A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)
1871-11-19 / 267. szám
267. szám. IX. évfolyam. Regyeli Kiadás. Pest, 1871. Vasárnap, november 19. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7.sz.földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...........................1 frt. 85 kr. 1 hónapra ...........................5 , 60 , 8 hónapra .........................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felfllfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, • ennek bármely napján történik, mindenkor a hó első napjától fog számittatni.A HON POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. sz. Beigtatási dijt 9 hasábos ilyféle betűl sora . . . 8 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . .O kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett, kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fitt. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . Sft kr. gtv* Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert ksasktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem ! Előfizetési felhívás „A H O N“ra Előfizetési árak: Égé.* évre . . . 22 frt — kr Fél évre . . . 11 frt — kr Negyed évre . . . 5 frt 50 kr Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése tíz frtig csak 5, 10 írton felül pedig tiz krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadó hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. A HON TÁRCZÁJA. „Az árny.“ (Víg opera 3 felvonásban Szövegét írta Saint Georges, zenéjét Flottw, Forditá Ormay Ferencz. Első előadása a nemzeti színpadon nov. 18-kán.) (y. y.) Ezt az operát a múlt évben július elején adták először elő a párisi „opera comique“ben, midőn már énekelni kezdték a „Marseillaise“-t s csörgetni a kardokat. Akkor még jó kedve volt Párisnak s derülten tapsolta meg Flotowot, noha a bírálók egy része azt mondta új művére : valóban árny, — amennyiben csak árnyéka „Márthá“-nak, melyet pedig magát is csupán egy pár eleven kardal s egy két érzelmes románcz tartanak fenn a vig dalművek sorában. A háború megakadályozta, hogy a vig opera ez újszülötte oly gyors körutat tegyen a külföld színházaiban, mint a békésebb idők termékei szoktak tenni. Bécsben is csak e hó 10-dikén adták elő az „an der Wien“ színházban — „succes d’estime“-mel. Nálunk meg sok baja volt, míg az előkészület méhében vajúdott. Díszleteinek egy részét megemésztő a tűz, s azokat újra kellett festeni; egy énekesnő pedig, (Helvey Ilka k. a.) miután már egyik szerepét betanulta, végképp megvált a színi pályától, s így a szerepet másnak kellett betanulnia. Végre — post tot discrimina rerum — elkészültek vele, s most már beszélhetünk róla. A mai fényes, nagy kiállítású, tömeges személyzetű dalműnek idejében, ez a mű — mondhatni — igen szerény jelenség, mely a régi egyszerűbb ízlés divatára emlékeztet. Mindössze négy személye van, s még csak karok sincsenek benne. Külső díszét nem képezi egyéb, mint a második felvonás kerti képe friss lombokkal és vén romokkal, melyeket a lassan emelkedő hold fénye ábrándosan világít meg. (Mondanunk sem kell, hogy Lehmann e díszletben kellő érvényre emelte ügyes ecsetjét.) A többi felvonás igen egyszerű szobában és egy falusi fiatal özvegy csinos termében foly le. Eszünkbe jut a Boieldieu ideje, midőn egyébbel nem űztek fényt, mint kedélylyel és elmésséggel. Csakhogy Flotow nem Boildieu. Se nem olyan hű saját eredetijéhez, se nem olyan termékeny. Kaczérkodik és hódítgat s új gondolatok hiányában örömest ismétli magát. A mi legnagyobb baj: nincs biztos álláspontja, s emlékeztet a koros leányokra, kik mindig haboznak, ha váljon a fiatal lányokkal tartsanak-e, kiknek sorából már kinőttek, vagy az asszonyokkal, kikhez nem tartoznak. Elkezd egy derült, falusi idillt, s beleesik a sentimentalismusba, végül