A Hon, 1871. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1871-01-13 / 10. szám

10. szám. IX. évfolyam. ■ ..........­ Reggeli kiadás: Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere7. sz. földszint Előfizetési díj: Postán ki-1­17), vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ..................................5 „ 50 „ 6 hónapra . . . „ . . 11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1871. Péntek, január 13. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. ; Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr.­­ Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — ' Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr.­­­­Az előfizetési és hirdetményidij a lap­­ kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. —Kéziratok nem adatnak vissza­ \ Előfizetési felhívás „A H O |\T IX-ik évi folyamára. ész évre........................ . 22 frt — kr. 1 évre.................................. 11 frt — kr. :gyed évre ...................... 5 frt 50 kr. ; esti kiadás postai különküldé­séért felülfizetés havonkint. 30 kr. ip Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivtala. PEST, JANUÁR 12. A napi kérdéshez. Pest, jan. 15. (Sz.) Pár nap alatt a képviselőház la­­tszeres jelenetnek lesz színhelye: egy­en fontos kérdésben, az ujonczoknak a magyar hadcsapatok,“ vagy„ma­­yar hadsereg“ részére való kiállá­­sa és a honvédelmi minisztertől követe­ndő kimutatásokra nézve, az eddigi­arlamenti kisebbség jutand­­aki többségre. Alaki többségnek érezzük,­­ miután a kilencz osztály­szül­etben mentek át az ellenzék mó­­osítványai, s így a ma tartandó közép­onti bizottságnak ezek közöl kell több­et előadót választania. Bár elég sajátszerű­, nem helyezünk agy súlyt ezen alaki többségre. Könn­­yen megesketik, hogy csak bizonyos •írtlazultság, — talán az sem, csak az igre jobban mutatkozó közöny, — sőt leglehet, csak közlekedési eszközeink­ben állapotának, mely az országgyűlés igjait az ülésszak első napjaira megte­­­nni nem engedé, — köszönhető ezen ré­­g komikus eredmény. Több, mint való­­míaű az is, hogy az országos tárgyalás­át ez alaki többség le fog szavaztatni. Mindezek daczára megérdemli e kér­és, hogy néhány sorban foglalkozzunk ele ; különösen azért, mert bár a felüle­ssen gondolkozó előtt az ügy csak meg­­újitása, ismétlése az évenként kevés siker­es megújított vitának, nézetünk szerint ez új stádiumba lépett. Azonnal elmond­­uk, miért? A tavalyi és jelen évi tárgyalás között ,egy óczeán fekszik.“ Egy tenger, nemes, miveit és barezias nemzetek, véréből, s ha a ritkán használt töltői allegóriát folytatni akarnék, azt mondhatnók, hogy a még folyvást áradó, ragadó tenger fölé egy vészterhes jelleg s­zornyosult: a keleti kérdés. Mindez komoly gondolkozásra adhatott okot még azok előtt is, kik az opportuni­­tás jelszavát a nemzet létkérdései fölé akarták és tudták emelni; magában a honvédelmi minisztériumban is a komoly törekvések némi jeleit véltük felfedezni arra nézve, hogy egy „magyar hadsereg“ alapjait tényleg is lerakja s oly szerveze­tet állítson elő, mely e nemzetet legalább — szerintünk legfölebb — egy védelmi harczra a valószínűség számításai szerint képessé tegye. Sőt valljuk meg őszintén, hogy nem egyszer