A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-02 / 1. szám

Thiers beszéde a nemzetgyűlés decz. 26 -i ülésében. Felvétetvén a jövedelmi adó feletti vita, Thiers következő beszédet tartott: A kérdés, melyről itt szó van, az a minden adóforrást átölelő jöve­delmi adó : az angol i­n c­o­m-t­a­x, melyet Francziaországba is behozni javasolnak. Az országnak nagy terhei vannak, és nemes bátorságot mutat: mindeniket elviselni, és mi nem tehetünk magunknak szemrehányást a vé­gett, hogy e terhek oly nehezek. Minő forráshoz kell fordulnunk ? A jövedelmi adóhoz ? E kér­dés többször volt megvitatva ; én nem fogom a mondottakat ismételni, hanem csak két megjegy­zést tesz­­ a jövedelmi adóra: először, hogy a mi rendszerünkben kétszeresen fordult elő, és másodszor, hogy önkény­szerű. Ezeket, remény­em, megdönthetlen módon fogom bebizonyítni. Vizs­gáljuk meg a franczia adórendszert és hasonlít­suk össze az angollal. Midőn általában adóról beszélnek, feledik, hogy a mi rendszerünk az 1789 -i forradalom legnehezebb és legméltányo­­sabb műve. Angliában nem volt forradalom. Az in co­rn­e­t a­z oly időben hozatott be, midőn az egész országban béke uralkodott, de meg kell jegyez­nem, hogy ez idővel némileg kevésbé lett is terhessé, de időnként történnek ellene reclamá­ciók, és elég terhes arra, hogy Amerika jelenlegi elnöke annak közvetlen eltörlését javasolja. Most lássunk a részletekbe. A franczia bud­get, mely a háború előtt 2,100,000,000 frankot tett, most 2,750,000,000 frankra megy, oly összegre, melyhez hasonló nincs a modern tár­sadalmakban. Mellőzve a háború utáni 650 mil­lió növekedést, azt látjuk, hogy a budget két főalapra oszlik : 1,034,000,000 ft esik a tulaj­donra, 1,060,000,000 ft pedig a fogyasztásra. Az előbbi összeg következőleg oszlik meg: 582 millió az egyenes adókra, melyből 320 m. a te­lekadóra , 57 m. kapuk és ablakokra, 93 m. személyadóra és 30 m. az engedélyekre esik ; a bélyegzés bejegyzések utáni adó tesz 452 milliót. Ez tesz összesen 1,034,000,000 milliót, mely az ingó és ingatlan tulajdont, meg a különböző állású személyeket sújtja. A fogyasztásra eső adókból 250—300 millió nem érinti a polgárok egy osztályát sem, mert a posták, távírdák és az algíri termények után folynak be. A 750 millióból, mely tisztán a fo­gyasztásra van vetve, 335—340 mil. a vagyonos, 390—400 millió a munkás osztályt terheli. Ha már most — úgy­mond — 335 milliót hozzá­te­szünk az 1 milliárd 34 millióhoz, mely a vagyo­nos osztályra esik, mondhatni, hogy ez 1350— 1400 milliót, és csupán a munkás 400 milliót fizet. Ezután áttér az angol költségvetésre s azt részletezve megjegyzi, hogy ha az angol vagyo­nos osztályok minden visszahatás nélkül 1,100 jóttak a munkás osztályra, ezt a dolgok termé­szete megengedte, mert Anglia szigeti helyzeté­nél fogva a gazdagságnak záporait látja beom­­lani kapuin, a vám neki 588 milliót jövedelmez s azon kívül a beszedés kevés költséggel jár. Nálunk, hogy beszedhessük az italokra kive­tett adókat, a földmivest saját házánál, a váro­sok kapuinál és a korcsmárosnál kell fölke­resnü­nk. Természetes tehát, hogy Anglia 1632 m. bud­­getjéből a vagyonos osztály 6—700 milliót, a szegény osztályok pedig 800 milliót fizetnek s Ilit- Vr­rtuui arra sokra volt szükség, a vagyonhoz, a gazdagsághoz fordult. De Francziaországban az ellenkező van : a va­gyonos osztály hordozza a terhek nagyobb ré­szét és ha a sanyaruság napjaiban a jövedelmi adóval akarnák még terhelni ez osztályt, ez nem volna méltányos. Azt mondják : a gazdagságnál kétszer lehet kopogtatni. Igen, de ne tegyék azt tönkre, annál is inkább, mert ezt nem lehetne máskép keresztül vinni, mint az önkény útján. Ezen állítást