A Hon, 1871. május (9. évfolyam, 100-124. szám)
1871-05-02 / 101. szám
101. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás# Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dijt Postán küldve, vigy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .........................1 frt. 85 kr. 8 hónapra ...... 6 „ 50 „ 6 hónapra ...... 11 ” — . Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés naponkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési felhívás „A HON“ IX-ik évi folyamára. Egész évre.......................... 22 frt — kr Fél évre............................... 11 frt — kr Negyed évre .................... 5 frt 50 kr ‘A?. esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint. 30 kr. §jSgr KfeiSaoSíiSaetési ivofcet nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert asanekarsaentesíti*»« csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, MÁJUS 1. Levél Jókai Mórhoz. Pest, máj. 1. Helyes volt-e azon feltevés, mely múlt pénteken megjelent czikkem kiindulási pontját képezte, hogy nyílt kérdésnek tekinti a baloldal tagjainak részvételét, vagy részt nem vételét a delegationális választások s tanácskozoányokban ? Majdnem kétkedni kezdtem, midőn mind a te „Észrevételed, mind az „Ellenőr“ száraz megjegyzése állításom ellenében az „ellenzékire hivatkozott, s a „párt“ nevében látszott visszautasíthatni az általam kifejtett nézetet. Azóta teljesen megnyugtatott Tisza Kálmán nyílt levele, melyet közzétett a „Hon“ tegnapi száma. Ugyanis nagyon tisztelt barátunk, kinek tekintélye előtt mindnyájan oly szívesen bújlunk meg, félreérthetlenül oda nyilatkozik, hogy a baloldal pártkérdésnek nem nézi a delegatioba bemenetelt vagy be nem menetelt; hogy „akik netalán [a párt tagjai közül megválasztatnának, elfogadhatják vagy visszautasíthatják a választást, anélkül, hogy e miatt bármely esetben a párttal ellentétbe jönnének;“ hogy „a résztvétel a választásban vagy attól visszavonulás hasonlag nyílt kérdésül hagyatott.“ Hozzáteszem, hogy ennek megfelelőleg jártunk el ténylegesen a múlt évben is. Hatvan vagy hetven baloldali képviselő vett részt a választásban és az általuk beadott szavazati lajstrom öt baloldali jelölt neveit tartalmazta. Minthogy pedig nyilt kérdés előtt állunk, barátságod mint egyén, részrehajlatlanságod mint szerkesztő, arról biztosít, hogy szívesen helyet engedsz néhány rövid megjegyzésemnek az általad közölt „Észrevétel“ — s Tisza Kálmán nyilt levelére. Legyen szabad mindenekelőtt constatálnom a tényt, hogy az utolsó országos bizottság összeállítása óta semmi lényeges változás nem állt be az általános helyzetbe ; legalább olyan változás nem, mely czélszerűbbnek tüntetné ki az abszenzionális politikát. Sőt ellenkezőleg, mind a választás eredménye, mind a megválasztottak magatartása határozottabb eljárásra látszik minket utalni. Nézzük előbb a választás eredményét. Nagyon jó barátunk Tisza Kálmán azon nézetben van, hogy habár a baloldaliak a megválasztatást el nem fogadnák, vegyenek részt mégis a választásban, azaz a jobboldaliak kizárólagos megválasztatásában, „mert ily módon be lehet folyni arra, hogy a többségnek függetlenebb, szabadelvűbb tagjaiból alakuljon a delegátió.