A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-11 / 8. szám
klailas. 8. szám. X. évfolyam. Pest, 1872. Csütörtök, január 11. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz.földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...........................1 frt. 85 kr. 8 hónapra ............................5 „ 50 „ 6 hónapra ..........................11 , — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beigtatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora . . . • kr. * Bélyegdij minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt téri 5 hasábos petit sorért ... 35 kr. 0. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, JANUÁR 11. Pest, jan. II. A horvát alkudozások fonala,mint megbízható oldalról értesülünk, tegnap Pesten újból fölvétetett. A nemzeti párt részéről eddig W o n c i na és mások érkeztek meg Pestre, az unionisták részéről is többen vannak itt már. A hivatalos minőségű személyek közül itt időz Hervoics horvát kormánytanácsos és Kussevics vukovári főispán. Egyébiránt Hervoics inkább egy mellékküldetésben van itt, hogy ugyanis a ministériummal értekezzék a fölött: mi módon lenne betöltendő a Horvátországban még ez ideig fönálló csendőrség, a honvédség vagy a közös hadseregből-e ? Emellett azonban Hervoics a kiegyezkedési alkudozásokban is részt vesz. Magukról a magyar kormány s a horvátok közt folyó alkudozásokról általában, értesülésünk után, azt írhatjuk, hogy azok, mindkét fél részéről, most kétszeres érdekeltséggel vetettek föl, ami ismét csak arra mutat, hogy a bécsi értekezletek elég biztosítékot hordanak magukban a sikerre. Az alkudozásokban most már a Deák-párt irányadóbb tagjai is részt vesznek s a horvátokkalvaló értekezletet a magyar kormány és a horvát bán közti szűkebb tanácskozás előzte meg. A tegnapi értekezlet részleteiről még ez ideig nem igen jelenthetnénk sokat, mert az még az ügy érdemét nem sokban érintette. Annyit azonban már most is jelezhetünk, hogy biztos kilátás lehet arra, hogy az itteni értekezletek a sikerben is csak folytatása lesznek a bécsi értekezleteknek. Hogy erre fognak hatni, reméljük is mind a magyar kormány, mind a horvátok részéről. Egyébbiránt, hogy az értekezletek sikerében irányadó helyen is bíztak,bizonyítja az, hogy a horvát országgyűlés megnyitása fölött a horvát minister tegnap hosszabb ideig tanácskozott a bánnal. A bécsi értekezletekről érdekes részleteket találunk a „Südslavische Correspondenzban.“. Említett délszláv lap szerint a horvát nemzeti képviselők azon óhajnak adtak kifejezést, hogy az 1868-ik 1. cz.-ben nyújtott jogok, az eddigi látszat helyett végre valódi életet nyerjenek, ennek következtében a törvényczikk azon tételei is, melyek Horvátország autonómiájának tényleges keresztülvitelével ellentétben állnak, megfelelőleg megváltoztassanak. E szerint hangsúlyozták , hogy a három egykirályság integritása, ami Dalmátiát és a határőrvidéknek jóval nagyobb részét illeti, még mindig nem,lett igazsággá , hogy Horvátország autonóm kormányának az 50. és 44-dik szakaszokban körülírt állásában ellenmondás van, mely a valódi országos autonómia szellemében módosítandó. Hangsúlyozták továbbá lealázó s megszorító voltát azon összeg átlagosításának, mely fölött az országgyűlés az országos szükségletek födözésére rendelkezhetik s szabadabb rendelkezést kivántak az ország bevételei és anyagi eszközei fölött. Végre az ország autonómiájának tágítását követelték azon kérdésekben is, melyek, bár a közös ügyek közé tartoznak is, de az ország speciális érdekeit érintik. A