azután bővebben kifejti, mire így folytatja: ne tetézzék, uraim, a szakadást a za­varnak egy új nemével! és ne engedjék meg, hogy a választás révén megszereztessék azon ha­talom, hogy önkényszerűleg vettessenek ki az adók egyik vagy másik oldalról. Ha komoly és törvényes czéljaink vannak a respublikával, ha nem akadunk azon komédiásokhoz hasonlítni, kik — úgy látszik — azon titkos örömmel ki­­sé­rlenek meg holmit, hogy ezen kísérletek meg­hiúsultát is láthassák (mozgás), komolyan és törvényesen kell akarnunk. (Elénk helyeslés.) Egy hang: Mi nem akarjuk a köztársa­ságot ! Thiers: Én egyesülni és nem megosztani kívánnám önöket. (Élénk helyeslés) és azokhoz fordulva, kik kívánják, hogy e kísérlet sikerül­jön,azaz a nemzetgyűlés nagy többségéhez (Élénk helyeslés), azokhoz, kik a respublikát folytonos gondjaik tárgyává teszik, őket arra kérem, ne utánozzák az absolut hatalmat, ne csináljanak oly törvényeket, melyek később ellenök fordul­hatnak s ne fitymálják a tömeget, hanem te­kintsék olyannak, mely megérteni képes. Ezeknél fogva kérem önöket, uraim, vessék vissza ezen jövedelmi adót. Jól tudom, hogy nem fogadandják el, de arra kérem, hogy nagy szó­többséggel vessék azt vissza. Ez­által, higgyék el önök, sokkal több jót tesznek a köztársaság­nak, mint ellenkező szavazat által. (Helyeslés.) nem is absurdumnak,de lehetlennek tartja az in­dítvány kivitelét, mert nem ismer oly közös val­lást, melyet minden felekezeti tanító egyformán taníthatna, azért az indítvány mellőzését kéri. Simon Flórent, jóllehet elismeri azt, hogy nem a község, hanem a felekezet joga és kötelessége a felekezetbeli növendékek vallásoktatásáról gon­doskodni, mindazonáltal, ha tapasztaltatnék, hogy az állam által nem engedélyezett dogmák taníttatnának, az esetben szükségesnek tartja a vallásoktatást világi tanítóra bízni. R­i­b­á­r­y kijelenti, miszerint ő nem kívánja a katholikus gyermeket zsidó tanító által oktat­­tatni, a vallástanra ő csak erkölcstant értett, s megkívánja minden tanítótól, hogy embert, mo­rális embert neveljen. Indítványát formulázás végett visszaveszi ugyan, de kívánja, hogy az a jövő közgyűlésen tárgyalás alapjául elfogad­tassák. Magánintézet tartására engedélyt nyertek: Bittner Emilia, Goldmann Borbála, Goldberg Samu, Glatz-Toma Lujza, és végre egy magán tornaiskola felállítására Magvassy Mihály, Péterffy József és Ivitz Ferencz magasabb fi­zetési osztályzatba léptetnek elő. Az elemi szakbizottság Wehner József szálló­­utczai igazgató-tanítónak szembaja miatt, nyu­galomba helyeztetését indítványozza. Az állomás a maga módja szerint lesz betöltendő. B­é­k­e­y Imre városi tanácsnok és iskolataná­csos, az iránt interpellálja a tanfelügyelőt: mi oka annak, hogy az iskolatanácsi tagok díjait a miniszter úgy a múlt évre, mint a jelenre, da­czára minden sürgetésnek, máig sem utalvá­nyozta ? Zichy Antal tanfelügyelő kijelenti, miszerint ő mindent megtett, hogy a tagsági dí­jak utalványoztassanak; hogy azonban annak eredménye eddigelé nem lett, arról nem tehet. Tavaszy még egyszer kívánja felszólítani a minisztert, s ha annak sem lesz eredménye, az országgyűléshez kéri az ügyet áttenni. N­­a­­v­a­s és Simon Flórent szükségesnek tart­ják az iskolatanácsi jegyző díjának kiadását is szorgalmazni Buda-Pest városok hatóságainál, mint a­mely hatóságok az iskolatanácsi admi­­nistrationális költségek fedezését az isk. tanács ajánlatára elvállalták és évi költség előirány­zatukba fölvették. Ez ügy Békey Imre tanács­noknak azon ígéretével végződött, hogy a pár hó óta nála levő beterjesztés alapján az itt érintett díjak folyóvá tételét hamarosan kieszközli. Pe­­regrini jelenti, hogy Buda városa nem hajlandó ezen költséghez