A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)

1871-11-21 / 268. szám

268. szám. IX. évfolyam Reggeli kiad­ás. Pest, 1871. Kedd, november 21. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint Előfizetési díj: Főttén küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................1 frt. 85 kr. 8 hónapra .......................6 „ 50 „ • hónapra .......................11 „ — „ Az esti kiadás postai külünküldéséért felülfizetés havonkint ... 80 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri baigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . 85 kr. QV Az előfizetési és hirdetményig a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köé­­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kevektől fogadtatnak el. — Késiratok nem adatnak vitass. Előfizetési felhívás „A H O N“ra Előfizetési árak: Egész évre . . . S3 frt — kr Fél évre ■ . ■ f11 frt — kr Negyed évre . . . S frt 00 kr Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük hasz­nálni, melyek bérmentesítése tiz frtig csak 5, 10 frton felül pedig tit krba kerül. Az előfi­zetések a „Hon kiadó­ hivatala" czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7. sz. alá küldendők. PEST, NOVEMBER 20. A külügyminiszter és a belügyek.­ ­ Az osztrák zavarok különös helyzet­be hozták a közös külügyminisztert. Andrássy gróf nemcsak a külügyeket in­tézi most, hanem Ausztria mindennemű belügyét is. Azt mondják — ebben a félhivatalos pesti és bécsi lapok megegyez­nek — hogy Andrássy gróf czélja Laj­­thán túl a parlamentarismust és alkotmá­nyosságot megszilárdítani ,• ezért akar Gralicziának engedményeket tenni és ezért nem fogadhat el sem oly osztrák kor­mányt, mely a merev centralisatióra, sem olyant, mely a foederatióra törekszik. Ezért alkudozik a pártokkal és egyének­kel. E kényes szerepre kényszerítve van vállalkozni — mondják ugyanezen lapok­­mert, ha a Lajthán túl alkotmányzavar van, vagy a dualizmussal ellenkező kor­mány jó létre, a­kkor ő a külpolitikát sem folytathatja abban az irányban, melyben azt programmja értelmében vezetni szán­dékszik. Sok igaz van abban, hogy a külpoliti­ka és belpolitika szoros összefüggésben van, mert a külpolitika nem csak eszkö­zeit nyeri a belügyektől, hanem irányát is, a­mennyiben egy államnak csak oly külpolitikát lehet sikeresen folytatni, melyben az osztatlan belerőre és a közvé­leményre is támaszkodhatik. Oly államban,melyben egy kormány van, ez az által van biztosítva, hogy a kabinetben van a külügyminiszter is és így ép azon közvélemény és politika kife­jezője, melyet az egész kormány és egész állam többsége vall. De oly államban, milyen Ausztria, hol három kormány van és 18 különböző or­szág e három kormány alatt egyesítve, ott a kül- és belügy a kormányok közt megoszlik és minthogy különböző ténye­zők alkotják a külügyi kormányt és a belügyit, igy azok politikája is eltérő lehet. Az 1867-iki kiegyezésben semminemű intézkedés nincs ez eshetőségre nézve és ime most ez bekövetkezett. Hol találhatni a megoldást ? Andrássy gróf abban kereste, hogy a törvényen kívül lévő tért, személyes befolyását és Magyarország tekintélyét veté az osztrák ügyek mérlegébe és meg­­buktatá Hohenwartot. Miután pedig így a lajtbántási rész kormány nélkül maradt, arra törekszik, hogy annak egy törekvé­seinek megfelelő kormányt alkosson. Hogy mily jogon ? Azt ő maga se tudná megmondani. Hogy mily eredménynyel ? Azt még senki se tudja. Hogy mily érdek­ből ? Azt mindnyájan tudjuk, mert ez a G 7-es kiegyezés megvédéséért történik és történik a helyes külpolitika miatt jogta­lan és