A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)
1871-11-25 / 272. szám
272. szám. EL évfolyam, Reggeli kiadás. Pest, 1871. Szombat, november 25. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7.sz.földszint. Előfizetési dija Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................1 frt. 85 kr. 8 hónapra ........................6 „ 50 „ 0 hónapra .......................11 „ — „ Az esti kiadás postai külünküldéséért felvezetés havonkint ... 80 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik it, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek (81. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . 86 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kesiktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak el—■m Előfizetési felhívás „A H O N“ra. Előfizetési árak: Egész évre . . 33 frt — ki Fél évre . . . 111 frt — kr Negyed évre . . . 5 frt 50 fr 0 ^ Külön előfizetési íveket nem küldünk azét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesitése tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig tiz krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadó hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. PEST, NOVEMBER 24. Pest, nov. 24-én. A „N. fr. Pr.“ után közöltük mi is, tegnapi esti lapunkban, azon előleges szerződés szövegét, mely a sokat emlegetett nagy vasut-művelet ügyében köttetett a magyar kormány s egy pest-bécsi bankconsortium közt. Azóta a magyar pénzügyministérium is közölte az itteni lapokkal a szerződés szövegét; a hivatalos közlemény csak néhány lényegtelen pontban különbözik a bécsi lap által közzétett szövegtől. Őszintén megvallva : e második közlemény hivatalos léte daczára, alig bírunk hinni az előttünk fekvő szöveg teljes hitelességében. Minél jobban megvizsgáljuk a szerződés pontozatait, annál megfoghatlanabbá válik előttünk ennek elfogadása a magyar kormány részéről. Megmondtuk általánosságban a mi véleményünket e miveletről két héttel ezelőtt, midőn a létrejött egyezkedést csak fő vonásai után ismertük. Elősoroltuk akkor a politikai, nemzetgazdászati s pénzügyi okokat, melyek, nézetünk szerint, elfogadhatlanná tesznek egy miveletet, mi által az ország fő közlekedési vonalai, egy 350 mértföldnyi vasúthálózat egyszerre foganatba vétetik s egyetlen egy társaság kezébe adatik. Ellenvetéseink meg nem czáfoltattak s majdnem megczáfolhatlanoknak hiszszük ezeket.De jogunk volt föltenni, hogy ha e műveletre, minden hátrányai s veszélyei daczára, mégis rászánja magát a magyar kormány, ez csak azon rendkívüli kedvezmények s előnyök következtében történhetik, melyeket pénzügyi tekintetben nyújt a szerződés. E rendkívüli előnyök s kedvezmények nyomaira sehol sem akadunk a szerződésben. Sőt szó se lehet általában kedvezmények s előnyökről. A szerződés minden pontozatai túlságosan terhesek az országra nézve. Még nagyon megvitatható kérdés az, ha vajon hasznos, czélszerű-e a rohamos s nagymérvbeni vasútépítkezés még nem létesültek azon előfeltételek, melyek nélkül e közlekedési eszköz alig fejtheti ki élénkítő s termékenyítő hatását. De ha erőnek erejével sok vasutat akarunk építeni, s sokat egyszerre, nem hiányzik bizony a vállalkozó társulat, ismeretes dolog, hogy minden felmerülő vasút-engedélyre 10—12 consortium ajánlkozik versenyezve. Csakhogy e társulatok néhanéha pénzsegélyt vagy kamatbiztosítást kívánnak. De ezt követeli szintén az új szerződés, s terhesebb mértékben. Midőn a kormány valamely vasuttársulatnak 6 perczentnyi kamatbiztosítást enged, ez soha sem azt jelenti, hogy ő a befektetett