pedig csaknem a drámába. A zenében is kanyarog, s alig van zeneköltő, kire e dalmű egy-egy része, a dalfűzés, forma, harmónia vagy rhytmus ne emlékeztetne. De — ami különben sokkal jobb — legtöbbet emlékeztet a saját maga régibb műveire, kivált a második felvonásban „Márthára“. Mindamellett ez az opera mégis többet ér, mint „A boldogság első napja“, s benne néhány ária, couplet, arietta, duett sat. kedvesen hangzik s a hangszerelésre is sok gond van fordítva. Az első felvonás pedig (mely a szövegben is a legjobb,) folyvást derült, vidám, változatos hangon van tartva, s duója, triója, az orvos couplet-je a kis lovacskáról, Jeanette románcza s a dallamos quatuor mindenesetre Flotow legjobb szerzeményei közé tartoznak. Hanem amint a szöveg emelkedik a drámaibb indulatok felé, a szerző zeneköltészete egyre hanyatlik s drámaiság helyett erőltetettséget, a mély érzés kifejezése helyett pedig sentimentális áradozást hallunk, néhol csinos formákban ugyan, de nem szivrehatólag. A szöveget St. Georges irá, ki Halevy számára is dolgozott. Nem adót ezúttal valami költői librettót, hanem néhány jelenést ügyesen scenirozott. Fő ügyessége pedig abban állt, hogy a két másodsorú személy (az özvegynő és a doktor) szerepeltetése által eléggé megtudta vidámítani a történetet, melyben különben sok az érzelgős, erőltetett, mesterkélt elem. A mese elébb kezdődik, mint az opera. A cevenessi háború alatt, a múlt század elején, midőn a hugenottákat kegyetlenül írták, a franczia király katonái, gr. Rollecourt fiatal tiszt megmentett egy protestáns családot, melyet a katonák össze akartak konczolni s a házat felgyújtani. De úgy menté meg, hogy azzal megsérté a katonai fegyelmet, mert saját kapitányát űzte el és fegyverzé le. Ezért aztán hadi törvényszék elé állták, halálra ítélték s az ítéletet végre is hajtották. Egy fiatal szép leány (a gróf egyik bérlőjének gyermeke, ki a grófot mélyen és némán szerette,) szintén látta, midőn a fiatal tiszt a puska lövésekre földre hullt s a viz elvitte. E szegény leány eltávozott, azt hívén, hogy eszménye örökre elveszett. Pedig a gróf nem halt meg, mert a végrehajtó kapitány — ki neki barátja volt, — kiszedte a golyókat katonái fegyvereiből, s így a vízbe esett elitért élve úszott el, s megmenekült, hogy álarca alatt rejtse el lényét és titkát. Ezt az opera folyamában és fejleményei közt beszélik el, de az olvasóra nézve egyszerűbb, ha előbb tudja meg ; sőt a nézőre is nagy előny, ha a librettóból már előre megismeri az előzményt, mivel a mi énekeseink nem oly erősek a recitativók kiejtésében, hogy azok értelméből el ne ejtenének mindig egy jókora adagot. A szöveg Fabrice képfaragó szobájában kezdődik, melyet egy fiatal özvegytől, Abeille asszonytól bérel, ki szerelmes a csinos művészbe, vagyis jobban mondva, örömest menne hozzá nőül, s nagyon haragszik, midőn az egy szép fiatal pórleánykát fogad föl szolgálatára, s még jobban haragszik, midőn leskelődései közt meglátja, hogy Fabrice este belépett a lány szobájába. Ez féltékenynyé és pletykává teszi a különben kedélyes jó asszonyt, ki az imént még oly jó kedvvel rendezé a vacsorát Fabrice nevenapjára, házi barátjukkal, Mirouet úrral, kivel folyvást évedve csipkedik egymást. „Madame Abeille — mondja az orvos — megérdemli a méh nevet!