A Hon, 1870. november (8. évfolyam, 264-288. szám)
1870-11-01 / 264. szám
ezt óhajtja a t. képviselő úr, szívesen fogom ivánságát teljesíteni, mindig azon feltevés alatt, hogy ez által ne praejudicáltassék azon kérdésnek : akarja-e a ház a határozati javaslatot tárgyalni vagy nem. (Helyeslés minden oldalról: Halljuk!) Két ízben volt már szerencsém e házban jelezni azon politikát, melyet a kormány a Francziaország és Poroszország között folytatott háborúval szemben elfoglalt, 1 ér még mielőtt a háború megkezdődött, 2-ér már a harcz tartama alatt. Mindkétszer szerencsém volt kijelenteni, hogy a kormány, miután a béke fentartása érdekében mindkét irányban legutolsó perczig folytatott törekvései sikerteleneknek mutatkoztak, a teljes semlegességet választotta a hadviselendő felek irányában elfoglalandó álláspontjául. (Általános helyeslés.) E nyilatkozat akkor a ház nagy részének helyeslésével találkozott, és úgy látom, talkozik most is. (Általános helyeslés.) Minthogy a semlegesség feltételei iránt úgy e házban, mint másutt, különböző, sőt eltérő fogalmak voltak, egyszersmind kötelességemnek tartottam körvonalazni azt, hogyan fogjuk mi fel a semlegesség kötelmét. Kijelentettem téhát, hogy a kormány a semlegesség által nem tartja magát felmentve attól, hogy azon védelmi előkészületeket megtegye, melyek szükségesek, hogy a monarchia biztonsága, a monarchia érdekei senki más akaratától, hanem csak saját maga elhatározásától és erejétől függjenek. (Általános helyeslés.) De ugyanakkor kijelentettem azt is, hogy nem felelne meg a kormány — ezek voltak akkor mondott szavaim — a közvélemény várakozásának, ha a semlegességnek oly formát akarna adni, mely bármely hatalmat feljogosítana, hogy ebben kihívást, ellenséges szándékot láthasson. (Élénk helyeslés.) Ez volt — tehát a teljes, tökéletes semlegesség mindaddig, míg a háború localizálva marad — azon politika, melyet a közös külügyminisztérium a magyar minisztériummal egyetértve eddig követett. Ennek eredménye az, hogy a monarchia részére fentartatott úl béke, hogy a monarchia megóvatott mindazon áldozatoktól és mindazon szenvedésektől, melyek még a győztes háborúval is járnak. És megvallom, okot arra, hogy e politikától eltérjünk, Simonyi határozatában nem látok. (Élénk helyeslés.) A semlegesség feltételével meg lehet egyeztetni azt, hogy valamely állam, midőn a hadviselő felek által arra felszólíttatik, barátságos tanácsot adjon ; de hogy e tanács a béke helyreállítására sikeres hatással legyen, szükséges, hogy a viszony mindkét fél irányában egyiránt őszinte és nyílt legyen. (Élénk helyeslés.) De ha a semlegesség nem zárja ki ezen eljárást, melyet a kormány, ha felszólíttatnék, követni bizonyosan kötelességének tartaná, határozottan kizárja azon irányt, melyet Simonyi Ernő képviselő úr határozati javaslatában indítványoz, mert az interventio és non interventio minden előnyeit egyesíteni lehetetlen. (Élénk helyeslés a jobb oldalon és a balközépen.) Semlegességi politikát hirdetni és békefeltételeket akarni diétáin, oly félszeg politika, melyet a közös külügyminisztériumnál ajánlani magamat hivatva nem érzem. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a balközépen.) Mondotta még a t. képviselő úr, hogy igen helyes politika a semlegesség, de mi történik akkor, ha mások irányunkban azt nem tartják meg? Erre válaszom az, hogy akkor mi is megszüntetjük, és akkor fogjuk azon egész erőt felhasználni, melyet ma megkímélhetünk (Élénk helyeslés.) Elnök : Miután az indítványozó indítványát kifejtette és arra a házszabályok 127. §-a értelmében is miniszter úr észrevételeit megtette, nincs egyéb hátra, minthogy szótöbbséggel döntse el a t. ház azon kérdést, kívánja-e Simonyi képviselő úr határozati javaslatát tárgyalás alá venni? s ha igen, kíván-e arra tárgyalási napot tűzni. Kérdem tehát a t. házat: kívánja-e Simonyi képviselő úrnak határozati javaslatát