A Hon, 1871. április (9. évfolyam, 76-100. szám)

1871-04-01 / 76. szám

Országgyűlési tudósítások. A kipviselődás 325. ülése mert. 31. A már esti lapunkban elmondottak után Simon­yi Ernő indítványának védelmére kel. Behatólag tárgyalja az ország vasutait, és köz­­utait és csatornáit, kitünteti mindenütt az össze­köttetés, hálózat és szerkezet irányait A mi a folyók­ és csatornákat illeti, kétséget sem szenved, hogy a folyók és csatornák, mint közlekedési eszközök legolcsóbbak. A vízen va­ló szá­lltás sokkal olcsóbb lé­nn, mint bármely más módon történő szállítás. Tehát az­ ország mely hosszabb hajókázható folyókkal bír, az kétség kívül előnynyel bir a felett, mely keves Stbá­­ly folyókkal bir. Bennünket a természet e tekintetben annyira megáldo­tt, hogy mi hosszabb kiterjedésű hajóz­­ható és hajó hajóvá tehető folyóval a runk, mint Európának bármely más országa, nem csak a terület arányában, hanem absolme véve, kivéve Oroszországot, mert Oroszországban több van, de sem Fru­nziaország, sem Németország mem bir annyi hajózható folyóval, mint amennyivel bir és bir hatna Magyarország, ha folyói szabá­lyozva lennének. Ki fogja kétségbe vonni, hogy a Duna Magyarországnak a pn útján, a­mely egyedül képes azt a világvásárokkal úgy össze­kötni, hogy más világvásár és világpiaczokkal a verse­ny­t kiállhatja ? Már most, hogy ezen Duna mi módon szabályoz­tassék, az igen nagy fontos­sága kér­dés. Nem érti azon szabályozást, a­mi évenként a közlekedési miniszer s­udgetjében előfordul,hogy egyik másik zátony eltaszíttatik,és a­mely szabá­lyozás egyes helyi bajokon segíteni igyekszik, hanem érti azon szabályozást, a­mely lehetsé­gessé teendi a Dunának közlekedését és bizto­sítaná a tengerrel egész, éven át. Tia a Duna kel­lőképen és ily módon szabályoztatok, akkor lehetséges lesz az, hogy a Fekutetenger hajói egész Pestre jöjjenek és akkor Pest tengeri ki­kötő és világváros lesz. Igen természetes, hogy a Dunának ily módoni szabályozása igen nagy költségbe kerül, az tehát nem olyan kérdés, me­lyet bővebb megvizsgálás, bővebb megfontolás nélkül lehetne a törvény­hozás tanácskozása elé hozni Erre nézve szakértők meghallgatása és az ügynek tanulmány­ozása volna szükséges. A­mi illeti úgy a folyók szabályozását, mint a csatornák hajózhatóvá tételét és az öntözési csatornák létrehozatalát, semmi sem volna szük­ségesebb mint egy általános enquel biz­otttság, mely szakértők meghallgatása folytán, kijelölné azon folyókat és megállapítaná azon rendet, melyben ezen folyók tisztán és egyedül országos szempontból lennének szabályozandók. Rendre veszi aztán a vasutakat, s itt is hatá­rozott tervezetet sürget. Vasutaink nagy része vagy épülőfélben van, vagy már ne­m van szavazva, azonban ámbár vasutaink hálózata igen terjedelmes, mind kiegé­szítettnek nem tekinthető. Alig van vasút, mely az országból kivezet. Építettünk vasutakat ma­gunk magunknak és ügyésztünk reá, hogy mindenkinek jusson vasút. (Derültség.) hanem ezen vasutak sehova nem vezetnek ; nemzetgaz­dasági szempontból pedig ezért csak akkor érünk, hogyha ezen vasutakat országos szempontból egészítjük ki, hogy ha ezen vasutaknak össze­köttetését a külfölddel biztosítjuk. Már most mi­dőn ezen összeköttetések biztosításáról van szó, igen nagy kérdés az, hogy p. o. Törökországgal hol történjék az összeköttetés ? váljon Kikindá­­tól Pancsováig menjen -­l vonat, talán Pestről Belgrádig, vagy Budáról Belgrádig, vagy legyen egy összeköttetés Eszéken és Brodrn át. Ezek mind oly kérdések, amelyeknek igen nagy meg­fontolása és bővebb tanulmányozása szükséges. Továbbá kell e nekünk az összeköttetés az Ad­­dinával, kellő az összeköttetés Szalonikivel ? mert ezen kérdések a keleti kereskedelemre, a