járulni, mivel az iskolatanácsot állami, és nem községi alapokon nyugvó auto­nomiás intézménynek tekinti. Z. A. tanfelügye­lő, úgy a többi iskolatanácsok is tiltakoznak ezen feltevés ellen, és az említett költségekből Budára eső rész kifizetése iránt a hatóság fel fog szólitatni. Végre, Gerlóczy Károly felhívja az iskolata­nács figyelmét egy országos képviselőnek az országgyűlésen mondott beszédére s utána egy nagy politikai lapban írt vezérczikkjére, melyek­ben a pestvárosi népiskolákat, azoknak tansze­rekkel való felszerelését illetőleg, igen rosz színben tünteti fel a nagy­közönség előtt. Az il­lető képviselő ezen alaptalan állításait az isko­latanács részéről visszautasítandónak tartja. Tavaszy nem látja helyesnek a miatt polé­miába ereszkedni, mit Békey Imre tanácsnok is helyeselvén, elégnek tartja, ha a jelen volt hirlaptudósítók hozzák azt nyilvánosságra. — Egyéb tárgy nem lévén, az ülés 6 órakor eloszlott. Cserfok­y. A budapesti iskolatanács évne­­gyedes közgyűlése. Pest, decz. 30-án. Elnök: Zichy Antal 41/6 órakor, megnyit­ván az ülést, 3-ik évi időszaki jelentésének meg­hallgatására hívja fel az iskolatanács figyelmét. Az évi jelentés részletesen sorolja fel a buda­pesti kerületben előfordult változásokat. Több helyen haladás mutatkozik a tanügy körül , imitt-amott azonban — különösen Budán, — ha­nyatlás is tapasztalható. E jelentés ki fog nyo­matni. A kath. kioktatás ellenőrzése tárgyában Simon Fs. által beadott indítvány a múlt tanácsülésben egy 7 tagú bizottságnak adatván ki, ennek je­lentése olvastatott fel. E szerint az iskolaszékek utasítandók lesznek a vallásoktatás ellenőrzésére is, nehogy törvényellenes tanok is taníttassanak; továbbá, hogy az évi zárvizsgálatok a hittanból is nyilvánosan és szintén ellenőrzés mellett tar­tassanak. R­i­b­á­r­y Ferencz indítványozza, miszerint a vallástant, mely bármely hitfelekezethez tartozó gyermekre nézve közös érvényű, a tanító tanítsa, ne pedig a felekezeti lelkész. Ezek csak a tem­plomokban adjanak oktatást. T a v a­s­z y, ha Az ipar- és kereskedelmi kamrák eltörlése. A pár nap alatt tartott ipar- és kereskedelmi kamarai enquéte oly zajtalanul és oly eredmény­telenül folyt le, hogy a sajtó érdemesnek sem tarta annak ciceréi ékes szavakat szentelni, mintha ez nem is lett volna napi esemény. Pedig hát az ország anyagi érdekeit illetőleg az első rendű kérdések közé sorolhatjuk az enquéte által tárgyalt kamarai reform kérdését. Az ipar- és kereskedelmi kamarai intézmény, úgy a­mint az jelenleg Magyarországon fennáll, annyira nem felel meg czéljának, hogy még a je­len kormány is, mely a reform­törekvésekben nagyon gyenge, mélyen át van hatva azon meg­győződéstől, miszerint e kamarák úgy­szólván semmit sem használnak az országnak. E felett egyébiránt tisztában van a közvéle­mény régóta. Már a kamarai törvényjavaslat elkészültekor pártszínezet nélkül hangosan fel­szólaltak a lapok az ipar- és kereskedelmi ka­marák ellen. A hajdani „Századunk“, mely a kormányt többnyire mindenben pártolta, tartós hadjáratot intézett az ipar- és kereskedelmi ka­marákról szóló törvényjavaslat ellen, s az ellen­zék orgánumai élesen megrótták sőt kárhoztat­ták a kormányt, a mert ily illiberális intézményt a Bach korszakból változatlanul meghagyni és törvénybe iktatni óhajt vala. Az egyesületi téren támadt s akkor még vajmi csekély mérvű társu­lási mozgalom is felszólalt a kamarák ellen. Az országyűlésen pedig bár többen súlyos érvekkel ellene voltak a javaslatnak, az csak úgy lehetett törvénynyé, hogy a kormánypárt feltétlenül védte a kormányt, nehogy miniszterválságra s így állami átalakulásra szolgáltasson alkalmat. És elfogadva lett e javaslat főleg