tárgyalni vagy nem ? Akik kívánják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik) A többség nem kívánja tárgyalni. Határozati javaslat a magyar hadseregről. Tisza Kálmán : (Halljuk ! halljuk !) T. képviselőház ! Midőn most felolvasott indítványomat a házszabályok értelmében indokolni szándékozom, meg kell vallanom, hogy némileg nehéz helyzetben érzem magamat, mert nem szeretem felesleges beszéddel a t. ház türelmét fárasztani. Saját meggyőződésem pedig azt sugalja, azt mondja, hogy ezen indítványt indokolni felesleges, mert indokolják ezt egyfelől Európa helyzete, másrészt azon helyzet, melyben országunk biztonsága tekintetében jutottunk. Minda mellett indokolni fogom indítványomat, mivel nem tudom, hogy mások is úgy gondolkoznak-e mint én. De mert azt a körülmények által látom indokoltnak, én részemről rövid leszek. Azt gondolom tehát, hogyha valaha mindenkinek meg kellett győződnie arról, hogy egy ország nemcsak jólléte, de fenállása iránt is csak úgy érezheti magát biztosan, ha van országos hadereje, melyre a veszély minden pillanatában támaszkodhatik, úgy a legközelebbi eseményeknek kell, hogy arról meggyőztek legyen mindenkit. Láttuk, hogy mit érnek valójában, bár szomorú, hogy csak annyit érnek mindazon remények és óhajtások, melyek szerint azt kellett volna hinni,hogy ma már a szellemi és erkölcsi fegyverek azok, melyek a nemzetek lételét biztosítják; meggyőződhettünk, mit érnek azok, midőn láttuk Európa legműveltebb nemzeteinek kettőjét az anyagi erők végletekig alkalmazásával oly módon törni egymás megrontására, mely a középkor sötét századainak is becsűldére, vagy mondjuk, gyalázatára vált volna. (Felkiáltások balról: igaz!) Ily körülmények közt, mondom, lehetetlen, hogy ne érezze mindenki, mikép az ország fennállásának, biztonságának főfeltétele az, hogy legyen egy valóban országos oly hadereje, aminőnek létrejöttét indítványom által czérzem, mert a szellem fegyverei is csak akkor érnek valamit, — amiként a tapasztalat is mutatja, — biztonság szempontjából, ha azoknak az anyagi erők is rendelkezésükre állnak. (Felkiáltások balról: Igaz !) T. hát! Igaz,hogy az ezen perezben még folyó háborútól még eddig megmenekedtünk, hála azon megfontolt és jól átgondolt eljárásnak, mely utoljára is minden döntő körökben elfogadtatott, mindeddig a háború veszélyei nem érintettek bennünket és talán joggal lehet reményleni, hogy a jelen háború ezentúl sem fog bennünket érinteni, most én is legalább azon hitben és reményben vagyok, hogy nem fogjuk a vérontás megszüntetését azon az úton keresni, hogy nagyobbítsuk a tért, melyen vérontatik, és hogy az attól eddig megkímélt nemzeteket, és köztük a magunkét is, a vérontás mezejére vigyük. De ha megkíméltetünk is ettől, ha teljesedik is az, amit talán jogosítva vagyunk reményleni, hogy ezen jelen háború is a két ellenséges fél megbékülése folytán meg fog szűnni, vágjon lehet-e reményleni, van-e valaki, ki az iránt biztosítékot nyújthatna, hogy a béke csak néhány évre is biztosítva lesz ? Hiszen nem tudhatjuk azt sem, hogy azon győztes nemzet, mely pedig nemcsak legműveltebbek egyike, de eddig a mérséklettel bírók közzé szokott számíttatni, de amely megmutatta most, hogy a hadi dicsőség mámorait is túl bírja ragadni a mérséklet azon határán, melyet a háború kezdetén önmaga tűzött ki magának, nem tudjuk, nem fog-e a legyőzött félnek oly feltételeket szabni, amiknek folytán az a békét csak fegyverszünetnek fogja tekinteni, amely arra való, hogy erejét összeszedje, és megújítsa a háborút. De meglesz is, mint lelkem mélyéből óhajtom, hogy meglegyen, a győztesnél azon mérséklet, azt ismét nem tudhatjuk, hogy a legyőzött de azért hatalmas nemzet, mely már annyit szenvedett maga, — és ki kell mondani, annyi szenvedést okozott másoknak a fegyver dicsőség túlságos imádása által, mondom, még ha a győztes nemzet fog is bírni a kellő mérséklettel, nem fogja elviselhetetlennek