Suezi csatornával való összeköttetésre, az Indiá­ból érkezett és érkezendő árukra és azok szál­lítására a legnagyobb fontossággal bírnak. Kér­dés, hogy Oláhországgal hol, mely ponton tör­ténjék ezen összeköttetés. Vannak vasutaink, melyek Oláhország határszéléhez vezetnek ; de hogy Oláhországnak mely pontjával kössük össze azokat, arra nézve még nem vagyunk tisz­tában. Nem vagyunk tisztában arra nézve sem, bntry Moldvaors­zággal kell e összeköttetés, és had kell az? váljon Kolosvár-M. Vásárhely vonal helyes-e, vagy a szatbulár szigeti vonal, kapcso­latba hozatva a Kassa-oderbergi vonallal, hogy az mintegy parallelt vonalat képezzen a Kárpá­tok hosszánan. Hogy ez létesíthető-e és miképen, mindezeknek megvizsgálása volna ez esquete bizottság teendője. De mindezeknél nagyobb súlyt fektet a szóló a közutakra, mint melyek nélkül a történelem tanúsága szerint a kereskedelem nem fej­edhe­tett. Összahasonlítást tesz e tekintetben Fran­­cziaország­gal. 1863-ban volt Francziaországban államut 5700 mfld, a mi­­földeink szerint. Nekünk van közel kétszáz mértföld ilyen államutunk. Volt Francziaországban route­ departementale — megyei út 1855-ben — ez lévén az utolsó ki­mutatás — 47000 kilométer, azaz 7060 mfd. Nekünk van körülbelül 1000 mf. De legnagyobb fontosságot tulajdonított Fran­­cziaország — az úgynevezett route vicináléknak azaz a mellékutaknak, melyeknek főfeladata termékeny vidékeket vagy iparos helyeket a vas­utakkal s egymással­­összekötni. Az 1836-iki törvény állapította meg először ez utak létrejövetelét. És ez idő óta 1861-ig, te­hát 26 év alatt, kiadott Francziaország ez utak építésére 1717 millió frankot. — Ezen időben, 1861 ben tett ez utak hossza Francziaországban 557,448 kilométert, azaz a mi mértfölde­k sze­rint 83,600 mérföldet. Nekünk abból a­mit ily útnak lehetne nevezni, semmi sincsen. De Francziaország nem állapodott meg itt, hanem 1862—63-ban további 233 millió szavaz­tatott meg ez u ak szaporítására, és ekkor ezen utak már annyira szaporodtak, hogy Franczia­­ország összes területének y,«- ed részét foglal­ták el, a területnek ‘/,««-ed­ része utakból állott. És 1864-ben midőn Francziaország területének */­««-ed része volt befedve ily utakkal, egy új hálózati tervet készítettek, csupán ezen vicinális utakra, és akkor szavazott meg a törvényhozás újra 1054 millió frankot e h­­ózat kiépítésére. Tehát csupán a vicinális utak kiépítésére 30—35 esztendő alatt Francziaország 3 milliárdot azaz 3 ezer millió frankot fektetett be. Ha tehát most Francziaország ily úthálózattal bir és midőn Francziaország vagyonáról és kin­cseiről és te­srviselési képességéről van szó, ezen utak létezése oly nagyon számba jön, mi­dőn a „Times“ azt mondja, hogy India azért szegény, mert épen ezek hiányoznak neki, úgy hiszi, elmondhatjuk mi is, hogy Magyarország azért szegény, mert közlekedési eszközei hiány­zanak. Igyekezni kell tehát ezen közlekedési eszközöket Magyarországban is mennél nagyobb mérvben létrehozni. Gorove István nem fogadhatja el az indít­ványt több okból. Ugyanis az enquetek munká­latain hosszú időre húzódnék el, — továbbá a ház­­a elfogadná ezen indítványt, önmagával jö­nne ellentétbe, miután már némely folyók sza­­bályozására, mint a Vág és Berettyó összegeket szavazott meg s igy ezeken most változtatni kel­lene; — azonkívül a vasúthálózat már nagy részben meg van állapítva. Simonyi Ernő mi e­­zeket nem tekintheti komoly érveknek. Ha állana azon érv, hogy az enquéte munkálatok hosszú időre húzódnak, ak­kor felesleges volna egy álalában­ minden enqué­te, — de ha akár hosszú időre terjed,­­ annál hamarább érünk ezért, minél jobbkor megkezd­jük a munkálatokat. Ami pedig azt a néhány ezer forintot