A Hon, 1871. augusztus (9. évfolyam, 175-200. szám)

1871-08-01 / 175. szám

nem mutatott nagyobb eszeveszettséget annál,­­ midőn a lovasság küldetett — a csata sorsának eldőlte előtt — gyalogság ellen. — Poroszország nem hagyott most sem fel tüzérségének javításá­val, a­mely foly 1866 óta szakadatlanul, noha 1870-ben csodákat műveit a szintén nem rosszul szervezett és kezelt franczia tüzérség felett; ná­lunk pedig az állami érdekekkel ellentétes ferde közjogi helyzet azt okozta, hogy a monarchia „másik fele“ által megtagadtatot, a tüzérségnek egyszerű szaporítása, mely okvetlenül szükséges — tekintve Ausztria s Magyarország összes véd­­erejének gyalogságát s lovasságát, a­melyhez képest a tüzérség aránytalanul csekély. Most már a honvédség igazán ágyutölteléknek marad, miután tüzérsége nincs, s a közös tüzérségből sem telik. És számtalan ily ferde intézkedést idézhet­nénk, melyek mindazt bizonyítják, hogy a mi tábornokaink a lefolyt háborúból egészen más, egészen ellenkező tanulságokat merítettek mint a többi európai államok katonai körei. A­mi jó, a­mi utánzásra méltó Poroszországban, azt nem követik nálunk; a­mi a német hadserget félel­messé, erőssé, páratlanná teszi,­­ azt nálunk irigylésre méltó tudományos arczsintorgatások­­kal megvetik. De azt, a­mi ott is baj, anomália és rész, azt egész pedantériával utánozzák itt is, majmolják s áhítoznak utána. Ha privilégiumo­kat követelnek a katonaságnak a polgári elem fölött, Poroszországra hivatkoznak ; ha az alkot­mányos érzület felháborodik némely intézkedés fölött Poroszországra hivatkoznak, hogy ott is úgy van; a hadsereg absolut kormányzásában ismét Poroszország utánoztatik; a szolgálaton kívüli fegyverviselés meghagyásában szintén az; a kardcsörtetésben, a katonakabátnak külön kaszttá emelésében még Poroszországot is felül­múljuk. Íme ezeket a lehangoló jelenségeket találjuk, ha figyelemmel kisérjük a közös véderő re­formját. Az árva ügyek. (Tekintettel a belügyminiszter magyarázatára.) H. Vessünk továbbá egy rövid pillantást a köz­ponti közgyám­­k teendőire. A belü­gyminiszteri magyarázatból az tűnik ki, hogy az árvakönyvnek vezetése a köz­ponti közgyám kötelessége leend­ő mellékesen legyen megjegyezve, az árvakönyvekben még több másnak is bent kell foglaltatni, mint azt a belügyminiszteri irányzat előírja. Ezen munká­lat az árva vagyon ellenőrzése és az egyetemle­ges megyei árva vagyon statistikai kimutatása irányából igen szép és dicséretre méltó intézke­dés. Ha azonban az árvatáblázatokat a központi közgyám által akarjuk vezettetni — az egész munkálat a legnagyobb gyarlóságnak fog bebizo­nyulni — a czél általa egyáltalában el nem éretik. Kezdjük a dolgot a legelején : az árvatáblák elkészítése tehát az árvaszék által eszközlésbe vétetik, a gyámfelügyelők által 1868 és folyta­tólagosan történt árvavagyon összeírás, és a községi árva főkönyvek segedelmével, és ha azonban minden községben a szaporodó és fo­gyatkozó árvavagyon­ nyilván­tartatott, akkor Pest megyében az árvatáblák elkészíthetők kend­nek ; ellenkező­ esetben az árva­vagyon kipuhato­­lásának itt is újra kell kezdődni. Vegyük azon­ban a dolgot úgy, hogy az árva táblák el­készíttetnek. Az árvaszék megkezdi működését, egyik vagy másik községi árva, nagykorúságát igazolván, tőke pénze, vagy haszonbérileg ke­zelt fekvőinek kiadását, illetőleg kezére bocsá­tását kérelmezi; az árvaszék a kérelemnek helyt ad, a központi közgyám, a kiutalványozó végzés alapján az árva tábláját megszünteti és levéltárba téteti; de kérdem, mi után­ fogja meg­szüntetni az olyan nagykorúvá lettek árva táb­láját, a­kinek fekvőségei árvatábláztattak ugyan, de azokat az életben maradt szülő haszonélvezi férjhez nem menés esetében haláláig, az ilyen nagykorúságra jutottnak nincs kényszerítő oka, hogy nagykorúságát igazolja, mert