azért, mivel a képviselőház soraiban egyetlen iparos s egyet­len kereskedő sem ült. A kamarai intézmény, melyre a szabad társu­lástól rettegő önkényuralmú kormánynak szük­sége volt, hogy ipar- és kereskedelmi ügyekben­­felvilágosítást nyerhessen, így lett alkotmányo­san átültetve. Gorove miniszter ugyan nem járt el egészen önkényüleg. Ő is enquétet hívott egybe mint Szlávy. De kikből?Előbbi a régi ka­marai tagokból, utóbbi a kamarák titkáraiból. Mi egyéb választ várhatott tehát ezektől, mint hogy a régi kamarai szervezet megtartását ajánlják? Az ipar- és kereskedelmi érdekek képviseltetésére feltolt és tekintélyéhez szokott en­quête tagjai ép oly kevéssé tagadhatták el önérde­küket (a kamarai érdeket), mint azon újabban együtt volt kamarai titkárok, kik kevés kivétellel munkátl­anul fényes fizetést kapnak a kamaráktól; s igy ha másért nem, önérdekből ugyancsak ka­­pacitálni akarták a kormányt, hogy a kamarák szükségesek s hogy a meglevőket törzs­kama­rákká kell tenni és melléjök még fiók­kamará­kat kell létesíteni. Négy éve, hogy a kamarai szervezet törvé­nyesítve lett. Évenként több ezer forintra rugó terhet róttak az ország szegény iparosaira, de mi érdemet szereztek mindezen idő alatt ? Ma is csak úgy el lehet mondani róluk, mint a tör­vényjavaslat készítésekor a Bach és Schmer­­ling-féle kamarákról elmondatott, hogy a tör­vényhozási viszonyok javításán, a hitel fejlesz­tésében, az ipar- és kereskedelmi forgalom eme­lésében, a közlekedési eszközök czélszerű­ létesí­tésében, a vasúti és gőzhajózási szabályok sza­bályozásában, olcsó tőke s elégséges munkaerő előteremtésében s egyéb nagy országos dolgok­ban semmit, de absolute semmit sem lendítettek. Vidéki érdekek fejlesztése körül pedig, cse­kély kivétellel, szintén ily meddő volt a kamarák eddigi működése. Területük, mint Korizmu­s mondá, egy egész kis királyság, sokkal nagyobb, hogysem ez irányban hathatós munkásságot folytathatnának. Fennállásuk csak azt okozta, hogy a városi és megyei hatóságok, melyek a lokális ipar- és kereskedelmi intézmények meg­valósítására s a létezők javítására valamint az ily nemű viszonyok fejlesztésére hivatva volná­nak, e feladatot elérték s a kamarában bizakod­va mit sem tettek. S szintúgy a lokális érdek szempontjából káros hatással volt a kamarai szervezet, azért is, mert az iparos és kereskedő közönségben elérte az egyesületi kedvet és tevé­kenységet, a­mely pedig a kamarai merev szer­vezetnél sokkal áldásosabb és gyümölcsözőbb. De még mint a ministériumnak alárendelt iparható­ságok sem bizonyultak e kamarák jóknak s élet­revalóknak. Már régen elmúlt egy esztendeje, hogy a közgazdasági miniszter az ország összes ipar és kereskedelmi kamaráit felszólíta a ka­mara területén levő ipar- és kereskedelmi viszo­nyok leírására. És mind ez ideig egyetlen egy ily tárgyú munkálat nem készült el, vagy leg­alább nem jött nyilvánosságra. Vagy talán az iparstatiszika terén, az iparügyi törvényhozásnál, vagy az ipar adórendszer javításánál szereztek a kamarák érdemeket? Avagy az iparoktatás körül ? Mind­erről szó sem lehet. A kamarák négy évi története, csúf tengődés. S olykor-olykor egy-egy kamarai munká­lat közzé tétetett, ez nekik nem nagy érdemül szolgálhat. Véleményt mondtak a bankügyben, kevés kivétellel az ország érdeke ellen, s így majdnem oly közhangulatot teremtettek, mely a hazai érdek háttérbetolásával a bécsi centralisti­­kus érdeknek akar hódolni. Akadt köztük olyan is, mely hajlandó lett volna egyenesen a magy­ álla­mi érdeket megsérteni, a­mennyiben a központi bécsi iparkamarai kongressus mellett pártosko­­dott. És végül el nem mulaszthatjuk speciálisan megróvni a fővárosi ipar és kereskedelmi kama­rát, mely