illeti, mely egyes folyók szabályo­zására szavaztatott meg - ez a száz meg száz millióra menő országos közlekedési eszközök nagy mérvű hálózatának megállapításával szem­ben — semmi. A vakondtúrás — úgymond — nem akadályoztatja a kegy emelését. A többség nem fogadta el az indítványt. I­r­á­n­y­i D. Kat. javaslata az iránt, hogy az államhivatalok, az állam és elnöki titkári vala­mint a min. tanácsosi és ezzel egy rangú állomá­sok kivételével — pályázat útján töltessenek be, úgy­szintén Halász B. indítványa a vadászati tvjavaslat első­sorbani tárgyalása iránt a több­ség által elfogadtattak és húsvét után napi­rendre fognak tűzetni. Következik az úrbéri törvényjavaslat tár­gyalása. Huszár Imre közp.­bizottsági előadó kéri a házat, hogy a tv javaslatot részletes tárgyalás alapjául fogadja­ el, s megjegyzi, hogy a közp.­bizottság hosszas és beható tanácskozások tár­gyává tette az igazságügyminiszer által benyúj­tott törv,­javaslatot és azt alapjában indokolásá­val együtt elfogadta. Feladatának mind a jogos­ság, mind a méltányosság szempontjából úgy véli leginkább megfelelhetni, hogy az 1848. IX. t. cz.-ben kimondott elvnek gyakorlati megvaló­sítása mellett folyton szem előtt tartotta az 1836. törvényhozás munkálatát is,mely hazánk­ban az úrbéri birtok­viszonyok rendezési kérdé­sein­k kiindulási pontját képezte, valamint azon teljességgel nem ignorálható jogviszonyokat is, melyeket a bár nem törvényes, de tettleg végre­hajtott nyílt parancs 18 évi gyakorlat által te­remtett. Mindazáltal az eredeti törvényjavaslatnak oe­­conómiájára, külalakjára és beosztására nézve a közp.­bizottság több változtatásokat látott szük­ségesnek, melyekhez az igazságügyminiszer is hozzá­járult, és ennélfogva ezen tvjavaslat némileg megváltozott alakban kerül a tisztelt ház elé. A tvjavaslat elfogadtatott részletes tárgyalás alapjául. I. Fejezet: Általános határo­zatok. 1. §. Úrbéri földbirtokoknak azon telkek tekinten­dők, a­melyek az úrbéri táblákba, mint az úrbéri jobbágy- és úrbéri zsellértelkek állománya iktatvák be, vagy későbbi időben úrbéri tartozások szakadat­lan megvétele által ilyeneknek ismertettek, akár vol­tak ezek úrbéri, akár úrbért pótló szerződési bánás alá vetve. Vidliczkay József „úrbéri birtokok“ helyett „úrbéri birtok“ ot is kiván betétetni. K­i­s János pedig a 4. végére ezt indítványozza: „vagy a földes ur által kárpótlás végett felterjesztettek és kárpótoltattak.’­ Megmarad a szerkezet. 2. §. Az úrbéri kapcsolatnak az 1848-ki törvények által tett megszüntetése következtében, a tolt jobbá­gyok a kezükön levő úrbéri földbirtokban (úrbéri jobbágy- és úrbéri zsellértelkek) teljes tulajdoni s szabad rendelkezési joggal bírnak. 3. §. Az úrbéri telkekkel a volt úrbéresek tulajdo­nává válnak a már törvényesen elkülönzött, vagy jö­vendőben törvényes uton elkülönzendő legelők, nem­­kül­­ben azon erdők és nádaso­k is, melyek az úrbéri fajzás és nádaás fejében a volt úrbéreseknek az u­béri telkék után illetmény­képen adattak, vagy adatni fognak. 4. §. Az úrbéri jobbágy- és úrbéri zsellérte­lkek állományának törvényes mértéke, az eddigi úrbéri törvények által meg lévén állapítva, ez szolgáland minden úrbéri tárgyalásnál zsinórmértékül. Észrevétel nélkül elfogadtatott. 