A Hon, 1871. augusztus (9. évfolyam, 175-200. szám)
1871-08-01 / 175. szám
nem mutatott nagyobb eszeveszettséget annál, midőn a lovasság küldetett — a csata sorsának eldőlte előtt — gyalogság ellen. — Poroszország nem hagyott most sem fel tüzérségének javításával, amely foly 1866 óta szakadatlanul, noha 1870-ben csodákat műveit a szintén nem rosszul szervezett és kezelt franczia tüzérség felett; nálunk pedig az állami érdekekkel ellentétes ferde közjogi helyzet azt okozta, hogy a monarchia „másik fele“ által megtagadtatot, a tüzérségnek egyszerű szaporítása, mely okvetlenül szükséges — tekintve Ausztria s Magyarország összes véderejének gyalogságát s lovasságát, amelyhez képest a tüzérség aránytalanul csekély. Most már a honvédség igazán ágyutölteléknek marad, miután tüzérsége nincs, s a közös tüzérségből sem telik. És számtalan ily ferde intézkedést idézhetnénk, melyek mindazt bizonyítják, hogy a mi tábornokaink a lefolyt háborúból egészen más, egészen ellenkező tanulságokat merítettek mint a többi európai államok katonai körei. Ami jó, ami utánzásra méltó Poroszországban, azt nem követik nálunk; ami a német hadserget félelmessé, erőssé, páratlanná teszi, azt nálunk irigylésre méltó tudományos arczsintorgatásokkal megvetik. De azt, ami ott is baj, anomália és rész, azt egész pedantériával utánozzák itt is, majmolják s áhítoznak utána. Ha privilégiumokat követelnek a katonaságnak a polgári elem fölött, Poroszországra hivatkoznak ; ha az alkotmányos érzület felháborodik némely intézkedés fölött Poroszországra hivatkoznak, hogy ott is úgy van; a hadsereg absolut kormányzásában ismét Poroszország utánoztatik; a szolgálaton kívüli fegyverviselés meghagyásában szintén az; a kardcsörtetésben, a katonakabátnak külön kaszttá emelésében még Poroszországot is felülmúljuk. Íme ezeket a lehangoló jelenségeket találjuk, ha figyelemmel kisérjük a közös véderő reformját. Az árva ügyek. (Tekintettel a belügyminiszter magyarázatára.) H. Vessünk továbbá egy rövid pillantást a központi közgyámk teendőire. A belügyminiszteri magyarázatból az tűnik ki, hogy az árvakönyvnek vezetése a központi közgyám kötelessége leendő mellékesen legyen megjegyezve, az árvakönyvekben még több másnak is bent kell foglaltatni, mint azt a belügyminiszteri irányzat előírja. Ezen munkálat az árva vagyon ellenőrzése és az egyetemleges megyei árva vagyon statistikai kimutatása irányából igen szép és dicséretre méltó intézkedés. Ha azonban az árvatáblázatokat a központi közgyám által akarjuk vezettetni — az egész munkálat a legnagyobb gyarlóságnak fog bebizonyulni — a czél általa egyáltalában el nem éretik. Kezdjük a dolgot a legelején : az árvatáblák elkészítése tehát az árvaszék által eszközlésbe vétetik, a gyámfelügyelők által 1868 és folytatólagosan történt árvavagyon összeírás, és a községi árva főkönyvek segedelmével, és ha azonban minden községben a szaporodó és fogyatkozó árvavagyon nyilvántartatott, akkor Pest megyében az árvatáblák elkészíthetők kendnek ; ellenkező esetben az árvavagyon kipuhatolásának itt is újra kell kezdődni. Vegyük azonban a dolgot úgy, hogy az árva táblák elkészíttetnek. Az árvaszék megkezdi működését, egyik vagy másik községi árva, nagykorúságát igazolván, tőke pénze, vagy haszonbérileg kezelt fekvőinek kiadását, illetőleg kezére bocsátását kérelmezi; az árvaszék a kérelemnek helyt ad, a központi közgyám, a kiutalványozó végzés alapján az árva tábláját megszünteti és levéltárba téteti; de kérdem, mi után fogja megszüntetni az olyan nagykorúvá lettek árva tábláját, akinek fekvőségei árvatábláztattak ugyan, de azokat az életben maradt szülő haszonélvezi férjhez nem menés esetében haláláig, az ilyen nagykorúságra jutottnak nincs kényszerítő oka, hogy nagykorúságát igazolja, mert