magát az ipar és kereskedelem országos szószólója gyanánt gerálja és ennek daczára, né­metül tartja üléseit s a fővárosban a germanisalás­­nak egyik legnevezetesebb tényezője. Valóban az ily iparkamarai szervezetre nincs semmi szükség, s a törvényhozás és kor­mány nagyon bölcsen tenné, ha az egész kamarai szervezetet eltörölné, hogy helyébe a szabad egyesületi társulás s a municipiumok ipar és kereskedelmi tevékenysége foglalja el a tért. KÜLÖNFÉLÉK. — Az új év reggelén lapunk rend­kívüli számát küldjük meg olvasóinknak és ez­zel meleg, szívből fakadó, hazafias üdvözletün­ket. Kikkel mindennap kétszer találkozunk évek hosszú során át, azok jó ismerőseinkké, baráta­inkká válnak. Régi­­ elemmel, új erővel, növe­kedő bizalommal üdvözöljük egymást a haza ol­tára előtt. Ez oltárnak áldozunk csekély tehet­ségünkhöz képest a múlt években és ennek aka­runk áldozni az újban. Midőn ma reggel újra ez oltárhoz léptünk, olvasóink nagy d­arusát üdvö­zöljük és hívjuk fel áldozásra. „Oltárai a hazá­nak hadd füstölögjenek.“ Boldog új évet az olva­sónak és még boldogabbat a hazának! — Mai rendkívüli számunk­ban veszik összes előfizetőink Jókai új regé­nyének eddig megjelent részét. — A következő újévi gr­atu­latiót küldték be hozzánk, melyet mi is egész terje­delmében aláírunk: Boldog uj esztendőt! Áldás és békesség környékezzen minket, Tűz ne bántsa házunk, jég ne­vetésünket. Kevés legyen vizünk, sok legyen a borunk, Több a keresztelőnk, mint a mennyi torunk, Kevés verejtékünk, vérünk meg ne folyjon, Szerencsétlenségen könnyünk, ne omoljon. Gazdának munkával tele legyen keze. Prókátor dolgát meg a biró végezze. Magas legyen a ház, alacsony az adó, Bergengócziából váljék Eldorado. Üres legyen korcsma, az iskola tele, Püspök csappanjon meg, rector hízzék tele. Kapjon feleséget, a kinek még nincsen, A kinek meg van sok áldásra tekintsen. Rácz szeresse a magyart, horvát az oláhot, Együtt kergessék ki, ha jön, a kozákot. Bukjék meg ez idén a ,,jobb“ politika, És vele a kormány, no meg a­­ patika. Hirlapolvasónak legyen sok bankója, Hírlapnak meg legyen még több olvasója. Minden magyar embert a jó Isten ulja Ez uj évben, annak vagyok a mondója. — Az előjegyzési naptár, mely gya­korlati berendezésével nagy kelendőségnek ör­vendett, 1872-re is megjelent, külön magyar és külön német szöveggel. A naptár ez idei kiadása még inkább megfelel a szükségnek és irodák­nak, hivatali helyiségeknek nélkülözhetlen. Ara 60 kr és Posner Károly Lajosnál kapható. — Krass­ó­ m­egyében Makay választatott alispánnak, főjegyzőnek Pausz. — Uj távirati díjszabályzat. Mint a magyar távirdaigazgatóság által értesü­­­tettünk, Ausztria-Magyarország és Németország között az újévvel a következő díjváltozások lépnek életbe : 1. egy egyszerű sürgöny az első öv szerint (határőr-forgalom 49 kr. helyett 50 kr, 2. távolabbi állomásokra 80 kr helyett 1 ft 3, Németalföldbe 80 kr helyett 1 ft 20 kr, 4 a díjszabályzat minden más tétele változatlan marad. — Honvédtiszti- és altisztiiskol­­­á­k. Miután az ezen iskolákba küldendő növen­dékek kiválasztása eddig sok nehézséget oko­zott, a­mennyiben a besorozottak műveltségi foka ismeretlen volt, a honvédelmi ministerium meg­hagyta a dandár- és zászlóalj parancsnokoknak, hogy a sorozásra kiküldendő bizottságokat oda utasítsák, miszerint a hovédekké besorozott ujon­­czok minősítéséről és előhaladt kiképzéséről 1872. octóber 1-jéig a bizottság elnöke által alá­írandó névjegyzéket készítsenek és az alosztá­lyokhoz beküldjenek, melyek azután az arra mi­nősítetteket a nyelezheti fegyvergyakorlatok után vagy az altiszti vagy a tiszti iskolákba nö­vendékekül rendelni tartozzanak. A dandárpa­rancsnokoknak kötelességévé tétetett ezen ren­delet végrehajtása fölött őrködni és ez iránt min­dig martius és okt. havakban a honvédelmi mi­nisteriumnak jelentést tenni. Ily módon értelmes és katonailag mivelt altiszteket remélnek a hon­védség számára szerezhetni.