A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-02 / 1. szám
Thiers beszéde a nemzetgyűlés decz. 26 -i ülésében. Felvétetvén a jövedelmi adó feletti vita, Thiers következő beszédet tartott: A kérdés, melyről itt szó van, az a minden adóforrást átölelő jövedelmi adó : az angol in com-tax, melyet Francziaországba is behozni javasolnak. Az országnak nagy terhei vannak, és nemes bátorságot mutat: mindeniket elviselni, és mi nem tehetünk magunknak szemrehányást a végett, hogy e terhek oly nehezek. Minő forráshoz kell fordulnunk ? A jövedelmi adóhoz ? E kérdés többször volt megvitatva ; én nem fogom a mondottakat ismételni, hanem csak két megjegyzést tesz a jövedelmi adóra: először, hogy a mi rendszerünkben kétszeresen fordult elő, és másodszor, hogy önkényszerű. Ezeket, reményem, megdönthetlen módon fogom bebizonyítni. Vizsgáljuk meg a franczia adórendszert és hasonlítsuk össze az angollal. Midőn általában adóról beszélnek, feledik, hogy a mi rendszerünk az 1789 -i forradalom legnehezebb és legméltányosabb műve. Angliában nem volt forradalom. Az in cornet az oly időben hozatott be, midőn az egész országban béke uralkodott, de meg kell jegyeznem, hogy ez idővel némileg kevésbé lett is terhessé, de időnként történnek ellene reclamációk, és elég terhes arra, hogy Amerika jelenlegi elnöke annak közvetlen eltörlését javasolja. Most lássunk a részletekbe. A franczia budget, mely a háború előtt 2,100,000,000 frankot tett, most 2,750,000,000 frankra megy, oly összegre, melyhez hasonló nincs a modern társadalmakban. Mellőzve a háború utáni 650 millió növekedést, azt látjuk, hogy a budget két főalapra oszlik : 1,034,000,000 ft esik a tulajdonra, 1,060,000,000 ft pedig a fogyasztásra. Az előbbi összeg következőleg oszlik meg: 582 millió az egyenes adókra, melyből 320 m. a telekadóra , 57 m. kapuk és ablakokra, 93 m. személyadóra és 30 m. az engedélyekre esik ; a bélyegzés bejegyzések utáni adó tesz 452 milliót. Ez tesz összesen 1,034,000,000 milliót, mely az ingó és ingatlan tulajdont, meg a különböző állású személyeket sújtja. A fogyasztásra eső adókból 250—300 millió nem érinti a polgárok egy osztályát sem, mert a posták, távírdák és az algíri termények után folynak be. A 750 millióból, mely tisztán a fogyasztásra van vetve, 335—340 mil. a vagyonos, 390—400 millió a munkás osztályt terheli. Ha már most — úgymond — 335 milliót hozzáteszünk az 1 milliárd 34 millióhoz, mely a vagyonos osztályra esik, mondhatni, hogy ez 1350— 1400 milliót, és csupán a munkás 400 milliót fizet. Ezután áttér az angol költségvetésre s azt részletezve megjegyzi, hogy ha az angol vagyonos osztályok minden visszahatás nélkül 1,100 jóttak a munkás osztályra, ezt a dolgok természete megengedte, mert Anglia szigeti helyzeténél fogva a gazdagságnak záporait látja beomlani kapuin, a vám neki 588 milliót jövedelmez s azon kívül a beszedés kevés költséggel jár. Nálunk, hogy beszedhessük az italokra kivetett adókat, a földmivest saját házánál, a városok kapuinál és a korcsmárosnál kell fölkeresnünk. Természetes tehát, hogy Anglia 1632 m. budgetjéből a vagyonos osztály 6—700 milliót, a szegény osztályok pedig 800 milliót fizetnek s Ilit- Vrrtuui arra sokra volt szükség, a vagyonhoz, a gazdagsághoz fordult. De Francziaországban az ellenkező van : a vagyonos osztály hordozza a terhek nagyobb részét és ha a sanyaruság napjaiban a jövedelmi adóval akarnák még terhelni ez osztályt, ez nem volna méltányos. Azt mondják : a gazdagságnál kétszer lehet kopogtatni. Igen, de ne tegyék azt tönkre, annál is inkább, mert ezt nem lehetne máskép keresztül vinni, mint az önkény útján. Ezen állítást