A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-11 / 8. szám

klailas. 8. szám. X. évfolyam. Pest, 1872. Csütörtök, január 11. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz.földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...........................1 frt. 85 kr. 8 hónapra ............................5 „ 50 „ 6 hónapra ..........................11 , — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beigtatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora . . . • kr. * Bélyegdij minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt­ téri 5 hasábos petit sorért ... 35 kr. 0. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, JANUÁR 11. Pest, jan. II. A horvát alkudozások fonala,mint megbízható oldalról értesülünk, tegnap Pesten újból fölvétetett. A nem­zeti párt részéről eddig W o n c i n­a és má­sok érkeztek meg Pestre, az unionisták részéről is többen vannak itt már. A hi­vatalos minőségű személyek közül itt időz Hervoics horvát kormány­tanácsos és Kussevics vukovári főispán. Egyéb­iránt Hervoics inkább egy mellék­kül­detésben van itt, hogy ugyanis a minis­­tériummal értekezzék a fölött: mi módon lenne betöltendő a Horvátországban még ez ideig fönálló csendőrség, a honvédség vagy a közös hadseregből-e ? Emellett azonban Hervoics a kiegyezkedési alku­dozásokban is részt vesz. Magukról a magyar kormány s a hor­­vátok közt folyó alkudozásokról általá­ban, értesülésünk után, azt írhatjuk, hogy azok, mindkét fél részéről, most kétszeres érdekeltséggel vetettek föl, a­mi ismét csak arra mutat, hogy a b­é­­csi értekezletek elég biz­tosíték­ot hordanak maguk­ban a sikerre. Az alkudozásokban most már a Deák-párt irányadóbb tagjai is részt vesznek s a horvátokkal­­való ér­tekezletet a magyar kormány és a horvát bán közti szűkebb tanácskozás előzte meg. A tegnapi értekezlet részleteiről még ez ideig nem igen jelenthetnénk sokat, mert az még az ügy érdemét nem sok­ban érintette. Annyit azonban már most is jelezhetünk, hogy biztos kilátás lehet arra, hogy az itteni értekezletek a siker­ben is csak folytatása lesznek a bécsi ér­tekezleteknek. Hogy erre fognak hatni, reméljük is mind a magyar kormány, mind a horvátok részéről. Egyébbiránt, hogy az értekezletek si­kerében irányadó helyen is bíztak,bizo­nyítja az, hogy a horvát országgyűlés megnyitása fölött a horvát minister teg­nap hosszabb ideig tanácskozott a bánnal. A bécsi értekezletekről érdekes részleteket találunk a „Südslavische Cor­­respondenzban.“. Említett délszláv lap szerint a horvát nemzeti képviselők azon óhajnak adtak kifejezést, hogy az 1868-ik 1­­. cz.-ben nyújtott j­o­g­o­k, az ed­digi látszat helyett végre valódi életet nyer­jenek, ennek következtében a törvényczikk azon tételei is, melyek Horvátország autonómiájának tényleges keresztülvitelével ellentétben állnak, megfelelőleg megváltoztassanak.­­ E szerint hangsúlyozták , hogy a három egykirályság integritása, ami Dalmátiát és a határőrvidéknek jóval nagyobb részét illeti, még mindig nem,lett igazsággá , hogy Horvátország autonóm kor­mányának az 50. és 44-dik szakaszokban körülírt állásában ellenmondás van, mely a va­lódi országos autonómia szellemében módosí­tandó. Hangsúlyozták továbbá lealázó s megszo­rító voltát azon összeg átlagosításának, mely fö­lött az országgyűlés az országos szükségletek födözésére rendelkezhetik s szabadabb rendelke­zést kivántak az ország bevételei és anyagi esz­közei fölött. Végre az ország autonómiá­jának tágítását követelték azon kérdé­sekben is, melyek, bár a közös ügyek közé tar­toznak is, de az ország spec­iális érdekeit érin­tik. A