­­ Az elfogott munkások közül kezesség mellett szabad­lábra helyeztettek a kö­vetkezők : Eszi András, Rauchmaul Károly, Schäffler Albin, Szvoboda Lajos, Szopkó János, Holländer Jakab, Führer Ármin, Rauch György, a vizsgálati fogságban megtartottak: Külföldi Viktor, Farkas Károly, Pollitzer Zsigmond és Irrlinger Antal. — Katonai élelmi pénz. A kö­zös hadü­gyministerium a Magyarországon elhe­lyezett csapatok élelmi pénzét az 1872. évi ja­nuár hónapra következőleg állapította meg; a budai hadü­gyelőségi kerületben 98/n krról 13 krra; a pozsonyiban 108/to knról 138/io krra; a kassaiban 97/10 krról 122/io krra; a temesvári­ban 92 io krról 121/10 krra; a nagyszebeniben 87/io krról 106/io krra; a zágrábiban 86/io krról 11 krra. — Egy hírhedt rabló került decz. 24-kén kézre Eszéken.Neve Lajos, ki a múlt év­ben Horvátországban agyonlőtt Szabiárnak volt czinkostársa. Lajos fejébe vette, hogy ő Dersa­nicz falu lakosságát megvendégeli; pénze nem volt, fogta tehát magát kikergette a korcsmárost házából és mi csak készletben volt dőzsölve el­fogyasztotta. E vendégség volt, veszte is. A korcsmáros besietett Eszékre, jelentést tett a megyénél és ez azonnal zsandárokat rendelt ki a színhelyre és Lajost elfogták, ki nem is állt annak ellent. Fejére 500 ft volt kitűzve. Irodalom, színház és művészet. — Uj zenemüvek. Táborszky és Porsch zenemükereskedésében megjelent és szerkesztő­ségünkhöz beküldetett a „Trapezunti nagyher­­czegnő“ induló Offenbach hasonczimü operette­­jének motivumjai után zongorára átírta Tahr­­bach Fülöp a b. Arfoldi ezred karmestere ; ára 60 kr. „Ein kleiner Zank“ kharakterstük für Violin und Pianoforte, komponirt von Anton Zapf . — ára 1 ft.­­— Kézmü iparosok országos é­r­­s­­­t­ő­j­e czim alatt Streitmann József egy szak közlönyt indított Gyöngyösön. Megjelenik min­den hó 15-dik napján. Ára egész évre 2 frt. Mint a lap cziméből kivehető, kiválólag a kézmü ipa­rosok közlönye kíván lenni. Mutatvány számá­nak irányczikkében Streitmann a kitűzött fela­datot következőleg jellemzi. Czélja a jele­n áta­lakulás idejére mindjárt a szervezendő ipartár­sulatok közlönyévé válni, hogy minden város iparosai ez után összeköttetésbe hozatván, tud­ják mit és mikép végeztek itt vagy ott; álta­lán zászlóhordója lenni a közkövetelmények sze­rint életbe hozandó reformoknak; ismertetni azon tényezőket, melyek a polgári jóllétnek és haladásnak előmozdítói stb. Már e számban egy felhívást intéz szerző az iparosokhoz, melyben azokat felszólítja, hogy minden városban ideig­lenesen iparos bizottmányok alakuljanak, mely­nek feladata lesz: 1. különös figyelemmel lenni a képviselő választásokra, hogy a nemzetgyű­lésbe oly szakférfiak választassanak, kik keres­kedelmi, ipar és pénzügyi kérdésekhez szakava­tottan hozzá tudnak szólni; 2) befolyást gyako­rolni az ipartársulatok alakítására. 3) a nemzet­­gazdasági congressusban való részvételre az ipa­rosok színét rábírni, a bécsi kiállításban való részvételre serkentőleg hatni. Hivatalos közlemények. Roskoványi Bertalan sárosmegyei másod alispán­nak huszonnég­y évi megyei szolgálata alatt szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi czim adomá­nyoztatok. — Böhm Ignácz mosonvárosi sebésznek és Kemenszky József felső­tarczai járási orvosnak 50, illetőleg 40 évi buzgó és sikeres orvosi műkö­désük elismeréséül az arany érdemkereszt adományoz­­tatott. — Dr. Hoványi Lajos nagyváradi jogakadé­­miai ny. r. tanár és helyettes igazgató, ugyanezen tanintézetnél rendes igazgatóvá neveztetett ki. Közgazdasági vegyes. — A kassa-oderbergi vasútról írja a „Korrespondent.