5. §. Az 1848. IX. t. sz. által, az úrbéri kapcsolat véglegesen meg lévén szüntetve, az úrbéri kapcsolat­ból eredő és származtatott következő jogok és kötele­zettségek is elem­észtek: 1) a házatlan úrbéri zsellérek (subinquilini) tarto­zásai ; 2) a pálinkakazánoktól fizetett díjak, a­mennyiben ezek az úrbéri viszonyon alapulnak; 3) az úrbéri telken nyitott boltoktól a bérsze­­dés joga ; 4 a földes urnák azon joga, mely szerint egykori jobbágyának a tégla- vagy mészégetést, a kő­­vágást, agyag- vagy sövényásást annak földén meg­­tilthatta, vagy ezen jog gyakorlásáért magának szolgáltatást köthetett ki, — a­hol ezen jog a job­bágyi kapcsolat megszüntetéséig gyakoroltatott , és ezeken kívül 5) a kizárólagos mészárszéki jog. A még fenálló többi királyi ki­ebb haszonvételek szabályozásáról külön törvények intézkednek. Madarász József a 3. pontban ezen szó után „úrbéri telken nyitott boltoktól“ ezeket kivánja beiktattatni: „úgy az úrbéri telken épített száraz­szél vagy műmalmoktól.“ Nehrebeczky és Paczolay a mó­­dosítvány ellen, S­im­o­n­y­i E. a mellett szólal­nak» f 1. A szöveg megmarad. Salamon Lajos azt kérdi az igazságügyértől, hogy a kir. kisebb haszonvételek és a bérm­érési jog szabályozására van e kész javaslata és pedig olyan, melyet már a mi­nisze­rtanács elfogadott volna, hogy azt még ez ülésszak alatt a törvény­hozás tárgyalhassa. Mert mig ezen kérdés meg nem oldatik addig minden más intézkedés fél­szeg fog maradni. Horváth Bodizsár a kérdés első részére igen­nel, a­ másodikra nemmel felel. 6. §. A mennyiben az 1848. XII. t. sz. által a volt földesuraknak biztosított kármentesítés még ki­­szol­gáltatva nem v­olna: a megtérítendő összeg kiszá­mítása az 1868. XXXIII. t. sz. 5. § ának határoza­szerint történik. Észrevétel nélkül elfogadtatik. II. Fejezet. Pusztatelkek. 7. §. A puszta telkek (sessiones desertae),azoknak, illetőleg azok jogutódainak tulajdonai, kik e puszta telkeknek 1848. évi május 1-én birtokában voltak. 8. §. Pusztatelkek után, melyekért országos kár­pótlás fizettetett, vagy fizettetni fog, az úrbéri legelő és erdő — illetőleg nádas-illetmény szintén úgy ki­adandó, mint más úrbéri birtok után. 9. §. Pusztatelkek egyes részei, melyek 1848. május 1-je előtt nem úrbéri vagy urbért pótló szerző­dés szerint, hanem az 1836. IV. t. sz. 14. §-a értel­mében a megszállásig viszonszolgáltatás terhe alatt osztattak ki, szintén a birtokosok tulajdonai marad­nak és a kárpótlás azokért is az átalános úrbéri kár­pótlási szabályok szerint aránylag adandó ki. Módosítás nélkül elfogadtattak. III. Fejezet. Foglalások. 10. §. Az úrbéri állománynak a földesúri magán­birtokból vagy a közösekből foglalás által keletkezett minden nagyobbítása, nem különben annak a volt földesuraság által tett foglalásból származó kevésbi­­tése ott, a­hol az úrbéri rendezés még meg nem tör­tént, vagy a közösség a legelőre, erdőre vagy nádasra nézve a volt földesur s a volt úrbéresek közt még fennáll, az eddigi törvények szerint ítélendő meg, azonban a következő korlátok közt: a) az 1820. évi január 1-éig fennállott békés birtok se egyik se másik részről meg nem támadható; b) az 1820. évi január 1-je óta 1859-ik év végéig történt foglalások iránti kereset csak azon esetben ér­­vényesithető , ha ezen kereset akár külön per utján, akár pedig együttlegesen az úrbéri rendbeszedési, le­gelő vagy erdőkülönzési perek, már 1859-ik év decz. 31 ig megindittatott; c) mind az 1859 ik év végéig tett foglalások iránti kereset, a­mennyiben ennek az a) és b) pontok értel­mében helye van, — mind pedig az 1859 ik évi de­­czember 31 -e óta történt újabb foglalásokra vonat­kozó kereset összefoglalandó a már folyamatban levő úrbéri rendbeszedési s illetőleg a legelő - vagy er­­dőelkülönzési perrel, a­mennyiben ez utóbbi már meg­indittatott vagy ezentúl a jelen törvény alapján fogna megindittat­i, s ezzel együttlegesen jön tárgyalás és bírói eldöntés alá. Ezen szakasz elfogadása függőben tartatott, T­i­s­z­a K. felszólalása után, melyben a b) pont­ra nézve a bírói praxist illetőleg felvilágosítást kért, melyet Horváth B. holnapra előadni ígért. 