sem kész­pénzhez , sem birtokhasználathoz nem jut; figyermekeknél minthogy azok 24 éves koruk elértével lesznek csak nagykoruk, az árva táb­lázat megszüntethető, mert az árva táblába a születési év és nap­számnak bent kell foglaltat­ni ; bár a figyermekek közt is vannak katonák, kiknél a gondnokság nem szűnik meg 24. évek betöltésével sem, de leány gyermekeknél, hogy tudja meg az árvaszék, mikor ment férjhez és igy mikor lett az nagykorú ? mikor a községi közgyám is — nem lévén eddig élé szabályok — melyek az illető lelkészt, vagy férjhez menőt a házasság bejelentésére kötelezték volna — csak véletlenül jut vagy jutott a férjhezmenés tudo­másához. Ha azonban azon szabály állíttatnék fel, hogy minden gyámság alá tartozó házassá­ga,csak árvaszéki jóváhagyással volna létesíthe­tő, nem­ a legnagyobb visszahatást mozdítaná elő, e költséget és adővesztegetést eredményező eljárás. Vegyük fontolóra továbbá, hogy egy ilyen nagy­ kiterjedésű megyében, mint Pest, az árva táblák mily nagy számot fognak kitenni már kez­detben? micsoda nagy helyiségek kellenek a községenként elhelyezendő árva táblák befoga­dására?; kik lesznek azon egyének, kik az árvatáblák folytonos betöltése, nyilvánságba tartásával foglalkozandnak ? mert minden egyes árvának külön árva táblázata lévén,­a központi közgyámnak legalább tized magával kell dol­gozni, hogy az árvatáblák mindenkor kellő rendben legyenek, azokba az intézkedések, sza­porodások,­­fogyatkozások esetről esetre beje­gyeztessenek. Tekintve tehát az elmondottakat, az árva táblázatok központi vezetése azon czél­­ból, melyre előirányoztatott, kifizetni egyátalá­­ban nem fogja magát. Ha már árva táblázatoknak vezettetni kell, a­mi rendszeres kezelés mellett szükséges is, azo­kat nem más, mint egyedül a községi közgyám vezetheti — bár más alakban — mint a bel­­ügyminiszeri magyarázatban kijelentetett, de épen csak oly czélra vezetőleg; és ha az árva táblák a községi közgyámok által fognak is ve­zettetni,azért az árva vagyon ellenőrzését az árva­szék más után, és rövidebb eljárás mellett is fé­nyesen gyakorolhatja. A „Pesti Napló“ nagy szolgálatot tesz a kö­zönségnek, ha a belügyminiszeri magyarázat D. E., F., G., alatti pontjait is közli, különösen az E pontot, mely a közgyámok hatás- és munka­körét mondatik kijelölni. Az árva ügyek jelenlegi kezelésénél legfőbb hiánynak bizonyul az be ,­ hogy a községi köz­gyámok oly egyénekből állnak, a­kik nevelésük és képzettségüknél fogva ezen fontos, és némi törvénytudományt, magasabb számviteli képzett­séget igénylő hivatalos állás betöltésére egyálta­lában elégtelenek. Nem más az oka az árva­­ügyek országos elhanyagolásának, az árvapén­zek veszélyeztetett állapotának, szóval a ki nem fejezhető rendetlenségek kütforrásának, mint többnyire a földműves osztályból kikerült köz­gyámok. De lehet is-e tőlök kívánni, hogy a kettős számvitel tudományában, a helyes irás, és a rendezkedő eljárás műveleteiben ők ottho­nosan érezzék magukat? A községi közgyámok helyett a községi jegyzők tulajdonkép az árva­vagyon kezelői, de lehet-e azoktól is kívánni, hogy más és előttük fontosabb munkateendőkbe tett elfoglaltatásuk mellett, az árva, ez előttük másod, harmadrangú ügynek , a­­pontos és lel­kiismeretes és sok időpazarlást kívánó ellátást megadhassák ? Feltéve, de meg nem engedve, hogy az árva­székek a kilátásba helyezett czélnak meg is fe­lelnének, bátorkodom kérdeni, hogy a község­rendezési törvény nyomán választott közgyá­mok, azon fontos állásnak, mely ezen hivatal­hoz van utasítva, megfelelendnek-e ? határozot­tan ki merem mondani, hogy eddigelé sem fe­leltek meg, ezután még inkább nem felelendnek meg. A községrendezést szabályozó törvény e részben körültekintőbb lehetett volna, a kijelö­lést meghagyhatta volna a községeknél, míg a kinevezés az