találni azt, hogy az általa mindenek felett imádott gloire elhomályosult, s nem fog-e ez esetben ismét a háborúnak, meglehet saját maga és mindenesetre Európa kárára, megújítására törekedni, nem fog-e a közszellem ezen országban oly irányt venni, hogy bármint alakuljon, bárki vezesse is a kormányt, ha megállani akar, kénytelen legyen a fegyvere dicsőségén ejtett csorba kiköszörülését zászlajára inni. Nem lehetünk tehát biztosak az iránt, hogy ha a béke megköttetik is ma, nem fog-e az ismét épen ott megzavartatni, ahol ma megzavartatott, és ha megzavartatik, akkor nehezen remélheti valaki, hogy ismét úgy localizálva maradhasson a háború, mint localizálva maradt most. De tegyük fel tehát, hogy teljesedik azon óhajtásunk, vagy legalább nekem azon óhajtásom, hogy mindkét félnek megfontolt és mérsékelt eljárása által ott nyugaton, ahol ma is már annyi vér folyt, a béke fen fog tartatni és megzavartatni nem fog; nézzünk széjjel, csak egy futó pillantást vetve Európában és meg fogjuk látni, hogy van annyi sok, amely lehetővé, sőt valószínűvé teszi, hogy a béke hosszú évek során fentartatni nem fog, hogy ez ámításokat arra fektetni, hogy hosszas békének nézzünk elébe, valóban nem lehet. És ha megindul Európának ezen másik, ezen keleti részén a harez, nem hiszem, hogy legyen köztünk, aki remélhetné, hogy ezen harezban is, amely pedig határainkat is fogja talán közvetlenül érinteni, a semlegességet megőrizni lehetne. És tisztelt képviselőház, mert nem akarom untatni azoknak részletezésével, amit minden ember nézetem szerint lát és érez, ha kiterjesztjük figyelmünket még azon irányzatokra, melyek legközelebbi szomszédságunkban, a bennünket legközelebb érdeklő tartományokban most a jelen háború alatt is kisebb vagy nagyobb nyilvánossággal jelezték magukat, ha megfontoljuk, mondom, ezen irányzatokat is, nem hiszem, hogy lehetne valaki, aki kívül helyezné nem csak a lehetőségen, de még a valószínűségen is, hogy jöhet, nem nagyon hosszú évek folytán jöhet egy perez, amidőn Magyarországnak és a magyar trónnak egyetlen egy támasza, egy minden kellékekkel felszerelt valódilag magyar országos haderő lesz. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nem mondom t, képviselőház, hogy ez be fog okvetlenül következni,de mihelyt egyszer megvan csak a lehetősége is annak, hogy bekövetkezik,azt tartom, hogy kötelességünk mind Magyarország, mind, hozzáteszem, a magyar trón irányában is gondolkodni, hogy azon perezben, ha bekövetkezik,legyen készen az a magyar haderő, melyre támaszkodni lehet. Ezen magyar haderő tétele, miután mi mindnyájan érezzük mind a kül- mind a belbéke megtartásának szükségét, veszélyes senkire nézve, soha, semmi körülmények közt nem lehet. (Elénk tetszés a balon! De ha nem lesz ez a haderő, jöhet egy oly perez és nem nagyon sokára, midőn annak nem léte végzetszerű lehet. (Helyeslés bal felől!) Lássuk, tisztelt ház, hogy szemben ezen eshetőségekkel, biztonságunk , érdekében mi az, amire támaszkodhatunk. És itt előre bocsátom, hogy midőn szólani fogok a dolog természeténél fogva a közös hadseregről, egyáltalán nem kívánom érinteni a kérdésnek közjogi oldalát. — Nem, mert hiszen azok iránt elmondottam máskor is nézeteimet, lesz alkalom elmondani még bizonynyal elégszer. De engem legalább ezen perezben és szemben indítványommal — bármi fontosak legyenek is a közjogi szempontok, bármi fontos legyen is hazánk önállásának szempontja, nem ez, hanem egyedül és kizárólag biztonságunk szempontja vezérel. Mert meg vagyok győződve arról, hogy ha hazánk biztonsága érdekében megtesszük azt, amit megtennünk kell, a közjogi hiányok kiigazítására lesz alkalom, de ha ezt elmulasztjuk, akkor hiába törekszünk a közjogi hiányok pótlására. (Helyeslés balról.) Méltóztatnak tudni, hogy hazánkfiainak százezrei vannak a közös hadseregben, hogy évenként milliókat áldozunk az adóból a hadsereg fentartására. És