igen­is tekinté­lyes kormányférfiak magánnyilatkoza­taiban hallottuk hangsúlyozva azon tét­lenségre , megalázkodásra kárhozottság szégyenét — melyet azonban a mi ambi­­tiónk kevésbé oszt — hogy a viharos je­len némi kedvező chanceait egyedül Ma­gyarország s illetőleg „Ausztria-Magyar­­ország“ nem zsákmányolhatja ki arra, hogy erélyes föllépése által magát egy sötétebb jövő ellen biztosítsa. Mi, kik ezen merész combinatiók ellen, saját békeszeretetünkre, mely a nemzetnek oly káros és drága, s hazánk honvédelmi fejletlenségére utaltunk, s ma sem ér­­zünk újabb hivatásra más kényszert, mint hogy megmaradjunk eddigi álláspontun­kon ; de mit kellene várnunk azoktól, kik megtámadták nézeteinket, s szerették volna a nemzetet egy kis háborúsdival állítani ki az európai hadikiállításra,­­ oly kérdésben, hol csupán arról van szó , hogy a honvédelmi törvény­ben már úgy is szentesített „magyar hadsereg“-kifejezés fentarta­ssék? Nem pirulnak-e el némelyek azon hypocrisis fölött, hogy míg négyszem kö­zött a nemzetet és annak sajtóját gyáva­sággal vádolják, ugyanekkor a törvény­hozásban megtagadják még nevét is azon eszmének, mely lényegében arra szolgál­hatna, hogy a nemzet, ha nem is ragad­­tatik ereje fölötti vágyakra, de legalább azt az öntudatot megnyerje, miszerint ő is merhet létezni, és ő is­merheti e léteit ha nem is veszélyeztetni, de ,az azt fenyegetni meret a hazaszeretet lángpal­losával a siker bizalma mellett sújtani ? Íme, az alkalom itt van. Az alaki több­séget a kormány többsége minden önszem­rehányás nélkül nemcsak névvé, hanem szilárd magatartása által valósággá érlelheti. Az ellenzéket közönségesen kettővel vá­dolják: a közjogi kérdések vitatásának fen­tartásával és programmja negatív természetével. Ez eset alkalmat nyújt: az oppositio legélesebb fegyverét annak kezéből kivenni, s a haza és koro­na védelmére az egész nem­zet kezébe adni. Míg másfelől az ellenzék, már ki tudja hányadik ízben bizonyítja be programmja tényle­ges természetét, épen a negá­­tióval szemben. Mi „magyar hadsereget“ követelünk, — ti megtagad­játok ezt, — azt hisszük, könnyű az íté­letben eligazodni, sőt tovább megyek: úgy érzem, hogy a­mit mi kívánunk, ti is szeretnétek, de nem akarjátok, vagy nem meritek. Melyik oldalon van itt az állhatatlanság, a politikai gyávaság ? Nem azokén-e, kik szeretnék a nemzetet meg­védve látni, sőt túlbuzgalmukban még a beavatkozás szerepéig is elmennek — gondolatban, — de midőn arról van szó, hogy e czélra az eszköz­­­e 111 e­g megteremtessék, jogaikat összevaczogtat­­ják, s a nemzet jövőjének valódi biztosí­tását elmulasztják? TARCZA: Egy léghajós, kit Amerikába vert át a szél. Közli Jókai Mór.*) Egy amerikai hirlap, a „Canadian Herald“ közli tárczájában egy párisi léghajó két utazó­jának történetét, kiket a soknemű viszontagsá­gok előbb az északi jeges tengerre csaknem a pólusokig vertek el s onnan keresztül jutottak Canadába. A leírás sok érdekes részlettel bir, s ha az amerikai hirlaptárczák közleményei nagyon em­lékeztetnek is Barnum ritkaságai múzeumára; a tárgy maga oly nevezetes, hogy élvezetet vé­lünk benne nyújthatni tisztelt olvasóinknak. „Mrs Dalton Arnould és Cassin Alfred aero­­nauták naplója.