horvát képviselők, hogy ezen kérdések megoldathassanak, a nagyon is meggyökerezett bizalmatlanság elhárítása miatt, egy hazafias, az ország valódi érdekeit előmozdító kormány kinevezését ajánlották. Ezek voltak azon követelések, melyekkel a horvát nemzeti párt föllépett s melyek közül néhány Bécsben már el is fogadtatott; a még el nem fogadott pontok a pesti értekezleteknek hagyattak fel. Egy diplomácziai hirt veszünk. Ez a konstantinápolyi követségre vonatkozik. Értesülésünk szerint a „jól őrzött“ városba az osztrák-magyar monarchia részéről csak ideiglenes követ fog kineveztetni és pedig Ludolff gr. személyében. Egy más hír szerint athéni követ Pottenburgba lesz, kit előbb konstantinápolyi követnek emlegettek. A bécsi reichsrath urakházának fölirati bizottsága tegnap fejezte be a fölirati javaslat tárgyalását; a viták igen élénkek voltak s a javaslatnak sok módosítást kelle kiállnia. A fölirati vita az urakházában a jövő héten fog megkezdetni. A német birodalmi alkotmány illetékességének tágítását, melynek terve Németország déli részeiben oly egyszerre új életre hozta a partikularizmust, a német szövetségi tanács visszautasította. A berlini lapok erre nézve a következőket írják: A szövetségtanács alkotmányi és igazságügyi bizottságai már beadták jelentésüket a Laskerféle javaslat felől, mely a birodalmi alkotmány 13. és 4. pontjának oly irányú megváltoztatását javasolja, hogy az összes magánjog, a büntetőjog s a törvénykezési eljárás, beleértve a törvénykezési szervezetet is; a bizottságok előadták az indokokat, melyek a bizottságok többségét a javaslat ellen hangolták, de egyszersmind hangsúlyozták a kisebbség érveit is. A többség fő indoka az, hogy nem akarja a birodalmi alkotmányt még most megváltoztatni. A többség eme fő érve nagyon is elárulja, mennyire nem tartják Berlinben a német tartományok egyesítését „még most“ befejezve. A „Schles Zig“-ban Poroszország ebbeli vágyaira nézve egy igen jellemző adalékot találunk. Az északslezvigi kérdés végleges szabályozásáról van szó, melyet Dániában, hogy a porosz kormány szabad kezétől elvégre szabaduljanak, nagyon szerettetnének mielőbb befejezni. Poroszországban a nevezett lapszerint erre nézve azon vélemény az irányadó, hogy a bonyodalom nem oldható meg anélkül, hogy Dánország a német birodalommal oly nemű viszonyba lépjen, mint annak idején az északnémet szövetséggel szemben Bajorország volt. A fenebb mondott lap tudni akarja, hogy ily viszony ellen a dán közvéleménynek nem igen lenne szava, ami annyira vakmerő állítás, hogy a bécsi nagynémetek ifjú közlönye, minden német álmodozása mellett is, nem tudja megállni, hogy közölvén e hírt, egy szerény szerkesztőségi kérdőjelben jelét ne adja kételyeinek. A porosz túlkapás eme vágyainál sokkal valóbb szinű azonban a „P. Lt.“ által Dánia semlegesítésére nézve hozott, s reggeli lapunkban is közlött hír. Francziaországban a választások, és különösen a párisi választás a nap kérdése. Vautrain megválasztása igen szerencsés eseménynek látszik a köztársaság ügyére nézve, már csak azért is, hogy a különböző monarchikus pártok közlönyeit örvendezésre készteti e „diadal“ fölött, melyet ügyök nyert, holott tudvalevőleg eleintén, míg álmaik el nem foszoltak, egészen más színben képzelték az ő ügyök netáni diadalát. A „Journal des Debats“ az orleanisztikus párt fő-főközlönye, Vautrain megválasztásáról így ír: Nem szükséges mondanunk, mily elégtételt szolgáltat nekünk Vautrain úr megválasztása. A párisi lakosság új jelét adta mérsékelt voltának és politikai tapintatának, midőn