horvát képviselők, hogy ezen kérdések megoldathassanak, a nagyon is meggyökerezett bizalmatlanság elhárítása miatt, egy haza­fias, az ország valódi érdekeit előmozdító kor­mány kinevezését ajánlották. Ezek voltak azon követelések, melyek­kel a horvát nemzeti párt föllépett s me­lyek közül néhány Bécsben már el is fogadtatott; a még el nem foga­dott pontok a pesti értekezletek­nek hagyattak fel. Egy diplomácziai hirt veszünk. Ez a konstantinápolyi követségre­ vonat­­kozik. Értesülésünk szerint a „jól őrzött“ városba az osztrák-magyar monarchia ré­széről csak ideiglenes követ fog kinevez­tetni és pedig Ludolff gr. személyében. Egy más hír szerint athéni követ P­o­t­­tenburgba lesz, kit előbb konstantiná­polyi követnek emlegettek. A bécsi reichsrath urakházának fölirati bizottsága tegnap fejezte be a föl­­irati javaslat tárgyalását; a viták igen élénkek voltak s a javaslatnak sok módo­sítást kelle kiállnia. A fölirati vita az urak­­házában a jövő héten fog megkezdetni. A német birodalmi alkotmány il­letékességének tágítását, melynek terve Németország déli részeiben oly egyszerre új életre hozta a partikularizmust, a né­met szövetségi tanács visszautasította. A berlini lapok erre nézve a következőket írják: A szövetségtanács alkotmányi és igazságügyi bizottságai már beadták jelentésüket a Lasker­­féle javaslat felől, mely a birodalmi alkotmány 13. és 4. pontjának oly irányú megváltoztatá­sát javasolja, hogy az összes magán­jog, a bün­tető­jog s a törvénykezési eljárás, beleértve a törvénykezési szervezetet is; a bizottságok elő­adták az indokokat, melyek a bizottságok több­ségét a javaslat ellen hangolták, de egyszer­smind hangsúlyozták a kisebbség érveit is. A többség fő indoka az, hogy nem akarja a biro­dalmi alkotmányt m­é­g m­o­s­t megváltoztatni. A többség eme fő érve nagyon is el­árulja, mennyire nem tartják Berlinben a német tartományok egyesítését „még most“ befejezve. A „Schles­ Zig“-ban Poroszország eb­beli vágyaira nézve egy igen jellemző adalékot találunk. Az északslezvigi kér­dés végleges szabályozásáról van szó, melyet Dániában, hogy a porosz kor­mány szabad kezétől elvégre szabadulja­nak, nagyon szerettetnének mielőbb be­fejezni. Poroszországban a nevezett lap­­szerint erre nézve azon vélemény az irány­adó, hogy a bonyodalom nem oldható meg anélkül, hogy Dánország a német birodalommal oly nemű viszonyba lépjen, mint annak idején az északnémet szövet­séggel szemben Bajorország volt. A fenebb mondott lap tudni akarja, hogy ily vi­szony ellen a dán közvéleménynek nem igen lenne szava, a­mi annyira vakmerő állítás, hogy a bécsi nagynémetek ifjú közlönye, minden német álmodozása mel­lett is, nem tudja megállni, hogy közöl­vén e h­írt, egy szerény szerkesztőségi kérdőjelben jelét ne adja kételyeinek. A porosz túlkapás eme vágyainál sok­kal valóbb szinű azonban a „P. Lt.“ által Dánia semlegesítésére nézve hozott, s reg­geli lapunkban is közlött hír. Francziaországban a választások, és különösen a párisi választás a nap kér­dése. Vautrain megválasztása igen sze­rencsés eseménynek látszik a köztársaság ügyére nézve, már csak azért is, hogy a különböző monarchikus pártok közlönyeit örvendezésre készteti e „diadal“ fölött, melyet ügyök nyert, holott tudvalevőleg eleintén, míg álmaik el nem foszoltak, egészen más színben képzelték az ő ügyök netáni diadalát. A „Journal des Debats“ az orleaniszti­­kus párt fő-főközlönye, Vautrain megvá­lasztásáról így ír: Nem szükséges mondanunk, mily elégtételt szolgáltat nekünk Vautrain úr megválasztása. A párisi lakosság új jelét adta mérsékelt voltának és politikai