A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)

1871-11-25 / 272. szám

272. szám. EL évfolyam, Reggeli kiadás. Pest, 1871. Szombat, november 25. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7.sz.földszint. Előfizetési dija Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................1 frt. 85 kr. 8 hónapra ........................6 „ 50 „ 0 hónapra .......................11 „ — „ Az esti kiadás postai külünküldéséért felvezetés havonkint ... 80 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik it, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek (81. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . 86 kr.­­ Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kesiktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak el—■m Előfizetési felhívás „A H O N“ra. Előfizetési árak: Egész évre . . 33 frt — ki Fél évre . . . 111 frt — kr Negyed évre . . . 5 frt 50 fr 0 ^ Külön előfizetési íveket nem küldünk azét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük hasz­nálni, melyek bérmentesitése tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig tiz krba kerül. Az előfi­zetések a „Hon kiadó­ hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7. sz. alá küldendők. PEST, NOVEMBER 24. Pest, nov. 24-én. A „N. fr. Pr.“ után közöltük mi is, tegnapi esti lapunkban, azon előleges szer­ződés szövegét, mely a sokat emlegetett nagy vasut-művelet ügyében köttetett a magyar kormány s egy pest-bécsi bank­­consortium közt. Azóta a magyar pénz­ügymin­istérium is közölte az itteni la­pokkal a szerződés szövegét; a hivatalos közlemény csak néhány lényegtelen pont­ban különbözik a bécsi lap által közzétett szövegtől. Őszintén megvallva : e második közle­mény hivatalos léte daczára, alig bírunk hinni az előttünk fekvő szöveg teljes hi­telességében. Minél jobban megvizsgáljuk a szerződés pontozatait, annál megfoghat­­lanabbá válik előttünk ennek elfogadása a magyar kormány részéről. Megmondtuk általánosságban a mi vé­leményünket e miveletről két héttel ezelőtt, midőn a létrejött egyezkedést csak fő vonásai után ismertük. Elősoroltuk akkor a politikai, nemzetgazdászati s pénzügyi okokat, melyek, nézetünk sze­rint, elfogadhatlanná tesznek egy mive­­letet, mi által az ország fő közlekedési vonalai, egy 350 mértföldnyi vasútháló­zat egyszerre foganatba vétetik s egyetlen egy társaság kezébe adatik. Ellenvetéseink meg nem czáfoltattak s majdnem megczá­­folhatlanoknak hiszszük ezeket.De jogunk volt föltenni, hogy ha e műveletre, minden hátrányai s veszélyei daczára, mégis rá­szánja magát a magyar kormány, ez csak azon rendkívüli kedvezmények s előnyök következtében történhetik, melyeket pénz­ügyi tekintetben nyújt a szerződés. E rendkívüli előnyök s kedvezmények nyomaira sehol sem akadunk a szerződés­ben. Sőt szó se lehet általában kedvezmé­nyek s előnyökről. A szerződés minden pontozatai túlságosan terhesek az országra­­ nézve. Még nagyon megvitatható kérdés az, ha vajon hasznos, czélszerű-e a rohamos s nagymérvbeni vasútépítkezés még nem létesültek azon előfeltételek, melyek nél­kül e közlekedési eszköz alig fejtheti ki élénkítő s termékenyítő hatását. De ha erőnek erejével sok vasutat akarunk épí­teni, s sokat egyszerre, nem hiányzik bi­zony a vállalkozó társulat, ismeretes do­log, hogy minden felmerülő vasút-enge­­délyre 10—12 consortium ajánlkozik ver­senyezve. Csak­hogy e társulatok néha­­néha pénzsegélyt vagy kamatbiztosítást kívánnak. De ezt követeli szintén az új szerződés, s terhesebb mértékben. Midőn a kormány valamely vasuttársu­­latnak 6 perczentnyi kamatbiztosítást en­ged, ez soha sem azt