veszedelmes eszközökkel. Habár megvalljuk, hogy a 67-es alapra állva, más eljárást mi se látunk lehetségesnek. Azonban mindettől eltekintve és nem véve számításba azt, hogy még a legjobb esetben (t. i. a siker esetén is) hány ellen­séget szerez nekünk és hány barátunkat veszti el e processus — nézzük e pr­ece­­dens eset egyszerű,de szükségszerű követ­kezményét. Most Andrássy a külügyminiszter és viszi a külügyeket — reméljük — érde­keinknek megfelelőleg, és ő találja úgy, hogy az ő politikájának az osztrák dolgok bonyodalma nem kedvező , tehát az okot rendezni igyekszik — „selon sa fagon.“ Meglehet, hogy holnap ép oly vá­ratlanul és indokolatlanul, mint Andrássy gróf, Schmerling jut a kül­­ügyek élére, és azt megelőzőleg, vagy ennek következtében magyar kor­mányválság lesz, akkor az Andrássy és a magyar kormánypárt által szentesített praecedensnél fogva eljő hozzánk Schmer­ling, és rendezi belügyeinket, miután azok folyását nem találja megegyezőnek az ő külpolitikájával. Andrássy most jó­nak tartja, ha Gralicziának engedménye­ket adnak, és Csehországban a kényszerű egyenes választásokat kiírják,­­ csak hogy létrejöjjön a birodalmi gyűlés , — akkor majd Schmerling fogja czélszerű­­nek tartani Horváthországnak vagy Er­délynek (probatum est) engedményeket adni, és Magyarországon új választásokat rendelni el — meglehet épen azon czélból. Azt mondják erre: „itt van a törvény, ez nem engedi.“ A törvény megengedi az új kormánynak az országgyűlést felosz­latni, és új választásokat írni ki. Schmer­ling csinálni fog egy oly kormányt, mely alkotmányos úton oly or­­szággyűlést hoz létre, a­melyik czéljait elősegíti. Mert, hogy a kormánytól sok függ a választások eredményére, az bizo­nyos , és ha ez az eszköz nem lesz czélra­­vezető, lehet a választást húzni halasztani és lehet országgyűlés nélkül i­s kormá­nyozni. Ez is probátum est. Mindez a logika épen azon skála sze­rint történhetik meg, a­melyen Andrássy Bécsbe jutott, hogy az osztrák ügyekre azt mondja: „fiat lux.“ Mindezt jól meg kellene fontolni, és mind­ez ellen biztosítékokat kellene ke­resni. A HON TÁRCZÁJA. A világ födele. Vámbéry Ármintól. E név alatt nem a csillagos égboltozatot szán­dékozunk leírni, hanem azon f­e­n­é­­­k­o­t, me­lyet a középázsiaiak már azért is a „világ fö­delének“ neveztek, minthogy onnét, mint a ke­leti házak lapos födeleiről, messzire lehet körül­nézni. És a földrajzunkban a pamirinak nevezett fensik valóban földünk igen érdekes, a legújabb időkig terra incognitának nézett pont­ját képezi, melyet most egy, a brittek által Yar­­kendbe küldött keleti utazó értesítéseiből némi­leg ismerünk. Ott, hol a keleti hosszúság 73°, és az északi szélesség 39 és 37 foka közt három óriási hegy­­láncz, u. m.: a Hindukus délnyugatról, a K­ü­n­­­ü­n keletről és a Tien-Sh­an északról találkozik, ott van azon nevezetes fen­sik, mely 15,000 lábra emelkedik a tenger színe fölé, hosszában több napi utazásra elterül, és melynek csak szélein jelennek meg néha juh- és tevenyájak vagy vakok. Ily magasságban a növényzet csak nyáron te­nyésző fűből áll; fák, sőt törpe cserjék, valamint a levegő szárnyas lakói egészen hiányzanak, minthogy a levegő annyira ritkított, hogy embe­rek és állatok menetközben hányásban, sőt ama­zok fejfájásban is szenvednek. Mennél nagyobb a hideg, annál jobban érezni e kellemetlenségeket, és ha az utazó alváskor fejét nem hagyná két lábbal magasabban teste többi részeinél, könnyen érhetné őt a halál. A pamiri fensíkon áthaladt keleti utazó 34 éves­nek mondja magát, és érvelése egy magaslaton mégis oly erős volt, hogy egy perezben 89 et, míg inasa hideglelési roham alatt 99-et számí­tott. Köves talajra utazónk csak ritkán akadt, annál gyakoriabbak ellenben a salétromborított helyek, sőt néhol a felület oly ragyogó, hogy az utazók szemeit órákig vakítja. Az ezen vadon meglátogatására legalkalmasabb időpont augusztus hava, akkor a fü bőségben te­­nyész és az április és májusi engedő időjárás be­folyása alatt kiáradt és igy a közlekedést aka­dályozó patakok és folyamok is természetes ágyukba tértek vissza.