“ Falánkját azonban a szegény falusi lány jó hírébe is meríti féltékenységből, mivel nem feledheti, hogy Fabrice úr a cselédje szobájába ment.Joanette megtudván, hogy részeire futott, (pedig hiszen Fabrice csak azért futott be hozzája, mivel hallá őt álmában felsikoltani s segélyére sietett) el akarja hagyni a falut és gazdáját, ki úgy hasonlít az ő elvesztett eszményképére, s akire oly jól esik csak néznie is. De Fabrice lebeszéli szándékáról, Abeille asszony is bocsánatot kér tőle, a doktor pedig, (kinek ő keresztleánya,) pláne nőül kéri, amire Jeanette persze későbbre ígér feleletet. Nemsokára Fabrice (ki nem más, mint a halálra ítélt Rollecourt gróf,) a két nő közti párbeszédből — melyet kihallgat — megtudja, hogy Jeanette mennyire szereti őt, kit megölt kedvese hasonmásának, árnyának tart, s maga is szerelmet kezd érezni a lány iránt, mindamellett azt ajánlja neki, hogy legyen a doktor nejévé. S jön a doktor, s beszéli az újságot, hogy a városban egy kapitányt fognak agyonlőni, mivel egy zsoldos elárulta, mint játsza ki a Rollecourt gróf halálitéletét. Fabrice rögtön elszánja magát kötelessége teljesítésére. Katonaruhát ölt s indul, hogy följelentse magát, így látja meg őt Jeanette a holdvilágnál. Azt hiszi, hogy holt kedvesének árnya, de nem ijed meg tőle, sőt lábaihoz omol, s ott rebegi, hogy szereti és hogy meghal. De Fabrice-nak mennie kell. A hadi törvényszék egy utolsó napot ad neki. Ezt arra használja, hogy visszatér s Jeanettet nőül veszi. Aztán halni készül. De a doktor hozza a megkegyelmező sürgönyt, s Fabrice megszűnik árnyék lenni, s a Jeanette boldogító férje lesz. Abeille asszony pedig gondol egy okosat , s férjhez megy a doktorhoz, ki derék, vidám férfi, s úgy látszik, egyforma vérmérsékletnek is, mert az asszony ép oly megnyugodtan le tudott mondani Fabrice-ről, mint a doktor Jeanette-ről. Természetesen, óvakodnunk kell az ily librettóknak mélyére nézni, mert akkor a mesterkéltség furfaragása annyira előtérbe jut, hogy minden illúziónk tönkre megy. Költészet helyett be kell érnünk írói ügyességgel, erősen össze- s függő kerek cselekvény helyett élénk jelenések összefűzésével, s poetikus dalok helyett könnyűd , versekkel. Ez utóbbi pótlék azonban Ormay I nyelvére forgatva igen nehézkes lábra került. A nyelvérzék és verselési könnyüdség hiányzik. A „reime dich, oder ich frisst’ dich“ erőszakja minden dalból kirí. A doktor egy helyen igy dalol: „Rakjuk föl az evőeszközt, s legyünk vidáman négyünk közt !”. De költő bajosan is vállalkoznék ily szövegek fordítására, s igy bele kell nyugodnunk abba is, hogy van legalább, ki e munkát valahogy csak elvégzi. Valamint bele kell abba is, hogy Flotow „Árny“-a ugyanazon deszkákon kerül színre, melyeknek utolsóelőtti dalmű újdonsága a „Tannhäuser“ volt. Ahol egy színház van, ott a repertoir csak quodlibetszerb lehet,mert ez egy színháznak kell a sokféle génret képviselni és a sokféle ízlést mind kielégíteni. A színrehozatalt tehát nem lehet gáncsolni, annyival kevesbbé, mert Flotow e műve, ha nem is több, mint egy jobb fajta operette, de mindenesetre kellemes zenei részekkel bír. Attól pedig nem kell félnünk, hogy hosszabb ideig fog háttérbe szorítni magánál sokkal különb dalműveket. Szerepei így vannak kiosztva: Abeille asszonyt Pauliné asszony, Jeanettet Blahané asszony, Fabrice-t Pauli, a vidám doktort pedig a teljességgel nem vidám Láng játszák. Az előadásról azonban, s annak hatásáról közelebb fogunk szólni. Most csak még annyit, hogy királyné Ő Felsége nevenapjának élőestélye lévén, a nézőtért ünnepélyesen kivilágíták. A cislajthán válság, ismét egy combinatió meghiúsulásával kell kezdenünk. Irtuk volt, hogy Auersperg Adolf herczeg szenteltetett ki újabban cislajbhán minisztérium elnökévé. Auersperg távirati utón hivatott Bécsbe, ott értekezett Andrássyval s a nélkül, hogy ő felsége által fogadtatott volna, az ajánlatot visszautasítá. Azt hiszeszük, hogy nem csalódunk, ha az Auersperg-féle combinatio meghiúsulását a Kellersperg hivatásának meghiúsulásához hasonló okokban kerestjük. Auersperg csak oly makacs centralista, mint Kellersperg, csak úgy visszautalt minden kiegyezkedési actiót, mint tette Kellersperg. Hogy mennyire foly be a játékba Andrássy keze — nem merjük még most találgatni sem annyi az ellenmondó hit e tárgyban. Nincs Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva. ———^ 1.Dn . 