jelenti, hogy ő a befektetett tőkének hat­százlaliját fizetendi évenként ; ez csak annyit jelent, hogy a hiányt pótolandja, ha a vállalat tiszta jö­vedelméből ki nem telik a 6%-nyi kama­tozás ; egyébiránt e pótfizetés csak előleg­nek tekintetik, mely visszafizetendő ka­matostul a következő évek jövedelmeinek esetleges többletéből. Az új szerződés sze­rint a kormány nyújtja a szükségelt tő­kének */1-ét (törzsrészvények), csak hogy ezen kétötöd rész nem részesül a jövede­lemben, míg ebből ki nem telt az 5% -nyi kamatozás a tőke ama­g A-ének, melyeket a consortium nyújt (elsőbbségi részvé­nyek) , azaz, hogy még azon esetben is, ha­ az üzletjövedelem a befektetett összes tőkének csak 3 százlélét eredményezne (mi igen kevés), az elsőbbségi részvények kikapják, a törzsrészvények rovására, az 5 perczentnyi kamatot ! Ha ez nem ka­­matbiztosítás, akkor nem tudjuk, mi ne­vezhető ennek. Az egész különbség ezen elrejtett s a közönséges kamatbiztosítás közt csak abban áll: ez utóbbinál visszafizeti esetlegesen a társaság a vett pótkamatot, míg ez az új szerződés után soha sem tör­ténik,minthogy a későbbi évek net­­láni jö­vedelem többlete egyenlően osztatik a két­nemű részvények között (7. §.) Vagy talán­­ legalább a tervezett háló­zat gyors s kimaradhatlan kiépítését biz­tosítja a szerződés? Volt ugyan szó arról a lapokban, hogy az egész 350 mértföld­nyi hálózatnak t­í­z év alatt ki kell épít­tetni , de ez nem áll. A szerződés első §-a csak a legnagyobb általánosságban a „legközelebbi“ évekről szól. Egy másik szakasz (5.) említést tesz ugyan a társulat azon kötelezettségéről, hogy 1874. július havától kezdve minden évben legalább 25 mértföldet adjon át a forgalomnak, mi — mellesleg legyen mondva — az egész hálózat kiépítését 1888-ig halasztaná. De még ezen kötelezettség komolynak se vehető. Fel van oldva a társulat e kötele­zettség alól, ha benyújtott építkezési ter­vei két hó alatt jóvá nem hagyatnak; ha politikai vagy pénzügyi krisis művele­­teit nehezíti, ha az elsőbbségi részvények tőzsdeára 82 alá esett! Minthogy pedig semmi sem könnyebb, mint olyan terve­ket benyújtani, melyek egyszerűen jóvá nem hagyhatók, minthogy a politikai vagy pénzügyi crisis majdnem mindenévi vendégünk a birodalomban, minthogy a társulat maga igen könnyen előidézheti saját kötvényei árának alábbszállítását: mindezen felmentések azt jelentik, hogy épít a társaság, ha tetszik, s mikor tetszik meg! Talán legalább olcsóbb építkezést biz­tosít nekünk a szerződés ? Semmi sem lát­szanék természtesebbnek,mert sokkal elő­nyösebb feltételeket engedhet egy társu­lat, mely 350 mértföldet épít, mintha min­den vonal már vállalkozónak adatik át. De még e tekintetben semmi előnyt nem ad a szerződés. Nagy általánosságban említi a 4. §, hogy „leggazdaságosabban“ tör­ténjék az építkezés, de minden vonalnak építkezési költsége csak jövőben s esetről esetre állapítandó meg a magyar kormány s a vállalkozó consortium közt (11. §. Tehát mindenesetre a munka, az anyag, a kisajátítandó föld stb. árának jövőbeni felemelését mi viseljük. S ha egyetértés létre nem jön ? ha a consortium olyan árakat állít fel, melyeket a kormány elfo­gadhatóknak nem talál ? Hát akkor a con­sortium nem épít! Használja pedig, s na­gyon természetesen, ezen kibúvó ajtót mindazon vonalakra nézve, melyek üzle­tét jövedelmezőnek nem véli. Hát legalább, azt hinné az ember, igen jutányos áron nyújtja a consortium az építkezési tőkének ama 3/*-ét, melyeket ő előteremteni köteles? Elég megnézni a szerződés illető pontozatait, hogy az el­lenkezőről győződjünk meg! Említés tör­tént már a meg nem nevezett, de valóság­ban