mindennek mi az eredménye? Besorozott hazánkfiainak legnagyobb része kívül van a haza határain, kívül úgy, hogy ha a veszedelem bekövetkeznék, vagy már későn fogna érkezni a haza védelmére, vagy lehet hogy már a csatatéren elvérzett volna mire a haza védelme igénylené. Ágyú és szekerészeti telepek, fegyvergyárak, tölténykészletek, sőt még maguk, amennyiben léteznek, a montour készletek is, a hazán kívül vannak, úgy hogy midőn európai bonyodalom esetén hazánkat védeni kellene, azok már vagy az ellenség kezén vagy tőlünk elzárva lennének, s mi minden áldozataink daczára a veszély perezeiben megfosztva állanánk mindattól, a mit a hősiesség sem képes pótolni. (Helyeslés.) És különben is tehát, azt sem tekintve, és elismerve a közös hadsereg egyes tagjainak mind vitézségét, mind áldozatkészségét, - mily rendszer uralkodik a közös hadseregnél, és mily biztosítékot képes az nyújtani egyáltalában a biztonság tekintetében ? A rendszer, legnagyobb részében, fővonásaiban olyan, mely a hadsereget vitézsége, áldozatkészsége, mondhatnám hősiessége daczára, az újabb időben egyik vereségrül a másikra vezette. (Felkiáltások balról: Igaz!) És e rendszer az, hogy az újonczoknak néha száz mértföldnyit kell ezredeikhez utazni, ugyanennyit a szabadságosoknak haza, és ismét ennyit a behivottaknak ; ez béke idején elfecsérlése azon pénznek, melyet jobbra lehetett volna fordítni, háború idején pedig lehetetlenné tétele a védelemnek, mert több idő kell ezen rendszer szerint egy ezred completirozására mint másutt egy hadsereg öszpontosítására. (Helyeslés balfelöl.) Arról, hogy megvannak e a szükséges fegyver, montour és tölténykészletek, melyeknek meg kellett lenni, nem is akarok szólani, hiszen tudjuk mindnyájan, és nem lehetett azt megcáfolni, hogy még az is, aminek a békeláb szerint is okvetlenül meg kellett volna lenni, még az sem létezett, és ha nem sikerült volna a háborút elkerülnünk, még nagyobb készületlenségben állottunk volna, mint a francziák. (Helyeslés balfelől.) Ily viszonyok között, és midőn a közös hadseregre sem kormányunknak, sem országgyűlésünknek befolyása nincs az ország biztonsága iránt megnyugtatva nem lehetünk. Nincs pedig befolyása e háznak sem az ellenőrködésre, mert mindazon befolyást, melyet itt gyakorolni lehetne, csak a delegatiok által gyakorolja ; de ezen delegatio egy felől nem is bir és ne is bírjon soha azon tekintélylyel (Helyeslés balfelöl), melylyel egy parlamentnek bíznia kell, és így, ellenőrzése sikertelen ; de sikertelen azért is, mert ha a magyar delegatio elkövetne is mindent, sem ellenőrzése, sem határozatai nem érnek semmit, ha a másik delegatio kegyesen bele nem egyezik. Ily haderő mellett, ismétlem, az ország biztonsága iránt magát megnyugtatva nem érezheti. Igaz, tisztelt ház, hogy ezenkívül van honvédségünk. Midőn a honvédségi törvény alkottatott, és azóta is, az országban többen ellene voltak ez eszmének magának , én részemről, és azok, kikkel egy párthoz tartozni szerencsém van, ezek közt nem voltunk; bár állíttatott ellenünkben, de az igazsággal teljesen ellenkezőleg, mintha mi a honvédséget gátoltuk volna. Ezt sohasem tettük, láttuk a törvény hiányait, igyekeztünk azokat kijavítani, demég a hiányos törvényt is elfogadtuk, mert láttuk a honvédségben a nemzeti haderőnek egyetlen csíráját. Azóta is a kivitel mezején számosabban elvrokonaink közöl tettleg is hozzájárultak ; én részemről ma is teljes megnyugvással, teljes meggyőződéssel vagyok az iránt, hogy midőn így jártunk el, jól és helyesen cselekedtünk; azon hírek pedig, melyeket a honvédség gyakorlatairól veszünk, bizonynyal örömmel és megnyugvással tölthetnek el bennünket Az or.