1 PEST, NOVEMBER 18. Andrássy első külügyminiszteri lépései Andrássy jelenleg a legjobban megkritizált ember két országban. A csehek kritizálják egyezkedésük meghiúsítása miatt ; a németek kritizálják a Kellersperg által tervezett hatalmi rendszabályok megakadályozása miatt; Horvátország viszhangoztatja a cseh panaszt, a magyar ellenzék nem barátja a 67-diki alap miatt; a Deákpárt lamentál ellene, amiért helyét elhagyta. Sehol egy jó barát nincs se mellette, se előtte, se a háta mögött. Barátjai, elvtársai mi sem vagyunk , legyünk legalább igazságosak iránta, mint külügyminiszter iránt. Most már nem a magyar miniszterelnök, hanem a közös külügyminiszer áll előttünk, a visszás felfogás volna tőlünk, ha jelenlegi tetteit a múltakból elvont antipathiák szerint vennék bírálat alá. Ki kell mondanunk, hogy mint külügyminiszter, Andrássy eddigelé helyes úton van. Megerősíteni Nagy-Németországgal az őszinte szövetséget; megnyugtatni békés intenzióink felől Oroszországot ; Francziaországnak szabad intézményeit megerősödni engedni; Olaszország nemzeti megalakulását előmozdítani; Európa nagy nemzeteit nem nyugtalanítani, a kisebbeket kulturális missióikban gyámolitani; — ez az osztrák-magyar külügyi politika helyes irányelve. Ez irányzattal tartozik országai népeinek, s tartozik Európának. Amit Andrássy a külügyi politika tekintetében eddigelé tett, azt helyeselnünk kell, minden belügyi antagonismusunk daczára Hogy Németországgal teljesen egyet fogunk érteni, arról meg vagyunk győződve; a franczia diplomatáknak ez csak hasznára fog válni, mert nem buzdítandja saját chauvinistáikat a boszuállás koczkáztatott műveleteire, de erőt adand igazi patriótáiknak a belszabadság művének befejezésére. A mellett az Oroszországgal békés viszony is fentartandó. Kell, hogy legyen valakinek bátorsága kimondani, miszerint nekünk Magyarország népének semmi, de semmi érdekünk sincs abban, hogy mi egy Oroszországgal való bábomba belekapjunk, amiről némelyek azt hiszik, hogy előbb-utóbb kikerülhetetlen, se jobb ma, mint holnap. Mi nem óhajtjuk azt, se ma se holnap! Nem a háborús esélyek iránti félelemből, hanem abból a hideg számításból, hogy ránk nézve, a legjobb esetben is, egy Oroszországgal való háborúnak semmi haszna nincsen. [ Másfelől egyosztrák-magyar s orosz háborúba keveredésnél mind a két fél kétszer is meggondolja, hogy mit cselekszik ? Egy osztrák-magyar s orosz közötti harcz nem háború többé, hanem két forradalom összeütközése. Oroszország okvetlenül azon törekednék ily háború esetén, hogy a forradalmat ellenfele népei közé átplántálja, míg Osztrákmagyarországnak ugyanazon fegyver volna viszonzásul kezébe adva Oroszország ellen. Egy ilyen küzdelemnek pedig senki sem tudhatja, hogy mi lesz a vége ? Mert van egy harmadik hadviselő fél is, akinek haderejét egyik sem ismeri. Hogy ki ez a hadviselő fél, azt a párisi hadjárat megmutatta. Azaz elégületlen tömeg, mely megunta a vér és pénzáldozatot a nagyravágyó diplomaták kedvéért. Az osztrák-magyar és orosz diplomaták megtanulhatták a más korából, hogy az „ultima ratio regum“-on, az ágyukon túl még van valami, s nagyon meg fogják gondolni, hogy váljon kiöntsék-e egymás alá kölcsönösen — a petróleumot ? E két ország közötti háború pedig — két forradalom közötti háború, aminek végén nem tudni, hogy ki köti meg a békét. Azért nagyon bölcs embernek fogjuk tartani azt az államférfit, a ki ily katasztrófától megóvja ez országokat , s elnémítunk magunkban minden érdeket és indulatot, midőn e kérdésben nyilvánuló irányzatát megbíráljuk. Jókai Mór: szándékunkban most Andrássy grófnak tanácsokkal szolgálni, de, ha igazat adhatunk a bécsi lapok és levelezők többségének, úgy tetszik előttünk, hogy