“ E vaspálya-társulat közgyű­lése egy millió forintnyi jutalmat biztosított a fővállalkozóknak azon esetre, ha az egész pálya 1871. nov. 15-kéig el fog készülni; ezen jutalom egy részére igényt tarthatnak a fővállalko­zók azon esetben is, ha az egész vaspálya az engedélyokmányban meghatározott idő előtt fogna átadathatni a forgalomnak. A Folyó évi October havában a fővállalkozók meggyő­ződtek arról, hogy a pályát november 15-kéig elkészíteni merő lehetetlenség. Mindemellett a vállalkozók a jutalomnak legalább egy részét akarták elnyerni s egyúttal kikerülni azon pénz­beli büntetést mely azon esetben éri őket,ha a ki­tűzött határidőre a pálya el nem készül. Ennek folytán a sillem­iglói vonalrészen a munkálatok rendkívül fokozott mérvben kezdettek meg. Az idő viszontagságai daczára a felépítmény jól-ro­­szul összetákoltatott. Csak a kavicsolás nem akart sikerülni, a­mennyiben a folyton közlekedő kavicsvonatok, és a szakadatlan esőzések foly­tán e töltések mindinkább sülyedtek, s így a rendes felszín helyreállítása nem volt lehetséges. A fagy beálltával már biztosabb remény kínál­kozott e vonatrész megnyithatására. A rendőri, műszaki bizottság ugyan nem igen volt kielé­gítve a munkálatokkal, a­mennyiben sem az alépítmény, sem a felépítmények nem felelnek meg minden tekintetben a kívánalmaknak, s főleg az utóbbiakban sok hiány mutatkozik. Mindamellett az egész pálya átadatott a forga­lomnak, s csak sajnálkoznunk lehet a felett, hogy e pálya, mely annyi reménynyel kecseg­tetett, s mely hivatva van nemcsak azon vidék­nek, melyet közvetlenül érint, hanem egész Ma­gyarországnak forgalmát virágzóvá tenni, hogy az ily állapotban kezdi meg működését. A fő- és alvállalkozók érdekében egynéhány százezer forint miatt nem átallották az illetők ezen alapjá­ban jól kezdett pályát ily hiányos módon elké­szíteni. —­­ sági folyam szabáyozási t á­r­s n­­­a­­ van alakulóban s az illető tőkét az általános magyar földhitelintézet szolgáltatja. — Az üzlet már nagyon közel áll befejezéséhez. — A trieszti Lloyd társaság sub­venc­z­i­ó­j­a ügyében a bécsi és pesti kormányok közbejöttével kötött szerződés leg­közelebb már tárgyalás alá kerül a reichsrath­­ban. Az új szerződés szerint a társaság c­íme a jövőre „osztrák-magyar Lloyd“ lesz, s a vállalat a szerződés tartamára állami postaintézet jelle­gét nyeri. Az állam a díjakat mértföldenként fizeti, a bejárandó vonalak a ministérium által állapíttatnak meg, s a mértföld pénzek évenként 1.700.000 ftot meg nem haladhatnak, ez összeg fejében a kormány kamat nélküli előlegeket ad a társaságnak. — A keletindiai és a brazíliai vonalakra nézve a szerződés semmit sem hatá­roz. — Curiosum gyanánt megemlítést érdemel bécsi és trieszti lapok azon folytonos ijesztgeté­se, hogy az olasz kormány meg akarja szerezni a Lloyd-vállalatot és ajánlatot tett az igaz­gató tanácsnak, hogy ha a társulat szé­khelyét elteszi Genuába, évi tíz millió frank subven­­c­iót kap.­­ A szállítási bíráskodás tár­gyában Bécsben tartott utolsó ülésen következő határozatok hozattak: 1. Oly helyeken, hol ipar és kereskedelmi kamarák vannak, a kereske­delmi kamarák évenként legalább legfölebb 24 tagot választanak. 2. A közlekedési intézet ily helyeken ugyanily számú tagokat választ. 3. Minden választott bíróság 5 tagból áll, t. i. egy jogtudó elnökből, 2 választott bíróból a kamara, és 2 tagból a szállítási intézet által választva. 4. Ha egy és ugyanazon peres ügyben bírósági tag harmadízben meg nem jelen, akkor a jelenlevő három tag ítéletet mondhat. 