“ „September 22-én, tehát mindjárt Páris kö­­rülzároltatása első hetében, el lett határozva a nemzeti kormány által, hogy — tömeges fegy­vermegrendelések végett — Angliába küldes­sünk, s ha ott nem sikerülne rögtön beszerezhet­nünk a kívánt mennyiséget, a legelső steamerrel menjünk át Amerikába. Párisból kijuthatni egyedüli mód lehetett a lég­hajón át. Mi megtettünk minden előkészületet ez utazásra, mely előkészületek között a legkel­lemetlenebb maga az eli­ndulás. A spanyolnád­ból font csónak, mely kancsukkal van bevonva, a­míg a földhöz van kötve, a hozzá erősített gömb miatt úgy rázkódik, hogy az ember majd a lelkét veszti benne, s a számtalan tárgy közül, a­mit magával visz, egyet sem képes a helyére *) Bocsánatot kérünk tisztelt olvasóinktól, ha e rend­kívül érdekes tárgy miatt pár napra félbeszakítjuk s re­gény közlését. — Szerk. akasztani. Tudniillik, hogy a velünk vitt üveg és ércz­ eszközöket mind kívül kell fonalakon fel­aggatnunk a csónak falára, nehogy leeséskor összevágják a bennülöket. Délután három óra volt, midőn Dalton el­­kiáltá a „Cachéz le !” jelszót. A csónakot tartó kötelek elvágattak, s mi gyorsan elhagytuk a földet. E percztől kezdve megszűnt a csónak resz­­ketése s mi a legtökéletesebb mozdulatlanság gyönyörét élveztük. Mély szélcsend mellett emelkedtünk fölfelé, alig hajolva el nyugoti irányban s ez alatt él­veztük a nagyszerű látványt, melyet, az alattunk elmaradó föld nyújtott. Egy óriási térkép volt az, mely egyre nagyobb kört foglalt be. A Seine és a Marne ezüst kígyói, a hosszú chausséek és vasutak egyenes vonalai, az erdőcsoportok, az elszórt házak e megelevenült mappán egy óriási müves földabroszához hasonlítottak. Tíz percz múlva egy sűrü felhőrétegbe értünk mely eltakarta előlünk a világot, s ott halad­tunk három perczig. Csak a légsúlymérő mutat­ta, hogy haladunk fölfelé. Ekkor kijutottunk a felhőrétegből. Egy uj világban találtuk ma­gunkat. Alattunk semmi többé a zölddel rajzolt táj­képből, a helyett egy végtelen hófehér tenger, a naptól felülről megvilágított felhők tengere, miknek mozdulatlan végtelen tömegéből óriási kúpok, hegyes piramidok, majd mintha renge­teg emberarczok volnának, meredeznek elő; s a fehér lapon egyetlen fekete pont vonul végig: az, a mi ballonunk árnyéka, mely oly élesen rajzolja magát e fehér tömegre, hogy a hosszú kötél vonalát is ki lehet venni belőle. És e túlvilági felhőtengerből hangok hallat­szanak, kisértők, andalítók. Odafigyelünk. Az egyesített katonai zenekarok muzsikája az oda­lenn. Tehát még mindig Páris fölött vagyunk. Csak az összes zöngést lehet kivenni, de mi­­ tudjuk, hogy a Marseillaiset verik odalenn, s az nekünk csodálatos bucsuhangként szűrődik át a felhőkön. Egy percz múlva vége szakad a zenének, minket megkapott egy felső légáramlat s hajónk árnyékáról látjuk haladásunkat, míg alattunk a felhőegyetem mozdulni sem látszik. Hévmérőnk e perezben 3 fokot mutat a zéru­son alól. A nap teljes pompájában süt a csoda­kék az űr-égen, s sugarai fél foknyi különbséget idéznek elő a feketére festett gömbű­ másik hév-­­ mérőn. A lég ritkulása érezhetően hat reánk; érvelé­sünk 100-ra emelkedik perczenként. A hygometer megszűnik működni. E magas­ságban semmi nedv, pára nincsen többé. Délután 57­ órakor a felhők homladozni kezd­tek alattunk. Valami szédítő látvány volt, a­mint egy ily felhőnyíláson át, mintha mély kút­ba tekintenénk le, a földnek egy zöld foltját megpillantottuk. S ilyen ablakok a túlvilágból többször nyíltak meg előttünk, a­nélkül, hogy tudtuk volna mely táj az, a mit magunk előtt látunk ? Társam roszul kezdett lenni a szédülés miatt, s kénytelen volt lefeküdni a csónak fenekére. Léggömbünk ránczai elsimultak.