A Hon, 1870. november (8. évfolyam, 264-288. szám)
1870-11-01 / 264. szám
Reggeli kiadás. 264. szám. VIII. évfolyam, Pest, 1870. Kedd, november 1. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... 1 frt. 85 kr. 3 hónapra ........................6 „ 50 „ 6 hónapra ........................n „ — m Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 80 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számittatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beigtatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr. ö®’"* Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak «1. — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési felhívás „A HON“ utolsó évnegyedére. October—decemberi */ évre . 5 frt 50 kr Az esti kiadás postai kölönküldéséért fdülfizetés havonkint 30 „ Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „KON“ kiadóhivatala. PEST, OCTOBER 31. Pest, oct. 31. A mai országos ülés tárgyalásainak (a pénzügyminiszteri rövid expozé után) első alanya volt Simonyi Ernő és elvtársainak határozati javaslata; a második Tisza Kálmán és elvtársainak indítványa: egy önálló magyar hadsereg; a harmadik Irányi Dániel és elvtársainak indítványa az 1867. XII. t. sz. revisiója iránt.mind a három tárgy összefügg némileg s mind a háromnak kiindulási pontja és indokolása: a jelen franczia német háború eredménye. Simonyi Ernő és társai óhajtanák, hogy Francziaország jelen szorongatott állapotából megszabadittassék. Mindnyájan óhajtanak, de a hogyan és miképen felfedezésével Simonyi és társai is adósak maradtak, ők nem akarnak kapuczinusokat küldeni a porosz királyra, kik annál békét könyörögjenek, ők nem akarnak hadsereget küldeni ellene, ki annak békét diktáljon.Más választás pedig nincsen. Nekem is annyi sympathiáim vannak a franczia nemzet iránt, én is oly tisztelettel emelek kalapot a köztársasági kormányforma előtt, mint Simonyi, Mocsáry és a többiek; de itt nem ideális dolgokról van szó, hanem arról a concret adatról, hogy tehet-e és kell-e hogy tegyen valamit Francziországért s a franczia köztársaságért, ez a mi Magyarországunk, vagy sem? A „tehet“ iránt Simonyi, Mocsáry, Irányi és a többiek mind a tények magaslatán állnak. Nekünk magyaroknak csataképes hadseregünk nincsen. Ahol háromszáz huszonháromezer rendes franczia katona rakta le a chassepot-t, négyezerével az ágyút, szertelőt stb. oda hova mennénk mi — mezítláb ?a— Hátra van csak az a kérdés, hogy „kell“-e? Nagy illusió kell hozzá azt mondani, amit Simonyi ma mondott,hogy még nincs feladva franczia részről a háború, még áll a párisi hadsereg. Ha valami felülmúlja azt a csodát, hogy Bazaine 150 ezer embere capitulált 200 ezer német honvéd előtt, úgy ez csak azon másik tény, hogy 400 ezer franczia fegyveres közül hagyja magát zároltatni és kiéheztetni Párisban 250 ezer német által. Két hónapja már a sedani kapitulationak, azóta a franczia kormány folyvást fegyverkezési híreket szállít a világba, beszél a loirei hadseregről, lyoni hadseregről, Garibaldi, Bourbaki hadseregeiről, félmilliónyi párisi hadseregről s két hónapig nem menti fel ez a sok hadsereg sem Párisi, sem a kiéheztetett Metzet. Hátha mi most azt a mi kis hadseregünket ráeresztenék Németországra, nekünk jönne-e, jöhetne-e segítségünkre az a lohret, lyoni, párisi hadsereg, mely Bazainet, Metz várával együtt oly nyomorultul el hagyta bukni. Azt mondják, Bazaine áruló volt. De hát a vele levő többi 150 ezer franczia