megengedett kamatbiztosításról, me­lyet élveznek az elsőbbségi részvények, azaz a consortium által nyújtott tőkerész. Részesülnek még azon igen jelentékeny előnyben, hogy a részvény­tőkének sors­húzás útján történt visszafizetése után él­, vezeti jegyet (Genusschein) kapa tulajdo­nos s ennek következtében a művelet egész tartama alatt a superdividende-ben vesz részt (7. §.) Azonkívül a kormány tíz év lefolytáig zár alatt tartja saját részvényeit (törzsrészvények), hogy a pénzpiac­on ne versenyezzenek az elsőbbségi kötvé­nyekkel. (6. §.) S mindezen engedélyek s előnyök daczára a consortium ezen, száz ezüst forintról szóló, ezüstben ka­matozandó s száz ezüst forintban visz­­szafizetendő részvényeket csak 80 osz­trák értékű forintért fogadja el! Ki merné ezt­ az államra nézve előnyös Ár­siák mondani ? Tehát: jutányos tőkét nem nyújt a consortium; olcsó s gyors építkezést nem biztosít; nem is biztosítja a tervezett há­lózatnak kiépítését; általában semmit sem biztosít az állam javára; minden fő­pontokban a társulat kényekedvére va­gyunk hagyatva. Újra kérdezzük: me­lyek azon titkos, a szerződésben fel nem található okok, mik a kormányt ezen,any­­agi tekintetben terhes, hátrányos, sőt ve­szélyes miveletre bírhatják? Horn Ede. — A Vil­. bíráló bizottság holnap azaz f. hó 25-én d. u. 4 órakor a képviselőház 1-ső számú osztály­termében nyilvános illést tart. — L­ó­n­y­a­y­r­ó­l ma is azt állítja az „U. Ltd.“, hogy a horvát ellenzékkel alkudozik és hogy a kiegyezési alapot megtalálták és ez maga az 1868-iki kiegyezés. Ez az előértekezlet ered­ménye. Másfelől az unionista párt programmját meg­állapítván, (melyet közöltünk) egy 21 tagú bi­zottságot küldött ki a szervezkedésre.­­ Bécsi hírek szerint a cabinet-kérdés megoldása már igen közel áll s lehet, hogy a hi­vatalos „Wier Ztg.“ holnap, vagy legkésőbben holnapután meghozza a kinevezéseket is. Az esti lapunkban közlött névsor hitelesnek bizo­nyul be azon kivétellel, hogy a honvédelmi tár­­czát, miután S­c­h­o­l­l le fog mondani­, nem A­u­e­r­s­p­e­r­g, hanem Chlumetzky fogja átvenni. Fölemlítjük még kiegészítésül az emlí­tettük névsorhoz, hogy a pénzügyminister B­r­e­s 11 lesz, kit még­is sikerült Auerspergnek rábírnia, hogy — legalább „pártszempontból — tárc­át vállaljon. Grocholsky megmarad. Auer­sperg programmját már ismertettük,most fölem­lítjük még, hogy az új kormány a felekezeti törvé­nyeket illetőleg, azoknak kiegészítését ígéri meg, kilátásba helyezi továbbá azon javaslatok előter­jesztését, melyeket a concordatum megszüntetése von maga után.Hogy a reichsrath mielőbb egybehi­­vathassék, egyelőre csak a három „törvénytelen“ (brünni, linczi és laibachi) landtagok fognak föloszlattatni, a budget megszavazása után mind­­azáltal valamennyi landtag föloszlattatnék. — B­e­u­s­t gróf tegnap utazott el Bécsből s a „Pr.“ szerint a „búcsú szívélyes és ünnepélyes“ volt. Beust grófnő nagyon meg volt hatva , erősen sirt. Maga Beust meghatottságát tréfás meg­jegyzésekkel iparkodott elleplezni. A volt kan­­czellárt nagy tömeg kísérte ki az indóházhoz s elutazása előtt számos virág-csokrot és egy ba­bér-koszorút nyújtanak neki át, ez utóbbit ma­gával vitte s most már aligha fogja valaki két­ségbe vonhatni, hogy Beust nem nyugodhatik ba­bérjain. — A „Times“ közli Beust búcsú sürgö­nyét egész terjedelmében. Mi már jó ideje terje­delmes kivonatban ismertettük ezen sürgönyt s igy most annak szószerinti közlésétől fölment­ve érezzük magunkat. A nógrádmegyei ellenzék előter­jesztése a belügyministeriumhoz. Nógrádmegyének bizottsága az 1870. XLII. tcz. 71. §. végbekezdésének rendelete kifolyása­ként, megyeszervezési