sem készpénzhez , sem birtokhasználathoz nem jut; figyermekeknél minthogy azok 24 éves koruk elértével lesznek csak nagykoruk, az árva táblázat megszüntethető, mert az árva táblába a születési év és napszámnak bent kell foglaltatni ; bár a figyermekek közt is vannak katonák, kiknél a gondnokság nem szűnik meg 24. évek betöltésével sem, de leány gyermekeknél, hogy tudja meg az árvaszék, mikor ment férjhez és igy mikor lett az nagykorú ? mikor a községi közgyám is — nem lévén eddig élé szabályok — melyek az illető lelkészt, vagy férjhez menőt a házasság bejelentésére kötelezték volna — csak véletlenül jut vagy jutott a férjhezmenés tudomásához. Ha azonban azon szabály állíttatnék fel, hogy minden gyámság alá tartozó házassága,csak árvaszéki jóváhagyással volna létesíthető, nem a legnagyobb visszahatást mozdítaná elő, e költséget és adővesztegetést eredményező eljárás. Vegyük fontolóra továbbá, hogy egy ilyen nagy kiterjedésű megyében, mint Pest, az árva táblák mily nagy számot fognak kitenni már kezdetben? micsoda nagy helyiségek kellenek a községenként elhelyezendő árva táblák befogadására?; kik lesznek azon egyének, kik az árvatáblák folytonos betöltése, nyilvánságba tartásával foglalkozandnak ? mert minden egyes árvának külön árva táblázata lévén,a központi közgyámnak legalább tized magával kell dolgozni, hogy az árvatáblák mindenkor kellő rendben legyenek, azokba az intézkedések, szaporodások,fogyatkozások esetről esetre bejegyeztessenek. Tekintve tehát az elmondottakat, az árva táblázatok központi vezetése azon czélból, melyre előirányoztatott, kifizetni egyátalában nem fogja magát. Ha már árva táblázatoknak vezettetni kell, ami rendszeres kezelés mellett szükséges is, azokat nem más, mint egyedül a községi közgyám vezetheti — bár más alakban — mint a belügyminiszeri magyarázatban kijelentetett, de épen csak oly czélra vezetőleg; és ha az árva táblák a községi közgyámok által fognak is vezettetni,azért az árva vagyon ellenőrzését az árvaszék más után, és rövidebb eljárás mellett is fényesen gyakorolhatja. A „Pesti Napló“ nagy szolgálatot tesz a közönségnek, ha a belügyminiszeri magyarázat D. E., F., G., alatti pontjait is közli, különösen az E pontot, mely a közgyámok hatás- és munkakörét mondatik kijelölni. Az árva ügyek jelenlegi kezelésénél legfőbb hiánynak bizonyul az be , hogy a községi közgyámok oly egyénekből állnak, akik nevelésük és képzettségüknél fogva ezen fontos, és némi törvénytudományt, magasabb számviteli képzettséget igénylő hivatalos állás betöltésére egyáltalában elégtelenek. Nem más az oka az árvaügyek országos elhanyagolásának, az árvapénzek veszélyeztetett állapotának, szóval a ki nem fejezhető rendetlenségek kütforrásának, mint többnyire a földműves osztályból kikerült közgyámok. De lehet is-e tőlök kívánni, hogy a kettős számvitel tudományában, a helyes irás, és a rendezkedő eljárás műveleteiben ők otthonosan érezzék magukat? A községi közgyámok helyett a községi jegyzők tulajdonkép az árvavagyon kezelői, de lehet-e azoktól is kívánni, hogy más és előttük fontosabb munkateendőkbe tett elfoglaltatásuk mellett, az árva, ez előttük másod, harmadrangú ügynek , apontos és lelkiismeretes és sok időpazarlást kívánó ellátást megadhassák ? Feltéve, de meg nem engedve, hogy az árvaszékek a kilátásba helyezett czélnak meg is felelnének, bátorkodom kérdeni, hogy a községrendezési törvény nyomán választott közgyámok, azon fontos állásnak, mely ezen hivatalhoz van utasítva, megfelelendnek-e ? határozottan ki merem mondani, hogy eddigelé sem feleltek meg, ezután még inkább nem felelendnek meg. A községrendezést szabályozó törvény e részben körültekintőbb lehetett volna, a kijelölést meghagyhatta volna a községeknél, míg a kinevezés az