-ban t. ház, mindamellett is kénytelen vagyok kimondani, hogy a honvédség már alakjában egyetlen ellenséges hadtest, ellen sem képes az országot megvédeni, mert igenis vannak jeles nagybecsű egyes csapataink, de sem összefüggés azok között, sem tüzérség, sem kellő műszaki csapatok , sem tölténykészletek nincsenek; egy szóval a hazafiságon , a begyakorlottságon, a hősiességen kívül nincs semmi ok, ez pedig mai világban nem elég. (Igaz! bal felöl.) Tehát! Íme elmondtam, mint fogom fel a helyzetet, elmondtam, mint látom helyzetünket a véderő szempontjából. Én azt hiszem, nem feketén ecseteltem a képet, hanem híven az igazsághoz. Tettem ezt nem azért, hogy honfitársaimat nyugtalanítani, megijeszteni akarnám. A megijesztésen alapuló politikát másoknak hagyom, az soha egy nemzetnek nem használt, és annak ki gyakorolta, becsületére nem vált. De igenis elmondtam nézeteimet azért, mert azt hiszem, hogy a helyzet megismertetése útján kell a nemzetet felszólítani, hogy annak idejében legelsőbben, s mindenekelőtt a törvényhozás, azután a nemzet maga tegye meg mindazt, ami szükséges arra, hogy a helyzet megváltoztassák, s hogy magunkat biztosítva érezzük. E szempontok azok, melyekből határozati javaslatomat tettem, s a t. háznak is ajánlom. Meglehet, t. ház, azt fogják mondani, hogy lehet ebben sok igazság, hogy mi is óhajtanók, hogy legyen egy teljesen felszerelt magyar haderő, de hiába ez most nem lehet. Hiszen az 1867. 12-ik és a véderőről szóló törvények e tekintetben megkötötték kezünket. Fájdalom, t. hát, ez némi részben igaz, de nem minden tekintetben. Igaz, hogy a teljes haderőnek magyar kormány alá s a magyar országgyűlés ellenőrködése alá helyezése a véderőről szóló törvényjavaslat által különösen meg van nehezítve annyira, hogy miután mind ama 12-ik, mind eme törvény nemzetközi szerződés jellegével bír, azokat a magyar törvényhozás önállólag meg nem változtathatja, de nem áll mindenre nézve. Nincs törvény, mely tiltaná, sőt van, mely követeli, hogy a magyar ezredek Magyarországban legyenek. Nincs törvény, mely tiltaná, hogy a rendszer úgy alkalmaztassák, hogy az ezredek egy csoportosíttassanak, úgy helyeztessenek el, hogy saját főhelyeiken bírják a tüzérséget, a munitiót, a fegyverraktárt, szóval mindazt, ami szükséges, hogy 8 nap alatt az egyes csapatok hadtestekké alakulhassanak. Nincs törvény, mely akadályozná, hogy fegyvergyárak és tölténygyárak, töltényraktárak és fegyverraktárak Magyarországon is legyenek. (Úgy van balfelöl.) Nincs törvény, mely akadályozná, hogy a honvédség is nagyobb testekben szorosabb összeköttetésbe hozassák és hasonló kép tüzérséggel mindazzal, ami a védelemre szükséges, elláttassék. (Igaz.) Ezeket tehát tehát jelen helyzetünkben is a magyar törvényhozásnak csak akarnia kell, és meglesznek. (Helyeslés balfelől.) Igaz, hogy ez által nem tökéletes még a mi védrendszerünk, nem tökéletesek védeszközeink, mert ahhoz az is kellene, mit önmagukban az általam említett törvények folytán rögtönözve létrehoznunk nem lehet T. ház. Én azt tartom, hogy abból, hogy a nemzet, vagyis törvényhozásnak többsége, egy meggyőződésem szerint fatális perezben ráállott, hogy e jogokra nézve kezeit megkösse, nem következik az, hogy ezen megkötésnek örökké kell tartani, nem következik, hogy azon után, amelyen lehető, meg ne tegyen mindent e tekintetben is, amit az ország és a trón biztonsága kivin. És mennél több a nehézség, az akadály, az nem arra ok, hogy ne kísértsük meg, hanem arra ok, hogy ha sok az akadály, a nehézség, ne várjunk egy perczet se, annál előbb kezdjük meg annak legyőzését. (Helyeslés balfelől.) Miután az 1867. XII. t. czikket érintettem, miután érintettem a védtörvényt, meglehet az fog másfelől mondatni, hogy miért nem indítványozom tehát az egész, a teljes revisiót ? (Halljuk.) Te hát! Szabad legyen pár szóval megérintenem, miért nem teszem ezt. „Hogy én a kiegyezés feltételeiről mit tartok, azt azon küzdelem, melyet folytattam létrejövetele előtt, melyet folytattam minden alkalommal megváltoztatásának érdekében, azt tartom eléggé tanúsította, arról beszélnem nem kell. De bár meggyőződésem, hogy a változtatás szükséges, s