munkálatát a nmltsgu belügyminister urnak megerősítés végett felter­jesztvén, a nmltsgu belügyérnek folyó 1871. évi 22607. sz. a. kelt intézménye által az megerő­­sittetett és a megye bizottmánya az igazoló és bí­ráló választmány választás alá eső tagjainak, a választások vezérletére hivatott egyes küldöttek­nek megválasztására és a választások határide­jének kitűzésére utasíttatott, a­mely intézke­dés következtében a megye bizottmánya a főis­pánnak folyó évi oét. hó 9-én kelt körlevele ál­tal október 23-ára hivatott egybe B.-Gyarmatra közgyűlésre. „Miről — igy szólott a körlevél — a midőn a közönséget egész tisztelettel értesíte­ném, egyszersmind a község elöljáróit utasí­tom, hogy ezen körlevelet minden, a községeik­ben lakó bizottmányi taggal közölni mulaszthat­lan kötelességüknek ismerjék. K. Balassa-Gyar­­maton október hó 9-én 1871. Frideczky Lajos m. k. első alispán.“ A törvény és fent érintett belügyministerium által rendelt újabb közgyűlés megtartatott, mely­ben a 982. sz. a. végzéssel az igazoló és bíráló választmány és a választási elnökök megválasz­tattak, a főispán által az 1870. XLII. tvez. 22 §. rendeletéhez képest, az igazoló választmány el­nöke s három tagja kineveztetett, 1 983. sz. a. végzés által pedig a választásnak határideje de­­czember 14 ére tűzetett ki ; — ezen megyei ha­tározatok a megválasztottaknak kézbesittettek, és a megye közönsége a megyei hivatalos hirle­­lőben arról szabályszerüleg értesittetett sőt a 983. szám alatti végzés és 1870. XLII. tcz. 30. §-nak rendeletéhez képest, egyházi szószékekből kihir­­dettettek, helységenkint nyilvánosan kifüggesz­tettek, az e részben szokásban levő módok hasz­nálása mellett lehető legnagyobb nyilvánosság­gal haladék nélkül köztudomásra bocsáttattak és az igazoló választmány által, a hiányosnak panasztott, a belügyéri rendelet következtében kiigazitatni rendelt, legtöbb adót fizetőknek névlajstroma f. hó 20 án kiigazíttatott, illetve el­készíttetett. Mindezek ellenére f. hó 21-re kitűzött évnegye­­des közgyűlés alkalmából, némely bizottmányi tagoknak vezérlete mellett, számos, a jogosulta­kat 2/3 részben túlhaladó,nem bizottmányi tagok a megye tanácskozási termébe becsődittetvén,mi­után a fent érintett 982. sz. a. végzés által meg­választott igazoló bizottságnak a legtöbb adófi­zetőknek névjegyzékét tartalmazó munkálata felolvastatván elfogadtatott, a becsődített ittas hallgatóságnak vezére által azon indítvány lé­tetett, hogy a f. évi oct. 24-én megtartott gyű­lésnek határozati, mint idő előtti, és törvényte­len, megváltoztassék, a bíráló és igazoló választ­mányok meghagyásával, a választók vezérletére hivatott egyes küldöttek, az általa feljegyzett névsor szerint újból választassanak meg, és a választás határideje decz. hó 5-re előbbi tessék, mely indítvány folytán, midőn az 1848. XVI. t. ez. és 1870. XLII. t. ez.­­által jogosult bizott­mányi tagok, az idézett XLII. t. ez. 92. § a kö­vetkeztében megtartott gyűlés határozatának fentartását követelték, azok meg nem hallgattat­tak, a hallgatóságot képező csőcselék a szóló szabadsági jogában megtámadott szónoknak fel­szólamlása daczára, ki nem utasittatott, mi és társaink óvásunk és a ministeriumhoz felterjesz­tendő folyamodásunk bejelentésével, a tanács­kozási termet, személyeink biztonsága tekin­tetéből is, elhagyni kénytelenittettünk. Eltávozásunk után a törvénytelen indítvány, a törvény által nem jogosult hallgatóság közbe­jöttével határozati erőre emeltetett, sőt egy tiszteletbeli esküdt urnak, kinek az 1858. XVI. t. sz. és megyénk szabályrendeleténél szavaza­ta hiányzik, indítványozási joga