5. A vá­lasztott bíróságnál igényt csak reclam­atio után lehet támasztani. A reclamatio után belföldi for­galommal 4, külföldinél 6 hétnek kellett eltelni. 6. Igényt szóval vagy írásban személyesen vagy meghatalmazott által lehet támasztani; több panaszró egy keresetben is tehet panaszt. 7. A keresetlevélben a tényállást és támasztott igényt röviden elő kell adni. A választott bíróság szá­mára állandó bizottság alakittatik. — Kőbányai sertésvásár dec. 22— 28-ig. Az ünnepnapok hiánylatot okoztak a be­hajtásban, úgy hogy a csekély választék mellett a vevők kénytelenek voltak a csekélyebb áruért is nagyobb árakat fizetni. — A kiviteli áruról hasonlót mondhatunk, a mennyiben 2—3 heti szállásért 32 krt fizettek, ellenmondásban az alacsony árfolyammal és a zsir árával. — Jegyzett árak : Magyar vidéki 260—340 fon­tos sertések 28—29,50, sőt 30 kr is eserték, könnyű áru 27—28 kr ; kiviteli áru készfizetés mellett 31—32 kr. Helybeli létszám. A múlt hétről maradt 18220 db. Behajtatott: Alsó-Ma­­gyarországból 2630 db, Erdélyből 1510 db,­er­­biából 280 db, Oláhországból 590 db, vidékről és az északi vaspályán 1050 db, összesen 6060 db. Elhajtatott : Felső - Magyarországba 230 db, Bécsbe 3720 db, Prágába 300 db, Bodenbachon át 1260 db, budapesti fogyasztás 2340 db, kő­bányai szalonnakészítők 420 db, transito 920 db, összesen 9190 db, marad e szerint készlet 15090 db, ebből 10970 db a részvény szállások­­ben van felhelyezve. A meidling-bécsi piaczról megint nem kaptunk tudósítást. A bécsi tanács hivatalos átirata szerint 1872. január 2-ától kezd­ve St. Marxban hetenkint kétszer, és­­­dig ked­den és csütörtökön lógnak sertésvásárok tar­tatni. A „HON“ magántársürgönyei. Prága, dec. 31. A félhivatalos„Prager Abend­blatt“ egy vezérczikkében arra inti a conserva­­tiv nemességet és a derűst, hogy ne legyen többé solidaritásban azon elemekkel, melyek a tör­vényt gúnyolják és a jogot megingatják, mert a korona és nemesség érdekei mindkettőt arra utalja, hogy a jog és törvény támaszai le­gyenek. Páris, dec. 30. Az akadémia tagjaivá vá­lasztottak: Aumale­ng, Rousset, Littré és Lome­­nier. Bécs, decz. 30. A „N. Fr. Pr.“ és a „Presse“ írják, hogy a Lagrand-Ügyben való alkudozá­sok eredményre vezetnek, a bécsi „Bankverein“ által alakított consortium átveszi a társulat ma­gyarországi birtokait. A Ferdinand északi pá­lya jövedelme 17%-ig, az állampálya jöve­delem 13%-ig és a csehnyugati pálya jöve­delme 13°/o-ig, és a cseh nyugati pálya jövedel­me 9 %-ig van felvéve. Bécs, dec. 31. A lapok jelentése szerint Erb ministeri tanácsos a sajtó-ü­gy vezetőjévé io ki­neveztetni. Bécs, dec. 31. A „Tagblatt“ közlése szerint a felirati bizottmány tegnapi ülése öt óra hosszan tartott. Jelen voltak a bizottmány összes tagjai, valamint a miniszerek is. A trónbeszéd egyes té­telei nagyon beható vita alá vétettek. Számos in­­terpellációra az alkotmány­párthoz tartozó bi­zottsági tagok, mint a galicziai képviselők is megnyugtató választ adtak. A vitában rész­t vet­tek : ha Auersperg, Lasser és Unger. A felirati javaslat kidolgozásával Herbst bizatot m­eg, ki ezt jan. 3 ig reméli elkészíthetni, minthogy azonban Rechbauer és Klier tegnap laza fáz­ták, és csak a jövő hét végén érkeznek­ vis­sza, a bizottmány közelebbi ülése jan. 6-ra szed­el ki. Felelős szerkesztő : Jó jó. AI MÓI. MTIET­TER. A legelegánsabb férfi és gyermek disz és utazó­ruhák Magyarország 3 legn­agy­o­bb férfiruha rakt­árában GRÜNBAUM é. W.1 MER magyar kir. üdv szabók Pester ■ I. Deák-téren az evang. templom át ellenében. II. Hatvani­ utcza és országút sz­ögletén, a „Zsinnyi“ kávéház át­llenében III. A régi színháztéren levő ba zárha­t a „Magyar király“ czimü szálloda átele­nében.

Next