szinte mind áruló volt-e? Miért vágjuk ezt épen mi az ő szemük közé ? Midőn Klapka feladta Komárom várát 27 ezer emberrel,ahol tarthatta volna még magát hónapokig, jutott- e eszünkbe,hogy őt árulónak szidjuk? Nem hőse,bajnoka maradt-e a szabadságharcznak Klapka a magyarra nézve azontúl is? Pedig az ő kapitulatiója után ránk nem várt egy ellenség, ki velünk békét köt, hanem egy hatalom, mely felakasztat és tömlöczbe zár s hazánkat letörli az élők sorából. És mi magyarok, kik a magunk baját olyan könnyen elnyögjük, tűzbe jövünk, mikor a francziák ügyéről van szó. Ők tudják, mit cselekszenek ? Ha ők nem harczolnak úgy, ahogy tudnának, számoljanak érte a saját lelkükkel, de ne a miénkkel. Egyébiránt mi közöm nekem ahoz, hogy a franczia kapituláló hadvezéreket az ellen védjem, hogy árulók voltak-e, vagy sem ? Hát megengedem, hogy árulók voltak mind. Áruló lehetett Leboeuf, az egész hadsereg kiállításában; áruló lehetett Failly a spichereni meg nem jelenés miatt, a sedani megfutamodásban, áruló lehetett maga Napóleon a chalonsi hadseregnek Sedanra vitelében, Sedan capitulatióijában’; áruló lehetett Palikao a tartaléksereg fel nem állításában, Páris fel nem szerelésében; áruló lehetett Cambriel az orleansi csata elvesztésében; áruló lehetett Ulrich Strassbourg capitulatiójában; áruló lehetett Bazaines 3500 tiszttársa Metz feladásában; árulók lehettek Favre, Trochu, Thiers az ellenséggel alkudozásban, árulók Kératry, Gambetta a Páriából megszökésben stb. stb. Ezt mind olvastuk hírlapokban. Háborúban minden ember, aki bukik, áruló. Hát legyenek miattam azok. — De indok-e ez aztán, hogy ennyi áruló közé oda vigyük mi Magyarországunkat, hogy ha már eladták a saját hazájukat, adják el a mienket is. Én nem óvok senkit, csak Magyarországot ; én nem űzök sem porosz, sem franczia politikát, csak magyarországi politikát ; én nem szeretek senkit, csak Magyarországot. — Jogom van hozzá: minket sem szeretett senki, mikor eltiportak bennünket, egyedül az Úr Isten és magunk, és csak egy irótollat sem mozdított meg értünk semmiféle diplomatiája Európának, hogy az országok sorából ki ne töröltessünk. Simonyi Ernő indítványa az irtóztató szótöbbség ellenében megbukott. Az indítvány nem, de Simonyit sajnálom, aki igen okos, tapasztalt, jó hazafi, s magas látkörrel bíró államférfi. A második indítvány Tisza Kálmáné, az önálló magyar hadsereg létesítése iránt, ugyanazon eseményeken alapul, mint az előbbi, habár nem is hasonló indokokon. Állandó császári hadseregek, különösen oly félszeg belszervezés mellett,mint a magyar-osztrák, képtelenek megállani egy nemzeti felfegyverzéssel bíró országgal szemben. Tisza kifejté világosan, hogy ez nem közjogi kérdés, hanem honvédelmi. Olyan tiszta, mint a napfény. Ezután következett Irányié, a 67-diki XII. czikk revisiója iránt. Ez megfordítja a thesist, s azon indokból, hogy roszul van országunk önvédelméről gondoskodva, legalább a közjogi állapotot akarja megváltoztatni. Tehát Tisza sürgetősnek találja az önvédelem jobb szervezését, s azután jön a közjogi helyzet: Irányi előbb a közjogi helyzetet. Mindkettő elvettetett. Ülés végeztével kérdeztem a jobboldali irányadó uraktól, ugyan már hogyan tehettétek azt, hogy Tisza indítványát még tárgyalásra se bocsássátok, hiszen lehetetlen, hogy volna köztetek valaki, aki át ne látná az égető szükségét annak, hogy védrendszerünk gyökeresen megjavíttassék. Erre a következő választ kaptam. „Igaz, hogy úgy van, Tisza óhajtásai helyesek. Mi is osztozunk azokban. De lehetetlen volt azokat Irányi javaslata mellett tárgyalás alá bocsátanunk , mert közjogi vitát nem óhajtunk a véderő átalakítása felett. Hanem töjetek ezen indítványotokkal majd, mikor az országos budget megvitatása alkalmával a honvédelmi budget lesz napirenden, ott elfogadjuk a tárgyalást s látni fogjátok, hogy lesz sikere.