tőkének hatszázlaliját fizetendi évenként ; ez csak annyit jelent, hogy a hiányt pótolandja, ha a vállalat tiszta jövedelméből ki nem telik a 6%-nyi kamatozás ; egyébiránt e pótfizetés csak előlegnek tekintetik, mely visszafizetendő kamatostul a következő évek jövedelmeinek esetleges többletéből. Az új szerződés szerint a kormány nyújtja a szükségelt tőkének */1-ét (törzsrészvények), csak hogy ezen kétötöd rész nem részesül a jövedelemben, míg ebből ki nem telt az 5% -nyi kamatozás a tőke amag A-ének, melyeket a consortium nyújt (elsőbbségi részvények) , azaz, hogy még azon esetben is, ha az üzletjövedelem a befektetett összes tőkének csak 3 százlélét eredményezne (mi igen kevés), az elsőbbségi részvények kikapják, a törzsrészvények rovására, az 5 perczentnyi kamatot ! Ha ez nem kamatbiztosítás, akkor nem tudjuk, mi nevezhető ennek. Az egész különbség ezen elrejtett s a közönséges kamatbiztosítás közt csak abban áll: ez utóbbinál visszafizeti esetlegesen a társaság a vett pótkamatot, míg ez az új szerződés után soha sem történik,minthogy a későbbi évek netláni jövedelem többlete egyenlően osztatik a kétnemű részvények között (7. §.) Vagy talán legalább a tervezett hálózat gyors s kimaradhatlan kiépítését biztosítja a szerződés? Volt ugyan szó arról a lapokban, hogy az egész 350 mértföldnyi hálózatnak tíz év alatt ki kell építtetni , de ez nem áll. A szerződés első §-a csak a legnagyobb általánosságban a „legközelebbi“ évekről szól. Egy másik szakasz (5.) említést tesz ugyan a társulat azon kötelezettségéről, hogy 1874. július havától kezdve minden évben legalább 25 mértföldet adjon át a forgalomnak, mi — mellesleg legyen mondva — az egész hálózat kiépítését 1888-ig halasztaná. De még ezen kötelezettség komolynak se vehető. Fel van oldva a társulat e kötelezettség alól, ha benyújtott építkezési tervei két hó alatt jóvá nem hagyatnak; ha politikai vagy pénzügyi krisis műveleteit nehezíti, ha az elsőbbségi részvények tőzsdeára 82 alá esett! Minthogy pedig semmi sem könnyebb, mint olyan terveket benyújtani, melyek egyszerűen jóvá nem hagyhatók, minthogy a politikai vagy pénzügyi crisis majdnem mindenévi vendégünk a birodalomban, minthogy a társulat maga igen könnyen előidézheti saját kötvényei árának alábbszállítását: mindezen felmentések azt jelentik, hogy épít a társaság, ha tetszik, s mikor tetszik meg! Talán legalább olcsóbb építkezést biztosít nekünk a szerződés ? Semmi sem látszanék természtesebbnek,mert sokkal előnyösebb feltételeket engedhet egy társulat, mely 350 mértföldet épít, mintha minden vonal már vállalkozónak adatik át. De még e tekintetben semmi előnyt nem ad a szerződés. Nagy általánosságban említi a 4. §, hogy „leggazdaságosabban“ történjék az építkezés, de minden vonalnak építkezési költsége csak jövőben s esetről esetre állapítandó meg a magyar kormány s a vállalkozó consortium közt (11. §. Tehát mindenesetre a munka, az anyag, a kisajátítandó föld stb. árának jövőbeni felemelését mi viseljük. S ha egyetértés létre nem jön ? ha a consortium olyan árakat állít fel, melyeket a kormány elfogadhatóknak nem talál ? Hát akkor a consortium nem épít! Használja pedig, s nagyon természetesen, ezen kibúvó ajtót mindazon vonalakra nézve, melyek üzletét jövedelmezőnek nem véli. Hát legalább, azt hinné az ember, igen jutányos áron nyújtja a consortium az építkezési tőkének ama 3/*-ét, melyeket ő előteremteni köteles? Elég megnézni a szerződés illető pontozatait, hogy az ellenkezőről győződjünk meg! Említés történt már a meg nem nevezett, de valóságban megengedett