11. §. A­mint az url­éri rendbeszedés végbement s a volt földesur s a volt úrbéresek közt a közösség a legelőre, erdőre s nádasra nézve megszűnt, a foglalá­sok iránti kereset, a magánjogi törvények hatálya alá esik. 12. §. A jelen törvény 10. §-ában érintett és a volt jobbágyoknál maradt foglalások se a maradvány­földek, se az irtások közé nem sorozhatók, és azok után legelő vagy erdőilletmény nem jár. 13. §. A 10. § ban megtámadhatlanoknak kimon­dott foglalásokért semminemű kárp­ótlás nem jár. 14. §. Azon földek, a­melyeket a volt jobbágyok az úrbér behozatalakor megállapított úrbéri állomá­nyok mérvén fölül bírnak, a­mennyiben sem foglalás­nak, sem irtványnak, sem pusztalész­knek, sem bér­földnek (censualis föld) vagy haszonbéri birtoknak nem tekinthetők, s a melyekből az 1848-ik évig fenn­állott törvények szerint a volt földesur uj telkeket tartozott volna alakítani: úrbéri maradvány-földeket képeznek. Ezen földek a volt földet uraknak járandó s a bir­tokosok által fizetendő kárpótlás mellett a jelen birto­kosoknál maradnak, a nélkül azonban, hogy e birtok­­többlet a v­olt jobbágyokat a legelő és erdő elkülön­­zésénél nagyobb legelő és erdő-illetményre jogosítaná föl, mint a mennyit az úrbérben megállapított telkeik mérvéhez képest követelhetnek. Észrevétel nélkü­l elfogadtattak. 15. §. Zsellértelkek belsőségeinél maradvány fel­számításának helye nincs. Ha azonban ily telkekhez úrbéri természetü külső földek is tartoznak; ezek a zsellérek által megváltan­dó maradványföldekül tekintendők. Jótadocsányi Pál, positív tudomása lévén, hogy legalább a felvidéken találkoznak úrbéri zsellérek, kiknek kompetentiális földjük, rétek­ben az úrbéri lajstromban be van írva. Ha ezen 15­ § megmaradna, az ilyennek, minden darab ,földet,ami­lylyel bir, megváltást kellene fizetni. Ez pedig az igazsággal össze nem egyeztethető; kéri tehát ezen §. kihagyását. Nehrebeczky S. az eredeti szöveg megtar­tását kéri. G­ó­­­c­z­y Kálmán a szakasz végére ezen módosít­ás­t ajánlja : „Ezek a zsellérek által megváltandó maradvány­oöldekül tekintendők, a mennyiben az úrbéri tab­­ában kitett mennyiséget meghaladják.“ (He­­geslés.) Várady J. a szöveg kihagyása, P­a c­z v 1 a y I. annak megtartása mellett emelnek szót. Justh József teljesen igazat ad Gbyczynek és pártolja módosítványát. Horváth Boldizsár Ghiczy módosítványához járul, vagy pedig ajánlja saját eredeti javaslatát, melynek 1-ső alineája így hangzik: „A zsellér telkeknél maradvány felszámításának helye nincs.“ Mert a maradványa telkes jobbágyoknál mindig a telek competentiájához tartozott, igy tehát a jobbágyoknál meg volt határozva mind a belsőségre, szántóföldek és rétekre nézve; ha i. o. a­ki telkes jobbágynak volt beírva és azon osztály szerint járt neki 18 hold és azután ki­tűnt, hogy 24 hold, a mi azonfölül maradt, az ezt a reman­dotta. Huszár Imre a központi bizottság szövegét ajánlja. Az­ eddigi gyakorlat annak felel meg, mi ezen 15-dik §-ban foglaltatik és Zsedényi Ede képviselő úr azon megjegyzése, hogy Ma­gyarországon a szokás és az ítélet pótolta gyak­ran a törvényt, különösen mellette szól a közp.­bizottság szövegezésének, mert 18 év óta az itt javasolt 15. §. szerint döntöttek el az ily termé­szetű kérdések és ennek elvetése által a 18 évig f­ennállott gyakorlat forgattatnék fel, a­mi nem történhetnék máskép, mint legnagyobb sérelem­mel és igazságtalansággal azokra nézve, kik e szakasz értelmében mint maradványföldeket vál­tottak meg olyan külsőségeket, melyekre most az állam általi kárpótlás szándékoltatik megsza­vaztatni mind­azon helyekre, hol még az úrbéri rendezés meg nem történt, ebben mindenesetre a legnagyobb i­gazságtalanság rejlik szemben azon zsellérekkel, kik az eddig gyakorlatban volt eljárás szerint összes úrbéri természetű költ­ségeiket mint maradvány­földeket voltak kény­telenek megváltani. A többség elfogadja Ghiczy Kálmán módosít­ványát. Ülés vége 2 órakor. Ivánka Imre a mai ülésben a napirend meg­kezdése előtt következő törvényjavaslatot adott be mint póttörvényjavaslatot az úrbéri örökvált­­ságok országos megváltásáról szóló 1868. 