A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)

1871-11-19 / 267. szám

267. szám. IX. évfolyam. Regyeli Kiadás. Pest, 1871. Vasárnap, november 19. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7.sz.földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...........................1 frt. 85 kr. 1 hónapra ...........................5 , 60 , 8 hónapra .........................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felfllfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, • ennek bármely napján történik­­, mindenkor a hó első napjától fog számittatni.A HON POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. sz. Beigtatási dijt 9 hasábos ilyféle betűl sora . . . 8 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . .O kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett, kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fitt. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . Sft kr. gtv* Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert ksasktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem ! Előfizetési felhívás „A H O N“ra Előfizetési árak: Égé.* évre . . . 22 frt — kr Fél évre . . . 1­1 frt — kr Negyed évre . . . 5 frt 50 kr Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük hasz­nálni, melyek bérmentesítése tíz frtig csak 5, 10 írton felül pedig tiz krba kerül. Az előfi­zetések a „Hon kiadó­ hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7. sz. alá küldendők. A HON TÁRCZÁJA. „Az árny.“ (Víg opera 3 felvonásban Szövegét írta Saint Georges, zenéjét Flottw, Forditá Ormay Ferencz. Első elő­adása a nemzeti színpadon nov. 18-kán.) (y. y.) Ezt az operát a múlt évben július ele­jén adták először elő a párisi „opera comique“­­ben, midőn már énekelni kezdték a „Marseillai­­se“-t s csörgetni a kardokat. Akkor még jó ked­ve volt Párisnak s derülten tapsolta meg Flotow­­ot, noha a bírálók egy része azt mondta új mű­vére : valóban árny, — a­mennyiben csak ár­nyéka „Márthá“-nak, melyet pedig magát is csupán egy pár eleven kardal s egy két érzelmes románcz tartanak fenn a vig dalművek sorában. A háború megakadályozta, hogy a vig opera ez újszülötte oly gyors körutat tegyen a külföld színházaiban, mint a békésebb idők termékei szoktak­ tenni. Bécsben is csak e hó 10-dikén ad­ták elő az „an der Wien“ színházban — „succes d’estime“-mel. Nálunk meg sok baja volt, míg az előkészület méhében vajúdott. Díszleteinek egy részét megemésztő a tűz, s azokat újra kellett festeni; egy énekesnő pedig, (Helvey Ilka k. a.) miután már egyik szerepét betanulta, végképp megvált a színi pályától, s így a szerepet más­nak kellett betanulnia. Végre — post tot discri­­mina rerum — elkészültek vele, s most már be­szélhetünk róla. A mai fényes, nagy kiállítású, tömeges sze­mélyzetű­ dalműnek idejében, ez a mű — mond­hatni — igen szerény jelenség, mely a régi egy­szerűbb ízlés divatára emlékeztet. Mindössze négy személye van, s még csak karok sincsenek benne. Külső díszét nem képezi egyéb, mint a második felvonás kerti képe friss lombokkal és vén romokkal, melyeket a lassan emelkedő hold fénye ábrándosan világít meg. (Mondanunk sem kell, hogy Lehmann e díszletben kellő érvényre emelte ügyes ecsetjét.) A többi felvonás igen egy­szerű szobában és egy falusi fiatal özvegy csinos