“ Már hiszen majd meglátjuk, hogy meddig tejfel ez az ígéret ? Mi mindenesetre megjelenünk Tisza indítványának részleteivel a honvédelmi budget tárgyalásakor, amikor a vitát nem zárhatják el előlünk, s el fogjuk nézni, kinek van hát bátorsága a haza és a király védelmében — egy hatalmas clique haragos szemöldökével szemközt „akarjuk“őt mondani? Hanem ez aztán egyúttal bírálat is Irányiék eljárására. (Nem az lévén tudniillik soha se a czél: felülni valami nyeregbe, hanem : Tiszát kiemelni valami nyeregből.) Jókai Mór. A" baloldali kör tegnap esti (oct. 31 -ki) értekezletén a községek rendezését tárgyazó törvényjavaslat részletes tárgyalását befejezte. A baloldali kör kedden novembe 1-én délelőtt 11 órakor értekezletet tart saját helyiségében. A képviselőháziból. Az első folyó bíróságok számának és székhelyeinek javaslatba hozására kiküldött bizottság okt. 31-én az országos ülés után megalakult. Elnökül Perczel Béla, jegyzőül Hoffmann Pál átalános szavazatokkal választottak meg. Első ülését november 3-án délutáni 5 órakor tartja az országimban. Az I. osztály holnap kedden d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgya a községrendezésről szóló törv. javaslat. A 7-ik osztály tárgyalásainak idejét illetőleg abban állapodott meg, hogy oly napokon, melyeken országos ülés nem tartatik, az osztály tárgyalásai szokott helyiségén reggeli 10 órakor veszik kezdetöket; oly napokon pedig, melyeken országos ülés lesz, de ezen ülés 12 óráig berekesztetnék, tárgyalás végett saját helyiségén szintén összegyülekezik. Vasárnap, és ünnepeken osztályülés nem tartatik. A 7-ik osztály oct. 30-án kelt határozata alapján — Királyi Pál, osztályjegyző. — A képviselő ház VIII. osztá-ya ma megalakulván, elnökül választatott Szaplonczay József, 14 szavazattal — Korizmics Lászlónak 9 — és jegyzőül választatott Györffy Gyula 14 szavazattal Dániel Ernőnek 9 szavazata ellen. A IV-ik osztálya községi törvényjavaslatot az V-ik fejezetig bezárólag tárgyalta, enyhítésére eddig keveset, súlyosbítására többet szándékozott, de a szöveg súlyosbítási kísérlet ellenére megtartatott. — A képviselőségi privilégiumra nézve a legtöbb adófizetés qualificatiója két ellenzéki tag (Szakácsi Dániel és Dőry János) ellenében tiz többséggel elfogadtatott, minthogy a kormány hangsúlyozta, hogy ezen ponton változtatni nem enged — A képviselőház IV.osztálya csütörtökön nov. 3-án d. e. 10 órakor folytatja a községrendezésről szóló tvjavaslat tárgyalását. — Szögyény László osztályjegyző. — A VI. osztály november 2-án d. e. 10 órakor ülést tart. — A II. osztály szerdán (novemb. 2-án) ülést tart d. e. 10 órakor. Tárgy a községek rendezése. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 237-ik ülése oct. 31 én A zárszámadás előterjesztése. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter a zárszámadást következő beszéd kíséretében terjesztette a ház elé. Ami a zárszámadás külalakját illeti, az egészben és nagyban ugyanaz, ami volt a 68-ik évi zárszámadás külalakja. Némi javításokat eszközölni mégis iparkodtam. A t. ház ítéletet fog mondani annak idejében, ha valóban javítások-e azok, vagy csak változtatások. A hasábok czélszerűbb berendezéseire és oly elnevezéseire törekedtem, melyek által az, hogy mi czéloztatik, az azon hasábokban foglalt kimutatással úgyszólván, már a nomenclatura által világossá lesz. A mérlegek, melyek mellékelve vannak, szintén a múlt éviek, nevezetesen : egy pénztári mérleg, jövedelmi és egy vagyoni mérleg, úgy a pénztári mint a jövedelmi mérlegnél külön van tartva a rendkívüli és a rendes bevételek és kiadások, illetőleg jövedelmek és költségek mérlege, mi azelőtt nem volt. Ezáltal némileg nagyobb világosság hozatott a kimutatásba, nem lévén a rendes jövedelem a rendkívüli jövedelemmel és viszont összevegyítve. Azután következik a vagyonmérleg, mégpedig négy rendbeli kimutatás, az ingatlan vagyon, a termesztmények és anyagok, a követelések és a tartozások külön lévén egyenként kimutatva. Ezeknek mint a vagyon formáinak teljessége adja aztán az általános vagyonmérleget, ami „állami leltár“ nevezete alatt jelenik itt meg. Mert amikor mindezek kimutatva vannak, akkor egyszersmind az államleltár is el van készítve. Ami a sommázatot illeti, a sommázat a múlt évi hármas sommázat helyett most csak egyben jelenik meg azon különbséggel, hogy ezen egy sommázat hasábjain egyesítve van mindaz, ami a múltkor háromban volt; úgyhogy nem is merülhet fel ama kétség, amely felmerült tavaly, hogy t. i. több sommázat közül melyik az igazi zárszámadás. Most egyben jelenvén meg a sommázat, nyilván ez a tulajdonképeni zárszámadás. Hogy azonban a zárszámadás tartalmilag szegényebbé mégse váljék, fölvétetett ez egybe mindaz, ami három közt volt megosztva. Ezen sommázat hasábjainak tartalma a mellékletekben is keresztül van vezetve. A sommázat hasábjai meg vannak a mellékletekben is, s így a 3 mérleg keresztül van vezetve még az egyes rovatoknál, tehát a zárszámadás minden egyes tételénél is. Ez belátást enged a részletekbe. A sommázatnak a czímekre szorítkozása pedig lehetővé teszi az eredménynek az előirányzattal összemérhetését, mi szintén kívánatos. A végeredmény az, hogy a jövedelem és költség , s tehát nem a bevételek és kiadások, egybevetése 5.067,316 ft. 92/2 kv jövedelmi fölösleget mutat. Jövedelemnek tekintünk oly bevételt, amely az állam vagyonnak szaporodását eszközli, költségnek oly kiadást, amely annak rovására megy; tehát ha po elköltünk valamely összeget, de azt befektetjük, az kiadás, de nem költség, miután ami előbb az állampénztárban mint pénz volt meg, azontúl reális értékben lesz meg, de csakugyan meglesz, míg ellenben eladva, például úrbéri papírokat, azok ára a pénztárban bevételt képez ugyan, épen úgy, mintha ingatlan vagyon árából folyna be valami, de sem egyik, sem másik nem jövedelem, csak egyszerű bevétel. A jövedelem és költségek egymással arányosítása elég kedvező eredményt mutat az 5.067,316 forint fölöslegben. Ne méltóztassanak azonban gondolni, hogy az mind készpénz. Ilyen csak 1.615.680 forint erejéig, a többi pedig az értékpapírok szaporodásából áll elő, részben az állam birtokában levő tiszai vasúti részvények időközben beállt áremelkedésének folytán. A kimutatott eredmény tényezőiből tájékozás czéljából ezúttal csak néhány nagyobb tételt akarok kiemelni. Az egyenes adók előirányozva voltak 53.921.000 forint 41 krral, jövedelmeztek pedig 53.854.046 forint 34 krt, tehát összesen csak 66.953 forint 75 krral kevesebbet az előirányzott