­­ A fű némely helyeken sűrű és magas , utazónk igen táplálékonynak mondja, és az állatok igen szeretik; szeptember­ben azonban már kiszárad és októberben a hideg követeli jogait. A tél itt, mint könnyen gondol­ható, olyan szigorú, hogy embereknek ez idő­szak alatt lehetetlen e fensikot látogatni. A pamiri vadont jobban ismerő népekhez tar­toznak a Vadhanik, egy ősrégi arián eredetű nép, mely a hegyes Bedachschant lakja,és nyájaival gyakran a vadonba nyomul.— Továbbá a K­i­r­g­i­s­e­k, tulajdonképen a fe­kete kirgisek, kik keleti Turkesztán és Chocand közt tartózkodnak. Ezeket már Wood angol uta­zó és az Oxus források felfedezője is említette, most azonban Mollah Feiz Badisch, ez utazónk neve, bővebben ismertette őket.­­ Ezeken kívül még néhány Hezare törzs is látogatja a hegyes Afghanistánból e fensíkot, mind a három természetesen csak nyár idején, midőn nyájait a kitűnő legelőkön legeltetik. A nevezett keleti utazó még egy állatta­ni nevezetességről tesz említést egy vad­­­u fa­ról beszélve, melyet tévesen k­o­­­s c fa­­ka­r­n­a­k (­ tatárul kos) nevez, mely csak ritkán látható és leginkább a fensíkot környező hegycsúcsokon tartózkodik. Ez állatnak, utazónk állítása szerint, oly nagy szarvai vannak, hogy a tér köztük nagyobb mint egy férfi kiterjesztett két karja, s a mellett oly vastagok, hogy a szarv alsó odvában egy róka kényelmesen elfér. — A Vachanik egy Chaki Tuda nevű térről beszélnek, hol ily szarvak nagy mennyiségben léteznek. Télen táplálék hiánya következtében sok ily állat éhhalállal múlik ki,és a vachani fe­jedelem egy utazónkat elkísérő katonája annak azt mondta, hogy 1869-ben ez állatok között dögvész tört ki, melynek sokan estek áldozatul. Az után Feiz Badisch valóban látott sok ily szarvat és csontvázt. Legyen most szabad a Forsyth, nevezetes di­plomatikus utazó rendeletére Pendschachból a pamiri vadonon át Yarkendbe ment Feiz Badhscht kisérnünk és olvasóinkat az ez után fekvő állomások neveinek felsorolásával untat­nunk, mint ezt a vállalkozó Mollah is teszi, mert jóllehet helyesírása igen hibás és szószármaz­­tatási megjegyzései néha igen mulattatók, még­sem lehet azon érdemét tagadni, hogy ő az első volt, ki az európai olvasókkal Ázsia ezen ke­véssé ismeretes részéről néhány adatot közölt. Mollah 1870. májusában indult el Peschaver­­ból Dschelabadon, Kabulon, Belchen és Bedach­­sc­amon át a Vachanik hegyes hazájába, innét délkeleti irányban a pamiri vadonon keresztül a Keletturkesztánhoz tartozó Yengi Hisarba akarván menni. A mai afghán Turkesztánhoz tartozó Taschkurgan­g tett útjáról, nem akarunk sokat említeni, minthogy ezt már több európai utazó, mint Moorcroft és Burnes bőven leírták. Az út, mint már megjegyeztük, délkeleti irányban folytattatok a Köktschek folyó észa­ki partján Firganon és Chankanon át, mely utóbbival szemben Ispahango és Schaik hegy­­szorosok vannak. Feizabad után vannak Ba­­batrik, Tergezan és Zeibek állomások; innét még négy állomás fekszik Pendscheh, Vachan fővárosa előtt. Ezen ország négy részre van osztva: 1) Aschtarak, 2) Chandud, 3) Is­­pentach és 