bár ha a revisto következni fog, engem mindenkor mindig készen talál, mert amit rosznak tartok, azt igen szívesen revideálom, de nem indítványozom azért, mert miként beszédem elején érintettem, nem a közjog szempontját, hanem a biztonság szempontját keresem. Nem indítványoztam, mert azt ami sürgős, ami hitem szerint az ország biztonsága szempontjából elmulaszthatlan, annak létesítését nem akartam nehezíteni azáltal, hogy egész közjogi helyzetünk megvitatásával komplicáljam a helyzetet. Nem akartam indítványozni azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy a többiekre vonatkozólag nemcsak veszély nélkül lehet, de czélszerű is megvárni a fejleményeket, mely fejlemények folytán, tisztábban látva, egyszerűbben fog eszközöltethetni a szerintem is szükséges javítás, de míg a haderő tekintetében, azt hogy a fejlemények közelítsék meg a megoldást, bevárni nem lehet, mert midőn a haderőre nézve ez megtörténnék, ekkor már azt kiáltanák füleinkbe „trop-tard“ ! akkor intézkedni a haderőről már késő. (Úgy van ! balfelöl). Elmondva indokaimat, kérem a t. házat, méltóztassék első helyen indítványomnak tárgyalását elrendelni, és azután indítványomat elfogadni. Kérem a tárgyalás elrendelését nem azért, mintha azt, hogy ha valaki valamit tárgyalni nem akar, a szabadelvűség hiányának vagy megtagadásnak tekinteném, mert részemről abban a nézetben nem vagyok, és nagyon sajnálom, hogy ha valaki az által, hogy nem tárgyaltatik egy indítvány, úgy vélekedik, hogy azok, akik nem akarják tárgyalni, nem lehetnek szabadelvűek ; sajnálom, mert valóban a világ parlamentjeiben és így az angolban is például, e szerint nincsenek szabadelvű emberek, mert minden parlamentnek épen az a szokása, hogy legelőször határoz a fölött, hogy tárgyaltassék e valami, vagy nem, és van rá eset, hogy még olyanok is, kik helyesnek tartanak egy indítványt, ha időszerűnek nem tartják, tárgyalásra el nem fogadják. (Helyeslés.) Nem a szabadelvűség kérdése ez, hanem azon egyetlen és föltétlen parlamenti eszköz, mely által a parlamentek egyszer egy szabadelvű, máskor egy reactionárius indítvány irányában,amelyekkel itt ott elárasztatnak, szoktak elbánni azért, hogy idejük maradjon a fontosabb dolgok tárgyalására. Mondom, nem a szabadelvűség érdekében kérem, de kérem tehát olyannak érdekében, amit bármennyire becsülöm is a szabadelvűséget, még annál is feljebb becsülök , kérem az ország biztonságának érdekében. (Helyeslés balfelöl. Mi tehát, mint kisebbség, nem tehetünk egyebet, mint hogy kifejezzük nézeteinket, indítványozzuk azt, amit szükségesnek látunk, és kérjük önöket,hogy az indítványt tegyék magukévá. A határozat, mint többségnek, önöknek kezében van. Önöket illeti a tett és azon ministériumot, melyet a többség bizalma tart fönn. És épen azért, mert önöket illeti a tett, önök lévén a helyzet urai a hazában, önökre száll és önöké lesz mindenek előtt és mindenek fölött az érdem és dicsőség, hogyha biztosítják a magyar haderőnek létrejöttét. Önöké lesz a nemzet hálája, hogy ha ez után a veszély perezeiben a nemzet önmaga önmagát megvédheti. De épen úgy, ha elmulasztják önök biztosítani a magyar hazát, hogy legyen kellő védelmi ereje, önöket fogja érni az e miatt talán szerencsétlenségre jutott haza sorsa fölött aggódó utódok keserű átka is ! (Fölkiáltások balfelől, úgy van !) Mi te hát, — mint ellenzék bár, — kivánjuk, óhajtjuk, hogy fűzzék halántékaikra a dicsőség koszorúját. Mi, ámbár ellenzék, óhajtjuk és kívánjuk, hogy ne kövessék el azon politikai botlást, mely rejlenék abban, ha elmulasztanának gondoskodni Magyarország haderejéről. Kívánjuk ezt, mert ma, amint a dolgok állanak, az önök dicsősége és a haza java egyet kívánnak, és az önök botlása a hazának is veszélyeztetése. Nem mondom tehát , hogy ha önök elmulasztanák megtenni azt, amit tenni kell, a haza már el van veszve, nem mondom, mert ez eszmével még csak gondolatban