visszautasította a rend elleneinek izgatásait,és nem csak a kommunisták ellenségei a rendnek,azok a bonapartista és klerikálisok is, kik szélsőségekbe akarják erőszakolni a dolgokat, s a nem szavazást ajánlván, szavazatukat közvetve a radikalizmus jelöltjének adják, az ürügy alatt, hogy a konzervatív érdekeket védelmezik. A „Siécle“ a republikánus balközép közlönye is leghatározottabb módon üdvözli e választást, mely lehet, hogy igen hatásos érvül fog szolgálni a nemzetgyűlés Párisba való visszatérhetne mellett. Annyi tény, hogy a szélső elem Párisban nagyon megfogyott. A tavaly februári választásoknál Hugo Viktor még 214,619 szavazatot kapott, ma már csak 93,423 at. 120,746 szóval fogyott meg hát a politikai szélsőség párisi pártolóinak száma rövid tizenegy hónap alatt. A franczia hadsereg reorganizácziójára nézve folynak a tárgyalások. Legközelebb a szolgálati tartam volt vitatás tárgya. A bizottság kebelében két párt volt: az egyik öt évi tényleges szolgálatidőt, s négy évi tartalékot akart, a másik a tényleges szolgálatra akart csak négy évet, s a tartalékra ötöt szánni. Az első ment határozatba, s fog ajánltatni a nemzetgyűlés előtt. A pesti „Corr. Bureau“ múlt héten egy sürgönyében nagy gárral hirdette világgá egy párisi tüntetés hírét, mely az oda internált franczia katonák halálának évforduló napján történt. A jól értesültséget privilegizáló p©ti félhivatalos intézet csak egy kis geográfiai tévedést követett el, amennyiben a kérdéses tüntetés nem egészen Párisban, hanem Lausanneban történt. Hogy ez által a dolog jelentősége teljesen megváltozik, sőt hogy jelentőséget épen csak ez által nyer, azzal a „Corr. Bureau,“ mely, úgy látszik, nem csupán Sátoraljaújhelyről kelt sürgönyökkel akar misztifkálni, —épen nem törődik. zetének csaknem teljes száma, melyben a bírósági kinevezések alig tesznek változást, továbbá sürgős ügyek halasztást nem szenvedő természete, végül azon körülmény, hogy az árva és gyámhatóságot az 1870. I. 42. sz. a megyéknél meghagyta. A megyei bizottmány ezen előterjesztésre 1871-dik deczember 30-kán hozott határozatával a központi árva árvszéket e czim alatt „központi árvaszék“ odautasította, hogy gyámhatsági minőségben, a bekövetkező tisztújításig folytassa működését, egyszersmind kiterjeszté az árvaszék gyámhatóságát, mely eddig csak a pesti, pilisi és váczi járásokra szorítkozott, a volt ezglédi megyei törvényszék gyámhatósága alatt ált kecskeméti és a volt kalocsai megyei tvényszék gyámhatósága alatt állt solti járásokra is, nehogy e két járás, a gyámhatóságokkén is működő törvényszékek teljes feloszlása folytán, gyimhatóság nélkül maradjanak. E szerint Pest megyében az árvák érdekei az átmmenet idejére is kellően biztosíttattak,mely intézkedés nem is csekély fontosságot nyer az által, hgy a tisztújítás ideje februárnál előbb aligha tűzethetik ki. A „HON“ TÁRCZAJA.___ „Macbeth.“ (Jókainé asszony vendégjátéka). (..) „Macbethet.“ Shakspeare remekeinek ez egyik legremekebbikét, évek óta nem láttuk a nemzeti színpadon. Azóta, hogy Tóth József tett czimszerepébenkísérletet, nem emlékezünk előadására. E kitűnő művész sem lévén benne szerencsés, mert a nagyon is apróra szedett tanulmány mellett nem a meleg képzelem, hanem egészen a reflexió alkotását láttuk tőle, azóta egy színészünk sem kísérle meg. Ezúttal is csupán Jókainé asszony vendégjátékának köszönhettük, hogy újra készülhettünk e megdöbbentő nagy tragédia élvezetében, mely a forma tökélynek és tragikai jellemrajz nagyszerűségének örök példánya marad. Ama gondolatot, mely szerint: a