­­ Az ózon 8 fokot mutatott a papíron. Estefelé egészen szétszakadoztak a felhők és kezdtek óriási tömegekbe gomolyulni, miket az alkonyodó nap tündéri színekkel festett be. Egy ilyen légben úszó óriás, aranynyal és bíborral befestve késő estig kisért bennünket az égen, egyenlő széltől hajtva. 4500 metres magason voltunk ekkor. Sokan azt hiszik, hogy ha valaki egy lég­gömb csónakjában 8—10 ezer méternyire föl­emelkedik, a földet úgy fogja maga alatt látni, mint egy szélein lefelé hajló gömb szelvényét. Ez csalódás. Bármily magasan emelkedjünk,­ a horizon mindig olyan magasan áll előttünk, hogy léggömbünk csónakának párkányán ke­resztül látjuk azt, s ha az egész tájképre letekin­tünk, az úgy tűnnik fel előttünk, mintha a föld­­ nem egy domború gömb, hanem egy homorú teknő volna. Ez a látvány nyílt meg előttünk délután 6 óra 15 perc­kor. A nap lemenőben volt épen. A földlakók, kik csak a földködein át isme­rik a napot, fogalommal sem bírnak, micsoda fény az, midőn a föld határát éri ? Egy valósá­gos sugárörvény. A nap gömbje maga elvész a vakító szikra tömkelegben. Színek, minőknek neve nincs, je­lennek meg a felhők karimáin, s az ember az apocalypsis csodáit véli látni. A nap mindig alább sülyed a láthatáron, s hávmérőink már nem jelzik a különbséget a nap­pal és éjjel hőmérséke között, 7 fok a minus alatt az változatlanul. A távolban villámlás látszik, s a lemenő nap fényétől egy rózsaszínű szivárvány ivlik át a ke­leti égen, minden színváltozata nélkül a szivár­ványnak; pompás, ijesztő, nagyszerű tünemény, minő illik egy ország fölé, melynek földe is vér­ben úszik. Már a nap le is áldozott; a szivárvány mégis ott veresül, az ég fenmaradt tüzétől, melyben mint fekete pont úszik, léghajónk éles körrajzú árnyékát a felhőkre vetve. A nap lementével a villámlások közelednek, két ellenkező irányból hömpölyög felénk két zivatar. Fekete, átlátszóban gomolyok. Egyre közelebb jönnek felénk, mint két szikla, mint két hegyomlás,amely pehely csónakunkat össze­morzsolni készül. A két rémtábor összeomlik fölöttünk. Villám villámot ér. Ha egy megtalálja érni léggömbün­ket, veszve vagyunk. De jó védelmünk van ellene. A villám kerüli léggömbünket, gyantás selyemből van az. Ha­nem felejtünk összezavarodik a villanyosság miatt, s nem tudjuk többé jelezni az in­nyt, a­melyben haladunk. A zápor szemközt vág bennünket, élesen, hí­gó léggömb sokat elfog fejünkről, kancsuk kö­n­nyeinkről szabad a víz. És a mellett oly sötét van, mintha szakadat­lan gyászfátyolon törnénk keresztül. A felhők sötétsége absolut éjszaka, mint a föld alatti. Éjfél után egy órakor változás áll be a lég­­mérséklet. A hideg eső meleggé kezd átváltoz­ni. Valami kellemes lanyhaság áll be a légben A megdörzsölt phosphor fényénél légmérönkör -1- 4-et tudunk észlelni.