sem tudok megbarátkozni, mert kívánom, hogy adja Isten, hogy soha se legyen egyetlen fia e hazának, ki ez eszmével, hogy a haza el van veszve, megbarátkozni tudna; de, mondom, lelkem mélyéből mondom azon meggyőződést, hogy ha nem is lesz elveszve a haza, de minden mulasztás e téren növeli a veszélyt, és a hosszas mulasztás véghetlen nagggyá teheti azt. Ajánlom ennek elkerülése végett indítványom elfogadását. (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Elnök felteszi e kérdést: kivánja e a ház tárgyalni a javaslatot vagy nem? Húsz tag névszerinti szavazást kíván. Elnök azt a házszabályok értelmében elrendeli sőt perezre felfüggeszti az ülést. Szünet után a képviselők név szerinti felhívásra „igen“ s „nem“ felkiáltással szavaznak. Eredménye ez: 426 igazolt képviselő közül nemmel szavazott 149, igennel 92. Távol volt 184. Elnök nem szavazott. A többség tehát nem kívánja az indítványt tárgyalni. „Igen“ nel szavaztak: Salamon Laj, Schvarcz Gy. Simonyi E. Simonyi Laj. br., Sipos Orb. Sréter Laj. Szakácsy Dán. P. Szatmáry Kál. Szatmáry Mik. Szilády, Szontágh Pál (csan.) Táncsics, Tassy, Tisza Kál. Tóth Kál. Uhlárik J. Varga K. Varró S. Vidacs J. Vidliczkay J. Vukovics Sebő, Vécsey T. Zahornáczky B., Zichy S. gr., Zlinszky Gy., Beliczey I., Beniczky Gy., Beniczky D., Berzenczey L., Bobory K., Bogyó S., Csernátony L., Csiky 5., Dezső Sz., Dietrich L, Dőry J.,Degré A., Eőry 5., Ercsey L., Éder I., Farkas E., Fazekas A., Fráter I., Gaál E., Gáspár A., Ghyczy K., Gonda L, Gubody L., Guthy B., Györfffy Gy., Hajdú I, Halász B., Henszkmann I., Hevessy B., Horváth E., Horváth L., Huszár I., Helfy I., Irányi D., Ivánka Imre, Jámbor Pál, Jókai Mór, Kegle-vich Béla, gr.: Kiss L., Kiss M., Clementisz G., Kollár A., Krascsenics F., Kürthy I., László I, Lázár A., Luksics B., Madarász Jenő, Majoros L, Majthényi D., Makray L., Máriássy B., Máttyus A., Mednyánszky L., Milkovics Zs., Móricz P., Mukics E , Németh A., Nyáry P., Oláh M. , Papp L., Patay I., Perczel I., Pétery K., Pilasszenovich J., Pilissy L., Podmaniczky Fr. K., Prick J. „Nem“mel szavaztak : Samassa J., Schreiber Fr., Semsey A., Stoll K, Simics L, Suhaj I, Szabó I, Szathmáry L., Szende B., Szeniczey D., Szentiványi A , Szentiványi K., Szepessy Gy., Széll K., Szilágyi V., Szirmay F. gr., Szitányi B., Szlávy J., Szontágh P. (görg.), Szögyényi L , Tanárky G, Teleky D. gr., Tormásy M., Tóth V., Török S. (görn.), Trefort Á , Tury S., Tomasich, Örményi M., Wächter Fr., Vasa S. gr., Wagner Fr., Wahrmann M., Várady J., Wirkner L., Vodiáner A. b , Vodiáner B., Vay Á. gr., Zalay I., Zeyk K., Zichy J. id. gr., Zichy M. gr., ZichyN. gr., Zmeskál Z., Atzél P., Andrássy Gy. gr., Ányos I., Anker N., Barcsay Á., Barcsay K., Bay F., Bánfffy J. K., Bánó J. , Benedek Gy., Benkő J., Berde M., Behlen J. gr., Bittó I., Bohus Zs., Bümches Fr., Bömbes Gy., Brezovay L., Brogyányi V., Bajanovics L., Buttler S.gr., Buzinkay P.,Bedekovics K., Császár B., Csengery A., Caar J., Dániel E. Dániel M., Dániel P., Deák F., Desewffy L, Eötvös J. br., Ernuszt K., Eszterházy P. gr., Éber Nándor, Érkövy A., Feszt J., Fillenbaum F.br.,Fluger K., Fodróczy L., Gecző J., Gorove I., Haassy Gy., Halmossy É., Harkányi Fr, Házmán F. Hoffmann P., Hollán E., Horváth B., Horváth D., Horváth M., Hosszú J., Hőgyészy Gy., Hrabár M., Ihász R., Ivacskovics Gy., Jankovics A., Justh K., Jancsó I., Kautz Gy., Kálnoky P. gr., Kemény G. br., Kemény I. br., Keményffy J., Kendeffy A., Kerkápolyi K. Késmárky J., Királyi P., Klobusitzky Á., Korizmics L., Kovács L., Kuba J., Kraljevics M., Kugler L, Khuen H. gr., Lang G., Latinak R., Lónyay J., Lászlófy A., Madocsányi P. Molnár I, Muzslay S., Nedeczky J., Nehrebeczky L.,Orgyay Zs., Ónossy M., Ormos 5., Orosz M. Papp Zs., Patrubány G., Perczel B., Petrovay A, Plachy L. Pribék A. Prileszky T., Pulszky F., Pejacsevics L. gr., Pejacsevics N. gr., Ranicker J., R.manóczy