rosznak átka az, hogy egy roszabbat szül, egy költő sem állitá a világ elé ily hatalmas képben. Midőn az igazgatóság most e tragédiát színre hozta, lelkiismeretesen gondoskodott arról, hogy lehetőleg becsületet valljon vele. A személyzet újonnan tanulta be Szász Károly fordításában, s egypárszor a kitűzött napról is inkább elhalászik előadását, semhogy készületlenül lépjenek el vele, mely ezúttal kétszeres ünnep volt: egy uras műve és egy ünnepelt művésznő vendégi téka. Gondosan is rendezték és állították ki, s jelmezeket és díszleteket szintén telhetőleg jóllógatták össze. Lehmann festett hozzá egy ijabb díszletet is, például a Fores alatti táborhelyet, a víz közt fekvő ódon várral, ezenki .':1 a legszebb kiállítású operák díszleteiből használtak fel egy párt, a „Tannhäuser“ verseny csarnokának oszlopzatos részét, a „Hamlet“ várkastélyát stb. A tegnapi est meg is érdemlé e gondosságot, mert drámánknak sok tekintetben ünnepe volt. Rég láttuk a nézőiért ennyire ízele. Sehol sem volt üresség, kivéve három-négy mágnás családi páholyt, melyeknek habituéi előtt Shakspeare — mint tudva van — „langweiliger Kerl.“ Midőn az invernessi kastélyban Jókainé aszszony — kezében Macbeth levelével, melyet győzelméről s a „sorstestvérek“ jóslatáról(„Üdv, leendő nagy király!) írt, — a régi skót úrnők jelmezében megjelent, hosszantartó taps és éljenzés üdvözlé. A pesti közönség egy igen nagy része még nem feledte el, hogy e művésznő mily kitűnően játsza mindig a lady démoni szerepét, s örült az új alkalomnak, melyben e játékot ismét élvezheti. Mindjárt magánbeszéde, melyet távollevő férjéhez intéz : „Vágynál nagy lenni, van becsvágy szivedben, óh de nincs vele kellő gonoszság, az kellene, mi néked így kiáltson: tedd ezt s tied!“ — e nő szörnyű erélyét s eszének hatalmát föltárta a néző előtt. Az alaphang, melylyel Jókainé asszony e szerepet játsza, kitünően el van találva. Szereti férjét, kit a legmagasabb polczon óhajtana látni, méltónak tartva őt a koronára, s hogy ott láthassa : „kivetkőzik“ neméből, zaklató erélylyel szítja férjében a nagyravágyás lángját, s ráveszi, hogy a várukban alvó „kegyes Duncan“ királyt megölje, mert hisz akkor ő lesz a király.“ Tehát egy férje túlbecsülésében szörnyűvé vált asszony, mely végre is összetörik. Mesteri volt, midőn Macbethet, a hőst, ki küzd önmagával, a gonosz tettre ösztönzi: „Hát félsz az lenni tettben, a mi vagy vágyban?“ Suttogó, halk, de a lélekállapotot teljesen kifejező hangon beszélt. A gonoszság elszántsága és férj nagy jövőjének reménye vegyült össze e hangban. Nem egyoldalu, sivár szörnyeteget láttuk, hanem egy nőt, ki férje nagyságáért oly zord készséggel vállalkozik arra is, hogy a tőröket,melyeket a gyilkos Macbeth a bűn zavarában magával kihozott, visszavigye a megölt királyhe s vért kenjen az álmodó kamarásokra. E borzimai jelenetekben alig hallánk a művésznőtől eg nagy hangot, de ép e nyomott, tompított beszé által fejezte ki a helyzet borzalmas nagyságát.S ez az, mit annál örömestebb emelünk ki ezuttl is, mert a színészek legnagyobb része azt látzik hinni, hogy az indulat, a szenvedély nem felvető másként, mint nagyon fölemelt hanggal, hlott korántsem a phisikai, hanem a szellemi es az, mely a kifejezésnek valódi tartalmat ad. A lakoma teremben, midőn Macbeth már király, alady pedig királyné, a jellemző ábrázolásnak zintén igen kitűnő mozzanatait láttuk a művészeitől. Amint Macbeth a legyüket Bunquo szellemét látja, megriad s kiáltja „ne rzd rám véres fürűdet“ láttuk benne az estélys nőt, ki a vendégek figyelmét más útra akaja téríteni; panaszolja neki, hogy a király gykran van igy ifjúsága óta“ ; kéri őket, hogy m figyeljenek rá, mert az csak sértené őt s bajit nevelné ; rá se hajtsanak tehát, hanem csal egyenek. S a milyeszélyes a vendégekkel szemközt, épp oly erélyes, a mint a férjéhez szól: „Hab, férfi vagy? Szégyeneid,mily arczokat vágsz !