összegnél, és pedig kevesebbet jövedelmezett a földadó 2771,586 fornt 29 Wakrral. Az 1868. május 1-jén és 2-án beállott fagy nyomán bekövetkezett ínség folytán több adóleirást kellett engedni, s ezért igen nevezetesen kevesebbé lett a földadó. A személykereseti adó szintén kevesebbet jövedelmezett, mint előirányozva volt, és pedig 309,472 forint 80 krral, s nem folyt be a királybér-hátralék fejében előirányzott 17,000 forint, az összes kevesebblet tehát tesz 3,098,095 forint 91/2 krt. Ellenben többet jövedelmezett a házadó 330,181 forint 281/a krral, a jövedelmi adó 1758,086 forint Va krral, és hozzáadva a késedelmi kamatok fejében befolyt 942,838 forint 07 krt, az összes többlet 3.031,105 forint 36 krt tesz, melyet a fenn kimutatott hiánynyal egybevetve, az érintett 66.953 forint 634/a kevesebbletet adja. A fogyasztó adók előirányoztattak 11,293,000 fttal, jövedelmeztek pedig 13,182,840 ft 83 krt. tehát 1,889,840 ft. 83 krral többet az előirányzott összegnél. Ezen többlethez járul a szesz adó 1,008,874 ft 87 '/* krral, a boradó 540,031 ft 78'/a krral, a söradó 50,023 ft 86 krral, a hasadó 261,694 ft 77/a krral, a cukoradó 29,215 ft 54’/z krral, összesen 1,889,840 ft 83 kr. A jövedékek előirányoztattak 36,722,800 fttal, jövedelmeztek pedig 39,360,702 forint 51 Va krajezárt, vagyis 2,637,902 forint 51/z krajezárral többet, mint előirányozva volt, és pedig: többet jövedelmezett a sójövedék 1,183,796 frt 39 Vz krral, a dohány jövedék pedig 1,619,044 ft 56 Vz krral, összesen tehát e két jövedelmi ág 2,702,840 frt 96 krral, míg a lottó jövedék 64,938 ft 44 v2 krral maradt az előirányzott mögött (2,637,902 ft 51 Vz kr.) Itt azonban tekintetbe veendő, hogy a só jövedelme az 1868. évi zárszámadásba becsúszott hiba kiegyenlítése czéljából 638,310 frt 97 Vz krral leszállitatott, mely leszállítás nélkül a só- jövedéknéli kedvezőbb eredmény 1869-ben helyesebben 1,822,107 frt 37 krt tenne. Az illetékek előirányoztattak 10,702,200 fttal, eredményeztek pedig 24,222,910 ft 31 krral többet, tehát 3,520,710 ft 32 Vz krral, mely többlethez a bélyeg 172,915 ft 82 krral, a dijak és jogilletékek 3,347,421 ft 73 krral, és a fémjelzés 3,217 ft. 15 krral, összesen e három ág 3,523,554 frt 70 krral járult; mig az ut és hidvám az előirányzathoz képest 2,844 ft 37 Vz krral visszamaradt s igy a végeredmény 3,520,710 ft. 32/7 többlet. Áttérvén a kiadásokra, következő eredmények mutatkoznak: A királyi udvartartás költsége 3,332 ft. 57 kr. A kabineti iroda költsége pedig 2,100 ft. 68 krnyi túlhaladást mutat, míg ennek ellenében az államadóssági járulatnál 469,338 ft. 72 sz kr, a közösügyi költségeknél pedig 2,463,666 ft. 24 krnyi megtakarítás jelentkezik, egyszerűen azért, mert az agio kisebb lett az előirányzottnál, s így az ezüst járulék kevesebbe került, s mert a vámjövedelmek többet tettek. A földtehermentesítési adósság czimén előirányoztatott 15,589,000 ft. illetőleg a tőketörlesztésre felvett költséget nem képező 2,770,500 ftnyi kiadás levonása után 12,818,500 ft. míg az eredmény 13,674,307 ft. 37’/7 kr. és igy 855,807 ft. 372 kral többet tett. Az országgyűlés költsége az előirányzott 500.000 ft. ellenében 282,625 ft. 1500 krnyi többletet mutat, mig a miniszterelnökségnél 9,394 ft. 8 kr. a Felség személye körüli minisztériumnál 7,979 ft. 44 kr. a belügyminisztériumnál 98,030 ft. 28 kr. a kereskedelmi minisztériumnál 112,795 ft. 71 kr. a vallás és közoktatásügyi minisztériumnál 