árvaszék jogához tartozott volna, valamint a más gyámok és gondnokok kinevezési joga is őt illeti. Ha tehát az elmondottakat mind együvé foglaljuk, tudniillik, hogy az árvaszékeknek milyen elágazó kötelmeket kell teljesíteni, súrlódások és nehézségekkel találkozni; felállításuk által sem gyors, sem olcsó igazság kiszolgáltatás nem nyeretik; sőt status gazdászati szempontból fentartásuk a megyék közös költségeit nagy mértékben fogja növelni; a közgyámi kezelés mellett, a gépezet első és mozgató kereke a régi marad az előre haladó kor által elkoptatott rozsdás fogakkal; figyelembe vesszük, hogy a kir. járásbíróságok elnöklete alatt, ha kerületi árvaszékek állíttatnak fel, a kerülethez tartozó községek árvavagyona törvénykezés és kezelési tekintetben egy kalap alá vonatik; tisztviselői becsületes és képzett emberekből választatnak; a kerületi árvaszékek fentartása sem a községeknek, sem a megyének, sem az államnak egy krjába sem kerül, mert az árvapénzek tömeges és pénztárszerű kezelése által nyert többlet, és 6-ik százalék, a fekvőségek bérletétől járó mérsékelt díj : a tisztviselők fizetését bizton eredményezi , hogy a járásbíróságok alatt szervezendő árvaszéki keretben az árvaegyre czélszerű felosztással helyezhetők el, a kívánt szabatosság csak így és nem másként érhető el; ha mondom mindezeket figyelemre méltatjuk, csodálkoznunk kell miért a ministérium ez ügyet végleg és nem ez irányban oldotta meg ? hinnünk kell, hogy a megyék, melyek törvénykezések berendezési jogától úgyis megfosztottak már, az árvaügyet is, melynek nyomosabb része úgyis a törvénykezési téren mozog — szinte jó lélekkel átbocsátják az állam gondviselő atyai szárnyai alá. Szenthe Mihály: Párisból. A communistáknak Versaillesban a 3-ik hadi tanács elé állítása — mint irtuk volt — bizonyos okok miatt újból elhalasztatott bizonytalan időre. Többek közt számos új befogatásokat hoznak fel erre indokul, azonban valószínűnek tartják, hogy a hivatalos irományok készen nem léte miatt halasztatott el a tárgyalás. —■ Az utóbbi napokban újból számos communista nőt fogtak el. Páris 13-ik kerületében építendő iskolai épületre szánt hely felásatása alkalmával a kövek alatt 5 millió 200,000 frankot találtak, mely összeg, mint utalán hiszik, a pénzügyministériumból oroztatott el. A becsületes hivatalnok, ki ezt találta, azonnal, sietett azt illetékes helyen átadni. Elfogatott Michot is, a theatre lyrique tenoristája és pedig azért, mert a commune uralma alatt a tuilleriákban hangversenyt rendezett. Ezen tényre vonatkozólag a „Liecle“ azt jegyzi meg, hogy hát miért nem fogatták el egyszersmind a hallgatókat is. Mint a „France“ írja, Thiers egy iratot kapott Bismarck hgtól, melyben, mint biztos tény állíttatik, hogy Páris környezete aug. 31 én meg fog tisztíttatni a porosz katonáktól. Ugyanez időben fog megszabadulni ezektől Seine et- Oise departement is. A „Journ. Off.“ jelenti, hogy a franczia köztársaság végrehajtó hatalmának feje egy jegyzéket kapott, melyben Brazília örökös herczegnője tudtul adja, hogy atyjának a császárnak távollétében ő van megbízva a kormányzás vitelével. Úgyszintén vette Thiers a sultániak válaszát is Vogué M. konstantinápolyi franczia követ megbízó levelére vonatkozólag. Francziaországi dolgok. Jules Favre egyelőre még marad — írják a „Köln. Ztg.