“ S a midon a szellem visszatértével Macbeth újra vonaglik és riadoz, a lady félve oszlatja föl a társaságot. Mind e mozzanatokban már inkább a nőt látjuk, ki félti férje sorsát, mint ama szörnyeteget, ki a gyilkolás előtt a gonosz tett sarkantyúja volt. — Még egy jelenete van lady Macbethnek : a véres kézmosása, mely Jókainé assony művészi ábrázolásainak csúcspontjai közé tartozik. Az önvád gyötrelmeit érezve, képzelegve és kétségbeesve, fehér ruhában lő, s egész alakján látszik, hogy a bűntudat mily súlya nyomja! Megáll az asztalnál s a távolba mereven nézve, kezeit dörzsöli. Úgy tesz, mint ha mosná. Az a véres folt nem akar onnan lemenni. S beszélni kezd mintegy félig álomban, suttogón. A gondolatok és emlékek összevissza kuszában villanak föl rövid, szakgatott szavaiban. Először a foltra kiált, melyet kezén képzel: „elátkozott folt!“ Aztán a pokol sötéte jut eszébe. Majd férjének tesz szemrehányást, hogy riadozásával mindent elront. Ismét az villan föl előtte, hogy abban az öreg emberben annyi vér volt — kihitte volna! Szavaiban a lélekállapotnak egész szánandó borzalma megvan. Szinte megdöbbenünk, ily arczczal látva az erélyes, démoni ladyt, s mindig kínosabban sóhajtva s végre fájdalmasan kiáltva föl: „Arábiának minden illatszere sem iszi el e kis kéz vérszagát.“ Három sóhaj végzi be e kuszárt öngyötrödő monológot, három rövid „ah“, — és a művésznő e három sóhajban a kin fokozása által mily nagymérvű tartalmat tudott önteni. E jelenet egészen méltó párja Volumnia főnként anyai ékesszólásának ; a lélekállapot egész más világrészében fekszik az, de mégis a művészet ugyanazon égalja alatt. — A közönség lelkesedve tapsolt, s számtalanszor hívta ki a művésznőt. Hogy hányszor , azt nem tudjuk, mert elmélyedve e nemes erőteljű tragikai ábrázolás hatásában, arról egészen megfeledkezünk, hogy sajátképp a színházi referens megszokott kötelessége, a siker killső statistikai adatairól is számot adni. Macbethet Lendvay játsza, mégpedig oly buzgalommal, mely elismerést érdemel, amint hogy a közönség többször ki is tünteté tapsokkal és kihívásokkal. A hőst, kit a nagyravágy, nejének erélye, a kedvező alkalom sat. király gyilkosságra ragadnak, minden mozzanatában teljes sikerrel ábrázolni oly föladat, mely semmikép sem oldható meg nálunk, hol ily roppant szerepet is a színművész csak azért tanul be nagy fáradsággal, hogy egyszer — vagy legfittebb nagy időközben kétszer háromszor — játsza el. Ekkép az első előadásnál előforduló hibák kiigazítására a szerep tartalmának teljes kibányászására, a részletek kidolgozására nem nyílik alkalom mint külföldön, hol a színész tömérdekszer ismétli, sok helyen pedig folyvást egymásután játsza egy-egy jó szerepét, azt mindig kerekítve és tartalmasítva. Lendvai Macbeth betanulására is teljes lelkiismeretességet fordított, ami különben sohasem is hiányzik nála. Voltak sikerült mozzanatai, melyek becsületére válnak tehetségének. A belső harcz festésében, a gyilkosság előtti küzdelem mozzanataiban, a lakoma riadozásaiban sok vonást és hangot jól eltalált. Vitézi elszánása, midőn a végküzdelemre megy s párharcra Maeduffal, (kit Szigeti Imre ábrázolt) szintén dicséretreméltók. Megjegyezzük azonban, hogy masque-jában, sőt