termében foly le. Eszünkbe jut a Boieldieu ideje, midőn egyébbel nem űztek fényt, mint kedély­­lyel és elmésséggel. Csakhogy Flotow nem Boildieu. Se nem olyan hű saját eredetijéhez, se nem olyan termékeny. Kaczérkodik és hódítgat s új gondolatok hiányában örömest ismétli ma­­­­gát. A mi legnagyobb baj: nincs biztos állás­pontja, s emlékeztet a koros leányokra, kik mindig haboznak, ha váljon a fiatal lányokkal tartsanak-e, kiknek sorából már kinőttek, vagy az asszonyokkal, kikhez nem tartoznak. Elkezd egy derült, falusi idillt, s beleesik a sentimenta­­lismusba, végül pedig csaknem a drámába. A ze­nében is kanyarog, s alig van zeneköltő, kire e dalmű egy-egy része, a dalfű­zés, forma, har­mónia vagy rhytmus ne emlékeztetne. De — a­mi különben sokkal jobb — legtöbbet emlékez­tet a saját maga régibb műveire, kivált a máso­dik felvonásban „Márthára“. Mindamellett ez az opera mégis többet ér, mint „A boldogság első napja“, s benne néhány ária, couplet, arietta, duett sat. kedvesen hangzik s a hangszerelésre is sok gond van fordítva. Az első felvonás pedig (mely a szövegben is a legjobb,) folyvást derült, vidám, változatos hangon van tartva, s duója, triója, az orvos couplet-je a kis lovacskáról, Jea­nette románcza s a dallamos quatuor minden­esetre Flotow legjobb szerzeményei közé tartoz­nak. Hanem a­mint a szöveg emelkedik a drá­maibb indulatok felé, a szerző zeneköltészete egyre hanyatlik s drámaiság helyett erőltetettsé­­get, a mély érzés kifejezése helyett pedig senti­­mentális áradozást hallunk, néhol csinos formák­ban ugyan, de nem szivrehatólag. A szöveget St. Georges irá, ki Halevy szá­mára is dolgozott. Nem adót ezúttal valami köl­tői librettót, hanem néhány jelenést ügyesen scenirozott. Fő ügyessége pedig abban állt, hogy a két másodsorú személy (az özvegynő és a doktor) szerepeltetése által eléggé meg­tudta vidámítani a történetet, melyben különben sok az érzelgős, erőltetett, mesterkélt elem. A mese elébb kezdődik, mint az opera. A cevenessi háború alatt, a múlt század elején, midőn a hugenottákat kegyetlenül írták, a fran­czia király katonái, gr. Rollecourt fiatal tiszt megmentett egy protestáns családot, melyet a katonák össze akartak konczolni s a házat fel­gyújtani. De úgy menté meg, hogy azzal meg­­sérté a katonai fegyelmet, mert saját kapitányát űzte el és fegyverzé le. Ezért aztán hadi törvény­szék elé áll­ták, halálra ítélték s az ítéletet végre is hajtották. Egy fiatal szép leány (a gróf egyik bérlőjének gyermeke, ki a grófot mélyen és némán szerette,) szintén látta, midőn a fiatal tiszt a puska lövésekre földre hullt s a viz elvit­te. E szegény leány eltávozott, azt hívén, hogy eszménye örökre elveszett. Pedig a gróf nem halt meg, mert a végrehajtó kapitány — ki neki ba­rátja volt, — kiszedte a golyókat katonái fegy­vereiből, s így a vízbe esett elitért élve úszott el, s megmenekült, hogy álarca alatt rejtse el lényét és titkát. Ezt az opera folyamában és fejleményei közt beszélik el, de az olvasóra nézve egyszerűbb, ha előbb tudja meg ; sőt a nézőre is nagy előny, ha a librettóból már előre megismeri az előzményt, mivel a mi énekeseink nem oly erősek a recita­tivók kiejtésében, hogy azok értelméből el ne ejtenének mindig egy jókora adagot. A szöveg Fabrice képfaragó szobájában kez­dődik, melyet