annál kevésbbé van, ujabbi indítványára az igazoló és bíráló választmányok tagjai is, újabb tagokból válasz­tattak meg. Hogy ezen végzések minden törvényes és jo­­gos alapot nélkülöznek, igazolja a nmígy belügyi ministérium 22607. sz. a. intézményén felül azon körülmény is, miszerint az oct. 24-diki gyűlés­nek 982. és 983. sz. a. határozati a­nmagú bel­­ügyőrségnek felterjesztettek és azok a 28989-dik szám alatti intézmény tanúságánál helyben ha­gyattak. És hogy a többször érintett, nagy részben nem bizottmányi tagok, tehát jogosulatlan hallgató­ság közbejöttével hozott határozat, átalában szabály­jog és törvényellenes, ekkér forradalmi jellegű, minden kétségen felül emelik az 1848. XVI. és 1870. XLII. t. sz. 91. és 92. §§. rende­letein felül az 1723. LVIII. §.nak e szavai: Bo­nus ordo omnino exigit, ut omnia Comitatus ne­­gotia palam et publice et debita cam moderatio­­ne pertractentur, tabiterque conclusa improtocu­­lentur,et in Generalibus Comitatum Congregatio­­nibus conclusa per Particulars Congregationes multo minus per supremos comites aut alios quoscunque non immutentur, conclusisque ab­sentes se etiam accomodare debeant, in visitatio­­ne porro­ratio legis et consvetudinis habenda veniet.“ De ha van is előzményi példa, mely szerint egy gyűlés a másik hason minéműségü határozatait megváltoztatta, példátlan az, hogy választások változtassanak meg. Sőt hogy a jogosulatlan tömeg és vezéreinek indokolási érvei, a józan és észszerű lekövetkez­­tetés szabályiba ütköznek, fennen tanúsítja azon ténykörülmény, hogy azon esetben, ha az okt. 23—24-iki közgyűlésnél 982—983 sz. a. vég­zései törvénytelenek leendettek, menthetetlenül törvénytelen volt a nivzsgu belügyőrségnek 22607. sz. a. intézménye is, mely által a megye bizottmányát az 1870. XLII. t. cz.92. §. rende­letéhez képesti intézkedésre utasította el, de törvénytelen lett volna a főispánnak 1018— 7178/sí. sz. a. meghívása, valamint a megye összes bizottmányi közönségének eljárása is a jelenvoltakra azon oknál, mivel azok közt egye­dül és kizárólag a megválasztottak egyénisé­gére merült fel véleménykülönbség, a távol­levőké pedig azon egyszerű indokból, mivel azok az 1723. LVIII. t. sz. értelménél alkalmaz­kodni kötelezték. Hason tekintet alá esik azon érvelés is, mintha az okt. 24-iki e végből meghívott megyebizott­­mányi gyűlés idő előtt intézkedett volna, mi­után ha a 22607 sz. a. minisz. intézmény folytán, melyben némely megjegyzések , illetve javas­latok tétettek, a 92 §. által körvonalazott intéz­kedés még meg nem tétethetett, hasonnemű­ okok és ténykörülmények forognak fenn, a 28989 sz. a. intézményre vonatkozva is, a­mennyiben ebben is a szolgabírák számára és a tisztviselők előfogati díjára nézve ugyan oly természetű, mérvű s horderejű megjegyzések fog­laltatnak. Mindezeken felül azonban a fonákság neto­vábbját tartalmazza a nov. 21 iki megyegyüle­­kezetnek azon intézkedése, miszerint az igazoló választmánynak tagjai is újból­­ és egészen új tagokból lettek megválasztva, már­pedig ész­szerűen kétségbe vonni aligha lehet, miként ha téve az okt. 24-iki gyűlésnek a 92. §. kifogása­­ként történt választása törvénytelen és semmis volt, magának az igazoló választmánynak lettek annak tagjai azon gyűlésben a bizottmány által megválasztva, avagy a 21 §. folytán a főispán által kinevezve“ a legtöbb adófizetők összeállí­tását tárgyazó munkálata is törvénytelen és semmis, miután megdőlvén az alap, a felüli épü­letnek is szükségkép összeroskadnia kelletik, sőt ha a legtöbb adótfizetők névlajstromának összeállításáig az igazoló választmánynak tag­jai a 92. §. értelméhez képest