4) Saritschupan és Pamir Pendscheh­­ből leginkább indulnak ki utazók a Pamir meglá­togatására ; innét Dschengelikbe mennek, hova hat órai járás után érkeznek. Az imént nevezett helyből 24 órai járás van Aktaschhez és innét még 12 óra várik tilig az Oxus tulaj­donképe­ni forrásához. Hogy ezen folyam a pamiri vadon északnyugoti részben ered, eléggé ismeretes. Különösen öt különböző folyamot vagy tán inkább hegypatakot említ utazónk, melyek egyesülésének a nevezett nagy folyó keletkezését köszöni. Ezek a következők: 1) az I­n­k­e­n­d­e­r mely déli irányban folyik Pendschach felé; 2) a S­e­r­c­h­a­n; 3) a B­a­­gisch vagy Vaehat; 4)Hafir Ni­­heng és 5) a Toflang. Ezeken kívül az Oxus még több kisebb folyót is vesz fel, mint: a Köktscheht, Bedachschan tulajdonké­­peni folyóját, mely Chodschezar mellett ömlik az Oxusba; a Kemertet és több más a Kubi Baba és a Huduku­chból eredő Hezare fo­lyót; nagy folyammá az Oxus csak Kabadian mellett lesz. Hogy az utazónk által követett útra visszatér­jünk, megjegyezzük, hogy Sar­külböl Yarkezd "felé két különböző út vezet. Az egyik délkeleti irányban halad, ezen 9 állomás van és nehány m .............­­ ____» igen fárasztó átmenet hegyeken nehezíti az ezen való utazást; nyáron azonban vizbősége miatt gyakran használtatik és mind a Vachanik, mind a Kirgisek szívesen kölcsönzik yakait és lovait. A második út észak keleti irányban halad, ezen tíz állomás van és itt sokkal könnyebb is az uta­zás, úgy hogy egy lovag teher nélkül ez után 5 —6 nap alatt érhet Yarkendbe. Ezek azon utak, melyek Bedaohschanból a pamiri vadonon át Yarkendbe vezetnek. De létezik egy K­a s c­h g­al­felé vezető út is, mely Sarikülból északi irány­ban a Tschitschekliki rónán és a magas Tagar­­mán át halad, és Yengi Scheher mellett a „Hat város“ területére vezet. Egészben tehát a pannoi vadonon át keleti Turkestanba vezető út használhatónak mondható. Bedachachantól fogva már nem lehet tehervonó állatokat bérelni, hanem azokat venni kell. A Pendschal mögött fekvő Lengerkasch után a műveltség nyomára sem akadni, és az utazónak az állatoknak szükséges füvön és az eledelek fő­zésére szükséges fán kívül minden egyéb szük­séglettel el kell magát látnia ; ezek mind oly ké­­nyelmeztelenségek,melyek nem volnának képesek egy európai utazót ez érdekes utazástól vissza­tartani. Hayward szerencsétlen vége óta, ki ezen fesikon délről, akart áthaladni és ki egy durva ázsiai fösvénységének áldozatul esett, Indiából nem fogja oly könnyen nyomdokait követni. An­nál könnyebb volna a kísérlet északi Oroszor­szágból , mert minthogy a turkestani főparancs­nok ir, bedachschan fejedelemmel igen jó viszony­ban látszik lenni, nem kerülne épen nagy fárad­ságba ezt arra bírni, hogy egy orosz vagy az orosz udvartól ajánló kutatót országán át hábor­­gatlanul utazni hagyna. A baloldali kör kedden f. hó 21-kén délután 5 órakor értekezletet tart.­­ A baloldali kör tegnap esti (nov. 20.) értekezletén a központi bizottságnak a telepü­lé-fé­nyesek megváltási, módozatára­­vonatkozó javas-­­­lata általános tárgyalás alapjánl elfogadtatott. [ Mai számukhoz egy lé 11? melléklet van csatolva. Az egy­ harmad megváltási bérnek azonban egy év alatti lefizetése lehetlennek mutatkozván, más módozat lön megállapítva. — A pénzügyi bi­zottságnak a domesticára vonatkozó javaslata csak ez egy évre fogadtatott el, miután az a ki­rályi és rendezett tanácsú városokra nézve sérel­mesnek találtatott. — A bécsi dolgok közül most csak a lengyelek conferentiája bir érdekkel. Ez tegnap Sapieha herczeg országos marshal elnöklete alatt nyílt meg és benne 