egy fiatal özvegytől, Abeille asszonytól bérel, ki szerelmes a csinos művész­be, vagyis jobban mondva, örömest menne hozzá nőül, s nagyon haragszik, midőn az egy szép fiatal pórleánykát fogad föl szolgálatára, s még jobban haragszik, midőn leskelődései közt meg­látja, hogy Fabrice este belépett a lány szobá­jába. Ez féltékenynyé és pletykává teszi a kü­lönben kedélyes jó asszonyt, ki az imént még oly jó kedvvel rendezé a vacsorát Fabrice neve­­napjára, házi barátjukkal, Mirouet úrral, kivel folyvást évedve csipkedik egymást. „Madame Abeille — mondja az orvos — meg­érdemli a méh nevet!“ Falánkját azonban a szegény falusi lány jó h­írébe is meríti félté­kenységből, mivel nem feledheti, hogy Fabrice úr a cselédje szobájába ment.Joanette megtudván, hogy rész­eire futott, (pedig hiszen Fabrice csak azért futott be hozzája, mivel hallá őt álmában felsikoltani s segélyére sietett) el akarja hagyni a falut és gazdáját, ki úgy hasonlít az ő elvesz­tett eszményképére, s a­kire oly jól esik csak néznie is. De Fabrice lebeszéli szándékáról, Abeille asszony is bocsánatot kér tőle, a doktor pedig, (kinek ő keresztleánya,) pláne nőül kéri, a­mire Jeanette persze későbbre ígér feleletet. Nemsokára Fabrice (ki nem más, mint a halálra ítélt Rollecourt gróf,) a két nő közti párbeszéd­ből — melyet kihallgat — megtudja, hogy Jea­nette mennyire szereti őt, kit megölt kedvese hasonmásának, árnyának tart, s maga is szerelmet kezd érezni a lány iránt, mind­amellett azt ajánlja neki, hogy legyen a doktor nejévé. S jön a doktor, s beszéli az újságot, hogy a városban egy kapitányt fognak agyon­lőni, mivel egy zsoldos elárulta, mint játsza ki a Rollecourt gróf halálitéletét. Fabrice rögtön elszánja magát kötelessége teljesítésére. Kato­naruhát ölt s indul, hogy följelentse magát, így látja meg őt Jeanette a holdvilágnál. Azt hiszi, hogy holt kedvesének árnya, de nem ijed meg tőle, sőt lábaihoz omol, s ott rebegi, hogy sze­reti és hogy meghal. De Fabrice-nak mennie kell. A hadi törvényszék egy utolsó napot ad neki. Ezt arra használja, hogy visszatér s Jea­­nettet nőül veszi. Aztán halni készül. De a dok­tor hozza a megkegyelmező sürgönyt, s Fabrice megszűnik árnyék lenni, s a Jeanette boldogító férje lesz. Abeille asszony pedig gondol egy okosat , s férjhez megy a doktorhoz, ki derék, vidám férfi, s úgy látszik, egyforma vérmérsék­letnek is, mert az asszony ép oly megnyugodtan le tudott mondani Fabrice-ről, mint a doktor Jeanette-ről.­­ Természetesen, óvakodnunk kell az ily libret­tóknak mélyére nézni, mert akkor a mester­kéltség furfaragása annyira előtérbe jut, hogy­­ minden illúziónk tönkre megy. Költészet helyett­­ be kell érnünk írói ügyességgel, erősen össze- s függő kerek cselekvény helyett élénk jelenések­­ összefűzésével, s poetikus dalok helyett könnyűd , versekkel. Ez utóbbi pótlék azonban Ormay I nyelvére forgatva igen nehézkes lábra került. A nyelvérzék és verselési könnyüdség hiányzik. A „reime dich, oder ich frisst’ dich“ erőszakja minden dalból kirí. A doktor egy helyen igy dalol: „Rakjuk föl az evőeszközt, s legyünk vidáman négyünk közt !”