árvaszék jogához tartozott volna, valamint a más gyámok és gondnokok kineve­zési joga is őt illeti. Ha tehát az elmondottakat mind együvé fog­laljuk, tudniillik, hogy az árvaszékeknek mi­lyen elágazó kötelmeket kell teljesíteni, súrló­dások és nehézségekkel találkozni; felállításuk által sem gyors, sem olcsó igazság kiszolgál­tatás nem nyeretik; sőt status gazdászati szem­pontból fentartásuk a megyék közös költségeit nagy mértékben fogja növelni; a közgyámi ke­zelés mellett, a gépezet első és mozgató kereke a régi marad az előre haladó kor által elkoptatott rozsdás fogakkal; figyelembe vesszük, hogy a kir. járásbíróságok elnöklete alatt, ha kerületi árva­székek állíttatnak fel, a kerülethez tartozó köz­ségek árvavagyona törvénykezés és kezelési te­kintetben egy kalap alá vonatik; tisztviselői be­csületes és képzett emberekből választatnak; a kerületi árvaszékek fentartása sem a községek­nek, sem a megyének, sem az államnak egy krjába sem kerül, mert az árvapénzek tömeges és pénztárszerű kezelése által nyert többlet, és 6-ik százalék, a fekvőségek bérletétől járó mér­sékelt díj : a tisztviselők fizetését bizton eredmé­nyezi , hogy a járásbíróságok alatt szervezendő árvaszéki keretben az árvaegyre czélszerű felosz­tással helyezhetők el, a kívánt szabatosság csak így és nem másként érhető el; ha mondom mind­ezeket figyelemre méltatjuk, csodálkoznunk kell miért a ministérium ez ügyet végleg és nem ez irányban oldotta meg ? hinnünk kell, hogy a megyék, melyek törvénykezések berendezési jo­gától úgyis megfosztottak már, az árvaügyet is, melynek nyomosabb része úgyis a törvénykezési téren mozog — szinte jó lélekkel átbocsátják az állam gondviselő atyai szárnyai alá. Szenthe Mihály: Párisból. A communistáknak Versaillesban a 3-ik hadi tanács elé állítása — mint irtuk volt — bizo­nyos okok miatt újból elhalasztatott bizony­talan időre. Többek közt számos új befogatáso­­kat hoznak fel erre indokul, azonban valószínű­nek tartják, hogy a hivatalos irományok készen nem léte miatt halasztatott el a tárgyalás. —■ Az utóbbi napokban újból számos communista nőt fogtak el. Páris 13-ik kerületében építendő iskolai épü­letre szánt hely felásatása alkalmával a kövek alatt 5 millió 200,000 frankot találtak, mely összeg, mint utalán hiszik, a pénzügyministé­­riumból oroztatott el. A becsületes hivatalnok, ki ezt találta, azonnal, sietett azt illetékes helyen átadni. Elfogatott Michot is, a theatre lyrique teno­ristája és pedig azért, mert a commune uralma alatt a tuilleriákban hangversenyt rendezett.­­ Ezen tényre vonatkozólag a „Liecle“ azt jegyzi meg, hogy hát miért nem fogatták el egyszers­mind a hallgatókat is. Mint a „France“ írja, Thiers egy iratot ka­­­pott Bismarck hgtól, melyben, mint biztos tény állíttatik, hogy Páris környezete aug. 31 én meg fog tisztíttatni a porosz katonáktól. Ugyan­ez időben fog megszabadulni ezektől Seine et- Oise departement is. A „Journ. Off.“ jelenti, hogy a franczia köz­társaság végrehajtó hatalmának feje egy jegy­zéket kapott, melyben Brazília örökös herczeg­­nője tudtul adja, hogy atyjának a császárnak távollétében ő van megbízva a kormányzás vi­telével. Úgyszintén vette Thiers a sultániak válaszát is Vogué M. konstantinápolyi franczia követ megbízó levelére vonatkozólag. Francziaországi dolgok. Jules Favre egyelőre még marad — írják a „Köln. Ztg.