meg nem választ­hatók, a belügyminisztériumnak folyó 1871. évi 28989 sz. a. intézménye mely a megye bizott­mányának e részbeni intézkedését megerősítette és a törvényellenesség jellegét öltené fel, — és az esetben jelenleg sem, tekintethetnék a leg­több adót fizetőknek névlajstroma törvényesen és joghatálylyal elkészítettnek, még kevésbé lehetett a november 21-diki gyülekezet jogosult, az igazoló választmánynak újabb megválaszt­á­­sára főként a nov. 21-i választás ép úgy és ekint idő előtt fogott volna intézkedni. A mint azt az oct. 24. e végből egybehívott gyűlésre azt a novemberi gyülekezet reá tukmálja, e szerint a nov. 21-ki gyűlésből felterjesztendő pótló felterjesztés foly­tán egy újabb e végből egybehívandó oly gyű­lésnek egybehivása kivántatnék, mely a 92. §. értelmébeni választások megejtésére lehetne egyedül jogosult. Eltekintve tehát, hogy az oct. 24-diki e vég­ből meghívott gyűlésen a számosan egybegyült megyei bizottmányi tagoknak határozata és in­tézkedése a belügyőrségnek 226­07/sz. sz. a. intéz­ményei és a főispánnak '“‘Vsn. sz­ a. meghívá­sán alapszik ; továbbá, hogy az 1723. LVIII. t. czikk rendeleténél a megye közgyűlési határo­zatai kény-kedv szerint meg nem változtathatnak és a jelen nem voltak a többség határozatához alkalmazkodni kötelezvék, valaminthogy az 1848. XVI. t. sz. rendeleténél a megyei hatóság gyakorlatára a megválasztott állandó bizott­mány van és lehet hivatva és jogosítva, ekép a nov. 21-diki 1087 és 1088. sz. a. határozatok, a melyek becsőditett hallgatóság által hozattak, érvénytelenek ; tehát már magukban érvetlenek és semmisek. A panasztott végzések jogtalansá­gát és káros következményét szembeszökőleg jellemzik azon ténykörülmények, hogy a megyé­nek választó közönsége és a kinevezési végzés­sel ellátott, a választás vezérletére hivatott kül­döttei, a választási elnökök jogosultsága , il­letve egyénisége, valamint a választási határnap iránt magukat biztosan nem tájékozhatván, kikerülhetetlenül félreértések és bonyodalmak­nak felmerülni, sőt a megye határozat iránti jog­érzetének fellázadni és megrendülnie kelletik. Minthogy pedig rendületlen abeli hitünk, mi­szerint a nivilsgu ministerium, mely a törvény részrehajlatlan végrehajtásával jön az 1870. XLII. t. sz. által felruházva, a törvény iránti tiszteletet és jogérzetet megrendíteni nem enge­di és nem tűrheti, hogy saját 22,0­871 sz. a. in­tézménye által elrendelt, a törvény korlátai és kellékeivel megtartott 28­89/87. sz. a. intézménye által helybenhagyott megyebizottmányi 982 és 983. sz. a. végzések halomra döntessenek és a megyék történelmében hallatlanul az oct. 24-ki választások megmásittassanak, — nem mellőz­hetjük a f. é. nov. 21-dikén egybegyült néhány demagógok, nagy számmal pedig csőcselék nép­nek, a kik által a józan és higgadt gondolkozá­snak megfélemlítve elnémittattak, törvényelle­nes határozati ellen panaszt emelve b efedezni, hogy a felérintett gyülekezetnek 1087 és 1088. sz. a. jog- és törvényellenes határozatát meg­­semmisítni és komolyan roszalni méltóztassék. A nógrádi kérvényhez. Nem hihetjük el, hogy a kormány azt a nemét a pártbuzgalomnak honorálja, a­melyet nógrádi hívei a fentebbi kérvényben bebizonyított vissza­élés alakjában kifejtettek. Az alkotmányos szín alatti erőszakoskodás nem erős kormányzat; ez roszabb az absolutizmusnál. S karddal és lánc­c­al kormányozni még nem olyan utálatos dolog, mint kulac­csal. Van a kormánynak elég baja, elég ellensége, minek szaporítja azokat még ott is, a­hol tisztességes hazafiúi szándéktól vezérelt ellenfelek táborát csak közjogi elvek, de nem a haza léte ellen találja sorakozva. Ha e megyei pbhsocratia a kormány helyeslését nyer­hetné meg, akkor rövid időn csak két párt lenne Magyarországon : az igaztalanságot elkövetők s az igaztalanságot tűrök pártja. — Ez eset­nél egyedüli orvoslat, hogy a kormány a törvény­telen gyűlés határozatait semmisítse meg. — Egyik miniszter szájából hallottuk nemrég ezt az arany mondást, mikor egy nagy előnyt ígérő roulettbank felállítását megtagadta : „próbáljuk meg, hátha becsületes uton is meg tudnánk élni ?