. De költő bajosan is vállalkoz­nék ily szövegek fordítására, s igy bele kell nyugodnunk abba is, hogy van legalább, ki e munkát valahogy csak elvégzi. Valamint bele kell abba is, hogy Flotow „Árny“-a ugyanazon deszkákon kerül színre, melyeknek utolsóelőtti dalmű­ újdonsága a „Tannhäuser“ volt. A­hol egy színház van, ott a repertoir csak quodlibet­­szerb­ lehet,mert ez egy színháznak kell a sokféle génret képviselni és a sokféle ízlést mind kielé­gíteni. A színrehozatalt tehát nem lehet gán­csolni, annyival kevesbbé, mert Flotow e műve, ha nem is több, mint egy jobb fajta operette, de mindenesetre kellemes zenei részekkel bír. Attól pedig nem kell félnünk, hogy hosszabb ideig fog háttérbe szorítni magánál sokkal különb dalmű­veket. Szerepei így vannak kiosztva: Abeille asszonyt Pauliné asszony, Jeanettet Blah­ané asszony, Fab­­rice-t Pauli, a vidám doktort pedig a teljességgel nem vidám Láng játszák. Az előadásról azonban, s annak hatásáról közelebb fogunk szólni. Most csak még annyit, hogy királyné Ő Felsége neve­­napjának élőestélye lévén, a néző­tért ünnepé­lyesen kivilágíták. A cislajthán válság, ismét egy combinatió meghiúsulásával kell kezdenünk. Irtuk volt, hogy Auersperg Adolf herczeg szenteltetett ki újabban cislajbhán minisztérium elnökévé. Auersperg távirati utón hivatott Bécsbe, ott értekezett Andrássyval s a nélkül, hogy ő felsége által fogadtatott volna, az ajánlatot visszautasít­á. Azt hisze­szük, hogy nem csalódunk, ha az Auersperg-féle combinatio meghiúsulását a Kellersperg hivatá­sának meghiúsulásához hasonló okokban keres­­t­jük. Auersperg csak oly makacs centralista, mint Kellersperg, csak úgy visszautalt min­den kiegyezkedési actiót, mint tette Kellers­­perg. Hogy mennyire foly be a játékba Andrássy keze — nem merjük még most találgatni sem­­ annyi az ellenmondó hit e tárgyban. Nincs Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.­ ­———^ 1.Dn­ . 1 PEST, NOVEMBER 18. Andrássy első külügyminiszteri lépései Andrássy jelenleg a legjobban megkri­tizált ember két országban. A csehek kritizálják egyezkedésük meg­hiúsítása miatt ; a németek kritizálják a Kellersperg által tervezett hatalmi rend­szabályok megakadályozása miatt; Hor­vátország viszhangoztatja a cseh panaszt, a magyar ellenzék nem barátja a 67-diki alap miatt; a Deákpárt lamentál ellene, a­miért helyét elhagyta. Sehol egy jó barát nincs se mellette, se előtte, se a háta mögött. Barátjai, elvtársai mi sem vagyunk ,­­ legyünk legalább igazságosak iránta, mint külügyminiszter iránt. Most már nem a magyar miniszterel­nök, hanem a közös külügyminiszer áll előttünk, a visszás felfogás volna tőlünk, ha jelenlegi tetteit a múltakból elvont an­­tipathiák szerint vennék bírálat alá. Ki kell mondanunk, hogy mint kül­­ügyminiszter, Andrássy eddigelé he­lyes úton van. Megerősíteni Nagy-Német­­országgal az őszinte szövetséget; meg­nyugtatni békés intenzióink felől Orosz­országot ; Francziaországnak szabad intéz­ményeit megerősödni engedni; Olaszor­szág nemzeti megalakulását előmozdítani; Európa nagy nemzeteit nem nyugtalaní­tani, a kisebbeket kulturális missióikban gyámolitani; — ez az osztrák-magyar külügyi politika helyes irányelve. Ez irányzattal tartozik országai népeinek, s tartozik Európának. A­mit Andrássy a külügyi politika te­kintetében eddigelé tett, azt helyeselnünk kell, minden belügyi antagonismusunk daczára Hogy Németországgal teljesen egyet fogunk érteni, arról meg vagyunk győződve; a franczia diplomatáknak