“-nak Párisból 26-ról — még pedig Thiers kérelmére, ki nagy zavarban volna al­kalmas utódot találni. Broglie herczeg nem igen való e helyre, minthogy igen monarchikus és clerikális és kinevezése a baloldal kihívásának volna tekinthető. Kérdés továbbá, vájjon elvál­lalta volna-e a franczia külügyérség német örök­ségét. A herczeg igen független érzelmű ember s Thiers nem is fáradozott sokat, hogy őt arra birja. Ha Favre mégis lelépne, utóda valószínűleg De Goulard volna, ki a békealkudozá­soknál kitüntette magát és még most is Frank­furtban van. Ő nem valami rendkívüli egyéni­ség, de Thiers személyes barátja, Favre mara­dása rosz hatással volt a royalistikus körökre. Az Orleans herczegek egyike azonban követke­zőleg nyilatkozott egy képviselő előtt, ki Thiers ellen kelt ki: „Ön túl szigorún ítél és téved, ön nem ismeri a helyzetet. Thiers képviseli az ano­nym kormányt, mely az egyedüli lehetséges kormány a jelen körülmények közt; csak ez képes az ország sebeit gyógyítani és a szeren­csétlenségeket helyre hozni. Minden restauratió nagy veszedelem volna s a hazafiság annak el­lene szegül.“ Stoffel bárót a hadü­gyér egy havi vár­fogságra ítélte, mivel a­z előleges engedelme nél­kül tette közzé a porosz hadszervezetet ismertető művét, mire mint katonának, joga nem volt. Paul de Cassagnac Angliába ment, hol Napó­leon környezetében kapott állomást. Nehézséget okoz Thiers kormányának a had­sereg újjá­szervezése,kivált pedig a tisztek rang­sorozata. Két táborba szakadnak a tisztek: a volt császáriakra és a gambettistákra, a kettő között nagy az ellenszenv. Jellemző azon hír, hogy V­i­n­o­­ volt császári tábornok száz­har­­mincz tiszttel együtt tiltakozott Aurelle de Paladiné Gambetta-féle tábornok kinevez­­tetése ellen, minthogy a bordeauxi parancsnoki állomásra nem tartalékbeli, hanem tettleges tá­bornok szükséges. Az ellenségeskedés már az altisztekre is terjedt ki. A két elem éles ellenté­tet képez. A volt fogoly hadseregekben tisztek és katonák hazajövet új nemzedéket, új embere­ket találtak a hadseregben és a hadsereg élén. Nem csoda tehát, ha rangféltés és irigység fogta el a mellőzötteket. Míg a püspökök a pápa mellett tüntetnek,több vidéki város a népnevelés emelését c­élzó kérdést nyújtotta be. A Siecle Cambrai város ily tartalmú kérvényét teszi közzé és e nemes példát az ország figyelmébe ajánlja. Ne­vezett város tanácsa Francziaország sülyedésé­nek okát az erkölcs és oktatás hanyatlásában és szebb jövőjét csak a tanítás javulásában látja. A lap hozzáteszi: „a mi újjászületésünk azon nap fogja kezdetét venni, melyen Francziaország minden pontján az oktatás mellett fog megindul­ni az átalán­os mozgalom. Július 16-án egy porosz altiszt, ki a hhamny pályaudvarbeli őrséget.Vezényelte, arczul csapott egy noyeni hölgyet. Michel Compiegne város jegyzője tanúja volt e jelenetnek s arról rögtön jelentést tett a német katonai hatóságnál. Manteuffel tábornok a következő levélben vá­laszolt a jegyzőnek: Uram! Igen megköszönöm önnek, hogy enge­­met árul. 16-án történt, sajnos esetről tudósított. Az elrendelt vizsgálat azt derítette ki, hogy a kérdéses altiszt ama hölgy által nemzeti becsü­letében érzékenyen megsértetett, sőt hogy a hölgy napernyőjével őt meg is ütötte. Mind­a mellett nem menthető ki az altiszt magaviselete és én megbüntetését rendeltem el. Berlinből írják az „Alig. Ztg“-nak . Compiegneben egy frankó-német bizottság ült össze, melynek feladata a megszállásból támadt kérdéseket elintézni. A kü­lügy, hadügy és a hadseregfelügyelőség küldöttei is részt vesznek a tanácskozásokban s Manteuffel tábornokot tá­mogatni fogják a nehézségek elhárításában. Csak jó hatása lehet e bizottság működésének, mert a német megszállás már igen sok rész­vért csinál s a két nemzet közt az űrt csak tágítja. Torna-ünnepély Brünnben. A német tornászok Brünnben jelenleg nagy zaj közt ülik meg az „első osztrák-német torna­ünnepélyt.