24 lengyel képviselő vett részt. Most még eredményre nem jutottak és a conferentia több napon át fog tartani. A „Presse“ erről ezt írja: „A conferentia czélja volt: megbeszélni azon magatartást, melylyel Galiczia egy (eshetőleges) Kellersperg minisz­térium irányában viseltessék, ellévén terjedve a lengyelek közt ennek centralistikus törekvé­seiről a hit. Főleg a galicziai miniszter intézmé­nyétől voltak hajlandók a lengyelek cardiná­­lis kérdést csinálni. De itt (Bécsben) ez urak egészen megváltozott helyzetre találtak, habár most se tudják, hogy mikép fog hangzani az a programm, melyet a következő miniszter­jelöltnek keresztülvinni lesz feladata.­­ De minthogy a követek már egyszer együtt van­nak, elhatározták Zyblikiewicz képviselő aján­latára, hogy a lebegő napi kérdéseket megvitat­ják és megszabják magatartásukat minden eshetőséggel szemben. Ez volt a tegnapi előta­­nácskozás tárgya, melyet néhány napon át több conferentia fog követni. Elvileg már úgy látszik a lengyelek megegyeztek abban, hogy And­rássy grófitai alkudozásokba csak Grocholski minister által bocsátkoznak, mint a­ki a korona tanácsában az ő képviselőjük.“ A „Lloyd'­ ebből azt magyarázza, hogy nem akarják a közvetlen alkudozások által ki­tenni Andrássyt, mint külügyért, a szom­szédok gyanújának. Csehországban az egyenes válasz­tások ki vannak írva. Választandó 54 követ, eb­ből 15 esik a nagy birtokosokra, 15 a városi és 19 a falusi csoportokra, a többi Prágára és a keresfő­ kamarára.­­ A félhivatalos „Prager Abendblatt“ azt mondja, hogy ha a nagy birto­kosok bemennek a birodalmi gyűlésbe, vagyis köztük keresztülmegy az alkotmány­hívek laj­stroma — akkor Csehországból bemegy 32 kö­vet, de ha nem, akkor csak a 17 német követ. A kormány új vasúti politikája. HL (M.) Mióta fejtegetésünket a nagy vasúti szer­ződésben foglalt új vasúti politikáról megkezd­tük, a szerződés ellen napi­lapokban és a pesti német tőzsde­lapban már számosan felszólaltak, s mint Horn, úgy mások is többé kevésbé talá­lóan rá­mutattak azon hátrányokra, melyek e szerződés elfogadása által az államra háramol­nak. A czélba vett új politika roszaságát tehát egy s más tekintetben eléggé hangsúlyozták, de miután a bankok a közvélemény ezen nyilatko­zatával nem törödnek sőt a m. franko bank már alaptőkéjét tényleg felemelni el is határozta, hogy a nagy üzletben jelentékeny részt vehes­sen nem mulaszthatjuk el a fenyegető veszélyre az eddigi felszólalásoknál még nyomatékosab­ban utalni, hogy így legalább a végső fórumban a törvényhozó testületben az országos érdekek megvédésére hivatott egyének ne engedjék ez ügyet a bankok előnyére s a nemzet hátrányára könnyelműn eldőlni. Mert a veszély valóban fe­nyegető. Hír szerint már befolyásos körökben is propagandát csinálnak ez üzletnek, melyből ked­vező körülmények között harmincz millió ftnyi haszon néz ki. Azon félhivatalos színezetű közlemény, mely­nek e lapok 256-iki számában tért adtunk és mely tudtul adja, hogy az érdekelt pénzin­tézetek kormányzótanácsa a vasútépítési szer­ződés főbb pontjait helybenhagyta, leghi­telesebbnek látszik előttünk mindazon külön­­­böző hírek közül, melyek e szerződésre von­­­natkozólag ez ideig napfényre kerültek. De sem­­ e közlemény, sem a N. Fr. Pressének azt meg­előző hírei még nem tartják fel a kormány új vasúti politikájának minden elvi kérdéseit. A bankok kormányzó tanácsai, úgy látszik, még sokkal tágabb körű engedményekre tartanak számot, mint a­mennyit ezen közleményből ki lehet olvasni. S mi egyebek­­közt például azt is hallottuk, hogy az illető bankkonsortiumnak (tagjai