tapintatának, midőn visszautasította a rend elleneinek izgatásait,é­s nem csak a kom­munisták ellenségei a rendnek,azok a bonapartista és klerikálisok is, kik szélsőségekbe akarják erő­szakolni a dolgokat, s a nem szavazást ajánlván, szavazatukat közvetve a radikalizmus jelöltjének adják, az ürügy alatt, hogy a konzervatív érde­keket védelmezik. A „Siécle“ a republikánus balközép közlönye is leghatározottabb módon üd­vözli e választást, mely lehet, hogy igen hatásos érvül fog szolgálni a nemzetgyű­lés Párisba való visszatérhetne mellett. Annyi tény, hogy a szélső elem Párisban nagyon megfogyott. A tavaly februári vá­lasztásoknál Hugo Viktor még 214,619 szavazatot kapott, ma már csak 93,423 at. 120,746 szóval fogyott meg hát a politi­kai szélsőség párisi pártolóinak száma rö­vid tizenegy hónap alatt. A franczia hadsereg reorganizá­­cziójára nézve folynak a tárgyalások. Legközelebb a szolgálati tartam volt vi­tatás tárgya. A bizottság kebelében két párt volt: az egyik öt évi tényleges szol­gálatidőt, s négy évi tartalékot akart, a másik a tényleges szolgálatra akart csak négy évet, s a tartalékra ötöt szánni. Az első ment határozatba, s fog ajánltatni a nemzetgyűlés előtt. A pesti „Corr. Bureau“ múlt héten egy sürgönyében nagy gárral hirdette vi­lággá egy párisi tüntetés hírét, mely az oda internált franczia katonák halá­lának évforduló napján történt. A jól ér­­tesültséget privilegizáló p©ti félhivatalos intézet csak egy kis geográfiai tévedést követett el, a­mennyiben a kérdéses tün­tetés nem egészen Párisban, hanem­­ Lausanneban történt. Hogy ez által a do­log jelentősége teljesen megváltozik, sőt hogy jelentőséget épen csak ez által nyer, azzal a „Corr. Bureau,“ mely, úgy lát­szik, nem csupán Sátoraljaújhelyről kelt sürgönyökkel akar misztifkálni, —­épen nem törődik. zetének csaknem teljes száma, melyben a bíró­sági kinevezések alig tesznek változást, továbbá sürgős ügyek halasztást nem szenvedő termé­szete, végül azon körülmény, hogy az árva és gyámhatóságot az 1870. I. 42. sz. a megyéknél meghagyta. A megyei bizottmány ezen előterjesztésre 1871-dik deczember 30-kán hozott határozatával a központi árva árvszéket e czim alatt „köz­ponti árvaszék“ odautasította, hogy gyám­­ha­tsági minőségben, a bekövetkező tisztújításig folytassa működését, egyszersmind kiterjeszté az árvaszék gyámhatóságát, mely eddig csak a pesti, pilisi és váczi járásokra szorítkozott, a volt ez­glédi megyei törvényszék gyámhatósága alatt ál­t kecskeméti és a volt kalocsai megyei tvény­­szé­k gyámhatósága alatt állt solti járásokra is, ne­hogy e két járás, a gyámhatóságokkén is mű­ködő törvényszékek teljes feloszlása folytán, gy­­imhatóság nélkül maradjanak. E szerint Pest megyében az árvák érdekei az átm­menet idejére is kellően biztosíttattak,mely in­té­zkedés nem is csekély fontosságot nyer az által, h­gy a tisztújítás ideje februárnál előbb aligha tűzethetik ki. A „HON“ TÁRCZAJA.___ „Macbeth.“ (Jókainé asszony vendégjátéka). (..) „Macbethet.“ Shakspeare remekeinek ez egyik legremekebbikét, évek óta nem láttuk a nemzeti színpadon. Azóta, hogy Tóth József tett czimszerepében­­kísérletet, nem emlékezünk elő­adására. E kitűnő művész sem lévén benne sze­rencsés, mert a nagyon is apróra szedett tanul­mány mellett nem a meleg képzelem, hanem egészen a reflexió alkotását láttuk tőle, azóta egy színészünk sem kísérle meg. Ezúttal is csupán Jókainé asszony vendégjá­tékának köszönhettük, hogy újra készülhettünk e­ megdöbbentő nagy tragédia élvezetében, mely a forma tökélynek és tragikai jellemrajz nagy­szerűségének örök­ példánya marad. Ama gondo­latot, mely