“-nak Párisból 26-ról — még pedig Thiers kérelmére, ki nagy zavarban volna alkalmas utódot találni. Broglie herczeg nem igen való e helyre, minthogy igen monarchikus és clerikális és kinevezése a baloldal kihívásának volna tekinthető. Kérdés továbbá, vájjon elvállalta volna-e a franczia külügyérség német örökségét. A herczeg igen független érzelmű ember s Thiers nem is fáradozott sokat, hogy őt arra birja. Ha Favre mégis lelépne, utóda valószínűleg De Goulard volna, ki a békealkudozásoknál kitüntette magát és még most is Frankfurtban van. Ő nem valami rendkívüli egyéniség, de Thiers személyes barátja, Favre maradása rosz hatással volt a royalistikus körökre. Az Orleans herczegek egyike azonban következőleg nyilatkozott egy képviselő előtt, ki Thiers ellen kelt ki: „Ön túl szigorún ítél és téved, ön nem ismeri a helyzetet. Thiers képviseli az anonym kormányt, mely az egyedüli lehetséges kormány a jelen körülmények közt; csak ez képes az ország sebeit gyógyítani és a szerencsétlenségeket helyre hozni. Minden restauratió nagy veszedelem volna s a hazafiság annak ellene szegül.“ Stoffel bárót a hadügyér egy havi várfogságra ítélte, mivel az előleges engedelme nélkül tette közzé a porosz hadszervezetet ismertető művét, mire mint katonának, joga nem volt. Paul de Cassagnac Angliába ment, hol Napóleon környezetében kapott állomást. Nehézséget okoz Thiers kormányának a hadsereg újjászervezése,kivált pedig a tisztek rangsorozata. Két táborba szakadnak a tisztek: a volt császáriakra és a gambettistákra, a kettő között nagy az ellenszenv. Jellemző azon hír, hogy Vino volt császári tábornok százharmincz tiszttel együtt tiltakozott Aurelle de Paladiné Gambetta-féle tábornok kineveztetése ellen, minthogy a bordeauxi parancsnoki állomásra nem tartalékbeli, hanem tettleges tábornok szükséges. Az ellenségeskedés már az altisztekre is terjedt ki. A két elem éles ellentétet képez. A volt fogoly hadseregekben tisztek és katonák hazajövet új nemzedéket, új embereket találtak a hadseregben és a hadsereg élén. Nem csoda tehát, ha rangféltés és irigység fogta el a mellőzötteket. Míg a püspökök a pápa mellett tüntetnek,több vidéki város a népnevelés emelését célzó kérdést nyújtotta be. A Siecle Cambrai város ily tartalmú kérvényét teszi közzé és e nemes példát az ország figyelmébe ajánlja. Nevezett város tanácsa Francziaország sülyedésének okát az erkölcs és oktatás hanyatlásában és szebb jövőjét csak a tanítás javulásában látja. A lap hozzáteszi: „a mi újjászületésünk azon nap fogja kezdetét venni, melyen Francziaország minden pontján az oktatás mellett fog megindulni az átalános mozgalom. Július 16-án egy porosz altiszt, ki a hhamny pályaudvarbeli őrséget.Vezényelte, arczul csapott egy noyeni hölgyet. Michel Compiegne város jegyzője tanúja volt e jelenetnek s arról rögtön jelentést tett a német katonai hatóságnál. Manteuffel tábornok a következő levélben válaszolt a jegyzőnek: Uram! Igen megköszönöm önnek, hogy engemet árul. 16-án történt, sajnos esetről tudósított. Az elrendelt vizsgálat azt derítette ki, hogy a kérdéses altiszt ama hölgy által nemzeti becsületében érzékenyen megsértetett, sőt hogy a hölgy napernyőjével őt meg is ütötte. Minda mellett nem menthető ki az altiszt magaviselete és én megbüntetését rendeltem el. Berlinből írják az „Alig. Ztg“-nak . Compiegneben egy frankó-német bizottság ült össze, melynek feladata a megszállásból támadt kérdéseket elintézni. A külügy, hadügy és a hadseregfelügyelőség küldöttei is részt vesznek a tanácskozásokban s Manteuffel tábornokot támogatni fogják a nehézségek elhárításában. Csak jó hatása lehet e bizottság működésének, mert a német megszállás már igen sok részvért csinál s a két nemzet közt az űrt csak tágítja. Torna-ünnepély Brünnben. A német tornászok Brünnben jelenleg nagy zaj közt ülik meg az „első osztrák-német tornaünnepélyt.