“ Az ünnepélynek a bécsi lapok igen nagy fontosságot tulajdonítanak s valóba­n az „ünnepély“ a maga nevén demonstrátió a szlávok ellen. Az „első osztrák-német torna-ünnepély“ első napja szombaton jul. 29 dikén volt. Brünni érte­sítések szerint a város utczáit sok ezernyi tömeg lepte el. Százával érkeztek külön vonatokon a tornászok és határok Troppauből, Sternbergből, Olmützből és Perauból. Egy amerikai-német küldöttség is érkezett. A morva-sziléziai északi vaspályán érkezettek tün­­tetésszerű fogadtatásban részesültek. Dr.Prom­­ber fogadta őket az ü­nneprendező bizottmány nevében, reményét fejezvén ki, hogy a vendégek a város német jelleméről és a németek egyetér­téséről meggyőződve fognak távozni, s hogy a jövő a németeké, ha nem felejtik,mit sokszor fe­lejtettek, hogy németek. B e n e s c­h, reichsráthbéli követ, erre azt felelte, hogy a németek, noha veszélyes körül­mények között, de ki fognak tartani. Dr. Buffi (Bécsből) indítványozta, hogy Brünn városának köszönet szavaztassák a szíves fogadtatásért. Képviselve voltak: Lincz, Olmütz, Grácz, Znaim, Brünn városok torna­egyletei, Bécs két tornaegylete és így tovább. Megjelentek még a pozsonyi, nagyszombati, soproni tornaegy­­letek. A vendégek ünnepélyes fogadtatása az Au­­gartenben óriási részvétel mellett ment végbe. Hatezer embernél több volt jelen, Gustav von Schoeicher a következő üdvözlő szavakat mondá: Az ünnepi bizottság által megbízva lévén, hogy önöket üdvözöljem, kik a birodalom minden ré­széből ide sereglettek,nyilvánítandók rokonszen­­vü­ket az ünnep iránt és jelentősége helyes meg­értését , fogadják nagy részvételükért szives kö­­szönetünket s legyenek bizonyosak abban, hogy szerencsések vagyunk, hogy ennyi rokont üdvö­zölhetünk. Éljen drága hazánk! Gut Heil. Tegnap volt a bevonulás. A körülbelül 10,000 emberből álló menet csak három óra elteltével érkezett végső állomásához, hol a polgármestert a tanács, a helytartó tanácsosok s más magasabb egyéniségek fogadták. Brünn város nevében Elvert polgármester üdvözölte az egyesült tornász-tűzoltókat s dal­egyleteket. A tornászokhoz fordulva körülbelöl így szólt: „Brünn városa kezdettől fogva elis­merte a tornászainak a testre és lélekre üdvös befolyását, a tornászatot pártfogolta, iskoláiba a tornászatot behozta és a brünni tornaegyletnek köszönetével adózott.“ Erre dr. Sturm, a brünni torna­egylet elnöke üdvözölte a tornászokat, beszédében az ünne­pélyt német nemzeti ünnepély­nek nevezvén. Következett ezután az elmaradhatlan bankett és a banketten a toasztok végtelen sora. Különfélék.­ ­ Vallás oktatás. Simon Flórent városi képviselő a város kegyuraságától függő iskolákban jelenleg szokásban levő vallás­okta­tásra nézve, formulázott indítványt fog tenni, mely a legközelebbi közgyűlésen tárgyalás alá kerül. Simon ezen indítványában a magyaror­szági püspökök nagy részének a pápához inté­zett pótnyilatkozata által Magyarországban kö­rülbelül elfogadott csalatkozhatlansági dogmára utalva, kimutatja mennyire ellenkezik e dogma kihirdetése az ország törvényeivel és a vallássza­badság szellemével, melyeket pedig Pest városa iskoláiban mindenka megóva óhajt látni. Az in­dítvány oda irányul, hogy a városi iskola bizott­mány a budapesti iskola tanácscsal s a többi is­kola székekkel együttesen adjon az iránt javas­latot, hogyan foganatosíttassák a vallásoktatás a városi iskolákban úgy, hogy az az ország tör­vényeivel és a vallásszabadság szellemével ösz­­hangzatban legyen. — A capite foetet piscis. Nem tudjuk miféle jó szándék vezette a magyar tudo­mányos akadémia rendes tagját a magyar történelmi társulat alelnökét, a pesti központi papnövelde igazgatóját, a leggazdagabb magyar káptalannak az egrinek kanonokját, a magyar régészet terén oly kitűnő elismeréssel érdemeket gyűjtött I. A. urat, hogy mint a szent István-tár­­sulat, tehát a legelső magyar királyról nevezett magyar társulat elnöke, ennek nevében épí­tési engedélyét német nyelven szerkesztett beadványt intéz Pest város, tehát Magyarország fővárosának hatóságához, melynek hivatalos nyelve köztudomásúlag szinte m­a­g­y­a­r. I. A. eddig előttünk főleg tisztán magyar érzelműsé­­ge miatt, melyre összes tudományos működése is visszavezethető, állt tiszteletben, annál kemé­nyebben meg kell rónunk tehát fent idézett bal­lépését. Mit várjunk német spieszburgerjeinktől, mit a főpapság pecsovics részétől, ha egy I. kö­vet el ilyen botlást ? Si haec in viridi, quae in arido ?