néha az indulat és helyzet hanggal való festésében is fiatalabb volt, mint kellett volna. Ezen azonban könnyű segíteni, s vajta lenne módja mielőbb segíteni, mert ez esetben „Macbeth“-et újra volna alkalmunk látni. Duncan királyt Komáromi, Malcolmot Nagy Imre, Banquot Szigeti József, Rosset Ujházy, Hecatet Pauline asszony, sat. játszák. A csoportozatokat elég élénken alkalmazták. A boszorkányok jeleneteinél s némely más mozzanatnál zene is volt, melyet — ha jól hallottuk — Erkel Gyula irt. — Pestmegye közp. árvatörvényszéke, mint törvényszék, a királyi bíróságok életbeléptetésével 1872. január-től kezdve működni megszűnvén, előterjeszést tett a megyéhez, hogy az árva és gyámhaóság körébe tartozó közigazgatási természetű eendőkben tovább is eljárhasson mindaddig, míg a megye árva és gyámhatósági szabályrendeletben tervezett árvaszék megalakulhat, és az áru- és gyámhatóság gyakorlatát átveheti. Támogatta az előterjesztést a közp árvatörvényszk eddigi személy Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése jan 11. Elnök Somssich Pál 10 óra után nyitja meg az ülést. Jegyző Széli: A kormány részéről jelen van Panner, Szlávy. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy a tarnovi kórház igazgatósága Lakatos Katalin és Sün József magyarországi illetőségű betegek ápolási dijainak összesen 10 frt 7 krnak megtérítését kéri. Paczolay János benyújtja az egyesült magyar gőzhajó társaság és az 1-s. cs. kir. szab. Duna gőzhajótársulat kérvényét,melyben „az ország bírói értekezlet“ határozmányainak VII. a bányaügyekről szóló törvény I. fejezet I. §-nak magyarázatát kérik. Román Sándor benyújtja a belényesi g. kft. főgymnasium tanártestületének kérvényét, anyagi helyzetének segélyezése iránt. Patrubány Gergely az országos középtanodai tanáregylet kérvényét, melyben a középtanodai tanárok fizetésének felemeléséért esedezik. — A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Csotta János következő interpellatiót intéz a közm. és közlekedési ministerhez : Az 1871. évi 19. t. sz. által elhatároztatván a fiumei kikötő építése, ezen czélra az 1871. költségvetésbe 1 millió, az. évi költségvetésbe 2500000 ft vétetett fel. A kormány ennek folytán múlt évi augustus hóban ki is rendelt Fiumébe egy mérnököt a részlettervek kidolgozására, de az előmunkálatokat különben oly elégtelen erőkkel, oly lassú módon vette foganatba, hogy az építkezési munkálatok elmaradása legkomolyabb aggodalmakra kezd okot szolgáltatni. Tekintve, hogy a sz. Péter-Fiumei vasút már a f. év derekán, a Károlyváros-Fiumei vonal pedig a jövő év folyamában szerződésszerűleg meg fog nyittatni; tekintve, hogy a fiumei kikötő elkészítése már magában oly magas fontosságú, hogy kiépítésének sürgősségét bővebben ekadatolni teljesen felesleges. Van szerencsém a közmunka és közlekedésügyi miniszter úrhoz azon kérdést intézni, van-e szándéka ez ügyben az eddiginél gyorsabb eljárást követni és elrendelni, hogy az építkezési munkák a Fiuméban már most kezdődő jobb időjárás beálltával azonnal teljes erélylyel és gyorsasággal megkezdessenek ! Közöltetni fog. Következik a napirend: a valás és közoktatásügyi budget részletes tárgyalásának folytatása. A tárgyalás tegnap a középtanodák czíménél szakíttatott félbe,s most itt vétetik fel újból. Megszavaztatik a n. szebeni állam gymnásiumra 20543 ft, a kaposvárira 12,510 ft, a losonczi realgymnásiumra 8140, a fiumei realgymnásiumra 15,415 ft, a budai főreáltanodár 28,100 ft. A Budán felállítandó alreáltanodára előír. 