hírszerint az osztr. hitelintézet, az osztr. franko bank, a bécsi bankegylet a berlini leszá­mítoló bank, Haber párisi consortium, magyar hitelbank és franco magyar bank) tíz évre mono­polium is adatnék oly értelemben, hogy ez idő alatt más vállalat Magyarországon nem építhet. Okulva a múltak tapasztalatain, ez még csak nem is látszik oly hihetetlennek, hogy azt figyel­men kívül hagyhatnék, pedig az ily monopólium valóban megbocsáthatlan eljárás volna. Mellőz­­tetnék az előbbi rendszerben annak előnyéül szolgált szabad verseny és így előre lehetetlenné tétetnék, hogy a szóban levő vonalak, mint pest-zimony­i, buda-bécsi, horvát slavon vasutak­­­ra,­­melyek közül már eddig is annyi concurrens jelentkezett, hogy egyes vonalakat garantia nélkül, másokat csekély subventióra ajánlkoznak kiépíteni, bárki kedvezőbb feltételek alatt vál­lalkozzék mint az érintett consortium. Avagy ta­lán e nagy consortium nem más mint a tervbe vett vonal körül eddig jelentkezett versenyzők­nek alattomban történt egyesülése ?... Ha igen, akkor valóban ideje az eddig érvényben volt concessionális rendszer helyett törvény által oly bazist teremteni a vasútépítés számára, hogy a minden feltételek alatt veszélyes társulati mono­pólium gyökeret ne verhessen. Sorra véve a régi vasúti rendszer általunk feltüntetett hiányait, ki lehet mutatni, hogy azok az e szerződés által megtestesíteni szándékolt új rendszerben is egytől egyig előfordulnak, habár itt-ott elpalástolva, de másrészt ismét sokkal élesebben és kirívóbban. A­mi a hálózati terv hiányait illeti, tény gyanánt constatálhatjuk, hogy harmadik közlekedés ügyérü­iknek e téren még eddig nem volt alkalma magának érdemeket szerezni. Meg lehet, hogy a hivatalos bureauban már készen tartogat Tisza úr egy oly mappát, melyben vagy maga, vagy alárendelt közegei által be vannak jegyezve mindazon fő- s talán mellék­vasutak is, melyek progressive ki lesznek építendők, és meglehet, közlekedés, ügyérü­nknek helyes néze­tei is vannak az iránt, hogy melyek azon főbb vonalak, a­miket magának az államnak kell ki­építeni és meg is tartani. De hát a nyilvánosság erről sem tud, bíváló szavát arról egy illetékes szakférfi sem hallotta. E terv részletes ismerete nélkül,s mivel a czél­­bavett 333 vagy 356 mérföldre terjedő vonalok még nagy vázlatban a főbb pontok érintésével sincsenek a szerződési pontokban megjelölve, az új vonalak kiépítésének kérdését tisztán azon elvek alapján kell megbírálnunk, melyek a je­len helyzetben szükségessé vált új vasúti politi­kának természetszerűleg alapját kell hogy ké­pezzék. Ez elvek: a természetellenes irányok lehető kiigazítása s az idegen társulatok által bírt for­galmi monopólium megszüntetése. Azaz : szük­séges k­ör, hogy a magyar állam kezében lega­lább egy oly vasútvonal legyen, mely az ország egyik határától, hol a művelt nyugat-európai ál­lamok nemzetközi forgalma hazánkat eléri, a fő­városon keresztül menve, az ország másik hatá­ráig terjedjen, hol a nemzetközi forgalom útját idegen állam területén folytatja, és szükséges 2-szor, hogy azon magyar vasút-társulatok, me­lyek idáig létesültek, a­mennyiben önállóság­ra hivatva vannak, de ezen önállóságuk a hazai vasutügy hátrányára mégis fenyegetve van, oly vonalak építése s illetőleg átadása ál­tal tétessenek életképesekké, a­melyek mind a társulat, mind az állam érdekeinek megfelel­jenek. Neveljük a nagy néptömeget. „A buta néptömeg.