azután bővebben kifejti, mire így folytatja: ne tetézzék, uraim, a szakadást a zavarnak egy új nemével! és ne engedjék meg, hogy a választás révén megszereztessék azon hatalom, hogy önkényszerűleg vettessenek ki az adók egyik vagy másik oldalról. Ha komoly és törvényes czéljaink vannak a respublikával, ha nem akadunk azon komédiásokhoz hasonlítni, kik — úgy látszik — azon titkos örömmel kisérlenek meg holmit, hogy ezen kísérletek meghiúsultát is láthassák (mozgás), komolyan és törvényesen kell akarnunk. (Elénk helyeslés.) Egy hang: Mi nem akarjuk a köztársaságot ! Thiers: Én egyesülni és nem megosztani kívánnám önöket. (Élénk helyeslés) és azokhoz fordulva, kik kívánják, hogy e kísérlet sikerüljön,azaz a nemzetgyűlés nagy többségéhez (Élénk helyeslés), azokhoz, kik a respublikát folytonos gondjaik tárgyává teszik, őket arra kérem, ne utánozzák az absolut hatalmat, ne csináljanak oly törvényeket, melyek később ellenök fordulhatnak s ne fitymálják a tömeget, hanem tekintsék olyannak, mely megérteni képes. Ezeknél fogva kérem önöket, uraim, vessék vissza ezen jövedelmi adót. Jól tudom, hogy nem fogadandják el, de arra kérem, hogy nagy szótöbbséggel vessék azt vissza. Ezáltal, higgyék el önök, sokkal több jót tesznek a köztársaságnak, mint ellenkező szavazat által. (Helyeslés.) nem is absurdumnak,de lehetlennek tartja az indítvány kivitelét, mert nem ismer oly közös vallást, melyet minden felekezeti tanító egyformán taníthatna, azért az indítvány mellőzését kéri. Simon Flórent, jóllehet elismeri azt, hogy nem a község, hanem a felekezet joga és kötelessége a felekezetbeli növendékek vallásoktatásáról gondoskodni, mindazonáltal, ha tapasztaltatnék, hogy az állam által nem engedélyezett dogmák taníttatnának, az esetben szükségesnek tartja a vallásoktatást világi tanítóra bízni. Ribáry kijelenti, miszerint ő nem kívánja a katholikus gyermeket zsidó tanító által oktattatni, a vallástanra ő csak erkölcstant értett, s megkívánja minden tanítótól, hogy embert, morális embert neveljen. Indítványát formulázás végett visszaveszi ugyan, de kívánja, hogy az a jövő közgyűlésen tárgyalás alapjául elfogadtassák. Magánintézet tartására engedélyt nyertek: Bittner Emilia, Goldmann Borbála, Goldberg Samu, Glatz-Toma Lujza, és végre egy magán tornaiskola felállítására Magvassy Mihály, Péterffy József és Ivitz Ferencz magasabb fizetési osztályzatba léptetnek elő. Az elemi szakbizottság Wehner József szállóutczai igazgató-tanítónak szembaja miatt, nyugalomba helyeztetését indítványozza. Az állomás a maga módja szerint lesz betöltendő. Békey Imre városi tanácsnok és iskolatanácsos, az iránt interpellálja a tanfelügyelőt: mi oka annak, hogy az iskolatanácsi tagok díjait a miniszter úgy a múlt évre, mint a jelenre, daczára minden sürgetésnek, máig sem utalványozta ? Zichy Antal tanfelügyelő kijelenti, miszerint ő mindent megtett, hogy a tagsági díjak utalványoztassanak; hogy azonban annak eredménye eddigelé nem lett, arról nem tehet. Tavaszy még egyszer kívánja felszólítani a minisztert, s ha annak sem lesz eredménye, az országgyűléshez kéri az ügyet áttenni. Navas és Simon Flórent szükségesnek tartják az iskolatanácsi jegyző díjának kiadását is szorgalmazni Buda-Pest városok hatóságainál, mint amely hatóságok az iskolatanácsi administrationális költségek fedezését az isk. tanács ajánlatára elvállalták és évi költség előirányzatukba fölvették. Ez ügy Békey Imre tanácsnoknak azon ígéretével végződött, hogy a pár hó óta nála levő beterjesztés alapján az itt érintett díjak folyóvá tételét hamarosan kieszközli. Peregrini jelenti, hogy Buda városa nem hajlandó ezen