33. tezikkhez* 1. §. Az 1868-iki XXXIII. t. sz. 20-ik §-ában megállapított szabály alól oly községek képez­hetnek kivételt, melyek az 1840. évi VII. t. sz. kihirdetése után magánföldes urak részbirtokát az úrbéri jobbágytelkekkel és zsellérekkel s ezeknek járandóságaival együtt örökösen meg­vették. Az ilyen községek az urbériségre nézve a magán földes urakat képviselvén, kellően ki­mutatott úrbéri veszteségükért ugyanazon kár­pótlásban részesülnek az országos alapból, mely az eladó földes urnak járt volna. 2. §. Jelen törvény végrehajtásával a bel­­pénz- és igazságügyminiszter bizatik meg. A főrendiház ülése márt. 31-én. Elnök: Majláth György. Jegyző : Csáky Gyula gr. Ülés kezdete 11­­. órakor. Az 1871. államköltségvetésről szóló szentesí­tett t. csikk kihirdetetik. A kép­ház átküldi a községek rendezéséről szóló­­javaslatot, mely a jogügyi bizottságnak adatik ki. Tárgyalása a­­húsvéti szünet utánra tűzetik ki. — Az ülés 12 órakor végződött. A német birodalmi gyűlésből. Tegnap kezdték meg s fejezték be a német bi­­rodalmi gyűlésben a felirati vitát, mely minden nagyobb vihar nélkül folyt le. A hallgatóság számára fentartott helyek zsúfolásig tömve vol­tak , még a diplomaták páholya is. Bennigsen (a többség javaslat előadója)­­ kinyilatkoztatja, hogy bár a német császárság­hoz és a német birodalomhoz az egyházzal s Olaszországgal folytatott küzdelmek emlékei vannak kötve, jelenleg a német birodalom távol áll attól, hogy egy német egyházi politika útjá­ra lépne. Reichensperger(a kisebbségi javas­lat előadója) úgy véli, hogy oltani kell akkor, ha a szomszéd háza ég; mi az egységet a pápá­val akarjuk és nem az egységet ellentétben a pápával. Schulze-Delitsch azt tartja, hogy a német nemzetnek el kell bántania azt, mi az előbbi római-német császársághoz hozzáfüződött s mi a német birodalom alapját aláásta. M i q­u e­­ csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy miként lehet egy oly birodalomtól, mely­nek lakossága háromötöd részben protestáns, komolyan azt kívánni, hogy interveniáljon a pápa érdekében, mint ezt a kisebbségi fölirat kívánja. (Élénk helyeslés.) K­e 11 e­z­e­r püspök figyelmeztetvén arra, hogy Németországnak, mindig a justitia regno­­rum fundamentum“ volt jelszava, azt mondja, hogy ha a non-interventio vétetik föl a föliratba, akkor Németországnak azt is el kellene tűrnie, ha majd San Salvador a kereskedelmi szerző­dést nem tartja meg. V­u­­­k úgy véli, hogy a bajor katholikus vá­lasztási agitációk után , hol a népet az interven­­tióval ámították, lehetetlen volt a non-inter­­ventiót a feliratban nem hangsúlyozni. Windhorst azt mondja, hogy a kisebbség nem felekezeti, hanem a többség meg nem akar­ja a katholikus lakosság életérdekét figyelembe venni. A kath. egyház fejének szuverenitása élet­kérdés. Propst azon fájdalmas érzetnek ad kifeje­zést, hogy a német birodalmi gyűlés terméből még sok német hiányzik, a német egység tehát még nincs befejezve. Ezzel a vita berekesztetett. Szavazásnál 312 szavazó közül 243 a többségi felirat mellett, 63 ellene szavazott, hat távol maradt a szava­zástól. A párisi választások: Páris, mart. 26. csendes volt. Néhány zene­szóval elvonuló nemzetőrség zászlóaljon kívül az utczákon alig lehet­ látni katonaságot. A számtalan vörös papírra nyomatott válasz­tási kiáltványok és jelöltivek alig részesültek figyelemben. Mindenki bele­fáradt már a