szerint: a rosznak átka az, hogy egy roszabbat szül, egy költő sem állitá a világ elé ily hatalmas képben. Midőn az igazgatóság most e tragédiát színre hozta, lelkiismeretesen gondoskodott arról, hogy lehetőleg becsületet valljon vele. A személyzet újonnan tanulta be Szász Károly fordításában, s egypárszor a kitűzött napról is inkább elhalász­ik előadását, semhogy készületlenül lépjenek e­l vele, mely ezúttal kétszeres ünnep volt: egy uras műve és egy ünnepelt művésznő vendég­­i téka. Gondosan is rendezték és állították ki, s jelmezeket és díszleteket szintén telhetőleg jól­­lógatták össze. Lehmann festett hozzá egy i­­­jabb díszletet is, például a Fores alatti tá­borhelyet, a víz közt fekvő ódon várral, ezenki­­­ .':1 a legszebb kiállítású operák díszleteiből használtak fel egy párt, a „Tannhäuser“ verseny csarnokának oszlopzatos részét, a „Hamlet“ vár­kastélyát stb. A tegnapi est meg is érdemlé e gondosságot, mert drámánknak sok tekintetben ünnepe volt. Rég láttuk a nézőiért ennyire ízele. Sehol sem volt üresség, kivéve három-négy mágnás­ csa­ládi páholyt, melyeknek habituéi előtt Shaks­peare — mint tudva van — „langweiliger Kerl.“ Midőn az invernessi kastélyban Jókainé asz­­szony — kezében Macbeth levelével, melyet győzelméről s a „sorstestvérek“ jóslatáról(„Üdv, leendő nagy király!) írt, — a régi skót úrnők jelmezében megjelent, hosszantartó taps és él­jenzés üdvözlé. A pesti közönség egy igen nagy része még nem feledte el, hogy e művésznő mily kitűnően játsza mindig a lady démoni szerepét, s örült az új alkalomnak, melyben e játékot is­mét élvezheti. Mindjárt magánbeszéde, melyet távollevő férjéhez intéz : „Vágynál nagy lenni, van becsvágy szivedben, óh de nincs vele kellő gonoszság, az kellene, mi néked így kiáltson: tedd ezt s tied!“ — e nő szörnyű erélyét s eszé­nek hatalmát föltárta a néző előtt. Az alaphang, melylyel Jókainé asszony e szerepet játsza, ki­tünően el van találva. Szereti férjét, kit a leg­magasabb polczon óhajtana látni, méltónak tartva őt a koronára, s hogy ott láthassa : „kivetkőzik“ neméből, zaklató erélylyel szítja férjében a nagy­­ravágyás lángját, s ráveszi, hogy a várukban alvó „kegyes Duncan“ királyt megölje, mert hisz akkor ő lesz a király.“ Tehát egy férje túlbecsülésében szörnyűvé vált asszony, mely végre is összetörik. Mesteri volt, midőn Macbethet, a hőst, ki küzd önmagával, a gonosz tettre ösztönzi: „Hát félsz az lenni tett­ben, a mi vagy vágyban?“ Suttogó, halk, de a lélekállapotot teljesen kifejező hangon beszélt. A gonoszság elszántsága és férj nagy jövőjének reménye vegyült össze e hangban. Nem egyol­dalu­, sivár szörnyeteget láttuk­, hanem egy nőt, ki férje nagyságáért oly zord készséggel vállal­kozik arra is, hogy a tőröket,melyeket a gyilkos Macbeth a bű­n zavarában magával kihozott, visszavigye a megölt királyhe s vért kenjen az álmodó kamarásokra. E borzimai jelenetekben alig hallánk a művésznőtől eg nagy hangot, de ép e nyomott, tompított beszé által fejezte ki a helyzet borzalmas nagyságát.S ez az, mit annál örömestebb emelünk ki ezuttl is, mert a színé­szek legnagyobb része azt látzik hinni, hogy az indulat, a szenvedély nem felvető másként, mint nagyon fölemelt hanggal, hlott korántsem a phisikai, hanem a szellemi es az, mely a kifeje­zésnek valódi tartalmat ad. A lakoma teremben, midőn Macbeth már király, alady pedig király­né, a jellemző ábrázolásnak zintén igen kitűnő mozzanatait láttuk a művészeitől. A­mint Macbeth a legyüket Bunquo szellemét látja, megriad s kiáltja „ne rzd rám véres für­­ű­det“ láttuk benne az estélys nőt, ki a vendé­gek figyelmét más útra akaja téríteni; pana­szolja neki, hogy a király gykran van igy ifjú­sága óta“ ; kéri őket, hogy m figyeljenek rá, mert az csak sértené őt s bajit nevelné ; rá se hajtsanak tehát, hanem csal egyenek. S a mily­eszélyes a vendégekkel szemközt, épp oly eré­lyes, a mint a férjéhez szól: „Hab, férfi vagy? Szégyeneid,mily arczokat vágsz !