költséghez járulni, mivel az iskolatanácsot állami, és nem községi alapokon nyugvó autonomiás intézménynek tekinti. Z. A. tanfelügyelő, úgy a többi iskolatanácsok is tiltakoznak ezen feltevés ellen, és az említett költségekből Budára eső rész kifizetése iránt a hatóság fel fog szólitatni. Végre, Gerlóczy Károly felhívja az iskolatanács figyelmét egy országos képviselőnek az országgyűlésen mondott beszédére s utána egy nagy politikai lapban írt vezérczikkjére, melyekben a pestvárosi népiskolákat, azoknak tanszerekkel való felszerelését illetőleg, igen rosz színben tünteti fel a nagyközönség előtt. Az illető képviselő ezen alaptalan állításait az iskolatanács részéről visszautasítandónak tartja. Tavaszy nem látja helyesnek a miatt polémiába ereszkedni, mit Békey Imre tanácsnok is helyeselvén, elégnek tartja, ha a jelen volt hirlaptudósítók hozzák azt nyilvánosságra. — Egyéb tárgy nem lévén, az ülés 6 órakor eloszlott. Cserfoky. A budapesti iskolatanács évnegyedes közgyűlése. Pest, decz. 30-án. Elnök: Zichy Antal 41/6 órakor, megnyitván az ülést, 3-ik évi időszaki jelentésének meghallgatására hívja fel az iskolatanács figyelmét. Az évi jelentés részletesen sorolja fel a budapesti kerületben előfordult változásokat. Több helyen haladás mutatkozik a tanügy körül , imitt-amott azonban — különösen Budán, — hanyatlás is tapasztalható. E jelentés ki fog nyomatni. A kath. kioktatás ellenőrzése tárgyában Simon Fs. által beadott indítvány a múlt tanácsülésben egy 7 tagú bizottságnak adatván ki, ennek jelentése olvastatott fel. E szerint az iskolaszékek utasítandók lesznek a vallásoktatás ellenőrzésére is, nehogy törvényellenes tanok is taníttassanak; továbbá, hogy az évi zárvizsgálatok a hittanból is nyilvánosan és szintén ellenőrzés mellett tartassanak. Ribáry Ferencz indítványozza, miszerint a vallástant, mely bármely hitfelekezethez tartozó gyermekre nézve közös érvényű, a tanító tanítsa, ne pedig a felekezeti lelkész. Ezek csak a templomokban adjanak oktatást. T a v asz y, ha Az ipar- és kereskedelmi kamrák eltörlése. A pár nap alatt tartott ipar- és kereskedelmi kamarai enquéte oly zajtalanul és oly eredménytelenül folyt le, hogy a sajtó érdemesnek sem tarta annak ciceréi ékes szavakat szentelni, mintha ez nem is lett volna napi esemény. Pedig hát az ország anyagi érdekeit illetőleg az első rendű kérdések közé sorolhatjuk az enquéte által tárgyalt kamarai reform kérdését. Az ipar- és kereskedelmi kamarai intézmény, úgy amint az jelenleg Magyarországon fennáll, annyira nem felel meg czéljának, hogy még a jelen kormány is, mely a reformtörekvésekben nagyon gyenge, mélyen át van hatva azon meggyőződéstől, miszerint e kamarák úgyszólván semmit sem használnak az országnak. E felett egyébiránt tisztában van a közvélemény régóta. Már a kamarai törvényjavaslat elkészültekor pártszínezet nélkül hangosan felszólaltak a lapok az ipar- és kereskedelmi kamarák ellen. A hajdani „Századunk“, mely a kormányt többnyire mindenben pártolta, tartós hadjáratot intézett az ipar- és kereskedelmi kamarákról szóló törvényjavaslat ellen, s az ellenzék orgánumai élesen megrótták sőt kárhoztatták a kormányt, a mert ily illiberális intézményt a Bach korszakból változatlanul meghagyni és törvénybe iktatni óhajt vala. Az egyesületi téren támadt s akkor még vajmi csekély mérvű társulási mozgalom is felszólalt a kamarák ellen. Az országyűlésen pedig bár többen súlyos érvekkel ellene voltak a javaslatnak, az csak úgy lehetett törvénynyé, hogy a kormánypárt feltétlenül védte a kormányt, nehogy miniszterválságra s így állami átalakulásra szolgáltasson alkalmat. És elfogadva lett e