124,408 ft. 52 sz kr. az igazságügyi minisztériumnál 468,191 ft. 311/7 kr. a honvédelmi minisztériumnál 855,683 ft. 781/s kr. és a Horvát Szlavón minisztériumnál 1,538 ft, 18 krral kevesebb fordul elő. A kiadásokban tételek mutatkoznak, melyek szintén a vagyonszaporodást tanúsítják; nevezetesen az államvagyonba több mint 5 millió frt errejéig befektetések történtek, de ezen összeg ki van egyenlítve az aktív követelések megfelelő alábbszállása által, tehát sem mint jövedelem, sem mint költség az eredményt nem változtathatja. Én mindezeket csak azért mondtam el, hogy a végeredményeket constatáljam, s hogy az előirányzott több mint 12 millió deficit ellenében constatáljam a zárszámadásnak alapján, hogy az előre látott hiány nem állott be, de azért is, hogy megmutassam, miből erednek a többletek,melyek ezen deficitet elenyésztetik. A tüzetes kimutatások méltánylása véleményem szerint akkor lesz idején, ha a zárszámadás nemcsak a ministérium által beterjesztve, hanem egyúttal az annak megvizsgálására hivatott állami számvevőszék jelentésével kísérve lesz. Most nem marad fenn más, mint kérni a t. házat, méltóztassék gondoskodni, hogy annak idején, midőn az állami számvevőszék megalakulta a kormány által bejelentetni fog, a zárszámadás felülvizsgálás végett annak kiadassék. Én részemről gondoskodni fogok, hogy az a képviselő uraknak is mielőbb birtokába jusson, mit e perezben egész mérvben még nem eszközölhetek, miután a nyomdai munka még be nem fejeztetett. De a sommázat — úgy reményem — néhány nap alatt ki lesz nyomatva, ki lesznek nyomatva az egyes minisztetériumok zárszámadására vonatkozó részletezések is, kivévén az aránylag sokkal nagyobb terjedmenű pénzügyminiszteri részletezéseket, melyek teljes kiállítása még pár hétbe kerülhet. Külügyi politikára vonatkozó határozati javaslat. Simonyi Ernő helyesli, hogy a kormány az országgyűlés múlt ülésszakában minden pártárnyalat által ajánlt semlegességi politikát tekintette lépéseiben irányadónak. Elismeri, hogy mindent elkövetett a béke fentartására, illetőleg helyreállítására, és ha mindamellett ős nézettársai határozati javaslatukat beadták, melyben azt kívánják, hogy a kormány a többi semleges hatalmakkal a háború berekesztésében munkás legyen, nem teszik ezt a kormány elleni tüntetésből, hanem azért, hogy provokálják a ház határozatát, mely midőn egyrészt az ország közvéleményének ad kifejezést, másrészt támaszul szolgálhat a kormánynak a béke helyreállítására teendő lépéseinek sikeresítésében. Hiszi, hogy a házi kormány nem pártszempontból tekinti javaslatát, melyhez annak semmi köze. Áttérve a tárgyra, visszapillantást vet a háború kezdetére. Keletkezésének oka a spanyol trónjelöltség kérdése nem volt, ez csak ürügyül szolgált. Napóleon császár húsz évi uralma a húsz évi caesarismus általános romlottság és erkölcstelenségnek volt szülőanyja, s a franczia nemzetet a legmélyebb örvénybe sodorta. Egész törekvése oda irányult, hogy egy térdet fejet hajtó többséget teremtsen magának a parlamentben és hogy erős hadsereget szervezzen. Midőn aztán a császárság belátta, hogy a nemzet elégedetlensége napról napra növekszik, az ország figyelmét kifelé irányozta, és e czélra bábom kellett. Francziaországnak politikája a császárság alatt az volt, hogy az országot csak kis hatalmú államok környezzék. Ezért ellenezte a német egységet, ezért az olasz egységet. A kihívás, melylyel a franczia császár a háborút Németországgal