“ S a midon a szel­lem visszatértével Macbeth újra vonaglik és riadoz, a lady félve oszlatja föl a társaságot. Mind e mozzanatokban már inkább a nőt látjuk, ki félti férje sorsát, mint ama szörnyeteget, ki a gyilkolás előtt a gonosz tett sarkantyúja volt. — Még egy jelenete van lady Macbethnek : a véres kézmosása, mely Jókainé assony művészi ábrázolásainak csúcspontjai közé tarto­zik. Az önvád gyötrelmeit érezve, képzelegve és kétségbeesve, fehér ruhában lő, s egész alakján látszik, hogy a bűntudat mily súlya nyomja! Megáll az asztalnál s a távolba mereven nézve, kezeit dörzsöli. Úgy tesz, mint ha mosná. Az a véres folt nem akar onnan lemenni. S beszélni kezd mintegy félig álomban, suttogón. A gondo­latok és emlékek összevissza kuszában villanak föl rövid, szakgatott szavaiban. Először a foltra kiált, melyet kezén képzel: „elátkozott folt!“ Aztán a pokol sötéte jut eszébe. Majd férjének tesz szemrehányást, hogy riadozásával mindent elront. Ismét az villan föl előtte, hogy abban az öreg emberben annyi vér volt — kihitte volna! Szavaiban a lélekállapot­­nak egész szánandó borzalma megvan. Szinte megdöbbenünk, ily arczczal látva az erélyes, dé­moni ladyt, s mindig kínosabban sóhajtva s végre fájdalmasan kiáltva föl: „Arábiának min­den illatszere sem iszi el e kis kéz vérszagát.“ Három sóhaj végzi be e kuszárt öngyötrödő mo­nológot, három rövid „ah“, — és a művésznő e három sóhajba­n a kin fokozása által mily nagy­mérvű tartalmat tudott önteni. E jelenet egészen méltó párja Volumnia főnként anyai ékesszólá­sának ; a lélekállapot egész más világrészében fekszik az, de mégis a művészet ugyanazon ég­alja alatt. — A közönség lelkesedve tapsolt, s számtalanszor hívta ki a művésznőt. Hogy hány­szor , azt nem tudjuk, mert elmélyedve e nemes erőteljű tragikai ábrázolás hatásában, arról egé­szen megfeledkezünk, hogy sajátképp a színházi referens megszokott kötelessége, a siker kills­ő statistikai adatairól is számot adni. Macbethet Lendvay játsza, még­pedig oly buz­galommal, mely elismerést érdemel, a­mint hogy a közönség többször ki is tünteté tapsokkal és kihívásokkal. A hőst, kit a nagyravágy, ne­jének erélye, a kedvező alkalom sat. király gyil­kosságra ragadnak, minden mozzanatában teljes sikerrel ábrázolni oly föladat, mely semmikép sem oldható meg nálunk, hol ily roppant szere­pet is a színművész csak azért tanul be nagy fáradsággal, hogy egyszer — vagy legfittebb nagy időközben kétszer háromszor — játsza el. Ekkép az első előadásnál előforduló hibák kiiga­zítására a szerep tartalmának tel­j­es kibányászásá­­ra, a részletek kidolgozására nem nyílik alkalom mint külföldön, hol a színész tömérdekszer is­métli, sok helyen pedig folyvást egymásután játsza egy-egy jó szerepét, azt mindig kerekítve és tartalmasítva. Lendvai Macbeth betanulására is teljes lelkiismeretességet fordított, a­mi kü­lönben sohasem is hiányzik nála. Voltak sikerült mozzanatai, melyek becsületére válnak tehetsé­gének. A belső harcz festésében, a gyilkosság előtti küzdelem mozzanataiban, a lakoma riadozásai­­ban sok vonást és hangot jól eltalált. Vitézi el­­szánása, midőn a végküzdelemre megy s pár­­harcra Maeduffal, (kit Szigeti Imre ábrázolt) szintén dicséretreméltók. Megjegyezzük azonban, hogy masque-jában, sőt