kamatbiztosításról, melyet élveznek az elsőbbségi részvények, azaz a consortium által nyújtott tőkerész. Részesülnek még azon igen jelentékeny előnyben, hogy a részvénytőkének sorshúzás útján történt visszafizetése után él, vezeti jegyet (Genusschein) kapa tulajdonos s ennek következtében a művelet egész tartama alatt a superdividende-ben vesz részt (7. §.) Azonkívül a kormány tíz év lefolytáig zár alatt tartja saját részvényeit (törzsrészvények), hogy a pénzpiacon ne versenyezzenek az elsőbbségi kötvényekkel. (6. §.) S mindezen engedélyek s előnyök daczára a consortium ezen, száz ezüst forintról szóló, ezüstben kamatozandó s száz ezüst forintban viszszafizetendő részvényeket csak 80 osztrák értékű forintért fogadja el! Ki merné ezt az államra nézve előnyös Ársiák mondani ? Tehát: jutányos tőkét nem nyújt a consortium; olcsó s gyors építkezést nem biztosít; nem is biztosítja a tervezett hálózatnak kiépítését; általában semmit sem biztosít az állam javára; minden főpontokban a társulat kényekedvére vagyunk hagyatva. Újra kérdezzük: melyek azon titkos, a szerződésben fel nem található okok, mik a kormányt ezen,anyagi tekintetben terhes, hátrányos, sőt veszélyes miveletre bírhatják? Horn Ede. — A Vil. bíráló bizottság holnap azaz f. hó 25-én d. u. 4 órakor a képviselőház 1-ső számú osztálytermében nyilvános illést tart. — Lónyayról ma is azt állítja az „U. Ltd.“, hogy a horvát ellenzékkel alkudozik és hogy a kiegyezési alapot megtalálták és ez maga az 1868-iki kiegyezés. Ez az előértekezlet eredménye. Másfelől az unionista párt programmját megállapítván, (melyet közöltünk) egy 21 tagú bizottságot küldött ki a szervezkedésre. Bécsi hírek szerint a cabinet-kérdés megoldása már igen közel áll s lehet, hogy a hivatalos „Wier Ztg.“ holnap, vagy legkésőbben holnapután meghozza a kinevezéseket is. Az esti lapunkban közlött névsor hitelesnek bizonyul be azon kivétellel, hogy a honvédelmi tárczát, miután Scholl le fog mondani, nem Auersperg, hanem Chlumetzky fogja átvenni. Fölemlítjük még kiegészítésül az említettük névsorhoz, hogy a pénzügyminister Bres 11 lesz, kit mégis sikerült Auerspergnek rábírnia, hogy — legalább „pártszempontból — tárcát vállaljon. Grocholsky megmarad. Auersperg programmját már ismertettük,most fölemlítjük még, hogy az új kormány a felekezeti törvényeket illetőleg, azoknak kiegészítését ígéri meg, kilátásba helyezi továbbá azon javaslatok előterjesztését, melyeket a concordatum megszüntetése von maga után.Hogy a reichsrath mielőbb egybehivathassék, egyelőre csak a három „törvénytelen“ (brünni, linczi és laibachi) landtagok fognak föloszlattatni, a budget megszavazása után mindazáltal valamennyi landtag föloszlattatnék. — Beust gróf tegnap utazott el Bécsből s a „Pr.“ szerint a „búcsú szívélyes és ünnepélyes“ volt. Beust grófnő nagyon meg volt hatva , erősen sirt. Maga Beust meghatottságát tréfás megjegyzésekkel iparkodott elleplezni. A volt kanczellárt nagy tömeg kísérte ki az indóházhoz s elutazása előtt számos virág-csokrot és egy babér-koszorút nyújtanak neki át, ez utóbbit magával vitte s most már aligha fogja valaki kétségbe vonhatni, hogy Beust nem nyugodhatik babérjain. — A „Times“ közli Beust búcsú sürgönyét egész terjedelmében. Mi már jó ideje terjedelmes kivonatban ismertettük ezen sürgönyt s igy most annak szószerinti közlésétől fölmentve érezzük magunkat. A nógrádmegyei ellenzék előterjesztése a belügyministeriumhoz. Nógrádmegyének bizottsága az 1870. XLII. tcz. 71. §. végbekezdésének rendelete kifolyásaként, megyeszervezési munkálatát a nmltsgu belügyminister urnak megerősítés végett felterjesztvén, a nmltsgu belügyérnek folyó 1871. évi 22607. sz. a. kelt intézménye által az megerősittetett és a megye bizottmánya az igazoló és bíráló választmány választás alá eső tagjainak, a választások vezérletére hivatott egyes küldötteknek megválasztására és a választások határidejének kitűzésére utasíttatott, amely intézkedés következtében a megye bizottmánya a főispánnak folyó évi oét. hó 9-én kelt körlevele által október 23-ára hivatott egybe B.