előidézte, merénylet volt. Ha Magyarország mérvadó körsei a háború mellett lettek volna, Magyarország csak a jogaiban megtámadott Németország és nem Francziaország mellett küzdött volna. Minthogy azonban a hadviselők ereje egyformának mutatkozott, Magyarország helyesebbnek látta a semlegességet követni. Hazánk rokonszenve a háború kezdetén Németország mellett volt. Lehetetlen is volt nem rokonszenvezni oly nemzettel, melynek főparancsnoka, és királya a franczia területre lépve kijelenté, hogy nem a franczia nemzettel, hanem a császár s kormánya ellen visel háborút. Azonban a király nem úgy cselekszik, mint beszélt. A nyert csak, s Sedán teljesiték kivonatát s ma egész határozottan jelenti, hogy hódítani és rombolni akar, hogy Elsasst s Lothringent be akarja keblezni. A népfelség, a népek szabad önelhatározásának századában nem szabad területet bekeblezni a nép megkérdezése nélkül. Poroszország erről nem akar tudni, ez oly elv, mely a legnagyobb veszélyeket idézi föl a népfenségre. Ezt kívánná elháríttatni, s azért kívánja a semleges hatalmak beavatkozását. Különben nem esik kétségbe a franczia nemzet fölött, mely még jelen helyzetében is saját erejéből fogja szabadságát kiküzdeni. Hiszi, hogy a nemzetek ki tudnek kelni azon sárból, melybe a dynasták lökték. De midőn egy európai jogelv megsértése forog fen, akkor Európa nem nézheti ezt tétlenül. Kéri határozati javaslatának elfogadását, mert ez által a német egység, és Francziaország terület épségének egyaránt szolgálva van. A békepolitika mellett van s nem akarja a háborút. A háborús szándék ellen tiltakozik. Kéri javaslata elfogadását, mert ez az egyedüli mód, mely biztos, tartós békére vezetne. (Ellenmondás.) És nincs is érdekében a kormánynak, és a kormányt támogató pártnak ezen indítványt ellenezni, mert hiszen ezen indítvány a kormány kezeit csak erősíti, és csak szabadabbá teszi. Hogy e házban levő liberális ellenzéknek lehet ellenvetése ezen indítvány ellen, azt érti, de hogy ezen indítvány tárgyalását ellenezze , azt nem, mert bárminemű tárgyalást ellenezni, ellenkezik a szabadelvűség fogalmával. (Helyeslés, éljenzés a szélsőbaloldalon.) Meggyőződni egy vagy más irányban, vélekedni bármi dologról lehet, hanem szabadelvű embernek annak tárgyalását ellenezni nem szabad. Kéri a házat, hogy ezen határozati javaslatot vegye tárgyalás alá és azután fogadja el. (Zajos éljenzés a szélső bal felöl.) Andrássy Gyula gróf, miniszerelnök: T. ház! Az előttem szólott 1. képviselő imént azon kívánságot nyilvánítá, adjak a kormány nevében felvilágosítást, különösen a béke fentartására irányzott törekvései nem sikerülte iránt, kijelentvén, hogy csak azután fogja a kormány eljárását kimenthetni, ha e részben megnyugtató felvilágosítást ad. Az ez iránybani igazolást a t. képviselő úr szükségtelenné tette, miután előadásában maga mondotta, hogy a háború azért tört ki, mert minden áron akarták. Minthogy azonban úgy értesültem a lapokból, hogy a t. képviselő úr, indítványának már a múlt napok egyikére kitűzött tárgyaltatását elhalasztotta akkorra, mikor nekem is szerencsém lehet a ház üléseiben részt venni, indokolván ezt azzal, hogy egyenesen tőlem vár felvilágosítást, azt kell gondolnom, hogy a t. képv. ur az iránt kíván tőlem felvilágosítást, minő szempontból tekinti a kormány azon irányt, melynek követését a t. képviselő úr határozati javaslatában ajánlja. Ha vat számunkhoz egy fél tv melléklet van csatolva.