­­ A­z újpesti sziget és a kato­nai épületek Pesten. Pest város hosz­­szab ideje alkudozásban van a pénzügyministé­­riummal a magyar kincstár tulajdonát képező új­pesti kikötő sziget alsó részének oly czélból leendő átengedése iránt, hogy a vízvezetéki ál­lomás oda építethessék. A városi közgyűlésnek e tárgyban m­­ég decz. 14-kén kelt utolsó felter­jesztésére a pénzügyminiszérium elutasítólag vá­laszol. Mindazáltal hajlandónak nyilatkozik az új­pesti szigetet későbben megállapítandó fel­tételek mellett vízvezetéki czélokra átengedni, azonban minthogy "ezen kérdés szorosan össze­függ a főváros emelése érdekében tervezett s ki­vitel alatt álló alakításokkal, ezen kérdéseknek együttes tárgyalását és eldöntését kívánja, és er­re vonatkozólag értesíti Pest város közönségét, hogy a főváros czélszerű berendezésének akadá­lyul szolgáló Újépület, Valero kaszárnya, hajó­hivatali, szekerészeti anyag szertár, a szinte kö­zös hadügyi czéloknak szolgáló úgynevezett lő­­porterület és ott levő tüzérségi raktárak eltávolí­tása iránt megindított tárgyalások annyiban si­keresnek mutatkoznak, mennyiben a katonai kincstár kész a nevezett fekvőségeket a város részére átbocsájtani, ha a részére szükséges épít­kezések az általa alkalmasokut kijelölt helye­ken viszont eszközöltetnek,­­ és az ezen felül szükséges területek a város által rendelkezésére bocsáttatnak. Nevezetesen pedig szükséges­­, hogy az üllői kaszárnya kiépíttessék, s tekintet­ben nem kívántatik egyéb a várostól, minthogy kívánatra az arra szükséges terület kisajátítását a kincstár terhére eszközölje, avégre, hogy ezen területen a városnak az eddigi kaszárnya iránti tulajdoni igényeit semmiben sem érintve, külön álló kaszárnya építtessék. E tekintetben tehát a várostól legkisebb áldozat sem kívántatik; 2. hogy a város a felállíttatni tervezett lovaska­szárnya helyiségéül az Omnibus-társulattól meg­vett telket a vételáron átengedje, s a szükséges, mintegy 12000 □ ös terület megnyerése czéljá­­ból a hiányzó terület kisajátítását a kincstár költ­ségén eszközöltesse; 3. hogy a tüzérségi anyag­­szerraktár és tüzér gyakorló helyiség számára a puskaportérért a tábori kórházzal összefüggés­ben a lófuttatási s azt körítő terekből megfelelő értékű mennyiséget a város cserében engedjen át, azonban azon feltétel mellett, hogy a város által nyerendő terület csupán a városliget meg­­nagyobbítására lesz fordítható. Azon reményben, hogy Pest város közössége is készséggel fog a kérdés megoldásához járulni, a pénzügyminis­­zérium a tárgyalások gyorsabb befejezésére ve­gyes bizottság kiküldését ajánlja és a várost megbízottak kirendelésére szólítja fel. — Püspök szentelés. Jul. 30-kan szentelte föl a hgprimás Samassa Józsefet sze­pesi megyés püspökké a szokott megható szer­tartások mellett az esztergomi bazilikában. — Furcsa szentek. A magas klérus — írja a P. L. — sok olyan embert avatott szentté, ki soha sem existált a világon. Ebbe a kathegóriába tartozik az a szent is, a ki Magyar­­országnak majd minden hídján, majd minden plébánia előtt ott látható. Nepomuk szent Já­nos tiszteletére nyolcz napos búcsút rendeznek minden évben s dicsérik a szentnek „bátor hall­gatásai“ és szidják a vérengző Venczelt, a ki a Moldva vizébe dobatta a szentet. Az egész his­tóriában egy szó igaz sincs. Csehország egy kitűnő kath. tudósa így ír a dologról: „XII. Benedek pápa Nepomuk János prágai kanono­kot 1729-ben szentté avatta. Balbin jezsuita által írott, saját rendtársai által is kétségbe vont életrajzi adatok alapján Nép. János név alatt oly fungált személy emeltetett a szentek közé, a­ki soha nem létezett.