javaslat főleg azért, mivel a képviselőház soraiban egyetlen iparos s egyetlen kereskedő sem ült. A kamarai intézmény, melyre a szabad társulástól rettegő önkényuralmú kormánynak szüksége volt, hogy ipar- és kereskedelmi ügyekbenfelvilágosítást nyerhessen, így lett alkotmányosan átültetve. Gorove miniszter ugyan nem járt el egészen önkényüleg. Ő is enquétet hívott egybe mint Szlávy. De kikből?Előbbi a régi kamarai tagokból, utóbbi a kamarák titkáraiból. Mi egyéb választ várhatott tehát ezektől, mint hogy a régi kamarai szervezet megtartását ajánlják? Az ipar- és kereskedelmi érdekek képviseltetésére feltolt és tekintélyéhez szokott enquête tagjai ép oly kevéssé tagadhatták el önérdeküket (a kamarai érdeket), mint azon újabban együtt volt kamarai titkárok, kik kevés kivétellel munkátlanul fényes fizetést kapnak a kamaráktól; s igy ha másért nem, önérdekből ugyancsak kapacitálni akarták a kormányt, hogy a kamarák szükségesek s hogy a meglevőket törzskamarákká kell tenni és melléjök még fiókkamarákat kell létesíteni. Négy éve, hogy a kamarai szervezet törvényesítve lett. Évenként több ezer forintra rugó terhet róttak az ország szegény iparosaira, de mi érdemet szereztek mindezen idő alatt ? Ma is csak úgy el lehet mondani róluk, mint a törvényjavaslat készítésekor a Bach és Schmerling-féle kamarákról elmondatott, hogy a törvényhozási viszonyok javításán, a hitel fejlesztésében, az ipar- és kereskedelmi forgalom emelésében, a közlekedési eszközök czélszerű létesítésében, a vasúti és gőzhajózási szabályok szabályozásában, olcsó tőke s elégséges munkaerő előteremtésében s egyéb nagy országos dolgokban semmit, de absolute semmit sem lendítettek. Vidéki érdekek fejlesztése körül pedig, csekély kivétellel, szintén ily meddő volt a kamarák eddigi működése. Területük, mint Korizmus mondá, egy egész kis királyság, sokkal nagyobb, hogysem ez irányban hathatós munkásságot folytathatnának. Fennállásuk csak azt okozta, hogy a városi és megyei hatóságok, melyek a lokális ipar- és kereskedelmi intézmények megvalósítására s a létezők javítására valamint az ily nemű viszonyok fejlesztésére hivatva volnának, e feladatot elérték s a kamarában bizakodva mit sem tettek. S szintúgy a lokális érdek szempontjából káros hatással volt a kamarai szervezet, azért is, mert az iparos és kereskedő közönségben elérte az egyesületi kedvet és tevékenységet, amely pedig a kamarai merev szervezetnél sokkal áldásosabb és gyümölcsözőbb. De még mint a ministériumnak alárendelt iparhatóságok sem bizonyultak e kamarák jóknak s életrevalóknak. Már régen elmúlt egy esztendeje, hogy a közgazdasági miniszter az ország összes ipar és kereskedelmi kamaráit felszólíta a kamara területén levő ipar- és kereskedelmi viszonyok leírására. És mind ez ideig egyetlen egy ily tárgyú munkálat nem készült el, vagy legalább nem jött nyilvánosságra. Vagy talán az iparstatiszika terén, az iparügyi törvényhozásnál, vagy az ipar adórendszer javításánál szereztek a kamarák érdemeket? Avagy az iparoktatás körül ? Minderről szó sem lehet. A kamarák négy évi története, csúf tengődés. S olykor-olykor egy-egy kamarai munkálat közzé tétetett, ez nekik nem nagy érdemül szolgálhat. Véleményt mondtak a bankügyben, kevés kivétellel az ország érdeke ellen, s így majdnem oly közhangulatot teremtettek, mely a hazai érdek háttérbetolásával a bécsi centralistikus érdeknek akar hódolni. Akadt köztük olyan is, mely hajlandó lett volna egyenesen a magy állami érdeket megsérteni, amennyiben a központi bécsi iparkamarai kongressus mellett pártoskodott. És végül el nem mulaszthatjuk speciálisan megróvni a fővárosi ipar és