F., Rónay J., Rónay L., Róth L., Rudics J. ifj. br., A 67. XII. t. sz. megváltoztatása. Irányi Dániel a most lefolyt szavazás után nem jósol javaslatának sikert de ha a mag, melyet elvetni akar, itt kopár sziklára esik, a ház falain kívül van termő föld, melyben az megfogamzik. Szükségesnek tartja, midőn javaslatát indokolja, hazánk történelmére hívni fel a figyelmet, melynek lapjai tanúsítják, hogy I. Ferdinánd óta a legközelebbi időkig két vezér gondolat volt irányadó. Első a habsburgi dynastiának folytonos törekvése Magyarországot az örökös tartományokba beolvasztani; a másik, ha engedményekre hajtották a körülmények et körülményeknek rá néve kedvező fordulatával azokat visszavenni. E két tanulság véres, mert véres fonalként vonul történetünkön át. E tanulságot nem akarja példákkal támogatni, mert mindenki ismeri, s a szenvedélyek felkeltésére sem kíván hatni. Egyedül meggyőzni akarja azokat, kik belátják hogy 67-ki egyezmény által nagy áldozatokat hozott Magyarország, és kik elismerik, hogy az ellenzék álláspontja hazánk törvényes jogainak álláspontja. Ezekhez kíván fordulni, hogy meggyőzze, miszerint az ellenzék óhaja sem nem időszerűtlen, sem nem czélszerűtlen. Rokonszenvével kíséri ő is Németország egységi törekvéseit, de másrészt kétségtelen, hogy hazánknak ezen változó helyzettel szemben, midőn tekintetbe kell vennünk, hogy az osztrák birodalom a német birodalomnak még nem rég kiegészítő része volt, komolyan kell gondoskodnia a jövő biztonsága iránt. Gondoskodnunk kell annál inkább, mert azon zavarok, azon bonyodalmak, melyeket az osztrák tartományokban tapasztalunk, hasonlóan a veszély csíráit hordják magukban, s a felbomlás előjelét mutatják. Ily helyzettel szemben teljesen osztja Tiszának imént kifejtett nézeteit, mert csakugyan úgy van, hogy a legszentebb jognak is biztosítéka nem egyéb, mint a fegyveres hatalom. A jelen viszonyok között, mi alkotmányunk biztosítéka? Mi egyéb, mint a királyi eskü? Tisztelettel hajlik meg az eskü szentsége előtt, de végre a királyok is emberek, a királyok is halandók, és a nemzetnek nem egyes embr életéhez kötni. Ki biztosit arról, hogy az, ki őfelsége után a trónonkövetkezni fog, le fogja-e tenni akarni az esküt? S ki biztosit arról, hogy a letett esküt az uj fejedelem szentül meg fogja-e tartani ? — Biztosítékokról kell tehát gondoskodnunk. A király ezt Magyarország népeitől meg nem tagadhatja, mert a mi biztonságunk és önállásunk az övé is. Ausztria népeinek sincs okuk azt ellenezni. Nincs senki, kinek ezáltal érdekei sértetnének, legfölebb azon néhány bécsi úr, akiket kamarillának szoktunk nevezni, de ezeknek ellenzékét nem lehet, nem szabad számba venni. És ha ez így áll, kérdi a jobboldaltól: magára veszi-e a felelősséget, hogy azt, ami elérhető, elérni nem akarja? ! A legközelebbi franczia parlamentben is találkozott miniszter, ki könnyen felelősséget vállalt magára, nem meggyőződésből, hanem az udvar iránti kedvezésből, és a férfiú most bujdosik. Könnyű szóval vállalni felelősséget, de tettet viselni igen nehéz. Azért felhívja a kormánypártot,hogy gondolja meg jól a felelősséget,melyet az indítvány elvetésével magára vállal. Kéri a házat, vegye tárgyalás alá indítványát. (Élénk helyeslés balról.) Elnök felteszi a kérdést: kívánja-e tárgyalni a ház a javaslatot, vagy nem ? A többség ellenzi. Bizottsági jelentés. Harkányi Frigyes előadó olvassa a központi bizottságnak jelentését a Siam-Japán és Chinával kötött kereskedelmi szerződés tárgyában. A bizottság a szerződést általánosságban elfogadásra ajánlja. Elnök: E szerződést a központi bizottság általánosságban elfogadván, ki fog nyomatni, és szétoszlatni. A jövő ülés attól függ, mikor szolgáltatnak az osztályok anyagot. A jövő ülést e szerint meg nem határozhatom, kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a törvényjavaslatokat azon sorrendben, amint a ház megállapította, az osztá-