“ Elérték-e e czélt, csak legtávolabbról is, azon telvbarátaink, kik a múlt évben részt vettek a választásban ? Mióta fennáll a bizottsági intézmény, aligha kevésbé független, kevésbé önálló elemekből alkottatott össze a magyar delegatió, mint utolsó ülésszaka alkalmakor! Ezt mutatta már a megválasztottak névjegyzéke ; még világosabban bebizonyította ezt országos bizottságunk eljárása. Engedékenysége a közösügyi ministerium és főkép a közös hadügyér minden s mindennemű követelései iránt majdnem a botránkozásig ment. Éles visszatetszésre talált a Lajtha mindkét partján. Keserű, majdnem egyhangú volt eziránt a panasz a cislaithani szabadelvű sajtóban; Magyarország ellenzéki közlönyei pedig azon igen kellemetlen helyzetbe jöttek : a német bizottság nézetei a javaslatai mellett erélyesen felszólalni a magyar bizottság nagyon engedékeny nézetei s semmiképen takarékos szavazatai ellen. Recriminálni most nem akarok. Azért a részletekbe bele nem megyek, s neveket sem említek fel. De a felhozott köztudomású tények, nézetem szerint, megczáfolatlanul bebizonyítják, hogy ha befolyni akarunk az országos bizottságok cselekvéseire, ha az általunk elvben kárhoztatott intézménynek gyakorlati káros eredményét „csökkenteni“ akarjuk, ezért semmiképen el nem érjük a csupa passiv részvétel által a választásban. Hogy pedig, az ország érdekében s mint alkotmányos ellenzék e befolyást, ha lehet, gyakorolnunk kell, hogy a delegátiók káros voltának csökkentésére törekednünk kell, ezt elismeri a „nyílt levél“ is, elismerik mindazon elvbarátaink, kik a választásban részvétel mellett vannak. Sőt tovább is megyek. Midőn, visszautasítva a megválasztatást, hozzájárulunk a választáshoz, a szóban levő intézmény gyakorlati káros következéseit nemcsak hogy nem kevesbítjük, de még nagyobbítjuk is, megerősítjük. Megerősítjük azáltal, hogy a választás utján hozzájárulunk az illető ülésszak tényleges eredményeinek előidézéséhez; megerősítjük azáltal, hogy az ott keletkező határozatok egyszersmind a mi választottaink műve lesz, s ez által az ország s a világ előtt mint a mi akaratunk kifolyása is állíttathatik oda. Az ország java s pártunk érdeke azt kívánják, úgy hiszem, hogy az egyenes részvétel által a tanácskozmányokban alkalom adassék a baloldalnak kevesbíteni a mennyire lehet az intézmény gyakorlati káros voltát, vagy, midőn ez elérhetetlennek mutatkozik, alkalom adassék,hogy párthíveink maga a bizottsági ülésben felhozandó ellentmondás által óvást tehessenek a közkárossági határozatok ellen s ekkép megóvhassák mind elveinket mind az ország jövőjét. Ezt annál szükségesebbnek hiszem,épen mivel az országos bizottsági intézményt magában véve nagyon rosznak, mivel gyakorlati következményeit igen károsaknak tartom. Azért sem felső felszólalásomkor, sem ma semmiképen a baloldal részvételét az intézmény foganatosításában nem sürgettem s nem sürgetem. Csupán a logika s a következetesség mellett emeltem szót: vagy teljes abstentio, mi által minden felelősséget magunktól elbántunk s legalább a kárhoztatott intézmény erkölcsi erejét gyengitjük; vagy komoly hozzájárulás, hogy ennek gyakorlati káros eredményeit lehetőleg kevesbítsük s illetőleg nyiltan óvást tehessünk elveink s az ország érdekében. Ismétlem: nyilt kérdésnek nézi a baloldal ez ügyet s ilyenül elismeri a „nyilt levél“ szerzője is. Van tehát még hely a nézetek kiderítésére, az eltérő felfogások megvitatására. Ezért, reménylem, megbocsátaná nagyon t. vezér tagtársunk s megbocsát e lap szerkesztője, hogy nézeteikkel nem egészen egyező szerény egyéni felfogásomat fentartani s még egyszer igazolni bátorkodtam. Hü barátod Horn Ede. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva A baloldali kör kedden f. hu 2 dikán d u. 5 órakor értekezletet tart. —A cath. autonomiát szervező gyűlés 12 tagú állandó bizottsága ápr. 30-án Esztergomban a prímásnak elnöklete alatt ülést tartott, melyben megállapittatott azon fölterjesztés tartalma , melynek kíséretében az állandó bizottság a szervező gyűlés munkálatát, a gyűléstől nyert megbízatásához képest ő felségének átnyújtani fogja. Ezeket írja a Magyar Állam.