kereskedelmi kamarát, mely magát az ipar és kereskedelem országos szószólója gyanánt gerálja és ennek daczára, németül tartja üléseit s a fővárosban a germanisalásnak egyik legnevezetesebb tényezője. Valóban az ily iparkamarai szervezetre nincs semmi szükség, s a törvényhozás és kormány nagyon bölcsen tenné, ha az egész kamarai szervezetet eltörölné, hogy helyébe a szabad egyesületi társulás s a municipiumok ipar és kereskedelmi tevékenysége foglalja el a tért. KÜLÖNFÉLÉK. — Az új év reggelén lapunk rendkívüli számát küldjük meg olvasóinknak és ezzel meleg, szívből fakadó, hazafias üdvözletünket. Kikkel mindennap kétszer találkozunk évek hosszú során át, azok jó ismerőseinkké, barátainkká válnak. Régi elemmel, új erővel, növekedő bizalommal üdvözöljük egymást a haza oltára előtt. Ez oltárnak áldozunk csekély tehetségünkhöz képest a múlt években és ennek akarunk áldozni az újban. Midőn ma reggel újra ez oltárhoz léptünk, olvasóink nagy darusát üdvözöljük és hívjuk fel áldozásra. „Oltárai a hazának hadd füstölögjenek.“ Boldog új évet az olvasónak és még boldogabbat a hazának! — Mai rendkívüli számunkban veszik összes előfizetőink Jókai új regényének eddig megjelent részét. — A következő újévi gratulatiót küldték be hozzánk, melyet mi is egész terjedelmében aláírunk: Boldog uj esztendőt! Áldás és békesség környékezzen minket, Tűz ne bántsa házunk, jég nevetésünket. Kevés legyen vizünk, sok legyen a borunk, Több a keresztelőnk, mint a mennyi torunk, Kevés verejtékünk, vérünk meg ne folyjon, Szerencsétlenségen könnyünk, ne omoljon. Gazdának munkával tele legyen keze. Prókátor dolgát meg a biró végezze. Magas legyen a ház, alacsony az adó, Bergengócziából váljék Eldorado. Üres legyen korcsma, az iskola tele, Püspök csappanjon meg, rector hízzék tele. Kapjon feleséget, a kinek még nincsen, A kinek meg van sok áldásra tekintsen. Rácz szeresse a magyart, horvát az oláhot, Együtt kergessék ki, ha jön, a kozákot. Bukjék meg ez idén a ,,jobb“ politika, És vele a kormány, no meg a patika. Hirlapolvasónak legyen sok bankója, Hírlapnak meg legyen még több olvasója. Minden magyar embert a jó Isten ulja Ez uj évben, annak vagyok a mondója. — Az előjegyzési naptár, mely gyakorlati berendezésével nagy kelendőségnek örvendett, 1872-re is megjelent, külön magyar és külön német szöveggel. A naptár ez idei kiadása még inkább megfelel a szükségnek és irodáknak, hivatali helyiségeknek nélkülözhetlen. Ara 60 kr és Posner Károly Lajosnál kapható. — Krassó megyében Makay választatott alispánnak, főjegyzőnek Pausz. — Uj távirati díjszabályzat. Mint a magyar távirdaigazgatóság által értesütettünk, Ausztria-Magyarország és Németország között az újévvel a következő díjváltozások lépnek életbe : 1. egy egyszerű sürgöny az első öv szerint (határőr-forgalom 49 kr. helyett 50 kr, 2. távolabbi állomásokra 80 kr helyett 1 ft 3, Németalföldbe 80 kr helyett 1 ft 20 kr, 4 a díjszabályzat minden más tétele változatlan marad. — Honvédtiszti- és altisztiiskolák. Miután az ezen iskolákba küldendő növendékek kiválasztása eddig sok nehézséget okozott, amennyiben a besorozottak műveltségi foka ismeretlen volt, a honvédelmi ministerium meghagyta a dandár- és zászlóalj parancsnokoknak, hogy a sorozásra kiküldendő bizottságokat oda utasítsák, miszerint a hovédekké besorozott ujonczok minősítéséről és előhaladt kiképzéséről 1872. octóber 1-jéig a bizottság elnöke által aláírandó névjegyzéket készítsenek és az alosztályokhoz beküldjenek, melyek azután az arra minősítetteket a nyelezheti fegyvergyakorlatok után vagy az altiszti vagy a tiszti iskolákba növendékekül rendelni tartozzanak. A