“ Kérjük ezt a szép mondást alkalmazni az egész kormányzati szerkezetben. A vasúti operativban fog­lalt vonalak. II. (M.) A hálózati terv további részletei a szer­ződés szerint a pest-zimonyi (bel­grádi) vasút kiépítése. E vonal szükségét régóta általánosan elismerik. Annak kiépítése ellen semmi szavunk, sőt magunk is több oknál fogva nagyon sürgősnek ismerjük el. Csak azt említjük, hogy a Duna-Tisza-köznek ez ideig nincs egyenes vasúti összeköttetése lefelé, pedig e vidéket a magyarság zöme lakja, s az itt elő­állított termények szállításra annyi anyagot szolgáltatnak, hogy az úgyis kevéssé­­ költséges vasútépítés kamatjait gazdagon megtéríthetik. Aztán a szerb vasúthoz való csatlakozást is biz­tosítani kell. A kikinda-belgrádi vonal kiépítése e tekintetben nem.felel.meg. ...czélnak, és ez még fokozná azon visszásságot, melynélfogva az osz­trák állami vasútnak Pesttől lefelé forgalmi mo­nopóliuma van. Ezért is, midőn a pest zimonyi vasút kiépíté­séről van szó, csak arra kell lenni főtekintettel, hogy e vonal valahogy az osztrák államvasút kezére ne jusson. Legc­élszerűbb volna minden­esetre, ha nevezett vonalat az állam tarthatná meg, de ha az investitióra szükséges jelentékeny tőke ezt nem engedné, akkor az államnak leg­alább azt kell biztosítania, hogy e vasút az észt. állami pályának életerős versenytársa lehessen. Vájjon a szóban levő consortium tagjai ez iránt elegendő garantiát szolgáltatnak-e, azt megítélni nem tudom, de nem hallgathatom el azon több oldalról nyilvánított aggodalmat, hogy e consor­tium háta megött a két nagy osztr. vasúttársa­ság, a déli és állami vasút áll. Ha ez való, akkor könnyen megtörténhetik, hogy ne­vezett consortium a magy. kormány részessége daczára, egyszer csak épen azon vonalakat ját­­sza az idegen vasúti hatalmasságok kezére, me­lyek a nemzeti vasutügy önállósága tekintetében a legnevezetesebbek s melyek átadása folytán, idegen társulatok Magyarországon teljesen do­minálni fogják a helyzetet. Nagy hiba, hogy kormányunk nem tulajdonít semmi jelentőséget azon állásnak, melyet az osztrák állami vasút a nemzeti közlekedésügy veszélyeztetésére már­is elfoglal, s hogy vasúti politikájával nem igyekszik ezen idegen nagy­hatalmasság absolut uralmi törekvéseit ellensú­lyozni. Bezzeg Belgiumban mily erélyesen fel­szólaltak a törvényhozásban és a sajtóban, mi­dőn szóba jött, hogy egyik nevezetesebb vonal franczia társaság kezébe kerül, a közvélemény ellenszenvét oly hangosan nyilvánító, hogy majd­nem verekedésre került a dolog, és a kis Bel­gium a nagy Francziaországgal szemben helyt állott. Nálunk ellenben nagyon kevesen látják a fe­nyegető veszélyt, mely a közgazdasági viszonyok sőt az állam léte ellen irányul, ha idegen ország hatalmas vasúti társulatai vonalaikat az ország egyik határától a másik határáig kinyújtják , itt a szomszéd országról jövő forgalmat is ke­zükbe kerítik. E közönynyel annyira jutottunk, hogy nemrégiben egy éleselméjű fiatal német nemzetgazda a tudományos meggyőződés hang­ján mondható : A magyar nemzetnek a nagy német államtesthez kell forradnia; nem lehet kétség, hogy a magyarok németekké lesznek.

Next