“ Így tehát teljesen és tökéletesen igazolva van Ghiczy azon félelme, hogy az ultramontánok a törvényes és alkotmányos kormány megkerülésével a királyhoz hátsó ajtón igyekeznek bejutni, hogy törvény és alkotmányellenes munkálatokat ahoz juttassák. Figyelmeztetjük e merényletre a kormányt. Adja útját annak, hogy a király ily kérelmeknek eleget tegyen. És főleg, hogy azoknak bármi reményt adjon. — A bécsi hivatalos lap tegnapi száma egy csoport kinevezést hoz a közös hadseregre vonatkozólag. Hiába kerestük ezen kinevezéseket a tegnapi magyar hivatalos lapban. Pedig úgy hisszük, hogy rendén volna, ha a birodalom mindkét felét érdeklő kinevezések közös természetüknél fogva egyidejűleg közöltetnének mind a magyar, mind a bécsi hivatalos újságban. Vagy tán azért hozta csak a bécsi hivatalos lap ezen kinevezéseket, mert magyar embert úgy sem érdekelnék azok? — Valóban hiába kerestünk e kinevezési lajstromban magyar ember nevét ! — A bankügyi albizottság által szerkesztett jelentés vázlatos kivonata az Ung. Ll. szerint így szól: „ Az 1869. évben kitört válság tulspeculatióból származott; nem volt kereskedelmi hanem csak partialis, tőzsde crisis, melyet független magyar bank vagy bankok fennállásánál sem lehetett volna elhárítani. „Hogy a magyar pénzügyet mikép kelljen önálló és szilárd alapra helyezni, erre együttesen nem lehet megfelelni. Független alapra, csak önálló bank vagy bankok létesítésével, de hogy ez alap szilárd leend-e, azt a bizottság a legtöbb szakértőtől kapott szavazat alapján nem állíthatja. „Magyar jegybankot e nehézségek daczára is kétféle módon lehetne alapítani: vagy legaltender alapján arany és ezüst alappal és szakadatlan pénz beváltással; de ez esetben attól lehet tartani, hogy az érez készlet külföldre fog vándorolni. Vagy osztr. állam- és osztrák nemzeti bankjegyek alapján, de ezen segédeszközzel csak keveset érnénk el. „A bankbizottság tehát abban a nézetben van, hogy legczélszerűbb leend a bécsi nemzeti bankkal a szabadalom lejártáig, vagyis 1876. évig egy oly egyességet kötni, mely Magyarország nemzetgazdasági érdekeinek lehető tekintetbe vételét és a magyar kormány befolyását a magya bankfiókok független igazgatására biztosítsa. Amennyiben az ily egyesség a bankadó megváltoztatása folytán a törvényhozás közbenjárását igényli, az osztrák kormánnyal való érintkezés kívánatos. „Csak azon esetben, ha lehetetlen volna a magyar érdekeket kielégítő egyesség alapját megtalálni, kellene a magyar törvényhozásnak a magyar jegybank életbeléptetését foganatosítani. “ E jelentés felett már,tegnap esti lapunkban elmondtuk nézetünket. Reméljük, hogy a jelentés autentikus szövegének közzététele után még lesz alkalmunk e tárggyal tüzetesen is foglalkozni. A III. s VI ik osztály kedden május 2-dikán reggeli tíz órakor ülést tart. Tárgy: az északamerikai államokkal kötött egyezményről és a határőrvidéki posta, távirda és tengerészeti szolgálatra szükséges póthitelről. A magyar-keleti vasúton Bánffy- Hunyad és Egeres közt a tartós esőzések folytán töltésülepedés állott be, mely miatt a vonatok rendes közlekedése annyiban megzavartatott, hogy az utazóknak az ülepedés helyén kás vonatra kell átszállniok. Miután az akadály megszüntetésén a legnagyobb eréllyel dolgoznak, biztosan remélhető, hogy a vonatok szokott rendes közlekedése pár nap alatt ismét helyreállítva lesz. Az áruk szállítási határideje egyelőre beszüntetett. Pest, 1871. Kedd, május 2. ..................................MCI«TI Szerkesztési iroda: Ferenczie Mere 7. sz. beigtatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora Bélyegdij minden beigtatásért ... 