2063 ft. A különvélemény e tételt törölni javasolja, megjegyezvén, hogy Buda városában az állam már egy főreáltanodát tart évi 28.100 frt költséggel,melyben az alreáltanodai osztályok is bennfoglaltatnak, ha e mellett Budán községi tekintetekből még egy külön alreáltanoda is szükséges, állítson fel a város, mint az 1868. 38. tez. 59. és 67. §§. rendelik, felsőbb nép vagy polgári iskolát. Pauler Tivadar azzal támogatja e tétel megszavazását, hogy a budai főreáltanoda 702 tanulóval bírván annyira túlnépes lett, hogy több paralell osztályt kellett megnyitni, melyek több tanárt s így költségszaporítást igényelnek. E szerint nemcsak helyi, hanem országos érdekűvé lett az alreáltanoda felállítása. Tisza Kálmán pártolva a különvéleményt megjegyzi, hogy a miniszer ezen előirányzat által fölmenti és meggátolja a várost azon törvényes kötelezettség alól, hogy polgári iskolát emeljen. Házmán Ferencz a tétel megszavazását kéri megjegyezvén, hogy Buda igen sokat áldozott a közoktatásügyre, úgy, hogy 3 év alatti ezen költségei úgy viszonylanak mint 1560. A város közoktatási szükségletei teljesen indokolják az előirányzatot és az alreáltanoda emelését. Schwartz Gyula a különvélemény ellenében szintén pártolja e tétel megszavazását, hangsúlyozván, hogy kivált a közoktatásügy felkarolása által remélhető Budán a magyar nyelv és szellem terjedése. Csengery Antal sem a különvéleményt, sem a p. v. bizottság előterjesztését nem pártolja. Szónok azt tartja, hogy nálunk az alreáltanodák szaporítása igen helytelen s félszeg intézkedés , hanem ezek helyett okvetlenül sürgetnünk kell a polgári és felsőbb népiskolák felállítását. Ennél fogva ezen indítványt, és illetőleg módositványt adja be a tárgyalás alatt levő tételhez : „A Budán felállítandó polgári iskolák államsegély képen 1872. évre 6000 ft.“ (Helyeslés.) Szilády Áron nem fogadhatja el Csengery módosítványát, mert ellenkeznék a törvénynyel megszavazni valamely összeget a nélkül, hogy Buda is hozzájáruljon. Szontagh Pál (csan.) logikai következetességet vél szem előtt tartani és teljesíteni, miután annak idejében felszólalt a magán társulatoknak országos segély kérelmezése ellen; most ugyanezt teszi egy törvényhatósággal szemben, melynek annál kevésbé lehet segélyt adni, mert a törvény utasította, hogy miként segítsen magán. A kérdéshez szólnak még röviden Madarász J. és Almásy S. kik a különvéleményt pártolják. Pauler Tivadar kijelenti, hogy csatlakozik Csengery módosítványához, amely a többség által el is fogadtatik. — Az ülés tovább foly. A monarchia kérdése a franczia nemzetgyűlésben. A s hé 6-iki ülésben a kérvények fölötti jelentéstétel volt napirenden. Előadóul Lorgeris, ismert legitimista szerepelt. Sok kérvény— szólt Lorgeril jelentésében — azt kivánja, hogy a nemzetgyűlés végleges kormányt hozzon létre. Sok kérelmező azt akarja, hogy a monarchia legyen e kormány, (ellenmondás sok padon) — más kérelmezők a köztársaság végleges megalapítását sürgetik. Azt hiszem, ennél fogva meg lesz engedve, előadnom a bizottság határozatát. Több kérvényező a legitim monarchia helyreállítását és Bourbon Henrik Francziaország királyává való koronázását kérik. Ez az egyedüli mód a társadalmi rend helyreállítására. (Zaj balról.) A bizottság azon nézeten volt, hogy ez a kérdés nem elhamarkodva oldandó meg s a napirendre térést ajánlja. (Ekkor Lorgeril ur a szószéken álló pohárból czukrosvizet iszik, mire baloldalról — minthogy ép három király napja van — a hagyományos szavakat kiáltják : a király iszik, a király iszik.) Erre az egyszerű napirend elfogadtatik. Egy más kérvény azt követeli .