“ — Ha a szent Nép. Jánosba vetett hit is megrendül, ki ügyel fel majd akkor Magyarországon a hidakra és egyéb közlekedési eszközökre ? — Tisza La­jos, az uj közlekedési miniszter kálvinista léte daczára is még be fogja láthatni, hogy a szen­tek kultusza mennyire bele vág az ö­ressortjába; hid- és utörökkel kellene majd helyettesitnie a Nepomukokat. — A levelezési lapok külföl­dön. F. évi augusztus elsejétől a Magyar osz­trák monarchia és Belgium, Dánia, Nagybrittan­­nia, Németalföld, Norvégia, Portugál, Svédor­szág, Soájcz, és az amerikai Egyesült Államok közti postaforgalomban is használhatók a köz­kedvelt levelezési lapok. Egyelőre vitelbérük azonos lesz az egyszerű levelekével, azonban már az értekezletek folyamatban vannak, hogy alacsonyabb díjtételek eszközöltessenek ki.­­ Jelenleg a közkézenforgó lev.­lapok lesznek használandók, melynek czimes oldalára kell a vitelbér többlet értékéig levélbélyegeket felra­gasztani. Kellően nem bérmentesített lev.­lapok nem lesznek elszállítva. — Melius Péternek, a d­e­bre­cze­n­i nagy reformátornak ham­vai Debreczenben a czegléd-utcza végén fekvő úgynevezett Dobozi-sirkertben pihennek. Melius Péter, ki 16 évig volt Debreczenben prédikátor s 10 évig superintendens, 1657. decz. 16-kán halt meg, s emléke az akkori városi jegyzőkönyvben következőleg van megörökítve: „Tiszteletreméltó­na tudományu Mélius Péter ur, a debreczeni egyháznak lelkipásztora, a magyarországi alsó részén levő egyházak igen éber püspöke, decz. hó 16-án megelőző éjei, 11 órakor, lelkét az Ur kezeibe ajánlván, életét bevégezte. Ki is követ­kező nap délesti 2 órakor, sokaknak könyhulla­­tása mellett, nagy sokaság kíséretében, a város­tól keletre fekvő temető kertben a nagyob­bik domb tetején tétetett sírba, s fölibe igen nagy kő gördittetett.“ E helyet, noha az említett dombon levő síremlékek már legnagyobb részben homok alá sülyedtek, könnyen fel le­­hetne találni s napfényre jönne talán a sírkő is, mely alá 300 év előtt Melius Péter holttestét el­temették. Ez okból írja Debreczenben megjelenő „Tiszavidék“ kívánatos volna, ha a temetőben levő régi síremlékeket a homok alól fölemelnék s Melius sírját pontosan meghatározván, afelé emlékoszlopot emelnének. Melius Péter 300 év előtt nagy buzgalmat fejtett ki a reformátió terjesztésében, k ő volt az első, ki magyar nyel­ven írt herbáriummal ajándékozta meg irodal­munkat.­­ Miután a városi tanács a hatvani utczának az új asphalt compriméval való beburkolását elhatározta, felhívja az ottani háztulajdonoso­kat, hogy már most intézkedjenek a légszesz és vízvezetékcsövek lerakása iránt, mert később az asphalmnak feltöretése semmi szín alatt nem fog megengedtetni.­­ A követési bizottmány mai ülésé­ben 1OOOU darab trachyt kő szállítása iránt tar­tott árlejtésre csak egy ajánlat érkezett Wallenfeld Károly kőbányatulajdonosé, ki a trachyt kövek ezréért 170 ftot követelt. Más ajánlat hiányában Wallenfeldé elfogadtatott.­­ A gazdasági bizottmány ma bontotta fel a külső jászberényi út kiépítése iránt beérkezett 5 ajánlatot. Legelőnyösebb volt Pick és Klein vállalkozók ajánlata, kik 91/2 % felülfizetést kértek a kevés taján 37000 ftra tett egyezségi árakra. A gazdasági bizottmány ezen ajánlatot elfogadás végett ajánlani fogja a tanácsnak. — Csatornázás. A gazdasági bizott­mány a Kinizsi utczának próbára a Glettly Já­nos svájczi vállalkozó által ajánlt saját rend­szerű betonnal való csatornázását elhatározta s a munka haladéktalan megkezdését elrendelte.