9 kr. . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett, kedvezőbb föltételek alatt vétetnék föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . .ab tor. © SSF* Az előfizetési és hirdetményi dij a lap k.adóhivatalába küldendő. E lap szellemi, részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bár mentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. mammamBmä — A honvédegyletek központi választmánya máj. hó 3-án d. u. 4 órakor megyeház kis termében választmányi ülést tart, miről a t. választmányi tagok értesitetnek. i Dulovics Ernő, főjegyző. Bécsi lapok a magyar pénzügyről. (M.) A bécsi sajtó kifakadásai az önálló m. p.ügyi törekvések ellen időszakonként meg-megújulnak. Minden kigondolható fegyvert előszednek a bécsi urak, hogy az állami ügyek élén álló magy. férfiaktól elvegyék a kedvet financziális önállóságra törekedni. Majd a tudomány elveit elferdítve hivatkoznak a függetlenségi harcz alatt, forgalomban volt magyar államjegyekre és a magyar valutát úgy tüntetik fel mint ha ez elkerülhetlenül a nemzet romlására vezetne. Majd a gúny hangján beszélnek és nevetségesnek mondják azt, hogy Magyarország független bankügyre gondol, midőn még a hitel védelmére szükségelt törvényeket és törvénykezést sem tudja meghozni. Majd végre a hatáshajhászat utolsó fegyverét, a szánakozást kapják fel és ezzel akarják elfojtani a független magy. pénzügy utáni vágyat. Egy ilyen czikket közöl a N. Fr. Pr. közelebbi , száma a pesti tőzsdéről. Ennek jellemzetesebb része így szól: „Azon pillanatban, midőn magyar oldalról mindinkább nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy Pest a monarchia súlypontja s hogy Magyarország azon rendületlen szikla, melyen a föderalismus felbomlási vágyai megtörnek, sajátságosan érint minket kétszeresen is, midőn látjuk, hogy míg ez állam a felsőbbségért küzd, pénzügyi önállóságát mindinkább elveszti s hogy gazdasági tekintetben a birodalom azon felének vasalása lesz, mely felett politikai tekintetben magasabban képzeli magát.“ „Nem akarom itt tekintetbe venni azt,hogy a magyar állami pénzügyek napról napra roszabbakká lesznek, hogy a kiegyezés óta a deficit egyre nő s bár az ma még csekély, valószínűleg rövid idő múlva tűrhetetlen magasságot fog elérni. Figyelmemet csak az ország kereskedelmi érdekeire irányzom és e tekintetben nem lehet tagadni azt, hogy a gyakran megtámadott és perihorescált lajthansúli tőke befolyása gazdasági viszonyainkra egy idő óta észrevehetőig tért nyer.“ „Az időpont, midőn e befolyás túlsúlya legvilágosabban kitűnt, körülbelül akkorára esik, midőn az ország első bankja belátva azt, hogy nem képes önlábán megállni, egy bécsi bank patronátusa alá állott. Ezen időtől fogva azt látjuk, hogy minden nevezetesebb üzleti eseménynél a lajtán túli tőke az irányadó tényező. Az öt magyar dunagőzhajózási társaság egyesítését egy bécsi bank hozta létre, mely az uj vállalat pénzbeszerzését is elvállalta. A „Flóra“ gyertyagyár tönkremegy, el kell adnia a jelentkező két vevő bécsi czég. Az entrepol társaság liquidatióra szorulva telkeit eladni kénytelen és ismét csak egy bécsi gyáros veszi meg a raktárakat és gyárakat s ez állítja, az első gabnapinczéket Pesten. A magyar vasutakhoz szükségelt pénzek beszerzése elejétől fogva csaknem kivétel nélkül bécsi pénzhatalmasságok által eszközöltetett és az uj magy. árt. földhitelintézet alapításánál is bécsi pénztőkék kitűnő módon vesznek részt.