“ E stereotyp jelző a felelet mindenkorba előhaladásról ha­lj, eszmék létesí­téséről,ha politikai vagy társadalmi szabadságról van szó. A conservativ hatalom e jelszót hasz­nálja mindenkor ellenünk; a statistikai adatok kérlelhetlenül e szomorú tényt mutatják s a leg­­vérmesebb reményű hazafi hite is vigadósává lesz, mert hiszen népünk fejletlen, neveletlen. Nincs-e eszköz, mely képes lenne jóvá tenni a lefolyt századok mulasztásait, a­mely legal­á is enyhítené társadalmunkban a gyalázatos ,­­d­­veltségi különbségeket? Hiszen e nép józan eszének oly sok tanúságát adta, hiszen e nép oly annyira képes lelkesedni . . . Irodalmunk folyton gyarapszik, naponként alakulnak népnevelési egyletek, a kormány és egyes társulatok vállvetve igyekeznek, a felnőt­tek oktatását előmozdítani, van egy-két népla­punk s népkönyv, kiadó társulatunk is. S még­is mi haszna? E működés mind csak a közép­osztályra hat, a nagy néptömeg nem érti sza­vukat, milliók tengődnek állatilag, milliók hal­nak el, a­nélkül, hogy szellemi élvezetről fogal­muk is volna, ama legalsóbb osztály tagjai,a tár­sadalom páriái, alkalmat sem találnak szelle­mek fejlesztésére, pazarlásnak tartják a köny­vekre s bárminemű önművelődésre fordított pénzt, s ha nem, csak a ponyva­irodalom lélek­ölő gyártmányai esnek kezükbe. A sajtó felszó­lalt e ponyva­irodalom ellen s szavait a közvé­lemény tetszése követte. De e tetszés nem hatott el azokhoz, a kiknek érdekében történt; a nép legalsóbb osztálya nem olvassa,nem képes olvas­ni e lapokat, s ha hallotta is talán a ponyvairo­dalom elkárhoztatását, kárhoztatni kell-e érte, hogy azokat meg is pártolja, midőn nincs mást olvasnia. “ Itt van a kulcs. Teremtsünk a nép­nek egy ponyvairodalmat er­kölcs és értelem nemesítő fel­adattal, ragadjuk meg ez utat, hogy fel­ébredjen benne a tudvány s a közügyért érde­­költség, s ha éledni kezd, egyesüljünk, hogy azt népszerű felolvasások, valódi népszínházak által a társadalom más utain is elősegítsük. A kivite­­lódját kimondani könnyű. Adjunk minden isko­lásgyermek kezébe ingyen vagy igen olcsó áron egy havi, vagy kéthetenként megjelenő füzetet, szerkeszszünk azt úgy,hogy a nép ízlésének meg­feleljen s a mellett hasznos ismereteket tartal­mazzon, kerüljünk belőle minden vallásos és politikai pártnézetet, hogy e művek egykor a legalsóbb néposztály csalá­di könyvtárát képezhessék, hogy az ly irányú működés egykor a társadalom szelle­mi átalakulását teremtse meg. Az eszme nem­ új. Scherr és Dinter már régen megpendítették azt, hazánkban Környei s Mayer Miksa a „néptanítók lapja“ jelenlegi szerkesz­tője tettek erre nézve nditványt — s az eszme még sem létesült. Nincs senki ellene, nincs egy sem, ki örömmel ne üdvözölné s mégis csak vágy, eszme maradt. Mi okozta, hogy nem létesült ? A lelkesedés a valódi demokrat érzés hiánya. A kezdet mil­liókat sem igényel, s az eszme kivitele száz-száz milliókat felér. A kiskorú magyar kormánytól várt mindent, ez eszme létesülése mutatná meg, hogy a társadalom is él, hogy tenni tud, ha leg­szentebb kérdései vannak szóban. Fordítsuk e czélra az iskolákban kiosztatni szokott s a tu­dományos paedagogia által egyhangúlag elítélt pályadíjakat, ajánljanak meg a nevelési egy­­­etek e czélra tehetségük szerint bizonyos össze­get, gyújtsunk össze a vigadók filléreit, zörges­sünk az iskola jóltevői ajtaján, szólítsuk fel a Corvinát, a Népoktatási Kört, alakítsunk egy kü­lön nyomdát e czélra részvények útján stb stb, s a kezdet, mely alig igényel néhány ezeret, meg lesz teremtve. S legyen is meg! — ez forró óhajtásunk. — Nem emberbaráti, nem méltányossági, hanem erkölcsi kötelességünk megtenni mindent, mi lehető. A magyar nemzet jövőjéről van szó. E jövő érdekében nem lehet csekély egyetlen sze­

Next