-Gyarmatra közgyűlésre. „Miről — igy szólott a körlevél — a midőn a közönséget egész tisztelettel értesíteném, egyszersmind a község elöljáróit utasítom, hogy ezen körlevelet minden, a községeikben lakó bizottmányi taggal közölni mulaszthatlan kötelességüknek ismerjék. K. Balassa-Gyarmaton október hó 9-én 1871. Frideczky Lajos m. k. első alispán.“ A törvény és fent érintett belügyministerium által rendelt újabb közgyűlés megtartatott, melyben a 982. sz. a. végzéssel az igazoló és bíráló választmány és a választási elnökök megválasztattak, a főispán által az 1870. XLII. tvez. 22 §. rendeletéhez képest, az igazoló választmány elnöke s három tagja kineveztetett, 1 983. sz. a. végzés által pedig a választásnak határideje deczember 14 ére tűzetett ki ; — ezen megyei határozatok a megválasztottaknak kézbesittettek, és a megye közönsége a megyei hivatalos hirlelőben arról szabályszerüleg értesittetett sőt a 983. szám alatti végzés és 1870. XLII. tcz. 30. §-nak rendeletéhez képest, egyházi szószékekből kihirdettettek, helységenkint nyilvánosan kifüggesztettek, az e részben szokásban levő módok használása mellett lehető legnagyobb nyilvánossággal haladék nélkül köztudomásra bocsáttattak és az igazoló választmány által, a hiányosnak panasztott, a belügyéri rendelet következtében kiigazitatni rendelt, legtöbb adót fizetőknek névlajstroma f. hó 20 án kiigazíttatott, illetve elkészíttetett. Mindezek ellenére f. hó 21-re kitűzött évnegyedes közgyűlés alkalmából, némely bizottmányi tagoknak vezérlete mellett, számos, a jogosultakat 2/3 részben túlhaladó,nem bizottmányi tagok a megye tanácskozási termébe becsődittetvén,miután a fent érintett 982. sz. a. végzés által megválasztott igazoló bizottságnak a legtöbb adófizetőknek névjegyzékét tartalmazó munkálata felolvastatván elfogadtatott, a becsődített ittas hallgatóságnak vezére által azon indítvány létetett, hogy a f. évi oct. 24-én megtartott gyűlésnek határozati, mint idő előtti, és törvénytelen, megváltoztassék, a bíráló és igazoló választmányok meghagyásával, a választók vezérletére hivatott egyes küldöttek, az általa feljegyzett névsor szerint újból választassanak meg, és a választás határideje decz. hó 5-re előbbi tessék, mely indítvány folytán, midőn az 1848. XVI. t. ez. és 1870. XLII. t. ez.által jogosult bizottmányi tagok, az idézett XLII. t. ez. 92. § a következtében megtartott gyűlés határozatának fentartását követelték, azok meg nem hallgattattak, a hallgatóságot képező csőcselék a szóló szabadsági jogában megtámadott szónoknak felszólamlása daczára, ki nem utasittatott, mi és társaink óvásunk és a ministeriumhoz felterjesztendő folyamodásunk bejelentésével, a tanácskozási termet, személyeink biztonsága tekintetéből is, elhagyni kénytelenittettünk. Eltávozásunk után a törvénytelen indítvány, a törvény által nem jogosult hallgatóság közbejöttével határozati erőre emeltetett, sőt egy tiszteletbeli esküdt urnak, kinek az 1858. XVI. t. sz. és megyénk szabályrendeleténél szavazata hiányzik, indítványozási joga annál kevésbbé van, ujabbi