“ Az ünnepélynek a bécsi lapok igen nagy fontosságot tulajdonítanak s valóban az „ünnepély“ a maga nevén demonstrátió a szlávok ellen. Az „első osztrák-német torna-ünnepély“ első napja szombaton jul. 29 dikén volt. Brünni értesítések szerint a város utczáit sok ezernyi tömeg lepte el. Százával érkeztek külön vonatokon a tornászok és határok Troppauből, Sternbergből, Olmützből és Perauból. Egy amerikai-német küldöttség is érkezett. A morva-sziléziai északi vaspályán érkezettek tüntetésszerű fogadtatásban részesültek. Dr.Promber fogadta őket az ünneprendező bizottmány nevében, reményét fejezvén ki, hogy a vendégek a város német jelleméről és a németek egyetértéséről meggyőződve fognak távozni, s hogy a jövő a németeké, ha nem felejtik,mit sokszor felejtettek, hogy németek. B e n e s ch, reichsráthbéli követ, erre azt felelte, hogy a németek, noha veszélyes körülmények között, de ki fognak tartani. Dr. Buffi (Bécsből) indítványozta, hogy Brünn városának köszönet szavaztassák a szíves fogadtatásért. Képviselve voltak: Lincz, Olmütz, Grácz, Znaim, Brünn városok tornaegyletei, Bécs két tornaegylete és így tovább. Megjelentek még a pozsonyi, nagyszombati, soproni tornaegyletek. A vendégek ünnepélyes fogadtatása az Augartenben óriási részvétel mellett ment végbe. Hatezer embernél több volt jelen, Gustav von Schoeicher a következő üdvözlő szavakat mondá: Az ünnepi bizottság által megbízva lévén, hogy önöket üdvözöljem, kik a birodalom minden részéből ide sereglettek,nyilvánítandók rokonszenvüket az ünnep iránt és jelentősége helyes megértését , fogadják nagy részvételükért szives köszönetünket s legyenek bizonyosak abban, hogy szerencsések vagyunk, hogy ennyi rokont üdvözölhetünk. Éljen drága hazánk! Gut Heil. Tegnap volt a bevonulás. A körülbelül 10,000 emberből álló menet csak három óra elteltével érkezett végső állomásához, hol a polgármestert a tanács, a helytartó tanácsosok s más magasabb egyéniségek fogadták. Brünn város nevében Elvert polgármester üdvözölte az egyesült tornász-tűzoltókat s dalegyleteket. A tornászokhoz fordulva körülbelöl így szólt: „Brünn városa kezdettől fogva elismerte a tornászainak a testre és lélekre üdvös befolyását, a tornászatot pártfogolta, iskoláiba a tornászatot behozta és a brünni tornaegyletnek köszönetével adózott.“ Erre dr. Sturm, a brünni tornaegylet elnöke üdvözölte a tornászokat, beszédében az ünnepélyt német nemzeti ünnepélynek nevezvén. Következett ezután az elmaradhatlan bankett és a banketten a toasztok végtelen sora. Különfélék. Vallás oktatás. Simon Flórent városi képviselő a város kegyuraságától függő iskolákban jelenleg szokásban levő vallásoktatásra nézve, formulázott indítványt fog tenni, mely a legközelebbi közgyűlésen tárgyalás alá kerül. Simon ezen indítványában a magyarországi püspökök nagy részének a pápához intézett pótnyilatkozata által Magyarországban körülbelül elfogadott csalatkozhatlansági dogmára utalva, kimutatja mennyire ellenkezik e dogma kihirdetése az ország törvényeivel és a vallásszabadság szellemével, melyeket pedig Pest városa iskoláiban mindenka megóva óhajt látni. Az indítvány oda irányul, hogy a városi iskola bizottmány a budapesti iskola tanácscsal s a többi iskola székekkel együttesen adjon az iránt javaslatot, hogyan foganatosíttassák a vallásoktatás a városi iskolákban úgy, hogy az az ország törvényeivel és a vallásszabadság szellemével öszhangzatban legyen. — A capite foetet piscis. Nem tudjuk miféle jó szándék vezette a magyar tudományos akadémia rendes tagját a magyar történelmi társulat alelnökét, a pesti központi papnövelde igazgatóját, a leggazdagabb magyar káptalannak az egrinek kanonokját, a magyar régészet terén oly kitűnő elismeréssel érdemeket gyűjtött I. A. urat, hogy mint a szent István-társulat, tehát a legelső magyar királyról nevezett magyar társulat elnöke, ennek nevében építési engedélyét német nyelven szerkesztett beadványt intéz Pest város, tehát Magyarország fővárosának hatóságához, melynek hivatalos nyelve köztudomásúlag szinte magyar. I. A. eddig előttünk főleg tisztán magyar érzelműsége