­­ A pesti czipészezék tegnap tartott évnegyedes gyűlésében egy igen szép s a többi ezéhek által is követésre méltó határoza­tot hozott. Kimondotta ugyanis, hogy 3 éven át, évi húsz húsz forinttal az országos iparegyletet és az ipariskolát fogja segélyezni. — Szerencsétlenség könnye­l­­müség miatt. Két tót napszámosnő, kik a kerepesi utón 63 sz. alatti ujház építkezésénél anyagot hordtak, ezen foglalatosságuk közben s a mint a 2-ik emelet keskeny deszkaállványán felhaladtak, egymással tréfálni kezdtek, miköz­ben az egyik elveszté az egyensúlyt s maga után rántotta társnőjét is, úgy hogy mind­ketten lezuhantak, s az egyik rögtön szörnyet halt, a másik azonban csak csekély sérüléseket szenvedett.­­ A bécsi képzőművészeti aka­démián f. hó 27-én osztották ki ünnepélye­sen a jutalomdijakat. Ezen alkalommal négy magyar is kapott jutalomdíjat és pedig Schle­singer Gábor Léváról az összes tanulmá­nyokban tett előhaladásáért; M­é­s­z­ö­l­y Géza Székesfehérvárról „Tájkép Salzburg vidékéről“ czimü festményéért, D­o­b­y Jenő Kassáról „a zentai csata“ czimü rézmetszetéért és más met­szeteiért, végre Ivacskovics Szvetozár Deliblatból több építészeti rajzért. — Szalay lakhelye Zürich­ben. Azt halljuk, hogy a zürichi magyar egy­let múlt szombaton kegyeletes ünnepélyt ült. Fekete márvány táblával s ezen megfelelő latin s magyar hexameterekkel jelölte meg ugyanis a házat, melyben Szalay Lászlónk az ötvenes évek kezdetén lakott, s a táblát a házba­ beil­lesztvén, azt a mondott napon leplezték le ünne­pélyesen. Ez alkalommal több hazafias beszéd tartatott. — Rector választás a pesti egyetemen és a műegyetemen. Tegnap ment végbe az egyetemen a jövő évi rector-választás. Minden facultásnak négy szava­zata lévén, a négy facultás összesen 16 szavaza­tot adott be, melyből 15 Toldy Ferenczre, 1 pe­dig Margó Tivadarra esett. Ily sok szavazattal alig választatott még rector az egyetemre. — A budai műegyetemen a rectorválasztásnál nem volt ily kedvező az eredmény. 17 szavazat közül 9-et újra Stoczek József nyert, a ki német bizo­nyítványokat szokott kiállítani s nem is igen buzog semmi mellett a mi nemzeti. A többi 8 szavazatot Nendtwich Károly nyerte. Prorector­­nak Vész Ármin, dékánoknak Szily Kálmán, Kruspér István és Bielek Miksa választottak. — Dr. Heinrich ma (aug. 1-jén) uta­zik el számos beteggel a mostanában sokat em­legetett Dal-Cin asszonyhoz Vittorioba, s a­hogy hallottuk, a budai vaspályán menet és jö­­veti jegyeket meglehetős jutányosan szerzett számukra: 2 ik helyet 53 forintjával, 3-ik he­lyet 35 forintjával, többeket pedig saját költsé­gén segít odáig; az ellátásról, tanácscsal gondos­kodik, de mindenki tetszése szerint étkezhet s lakhatik. Gondoskodott arról is, hogy kik né­hány nap alatt utána utaznak, a budai indóház­­nál ugyanezen előnyös vasúti jegyeket nyerjék; csak hivatkozzanak arra, hogy Dal Cinhez utaz­nak. Coneglianoban is csak arra kell hivatkozni, hogy dr. Heinrich rendelte kocsikat kapjanak s a postamester köteles lesz két fogatú kocsit 8 frankért adni Dal-Cin asszony lakásáig Vittorio­ba, hol szállás, étkezés és egyéb ellátásról is szí­vesen ad tanácsot minden mellékes ér­dek nélkül. — Dijosztás. A magyar mérnök és építészi egylet helyiségeiben a műegyetemi hall­gatók rajzaikból kiállítást rendeztek. Az egylet a kiállított műveket bírálat alá vévén, az első di­jat Maishlin Péternek ítélte oda, ugyanannak,ki már tavai is dijat nyert. Rajzának tárgya gép­szerkezetet tüntetett föl. Díjakat nyertek meg Sturm György, Buzzi József és Münzberger Fe­­rencz hídépítészeti, Platzer Antal és Stehló Ottó műépitészeti, Beszedits Alfréd szárazépitészeti, Lencz Ödön térképi, Zavodszky Adolf leirati mértani és Felmayer Lajos diszépitményi raj­zaikért.­­ — Azon hírünkre, melyet más lap­­ból vettünk át, hogy a városligetben mulatott leánynövendékek tanítóik vezetése alatt német dalokat zengedeztek volna, helyreigazítást ve­szünk. E szerint való ugyan az, hogy német da­lokat is énekeltek, de nem kizárólag, hanem fel­váltva magyarokat is. A helyreigazító czikk

Next