politi­zálásba , csak Pynt Felix polgár nem, ki borízű hangjával szakadatlanul kiált a választókra. Választók­ az urnákhoz,vagyis tüzérek a löve­­gekhez! Pynt még mindig a régi. Saját zsebéből, 10,000 frankot tett egyszer Napóleon fejére. Nagyszerű csattanós frázisokban szokott a nép­hez beszélni, mesterét csak Gambettában találta. Ő volt az, ki, midőn több radicális társa a bor­­deauxi nemzetgyűlésben letette mandátumát, el­távozott ugyán szintén, de mandátumát azért nem tette le a nemzetgyűlésben, mivel ez — mint mondá — ő rá nézve nem létez. — A választá­sok jó rendben mentek végbe. Itt - ott lovas küldöncz nyargal el a boulevardokon. Legélén­kebb a kép a város­háza előtt, hol 20,000 katona tanyáz. A zenekarok vidám nótákat hoznak. Minden­féle katonaság: garibaldisták, zuávok, lovasok, gyalogok, tüzérek mulatoznak ott. Az ütegek,a torlaszok kitűnőek, őrizetük bizonyosan bellevil­­le­iek , oly nyers kinézetű legények. Feltünő volt a csend este felé is. A választások eredménye hivatalosan még nincs kihirdetve, de 27 én este már bizonyosak voltak: 1. város­rész (louvre): Adam, Méline, Ro­­chard és Barré 6—7000 szavazattal. 2. (börze) Brelay, Loiseau, Brinston, Tirard és Chéron ugyanannyi szavazattal. 3. (Temple): Arnaud, Demay, Pindy, Cléry, Claver, Dupent, 5—8000 szavazattal. 4. (Városház) : Lefrancais, Arthur Arnault, Clémence, Gérardin, Amouroux, 8—9000 sza­vazattal. 5. (Pantheon) : Régére, Jourde, Tridon, Blan­che, Ledroit 3 —4000 szavazattal, de ezek meg­választatása bizonytalan. 6. (Luxembourg): Leroi, Goupil, Varlin, Beslay, dr. Robbinet, 4000—6000 szavazattal. 7. (Palais Bourbon) : doctor Pareiel, Er­­nest Leterne, Urbain, Brunei, 2—3000 szava­zattal. 8 szór. (Chatres Elysees): Raoul, Rigault, Vaillant, Arthur Arnault, Alix, 2—3000 szava­zattal. 9. (Opera): Ranc, Desmarest, Ulisse Parent, E. Ferry, Nast, 4 —9000 szavazattal. 10. (De l'enclos Saint Laurent): Henry For­tuné, Felix Pyat, Gambon, A­etoul, Babick, 10—14,000 szavazattal. 11. (Popincourt): Mortier, Delesoluze, Protot, Assy, Eudes, Avrial, Verduret 19,000 szavazattal. 12. (Bery-Reully): Variin, Geresme, Fruneau, Theiis nyerték a legtöbb szavazatot, de az össz­eredmény még ismeretlen. 13. (Des Gobelin­­) Léon Meillet, D­u­v­a­­ tábornok, Chardon és Frances nyerték a legtöbb szavazatot. 14. (Montrouge): Billivray, Martellet, Des­­camps nyertek 5 -6000 szavazatot. 15. (Grenelle) : Parisés, Lefèvre, Urbain, Bru­nei és Ribacourt 1—2000 szavazattal. 16. (Passy-Autenil) dr. Margontan és de Bou­­teiller ny­erték a legtöbb szavazatot. 17. (Batignolles): Va­lin, Clement, Gerardin, Chaliu, Maion, 4—9000 szavazattal. 18. (Montmarte): Dereure, T­h­a­i­st, Blan­­q­u­i, J. B. Clement, T. Ferré, Vermorel, Pascal Grousset 14,000 szavazattal. 19. (Viliette): Oget, Autch, Dolescluze, Jules Miot, Cournet, Ostyn, 4—10,000 szava­zattal. 20. (Belleville és Charonne): Ramier, Benge­­ret, Blanqui és Flourens, 13—14,000 szavazattal. Parsból. Az essemblée balpártjának határozottsága végre arra indítá a kormányt, hogy a reactioná­­riusok tiltakozásaira nem hallgatva, a követ­kező kiáltványt bocsássa ki: Franczia köztársaság, Sza­badság, egyenlőség, testvéri­ség! Kedves polgártársaim! Sietek tudomás­tokra hozni, hogy a balpárt képviselőivel és Pá­ris polgárnagyjaival egyetértésben a kormány­tól és nemzetgyűléstől a következőket értük el. 1. Municipális szabadságtok teljes elisme­rését. 2. A nemzetőrség minden tiszteinek, beértve a főparancsnokot is, választását. 3. A fizetési határidőről szóló törvény módo­sítását. 4. A lakbér törvény általi szabályozását, a 1200 frankos bérlők értelmében. Azon reményemben, hogy megtörtént válasz­­tatásomat elismerebbitek, vagy mást helyembe tenni fogtok, állásomban maradok, hogy a kibé­külés felett őrködjem, mely egyedül képes a köztársaság megerősödését előmozdítani. Páris, mart. 23. 