­­ Ez a Gulf Stream meleg légvonata lesz mondja Dalton. — Hisz akkor már a Dán föld felett jár­nánk! A meleg légvonat egyre észrevehetőbb lesz mely vihar­ gémberitette tagjainknak nagyon is jól esik, s nem sokára megszakadoznak a felhők ! Kinyílik fölöttünk a csillagos ég ! Minő csillagok ! minő ragyogvány ! Tiszta ho­málytalan minden égi fény, mintha közelünkben volna; az ég csaknem fekete, s mirind fényi ponttal van beszórva. A föld egy nagy ködlapát; odalenn, melyből hegyek sem látszanak ki. Két óra tájon feljön a hold, mely fogytán va már, s tiszta ezüst fényétől uj világítást kap ég és föld. Lenn a fehér sötétség, fenn fekete világosság, ott a köd, itt csillagos ég. Nem bírjuk kivenni a tájat, mely fölött sí­runk. Egy sajátszerű tompa moraj, mely füleink­ felirat, azon aggodalmat kelti bennünk, hogy va­lami tenger fölött repülünk ez órában. Talán balti tenger fölött. Elhatározzuk, hogy a leszállást nem kisértjü meg, mig meg nem virrad. Könnyen úgy járhatnánk, hogy a tengert esünk. Egymás után láttuk a csillagokat fellőni s lemenni. A keleti láthatáron tündéri bírbájjal ra­gyogott a Jupiter s az éjsark csillaga egy se ki . „Az érczfonál villáma“ az ország minden zege zugába, hol csak a járhatlan utakon elre­kedt Deákpárti képviselő van, azt az üzenetet viszi az egész nap folytán, „hétfőn országgyűlés sietve Pestre, az ellenzék magyar hadsereget akar.“ Midőn a képviselőház a karácsonyi ün­nepekre haza széledt, kimondatott, hogy jan. 10- én lesz a legközelebbi ülés, mert az újonczi uta­lókról szóló törvénynek jan. 15-én kell életbe­lépni és ez öt nap alatt végig kell menni a tör­vényjavaslatnak mindazon stádiumokon, melyek szükségesek arra, hogy törvénynyé váljék. És ime a ház csak 16-án fogja tárgyalás alá venni a törvényjavaslatot, mely nem rég még oly sür­gős elintézésre volt szánva. A halasztás magya­rázatát a közönség a kormánypárti képviselők összetoborzásában találhatja meg. — A magyar delegatio értekezletet tartott, a­melyen elhatározta, hogy nyilvános üléseit csak akkor fogja megkezdeni, midőn valamennyi albizottság elkészül munkálataival. Ez legfeljebb f. hó 21-én lehet. A nyilvános ülé­sek a pénzügyi bizottság jelentésével fognak kezdődni, s azután a tengerészeti, külügyi, végre a hadügyi jelentések kerülnek tárgyalás alá. — A képviselőház összes osztályai holnap f. hó 13-án az országos ülés után ülést tartanak. Tárgy : a honv. miniszter által beadott­­javaslatok tárgyalása. — A baloldali kör tegnap esti (jan. 12.) értekezletén a honvédelmi törvény módosí­tására vonatkozó törvényjavaslatok voltak elő­­leges tárgyalás alatt. Mindenekelőtt a törvény­­javaslatok alakja ellen történt kifogás, ameny­­nyiben ezen javaslatok közül a nagyobb rész egyetlenegyben lenne egyesítendő. A lovas szá­zadok szaporítására (3-ről 40 századra) vonat­kozó javaslat elfogadtatik azon kivonat mellett, hogy ezek törzsei és törzshelyei is törvényben legyenek megállapítva. Az altiszti iskolákra nézve az értekezlet tüzetes előterjesztést kíván az iskolák tartamára, időszakára, s az iskolá­­zandók mennyiségére nézve. A sorhadi és hon­védségi altisztek alkalmazását illető javaslatot illetőleg, az értekezlet az 1868-dik 40. tezik fo­ganatosításánál kiván maradni. A „Pesti Népkö­r“-ben szombaton ja­nuár 14-dikén este Hegedűs Sándor a „Nők a nemzetgazdászatban“ czimű­ értekezést olvas fel. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 261-ik ülése jan. 12-én d. u. 1 órakor. Elnök: Somssich Pál; jegyző Széll Kálmán. A kormány részéről jelen van Horváth B., Go­­rove­­st. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja Bács-Bodrog megye kérvényét, melyben a megyében felállítandó kir. törvény­székek egyikét Zentán vagy Ó-Becsén kéri el­helyeztetni. B­ö­m­c­h­e­s Frigyes benyújtja Brassó város kérvényét, melyben a közoktatási miniszter azon rendeletének visszavonását kéri, mely Brassóban közös iskola felállítását rendeli el; G­r­o­m­o­n De­zső Bács megyében kebelezett Bajmok község kérvényét, melyben járásbíróságot kér; Zsé­dé­nyi Ede Szepes megye 18 községének kér­vényét, melyben Szepes-Szombaton járásbíróság felállítását kéri; végül Vajda János benyújtja Viszló, Raad, Koros, Nagyfalu, Harkány és Nagy-Harsány községek lakosainak kérvényét, melyben a lelkészeknek és tanítóknak tagosítás alkalmával jutott vagy kegyadománykép nyert földjeik után járó országos adóknak az egyházak pénztáraiból fizetését meghagyó, 1870. é. 1­352 alatt kelt pénzügyminiszteri rendeletet megsem­­misíttetni kérik. Hálátlanságnak tartják, hogy a lelkészek maguknak szabadalmat követelnek, az egyházakat pedig újabb terhekkel akarják megróni. Mind e kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttattak. Napirendre a központi bizottságnak az ujoncz­­jutalékra vonatkozó jelentése volt kitűzve, de ez el nem készülvén. — Elnök felhívja a házat a jövő ülések napi­rendének megállapítására. Erre vonatkozólag előadja a következőket: A 71-ei költségvetésből, illetőleg a pénzügyi bizottság erre vonatkozó jelentéséből szombatra azaz: f. hó 14-ére nyomda alól kikerülnek és szétosztandók lesznek : 1-ször általános jelentés, 2-szor belügyministérium, miniszerelnökség, hor­­vát-szlavén ministérium, földművelés és iparmi­­nisztérium költségvetése, keddre és szerdára vagyis jan. 17. és 18-ára kiosztandók az igaz­ságügyi és pénzügyministérium, valamint a fiumei provisorium költségvetése. — Ezután a többiek rendben fognak következni. — Az újonczozási tervjavaslat iránti központi bizottsá­gi jelentés holnap 10 órakor fog bemutattatni, akkor kerül nyomatás alá, aztán tűzetik ki na­pirendre. Még szükségképen elintézendő volna, mert szinte pénzügyi dologra vonatkozik, a hon­védelmi miniszernek hat rendbeli­­javaslata, t. i. A honvéd kerületek beosztásáról, a honvéd lovas századok szaporításáról, a honvédelmi orvosok, a zászlóalji törzsek személyzetének változtatá­sáról, a honvédek tiszti képeztetéséről, végre a honvéd altisztek szolgálati alkalmazásáról szóló­­javaslatok. Ha tehát a t. ház tetszésével találkoznék, ja­vaslatba hoznám, hogy holnap az ülés után a képviselő urak az osztályokba mennének, s ezen most általam említett hat honvédségre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalnák, pénteken és szom­baton. Ezen idő alatt a központi bizottságnak az újonczozásra vonatkozó jelentése kinyomat­ván, hétfőre napi­rendre tűzetnék, mely bevé­geztetvén, a szombaton kiosztott pénzügyi bizott­sági jelentések következnének napirendre körül­belül kedden vagy szerdán. Ez gondolom, elég idő