miatt, melyre összes tudományos működése is visszavezethető, állt tiszteletben, annál keményebben meg kell rónunk tehát fent idézett ballépését. Mit várjunk német spieszburgerjeinktől, mit a főpapság pecsovics részétől, ha egy I. követ el ilyen botlást ? Si haec in viridi, quae in arido ? Az újpesti sziget és a katonai épületek Pesten. Pest város hoszszab ideje alkudozásban van a pénzügyministériummal a magyar kincstár tulajdonát képező újpesti kikötő sziget alsó részének oly czélból leendő átengedése iránt, hogy a vízvezetéki állomás oda építethessék. A városi közgyűlésnek e tárgyban még decz. 14-kén kelt utolsó felterjesztésére a pénzügyminiszérium elutasítólag válaszol. Mindazáltal hajlandónak nyilatkozik az újpesti szigetet későbben megállapítandó feltételek mellett vízvezetéki czélokra átengedni, azonban minthogy "ezen kérdés szorosan összefügg a főváros emelése érdekében tervezett s kivitel alatt álló alakításokkal, ezen kérdéseknek együttes tárgyalását és eldöntését kívánja, és erre vonatkozólag értesíti Pest város közönségét, hogy a főváros czélszerű berendezésének akadályul szolgáló Újépület, Valero kaszárnya, hajóhivatali, szekerészeti anyag szertár, a szinte közös hadügyi czéloknak szolgáló úgynevezett lőporterület és ott levő tüzérségi raktárak eltávolítása iránt megindított tárgyalások annyiban sikeresnek mutatkoznak, mennyiben a katonai kincstár kész a nevezett fekvőségeket a város részére átbocsájtani, ha a részére szükséges építkezések az általa alkalmasokut kijelölt helyeken viszont eszközöltetnek, és az ezen felül szükséges területek a város által rendelkezésére bocsáttatnak. Nevezetesen pedig szükséges, hogy az üllői kaszárnya kiépíttessék, s tekintetben nem kívántatik egyéb a várostól, minthogy kívánatra az arra szükséges terület kisajátítását a kincstár terhére eszközölje, avégre, hogy ezen területen a városnak az eddigi kaszárnya iránti tulajdoni igényeit semmiben sem érintve, külön álló kaszárnya építtessék. E tekintetben tehát a várostól legkisebb áldozat sem kívántatik; 2. hogy a város a felállíttatni tervezett lovaskaszárnya helyiségéül az Omnibus-társulattól megvett telket a vételáron átengedje, s a szükséges, mintegy 12000 □ ös terület megnyerése czéljából a hiányzó terület kisajátítását a kincstár költségén eszközöltesse; 3. hogy a tüzérségi anyagszerraktár és tüzér gyakorló helyiség számára a puskaportérért a tábori kórházzal összefüggésben a lófuttatási s azt körítő terekből megfelelő értékű mennyiséget a város cserében engedjen át, azonban azon feltétel mellett, hogy a város által nyerendő terület csupán a városliget megnagyobbítására lesz fordítható. Azon reményben, hogy Pest város közössége is készséggel fog a kérdés megoldásához járulni, a pénzügyminiszérium a tárgyalások gyorsabb befejezésére vegyes bizottság kiküldését ajánlja és a várost megbízottak kirendelésére szólítja fel. — Püspök szentelés. Jul. 30-kan szentelte föl a hgprimás Samassa Józsefet szepesi megyés püspökké a szokott megható szertartások mellett az esztergomi bazilikában. — Furcsa szentek. A magas klérus — írja a P. L. — sok olyan embert avatott szentté, ki soha sem existált a világon. Ebbe a kathegóriába tartozik az a szent is, a ki Magyarországnak majd minden hídján, majd minden plébánia előtt ott látható. Nepomuk szent János tiszteletére nyolcz napos búcsút rendeznek minden évben s dicsérik a szentnek „bátor hallgatásai“ és szidják a vérengző Venczelt, a ki a Moldva vizébe dobatta a szentet. Az egész históriában egy szó igaz sincs. Csehország egy kitűnő kath. tudósa így ír a dologról: „XII. Benedek pápa Nepomuk János prágai kanonokot 1729-ben szentté avatta. Balbin jezsuita által írott, saját rendtársai által is kétségbe vont életrajzi adatok alapján Nép. János név alatt oly fungált személy emeltetett a szentek közé, aki soha nem létezett.