1871. S a­­­s 8 e t. A „Times“-nak Páriából 27-ről táviratozták : 500,000 választó közül csak 200,000 vett részt a választásnál. A központi bizottság 37 tagja közül 20 megválasztatott, Blanqui háromszor, Pyat és Flourens kétszer választattak meg. Blanqui a kormány elnöke lesz, és a bizalom Flourens, Pyat, Dehscluze, Lefrancais és Ver­morel kezében lesz öszpontosulva, tehát azok kezében, kik mint bizonyos titkos comité a pá­risi rendőrséget vezették volt! Páris nyugodt, a boltok nyitvák, a kávéházak telvek. Múlt vasár­nap a boulevardokon tömérdek ember mozgott. Csak itt-ott folyt élénkebb politikai vita. A rend­­pártiaknak a választásoktól­ tartózkodást hány­ták szemükre. A nemzetgyűlést minden oldalról gáncsolák. Általános a hit, hogy e kormány minden befolyását mindenkorra elvesztette. A fontos pontok még folyton erősen őriztetnek. A régi Párisban a tartózkodók száma nagy volt, annál élénkebb volt a részvét az elővárosokban. Blanqui a nap hőse. A mozgalom tehát álarczát levere ,communisticus jelleme kétségen kívül áll. A felkelők hivatalos lapja ma a szabad községek szövetségében és az ország ezek általi kormányzásában látja a jövő üdvét. Különfélék. — Kegyelmi tény. Király őfelsége Kohn Miksának a „Pester Journal“ munkatársának a pestkerületi sajtó­bíróság által sajtó vétségért reárótt 2 havi fogság büntetést f. hó 27-én kelt l.m. elhatározásával elengedni méltóztatott. J . Rudolf főherczeg ez évi vizsgá­­­­járól írják a bécsi lapok, hogy egy év óta szer­zett ismereteinek újra szép bizonyságát adta. A vizsga a családtagok és más magas személyisé­gek jelenlétében ment végbe. Első nap, márczius 28 án, vizsgát tett a következő tantárgyakból : vallástan, latin nyelv, földrajz, természetrajz. Mártius 29-én a ném­et nyelvből, algebrából és geometriából és végre a világtörténetből. — A király megelégedését fejezé ki a tanároknak. — Még egyszer „mennyi az a öt milliárd?“ A „Hon“ angliusának ba­bérjai, irja a „Borsod”, nem hagyták nyugton a miskolczi számitó collegáját, s neki látott ő is magyar mértékek szerint kiszámolni, mi meny­nyit tesz a burkusnak a francziák nyakába ve­tett hadi kárpótlás 5000 millió frank. Ennek súlya a mi rendes m. kir. aranyainkban tészen 26455‘/is. mázsát, vagyis 423,280,423 darabot. Ez beborítana egymás mellé rakva 60,659 □ ölet és 28 □ lábat, vagyis 1200 öles holdat 50 et és 659 ölet s 28 lábat □ ölekben. Köbölekbe rakva — tenne 48 köbölet s 111 köblábat; aranyat arany után egymás folytában rakva, 11757/9 magyar mértföldnyi vonalat nyer­nénk. Ha pedig ezüstben, még pedig régi húszasok­ban számítjuk fel, akkor a hadikárpótlás tesz : 5.714.340,000 húszast, ez pedig 680,278 Vr má­zsára üt, mely beborítana egymás mellé rakva 1.102,363 Q ölet és 8s/3 □ lábat, vagyis bebo­rítana 1206 öles holdakban 918 holdat, 703 Q ölet, 873 □ lábat. Köbölekbe rakva tenne 1020 köbölet és 7/io-e­s részt, és ha egy láb szélességben egymásután laknák a húszasokat, nyernénk egy 1650 mért­föld 1940 öl hosszú és­­ egy láb széles ezüst vonalat. — Erélyes intézkedés. Gyrőr megye bi­zottmánya elhatározta, hogy azon községek, me­lyekben még faiskola nincsen, 40 forintnyi bir­ság terhe mellett köteleztessenek ilyenek felállí­tására. — Jáczint atyának híres levelére Monsignore Nardi válaszol, s többek között a „Magyar Állam“ fordítása szerint a következő­ket mondja: A házi tűzhely s a házias élet szent­sége csiklandozza önt. De miért, lett ön pappá vagy szerzetessé? Ki kényszerítette? Száz és ezer pap s szerzetes — ez utóbbi mind­­két nemből — áldja Istent, hogy azon át.

Next