dandárparancsnokoknak kötelességévé tétetett ezen rendelet végrehajtása fölött őrködni és ez iránt mindig martius és okt. havakban a honvédelmi ministeriumnak jelentést tenni. Ily módon értelmes és katonailag mivelt altiszteket remélnek a honvédség számára szerezhetni. Az elfogott munkások közül kezesség mellett szabadlábra helyeztettek a következők : Eszi András, Rauchmaul Károly, Schäffler Albin, Szvoboda Lajos, Szopkó János, Holländer Jakab, Führer Ármin, Rauch György, a vizsgálati fogságban megtartottak: Külföldi Viktor, Farkas Károly, Pollitzer Zsigmond és Irrlinger Antal. — Katonai élelmi pénz. A közös hadügyministerium a Magyarországon elhelyezett csapatok élelmi pénzét az 1872. évi január hónapra következőleg állapította meg; a budai hadügyelőségi kerületben 98/n krról 13 krra; a pozsonyiban 108/to knról 138/io krra; a kassaiban 97/10 krról 122/io krra; a temesváriban 92 io krról 121/10 krra; a nagyszebeniben 87/io krról 106/io krra; a zágrábiban 86/io krról 11 krra. — Egy hírhedt rabló került decz. 24-kén kézre Eszéken.Neve Lajos, ki a múlt évben Horvátországban agyonlőtt Szabiárnak volt czinkostársa. Lajos fejébe vette, hogy ő Dersanicz falu lakosságát megvendégeli; pénze nem volt, fogta tehát magát kikergette a korcsmárost házából és mi csak készletben volt dőzsölve elfogyasztotta. E vendégség volt, veszte is. A korcsmáros besietett Eszékre, jelentést tett a megyénél és ez azonnal zsandárokat rendelt ki a színhelyre és Lajost elfogták, ki nem is állt annak ellent. Fejére 500 ft volt kitűzve. Irodalom, színház és művészet. — Uj zenemüvek. Táborszky és Porsch zenemükereskedésében megjelent és szerkesztőségünkhöz beküldetett a „Trapezunti nagyherczegnő“ induló Offenbach hasonczimü operettejének motivumjai után zongorára átírta Tahrbach Fülöp a b. Arfoldi ezred karmestere ; ára 60 kr. „Ein kleiner Zank“ kharakterstük für Violin und Pianoforte, komponirt von Anton Zapf . — ára 1 ft.— Kézmü iparosok országos érstője czim alatt Streitmann József egy szak közlönyt indított Gyöngyösön. Megjelenik minden hó 15-dik napján. Ára egész évre 2 frt. Mint a lap cziméből kivehető, kiválólag a kézmü iparosok közlönye kíván lenni. Mutatvány számának irányczikkében Streitmann a kitűzött feladatot következőleg jellemzi. Czélja a jelen átalakulás idejére mindjárt a szervezendő ipartársulatok közlönyévé válni, hogy minden város iparosai ez után összeköttetésbe hozatván, tudják mit és mikép végeztek itt vagy ott; általán zászlóhordója lenni a közkövetelmények szerint életbe hozandó reformoknak; ismertetni azon tényezőket, melyek a polgári jóllétnek és haladásnak előmozdítói stb. Már e számban egy felhívást intéz szerző az iparosokhoz, melyben azokat felszólítja, hogy minden városban ideiglenesen iparos bizottmányok alakuljanak, melynek feladata lesz: 1. különös figyelemmel lenni a képviselő választásokra, hogy a nemzetgyűlésbe oly szakférfiak választassanak, kik kereskedelmi, ipar és pénzügyi kérdésekhez szakavatottan hozzá tudnak szólni; 2) befolyást gyakorolni az ipartársulatok alakítására. 3) a nemzetgazdasági congressusban való részvételre az iparosok színét rábírni, a bécsi kiállításban való részvételre serkentőleg hatni. Hivatalos közlemények. Roskoványi Bertalan sárosmegyei másod alispánnak huszonnégy évi megyei szolgálata alatt szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi czim adományoztatok. — Böhm Ignácz mosonvárosi sebésznek és Kemenszky József felsőtarczai járási orvosnak 50, illetőleg 40 évi buzgó és sikeres orvosi működésük elismeréséül az arany érdemkereszt adományoztatott. — Dr. Hoványi Lajos nagyváradi jogakadémiai ny. r. tanár és helyettes igazgató, ugyanezen tanintézetnél rendes igazgatóvá neveztetett ki. Közgazdasági vegyes. — A kassa-oderbergi vasútról írja a „Korrespondent.