“ „Ezen tények összegéből, melyekhez rövid idő múlva még sok más fog csatlakozni, kitűnik, hogy sokkal könnyebb politikai és nemzeti tekintetben megalakulni, mint egy ütéssel szilárdan megalapított gazdasági közügyet létesíteni. Az utóbbi évek sikertelen kísérlete financiális positiót rohammal elfoglalni, mit más nemzetek évekig tartó munka és takarékosság által szereznek, az ország pénzügyi erejét annyira meggyengité, hogy hacsak teljes gazdasági pangásba TARCZA. Nyáry Pál magánélete. (Ismeretlen s leghitelesb adatok nyomán.) Egy köztiszteletben álló egyéntől hallottam elbeszélni mindazt, amit itten közlök. Ő ezekre nézve a leghitelesebb forrás, mert ismerte az elhunytat negyvennégy éven keresztül; bizalmas jó barátságban, szomszédságban éltek; el-elmondák egymásnak bajaikat, törekvéseiket. Az, ami e czikkben össze lesz foglalva, Nyáry Pálnak nem nyilvános, híres életére vonatkozik, azt elmondták már a lapok. Ez adatok majdnem kizárólag, családi életére és vagyoni viszonyaira vonatkoznak, nagyobbára iseretlenek, s egyfelől a kitűnő ember jellemére, másfelől bukásának valódi okaira és alapjára vetnek világosságot. Szükséges e közlés azért is,mert a necrológok több téves adatot és magyarázatot hoztak szőnyegre, ami azonban teljességgel nem csoda, miután Nyáry Fal nem igen beszélgetett magánügyeiről és régi múltjáról, melyet ekkop csak egy pár öregebb kortársa s ifjúságának közeli szemtanúi ismerhetnek. Szükséges továbbá e közlés azért is, mert föltünteti jellemének egyik legnemesebb és eddigelé senki által nem említett vonását: a példányképül szolgálható fiúi szeretetet. Atyját szintén Nyáry Pálnak hivták, ki terjedelmes vagyonnal birt, gavalléros úriember, de nem szerencsés gazda volt. Az ég hat gyermeket adott neki: három fiút és három leányt. A legkisebb volt Pál, ki két vagy három hóval azután született, hogy atyja,ki hivatalt nem viselt soha s minden tekintetben függetlenül élt) meghalt. A szegény anya (Beretvás Erzsébet Nagy-Kőrösről,) folytonos könnyek közt élte át utosó áldott állapotát. A vagyoni viszonyok hágy gatlása s férjének halála kétszeresen terhessék éap ki ez állapotot. Pált Monoron kereszelték meg. Ekkor két felnőtt fivére vitte a gazaságot, de oly balszerencsével, hogy mire Pál 22 éves lett, a szép vagyonból már nem igen volt több, mint Nyáregyházán 50 hold, Nagy- Körösön pedig valami negyven. A szép dunántúli birtokok: Csepen (300 hold,) Iváncsán, Baracskán, sat. összesen vagy ötszáz hold, egymásután jutottak zálogba. Nyáry Pál tehát balviszonyok közt növekedett. Egyik nővérét már régebben Búzás Pál debreczeni jómódú birtokos révén nőül, gondviselését e jó nővér és sógor vették át. Eleinte Nagy-Körösön tanult, később folyvást Debreczenben. Volt tógátus deák is, s a dabasi régi emberek még máig is emlegetik, mikor nekik prédikált. A mig Debreczenben tanult, másik nővére: Sára ,egyik tekintélyes pesti ügyvédhez, Légrády Pálhoz ment nőül. Itt ismét nyájas otthont talált. Midőn patvarista s később a megyénél tiszti alügyész lett, folyvást e nővérénél lakott, nyolcz vagy tíz éven át, egészen addig, mígnem — mint főjegyző — a megye házába költözött. Az ő emelkedése korántsem volt oly gyors, mint közelebb írták róla. Közszolgálatba léptekor mindjárt jegyző szeretett volna lenni, de József nádor — mást szánva jegyzőnek — az ügyészi karba nevezte ki, s öt álló évig volt fizetés nélküli alügyész. Csak később juthatott a jegyzői tollhoz, midőn aztán megismerték kitűnő tehetségét, s emelkedése gyorsabb let. Ifjúságának ez évei súlyos gondok közt folytak. Mikor a világba lépett, egész nyáregyházi gazdaságuk ötven holdból és két lóból állt. Hiányzott minden ingóság. A kis jószágot ki kellett adni „felében,“ mert másképp nem volt mód művelteim. Rendezgetés közt gyakran mondá szomszédjainak: „Nekem nem csak arról kell gondoskodnom, hogy mit egyem, hanem arról is, hogy mivel és miről egyem!