indítványára az igazoló és bíráló választmányok tagjai is, újabb tagokból választattak meg. Hogy ezen végzések minden törvényes és jogos alapot nélkülöznek, igazolja a nmígy belügyi ministérium 22607. sz. a. intézményén felül azon körülmény is, miszerint az oct. 24-diki gyűlésnek 982. és 983. sz. a. határozati anmagú belügyőrségnek felterjesztettek és azok a 28989-dik szám alatti intézmény tanúságánál helyben hagyattak. És hogy a többször érintett, nagy részben nem bizottmányi tagok, tehát jogosulatlan hallgatóság közbejöttével hozott határozat, átalában szabályjog és törvényellenes, ekkér forradalmi jellegű, minden kétségen felül emelik az 1848. XVI. és 1870. XLII. t. sz. 91. és 92. §§. rendeletein felül az 1723. LVIII. §.nak e szavai: Bonus ordo omnino exigit, ut omnia Comitatus negotia palam et publice et debita cam moderatione pertractentur, tabiterque conclusa improtoculentur,et in Generalibus Comitatum Congregationibus conclusa per Particulars Congregationes multo minus per supremos comites aut alios quoscunque non immutentur, conclusisque absentes se etiam accomodare debeant, in visitatione porroratio legis et consvetudinis habenda veniet.“ De ha van is előzményi példa, mely szerint egy gyűlés a másik hason minéműségü határozatait megváltoztatta, példátlan az, hogy választások változtassanak meg. Sőt hogy a jogosulatlan tömeg és vezéreinek indokolási érvei, a józan és észszerű lekövetkeztetés szabályiba ütköznek, fennen tanúsítja azon ténykörülmény, hogy azon esetben, ha az okt. 23—24-iki közgyűlésnél 982—983 sz. a. végzései törvénytelenek leendettek, menthetetlenül törvénytelen volt a nivzsgu belügyőrségnek 22607. sz. a. intézménye is, mely által a megye bizottmányát az 1870. XLII. t. cz.92. §. rendeletéhez képesti intézkedésre utasította el, de törvénytelen lett volna a főispánnak 1018— 7178/sí. sz. a. meghívása, valamint a megye összes bizottmányi közönségének eljárása is a jelenvoltakra azon oknál, mivel azok közt egyedül és kizárólag a megválasztottak egyéniségére merült fel véleménykülönbség, a távollevőké pedig azon egyszerű indokból, mivel azok az 1723. LVIII. t. sz. értelménél alkalmazkodni kötelezték. Hason tekintet alá esik azon érvelés is, mintha az okt. 24-iki e végből meghívott megyebizottmányi gyűlés idő előtt intézkedett volna, miután ha a 22607 sz. a. minisz. intézmény folytán, melyben némely megjegyzések , illetve javaslatok tétettek, a 92 §. által körvonalazott intézkedés még meg nem tétethetett, hasonnemű okok és ténykörülmények forognak fenn, a 28989 sz. a. intézményre vonatkozva is, amennyiben ebben is a szolgabírák számára és a tisztviselők előfogati díjára nézve ugyan oly természetű, mérvű s horderejű megjegyzések foglaltatnak. Mindezeken felül azonban a fonákság netovábbját tartalmazza a nov. 21 iki megyegyülekezetnek azon intézkedése, miszerint az igazoló választmánynak tagjai is újból és egészen új tagokból lettek megválasztva, márpedig észszerűen kétségbe vonni aligha lehet, miként ha téve az okt. 24-iki gyűlésnek a 92. §. kifogásaként történt választása törvénytelen és semmis volt, magának az igazoló választmánynak lettek annak tagjai azon gyűlésben a bizottmány által megválasztva, avagy a 21 §. folytán a főispán által kinevezve“ a legtöbb adófizetők összeállítását tárgyazó munkálata is törvénytelen és semmis, miután megdőlvén az alap, a felüli épületnek is szükségkép összeroskadnia kelletik, sőt ha a legtöbb adótfizetők névlajstromának összeállításáig az igazoló választmánynak tagjai a 92. §. értelméhez képest meg nem választhatók, a