ez csak hasznára fog válni, mert nem buzdí­­tandja saját chauvinistáikat a boszuállás koczkáztatott műveleteire, de erőt adand igazi patriótáiknak a belszabadság művé­nek befejezésére. A mellett az Oroszországgal­ békés vi­szony is fentartandó. Kell, hogy legyen valakinek bátorsága kimondani, miszerint nekünk Magyaror­szág népének semmi, de semmi érdekünk sincs abban, hogy mi egy Oroszországgal való bábomba bele­kapjunk, a­miről né­melyek azt hiszik, hogy előbb-utóbb ki­kerülhetetlen, s­e jobb ma, mint holnap. Mi nem óhajtjuk azt, se ma se holnap! Nem a háborús esélyek iránti félelem­ből, hanem abból a hideg számításból, hogy ránk nézve, a legjobb esetben is, egy Oroszországgal való háborúnak sem­mi haszna nincsen. [ Másfelől egy­­osztrák-magyar s orosz­­ háborúba keveredésnél mind a két fél kétszer is meggondolja, hogy mit cse­lekszik ? Egy osztrák-magyar s orosz közötti harcz nem háború többé, hanem két for­radalom összeütközése. Oroszország ok­vetlenül azon törekednék ily háború ese­tén, hogy a forradalmat ellenfele népei közé átplántálja, míg Osztrákmagyaror­­szágnak ugyanazon fegyver volna viszon­zásul kezébe adva Oroszország ellen. Egy ilyen küzdelemnek pedig senki sem tudhatja, hogy mi lesz a vége ? Mert van egy harmadik hadviselő fél is, a­kinek haderejét egyik sem ismeri. Hogy ki ez a hadviselő fél, azt a párisi hadjárat megmutatta. Azaz elégületlen tömeg, mely megunta a vér és pénzáldozatot a nagyravágyó diplomaták kedvéért. Az osztrák-magy­ar és orosz diplomaták megtanulhatták a más korából, hogy az „ultima ratio regum“-on, az ágyukon túl még van valami, s nagyon meg fogják gondolni, hogy váljon kiöntsék-e egymás alá kölcsönösen — a petróleumot ? E két ország közötti háború pedig — két forradalom közötti háború, a­minek végén nem tudni, hogy ki köti meg a békét. Azért nagyon bölcs embernek fogjuk tartani azt az államférfit, a ki ily katasz­trófától megóvja ez országokat , s elnémí­tunk magunkban minden érdeket és indu­latot, midőn e kérdésben nyilvánuló irány­zatát megbíráljuk. Jókai Mór: szándékunkban most Andrássy grófnak tanácsok­kal szolgálni, de, ha igazat adhatunk a bécsi lapok és levelezők többségének, úgy tetszik előttünk, hogy nagyon is messze ment, s hogy a németek már­is féltékenyen néznek az új külügyminiszterre , az nagyon megmagya­rázható. Egyébiránt ez Andrássy dolga lenne, ha nem kellene attól tartanunk, hogy Len­ossy, ki reánk zúdította a cseheket, ránk zúdíthatja a németeket is. — Ez pedig aztán a m­i dol­gunk lesz. Kellerspergről a „Neue Freie Presse“ ezeket írja: Kellersperg nem annyira amiatt bukott meg, mert a galicziai kiegyezést elvileg vonakodott programmjába fölvenni , mint inkább annak megtagadása buktatta meg, hogy a galicziai mi­nisztert mint ilyet vegye föl minisztériumába, s ezáltal actiójának prajudicáljon. A morva, krajnai és felső-ausztriai landtagok föloszlatása is elleneztetek, de nem Andrássy által, ki az ac­­tió ezen részét­öl távol maradt. Andrássy ma egy illusióval szegényebb len, azzal tudniillik, hogy Ausztriában kiegyezés és alkotmányos elv le­hetséges. Különben a „Neue Presse“ vezérczikkében, melyben erős támadást intéz Andrássy ellen, előbbi állítását megc­áfolja. A „Neue Presse“ úgy látja, hogy Andrássy tisztán magyar politi­kát követett, midőn