleményének ad kifejezést, más­részt támaszul szolgálhat a kormánynak a béke helyreállítására teendő lépéseinek sikeresítésében. Hiszi, hogy a ház­i kormány nem pártszempontból tekinti javaslatát, melyhez annak semmi köze. Áttérve a tárgyra, visszapillantást vet a há­ború kezdetére. Keletkezésének oka a spanyol trónjelöltség kérdése nem volt, ez csak ürügyül szolgált. Napóleon császár húsz évi uralma a húsz évi caesarismus általános romlottság és er­kölcstelenségnek volt szülőanyja, s a franczia nemzetet a legmélyebb örvénybe sodorta. Egész törekvése oda irányult, hogy egy térdet fejet hajtó többséget teremtsen magának a parlament­ben és hogy erős hadsereget szervezzen. Midőn aztán a császárság belátta, hogy a nemzet elége­detlensége napról napra növekszik, az ország figyelmét kifelé irányozta, és e czélra bábom kellett. Francziaországnak politikája a császárság alatt az volt, hogy az országot csak kis hatalmú államok környezzék. Ezért ellenezte a német egy­séget, ezért az olasz egységet. A kihívás, melylyel a franczia császár a háborút Németországgal előidézte, merénylet volt. Ha Magyarország mérvadó körsei a háború mellett lettek volna, Magyarország csak a jogaiban megtámadott Né­metország és nem Francziaország mellett küz­dött volna. Minthogy azonban a hadviselők ereje egyformának mutatkozott, Magyarország helye­sebbnek látta a semlegességet követni. Hazánk rokonszenve a háború kezdetén Németország mellett volt. Lehetetlen is volt nem rokonszen­vezni oly nemzettel, melynek főparancsnoka, és királya a franczia területre lépve kijelenté, hogy nem a franczia nemzettel, hanem a császár s kormánya ellen visel háborút. Azonban a király nem úgy cselekszik, mint beszélt. A nyert csa­­­k, s Sedán teljesiték kivonatát s ma egész ha­­­tározottan jelenti, hogy hódítani és rombolni akar, hogy Elsasst s Lothringent be akarja keb­­lezni. A népfelség, a népek szabad önelhatározásá­nak századában nem szabad területet bekeblezni a nép megkérdezése nélkül. Poroszország erről nem akar tudni, ez oly elv, mely a legnagyobb veszélyeket idézi föl a népfenségre. Ezt kívánná elháríttatni, s azért kívánja a semleges hatal­mak beavatkozását. Különben nem esik kétség­be a franczia nemzet fölött, mely még jelen helyzetében is saját erejéből fogja szabadságát kiküzdeni. Hiszi, hogy a nemzetek ki tudnek kelni azon sárból, melybe a dynasták lökték. De midőn egy európai jogelv megsértése forog fen, akkor Európa nem nézheti ezt tétlenül. Kéri ha­tározati javaslatának elfogadását, mert ez által a német egység, és Francziaország terület épsé­gének egyaránt szolgálva van. A békepolitika mellett van s nem akarja a háborút. A háborús szándék ellen tiltakozik. Kéri javaslata elfogadását, mert ez az egyedüli mód, mely biztos, tartós békére vezetne. (Ellen­mondás.) És nincs is érdekében a kormánynak, és a kormányt támogató pártnak ezen indítván­y­t ellenezni, mert hiszen ezen indítvány a kormány kezeit csak erősíti, és csak szabadabbá teszi. Hogy e házban levő liberális ellenzéknek le­het ellenvetése ezen indítvány ellen, azt érti, de hogy ezen indítvány tárgyalását elle­nezze , azt nem, mert bárminemű tárgyalást elle­nezni, ellenkezik a szabadelvűség fogalmával. (Helyeslés, éljenzés a szélső­baloldalon.) Meg­győződni egy vagy más irányban, vélekedni bármi dologról lehet, hanem szabadelvű ember­nek annak tárgyalását ellenezni nem szabad. Kéri a házat, hogy ezen határozati javaslatot vegye tárgyalás alá és azután fogadja el. (Zajos éljenzés a szélső bal felöl.) Andrássy Gyula gróf, miniszerelnök: T. ház! Az előttem szólott 1. képviselő imént azon kívánságot nyilvánítá, adjak a kormány nevé­ben felvilágosítást, különösen a béke fentartá­sára irányzott törekvései nem sikerülte iránt, kijelentvén, hogy csak azután fogja a kormány eljárását kimenthetni, ha e részben megny­ug­­tató felvilágosítást ad. Az ez iránybani igazolást a t. képviselő úr szükségtelenné tette, miután előadásában maga mondotta, hogy a háború azért tört ki, mert minden áron akarták. Minthogy azonban úgy értesültem a lapokból, hogy a t. képviselő úr, indítványának már a múlt napok egyikére ki­tűzött tárgyaltatását elhalasztotta akkorra, mi­kor nekem is szerencsém lehet a ház üléseiben részt venni, indokolván ezt azzal, hogy egyene­sen tőlem vár felvilágosítást, azt kell gondol­nom, hogy a t. képv. ur az iránt kíván tőlem felvilágosítást, minő szempontból tekinti a kor­mány azon irányt, melynek követését a t. kép­viselő úr határozati javaslatában ajánlja. Ha vat számunkhoz egy fél tv melléklet van csatolva.

Next