nagyon is messze ment, s hogy a németek máris féltékenyen néznek az új külügyminiszterre , az nagyon megmagyarázható. Egyébiránt ez Andrássy dolga lenne, ha nem kellene attól tartanunk, hogy Lenossy, ki reánk zúdította a cseheket, ránk zúdíthatja a németeket is. — Ez pedig aztán a mi dolgunk lesz. Kellerspergről a „Neue Freie Presse“ ezeket írja: Kellersperg nem annyira amiatt bukott meg, mert a galicziai kiegyezést elvileg vonakodott programmjába fölvenni , mint inkább annak megtagadása buktatta meg, hogy a galicziai minisztert mint ilyet vegye föl minisztériumába, s ezáltal actiójának prajudicáljon. A morva, krajnai és felső-ausztriai landtagok föloszlatása is elleneztetek, de nem Andrássy által, ki az actió ezen részétöl távol maradt. Andrássy ma egy illusióval szegényebb len, azzal tudniillik, hogy Ausztriában kiegyezés és alkotmányos elv lehetséges. Különben a „Neue Presse“ vezérczikkében, melyben erős támadást intéz Andrássy ellen, előbbi állítását megcáfolja. A „Neue Presse“ úgy látja, hogy Andrássy tisztán magyar politikát követett, midőn Kellersperget hősien megbuktatta, mert Galicziában Oroszország ellen keres támpontot. Inti Andrássyt, hogy vigyázzon, nehogy a monarchiát tönkrejuttassa. A „Tagespresse,“ mely az egyes országoknak nyújtandó autonómiának nem ellensége, védi Andrássyt a Neue Presse ellenében. Tudomást kell vennünk azon hírről is, hogy Andrássy az alkotmányba párt tagjait conferentiára hívta egybe. Mennyi igaz ebből — nem tudjuk. A „Pester Lloyd“ bécsi levelezője írja, hogy Holzgetban lett felszólítva az új kabinet alakításával, de az ezt nem fogadta el. Hogy milyen a hangulat a lengyeleknél, láthatjuk a „Kraj“ következő nyilatkozatából: „Ha a korona — amit azonban nem hiszünk — centralistákból álló ministériumot nevezne ki, akkor delegátusainknak a reichsrathban nincs helye, minden más esetben igen.“ Az állandó pénzügyi bizottság általános jelentése az 1872-ik évi államköltségvetés tárgyában. (Folytatás. Harmadik közlemény.) Az 1872. évi költségvetési előirányzat mind a kiadásokra, mind a bevételekre nézve nevezetesen nagyobb minden eddigi költségvetésnél. Annak megítélésére nézve, mennyiben változott az ország pénzügyi helyzete az eddigi költségvetések által, az államháztartásnak azon képe, melyet az 1872. évi költségvetés elénk tükröz, különbözik-e és mennyiben attól, melyet az eddigi költségvetések elénk tártak? ezen költségvetésnek az előző évekkel való összehasonlítása adja a legbiztosbb tájékozást. Ha összehasonlítjuk őt az előző évek költségvetéseivel, a következő eredményekre jutunk : Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az 1868—69—70-ik évi előirányzatokra nézve azon felosztás lesz felveendő, mely az 1871-ik évi költségvetésben létetett , mert csak úgy lesznek azon alapra fektetve, melyen az 1871. és 1872-ik évi előirányzatok készültek. A rendes és rendkívüli kiadások közül t. i. a hitel- és pénztár-műveleti kiadások, mint földtehermentesitési járulék stb. kiválasztandók; ezenkívül az 1868-ik évi előirányzat netto budget . E szerint az 1872-ik évi hiány a rendes bevételek és kiadások közt az 1868. évi hiánynál kisebb . . 216.223 írttal. Az 1872. évi összes hiány az 1869. évinél nagyobb . 29.29.600 „ Az 1870. évinél nagyobb 20.001.319 „ Az 1871. évinél nagyobb 21.683.697 „ Miután azonban az 1872. évi költségvetésben a vasutépitkezésekre, a vasúti kamatbiztositás és államsegélyezésre, a fiumei kikötő építésére előirányzott összegek, melyek 1871-ben és az előbbi években részint a vasuti kölcsönből, részint ingóál- lamiagon értékesitéséből fedeztettek, ezen rendkívüli bevételi forrásokból fedezést többé már nem találnak. Ezen oly jelentékeny különbséget okozó körülmény a költősg tehát az 1869—70?