néha az indulat és helyzet hanggal való festésében is fiatalabb volt, mint kellett volna. Ezen azonban könnyű segíteni, s vajta lenne módja mielőbb segíteni, mert ez esetben „Macbeth“-et újra volna alkalmunk látni. Duncan királyt Komáromi, Malcolmot Nagy Imre, Banquot Szigeti József, Rosset Ujházy, Hecatet Pauline asszony, sat. játszák. A csopor­­tozatokat elég élénken alkalmazták. A boszor­kányok jeleneteinél s némely más mozzanatnál zene is volt, melyet — ha jól hallottuk — Erkel Gyula irt. — Pestmegye közp. árvatörvény­széke, mint törvényszék, a királyi bíróságok életbeléptetésével 1872. januá­r-től kezdve mű­ködni megszűnvén, előterjeszést tett a megyé­hez, hogy az árva és gyámhaóság körébe tar­tozó közigazgatási természetű eendőkben tovább is eljárhasson mindaddig, míg a megye árva és gyámhatósági szabályrendeletben tervezett ár­vaszék megalakulhat, és az áru- és gyámható­ság gyakorlatát átveheti. Támogatta az előter­jesztést a közp­ árvatörvényszk eddigi személy­ Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése jan 11. Elnök Somssich Pál 10 óra után nyitja meg az ülést. Jegyző Széli: A kormány részéről jelen van Panner, Szlávy. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy a tarn­ovi kórház igazgató­sága Lakatos Katalin és Sün József magyaror­szági illetőségű betegek ápolási dijainak össze­sen 10 frt 7 krnak megtérítését kéri. P­a­c­z­o­l­a­y János benyújtja az egyesült ma­gyar gőzhajó társaság és az 1-s. cs. kir. szab. Duna gőzhajótársulat kérvényét,melyben „az or­szág bírói értekezlet“ határozmányainak VII. a bányaügyekről szóló törvény I. fejezet I. §-nak magyarázatát kérik. Román Sándor benyújtja a belényesi g. kft. főgymnasium tanártestületének kérvényét, anya­gi helyzetének segélyezése iránt. Patrubány Gergely az országos középta­­nodai tanáregylet kérvényét, melyben a közép­­tanodai tanárok fizetésének felemeléséért ese­dezik. — A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Csotta János következő interpellatiót intéz a közm. és közlekedési ministerhez : Az 1871. évi 19. t. sz. által elhatároztatván a fiumei kikötő építése, ezen czélra az 1871. költ­ség­vetésbe 1 millió, a­z. évi költségvetésbe 2500000 ft vétetett fel. A kormány ennek foly­tán múlt évi augustus hóban ki is rendelt Fiu­­mébe egy mérnököt a részlet­­tervek kidolgozá­sára, de az előmunkálatokat különben oly elég­telen erőkkel, oly lassú módon vette foganatba, hogy az építkezési munkálatok elmaradása leg­komolyabb aggodalmakra kezd okot szolgáltatni. Tekintve, hogy a sz. Péter-Fiumei vasút már a f. év derekán, a Károlyváros-Fiumei vonal pedig a jövő év folyamában szerződésszerű­leg meg fog nyittatni; tekintve, hogy a fiumei kikötő elkészítése már magában oly magas fontosságú,­­ hogy kiépí­tésének sürgősségét bővebben ekadatolni telje­sen felesleges. Van szerencsém a közmunka és közlekedés­ügyi miniszter úrhoz azon kérdést intézni, van-e szándéka ez ügyben az eddiginél gyorsabb eljá­rást követni és elrendelni, hogy az építkezési munkák a Fiuméban már most kezdődő jobb időjárás beálltával azonnal teljes erélylyel és gyorsasággal megkezdessenek ! Közöltetni fog. Következik a napirend: a v­a­l­­­á­s és közoktatásügyi budget részletes tárgyalásának folytatása. A tárgyalás tegnap a középtanodák czíménél szakíttatott félbe,s most itt vétetik fel újból. Megszavaztatik a n. szebeni állam gym­­násiumra 20543 ft, a kaposvárira 12,510 ft, a losonczi realgymnásiumra 8140, a fiumei real­gymnásiumra 15,415 ft, a budai főreáltanodár 28,100 ft. A Budán felállítandó alreáltanodára előír. 