Kellersperget hősien meg­buktatta, mert Galicziában Oroszország ellen keres támpontot. Inti Andrássyt, hogy vigyáz­zon, nehogy a monarchiát tönkrejuttassa. A „Ta­gespresse,“ mely az egyes országoknak nyújtan­dó autonómiának nem ellensége, védi András­syt a Neue Presse ellenében. Tudomást kell vennünk azon hírről is, hogy Andrássy az alkotmányba párt tagjait conferen­­tiára hívta egybe. Mennyi igaz ebből — nem tudjuk. A „Pester Lloyd“ bécsi levelezője írja, hogy Holzgetban lett felszólítva az új kabinet alakítá­sával, de az ezt nem fogadta el. Hogy milyen a hangulat a lengyeleknél, lát­hatjuk a „Kraj“ következő nyilatkozatából: „Ha a korona — a­mit azonban nem hiszünk — centralistákból álló ministériumot nevezne ki, akkor delegátusainknak a reichsrathban nincs helye, minden más esetben igen.“ Az állandó pénzügyi bizottság általános jelentése az 1872-ik évi államköltségvetés tárgyában. (Folytatás. Harmadik közlemény.) Az 1872. évi költségvetési előirányzat mind a kiadásokra, mind a bevételekre nézve neveze­tesen nagyobb minden eddigi költségvetésnél. Annak megítélésére nézve, mennyiben válto­zott az ország pénzügyi helyzete az eddigi költ­ségvetések által, az államháztartásnak azon képe, melyet az 1872. évi költségvetés elénk tükröz, különbözik-e és mennyiben attól, melyet az eddigi költségvetések elénk tártak? ezen­­ költségvetésnek az előző évekkel való összeha­sonlítása adja a legbizto­sbb tájékozást. Ha összehasonlítjuk őt az előző évek költ­ségvetéseivel, a következő eredményekre ju­tunk : Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az 1868—69—70-ik évi előirányzatokra nézve azon felosztás lesz felveendő, mely az 1871-ik évi költségvetésben létetett , mert csak úgy lesznek azon alapra fektetve, melyen az 1871. és 1872-ik évi előirányzatok készültek. A rendes és rendkívüli kiadások közül t. i. a hitel- és pénztár-műveleti kiadások, mint földte­­hermentesitési járulék stb. ki­választandók; ezenkívül az 1868-ik évi előirányzat netto budget . E szerint az 1872-ik évi hiány a rendes bevételek és kiadások közt az 1868. évi hiánynál kisebb . . 216.223 írttal. Az 1872. évi összes hiány az 1869. évinél nagyobb . 29.29.600 „ Az 1870. évinél nagyobb 20.001.319 „ Az 1871. évinél nagyobb 21.683.697 „ Miután azonban az 1872. évi költségvetésben a vasutépitkezésekre, a vasúti kamatbiztositás és államsegélyezésre, a fiumei kikötő építésére elő­irányzott összegek, melyek 1871-ben és az előbbi években részint a vas­­uti kölcsönből, részint ingóál- l­a­m­i­a­g­o­n értékesitéséből fe­­deztettek, ezen rendkívüli be­vételi forrásokból fedezést többé már nem találnak. Ezen oly jelentékeny különbséget okozó körülmény a költ­ősg tehát az 1869—70?—71. években a vas­úti építkezések szükséglete és a kamatbiztosítás költségei az előirányzatban is teljesen fedeztet­tek, az előbbiek a vasúti kölcsönből, az utóbbiak ingó államvagyon értékesítéséből , az 1872. évi előirányzatban ezen kiadásokból 26.943.789 frt marad fedezetben. Ha tehát a vasúti kölcsön alapjai ki nem merültek volna már, vagy a kölcsön, melynek megkötését a törvényhozás elrendelte már előbb köttetett volna és az abból be­folyó összegek a vasúti építkezések költségeire előirányoztatak volna és a vasúti kamatbiztosítás által igé­nyelt összegek teljes fedezésére ingó államva­gyon