volna azokat megolvasni. Ha a t. ház helye­selni méltóztatik,határozatilag és kimondhatjuk még azt is, hogy a­mennyiben a pénzügyi bizott­ság jelentései nyomatás vagy akármely dolog által megszakittatnának, ez alatt a már egészen kész községi törvények vétessenek fel, is tárgyal­tassanak. — Ez az mit a napirend megálla­pítása érdekében a t. házzal közölni akartam. Ghyczy Kálmán az 1869­ esztendei zárszám­adásról szóló jelentést is napi­rendre kéri fel­venni. Elnök köszöni a figyelmeztetést és azt szintén első helyre tűzi ki tárgyalásra. Holnap 10 órakor rövid ülés, az után az osz­tályok fognak ülésezni. Ülés vége 1­­­ órakor. A közlekedési minisztérium és a vasútépítési igazgatóság. (M.) Vonatkozással a N. fr. Pressében közelebb közlött s a Budapesti Közlöny­ben hivatalosan megczáfolt azon hírre, hogy legközelebb a magyar közlekedési minisztériumban változás fog beállani, indíttatva érezzük magunkat a miniszté­riumról némelyeket elmondani. Hazánk a törvényhozó testület utján pártkülönbség nélkül oly összegeket sza­vazott meg, melyek által a­z ország leg­égetőbb szükségletei a­­ közlekedési téren biztosítottaknak látszottak, és ezt a tör­vényhozó testület tagjai azon helyes fel­fogás által vezéreltetve tették, hogy az ország anyagi jóllétének emelését első­sorban a közlekedési eszközök javításától lehet várni. A közlekedési minisztérium rendelke­zése alá bocsátott eszközök lehetővé tet­ték azt, hogy néhány év alatt az arány­talanul kevés vasutakból az országot min­den irányban átfutó vasúti hálózat fejlőd­jék ki. És még sokkal kedvezőbb ered­ményt lehetett volna elérni, ha magánér­dek egy és más vasutat természetes útjá­ról le nem térített volna, s azokat a köz­érdekkel ellenkező irányba nem terelte volna. Azon élénk érdek, mely a vasutak ki­építéséhez szövődött, az országgyűlésen interpellációknak egész fergetegét idézte elő, úgy, hogy maga a miniszter, kit a felelősség első­sorban terhelt, ámbár a történt dolgokban vajmi kevés része volt, megunva a folytonos támadásokat, a mi­niszteri tárczát letette. Gorove ellen ugyan, ki gr. Mikó he­lyett a közlekedési ügyek vezetését elvál­lalta, nem egy hang kelt ki; méltán fel­hozatott hogy Gorove úr több éve hiva­taloskodása daczára még a közgazdasági dolgokban sem szerezte meg magának a kellő jártasságot, midőn ezt már is el­hagyva, egy előtte egészen ismeretlen tér­re lépett. Mert attól lehetett tartani, hogy e miniszteri változás folytán az úr téren való tájékozatlanság miatt számos fontos kérdések halasztást fognak szenvedni. Mindamellett is e változást több oldalon megnyugvással fogadták azon reménység fejében, hogy e minisztérium kebelében égető szükséggé vált újjászervezés valahára életbe fog lépni. Megváltjuk, hogy az így beállott új korszakot feszült figyelemmel kísérjük. Mert még élénken emlékezetünkben van, hogy Gorove úr az országgyűlésen azon nyilatkozatot tette, miszerint az előbbi rendszerrel szakítani akar, s hogy a mi­nisztérium kebelében eddig történtekért a felelősséget magára nem vállalja. Ezáltal azon reményt táplálta bennünk, hogy ha­tározott szándéka, a közlekedési ügyek minden ágában a szükséges reformokat életbe léptetni. Azonban mi hamar kiáb­rándultunk, midőn értésünkre esett, hogy

Next