“ E vaspálya-társulat közgyűlése egy millió forintnyi jutalmat biztosított a fővállalkozóknak azon esetre, ha az egész pálya 1871. nov. 15-kéig el fog készülni; ezen jutalom egy részére igényt tarthatnak a fővállalkozók azon esetben is, ha az egész vaspálya az engedélyokmányban meghatározott idő előtt fogna átadathatni a forgalomnak. A Folyó évi October havában a fővállalkozók meggyőződtek arról, hogy a pályát november 15-kéig elkészíteni merő lehetetlenség. Mindemellett a vállalkozók a jutalomnak legalább egy részét akarták elnyerni s egyúttal kikerülni azon pénzbeli büntetést mely azon esetben éri őket,ha a kitűzött határidőre a pálya el nem készül. Ennek folytán a sillemiglói vonalrészen a munkálatok rendkívül fokozott mérvben kezdettek meg. Az idő viszontagságai daczára a felépítmény jól-roszul összetákoltatott. Csak a kavicsolás nem akart sikerülni, amennyiben a folyton közlekedő kavicsvonatok, és a szakadatlan esőzések folytán e töltések mindinkább sülyedtek, s így a rendes felszín helyreállítása nem volt lehetséges. A fagy beálltával már biztosabb remény kínálkozott e vonatrész megnyithatására. A rendőri, műszaki bizottság ugyan nem igen volt kielégítve a munkálatokkal, amennyiben sem az alépítmény, sem a felépítmények nem felelnek meg minden tekintetben a kívánalmaknak, s főleg az utóbbiakban sok hiány mutatkozik. Mindamellett az egész pálya átadatott a forgalomnak, s csak sajnálkoznunk lehet a felett, hogy e pálya, mely annyi reménynyel kecsegtetett, s mely hivatva van nemcsak azon vidéknek, melyet közvetlenül érint, hanem egész Magyarországnak forgalmát virágzóvá tenni, hogy az ily állapotban kezdi meg működését. A fő- és alvállalkozók érdekében egynéhány százezer forint miatt nem átallották az illetők ezen alapjában jól kezdett pályát ily hiányos módon elkészíteni. — sági folyam szabáyozási t árs na van alakulóban s az illető tőkét az általános magyar földhitelintézet szolgáltatja. — Az üzlet már nagyon közel áll befejezéséhez. — A trieszti Lloyd társaság subvencziója ügyében a bécsi és pesti kormányok közbejöttével kötött szerződés legközelebb már tárgyalás alá kerül a reichsrathban. Az új szerződés szerint a társaság címe a jövőre „osztrák-magyar Lloyd“ lesz, s a vállalat a szerződés tartamára állami postaintézet jellegét nyeri. Az állam a díjakat mértföldenként fizeti, a bejárandó vonalak a ministérium által állapíttatnak meg, s a mértföld pénzek évenként 1.700.000 ftot meg nem haladhatnak, ez összeg fejében a kormány kamat nélküli előlegeket ad a társaságnak. — A keletindiai és a brazíliai vonalakra nézve a szerződés semmit sem határoz. — Curiosum gyanánt megemlítést érdemel bécsi és trieszti lapok azon folytonos ijesztgetése, hogy az olasz kormány meg akarja szerezni a Lloyd-vállalatot és ajánlatot tett az igazgató tanácsnak, hogy ha a társulat székhelyét elteszi Genuába, évi tíz millió frank subvenciót kap. A szállítási bíráskodás tárgyában Bécsben tartott utolsó ülésen következő határozatok hozattak: 1. Oly helyeken, hol ipar és kereskedelmi kamarák vannak, a kereskedelmi kamarák évenként legalább legfölebb 24 tagot választanak. 2. A közlekedési intézet ily helyeken ugyanily számú tagokat választ. 3. Minden választott bíróság 5 tagból áll, t. i. egy jogtudó elnökből, 2 választott bíróból a kamara, és 2 tagból a szállítási intézet által választva. 4. Ha egy és ugyanazon peres ügyben bírósági tag harmadízben meg nem jelen, akkor a jelenlevő három tag ítéletet mondhat. 