értékesítéséből befolyó tőkék fordittatná­­nak, a­mint az 1871-ben és azelőtt mindig tör­tént , akkor az 1872-dik évnek deficitje 42244540 írtról, hasonlítva az lévén, bruttó budgetre volt átdolgozandó, az 1868. évnek csak rendes előirányzatát veszi fel a bizottság az összehasonlitásba. Ezek szerint 1868., 69. és 70 ben az azon évekban megszavazott póthitelekkel együtt igy állott az előirányzat:_______________________­­­ség­vetések összehasonlításánál számba nem veen­­i­­ő. Az 1872. évi költségvetésnek az előző évi elő­irányzatokkal­ összehasonlításából csak úgy von­hatók le a következések, csak akkor és úgy lehet az 1872. évi hiánynak emel­­kedésére nézve ítéletet monda­­n­i, csak úgy lehet az 1872. évi á­ll­a­m­h­á­z­­tartás pénzügyi helyzetét az előző évek pénzügyi helyze­tével összemérni,ha 1872-re azon költségeket, melyek természe­tüknél fogva eddig soha­ az ál­lamnak sem rendes de még nem is rendkívüli jövedelmi forrásaiból nem fe­deztettek, hanem tőkefogyasztás vagy kölcsön által fedeztettek, az összehasonlítás­­n­á­l 1872-re is ugyanazon módon fedezetteknek vesszük. A következő összeállítás ezen combinatiónak id^kéj^é^ogj^^t^épv^há^l^ulitani^^^ előző évekkel, 15300540 fo­rintra szállana le. Ide járni azon körülmény, hogy az államvasutak hiánya 990 ezer 077 ft, mely eddig magából a kölcsön tőké­jéből fedeztetett, 1872-re a bizottság által már az állam rendes kiadásai közé vétetett fel. Ezen összegnek is beszámításából a hiány 14310463 forintra olvadna le. E szerint tehát az előbb em­lített 15300540 ftot véve is fel, az 1872-dik évi hiány az 1871-ik évinél 5259822 fttal kisebb,az 1870-ik évinél 6942480 forinttal kisebb,az 1869 edik évinél­ pedig csak 2850801 forinttal nagyobb. Ha azon javaslatok­ alapján,melyeket a bizott­ság a hiány fedezésének módjára nézve előadott, a vasútépítkezések költségei 19944259 ft erejé­ig az új kölcsönből fedezést találnak, a hiány sajátlag 22244339 ftra olvad le, az 1871. évi összes hiánynál — 19560462 ftnál — a mely összegből, — hogy az összehasonlítás teljesen E­lőirányzat. 1868. 1869. 1870. 1871. 1872. a pénzügyi bi­zottság javaslata szerint Rendes kiadás . . . 127796500 136615339 146808574 150433961 155595125 „ bevétel . . .124881000 132030600 131998354 145911241 152895848 Felesleg — Hiány . . 2915500 4584739 14810220 4522720 2699277 Rendkívüli kiadás . ■— 33791206 44319805— 70673829 „ bevétel . .— 25241206 36541505— 32729288 Felesleg — Hiány . .— 8550000 7778300— 37914541 Hitel és pénztár műve­leti kiadások . . . 15589000 15447500 55780505 59248911 Bevételek.....................— 15509000 15793000 54004443 57648390 Felesleg — Hiány . .— 80000 345500 1776062 1600521 Összes Felesleg Hiány— 13214739 22243020 20560362 42244339 1872. 1871. 1870. 1869. 10000000 550000— — 9000000 5000000 1000000— 500000— — — 176567— — — 2481141— — — 2500000— — — 24363060 22392479 23128000 2222900 4512547— — —2­44532965 27942497 24128000 22229000 2000000 5550000 1000000 . — 15589166 22242497 23128000 22229000 Gömöri vasút Vasúti kamatbiztosítás Ferenczcsatorna . . Bánréve-nádasdi vasút Kincstári vasút . . . Fiume.......................... Vasútépítés . . . . Vasúti beruházás . . Erre a fedezet . Ingó államvagyon......................... Vasúti kölcsön...............................

Next