belügyminisztériumnak folyó 1871. évi 28989 sz. a. intézménye mely a megye bizottmányának e részbeni intézkedését megerősítette és a törvényellenesség jellegét öltené fel, — és az esetben jelenleg sem, tekintethetnék a legtöbb adót fizetőknek névlajstroma törvényesen és joghatálylyal elkészítettnek, még kevésbé lehetett a november 21-diki gyülekezet jogosult, az igazoló választmánynak újabb megválasztására főként a nov. 21-i választás ép úgy és ekint idő előtt fogott volna intézkedni. A mint azt az oct. 24. e végből egybehívott gyűlésre azt a novemberi gyülekezet reá tukmálja, e szerint a nov. 21-ki gyűlésből felterjesztendő pótló felterjesztés folytán egy újabb e végből egybehívandó oly gyűlésnek egybehivása kivántatnék, mely a 92. §. értelmébeni választások megejtésére lehetne egyedül jogosult. Eltekintve tehát, hogy az oct. 24-diki e végből meghívott gyűlésen a számosan egybegyült megyei bizottmányi tagoknak határozata és intézkedése a belügyőrségnek 22607/sz. sz. a. intézményei és a főispánnak '“‘Vsn. sz a. meghívásán alapszik ; továbbá, hogy az 1723. LVIII. t. czikk rendeleténél a megye közgyűlési határozatai kény-kedv szerint meg nem változtathatnak és a jelen nem voltak a többség határozatához alkalmazkodni kötelezvék, valaminthogy az 1848. XVI. t. sz. rendeleténél a megyei hatóság gyakorlatára a megválasztott állandó bizottmány van és lehet hivatva és jogosítva, ekép a nov. 21-diki 1087 és 1088. sz. a. határozatok, a melyek becsőditett hallgatóság által hozattak, érvénytelenek ; tehát már magukban érvetlenek és semmisek. A panasztott végzések jogtalanságát és káros következményét szembeszökőleg jellemzik azon ténykörülmények, hogy a megyének választó közönsége és a kinevezési végzéssel ellátott, a választás vezérletére hivatott küldöttei, a választási elnökök jogosultsága , illetve egyénisége, valamint a választási határnap iránt magukat biztosan nem tájékozhatván, kikerülhetetlenül félreértések és bonyodalmaknak felmerülni, sőt a megye határozat iránti jogérzetének fellázadni és megrendülnie kelletik. Minthogy pedig rendületlen abeli hitünk, miszerint a nivilsgu ministerium, mely a törvény részrehajlatlan végrehajtásával jön az 1870. XLII. t. sz. által felruházva, a törvény iránti tiszteletet és jogérzetet megrendíteni nem engedi és nem tűrheti, hogy saját 22,0871 sz. a. intézménye által elrendelt, a törvény korlátai és kellékeivel megtartott 2889/87. sz. a. intézménye által helybenhagyott megyebizottmányi 982 és 983. sz. a. végzések halomra döntessenek és a megyék történelmében hallatlanul az oct. 24-ki választások megmásittassanak, — nem mellőzhetjük a f. é. nov. 21-dikén egybegyült néhány demagógok, nagy számmal pedig csőcselék népnek, a kik által a józan és higgadt gondolkozásnak megfélemlítve elnémittattak, törvényellenes határozati ellen panaszt emelve b efedezni, hogy a felérintett gyülekezetnek 1087 és 1088. sz. a. jog- és törvényellenes határozatát megsemmisítni és komolyan roszalni méltóztassék. A nógrádi kérvényhez. Nem hihetjük el, hogy a kormány azt a nemét a pártbuzgalomnak honorálja, amelyet nógrádi hívei a fentebbi kérvényben bebizonyított visszaélés alakjában kifejtettek. Az alkotmányos szín alatti erőszakoskodás nem erős kormányzat; ez roszabb az absolutizmusnál. S karddal és lánccal kormányozni még nem olyan utálatos dolog, mint kulaccsal. Van a kormánynak elég baja, elég ellensége, minek szaporítja azokat még ott is, ahol tisztességes hazafiúi szándéktól vezérelt ellenfelek táborát csak közjogi elvek, de nem a haza léte ellen találja sorakozva. Ha e megyei pbhsocratia a kormány helyeslését nyerhetné meg, akkor rövid időn csak két párt lenne Magyarországon : az igaztalanságot elkövetők s az igaztalanságot tűrök pártja. — Ez esetnél egyedüli orvoslat, hogy a kormány a törvénytelen gyűlés határozatait semmisítse meg. — Egyik miniszter szájából hallottuk nemrég ezt az arany mondást, mikor egy nagy előnyt ígérő roulettbank felállítását megtagadta : „próbáljuk meg, hátha becsületes uton is meg tudnánk élni ?