“ — Ha a szent Nép. Jánosba vetett hit is megrendül, ki ügyel fel majd akkor Magyarországon a hidakra és egyéb közlekedési eszközökre ? — Tisza Lajos, az uj közlekedési miniszter kálvinista léte daczára is még be fogja láthatni, hogy a szentek kultusza mennyire bele vág az öressortjába; hid- és utörökkel kellene majd helyettesitnie a Nepomukokat. — A levelezési lapok külföldön. F. évi augusztus elsejétől a Magyar osztrák monarchia és Belgium, Dánia, Nagybrittannia, Németalföld, Norvégia, Portugál, Svédország, Soájcz, és az amerikai Egyesült Államok közti postaforgalomban is használhatók a közkedvelt levelezési lapok. Egyelőre vitelbérük azonos lesz az egyszerű levelekével, azonban már az értekezletek folyamatban vannak, hogy alacsonyabb díjtételek eszközöltessenek ki. Jelenleg a közkézenforgó lev.lapok lesznek használandók, melynek czimes oldalára kell a vitelbér többlet értékéig levélbélyegeket felragasztani. Kellően nem bérmentesített lev.lapok nem lesznek elszállítva. — Melius Péternek, a debreczeni nagy reformátornak hamvai Debreczenben a czegléd-utcza végén fekvő úgynevezett Dobozi-sirkertben pihennek. Melius Péter, ki 16 évig volt Debreczenben prédikátor s 10 évig superintendens, 1657. decz. 16-kán halt meg, s emléke az akkori városi jegyzőkönyvben következőleg van megörökítve: „Tiszteletreméltóna tudományu Mélius Péter ur, a debreczeni egyháznak lelkipásztora, a magyarországi alsó részén levő egyházak igen éber püspöke, decz. hó 16-án megelőző éjei, 11 órakor, lelkét az Ur kezeibe ajánlván, életét bevégezte. Ki is következő nap délesti 2 órakor, sokaknak könyhullatása mellett, nagy sokaság kíséretében, a várostól keletre fekvő temető kertben a nagyobbik domb tetején tétetett sírba, s fölibe igen nagy kő gördittetett.“ E helyet, noha az említett dombon levő síremlékek már legnagyobb részben homok alá sülyedtek, könnyen fel lehetne találni s napfényre jönne talán a sírkő is, mely alá 300 év előtt Melius Péter holttestét eltemették. Ez okból írja Debreczenben megjelenő „Tiszavidék“ kívánatos volna, ha a temetőben levő régi síremlékeket a homok alól fölemelnék s Melius sírját pontosan meghatározván, afelé emlékoszlopot emelnének. Melius Péter 300 év előtt nagy buzgalmat fejtett ki a reformátió terjesztésében, k ő volt az első, ki magyar nyelven írt herbáriummal ajándékozta meg irodalmunkat. Miután a városi tanács a hatvani utczának az új asphalt compriméval való beburkolását elhatározta, felhívja az ottani háztulajdonosokat, hogy már most intézkedjenek a légszesz és vízvezetékcsövek lerakása iránt, mert később az asphalmnak feltöretése semmi szín alatt nem fog megengedtetni. A követési bizottmány mai ülésében 1OOOU darab trachyt kő szállítása iránt tartott árlejtésre csak egy ajánlat érkezett Wallenfeld Károly kőbányatulajdonosé, ki a trachyt kövek ezréért 170 ftot követelt. Más ajánlat hiányában Wallenfeldé elfogadtatott. A gazdasági bizottmány ma bontotta fel a külső jászberényi út kiépítése iránt beérkezett 5 ajánlatot. Legelőnyösebb volt Pick és Klein vállalkozók ajánlata, kik 91/2 % felülfizetést kértek a kevés taján 37000 ftra tett egyezségi árakra. A gazdasági bizottmány ezen ajánlatot elfogadás végett ajánlani fogja a tanácsnak. — Csatornázás. A gazdasági bizottmány a Kinizsi utczának próbára a Glettly János svájczi vállalkozó által ajánlt saját rendszerű betonnal való csatornázását elhatározta s a munka haladéktalan megkezdését elrendelte. A pesti czipészezék tegnap tartott évnegyedes gyűlésében egy igen szép s a többi ezéhek által is követésre méltó határozatot hozott. Kimondotta ugyanis, hogy 3 éven át, évi húsz húsz forinttal az országos iparegyletet és az