“ De erélye már akkor is támogatta, s jó szive valódi örömeket okozott neki. Egyik bátyja, Sándor, megtébolyult , egy ideig az akkor hires Strobl Beregi tébolyorvos felügyelete alatt állt, s midőn állapota javult, Nyáry Pál haza vitte s ellátta mindennel. Nála lakott tehetlen öreg anyja is, kit mondhatlanul szeretett. Neki élt s nem magának. Hogy annak kényelmet szerezhessen, azért lakott ő Pesten sógoránál. Amint egy kis pénzre tett szert, s kivált midőn — mint a Beleznayak meghatalmazottja — ezer forint évi fizetéshez jutott, anyját ellátta minden szükségessel. Gondolatát is elleste. A régi házhoz két szobát építtetett számára, és soha sem volt elégültebb, mint ez időben. „Nem is képzelhetik, — mondá bensőbb ismerőseinek,—mennyire boldogít engem az,hogy anyámnak végső éveiben örömeket szerezhetek!“ És ez az anya is egész életén át soha sem érzett ennyi örömet. „Csak most vagyok boldog, — mondogatá gyakran, — mióta Pál fiam gondoskodik rólam.“ Büszke volt e fiára, s talán nem volt nála az egész országban boldogabb anya. „Pedig mindig sírtam, — beszélte ismerőseinek, — mig szivem alatt bordám, s ime most épp ez a fiam tesz ily boldoggá.“ S ez a boldogság körülbelül tizenöt évig tartott. De ez a nemes fiúnak nem volt könnyüszerü gondoskodás, mert a jószág csekély s a jövedelem is kevés volt. De ő elvont mindent magától, hogy anyjának annál többet adhasson. Egész gyönyöre telt ebben.Amennyire hivatala engedé, a gazdaságot is folytatta, de pénz kellett az ingóságok szerzésére, s vett földeket is, minélfogva már ekkor kénytelen volt némi kölcsönökhöz folyamodni. Gondjai közt soha egy panaszszóval sem említé atyjának szerencsétlen gazdálkodását, s csak néha annyit mondott: mennyire jobban folyna most sorsuk, ha idősb bátyjai (kiknek egyike Kőrösön lakott,) másként cselekedtek volna! — Ne azon töprengjen, — mondá ekkor neki egy erélyes lelkű barátnője, — hogy azok mit és mit nem cselekedtek, hanem cselekedjen önmaga. — Igaz, —• felesé. S ettől kezdve egész eréllyel látott annak, hogy az elzálogosított jószágokat visszaszerezze. Legelőször is abban egyezett meg testvéreivel, hogy ha ő kiváltja közös osztályra a csépi 300 holdas birtokot, mely elhunyt Teréz nevű nővérük férjének, Csajághynak a kezén volt, akkor ők a többi elzálogosított kisebb birtokokat átengedik neki. A testvérek ráálltak. Sógora, Légrády adott neki kölcsön (magának nem lévén gyermeke) a kiváltásra tizenhatezer váltó forintot, amit később vissza is fizetett. A többi jószág Dunántúl id. Pázmándy Dénesnél volt zálogban, s ennek ő azt az ajánlatot tette, hogy e jószágokról örökre lemond, ha az öreg Pázmándy meg átengedi neki Kecskeméten levő földesúri jogait. Mindez a negyvenes évek elején történt. Később a Kecskeméten birt földesúri jogokról is lemondott, miután ezért a kecskemétiek zálogban vették meg neki 12,000 pengő forintért a nyáregyházi Darvasféle jószágból a Kunné részét, valami 3300 holdat. Az ősiből volt — mint már említők ~ ötven hold, ehhez vett már vagy tizet, tizenötöt; később a Prónay féle részt, vagy 160 h. körül és az ifj. Nyáry