2063 ft. A külön­vélemény e tételt törölni javasolja, megjegyezvén, hogy Buda városában az állam már egy főreáltanodát tart évi 28.100 frt költséggel,melyben az alreáltanodai osztályok is bennfoglaltatnak, ha e mellett Budán községi tekintetekből még egy külön alreáltanoda is szükséges, állítson fel a város, mint az 1868. 38. t­­ez. 59. és 67. §§. rendelik, felsőbb nép vagy polgári iskolát. Pauler Tivadar azzal támogatja e tétel meg­szavazását, hogy a budai főreáltanoda 702 tanu­lóval bírván annyira túlnépes lett, hogy több paralell osztályt kellett megnyitni, melyek több tanárt s így költség­szaporítást igényelnek. E szerint nemcsak helyi, hanem országos érdekűvé lett az alreáltanoda felállítása. Tisza Kálmán pártolva a külön­véleményt megjegyzi, hogy a miniszer ezen előirányzat ál­tal fölmenti és meggátolja a várost azon törvé­nyes kötelezettség alól, hogy polgári iskolát emeljen. Házmán Ferencz a tétel megszavazását kéri megjegyezvén, hogy Buda igen sokat áldozott a közoktatásügyre, úgy, hogy 3 év alatti ezen költ­ségei úgy viszonylanak mint 15­­­60. A város közoktatási szükségletei teljesen indokolják az előirányzatot és az alreáltanoda emelését. Schwartz Gyula a különvélemény ellené­ben szintén pártolja e tétel megszavazását, hang­súlyozván, hogy kivált a közoktatásügy felka­rolása álta­l remélhető Budán a magyar nyelv és szellem terjedése. Csengery Antal sem a külön­véleményt, sem a p. v. bizottság előterjesztését nem pártolja. Szónok azt tartja, hogy nálunk az alreáltanodák szaporítása igen helytelen s félszeg intézkedés , hanem ezek helyett okvetlenül sürgetnünk kell a polgári és felsőbb népiskolák felállítását. En­nél fogva ezen indítványt, és illetőleg módosit­­ványt adja be a tárgyalás alatt levő tételhez : „A Budán felállítandó polgári iskolák államse­gély képen 1872. évre 6000 ft.“ (Helyeslés.) Szilády Áron nem fogadhatja el Csengery módosítványát, mert ellenkeznék a törvénynyel megszavazni valamely összeget a nélkül, hogy Buda is hozzájáruljon. Szontagh Pál (csan.) logikai következetes­séget vél szem előtt tartani és teljesíteni, miután annak idejében felszólalt a magán társulatoknak országos segély kérelmezése ellen; most ugyan­ezt teszi egy törvényhatósággal szemben, mely­nek annál kevésbé lehet segélyt adni, mert a törvény utasította, hogy miként segítsen magán. A kérdéshez szólnak még röviden Madarász J. és Al­m­á­s­y S. kik a külön­véleményt pár­tolják. Pauler Tivadar kijelenti, hogy csatla­kozik Csengery módosítványához, a­mely a több­ség által el is fogadtatik. — Az ülés tovább foly. A monarchia kérdése a franczia nemzetgyűlésben. A s­ hé 6-iki ülésben a kérvények fölötti jelen­téstétel volt napirenden. Előadóul Lorgeris, ismert legitimista szerepelt. Sok kérvény— szólt Lorgeril jelentésében — azt kivánja, hogy a nemzetgyűlés végleges kormányt hozzon létre. Sok kérelmező azt akarja, hogy a monarchia le­gyen e kormány, (ellenmondás sok padon) —­ más kérelmezők a köztársaság végleges megala­pítását sürgetik. Azt hiszem, ennél fogva meg lesz engedve, előadnom a bizottság határozatát. Több kérvényező a legitim monarchia helyreállí­tását és Bourbon Henrik Francziaország királyá­vá való koronázását kérik. Ez az egyedüli mód a társadalmi rend helyreállítására. (Zaj balról.) A bizottság azon nézeten volt, hogy ez a kérdés nem elhamarkodva oldandó meg s a napirendre térést ajánlja. (Ekkor Lorgeril ur a szószéken álló pohárból czukrosvizet iszik, mire baloldal­ról — minthogy ép három király napja van — a hagyományos szavakat kiáltják : a király iszik, a király iszik.) Erre az egyszerű napirend elfogadtatik. Egy más kérvény azt követeli .

Next