ipariskolát fogja segélyezni. — Szerencsétlenség könnyelmüség miatt. Két tót napszámosnő, kik a kerepesi utón 63 sz. alatti ujház építkezésénél anyagot hordtak, ezen foglalatosságuk közben s a mint a 2-ik emelet keskeny deszkaállványán felhaladtak, egymással tréfálni kezdtek, miközben az egyik elveszté az egyensúlyt s maga után rántotta társnőjét is, úgy hogy mindketten lezuhantak, s az egyik rögtön szörnyet halt, a másik azonban csak csekély sérüléseket szenvedett. A bécsi képzőművészeti akadémián f. hó 27-én osztották ki ünnepélyesen a jutalomdijakat. Ezen alkalommal négy magyar is kapott jutalomdíjat és pedig Schlesinger Gábor Léváról az összes tanulmányokban tett előhaladásáért; Mészöly Géza Székesfehérvárról „Tájkép Salzburg vidékéről“ czimü festményéért, Doby Jenő Kassáról „a zentai csata“ czimü rézmetszetéért és más metszeteiért, végre Ivacskovics Szvetozár Deliblatból több építészeti rajzért. — Szalay lakhelye Zürichben. Azt halljuk, hogy a zürichi magyar egylet múlt szombaton kegyeletes ünnepélyt ült. Fekete márvány táblával s ezen megfelelő latin s magyar hexameterekkel jelölte meg ugyanis a házat, melyben Szalay Lászlónk az ötvenes évek kezdetén lakott, s a táblát a házba beillesztvén, azt a mondott napon leplezték le ünnepélyesen. Ez alkalommal több hazafias beszéd tartatott. — Rector választás a pesti egyetemen és a műegyetemen. Tegnap ment végbe az egyetemen a jövő évi rector-választás. Minden facultásnak négy szavazata lévén, a négy facultás összesen 16 szavazatot adott be, melyből 15 Toldy Ferenczre, 1 pedig Margó Tivadarra esett. Ily sok szavazattal alig választatott még rector az egyetemre. — A budai műegyetemen a rectorválasztásnál nem volt ily kedvező az eredmény. 17 szavazat közül 9-et újra Stoczek József nyert, a ki német bizonyítványokat szokott kiállítani s nem is igen buzog semmi mellett a mi nemzeti. A többi 8 szavazatot Nendtwich Károly nyerte. Prorectornak Vész Ármin, dékánoknak Szily Kálmán, Kruspér István és Bielek Miksa választottak. — Dr. Heinrich ma (aug. 1-jén) utazik el számos beteggel a mostanában sokat emlegetett Dal-Cin asszonyhoz Vittorioba, s ahogy hallottuk, a budai vaspályán menet és jöveti jegyeket meglehetős jutányosan szerzett számukra: 2 ik helyet 53 forintjával, 3-ik helyet 35 forintjával, többeket pedig saját költségén segít odáig; az ellátásról, tanácscsal gondoskodik, de mindenki tetszése szerint étkezhet s lakhatik. Gondoskodott arról is, hogy kik néhány nap alatt utána utaznak, a budai indóháznál ugyanezen előnyös vasúti jegyeket nyerjék; csak hivatkozzanak arra, hogy Dal Cinhez utaznak. Coneglianoban is csak arra kell hivatkozni, hogy dr. Heinrich rendelte kocsikat kapjanak s a postamester köteles lesz két fogatú kocsit 8 frankért adni Dal-Cin asszony lakásáig Vittorioba, hol szállás, étkezés és egyéb ellátásról is szívesen ad tanácsot minden mellékes érdek nélkül. — Dijosztás. A magyar mérnök és építészi egylet helyiségeiben a műegyetemi hallgatók rajzaikból kiállítást rendeztek. Az egylet a kiállított műveket bírálat alá vévén, az első dijat Maishlin Péternek ítélte oda, ugyanannak,ki már tavai is dijat nyert. Rajzának tárgya gépszerkezetet tüntetett föl. Díjakat nyertek meg Sturm György, Buzzi József és Münzberger Ferencz hídépítészeti, Platzer Antal és Stehló Ottó műépitészeti, Beszedits Alfréd szárazépitészeti, Lencz Ödön térképi, Zavodszky Adolf leirati mértani és Felmayer Lajos diszépitményi rajzaikért. — Azon hírünkre, melyet más lapból vettünk át, hogy a városligetben mulatott leánynövendékek tanítóik vezetése alatt német dalokat zengedeztek volna, helyreigazítást veszünk. E szerint való ugyan az, hogy német dalokat is énekeltek, de nem kizárólag, hanem felváltva magyarokat is. A helyreigazító czikk