“ Kérjük ezt a szép mondást alkalmazni az egész kormányzati szerkezetben. A vasúti operativban foglalt vonalak. II. (M.) A hálózati terv további részletei a szerződés szerint a pest-zimonyi (belgrádi) vasút kiépítése. E vonal szükségét régóta általánosan elismerik. Annak kiépítése ellen semmi szavunk, sőt magunk is több oknál fogva nagyon sürgősnek ismerjük el. Csak azt említjük, hogy a Duna-Tisza-köznek ez ideig nincs egyenes vasúti összeköttetése lefelé, pedig e vidéket a magyarság zöme lakja, s az itt előállított termények szállításra annyi anyagot szolgáltatnak, hogy az úgyis kevéssé költséges vasútépítés kamatjait gazdagon megtéríthetik. Aztán a szerb vasúthoz való csatlakozást is biztosítani kell. A kikinda-belgrádi vonal kiépítése e tekintetben nem.felel.meg. ...czélnak, és ez még fokozná azon visszásságot, melynélfogva az osztrák állami vasútnak Pesttől lefelé forgalmi monopóliuma van. Ezért is, midőn a pest zimonyi vasút kiépítéséről van szó, csak arra kell lenni főtekintettel, hogy e vonal valahogy az osztrák államvasút kezére ne jusson. Legcélszerűbb volna mindenesetre, ha nevezett vonalat az állam tarthatná meg, de ha az investitióra szükséges jelentékeny tőke ezt nem engedné, akkor az államnak legalább azt kell biztosítania, hogy e vasút az észt. állami pályának életerős versenytársa lehessen. Vájjon a szóban levő consortium tagjai ez iránt elegendő garantiát szolgáltatnak-e, azt megítélni nem tudom, de nem hallgathatom el azon több oldalról nyilvánított aggodalmat, hogy e consortium háta megött a két nagy osztr. vasúttársaság, a déli és állami vasút áll. Ha ez való, akkor könnyen megtörténhetik, hogy nevezett consortium a magy. kormány részessége daczára, egyszer csak épen azon vonalakat játsza az idegen vasúti hatalmasságok kezére, melyek a nemzeti vasutügy önállósága tekintetében a legnevezetesebbek s melyek átadása folytán, idegen társulatok Magyarországon teljesen dominálni fogják a helyzetet. Nagy hiba, hogy kormányunk nem tulajdonít semmi jelentőséget azon állásnak, melyet az osztrák állami vasút a nemzeti közlekedésügy veszélyeztetésére máris elfoglal, s hogy vasúti politikájával nem igyekszik ezen idegen nagyhatalmasság absolut uralmi törekvéseit ellensúlyozni. Bezzeg Belgiumban mily erélyesen felszólaltak a törvényhozásban és a sajtóban, midőn szóba jött, hogy egyik nevezetesebb vonal franczia társaság kezébe kerül, a közvélemény ellenszenvét oly hangosan nyilvánító, hogy majdnem verekedésre került a dolog, és a kis Belgium a nagy Francziaországgal szemben helyt állott. Nálunk ellenben nagyon kevesen látják a fenyegető veszélyt, mely a közgazdasági viszonyok sőt az állam léte ellen irányul, ha idegen ország hatalmas vasúti társulatai vonalaikat az ország egyik határától a másik határáig kinyújtják , itt a szomszéd országról jövő forgalmat is kezükbe kerítik. E közönynyel annyira jutottunk, hogy nemrégiben egy éleselméjű fiatal német nemzetgazda a tudományos meggyőződés hangján mondható : A magyar nemzetnek a nagy német államtesthez kell forradnia; nem lehet kétség, hogy a magyarok németekké lesznek.