—71. években a vasúti építkezések szükséglete és a kamatbiztosítás költségei az előirányzatban is teljesen fedeztettek, az előbbiek a vasúti kölcsönből, az utóbbiak ingó államvagyon értékesítéséből , az 1872. évi előirányzatban ezen kiadásokból 26.943.789 frt marad fedezetben. Ha tehát a vasúti kölcsön alapjai ki nem merültek volna már, vagy a kölcsön, melynek megkötését a törvényhozás elrendelte már előbb köttetett volna és az abból befolyó összegek a vasúti építkezések költségeire előirányoztatak volna és a vasúti kamatbiztosítás által igényelt összegek teljes fedezésére ingó államvagyon értékesítéséből befolyó tőkék fordittatnának, amint az 1871-ben és azelőtt mindig történt , akkor az 1872-dik évnek deficitje 42244540 írtról, hasonlítva az lévén, bruttó budgetre volt átdolgozandó, az 1868. évnek csak rendes előirányzatát veszi fel a bizottság az összehasonlitásba. Ezek szerint 1868., 69. és 70 ben az azon évekban megszavazott póthitelekkel együtt igy állott az előirányzat:_______________________ségvetések összehasonlításánál számba nem veeniő. Az 1872. évi költségvetésnek az előző évi előirányzatokkal összehasonlításából csak úgy vonhatók le a következések, csak akkor és úgy lehet az 1872. évi hiánynak emelkedésére nézve ítéletet mondani, csak úgy lehet az 1872. évi államháztartás pénzügyi helyzetét az előző évek pénzügyi helyzetével összemérni,ha 1872-re azon költségeket, melyek természetüknél fogva eddig soha az államnak sem rendes de még nem is rendkívüli jövedelmi forrásaiból nem fedeztettek, hanem tőkefogyasztás vagy kölcsön által fedeztettek, az összehasonlításnál 1872-re is ugyanazon módon fedezetteknek vesszük. A következő összeállítás ezen combinatiónak id^kéj^é^ogj^^t^épv^há^l^ulitani^^^ előző évekkel, 15300540 forintra szállana le. Ide járni azon körülmény, hogy az államvasutak hiánya 990 ezer 077 ft, mely eddig magából a kölcsön tőkéjéből fedeztetett, 1872-re a bizottság által már az állam rendes kiadásai közé vétetett fel. Ezen összegnek is beszámításából a hiány 14310463 forintra olvadna le. E szerint tehát az előbb említett 15300540 ftot véve is fel, az 1872-dik évi hiány az 1871-ik évinél 5259822 fttal kisebb,az 1870-ik évinél 6942480 forinttal kisebb,az 1869 edik évinél pedig csak 2850801 forinttal nagyobb. Ha azon javaslatok alapján,melyeket a bizottság a hiány fedezésének módjára nézve előadott, a vasútépítkezések költségei 19944259 ft erejéig az új kölcsönből fedezést találnak, a hiány sajátlag 22244339 ftra olvad le, az 1871. évi összes hiánynál — 19560462 ftnál — a mely összegből, — hogy az összehasonlítás teljesen Előirányzat. 1868. 1869. 1870. 1871. 1872. a pénzügyi bizottság javaslata szerint Rendes kiadás . . . 127796500 136615339 146808574 150433961 155595125 „ bevétel . . .124881000 132030600 131998354 145911241 152895848 Felesleg — Hiány . . 2915500 4584739 14810220 4522720 2699277 Rendkívüli kiadás . ■— 33791206 44319805— 70673829 „ bevétel . .— 25241206 36541505— 32729288 Felesleg — Hiány . .— 8550000 7778300— 37914541 Hitel és pénztár műveleti kiadások . . . 15589000 15447500 55780505 59248911 Bevételek.....................— 15509000 15793000 54004443 57648390 Felesleg — Hiány . .— 80000 345500 1776062 1600521 Összes Felesleg Hiány— 13214739 22243020 20560362 42244339 1872. 1871. 1870. 1869. 10000000 550000— — 9000000 5000000 1000000— 500000— — — 176567— — — 2481141— — — 2500000— — — 24363060 22392479 23128000 2222900 4512547— — —244532965 27942497 24128000 22229000 2000000 5550000 1000000 . — 15589166 22242497 23128000 22229000 Gömöri vasút Vasúti kamatbiztosítás Ferenczcsatorna . . Bánréve-nádasdi vasút Kincstári vasút . . . Fiume.......................... Vasútépítés . . . . Vasúti beruházás . . Erre a fedezet . Ingó államvagyon......................... Vasúti kölcsön...............................