László erdőrészét, vagy 30 holdat, így vitte föl jószágát lassankint, gondok közt és teherrel a mai mennyiségre, vagyis 600 holdra. Édes anyja 1842-ben,beteges fivére pedig már elébb meghalván , szivében mély űr támadt. Ezt az űrt tölté be egy jeles művésznő iránti szerelme. Ez a szerelem mély és nemes volt; de épen mert viszonozva jön, aggodalmak vegyültek bele. A művésznőnek ugyanis volt férje, ki őt egykor külföldön képezteté, s Nyáry félve gondolt igen gyakran arra, ami később megtörtént, hogy e nő érette el fogja hagyni férjét. E szerelem, a hazai szolgálata, a szabadelvű eszmék terjedése és a gazdálkodás foglalták el a már híressé váló férfiút. Nyáregyházán máig is áldják egy ekkori gazdászati tényeért. A faluban ugyanis 1400 hold terméketlen homok volt, a minek tagosztályát s részletenkinti befásitását ő vitte ki, Balla Endrével, a megye akkori főjegyzőjével együtt. S ama helyeken, hol azelőtt a futóhomok száguldott, most erdő zöldet, árnyat adva nyáron és tűzifát télen. Negyvennégyben egy nagyobb úri lakot kezdett építtetni. S ez belekerült vagy 12,000 forintjába. Mondá is gyakran, hogy megbánta az építést,miután erre és a jószág fölszerelésére megint csak kölcsönöznie kellett. Ha ő nem oly rendkívül igaz ember és szigorú tisztviselő , erre nem lett volna szükség, mert hisz oly polczon állt, hol százezreket kereshetett volna, de nemes büszkesége nem engedett soha egy fillért is elfogadni. Háza építése közben egyszer négyezer frtot akarván fölvenni, Schódelné kérte, hogy fogadja el ez összeget tőle kölcsönül, hisz neki van! Nyáry kötelezvényt adott róla, a ez ama kötelezvény, melyről hibás hírek jöttek forgalomba. Az t. i. nem való, hogy Nyáry valaha Schódelnének 20,000 frtos kötvényt állított volna ki csupán oly czélból,hogy jószágát megmentse; ezt a férfit a világon semmi sem vihette volna rá, hogy ily fogással éljen. Amiről az ő kötelezvénye szólt, azt Schódelné csakugyan készpénzben adta neki. A forradalom alatt annyira a haza ügyét szolgálta, hogy ez időben alig fordult meg Nyáregyházán. Ő előtte ekkor legutolsó volt a maga ügye. Csak a fegyverletétel után, midőn szabadlábra helyezők, jelent meg ismét Nyáregyházán, hol akkor már Schódelné is lakott. Ez időben e nőnek, ki őt oly igazán szerette s érette oly sokat tett, a négyezer forint adósságban átírta udvarát, kertjét és házát, de a mi nem lévén rezignálva, nem is birt érvénynyel. Mikor Nyáryt elfogták és elitélték, lefoglalt jószágát egyik barátja Scheyer kérte ki, átadva azt albérletben Schedelnének, aki az elárverelt bútorok legnagyobb részét is megvette. Nyáryt fogsága idején új vagyoni baj fenyegette. A Darvas-féle birtok zálogideje (16 év) ugyanis már-már kitelöben volt, s a zálogbaadók többfelé kinálták örök eladásra. Nyáry irt a börtönből, hogy el ne szalaszszák e birtokot, mely neki oly kedves, hiszen gyönyörű gyümölcsöst hozott létre rajta, legalább is 800 db álla’ fával. Benső barátai tehát összegyűltek tanakodni, hogy mint vegyék azt meg a fognak. Az örökjogért csak negyedfélezer forintot volna adni, s Nyárynak ehhez volt már vagy ezer forintja a takarékpénztárban, a többit is össze lehetett volna gyűjteni. Elhatározták, hogy egy nyáregyházai birtokos asszony nevére vrtak meg — Nyárynak. De Schódelné túlságos aggodalmakból a maga nevére kívánta megvenni, s hogy ezt tehesse, ötszáz forinttal többet is ígért, s a jószágot a maga nevén örökité. S ezn ide bajt okozott. Schódelné ugyanis egyszer csak hirtelen beteg lett, ideglázat, kapott. Utolsó nap hordszéken viteté ki magát a gyümölcsösbe, me-