5. A választott bíróságnál igényt csak reclamatio után lehet támasztani. A reclamatio után belföldi forgalommal 4, külföldinél 6 hétnek kellett eltelni. 6. Igényt szóval vagy írásban személyesen vagy meghatalmazott által lehet támasztani; több panaszró egy keresetben is tehet panaszt. 7. A keresetlevélben a tényállást és támasztott igényt röviden elő kell adni. A választott bíróság számára állandó bizottság alakittatik. — Kőbányai sertésvásár dec. 22— 28-ig. Az ünnepnapok hiánylatot okoztak a behajtásban, úgy hogy a csekély választék mellett a vevők kénytelenek voltak a csekélyebb áruért is nagyobb árakat fizetni. — A kiviteli áruról hasonlót mondhatunk, a mennyiben 2—3 heti szállásért 32 krt fizettek, ellenmondásban az alacsony árfolyammal és a zsir árával. — Jegyzett árak : Magyar vidéki 260—340 fontos sertések 28—29,50, sőt 30 kr is eserték, könnyű áru 27—28 kr ; kiviteli áru készfizetés mellett 31—32 kr. Helybeli létszám. A múlt hétről maradt 18220 db. Behajtatott: Alsó-Magyarországból 2630 db, Erdélyből 1510 db,erbiából 280 db, Oláhországból 590 db, vidékről és az északi vaspályán 1050 db, összesen 6060 db. Elhajtatott : Felső - Magyarországba 230 db, Bécsbe 3720 db, Prágába 300 db, Bodenbachon át 1260 db, budapesti fogyasztás 2340 db, kőbányai szalonnakészítők 420 db, transito 920 db, összesen 9190 db, marad e szerint készlet 15090 db, ebből 10970 db a részvény szállásokben van felhelyezve. A meidling-bécsi piaczról megint nem kaptunk tudósítást. A bécsi tanács hivatalos átirata szerint 1872. január 2-ától kezdve St. Marxban hetenkint kétszer, ésdig kedden és csütörtökön lógnak sertésvásárok tartatni. A „HON“ magántársürgönyei. Prága, dec. 31. A félhivatalos„Prager Abendblatt“ egy vezérczikkében arra inti a conservativ nemességet és a derűst, hogy ne legyen többé solidaritásban azon elemekkel, melyek a törvényt gúnyolják és a jogot megingatják, mert a korona és nemesség érdekei mindkettőt arra utalja, hogy a jog és törvény támaszai legyenek. Páris, dec. 30. Az akadémia tagjaivá választottak: Aumaleng, Rousset, Littré és Lomenier. Bécs, decz. 30. A „N. Fr. Pr.“ és a „Presse“ írják, hogy a Lagrand-Ügyben való alkudozások eredményre vezetnek, a bécsi „Bankverein“ által alakított consortium átveszi a társulat magyarországi birtokait. A Ferdinand északi pálya jövedelme 17%-ig, az állampálya jövedelem 13%-ig és a csehnyugati pálya jövedelme 13°/o-ig, és a cseh nyugati pálya jövedelme 9 %-ig van felvéve. Bécs, dec. 31. A lapok jelentése szerint Erb ministeri tanácsos a sajtó-ügy vezetőjévé io kineveztetni. Bécs, dec. 31. A „Tagblatt“ közlése szerint a felirati bizottmány tegnapi ülése öt óra hosszan tartott. Jelen voltak a bizottmány összes tagjai, valamint a miniszerek is. A trónbeszéd egyes tételei nagyon beható vita alá vétettek. Számos interpellációra az alkotmánypárthoz tartozó bizottsági tagok, mint a galicziai képviselők is megnyugtató választ adtak. A vitában részt vettek : ha Auersperg, Lasser és Unger. A felirati javaslat kidolgozásával Herbst bizatot meg, ki ezt jan. 3 ig reméli elkészíthetni, minthogy azonban Rechbauer és Klier tegnap laza fázták, és csak a jövő hét végén érkeznek vissza, a bizottmány közelebbi ülése jan. 6-ra szedel ki. Felelős szerkesztő : Jó jó. AI MÓI. MTIETTER. A legelegánsabb férfi és gyermek disz és utazóruhák Magyarország 3 legnagyobb férfiruha raktárában GRÜNBAUM é. W.1 MER magyar kir. üdv szabók Pester ■ I. Deák-téren az evang. templom át ellenében. II. Hatvani utcza és országút szögletén, a „Zsinnyi“ kávéház átllenében III. A régi színháztéren levő ba zárhat a „Magyar király“ czimü szálloda átelenében.